Szerző Téma: Cassiopeia Tatopulosz  (Megtekintve 7964 alkalommal)

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #15 Dátum: 2019. Április 15. 14:01:01 »
Valóban sosem kérdezte, ennek számos oka van. Talán így azt hazudhatta magának, Theo érdeklődése több barátinál. Vagy csak elhessegette a tényt, hogy a férfit a szőrös izmos mellkas jobban izgalomba hozza, mint almakerek mellek látványa. Vagy csak Cassi volt túl önző, hogy a másik iránt valódi érdeklődést mutasson. Theo ott volt neki, de ő mikor volt ott a férfinek? Soha tán.

A kuncogás oldja az előző feszültséget, tisztít akár a sírás, mintha napfényt csalogattak volna a szobába a viharon keresztül. A felhők fölött mindig süt a nap.
- Hé! én nem gerjedek mel...~eg sztriptíztáncosokra~- szólt volna a mondat, ahogy felkönyökölve a férfi arcába nevet pajkos játékossággal. Csak hát az a helyzet, hogy..de, most is azt teszi. Bár jó kérdés mennyire egyoldalú a férfi érdeklődése, ha pusztán pár tenyérnyi érintés is elég, hogy felélénküljön a teste. Márpedig úgy tetszik, most, hogy a hirtelen mozdulat lerántotta a takarót, ott lent nincs nyugalom.

Cassi vörösen, mint a virág széle fordul el, zavarában maga köré burkolva az egész takarót. Ám a következő mondatok sokkal inkább felkorbácsolják az érzéseit, dühös lesz a férfira.
-Nekem nem a te Nikandrosod kell, hanem te. -Most már tényleg elhúzódni vágyna, hacsak a takaró sarka be nem szorult volna a férfi alá, s így megint magamagát köti össze, bebábozódva várná a pillangóvá válást. Idegesen húzkodná arrébb a takarót, s ezzel könnyen le is vezeti a feszültségét, oly kevés maradt már benne. A maga módján kedves is lehetne a felajánlás, talán úgy is volt szánva. Ó férfiak!
-Te EZT szeretnéd?
Fordul félig oda, amennyire a takaró engedi, kíváncsiságtól hajtva. Annyira bizarr az ötlet, hogy nem lehet csak úgy elutasítani, nomeg...
-ÉN meglehet megosztoznék VELE, RAJTAD. -nyomja meg a szavakat, s aztán bennszorul a levegő. Egyrészt a lehetetlen testtartás miatt, másrészt, hogy ez valóban az ő szájából hangzott el az imént. Ez még bizarrabb mint Theo előbbi felvetése. Mit hoz még magával ez a vihar?

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #16 Dátum: 2019. Április 15. 21:22:04 »


Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel

Hangulatkeltő - Viharhangok



Akármilyen oka is van, eleddig nem történt meg, viszont most de! Tehát kibújt a szög a zsákból vagy kimutattad a fogad fehérjét, akárhogyan is, de a kíváncsiságod most már olyan, mint egy korábban zárt, de most szirmait kibontott virág. Emlékszel e vajon a kezdetekre, arra, hogy mit kerestél pont abban a bárban és miért is voltál annyira nyitott egy vadidegennel? Számtalan kérdés és apró részlet bújik meg megismerkedésetek történetében, melyet ha szeretnél napfény érhet, ha másképp kívánod, úgy a történet magja nem most szökken szárba, hogy nosztalgia gyümölcsével ajándékozzon meg.

Egy apró kis hangocska azt suttogja, hogy lehet amúgy sem az alma a vonzó gyümölcs számára, hanem esetleg körte vagy ne adja ég, dinnye! De az biztos, hogy a répájára, ami inkább hatalmas… szóval arra nincs gond. Elég impozáns még így is, hogy a bokszer valamennyire rejti a valós méreteket. Aztán az is lehet, hogy nem a kivi vagy barackhéj ami vonzza, hanem valami sokkal selymesebb... megrázod magad? Megremegsz? Akármi is a reakció az a kis vékony susogás nem akar csendben maradni:

„Többet tett érted, mint fordítva. Sokkal többet.”

A napsugarak mosoly formájában, a pászmák kuncogásként érkeztek, de a kinti idő mit sem változott. Az is tény, hogy a felhők mögött mindig süt a nap, ahogy az űrviharok sem képesek elhomályosítani egy csillag ragyogását! Két csillag van itt, kettő, melynek fénye rád vetül, aminek színe annyira ritka, oly titokzatos és varázslatos, hogy könnyen csapdába ejthet. Talán ez volt az egész kezdete, emiatt kezdtél beszélni – meg pár korsó vagy pohár esetleg feles okán – hogy elpanaszold aznapi vagy életnyi gondodat.

Talán a pénztárcád hiányában a közös mosogatás lett volna?

Theo /Görög/ Valóban… – értene egyet ösztönösen is

Eközben rádöbbensz, hogy az a pár tenyérnyi, nos, az inkább teljes test, nem kevés intimitással, de annál kevesebb fedett bőrrel történt. Az ilyesmi pedig nem múlik el csak úgy, nem, ha a hormonok megfelelően működnek. Talán a lélek és szív másra vágyik, az áruló test nem maradt néma. Ugyanakkor nem teszik szóvá a vágyadat, az elharapott mondatot vagy azt, hogy minden, ami eddig a folyó terelése mellett szólt, most kiderült, hogy semmit sem ér. A vörös csillagok előtt hosszú élet áll, a vörös virágok pedig gyönyörűek. Úgy tűnik, hogy a vörösség vonzó a férfi számára, mert akár a méhecske az élénk bimbóra…

A dühöt a férfi most nem tudja kezelni. Váratlanul éri, és talán jogtalannak is ítéli, mindenesetre az elhúzódás sikerül, csak nem úgy ahogy te tervezted. A következő pillanatban bebázódva esel a földre, így puhán érsz talajt, de nem önszántadból. Amikor felnézel bosszúsan/mérgesen és mondanád a továbbiakat egy komor tekintettel találkozol. Ellenben mit lehet tenni ha már belekezdtél bizonyt te befejezed. Amikor a az ártatlanság pírja átváltozik a düh vörösségévé, akkor a férfi felkel az ágyról és mint a villámok fényében kirajzolt görög isten tornyosul föléd, hogy megragadjon és felhúzzon.

Talán csókot vársz?

Lehunyt szemmel vagy tágra nyíltan várod, ajkaid éhesen kapnak utána vagy beteljesülésre vágyva csak leheletnyit vannak nyitva? Elcsendesülsz, vagy tovább mondod a magadét? A szíved a torkodban dobog. A düh vagy a vágy, a kettő együtt hajtja e most? Lélegzeted mennyiben sóhaj és mennyire a harag szele? Akárhogyan is, az érvelésed erős, a szavak kemények – akár a férfi – és bizony látod, hogy célt értek. Nem úgy, ahogy te szeretted volna, nem épp önző vágyaid beteljesüléseként, hanem sokkal inkább valami egészen más, de hasonlóan nedves mód:

A vihar cseppjeit érzed magadon.
Nem sok kell és teljesen elázol.
Dideregsz, melynek talán csak egy része a hideg.
Megdöbbentél és megszeppentél vagy…

Theo /Görög/ Engem annak nevezel és hívsz, aminek akarsz. Úgy bántasz, ahogy kedved tartja. De Nikandrosról egyetlen rossz szót sem mondhatsz büntetlenül! – ez utóbbi pedig szúr és igen hideg, főleg, hogy takaródtól is megfosztottak. Halkul a hangja, figyelned kell, mert különben alig hallod, de: Megértem, hogy fáj, hogy gyötör és kínoz. Mióta csak ismerlek, egyedül küzdesz a világgal alig adva helyet benne a fénynek, a reménynek és lehetőségnek, legyen az barát vagy szerető, esetleg társ. Nem hagysz helyet senkinek és semminek. Változz Cassiopeia Tatopulosz, különben egy nap arra ébredsz, hogy öreg cicás néni lettél! – kivár picit

Aztán lassan a kezét nyújtaná, hogy visszahúzzon, egy forró fürdő felé tereljen…

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #17 Dátum: 2019. Április 16. 08:46:25 »
O hogy is ne emlékezne a legelső találkozásra! Valahogy odakeveredett az apró kis kocsmába, jórészt törzsközönség jár oda, s mostanra ő is az lett. nem is hitte volna, hogy ilyen helyen valaki tényleg képes jól kikeverni egy Singapore Slinget, vagy hogy csak akár tudják is itt az mi fán terem. A Painkillerrel folytatták, majd jött a fogadás, hogy vajon a szépszemű csapos fogy ki előbb a tudásból és alapanyagból, vagy a nő esik be a pult alá. Cassi vesztett. Másnap az iszonyú fejfájás mellé még szembesülnie kellett azzal is, hogy ismét bevállalt egy hülyeséget. Theo vajon emlékszik még arra mi is volt a fogadás tétje?

Végül is ha úgy vesszük sikerül megszereznie a teljes takarót, mint csatát, csak épp az ágyat veszti el, a csatateret közben. meglepődik csupán, de dühös nem lesz, sőt még az ösztöne se jelez veszélyt, hogy védekeznie kéne, pedig ez a helyzet igen csak kiszolgáltatottá teszi. megbízik a szépszeműben, még akkor is, ha azok ragyogását vihar sötétíti el. Megbízott így valaha is bárkiben, akár csak a testvéreiben is? Theo talán közelebb fért a lelkéhez mint bárki más. A teste pedig? A rendőrakadémián nem volt hiány izmos mellkasokban, kockás hasban, önmagában ez kevés, hogy halovány érdeklődésnél többet csikarjon ki, ennél több kell, valami ami belülről fakad. Könnyen lehet ezt a belső sugárzást nem találta eddig senkiben, nem volt még férfi aki napként ragyogja be az ő lelkét. A barátnői.. igen, a trió az egy más kérdés, a sajátságos kapcsolat csak kitölti az életből hiányzó réseket, de nem helyettesíthet semmi hiányt.

Az sem kizárt, hogy a tiltott gyümölcs tűnik édesebbnek, a legmagasabb ágon termő barack, s ez vonzza őt, mint nyári éjjen ablakon beröppenő rovart, ki aztán csapdába esik odabent, s a történet vége pusztulás.

Meglepetten pislant fel a férfira, érdeklődve várja mi fog történni, s ez a hullám a vágyét oltja ki, ahogy tengeren egymásnak futó hullámok enyésznek el egymás erejétől. nem fog tiltakozni amikor karba veszik, s csak akkor eszmél fel miféle csel is készült amikor saját erkélyén veri őt  a hűvös eső. testét csillapítja a vihar hidege, ahogy másodpercek alatt ázik át teljesen. Fekete haja nedvesen tapad a fejére, egy kóbor tincs vándorol csak a szeme elé, és vezeti az ég vizét mellei közé, ahol pókember szemmel láthatóan jól érzi magát, s a pókfonál megvezeti a tekintetet hogy biztosan látszódjék, Cassi bizony fázik a hirtelen megerősödő szélben. nem mintha ő ezzel most törődne. Erre a reakcióra nem számított, sem a tettre sem a szavakra.

- Nem mondtam egy rossz szót sem!
Tiltakozik az igaztalan vád ellen, mert felróható neki több is, de ez, ez pont nem. nem nyúl a felényújtott kézért, a férfi mellkasára téve tenyerét tolja beljebb Theot, finoman. Eddigre úgy átázott, hogy az a póló már többet árt, mint használ, s ahogy közben testük pillanatra összeérhet, a férfi pólója is szolidárisan magába szívhatja az esővizet.
Még tiltakozna a többi ellen is, hogy ő nem is olyan, és különben is. Tiltakozhatna de nem teszi. valami odabentre forrasztja a gondolatokat. Ez nem évődő barát most vele szemben, nem óvó szerető, s az okos bátty szerepét sem ölti magára. Mintha súlya volna a szavaknak most, ereje, s a jövő tárulna fel egy pillanatra úgy, ahogy az ég kárpitja hasad meg a villámlástól. Ez mindenféleképp bejutásra kell ösztökélje a lányt. Most még az öregkor is szép ígéret, egy macskával.

Véget kéne vetni a kínos jelenetnek most már. Amilyen jól indult ez egy bőséges reggelivel, kedves virággal, rosszra fordult,  s fordulhat ez még rosszabbra is. Néha kívánja, visszafordítani az időt. Talán jobb lett volna csak megkenni azt a kalácsot. Talán.  A hideg eső kijózanította, mintha most ébredne csak igazán. Vágyja vissza az álom melegét, mert nem csak a teste remeg a hidegben, odabent a szív is reszket.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #18 Dátum: 2019. Április 19. 10:52:21 »


Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel

Hangulatkeltő - Viharhangok



A kis kocsma a nappali része volt annak az éjszakai szórakozóhelynek, amelyről mint kiderült, Theo kedvesének munkahelye. Ez az apróság, amit így említettél nem más, mint az állandóan vendégeket fogadó előtér, mely aztán folytatódik az éjszakai életbe csábító látszólag teljesen érdektelen ajtóval. Ott pedig ha az ember belép, akkor találkozik egy teljesen másik világgal. Theo pedig hol itt-hol ott dolgozik, mikor épp hol van rá szükség. Elárulta azt is, hogy egy nap szívesen lenne tulajdonosa a helynek, de úgy érzi, hogy ehhez még sokat kell tanulnia.

Az az éjszaka nem volt olcsó számodra, de valószínűleg minden petákot megért, mert egy életre-szóló barátságot kötöttél. A tét, nos, az bármi is volt, kétségtelenül teljesítetted a rád eső részt, míg Theo, úriemberhez méltóan csak akkor említette meg, amikor magad is okot adtál rá. Azóta több fogadás is volt, de talán az a bizonyos volt a legérdekesebb mind közül. Az biztos, hogy az állítólagos mondás, miszerint: „Sosem felejted el az elsőt” itt is teljes mértékben megállja a helyét. Ahogy éppen most te is…

Előbb takaródat vesztetted el, aztán a barátod türelmét, majd a korábbi szenvedély forróságát. Előbb a hálóvető szuperhős dacolt a veled szemben álló Istenszerű lénnyel, majd taktikát váltott és a rád zúduló záporral feszített volna ki olyan csábításra alkalmas hálót, mely második bőrként tapadt az amúgy igen vonzó testedre. Azonban hiába mindkét stratégia, a vereséged elkerülhetetlennek látszik, és bár te mindent megtettél ami hirtelen eszedbe jutott vagy az ösztöneid súgták, most láthatóan átléptél egy határt…

A bizalom különös dolog. De mint minden más az életben, ez is változik. Gyengülhet, de erősödhet is. Szerezhetsz újat, elveszíthetsz régit. Elárulhatják, és ellened fordíthatják. De nem úgy Theo, aki évek óta kincsként őrzi mindazt, amit azon egy estén megalapoztatok. Egy pillanatra el lehet tűnődni azon, hogy nem volt e benne a magány elől menekülés, hogy egy ilyen férfit meghódítani micsoda kaland lenne. S aztán szembesülni az egyetlen, de leküzdhetetlen akadállyal, majd elfogadni azt: lehetett a pillanat, amikor ez a bizalom egy új szintre lépett.

Az esőcseppek – amik hidegek, szúrnak, szinte ütnek, oly erősen hullnak alá – elmosnak minden réstöméssel kapcsolatos gondolatot és érzést, a meglepettséget és persze tiltakozást is. Nem csak neked jut belőle – bár a nagyobb része a tied – de a férfi Isteni megjelenését is csak tovább erősítik. Mint Zeusz a villámok ura, áll előtted és bár harag nincs az arcán, de egy pici csalódást mintha felfedeznél. Megbántottság lenne inkább? Nem tudod eldönteni, mert a folyamatosan arcodba hulló esőtől örülsz, hogy a körvonalakat látod.

Theo /Görög/ Ebből látszik, hogy nem értetted, amit mondtál. – mondja szomorúan – Lesz időd, hogy átgondold. – biztosít arról, hogy adni fog neked, ahogyan most egy kezet is

Közelebb lépsz, amire kérdő tekintetet kapsz, de végül mellkast érintesz. Tolnál, unszolnál, de valójában ennyi erővel az Olympus-t is megpróbálhattad volna eltolni. Emiatt könnyedén találkozhat a két test, melyek mind a hidegről árulkodnak. Mindkettő vágyja a melegséget, menekülne az ítéletidő elől, egyik sem kíván sokáig itt maradni. S mégis, a szikla nem mozdul, a kő ellenáll és dacol. Te pedig minden szívdobbanással közelebb vagy a meneküléshez, melyet a túlélés ösztöne diktál. Ellenállhatsz, de perc sem kell, hogy reszkess és dideregj, hogy szinte bele akarj bújni a másikba, védelmet keresve.

A villám festi meg ezt a képet, dörgés ad alá háttérzenét, majd a férfi ragadja meg a karodat erősen, de mégis finoman, hogy behúzzon a vihar elől. Nem venné a szívére, ha miatta fáznál vagy betegednél meg akár annál is jobban. S mikor a gondolataid a vereség körül cikáznak, azt veszed észre, hogy reszketve-remegve, vizes lábnyomokat hagyva a padlón a fürdőszobába visznek. Hallod, ahogy kattan a kapcsoló, de nem érkezik fény. Valami motyogás, talán nem épp ildomos szavak után azért a szinte elhanyagolható fényben betolnak a zuhany alá és rád nyitják a vizet.

Előbb hideg, majd fokozatosan melegedő, végül már elég forró, hogy elűzze a korábbi élményt, talán a rossz emléket is. A hálóruhádtól nem fosztottak meg, és a férfi sem csatlakozik, de látod, hogy egy nagy és puha törülközővel dörgöli magát. S megint a villám fénye világítja meg a testet, mely pillanatra el is vakít, hogy aztán a következőnél lásd, már egyedül vagy. A meleg, már-már forró víz zubog rád, míg odakint a vihar teszi ugyanezt oly hidegen, hogy ha mégis rá gondolnál, talán ösztönösen a csapot keresd, forróbbra vedd a vizet.

Egyedül maradtál.
Gondolatokkal,
Érzésekkel,
Emlékekkel…

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #19 Dátum: 2019. Április 19. 22:02:31 »
Nem lehetetlen, hogy tovább romoljon a kedv és a hangulat, noha a mélypont közelinek látszik. Nem is akar válaszolni ott kint a hidegben dideregve Theonak, csak hagyja, hogy vigye a melegbe. Nem fogja hívni, sem kérni, sem édesgetni, hogy csatlakozzon hozzá és együtt felmelegedhetnének. A csalfa játszadozás nem vonzó számára, sokkal inkább, hogy összeszedje magát a tegnap éjszaka után immáron rendesen. Hagyja, hogy a sötétben a meleg cseppek simogassák ki róla és belőle a mocskot. Behúzza magára az ajtót, a sötét meleg zuhany pedig visszaröpíti őt az anyaméhbe, ott még minden rendben volt. Átgondolni valója akad bőven, hogy is jutott ide attól az első pillanattól amikor magára eszmélt.

A vízszámla megugrik majd, a sötétben az idő állni látszik idebent.

Mire kilép a fürdőből megráncosodik a bőre is. Tetőtől talpig törülközőkbe bugyolálva lép be a konyhába, vagy a szobába, magamögött tudva hű társként a párapamacsokat.

Ha a konyhában találja Zeusz követét, a tálcát hozza majd oda, ha a szobában, az ágy szélén ülve emeli ölébe a tálcát. Bárhogyan is van, szembe ül a férfivel, és nem szól addig amíg vastagon nem keni lekvárral az egyik kalácsszeletet, s azt osztva meg, kínálja oda.

-Szóval. Elmondod, hogy min bántódtál meg? A gondolatolvasás még mindig nem erősségem.

Őmaga jóizűt harap a kalácsba, de figyelme a férfin van teljes egészében. Úgy tetszik az előbbi tüzelő macska sehol nincs, ismét a régi önmaga.
A fehér lepedők úgy zárják körbe a testét, mint kagylót a héja, s meglehet nem csak testét óvja burok.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #20 Dátum: 2019. Április 21. 14:07:24 »


Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel

Hangulatkeltő - Viharhangok



A forróságra szinte már jeges hideg zúdult, azonnal kioltva minden melegséget. Képzeletbeli párapamacsok születtek és azok is ijedten menekültek, reszketve attól, ami érhette őket. Nem is találtak vissza még akkor sem, amikor már nem volt veszély, helyettük mások, újak születtek. A zubogó víz lassan elűzte mindazt, ami korábban megfagyasztotta a pillanatot és a sötétség mindent elrejt jótékonyan.  A sötétség…

Nem zavar meg senki és semmi. Nem fogy el a meleg víz, nem ragyog fel semmilyen fény és más sem képes betörni a magányodba – nem mintha megengednéd nekik. Ellenben vannak dolgok amik elől akkor sincs menekvés, ha tudomást sem akarunk venni róla. Ilyen az, hogy milyen lenne a férfivel együtt itt lenni, vagy éppen az, hogy mennyire jó lenne megint apró picilánynak lenni…

Az igazság azonban végül mindenkit utolér. Nem számít az idő, a hely vagy bármi más, a valóság alakot, formát vagy ki tudja mit ölt magára és kíméletlenül megmutatja az arcát. Hosszú percek egyre gyűlnek, ki tudja mivé állnak össze, míg végül teljesen átázott, a víz nyomát magán viselő nő ki nem lép onnan. Míg te ki nem lépsz magányos erődödből.

A víz, az éltető elem egyben tisztít is. A bűn, a mérgek és letapadt gondolatok egy részét magával vitte, elragadta, de mindenre nem volt képes. Ennél több kell és azt a rituálét is másképp kell elvégezni. De a finom és puha törülköző védelmezően ölel, felszívja a maradék cseppek nagyrészét és próbálja megadni azt az érzést ami elég erőt ad az elkövetkezendőkben.

Azonban sem a szobában, sem pedig a konyhában nem találod a férfit, az étel pedig már régen kihűlt. Úgy tűnik, hogy valóban megadta neked az időt – amit ígért – hogy visszatalálj önmagadhoz. Nem beszélve, hogy magad is ezt erősítetted benne, amikor hosszú ideig a fürdőbe zárkóztál, mint aki nem akar, nem kér a barátja jelenlétéből. Lehetséges, hogy azzal kizártad őt, úgy értelmezte, hogy ideje távoznia?

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #21 Dátum: 2019. Április 21. 19:25:56 »
Leülök magányosan a kaláccsal, de keseredik az édes lekvár is. Legalább kócos örülhet az extra falatoknak.
Egy fél óráig jól éreztem magam, és hittem valóban rendbe jöhet minden. Hiba volt hinni benne, soha semmi se lesz jó, mintha az arany is hamuvá válna a kezem alatt, mintha átok ülne a léten ami vagyok. Az utcát bámulom, a fel-felbukkanó alakokat, megsűrüsödnek az emberek, felbátorodnak vagy csak alkalmazkodnak az esőhöz. Az ismerős alakot persze nem látom köztük, magam sem hiszem, hogy felbukkanna. Eljátszom a gondolattal, hogy ki mit reagálna lezuhanó testem láttán. A volt kollegák biztos nagyon utálnának, egy rémálom az esőben helyszínelni.

Végül úgy döntök ezt a corpust nem töröm össze egy darabig, de jobb híján ölni fogok. mennyire beteg dolog már, hogy a vér és a halálsikoly mindig megnyugtat? Úgy döntök magával az Ördöggel szállok szembe. Némi hezitálás után az íj melett döntöttem, mint hangulatomhoz illő fegyver. A magányos gyilkolás kevésbé vonzott az üres lakásban, magamfajtákat kerestem. A szerveren szerencsére nem csak én voltam unatkozó, így egy ötfős csapat tagjaként hamarosan belevetettem a démonok megölésébe. A Diablo mindig is a kedvencem marad, alig várom, hogy kijöjjön jövőre az újabb rész.

Sötétedésig toltuk, sajgó hüvelykujjam figyelmeztetett az idő múlására.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #22 Dátum: 2019. Április 21. 21:36:25 »


Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel

Hangulatkeltő - a feltámadó Rádióból



Végeztél, kijöttél és kerestél. Nem leltél, ezért a korábbiak fényében a maradék életkedvedet is mintha elpókerezted volna. Sosem tudtál jól hazudni, de az élet néha rákényszerített. Most is csak egy ember hinne neked, az aki valóban hinni akar (és elég hülye, hogy ne lássa nem akarod elmondani az igazat). Így az öngyilkosság gondolata oly erővel tör rád, hogy az étvágyad sietve eltűnt az ízek pedig olyanok, mintha máris hamuval lenne azon a huncut  nyelven ami annyi mindent képes néha összehordani.

Azonban a folyó tovább folyik, az Óceánok mélysége más rejt számodra.
Nem sötétséget ez egészen biztos!
Lehet, ha nem vagy magad alatt feltűnik, hogy a rádió is csendben volt.
De most nem csak az szól újra, fény tölti ki a pillanatot.

Theo /Görög/ Kicseréltem a biztosítékot! – jön be a férfi, arcán nem látod a korábbi komorságot

S míg te mindenféle átkot sejtesz a háttérben, valójában egy barát gondoskodott arról, hogy elűzze a sötétséget. Korábbi feszült pillanat is mintha már ezer éve lett volna, most, hogy a magányod nem létezik és Theo nem hagyott magadra. Az embereket bámultad volna, de talán csak egyetlen egy az, aki most minden figyelmet magának követel. Valaki, akiről azt hitted magadra hagyott a legrosszabb pillanatban. Akkor, amikor leginkább szükséged lett volna valakire, egy barátra, annak erős karjaira és biztonságot nyújtó ölelésére…

Theo /Görög/ A morcosság sok energiába kerül! – közli veled, amikor észreveszi, hogy végre falatozol abból, amit neked készített – Gyere, megmelegítem neked, ami kihűlt! – indulna is a tálcáért

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #23 Dátum: 2019. Április 22. 11:26:43 »
...Végül úgy döntök ezt a corpust nem töröm össze egy darabig, de jobb híján ölni fogok, magával az Ördöggel szállok szembe. Mintha a gondolat is elég volna, hogy valahonnan, talán a pokol legmélyéről térjek vissza a valóságba. kezem elengedi a kilincset ahogy a rádióban felcsendül egy vidám dal. Nem is emlékszem mi szólt eddig, mintha valami beszippantott volna, egy sötét hely, ahol nincsenek hangok, színek, szagok, nincs semmi. Fuldokló nyeli így a levegőt, ha végre megkapaszkodhat valamiben. belehunyorgok a fénybe ahogy elfordulok az ablaktól. Hiába tombol odakint a vihar sötétbe borítva a nappali utcákat. Idebent fény van,  vidám hangok és virág illat. Az egy szál rózsa illata betöltené az egész szobát.  vagy a belépő férfi hozza magával az illatot?
Úgy meredek rá mint aki kísértetet lát, vagy inkább jelenést. Felemelt kezemmel önkéntelenül dörzsölöm meg a szemem, és mintha idő kéne, hogy a hang eljusson a fülemig, vagy hogy egyáltalán felfogjam a szavak értelmét. ~Biztosítékot? ~
Bár értelmet nyer a rádióból felcsendülő dal, és a hirtelen fényár is a szobában. A világítás itt sem működött, fel sem tűnt, a félhomály elég volt eddig a háló-nappaliban.  Mindenre van racionális magyarázat, sötétre és fényre, csak egy kiégett biztosíték, biztosan a vihar miatt, villámcsapás túlterheli a régi hálózatot. Mindenre van racionális magyarázat, de kit érdekel, mikor felbukkanó őrangyalt látok az ajtóban, megesküdnék a glóriára is a feje körül. persze az csak a konyhai lámpának a fénye, hiszen mindenre van racionális magyarázat.

A férfi nem fog eljutni a tálcáig azonnal. Cassi pár ugrással szeli át a szobát, mint akit ágyúból lőttek ki, és a férfi nyakába ugrik, Hogy elölről vagy hátulról az most mindegy lesz, Theo nyakára erős ölelő karok fonódnak, derekát hosszú  combok fonják körbe.
-/Görög/ Theooooooo!-sikkantja már a férfin csüngve, boldogan.
hacsak a férfi meg nem billen, ott fog lógni, mint éretlen barack, s talán még a szuszt is kiszorítja őrangyalából egy pár szívverésnyi időre. Azt biztosan nem hagyná, hogy elessenek, akkor leugrik, s ha kell megtámasztja magukat.
Akárhogy is telik ez a másodperc, a törülközőt nem ugrándozásra találták ki, annak a betűrt csücske kiszabadul és letekeredik, lecsusszan a földre, mint kígyó az almafáról. Késő lesz már utánakapkodni.

Hacsak Theo meg nem akadályozza, gyors szégyenlősséggel kapja maga elé a csalárd anyagot, most épp érett almának tetszik ahogy belepirul önkéntelen kitárulkozásába.
-Addig én felöltözöm.
Próbál majd hátrálni pár lépést, nagyon is figyelve , hogy szemeit végig a férfi arcán tartsa.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #24 Dátum: 2019. Április 23. 11:49:25 »


Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel

Hangulatkeltő - Viharhangok



Úgy tűnik a világ összeesküdött ellened. S te mégis dacolsz, nem érdekelve téged, hogy elvesztetted a munkád, az otthonod meglehetősen leépült – mint az aki most épp benne lakik – vagy a tény, hogy valahogy sikerült annyira összekülönbözni Theo-val, hogy teljesen magadra maradtál. Ezúttal úgy tűnik, hogy nincs már senki, aki elviselne tovább…

De nem adod fel! Nem adsz munkát a kollégáknak, nem ijeszted meg a kevés járókelőt és leszel egy széljegyzet a helyi újságban. Egyszerűen úgy döntesz, hogy mindez nem éri meg! Nem, sőt! Megerősödve lépsz tovább, magad mögött hagyod mindazt ami visszahúzhatna és csak előre mész! Nem számít semmilyen belső vagy külső vihar, semmilyen akadály! Kitörsz ebből!


Az Abyss
a (Dja-ahk), a Hatodik Nagy Maelstorm tombolása alatt


A szabadulni vágyó Esszencia végül belevetette magát a Vad Viharba, hogy megtapasztalja a megkínzott Lelkek őrjítő kavargását, hogy érezze amint bele akarnak kapaszkodni, ahogy utána kaptak vagy megpróbálták útját állni: sikertelenül! Átvágott köztük gyűlölettől telve vagy keresztül rajtuk az öröm és mámor érzetével. A Teremtő Szolgái ekkor sem jelentek meg, csak a Förgeteg csapott le rá: el akarta sodorni, szét akarta szaggatni, de minden erőfeszítése hiábavaló volt a Bukott, a Szabad Bukott ellen!



Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel

Hangulatkeltő - Rádió, zeneváltás után



A vidám dal mosolyt csal, elégedettséget, hogy jól döntöttél! Nem adod fel! Megerősít ebben a finom virágillat is, hogy a legnagyobb viharban is valami szép és vonzó, hogy hiába ez a nagy teátrális tombolás odakint, igenis dacolni lehet vele! Ahogy úgy tűnik a sorozatos árulás és csalódás érzete is csak benned próbált szárba szökkenni, de a legjobb barátod, a férfi, ez a görög félisten bizony nem hagyott magára!

A következő pillanatban – némi csipás dörgölést és villánként cikázó gondolatot követően – már a nyakában vagy, kapaszkodsz, és orrotok szinte összeér, a távolság köztetek a korábbi bensőséges hangulatot idézi meg. Nem segít a helyzeten a magát megadó törülköző is, mintha azt suttogná „Jól van már gyerekek, essetek túl rajta!”

Theo /Görög/ Hmpf… - szakad ki belőle, a váratlan okán, de reflexből tart meg popsinál.

A pincérről most kiderült, hogy az izmai nem látvány, valódi erő lapu bennük, bár picit hátrébb dőlt a súlypont miatt, nem kizárt ösztönösen is követted. Érzed a kebleit alatt dobogó szívét, a légzését, ahogy hol egymásnak feszül, hol picit eltávolodik a két (felső)test, és azt, hogy tekintetében akad némi meglepettség is a csillagszerű fénypontok ragyogásán túl.

Theo /Görög/ Ha tényleg… tényleg szeretnéd és szerinted nem teszi tönkre a barátságunkat…– motyogja, kissé zavarban van

Nem attól, hogy a tested neki simul vagy az övé nincs fából, hanem egyértelműen amiatt, hogy csalódást okoz. Fél attól, hogy elveszítheti a barátját holmi ostoba testiség miatt, amiben lehet nem is tud eléggé kedvedre tenni. Nem vagy lélekbúvár, de ezek az érzelmek ott hullámzanak a tekintetében, feszültséget a testében.

Ha mindezek mellett még mindig lemászol és pici távolságot képzel, akkor…

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #25 Dátum: 2019. Április 23. 13:06:29 »
Már épp menekülőre fogná a törülköző után, kerülendő az előbbi kínos szituációt. Épp csak megszáradt, és legesleginkább Theot nem akarja elveszteni, most már tudja milyen érzés lenne a férfi hiánya. perceken belül a második meglepetést okozza neki a szépszemű, a mesékben mindig három van. itt is így kell lennie, mert ez nem lehet a valóság.

Az az erős. kissé kérges tenyér majdnem a legjobb helyen van. ~Mit dolgozhat még? ~ Igyekszik feloldódni a csillagragyogásban, megőrizni a pillanat varázsát, örökre. Hiába az erős elhatározások, ha a teste őszintén reagál, ez az igazság pillanata hazudni lehetetlen volna, nem is akar.

/Görög/- Kívánlak mióta megláttalak -lehel finom csókot a görögvonalú orra- szeretném, ha szerinted nem teszi tönkre a barátságunkat.
Folytatná lejjebb arra a mézillatú ajakra lehelne, hacsak egy villám nem cikázna át épp az égen, és egy gondolat az agyán. megmerevedik egy pillanatra. ~Ne legyél hülye Cassi, épp elszalasztod a lehetőséget.~

Csakhogy van ami a vágynál is erősebb, ez pedig a lelkiismeret. Így hacsak Theo el nem húzza az arcát tőle, összeér az orruk és egymásba kapcsolódik a két szempár. Sosem járt nős férfival, sosem szerette el más barátját. Belé nevelt erkölcs, belső tartás? Vagy csak túl sok "szerelemféltésből" történt halált látott. Egyszer derült ki egy férfiről, hogy nős. Az illető örülhetett, hogy nem hajították a ruhái után, hanem a lépcsőn távozhatott. A csalárdságot nem bocsájtotta meg senkinek, magának sem.

Vannak mondatok amit nem kéne kimondani, vannak kérdések amit nem szabadna feltenni. Most van a lehetőség, hogy beteljesítse a vágyát, de vajon nem veszítene többet, ha megtenné? Mély levegőt vesz, kiszárad a szája, oh, dehogy is van kedve beszélni, csókra használná inkább. De akkor nem volna Cassiopeia .. talán ha mindig bölcsen hallgatna munkája is volna még.

/Görög/- Theophilos Xenakis, jobban vágyom az ölelésedre, mint bármi másra a világon, édesebb vagy a csurgatott méznél. De csak akkor akarom, ha ez nem áll a boldogságod útjába...Nikandrossal.

Tessék kimondta. Az ajkába harapva várja a választ. Mi lesz most? ~Mondd, hogy nem. Mond, hogy az más.~üzeni a tekintete.  Talán ösztönösen is kissé jobban kapaszkodik kezével, lábával. Fogalma sincs milyen két férfi szerelmi kapcsolata, mi fér bele és mi nem. Levegőt se mer venni a válaszig, oly törékenynek tűnik a mostani pillanat, mint a nagymamák féltett étkészlete. Abban biztos nem akar más kárára boldog lenni, az nem boldogság.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #26 Dátum: 2019. Április 23. 14:50:19 »


Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel

Rádió, mert a zene nem áll meg



Sejted, hogy amíg te bezárkóztál a magányodba és önzően csak magad körül forogtak a gondolataid, addig Theophilos több módon is veled törődött és foglalkozott. Előbb az otthonodnak adta vissza a hangokat, a fényt, aztán neked a reményt, hogy valóban nem haragszik, sőt, átgondolta korábban történteket és ez egyfajta bocsánatkérés is egyben, miközben lehetőség is! 

A lehetőség a szavakkal válik egyre valóságosabbá, mozdulatokkal, melyeknek következménye lehet az is, hogy mintha nem csak a kezeit érezted volna, de az biztos, ha nem számítottál ilyesmire megakadhat a levegő. Kérdés, hogy volt e ilyesmivel dolgod, de valószínűleg nem. Ugyanakkor a következő pillanatban elmúlik ez a futó érzés, üresség érzetét hagyva maga után, szinte kiáltva a beteljesülésért.

Theo /Görög/ Ez… – sosem mondtad, ő meg vak volt rá – Nagyon sokat jelent. – motyogja, dörmögi inkább férfiasan, miközben lehet merényelni a nózit

Látod, hogy a szavaid igencsak megbabonázták, elképzelhető, hogy sosem kapott ilyesmit azelőtt, ha mégis sosem vette komolyan vagy hitte el. Azonban az ember van, akinek kétség nélkül képes bízni a szavában, kérdések nélkül hinni annak igazában. Most már látja, tudja és nem kizárt maga is vágyja. Érzed, ahogy a férfias illatok belefúrják magukat az orrodba, tovább szítva az amúgy is izzó vágyat.

Nem húzódtak el, a kísérlet sikeres és piszézni lehet, tekintetek fonódhatnak, senki sem menekül. Talán a pillanat tart fogva, esetleg a kaland izgalma vagy valami más, de lehet szuszogni egymás ajkaira, ki tudja kié nyílik előbb, éhes nyelvecske kibukkan e. Mint a gondolat, hogy talán nem ez a helyes, nem kéne és szabad e egyáltalán, nem lesz e rosszabb, mintha most engedtek az édes vágynak a beteljesülés utáni sóvárgásnak? Szabad, nem szabad, helyes vagy sem mennyit számít? Ott a kérlelhetetlen tudat, hogy varázslatos lenne, csodálatos, már-már földöntúli…

A szavaidra az ölelés szorosabbra fonódik, nem kérdés, hogy a másiknak is jól esik a közelséged, a tested, a puhán-selymes bőröd érintése, annak melegsége és a természetes rend, hogy a fajfenntartás ösztöne is felüsse a fejét. De ez az utóbbi hamar feloldóik, hiszen olyan erős alapokon nyugvó barátság ez, ami talán túlmutat ezen és lehet, hogy pontosan ezért nem lenne szabad tovább feszegetni. Ugyanakkor mindenki elég feszült már, s elég lenne egyetlen csípőmozdulat, hogy ne is kelljen többé annak lenni. Vagy akár szóvá tenni bármit is. De…

Theo /Görög/ Bolond férfiak vesznek téged körül. Senki sem látja milyen gyönyörű vagy. – leheli, suttogása simogatásként hat – Tüzes, eleven és szenvedélyes, akár az a vihar odakint. Szépséges, erőteljes és… – elakad, valószínűleg megérzi, hogy mennyire is tüzes itt-ott. – S éppen miatta, Nikandros okán. – szuszog – Akkor lennék, szóval… akkor… – valószínűleg most a tarkóját vakargatná zavarában, ha nem lenne foglalt a keze – Ha ezt vele is megoszthatnám.

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #27 Dátum: 2019. Április 23. 19:13:36 »
Meglesz a mesebeli harmadik is a meglepetésekből. Amikor elhangzik Nikandros neve, már elutasításra számít. megértené, és talán ez volna a legegyszerűbb, de soha semmi nem az. Meglepetten pislog az osztozkodás gondolatára, noha az elhangzott ma már egyszer. Néha a mérleg serpenyője nem egyenlő mértékkel mér, vagy csak apróságok kapnak nagyobb hangsúlyt olykor. A virág tenné? A reggeli? Az elmúlt hónapok, amikor számíthatott a férfira szinte ismeretlenül is, hisz még a kedvesének nevét se tudta eddig. Az a biztosítékcsere csak a cseresznye volt a fagylaltkelyhen, mégis  oly sokat számít a mögötte lévő szándék.

Belehajol a férfi nyakába, nem érti ennyi víz után, hogy képes a bőre még mindig árasztani az izgató férfiparfüm illatát.

Az ágyban ez az osztozkodás olybá tünt csak mintha felnőttfilmek jelenete volna, most sokkal valóságosabb lett. Hihetetlen a gondolat, hogy két férfi... mit érezhetnek ők egyáltalán? Bár Theo vágya szinte már nyomasztó közelségbe került.  Nikandros viszont idegen számára és ez elég rémisztően hat. Habár aki Theo szeret és aki Theot viszontszereti nem lehet rossz ember. Bármennyire is tiltakozik az esze és a zsaruösztön, megfog bízni a szépszeműben. Rábízza magát, úgy ahogy még soha senkire talán. Végül is, alkalmi kapcsolata volt már, ez se lesz sokkal másabb, ha pedig férfitáncos, úgy a kinézetével gond nem lehet. Az ötlet annyira őrült mint ez a végtelen éjszaka, ki tudja mi jön még az apokaliptikus idő után.

Ahogy végigízleli az izmos nyakat van ideje gondolkodni mindezeken. kissé helyezkednie is kell a biztosabb tartás matt, s ez hozzájárul majd a döntéséhez mire az apró tarkópihékhez ér.

- Ki tudja mit hoz a holnap, ha lesz egyáltalán. Ha ezt szeretnéd, ha ez boldoggá tenne... akkor... legyen így.

S csókot lopna arról a szájról, mézédeset.

Off-Topic: megjelenítés

Akaraterő dobás
Próbadobás 6d10: ( 4,4,9,9,8,7 ): Célszám: 7. Eredmény: 4 Siker



Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #28 Dátum: 2019. Április 24. 12:41:38 »


Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel

Rádió, mert a zene nem áll meg



Az élet tele van meglepetéssel. Olykor kellemessel, sokszor inkább nem annyira… de most! Sóhaj készülhet kitörni, csalódás feloldódni benne, de nem! Ez bizony egy furcsa reggel! Mintha hónapok minden döntése vezetett volna el idáig, a kötelék ami összefűz benneteket! Minden apróság, kezdve a vihartól, mely tovább tombol, az italozáson át, az ágyad megosztásán keresztül egészen a reggeli illatig…

De vajon ez a sok jó, nem fordul visszájára? Ahelyett, hogy elengednéd a gondolatokat, hogy átadnád magad az itt és mostnak, aggódsz, hogy talán ennek még komoly következményei lehetnek.  Azonban talán jogos az aggodalom, a pici félsz, hogy mibe is csöppentél, hova sodort a barátság és a vágy. S persze azért vannak kellemesebb gondolatok is, hogy megannyi nő közül Theo téged választott arra, hogy ő is óvatosan ismerkedjen valamivel, ami számára idegen.

Nagyon elkalandozol és számtalan érzés kavarog, sok gondolat szól ellene, de a kaland, a kíváncsiság, a bizalom és intimitás olyan izgalmakat rejt, hogy elfojtod a félelmet, az aggodalmat és bizonytalanságot. Úgy döntesz, hogy ez bizony olyan tapasztalat és kihívás, amit el kell fogadni! Főleg, hogy a helyezkedés kiváltotta érzés csak megerősít abban, hogy képes vagy olyan örvényt kelteni, ami még egy elsüllyeszthetetlennek tetszőt is képes magába szippantani!

Theo /Görög/ Khm. – nehéz a légzése, főleg a mocorgások közepette – Igen. – talál rá a hangjára ami rekedtes most – Ez… boldoggá tenne. – sikerül végre úrrá lennie a hangján – Mindenkit, aki fontos számomra. – nem magára gondol, hanem a nőre és férfire, aki sokat jelent neki

A csók.
Mézédes, a reggeli okán.
Puha, tapogatózó majd forró.
Csicseregnek e madarak?
Verdesnek e pillangók a pociban?

Úgy tűnik, hogy Theo tudja mit csinál és te sem vagy tapasztalatlan. Itt azonban nehéz megálljt parancsolni. Az elkövetkezendő másodpercek igencsak komoly következményekkel járhatnak, de gondol e bárki is ilyesmire egy ilyen helyzetben, ahol az izmos karok mely tartanak, a combok amik szorítanak akarják e még, hogy kitartson az a sok energia ami másfelé is áramolhatna?

A csók elhúzódik, akár a vihar, szenvedélyes is mint az, ahogyan kitartóan nem akar múlni. De mint minden jó dolgo, egyszer ez is véget ér! Kivéve a vihart, az makacsul tombol tovább, ahogyan lehet a vágy is, most, hogy belekóstoltál valami fűszeresen édesen csodálatosba. Azonban Theo elszakad és ez neked is elég erőt ad, hogy megálljt parancsolj magadnak. Nem tudod mi lett volna ha, de lehet, hogy a pillanatnyi öröm később sok könnycseppet csalt volna.

Finoman leeresztenek, ami nem olyan könnyű dolog, lévén a férfi egyetlen rossz mozdulata elég lenne az örömkönnyekhez, de végül talpad alatt a talaj. A legjobb barátod pedig igazi lovag, még akkor is, ha nagy segítségében a lehelete köldöktájékon simogat, hogy felvegye a törülközőt és köréd csavarja finoman. Egy gyengéd, szeretetteljes és méltón lezáró arccirógatás után indulna, hogy gondoskodjon a morcos pociról, ami éppen azt jelzi, még nem kapott eleget.

Off-Topic: megjelenítés

Akaraterő (Willpower)
Próbadobás 7d10: ( 1,7,4,9,9,8,4 ): Célszám: 7. Eredmény: 3 Siker

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #29 Dátum: 2019. Április 24. 13:53:39 »
Kelő nap sugara lopja így a harmatot a virágsziromról, ahogy ő a csókot a mézízű szájról. S ha ellenkezést nem  tapasztal, nem fog megállni itt. A csók egy ígéret lesz az elkövetkezendőkre, ahogy szirmok közül csalogatja elő a bibét a meleg, úgy  tárja fel  a férfi érzéki titkait magának, lassan, tapogatózva. Viszonzást várva és kapva a napsugár is felbátorodik,  és megkergeti a pillangókat a barlang mélyén. Méhek járják be a porzókat, begyűjtve minden  pillanatot, hogy édes méz fakadjon tettük nyomán.
A napsugár mi egyszer vigasztal, másszor felperzseli a mezőt, s az ég felé nyújtózó kacsokat hol gyengéden körbesimítja, hol magáénak követeli.

Cassi úgy érzi nem csak a gyomrában verdesnek lepkeszarnyak, de egész testét ellepik a pillangók. Főleg amikor muszáj stabilabb fogásra váltani Theonak, hogy le ne ejtse, és már-már lehetetlen közelségbe kerül a bizonyítékkal, a férfi nem közömbös iránta.

Ha nem kéne olykor levegőt venni, a végtelenségig is elveszne a pillangósimogatásban. Belefúrja fejét ismét a férfi nyakába, karja és haja öleli most őt. Minden akaraterejére szüksége lesz, hogy ne harapjon oda, s ha a gondolatoknak ereje volna, magától reccsenne most egy vékony anyag. Vagy reccsen is talán egy kevéssé, nem tervezték ilyen ellenállásra.

A törülköző lesz mindennek az okozója végül, vagy bűnbak legalább, s amíg felemelkedik, lesz lehetőség megcsodálni a gondosan karban tartott kiskertet is, nyíló rózsával a közepén.
De elfedi mindezt a fehér lepel.

 Hagyja Theót távozni, szélesre tárja az ablakot, hogy lehűtse magát egy kissé. Vihar a vihar ellen, versenyre kel a természet  erejével, s végül saját belső vihara győzedelmeskedik fölötte. Aztán tényleg borzongásig áll ott, s csillapodik. Ki tudja a vihar hangjaiból mennyi jut el a konyháig.

Végül megáll majd az ajtóban, Farmerban, pólóban, lábán piros-zöld dinnyét mintázó zokniban. S akkor bizony a hasa fog mennydörögni, ha meglátja, vagy illatát érzi a félbehagyott reggelinek.