Szerző Téma: Cassiopeia Tatopulosz  (Megtekintve 7990 alkalommal)

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #75 Dátum: 2019. Június 27. 10:26:17 »
Két gondolat kering a fejében, az egyik ~Ha ezt én a csajoknak elmesélem, nem hiszik el. ~ Gyengéd, de férfias férfi vezeti a csodaautót, miközben suhan a táj velük. Kócos szinte cseresznye a fagylaltkelyhen az idili képhez. Túl szép, hogy igaz legyen. Tart tőle, hogy túl szép. A tapasztalat ezt mondatja vele, a zsaruvér. Csakhogy azt maga mögött hagyta örökre, meglehet nem csak az egyenruhát vette le, de mindent ami azzal jár, a gyanakvást is. Új élet, új ruha, új gondolatok és érzelmek.
 A másik ami eszébe ötlik, hogy ez még mindig csak egy álom, s ez így hihetőbbé teszi a történteket. Minden lány erről álmodna, nemde? Ő is vajon? Miért ne?

Ezeken járnak a gondolatai, ahogy a házak teteje is egyre alacsonyabb, úgy tekintget ő is alacsonyabban, amíg a motor egyenletes durmogása, a szél gyengéd cirógatása álomba nem ringatja. Hirtelen riad, de az első pánikrohamot könnyedén maga alá gyűri a látvány ami a szeme elé tárul. Aludt vagy.. hat hét órát? Vajon hol lehetnek, még Görögországban? Vagy tényleg valahol a nimfák erdejének szélén?

Nagyot nyújtózkodik, elgémberedett az órák alatt. Emberi fül  nem biztos, hogy hallja, Kócos pedig ki tudja mire figyel, felfigyel-e a változásra. Óvatosan száll ki, habár a nyilalás elmúlt, még nem engedelmeskednek olyan könnyen a lábai. Jól is esik megállni, és bámulni a pillanatot, megállítaná most az időt ha tehetné, borostyánba zárva őrizné élete végéig.
Ott lesz egy mosoly az ajka szegletében ahogy megindul a part felé, itt már bizton nyikordul kavics a cipője alatt. kényelmesen sétál, sehova nem siet, nincs rá oka. ha a férfi feláll, megáll majd mellette.
- Varázslatos.

Ha marad ülve, akkor ő is odakuporodik, és immáron hárman bámulhatják a lassan búcsúzó napot.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #76 Dátum: 2019. Június 29. 10:44:21 »


Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Napnyugta előtt picivel

Hangulatkeltő - Zene



Sok történet él az álmokról, azok birodalmáról, a hatalomról, ami bennük rejlik. De ahhoz, hogy akár egyetlen lépést is tehessen valaki az odavezető úton, hinnie kell abban, hogy mindez létezhet! S talán végre elkezdtél hinni vagy csak a régi hited lobbant új lángra, de mikor elnyel a sötétség csak fényt találsz.

Idővel, talán inkább csak úgy öt-hat órával később visszatérsz abból a fura világból, ahol annyi minden másképp volt, mint a valóság, meglátod, hogy talán valóban a Tündérbirodalom előtt ülsz. A félelem meglepettséggé majd csodálattá válhat, ahogy az Erdei és Tengeri Nimfák világának ajtajában találod magad.

A nyújtózás kifejezetten jól esik, mintha egy cica tenné, illetve egy szépséges párduc, ki egyszerre kecses és veszélyes, de ez a mozdulat annyira ártatlan, hogy még a természet is pirulva figyeli. Vöröses alkonyat félve tekint, lassan ébredeznek a csillagok, a Hold, Szeléné mosolyog rád, tetszik neki, amit lát.

A párost nézed, akik a természet előtt állnak áhítattal. A védelmeződ, pontosítani kell, a négylábú védelmeződ felnéz a férfire, aki bólint, mire Kócos lenyargal a tengerpart felé. A kétlábú csak áll és élvezi a naplementét, mintha magába szívná a látványt, mint aki sosem látta még vagy nagyon rég volt ideje ilyesmire.

Nem könnyű kiszállni, de végül győzedelmesen állhatsz az autó mellett annak támaszkodva. A bokád picit jobb, de ennél a pár órás pihenésnél most azért több kell neki. Mindezek ellenére örömmel arcodon indulsz el, hogy megállj a férfi mellé és halkan megállapítsd a tényt, ami hatással van rá és persze rád is.

Theias /Görög/ A legszebb alkotás a Teremtésben. – jegyzi meg halkan

S átölelik a vállad, közelebb húznak, te pedig megtámaszkodhatsz. Igen, a bokádnak nem tetszik a terhelés, de a tested többi része is legalább ekkora örömmel veszi a támaszt és közelséget. Megpillantod ahogy Kócos nyargal lefelé, hamarost eléri a partot, míg ti itt álltok kettesben vöröses aurában, a növekvő Hold mosolyában.

Theias /Görög/ Ez a naplemente (is) ragyogóan csodálatos! – pillant rád

S a tekintetében mintha a lenyugvó napot látnád, mintha az égről odaköltözött volna és most csak rád vetülne a fénye. Ki tudja mekkorát dobban a szíved, és nyílnak e az ajkak, de a pillanat megtörik, mikor rád mosolynak és finoman húzni kezdenek a part felé, hogy csatlakozzatok a csaholó farok-csóválóhoz.

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #77 Dátum: 2019. Július 01. 15:35:29 »
Egyre biztosabb benne, hogy ez nem az a világ amit ő ismert, csakis álom lehet, mert komoly bódítószerrel nem él. S ha ez álom, hát felébredni jó darabig nem akarózik. A kéklő, alkonytól liluló tengerszem helyett kopár falak várnák, a gyengéd ölelés helyett magány. S noha az idő fülledt, de legalább ragyog a nap, bársonyos fénnyel szál alá, s nem a napok óta szürkéllő időtlen eget szemléli. A homokos part is sokkal hívogatóbb, mint a csorba konyhakő, nem beszélve arról a nyugalomról ami körbeveszi. S mi várná az ébredés után? Újabb gondok és küzdelmek a fennmaradásért.

Helyébe kapja ezt a tündérkirályfit, aki úgy tetszik az állatok nyelvén is beszél, de ez egy tündértől vagy nimfától ~ha van férfi sellő, miért ne lehetne Nimfa-férfi? ~ szinte elvárás. nem is fog elhúzódni eztán, csak élvezi a pillanatot, mintha régóta ismernék egymást, talán lélek-társak voltak azelőtt.
feltekint, hogy meggyőződjön róla, vajon mit gondol a másik, de ezt ki nem fürkészheti. Látja visszatükrözni a két arany tekintetben önmagát, lenyugvó napként, kelő holdként. Ennyit el sem mesélhetne egyetlen emberi pillantás. A bókra pedig felragyog a mosolya, ez nem olyan bók amivel pár sör után a lábáról vennék le, ez őszinte. Mi a forrása vajon?

Kissé óvatosabban lépdelve, felhasználva a nyújtott támaszt követi a férfit a vízpartig. Addigra Kócos már csurom víz, a habokból ki-ki nyargalva rázza rájuk a tenger sós cseppjeit. Pár lépésre, a sziklák vagy a zöld part részénél hagyja a cipőit, az első ötlet csupán a bokáig gázolás volt. Az eb vidámsága, a habok simogató hívása másra biztatná. A vízben legalább nem kell lábra állnia. Messzire hajítja a farmert, majd pillanat gondolkodás után a pólója is repül utána. Vizesen úgy sem rejtene semmit, s ha kijönnek jó szolgálatot fog tenni a száraz holmi.

Aztán kacagva megindul a víznek, ágat dobva kócosnak, had játszék ő is.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #78 Dátum: 2019. Július 01. 17:55:02 »


Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Napnyugta, kora éj

Hangulatkeltő - Zene



A hétköznapok szürkesége teljesen kifakult, eltűnt, ahogy a fény beragyogta a pillanatot. E perceket, melyek már órák óta tartanak, amik az egy teljesen más ösvényén visznek tovább. Ez annyira álomszerű, hogy szinte képtelenség valóságként tekinteni rá. Ugyanakkor kérlelhetetlenül valós, hiszen úgy simul a kezed a tenyerébe, mint mindig is összetartoztak volna!

Az otthon helyett az ismeretlen, a megszokott pedig az újdonság varázsával.

De a magány kérdése és gondolata óhatatlanul is felidézi a szintén igen forró reggelt, s azt, hogy vajon a legjobb és legközelebbi barátod nem e az ajtó előtt vár, hogy megbeszéljétek ami történt? Lehetséges e, hogy csalódottan indul haza, nem értve, hogy hol lehetsz és merre jársz, nem tudva arról mily varázslat áldozata lettél.

A pici öböl homokos partján állva még mindig kísért a férfi tekintete, aminek emlékéből Kócos bundájából rád hulló cseppek rántanak ki nem kizárt, hogy egy apró sikkantással. Immáron lábbeli nélkül bokáig gázolsz a vízben – a férfi segítő keze nélkül – hogy aztán engedj a tenger hívő dalának és egyre beljebb merészkedj.

Merészséged másképp is megmutatkozik, ruháidat hagyod magad mögött és érzed a forró tekintetet ahogy végigcirógat rajtad mint ezernyi lágy fénysugár. Kétlábú sellőként veted magad a habok közé négylábú barátod társaságában és talán hosszú ideje először érzed újra a szabadságot. A part felé pillantva még látod a férfit aki téged csodál lágy mosollyal arcán…

Intenél? Nem szükséges, mert ahogy a Nap lassan alábukik, úgy rajzolja még körbe a vetkőző férfi alakját, aki melléd ér, mire az első csillagok egyáltalán elég bátrak lennének, hogy felragyogjanak. Közeledik hozzád, lassan, megfontoltan, mint aki tudja, nem kell sietni sehova, hiszen hamarost úgy is a karjaiban tart.

S hogy ez valóság lesz vagy álom marad, csak rajtad áll…

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #79 Dátum: 2019. Július 01. 22:10:08 »
Theo, átsuhan a gondolat a fején, felidézve a reggelt. Sok minden történt akkor, velük, köztük. Ha bárki mással, ha máshogy történt volna, most meg kéne küzdenie egy komoly lelkiismeret furdalással amiért elcsalja mástól a szerelmet, a gyönyört. De Theo nem őt akarta önmagáért, teljesen és teljes odaadással. Nicandrosnak szánta, vele osztozott volna a testén, mint egy falat finom süteményen. Nem kapott teljes odaadást, hát ezzel nem is tartozik. azon nem aggódik, hogy ott toporogna az ajtaja előtt. Mindig Cassi volt aki végül feltűnt a bárban, úgy téve mintha nem történt volna semmi, és csak idő után terelte a szót az utolsó veszekedésre, vagy összezördülésre. Sosem volt ez köztük komoly, odáig nem jutottak, talán mert nem kellett soha kényszer-együtt élniük, mint a szerelmeseknek. Talán így volt a legjobb mindig is.

Sosem volt szégyenlős, három bátty mellett nehéz is lenne, az akadémián is volt, hogy együtt kellett öltöznie a csapatnak, mindegy milyen nemű volt. Szép is, bár nem Aphrodité, de izmos fiatal teste vonzotta a férfitekinteteket. Azt hitte, már nem képes pirulni, de megperzselte bőrét az utána forduló arany szempár. Gyors úszással próbálja enyhíteni testének forróságát, ám a hullámok úgy cirógatják, mint gyengéd szerető.

megfordulás lesz ebből, hogy lássa vajh mit csinál a Tündérkirályfi, s elégedetten látja, hogy csatlakozni fog hozzá. Nincs ellenére, megáll a nyakig, vállig érő vízben, kijjebb parancsolva Kócost. Kettőre nem fog tudni figyelni, és az egyik élet rá lett bízva, ezt nem felejtheti el semmiképpen.

Csak akkor nyugszik meg, mikor Kócos a part felé úszik és ott le-levadássza a magakellető habpamacsokat. Immáron teljes figyelme a mellé érkező kétlábúé. Nem fog tiltakozni semmi közelségen, nincs miért. Már nem fél, nem tart a férfitól. Ha lett volna bármi rossz  szándéka könnyen visszaélhetett volna a helyzettel a délután folyamán bármikor.
Rámosolyog, majd csalfába vált a mosoly.
-Kapj el, ha tudsz!
Bukik lefelé, s a víz alatt a mély felé indulna.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #80 Dátum: 2019. Július 02. 17:25:04 »


Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Napnyugta, kora éj

Hangulatkeltő - Zene



Theo kispados lett, sarokba került, rászámoltak. A férfi aki legintimebb érzéseit osztotta volna meg veled, aki elég bátor, hogy felfedezzen és megismerjen, hogy kérje kedvesét olyasmire, amit ki tudja Nikandros egyáltalán szeretne e, mindezt csak érted és neked, most valahol lassan feloldódik, mint a te félelmeid a férfi tekintetében.

Az érme megint perdül, most másik oldalát látni, azt, ahol szerinted Theo nem azt adná neked amit megérdemelsz: a kizárólagosságot. Így hagyod elterülni az aranyérmét azon arcával, amelyet most látsz a parton, amelyik annyira hipnotikus, hogy képtelen vagy tőle elszakadni. S bár az élet tele van meglepetéssel – lásd az itt és mostot – úgy véled, hogy a barátod esetében nem így van.

Piruló arcod szinte füledig árnyal, mert a férfi nem bizonyos részeket, de téged nézett meg úgy, ahogy talán még senki vagy felidézni sem tudod milyen régen volt. Egy picit talán Theo, de ott inkább elemi szenvedély feszült egymásnak, nem ez a meghitt és bensőségesen ragyogó láng lobog kitartó vidámsággal.

A hullámok sem képesek lehűteni azt ami lázong, de kellemes érzés, ahogy anyaszült mezítelenül lökdösnek finoman a hűs hullámok. Végül ráparancsolnál az ebre, de megtagadhatod e tőle a szórakozást, amit magad is alig hiszel el? Ki tudja járt e ilyen helyen vagy épp az, vigyázna rád, hogy nem akar kimenni? Végül azonban engedelmeskedni látszik…

Kócos tehát a parton kutakodik, rákokkal ismerkedik és persze a fel-felfutó hullámokat kergeti csaholva-vidáman! Időnként megáll és felnéz, téged keres, csak azután folytatja az önfeledt parti felfedezést. S míg ő így tesz, te a mélység felé indulsz, ahol már egyre sötétebbé váló hullámok rejtenék el a Mélység Birodalmának csodáit a kíváncsi tekintetek elől.

Kihívást intéztél, majd alábuktál. Egyre lejjebb és beljebb tempózol mikor a tekinteted valami fluoreszkálóra vetülhet. Nem tudod még kivenni, messze van tőled, de mikor megindulnál, egy erős kéz éri a derekad és érzed, ahogy a férfitestnek feszülő tested a közelség hatására libabőrössé is válhat, de talán megremeg avagy ösztönösen simul…

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #81 Dátum: 2019. Július 03. 13:44:33 »
Theo nem lett elfeledve, csupán valóban, nem rajta jár az agya most. Amit neki ígért, az puszta testiség, az érzéseit sosem tudta megosztani két férfi között. feltételezi, hogy jól van, Nicandrossal hempereg, főz, beszélget. Lehet épp hármójukról. Az ő kapcsolatuk túl a barátságon, de nem szeretők, sosem lesznek egy pár. Ez olyan dolog amiről nem egy másik férfi közelségében kell gondolkodnia.

Mert a közelség perzselő, magáénak követeli a teljes figyelmét, minden porcikájának, gondolatának, szíve minden dobbanásának. és eltereli a figyelmét arról a valamiről is. Mi lehet az? Szemét, roncs, vagy kábítószer kereskedők titkos lerakata? Vagy talán valamely tengeri élőlény csalja így magához a prédát? várni fog a felfedezés, ahogy magán érzi az ölelő karokat. Hát jó, elkapták, képes lesz megadni magát, de csak szemtől szembe.
Talán még lesz ideje megfordulni, talán lehetősége is. Előre mutat, ahol a foszforeszkáló valamit látta, majd felfelé, ahol a levegő várja. Ha tudja felfelé rúgja magát. Ha nem... el fog fogyni a levegője lassan.


Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #82 Dátum: 2019. Július 04. 16:25:55 »


Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Napnyugta, kora éj

Hangulatkeltő - Zene



A hit… a gondolatok és álmok, ki tudja mire képesek. Egyesek szerint csodákra, mások szerint pusztításra és van aki szerint semmire, amíg meg nem valósulnak vagy be nem teljesednek. A feltételezések még ennél is rosszabbak állítólag, hiszen drága jó Doktornő ismerősöd szerint, információ hiányában dönteni egy olyan szerencsejáték, ami inkább katasztrófa, mint szerencse.

Dharma kereke nem állt meg. Forgott és forgott, míg körbe nem ért és tovább, így a nemi identitás vagy más kérdések mik egykor érdektelenek voltak, most újra azon az úton haladnak ahol az ó-időkben is jártak. S bár az emberi elme bilincsbe verte és megbélyegezte ezt és sok más mindent, a hellének sosem úgy tekintettek rá, mint a legtöbb ember…

Ahogyan arra a ragyogó fényre, ami a mélységben izzik a Hold fényével, hogy elcsalja tekinteted és szinte hipnotikusan vonzzon magához azzal a pulzáló lüktetéssel, amit eddig még talán sosem láttál. Nem rémlik fel egyetlen történet sem mit hallhattál volna gyerekkorodban, de akármi is lehet az, az ölelő karok mintha kiszakítanának bűvköréből.

S ekkor, mikor megfordulnál megérzed a férfi száját mint forró pecsét izzik válladon, de aztán moccansz és engednek, fordulsz és megtörve a pillanatot talán némi pírral vagy csak zavartan mutogatsz, de végül felfelé kezdesz úszni mert fogytán az éltető levegő. Mikor felérsz – választásod szerinti sietséggel – előbb picit vaksin pislogsz, majd ahogy körülpillantasz, úgy tűnik egyedül vagy…

S mielőtt aggódni kezdenél, mielőtt újra alámerülnél őt keresve, úgy bukkan fel előtted mint a kelő nap a horizonton. Lassan és ragyogóan, tekintetek találkoznak, mint a napsugarak és az óceán, egymáshoz érve és mégsem érintve, de a lehetőséggel, hogy egyé váljanak. Aranyló híd köztetek ez a megnevezhetetlen légkör, mely oly ismeretlen számodra és annyira vonzó…

Mennyire is?

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #83 Dátum: 2019. Július 08. 14:41:59 »
A csók hatására apró buborék gyöngyök szaladnak felfelé, a kevés tartalék levegője is odalett, muszáj követnie őket, hogy felfűzze élete fonalára.

Odakint nagyot kortyol az éjszaka balzsamos levegőjéből, s pillogva várja, hogy felbukkanjon a tündérkirályfi. ~vagy talán triton, ki bűvhálóba vonja~ s nem lesz aggodalmas így, ha keveset késik a várva várt fej. Kiváncsiság és vágy vegyül a várakozásba, rég elfogadta már, hogy ez csupán álom, s ez hamis biztonságérzetet ad neki.

Hogy ragyog a tekintet az természetes, hiszen mágiáról van itt szó bizonyost. ~Hogyan tükrözhet vissza aranylón napot és holdat ugyanúgy?  ~
Az anyja vére, a felfedezőé lesz ami miatt megindul, hogy felfedje ezt a titkot. A móló a gyerekkor biztonsága lesz, biztosan tartja lépteit. A kamaszkor bizonytalanságával lép az aranyló hídra a víz felszínén, hogy aztán egyre biztosabban lépkedjen végig. A felnőtt magabiztosságával, ami úgy öleli körbe, mint a kevlármellény. Most a zuhanásnak kell következnie, a fuldoklásnak. Az ő választása, vagy az istenek ajándéka egy másik út? Aranyló indákból font kapun lép át, hogy övé legyen a csillagos égbolt, hogy egyéváljon a csillagos éggel, s ragyogjon maga is.
Egyé válnak talán az ajkaik is ekkorra.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #84 Dátum: 2019. Július 12. 15:35:29 »

[/img] [/float]
Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora éj

Hangulatkeltő - Zene



Az égető érzés, forró talán, mint egy csillag égeti selymes bőröd bársonyát és onnan kiindulva izzó lávaként száguld végig a testeden, hogy végül szinte az víz is forr körülötted! Buborékok hada kísér, mígnem arcod felszínt ér és mohón szívod magadba az éltető levegőt, s csak idővel csituljon a vágy, mely nagyra nőtt.

Ha ez egy álom, akkor teljesen magával sodort, akár egy áramlat elragadt és ki tudja meddig, hova visz el. Előbb még magad vagy, ki tudja miért, de nem csatlakoztak hozzád azonnal, majd a férfi akár a hajnali nap a horizonton lassan bukkan fel azzal a megmagyarázhatatlanul magával ragadó szempárral.

Az anyai örökség halk suttogása – a Hold csak a Nap fényét tükrözi vissza – de aztán az is elhalkul. Úgy, ahogy minden maradék óvatosság is feloldódik a fényben, minden elővigyázatosság és ösztön elbódul, ahogy azok az aranyló indák körülfonnak, ahogy a ragyogásuk lassan a bőrödhöz tapad és ragyogásuk talán csak még erősebb lett (?)

Ajkak érintése, mint napsugarak cirógatása mikor hagytad, hogy megérintsen, most oly lágy és gyengéd, oly melengető és egyre forróbbá váló, mígnem érzed, hogy az árulkodó testek mindent elmondanak, amik szavakkal nem lettek kifejezve. Érzed, ahogy valami finoman megcirógatja a bokád és felkúszik a combodon.

Ahogyan finoman körülfonja a derekad, de mire eléri azt, addigra a másik lábadon is végigsiklik. Elveszve a csókban, annak édes és puhán határozott ízében fel sem tűnik elsőre, hogy ezek nem Napfényből szőtt ujjak érintései, hanem valami másé. Olyasmié, ami hirtelen ránt rajtad hatalmasat, valamié, amit nem tudsz kivenni, mert érzed, hogy egyre mélyebbre húznak ezek a finoman érintő valamik.

Láttad a férfi fájdalmas-meglepett tekintetét mielőtt a vízfelszín alá buktál volna, de nem látod mi ragadott el. Érzed, hogy a tenger cseppjei elsietnek melletted, hogy apró buborékok táncolnak, hogy káprázó tekinteted a korábbi fluoreszkáló fényt véli látni, azt, hogy egyre távolabbinak tűnik a felszín és egyre kevesebb az éltető levegő.

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #85 Dátum: 2019. Július 12. 16:23:32 »
Amilyen keményen tudja tartani magát a hétköznapokban-egy másik világban- úgy tetszik itt és most annyira képes az önátadásra is. Ha álom, hát kiélvezi minden pillanatát, s ha ez a valóság, úgy még inkább.

Beleveszik a csókba, az ölelésbe. Itt és most, csak ez létezik. Elhalványul a kirúgása, a kétségbeesett útkeresés. A legutóbbi szakítása, Theoval való flörtje, összezördülése. Az anyja is a távolba vész, s a múlt aggodalmával elsodródik a jövő aggodalma is. Hogy mi lesz holnap, papírokat kell intézni, kibékülni Theoval.. nem számít.

 Az édes-mézes-napsugaras örvény létezik, s a simogató kezek... ~Ez nem lehet a keze~ de még ez sem zavarja. Triton, polip, tündérherceg, nimfa.. lehet bármi. Testét, lelkét elragadhatja, át is adja ebben a szívdobbanásban.

 S valóban elragadja. Oly váratlanul, hogy levegőt venni is elfelejt, s az első érzés ami felszáll a buborékok után a csalódottságé. Ő még el akart veszni egy kicsit.

Dobban a szív egyet~miért tette ezt? ~
Dobban a szív kettőt ~Nem ő volt, az arca...~
Dobban a szív hármat ~basszameg~

A negyedik szívdobbanás már kirántja végleg az álom ragacsából, az életéért fog küzdeni, a valóságban. Ott ahol van megaláztatás, fájdalom, bánat, csalódás. Ez már ismerős terep...lehetne, csak nem itt a víz alatt. mezíttelen, nincs nála semmi, és nem számíthat a férfire sem, meg se találná. Csakis önmagára, s kétségbeesetten mar bele a tíz körmével abba a valamibe ami fogvatartja. Az életéért küzd, elvakultan.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #86 Dátum: 2019. Július 12. 17:32:12 »


Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora éj, éj

Hangulatkeltő - Zene



A világod, melyben minden aranylón ragyogó volt egy pillanatra, az élet ígéretét hordozta magában most egyre sötétebb és halálosnak tetsző. Minden apró buborék ami szökni kíván ajkaid között vagy az orron át, egyre közelebb hozza nem csak a mélység árnyait, de az utolsó, még a tekintetedben ragyogó élet csillagait is kioltani készül.

Ebben a pillanatban valahogy minden megváltozik. Érzed magad körül az áramlást, ahogy egyre hűl minden csepp, ami körülvesz. Látod a fényt, ami egyre halványabb-távolibb, miközben hallod, ahogy a szíved a füledben dobol egyre szaporábban és a körmeiddel szabadságért harcolva, a puha, szinte már gumiszerű húst, melybe újra és újra belemarsz.

Egyre közelebb a borzalmas vég s hívogatóbb a sötétség vagy épp az, hogy kiengedd a még benned ragadt éltető levegőt mely annyira feszít, hogy félő egyszerűen kiszakad belőled. A szíved szinte már kirobban, mikor hirtelen mindez elmúlik. Édes levegő áramlik a tüdődbe, szomjasan fogadod magadba még akkor is, ha ki tudja mi az ami ajkaidra tapadt.

Lassan a homályos köd felemelkedik és fluoreszkáló fénypamacsok közt találod magad. Élesen törik meg a mélység sötétjét kirajzolva a legszebb arcot, amit valaha láttál miután tekinteted képes arra koncentrálni, hogy mily mélysötét árnyék húzódott el az arcodtól. Még érzed az ajkaidon az övét, a csókját, ami sokkal édesebb és mámorítóbb, mint bármi, ami valaha illetett téged.

Oly lágyan érinti meg az arcod, mintha csak egy apró örvény cirógatna végig rajtad, nem volt még oly selyem ami ily érzéssel ajándékozott volna meg. Érzed, hogy ez a nő… ez a lény, ősi! Valami megmoccan a tudatod mélyén, felismerni véli miközben egyszerre akarsz sírni és határtalan öröm tölt el, hogy újra a közeledben van ez a…?

Átjárja a lelked és pillanatra minden mást elűz, csak ez a kettős érzés marad, mely tovább kísér, miközben ujjak fonódnak és újra úszni kezdtek, hogy elérjetek egy helyet, ahol magatok lehettek. Itt erősebbé váló fény vonzza a tekinteted, majd kibukkansz egyedül mohón kapva a levegő után…



Egy mélységi barlang valamilyen növények fényétől ragyogó légbuborékjában

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #87 Dátum: 2019. Július 12. 19:41:41 »
Ilyenkor csak a küzdelem létezik, gombostűnyire szűkül a tudat, s maradnak csupán az ösztönök. Küzdelem az életért, minden egyes, egyre nehezedő szívdobbanással, az utolsó utáni korty levegővel. Valószínű akkor se látna semmit a környezetéből, ha nem a sötét mélyben lennének, nincs most semmi más, csak ő és az a valami ami fogva tartja. nem létezik a világ. Elmúlik a világ..
Majdnem. Az utolsó szívdobbanásnál érkezik a segítség, és ahogy az előbb a küzddés, most a lélegzet az ami leköti minden molekuláját. Hosszan, lehet, hogy percekig is csak nyeldekel, s lassan tisztul csak ki a tudata. Ki is kell nyitnia a szemét. De nem a várt borostás arcot látja, nem a fenti csók folytatódott az élet csókjában. Amit lát...
Nem tudja mit is lát, még minden homályos, ugyanakkor túlontúl ragyogó.

Becsukja ismét a szemét. Az a pillanatnyi látvány is sok volt. Valóban tündért látott. Vagy angyalt. Istent látta volna? A világmindenséget. ~Mégis csak meghaltam~ gondolja, ám körülöleli a víz, ez mégsem lehet a menyország, de a pokol az biztosan nem ilyen. Ilyen szívet gyönyörködtető, mint az érzés ami átjárja most. Túlcsordult, nincs rá jobb szó, minden amit valaha érzett egyetlem pillanatban sűrítve, és annál is több.

 Ki kell nyitnia a szemét, hogy ismét láthassa Őt. Legyen bárki vagy bármi. Így is tesz, miközben vezetik kézen mint egy gyermeket, s ez oly természetes, hisz oly parány ő, a másik oly hatalmas.
Lassan szivárog vissza a tudt ami elszökött az elébb, s taszajtja: Nézz rá! Szinte fél odaemelni a tekintetét. S mire megtenné kibukkan ( Kibukkannak? ) a levegőre.  hiába az éltető lég, az meg fog akadni, ahogy rácsodálkozik a brlangra. Megtalálta Tündérhont, a Nimfák lakát. Csakis ez lehet.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #88 Dátum: 2019. Július 13. 09:30:35 »


Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora éj, éj

Hangulatkeltő - Zene



Először a feje búbja bukkan fel a habokból, a hullámok közül. Dús haja arcához tapad, ahogy egyre kijjebb emelkedik a vízből. A víz lepereg hajáról, arcáról, megcsillan rajta a barlangi növények fluoreszkáló fénye misztikus aurát kölcsönözve neki. Mire meztelen válla is kibukkan a vízből, a haja teljesen tisztán csillog. Hullámzik akár a tenger, fodrozódik, szétterül, mintha csak vízben lenne és áramlatok csalnák játékra. Szeme kék, írisz nélküli halovány izzásban, majd az izzás kihuny. Füle hegyes akár a tündéreké. Ajka fekete, de körvonalai jól láthatóak, s amikor ujjai megérintik azt, fluoreszkál. Félresöpri az arcába hulló tincset majd leengedi a kezét.

Ahogy egyre közelebb ér lassan kibontakozik a test, mely vékony alkatú, de dús idomú. Darázs derekát, hosszú combok követik, majd kecses lábfej zárja. Bőre fekete, apró árnypamacsokat húz maga után, és mikor teljesen kiér a partra, a víztől fényes bőr mintha kicsit mattabbá válna. Ekkor fedezhető fel a "ruhája". Ami intim testrészeit rejtik. Ékszere cseppé csiszolt fülbevalók akvamarinból, korallon függő szív alakú amulett szintén a fülbevaló kövéből és kígyózó kar, bokaperecek valami tengeri növényből, melyeken apró virágok láthatóak.

Mikor kilépett, a fantáziád játszott veled, az átéltek hatása vagy valami más, de mintha árnyékból szőtt csápok húzódtak volna vissza a testébe, mely mikor megáll előtted maga a megtestesült csábítás. S a korábbi nyeldeklés csak most jelentkezik igazán, mert a levegőért maximum ösztönösen fontad karjaid korábban, édesen és mohón vetted magadhoz – talán pír is megjelenik arcodon – de most valóban mintha valami a torkodban arra késztetne, hogy nyelj újra és újra, hogy nehezen tudj megszólalni. Az élet csókja volt valóban, ajkak melyek megadták azt, hogy újra láthasd azokat akik a legfontosabbak neked, őket, akiknek te is az vagy.

Az anyai örökség nem hagy nyugodni, gondolataidban azonnal felbukkan a szó: Néreisz. Az Iliászban esik szó róluk, s valami olyasmiképp hangzik, hogy:

„Néreusz lányai mind, istennők lent a vizekben…
… s minden Néreusz-lány, aki csak lent élt a vizekben.
Megtöltvén az ezüst barlangot”

S mikor felpillantasz rá, meghallod a földöntúli hangját, mit ember nem sosem énekelhet, oly lírai annyira csábító, mint a mélység sötétjében a fény maga. Nem énekel, de dúdolja a rákok ollóinak csattogását, a bálnák dalát és a tenger hullámainak halk surrogását. Hangja be és kitölti a tudatodat mintha minden félelmet elmosna és nem lenne más csak Ő és te és ez a…

Szirénének.

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #89 Dátum: 2019. Július 14. 15:30:40 »
Egyik ámulatból a másikba esik. Mennyire ostoba frázis, most mégi ez történik vele. előszö a barlangra csodálkozik rá, aztán annak lassan felbukkanó lakójára. Tündérek, Nimfák, mesék szülöttei, álmának társai. mert, hogy álmodik, affelől most már kevés kétsége lehet, Ilyen egyszerűen nincs a valóságban. valahogy előtolakodnak a gyermekkori emlékek, s felidézi a Nierieszkről tudottakat. Az agya elemez, s így más nem is lehetne ez a földöntúli jelenés csakis egy közülük. Szirén.

 Álmodik... a tüdejébe szúró fájdalom az ami cáfolja ezt, az előbbi fuldoklás emlékeztetője. ha álmodik, akkor infarktusa van, és fel kéne ébredni, de hiába harapja meg ajka szélét, hogy vérszepp fakadjon, nem szakad meg az álom, rab marad itt. és nem bánja.

Az előbbi aggodalmat elsöpri az első pár hang, ahogy belefeledkezik a dalba. Mintha lelkéből szólna, lelkéhez szólna. Körülöleli, ahogy imént a fekete karok, s vágyja újra az érintést, a csókot(?)
Szólni nem bír, torkára folyondár került, kezét nyújtja ki ösztönösen a jelenés felé.