Szerző Téma: Cassiopeia Tatopulosz  (Megtekintve 7985 alkalommal)

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Cassiopeia Tatopulosz
« Dátum: 2019. Április 01. 22:30:31 »
Az Abyss
a (Dja-ahk), a Hatodik Nagy Maelstorm tombolása alatt


Valahol a Semmi egy szegletében, a Verem peremén, a Viharok szaggatta Börtön felrepedt falánál, egy Esszencia félt eltépni láncait. Várta, hogy hamarosan megérkeznek az Őrök, hogy a Teremtő parancsára lezárják e rést és a hirtelen támadt remény teljesen elhamvad.

Így tépelődve várakozott még…



Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel





Pokoli zsivajra ébredsz. Lassan egy hete, talán több, hogy szűnni nem akaró vihar uralja az időjárást. Olyan ítéletidő, ami a hírek szerint legutoljára körülbelül ötvennégy éve volt, ez pedig nem kizárt, hogy legalább ennyi időre otthon is marasztalt. Hatalmas dörrenések és vakító villámlások mellett olyan erős szél fúj, hogy félő viszi a tetőt! Az eső keményen kopog az ablakon – senkinek esze ágában sincs beengedni – és persze túl világos sincs, cserében állandó félhomály és szürkület rombolja az ember életkedvét.

Talán még nyűgös is vagy, mert mi tagadás lenne mit tenni! Óhatatlanul is felbukkan a gondolatok között a napokkal ezelőtti keresés eredménye, miszerint Cassiopeia egy csillagkép neve is, nem csak otthonod mitológiájának egy neves alakja. Több érdemi információt nem találtál ezzel kapcsolatban, de a történetet most már töviről-hegyire ismered. Miközben próbálod eldönteni, hogyan tovább, frissen főzött kávé illata furakodik a nózidba, amit nem sokkal később más, ínycsiklandozó illatok követnek.

A dühösen morgolódó Földanya haragja mellett azért akad némi jó is. Mivel a munkahelyeden korábban már felmondtál, így most nem számít mikor ébredsz, kelsz ki az ágyból. Illetve itt vannak ezek a fűszeresen izgalmas orrcimpát remegtető képek is, amiket magad elé idézel az illatok hatására. Először talán csak a szenvedélyes szomszédra gondolsz, de aztán mikor a téged bambuló kutyusra esik a pillantásod, már tudod, hogy nem erről van szó, mert felrémlik, hogy ezen a héten átmeneti tulajdonos lettél.

Egészen másról van szó. Theo jött át tegnap este, lepett meg téged egy üveggel a kedvencedből, aztán felfedeztétek, hogy milyen tréfás az illuminált állapotban eltöltött több órányi játék a hatalmas TV előtt. Abban sem vagy teljesen biztos, hogy magadtól kerültél ágyba, de most jól esik a takaró alól bámulni a kinti időt és elmélkedni azon, hogy vajon ágyba kapod e a reggelit vagy tényleg muszáj lesz e elvergődni az asztalig? Messze már a vasárnap, amikor a lányokkal kipanaszkodtátok magatokat, a következő pedig még távolabbi.

Ahogyan a férfi sem panaszkodott egyetlen szót sem, amikor teljesen elázva-fázva megérkezett, hiszen tudta, hogy egy igaz barátra mindig számíthat. Két ablakot megremegtető dörrenés között azonban halk zene üti meg a füledet, olyasféle, amit Theo csak azokban a pillanatokban választ, amikor rosszkedvű vagy. Most, hogy egy pillanatra csak az esőcseppek kopognak kitartóan, meghallod ahogy dúdol, bár sok tehetsége nincs, szívből jövő hangok valahogy kevéssé tűnnek hamisnak.

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #1 Dátum: 2019. Április 01. 23:06:46 »
kokopp kokopp kokopp

~Az a kurva eső, hát sosem fog már elállni?~

Fejemre húzom a párnát és megpróbálnék visszaaludni, amikor kávéillat csapja meg az orromat. ~Te jó ég! Kit hoztam haza tegnap este? ~
Aztán eszembe jut, főleg ahogy meghallom a suta dúdolást. Theo. A kedves, meleg jóbarát, Theo. meg kell kérdezzem, nincs-e egy hetero öccse, bátyja, esetleg apja.

/Görög/ Kócos! Gyere ide, ide. -Csapkodom meg az ágyat magam mellet és beletúrom arcomat a még nedves, esőszagú bundába. Theo ezt is elintézte.
Rövid ideig még játékosan birkózunk, aztán végül csak kikászálódom az ágyból, a paplan úgy is a földre csúszott a birkózás közepette.
A bal lábam beledugom a hideg papucsba,~ez az idő még a végén a telet is a nyakunkra hozza~. Hosszan keresgélem a lábbeli másik felét, végül az ágy alatt lelek rá. Teljesen ki kell tekerni a vállam, hogy elérjem, végül, nyögve, nyöszörögve sikerül megszereznem. Diadalittasan emelem magasba a zsákmányt.


Meglehet Theo is felbukkan az ajtóban ekkorra, ha nem, akkor fél lábon ugrálva indulok el a konyha felé.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #2 Dátum: 2019. Április 02. 11:26:46 »


Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel





Úgy tűnik, hogy az eső a haragodnak, de más érzésednek sem akar engedelmeskedni, sőt, még jobban rákezd, mintha csak azt üzenné, hogy „azt majd én eldöntöm mikor volt elég!” De egy nagyobb szélroham után újra a korábbi erejével kényezteti a füled és minden más érzékedet. Ez utóbbi megint elragad a gondolatok világába, mert tudod, hogy Chami most valószínűleg vagy az ablakhoz tapadva bambul vagy képes volt kimenni és ebben a viharban táncolni. Nagyon szereti az ilyen időt, és ahogy többször is említette: a Tengerek Ura csak emlékezteti az emberiséget, hogy több van földön s égen.

Kezdeti riadalom után már azon tűnődsz, hogy megkísérted Theo-t, de azt is örömmel vennéd, ha lenne egy nyitottabb testvére, rokona, aki legalább ennyire erős jellem, mint a legjobb barátod. Ahogyan a szomszédod kutyusa is az, nem kizárt, hogy ő pedig falkatagnak tekint azok után, hogy mennyit és milyen minőségben vagy vele. Nem beszélve arról, hogy nem volt könnyű megértetni vele, hogy nálad felmehet az ágyra!

A vidáman kócos bundájú eb azonnal melletted terem és hideg-nedves nózijával bököd, arcon nyalint ha nem vigyázol, de az ölelést bizony örömmel fogadja. Mielőtt azonban még karjaiddal fontad volna körül, láttad azokat az aranybarna szemeket, melyben több őszinteség és szinte már emberinek tetsző érzelem ragyog, mint az egész rendőrőrsön együttvéve. Az ázott kutyus illat a legtöbb ember számára nem a legvonzóbb illat, de te nem bánod, sőt örömmel fúrod bele az arcod. Hideg és nedves, de már csak nyomokan, hiszen aki kivitte, nem félt törülközőt használni az eb bundáján sem.

A nedves orr hosszan szimatolt rajtad, ki tudja mit érez? De a birkózás, a játék nagyon is kedvére van. Lógó nyelvvel kajla kiskutyákat idéző mód játszik veled, mígnem eljön az idő és csak vágyakozva néz utánad folytatásért esedező tekintettel, amikor magára hagyod. Mikor rádöbbensz, hogy előbb kicsit nyomoznod kell, akkor érzed, hogy böködnek, talán a keresésre hitték, hogy újra játék van, de nem könnyű begyűjteni a lábbelit, mindenesetre végül azért diadalmasan emelheted fel, amit már vennének is el tőled! Kivéve ha finoman rászólsz, akkor azonnal elengedi.

S valóban, éppen indulnál már, mikor az izmos férfi – itt-ott még nedves hollófekete fürtökkel – belép, kezében pedig tálca mindenféle finomsággal amiről csak tudja szereted. Azt azonnal látod, hogy csak egy személyes minden, tehát bármit is szeretnél, minden a tied, neked készítette. Valahonnan még egy szál friss virágot is szerzett, ami most ott árválkodik egy apró vázában a tálca szélén egyensúlyozva.

Theo /Görög/ Jó reggelt Álomszuszék! – mondja vidáman, mosolyogva – Igazán várhattál volna még egy-két percet! – így oda lett a terve meglepjen – Persze még visszabújhatsz gyorsan, mintha semmi sem történt volna! – ajánlja fel vigyorogva, majd mosolyra szelídülve – Ha inkább asztalhoz ülnél, akkor legalább neked is marad! – néz a kutyára vidáman, aki szintén szimatol s a tálcát nézi

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #3 Dátum: 2019. Április 02. 12:12:35 »
A kutya nevelése legyen a kedves gazda problémája. Úgy tekint magára, mint egy nagynéni, ahol  szabad sütit enni ebéd előtt. Élvezi is az állat közelségét és ösztönös barátságát, az emberek közül kevés ilyet tudna felmutatni. Talán csak pont Theot.
Játékos huzavonába kezd a papucs másik párjáért, ahol a győzelmet egy egyszerű paranccsal biztosítja a maga számára /görög/- Engedd.
Kócos jólnevelten huppan a fenekére, kilógó nyelvvel és csillogó szemekkel várva a dicséretet és a játék folytatását. Előbbit meg is kapja egy gyors fejborzolás képében, az utóbbira most nem lesz esély. Sürgető szükség kergette ki az ágyból és a hideg padló még sürgetőbbé tette azt.

/görög/-Tartsd csak melegen az ágyam amíg visszajövök -Surranok el mellette az ajtóban, kevés a hely, hogy elkerüljem, körbeölel az arcvíz illata.
~Van amit még nem tett tönkre ez a vihar? ~ Elcsípem a rózsát, beleszippantva mélyen. Vajon mit érzek, a szabadon nőtt virágok sűrű illatát, vagy a lakásban tartott virágok finom édességét? A zsaruvér...
- Ezt ugye nem Tara néni balkonjáról csórtad? -fenyegetem meg játékosan, a konyhából hátrálva az előszoba felé. Ujjamon apró vércsepp csillan, ~a rózsa~. Hátat fordítva kapom a számba, mielőtt a WC ajtajához érnék.
Hiába kapcsolgatom a lámpát, az bizony nem reagál. ~..sszameg~. Gyorsan kell döntenem, hogy ha fényt akarok, nyitva kell hagynom az ajtót.. Ugyían majd egy éve lakom itt, a nyilvános pisilés sosem vonzott. Magamra maradok a sötétben.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #4 Dátum: 2019. Április 04. 18:02:56 »


Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel





A kutyus sokkal inkább tekint téged Alfának, mint az eredeti gazdáját, így egyetlen szó elég és megszerezted, amit játékosan nem akartak odaadni. Picit fognyomos, de igazából semmi komoly, így a papucs most csak a lábadon van, nem megosztva két életvidám és szeretetteljes lény között függve.

Theo /Görög/ Rendben. – mosolyodik el, nem értette félre, sajnos ma reggelre sem változott meg ízlése – Nos… khm… tudod, az úgy volt… – pislog rád látszólag bűnös tekintettel, hogy aztán vigyorogva sétáljon tovább célja, az ágy felé.

Nem tudnád biztosra mondani, az sem kizárt, de azért akad virágbolt idefelé jövet. Az illat pedig még akad valamennyi, de egyetlen szippantásból nem tudod megállapítani, hogy mikor vághatták le. Ugyanakkor frissnek tűnik, szóval akár a balkonról van, akár a váza őrizte azt meg, kellemes. De nem vérvörös, csak egy fehér, igaz, élénkvörös szegéllyel.

A vércseppek élénkek, még a sápadt fényt is élettelien verik vissza. Fájt, de csak múló pillanat volt, és most, hogy talán reflexszerűn ajkaid közé kaptad, még kicsit körülötte is csillog. Eléred a célod, de belépve egy kis probléma merül fel. Nem komoly, de azért elég sötét jövőt vetít eléd. Ami az ujjad illeti, mire való egy jó zsebkendő vagy efféle? Leülsz, majd némi hezitálás után behúzod az ajtót egy teljesen sötét világba lépve ezzel.

Dolgod minden részletének végeztével visszatérsz a hálószobába, ahol látod, hogy szeretett barátod az ablaknál áll. Az ágyat kicsit megigazította, például a paplan visszakerült a helyére, ami picit dudorodik, de a tálca ott van az éjjeli szekrényeden és még mindig forrón várja, hogy a tied lehessen. Theo lenyűgözve nézi a természet nyers erejét: ami fák ágait törte le vagy fordított ki gyökerestől.

Ami tengerek hullámait korbácsolta. Ami kukákat borogatott és háztetőket vitt el és még több kárt okozott, amire csak képes volt. Ma, ezen a reggelen tűnt úgy először, hogy talán enyhül. Mintha a zubogó eső nem akart volna egy újabb özönvizet, hogy a szél nem tervezte azt, hogy tölcséren át mindent magába szippantson. Az ítéletidő, ami a Világvége hírnökének látszott, most már csak egy újabb viharos időszaknak látszik.

Egynek a sok közül…

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #5 Dátum: 2019. Április 05. 14:14:28 »
Még megfenyegetem ismét az ujjammal a virágtolvajt. Na jó, csak virágtolvajlással megalapozottan gyanúsítható személyt, elvégre nem született még ítélet az ügyében. Aztán csupán egy gyors tekintetet kap a tovaringó csípő tőlem, valóban sürgető a dolog.

Visszafelé elbámészkodom a konyha megcsorbult kövén, minden esik szét körülöttem. nehéz volna ráfognom az Univerzum gonoszságára, magamat ártatlan szűznek tekintve, kit elragadott csupán egy sárkány, a csalfa szerencsétlenség. Be kell látnom, ahogy csorbítottam magam az életemen, úgy van kezem a csempe élének megtörésében is. Az indulatos természetem miatt van, ami elő-előtör a nyugodt magabiztosság mögül. Ráadásul azt a tányért is szerettem ami darabokra tört a konyhakövön. A konyhaszekrény tele van szedett-vetett holmival, anyám legnagyobb bánatára. Mit tegyek, ha utálom az egyforma étkészletet? Az éttermekre emlékeztet. Nincs két egyforma poharam, tányérom, bögrém, és én így érzem jól magam, egy tervezett káosz közepén.

Megállok a szobaajtóban, hogy felmérjem a változásokat. Hívogat a meleg, vetett ágy, és korgó gyomrom is a tálca tartalmára vágyik. Az hagyján, hogy berúgtam az este, de nem is ettem tegnap dél óta. Majdnem egy teljes napja! Jól kiütöttem magam, az biztos.  A meleg ágynál és ételnél is jobban vonz egy meleg ölelés. Mintha magunk volnánk egy kiürült világban, utolsó emberpár a következő vízözön előtt. És amilyen az én szerencsém...

Hozzásimulok az izmos háthoz, odafonom karomat Theo dereka köré. Onnét leselkedek ki az ablakon túli ítéletidőre, sok újat nem nyújt a látvány napok óta. Az apró pékség két napja ki sem nyit, és csak remélhetem, hogy a tulajdonost üzleti megfontolás hajtja, nem esett áldozatául a viharnak. Lassan csak számokban mondják be az áldozatok számát.

-Az egyetlen jó abban, hogy kirúgtak, hogy nem kell az utcán lennem.

Hagyom, hogy elnyúljon a pillanat, akár órákig is tudnék itt állni, valóban nincs semmi tennivalóm. Fájón csavarodik meg a szívem, dehogyis nem lennék én az utcán. A kollégákkal, a társaimmal...Csakhogy, ha jobban utána gondolok tudom, engem senki nem hiányol maga mellől, csapongó érzéseimet és gondolatomat kevesen képesek követni. Olyan vagyok, mint a nyári vihar. Egyik percben még villámlik és szakad, a másikban már aranyló napsugár simogatja a pocsolyák tetejét. Ez a vihar most más, nem olyan mint én, inkább mint egy haragvó atya aki gyermekét fenyíti.

El is fordulok tőle, mégis csak hívogató az az ágy. Megkísérlem magammal vonni a fiút, letaglóz a magány.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #6 Dátum: 2019. Április 07. 11:10:26 »


Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel

Hangulatkeltő - Zene



A feltételezett bűnös, szabadlábon védekezhet. Igazából nem akar védekezni, az ölelést is később pontosan olyan könnyedén fogadja, mint az esetleges vádakat! De mielőtt ide eljutottál volna, még szembesülnöd kellett azzal, hogy a lakásra ráférne egy alapos felújítás. Segéderő még talán lenne, akadna egy-két férfi, aki segítene, de anyagiakban nem állsz a helyzet magaslatán. Talán apránként sikerülne, de mivel csak bérled a helyet a legnagyobb kérdés az, hogy megéri e? Talán alkudozni kéne…

Felidézed milyen romboló erő munkálkodik benned, hogy mennyire heves tudsz lenni és óhatatlanul is a kinti viharra terelődhet a gondolat. A szenvedély és pusztító erő tökéletes képe. Nem kellett messze menned, elég felidézni a korábbi szélviharos eseteket, melyek minden esetben fegyelmivel értek véget és igencsak előtte lebegett a végzetes harmadik. Ami azt illeti, még épp időben érkezett a segítség, nehogy önmagad pusztítsd el. „A változatosság gyönyörködtet” említette valaki korábban és szerinted teljesen igaza van, elég csak a konyhai szekrény tartalmát megtekinteni. Jót tesz neked a káosz, még ha a maga módján rendet is tartasz.

Visszatértél tehát a hálószobába, annak kinevezett helyiségbe és a bőség zavara, a lehetőségek gördítenek elég némi akadályt, mit is tegyél. Éhes vagy, ez nem kérdés, de nincs meleged, a paplan is csábító… ahogy a férfi az ablaknál. Nem kérdés, szó szerint melegségre vágysz, de nem csak testi, lelki értelemben is, így jutottál el odáig, hogy derekat ölelsz és férfitesthez simulsz. Kicsit fáj a fejed, de nem vészes, annyira nem lehetett sok az ital, ugyanakkor mintha visszamaradt volna némi bátorság belőle.

A vékony ruhájú anyagon átüt a férfi testének melege, a közelsége forrósággal tölt el, az ölelésben biztonság és nyugalom vár. Ezt feladva kinézel, de ott mindent látsz, ami a benti pillanat ellentéte. Kivéve talán azt az apró reménysugarat, hogy a pékség felé siető bátor ember bebocsátást nyer. Úgy tűnik, hogy vagy a tulajdonos vagy sokkal inkább egy vásárló lehetett az. Az éhség nagyúr! Te is tudod, a pocid egyre morcosabb, egyre követelőzőbb de mi tagadás élvezi a melegséget amiben most része van.

Theo /Görög/ Aggódtam is volna érted. – jegyzi meg halkan

A pillanat pedig végtelennek tetszik. Nincs ellenére, hogy így tettél, de valójában ez picit öngól. Az férfi illata egyre mélyebbre fúrja magát, az izmos hát egyre vonzóbbnak tűnik, a lélegzésének üteme, a szívének dobbanása, te pedig ki tudja mikor voltál igazán nő utoljára. Felmerülhet a kérdés, hogy tényleg annyira lehetetlen volna, hogy Theo két kapura játsszon? Aztán egy hirtelen gondolatváltás után – talán a tudatalatti akar megóvni egy csalódástól? – inkább a kollégákra gondolsz, akikkel most kint lehetnél.

De csak kevesek szeretik a kiszámíthatatlant, nem sokan értik meg a nyári zápor miért is kellemes és szép dolog. Mindössze néhányan képesek arra, hogy elviseljék azokat a meglepő fordulatokat, amiket te magad képviselsz.

Végül menekülsz. Magad elől képtelen vagy, de mégis megpróbálod. Magaddal húzod a férfit, aki önként követ és bár nem tudja épp senkinek tekinted, egyedül érzed magad, ő most mégis itt van és segít ahogy arra képes. Azt mondják „sok ember közt vagy a leginkább egyedül”. De mi a helyzet most, hogy csak ketten vagytok a vihar aláfestő zenéjével? Milyen magány mardossa a szíved, mily egyedüllét lehet az, amiben ne lett volna eddig részed és miért pont most ily erős a vágy, hogy társra lelj?

A takaró alatt jó meleg van, a férfi közel – az ágyban a falnak támaszkodva bújt be melléd – elérhető távolságra. Akár csak a finom ételek, amik viszont kezdenek kihűlni…

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #7 Dátum: 2019. Április 07. 14:36:03 »
Szíve egy ritmusra ver az esővel, a csituló viharral.
A pékségbe nyitó ember, -férfi a mozgásából, magasságából ítélve- vonja el tekintetét és gondolatait egy pillanatra. Érezni véli a pékségből felszálló friss kenyér illatát. Teste követeli a maga jussát, és a hasa is, ahogy kordul egyet. A tálcán sorakozó pazar étkek és a kifli, a friss! zsemle illata csalogatja az ágy felé. ~Hogy az ördögbe tudta, hogy kinyit a pék? Igazi varázsló lenne a férfi, akinek szavai nem csak a lelkeket, de a zárt pékség ajtaját is megnyitja? ~

Annyira ösztönös a mozdulat, ez a nő reakciója a férfi gondoskodó, féltő szavaira -ahogy talán Theoban is felébred a férfi, aki gondoskodik a nőről- apró csók csattan. Puszinak indul, de a száj sarkára fog érkezni. Kérdés mennyi ebből a tudatalatti, és melyik fél részéről?
Zavarát leplezendő elbújik a paplan alatt, noha ez sem hoz megoldást a problémájára, a férfi meleg teste túlságosan is közel van ahhoz, hogy ellenálljon a csábításnak. Most az ő háta simul oda a férfihez, miközben a megrakott tálcát óvatosan az ölébe egyensúlyozza. Védtelen pozíció, egy óvatlan mozdulatra az illatos görög tea vagy a forró erős kávé ömölhet a takaróra.

Hosszan válogat az elé tálalt bőséges lakomán. Tej, joghurt, felvágott, tojás, méz és lekvár, sőt sütemény. Máskor három napig nem eszik ilyen bőségesen.  A tejen kívül semmi nem származhat a hűtőjéből. A többféleképp ízesített müzli szerinte tartalmaz minden fontos vitamint, vagy ha mégse volna így, hát azt se bánja, mert ez az egyetlen étel ami elég sokáig eláll, hogy ne kelljen folyton kidobálnia.

-/Görög/- Ezeket honnét szerezted? és mikor? Hmmm... ilyen finom joghurtot csak a nagynéném farmján ettem, utoljára vagy öt éve.

Legalább a gyomra jól fog lakni, és ez némiképp a gondolatait is eltéríti a másfajta éhségről.

Mit mesél róla ez a kapcsolat? -gondolja keserűen. Legjobb barátjának egy meleg férfit választott, akivel biztonságban tartja magát. Mitől is? Az újabb csalódástól, ami jönne megállíthatatlanul, mint napsütés után az eső. Fel-fellobbanó temperamentumát, rendszertelen életét, a fanatizmusba átcsapó lelkesedését, és a sikertelenségnél érzett apátiáját még nem volt férfi aki sokáig elviselje. A viharos szerelmeket, viharos szakítások követték. Az ő lelkén újabb és újabb vérző sebet ejtve, amit persze nem mutatott ki, nem mutathatott ki. Keménynek kellett lennie, vagy legalább annak mutatnia magát, a gyengéket elnyomják.

Talán a változás hozta elő az érzéseit. tegnap még rendőr volt, parancsoknak engedelmeskedett, már amikor ugye.  Társai voltak, fogaskerék volt egy rendszerben, még ha kicsit akadozó fogaskerék, de volt helye. Volt múltja ami megírja a jövőjét.

Most semmi nincs, üres, mint az utca. Nincsenek társai és nincs kinek feleljen, egyrészről csodásan felszabadító érzés, más részről nyomasztóan magányos. Nagycsaládban nőtt fel, később a kollégium és az akadémia is a közösségről szólt, nem is beszélve a szervezetről.  Most egyik sincs, övé az áhított magány és szabadság, kérdés mihez kezd vele majd. Nincs védőháló, ha zuhan, nem nyúlnak utána védelmező kezek. A rendszer kilökte magából.
Miért pont most jut eszébe a Biblia? " A kő amit az építők elvetettek, szegletkő lészen". Apró fejrázással söpri tova a gondolatot, ha most valamiről elmélkedni szeretne az biztosan nem egy kétezer éve élt ember érthetetlen szavai.

/Görög/- Szabadnapos vagy? - túlságosan árulkodó lesz a magas hangszín, pedig lazán szerette volna odavetni a kérdést. Enni már evett, semmi se gátolná, hogy kockulással csapja agyon az időt amíg bele nem ájul az ágyba, hogy a jótékony álom elfedje a nappalok baját. Most mégsem szeretne egyedül maradni. Mintha a vihar a lelkével játszana, s félő tornádót kavar, ha nincs valami meleg napsugár ki csitítsa kissé.
Hátrahajtott fejjel, alulról szemlélve a kétnapos borostát várja a választ. Egy pici joghurtcsepp ottmaradt a szája szegletén, nyelve hegyével nyalja le. Apró pici kis mozdulat, semmitmondó, mindent-mondó.


Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #8 Dátum: 2019. Április 08. 19:32:08 »


Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel

Hangulatkeltő - Viharhangok



Úgy tűnik, hogy nem csak a te figyelmedet keltette fel a járókelő aki a pékségbe nyitott, így a tervezett vagy épp teljesen véletlen ajakpuszi elmarad, helyette egy teljesen hétköznapi arcot érintő hagy selymesen meleg nyomot. Talán picit nedves is, vagy talán nem nedvesítetted ösztönösen őket mikor elképzelted tudatosan vagy akár tudat alatt a pillanatot? Ez a szívdobbanásnyi idő tehát anélkül múlt el, hogy egy baráti gesztusnál többet Theo arcán felejts.

Talán vigasztal a tudat, hogy valóban férfi lehetett az utcára ilyenkor kimerészkedő ember, vagy épp a pazar és finom reggeli, de ennyi semmi több. Ennyi? Ki tudja mikor kaptál ily sok mindent ezelőtt? Lehetséges lenne, hogy sosem? Eltűnődhetsz rajta, de talán mégsem teszed, hiszen kellhet egy szomorú múlt, amikor ilyen a jelene? Illatozó…

Valószínűleg az, hogy máshol találta meg a boldogságot nem irtotta ki belőle a bajtársiasságot, barátságot és lovagiasságot. Könnyen lehet, hogy van valaki, aki minden reggel ilyesmiben részesül, aki most hazavárná őt, de ő mégis itt ragadt. Igen, most már látod, hogy a telefonja ott hever az oldalára eső éjjeli szekrényen. Mióta forgalomba kerültek ezek a maroktelefonok, sokkal könnyebb lett a kommunikáció.

Mindenkinek.

A paplan puha barát, azonnal rejt, engedelmeskedik kérésednek, sőt, azt is felfedi, hogy egy forró-vizes palackot rejtett eddig, ami szépen meleggé varázsolta pillanatnyi menedékedet. Közben érzed, hogy bebújnak melléd, az izmos láb a derék és… szóval Theo alatt megnyikorduló ágy egyértelmű jelzés számodra arról, hogy mi is történt. Egy takarótok lenne vagy külön? Számít ez?

Odabújsz és befészkeled magad, amire egy halk reszelős nevetés a válasz, torokköszörülés követi, majd valahogy még megszerzed a tálcát, amivel végül teljesen beszögeled magatokat. Komoly problémákhoz vezethet ha most valaki rosszul mozdul, de egy kis izgalom talán… ezek után még? Inkább a finom falatok felé fordulsz, miközben a férfias kezek derekadnál siklanak előre és elvéve egy friss és finom pékárut feltartsák eléd.

Theo /Görög/ Egy kis vajat és lekvárt kérnék. – mondja halkan, tőle megszokott kedvességgel – Tara néni balkonjáról? – érdeklődik, de érzed a hangján a vidámság rezgését – Néha nem kell tudni, elveszted a varázst! – s tudod, hogy bizony nem mondja el

A pszichológia egy veszélyes tudomány. Főleg annak, aki még érti is, jártas benne. Könnyű megtalálni azokat a buktatókat, amikkel rossz szembenézni. Az egész talán ott kezdődik, hogy tinédzserként sem talált olyan fiút aki sokáig mellette maradt volna? Vagy talán az apja tett/mondott valamit amitől teljesen elbizonytalanodott? Lehetséges lenne, hogy tehetsége más irányba vezetné és idős cicás néni lesz belőle nagyítóval?

Theo /Görög/ Még a falat is megállt a kezedben. – közlik veled és segítene, betolja a falatot kezedre fogva finoman

A viharokat kevesek képesek őszintén szeretni. Nem sokan vannak akik megismernék, felfedeznék és megértenék. Talán csak egyszerűen még nem jött el az az ember, aki mindezt megtestesíti. Lehetséges, hogy már ismerné, csak eddig más célok vezérelték, a figyelme nem arra összpontosult? Mindenesetre akárhogyan is legyen, az itt és mostban egy olyan férfi van veled, akivel jó érzés együtt lenni.

Egyetlen dolog javíthatna még ezen.

Azonban nem tud, mert a magány érzete hirtelen oly intenzíven csap le, hogy teljesen letaglóz. Azonban könnyedén térhetsz vissza, mikor egy picit érdes kéz, simít végig az arcodon gyengéden és a hajkoronádat megtisztelik a férfi ajkai. Lehet, hogy nem tud mindent elűzni, talán nem is képes rá, de megteszi amit tud. Neked. Érted.

Egy biztos kéz.

Theo /Görög/ Igen. – nem magyarázta túl a lényeget

A lelkedben tomboló káosz, érzelmi vihar olyasmi, amivel most nem tudsz megbirkózni. Fordulnál, de esélytelen anélkül, hogy ne borítanál mindent. S persze az előtted lebegő kalács is még vajért, lekvárért kiált. Hiába egy-egy korábbi falat, azért ez a férfi ennyivel nem éri be. Látod, hogy éhes, ahogy majdnem lefejeled szegény állát, felfedezed a maszatot a szája szegletében.

Egy pillanatra a helyzethez, körülményhez képest összekapcsolódó szempárok kutatnak valami után, de a suta és esetlen mozdulat végén inkább csak kínos az egész, nem szenvedélyes. Ugyanakkor nem lenne a hozzád legközelebb álló személy, ha ilyesmiért megfedne vagy másképp jelezné nem tetszését. Egyszerűen csak rád mosolyog és letéve a falatot szorosan magához ölel.

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #9 Dátum: 2019. Április 09. 09:21:42 »
Az a kérges tenyér mely önkéntelenül ~valóban semmi szándék ebben nincs? ~ végigsimít a derekán az utolsó csepp, vagy inkább szikra, Lángra lobban a teste. valóban bent akad a lélegzete is, a pillanatot örökké élni vágyik.
lekvár és méz? Semmi sem olyan édes most mint a férfi illata, érintése, kedvessége. nem tapasztalt még ilyet és a Miért? kérdésre adja magát a válasz: talán sosem merte kérni ezt. Szóval, mosollyal, szemmel, vagy csak léleknyitó kedvességgel. A kemény páncél nem csak védi, börtönbe is zárja őt. Ahogy az eső mossa ki lassan a földet, megnyitva a föld mélyét, az imént tapasztalt figyelmesség az ő szívét nyitja meg, veszélyes dolog, csakúgy mint a föld hasítéka, mélysége nem ismert;  esés, zuhanás, puha talaj vagy szikla lesz a vége?

Az biztos, hogy nem ezt a mozdulatot vágyta, ahogy a falat közelít felé, s az oly önkéntelen mozdulatra érkező elutasítás, megtépi az előbbi pillanatot. Dühbe csap át a vágy, ha nem szorítaná oly nagyon a férfi talán a tálcát is a fejéhez vágná. Jobb volna a nyílt elutasítás ennél a megértő gyengédségnél, azzal tudna mit kezdeni.
mert ez így.. a pillanat az övé, de nem a jövője, hálás lehetne egy hű barátnak aki feladja a kedvese forró ágyát, hogy az övét melegítse palackkal, mégis valami mást érez. Dühöt, minden elsöprő haragot, s mintha a vihar is egyetértene vele, mennydörgés szakítja meg az ég bársonyát, pont ahogy a lelke szakadt meg most.

Ha mozdul a forró kávé az ölébe fog ömleni, innen nincs menekülés, a csapda bezárult körülötte amit maga állított fel saját magának. Mély lélegzettel tér magához, s csillapítja a felgyűlő haragot, ami az arra legérdemtelenebb személy felé irányulna. Halkan reccsen a tálca széle a kezében, reped a fa. Talán elnyomja a mennydörgés moraja, talán csak reflektrál arra, gyenge vízhangként.

Az ablakon pergő cseppeket tükrözi az arca, s mintha az előbbi tombolás után csillapodni tetszene a vihar, s finoman peregnek le a cseppek, az üvegen.. és a falat kalácsra, eláztatva, elsózva azt.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #10 Dátum: 2019. Április 09. 12:08:27 »


Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel

Hangulatkeltő - Viharhangok



Semmi. Nincs semmi, ami táplálná a tüzet. A szenvedély lángja csak fellobbanni képes, míg a haragé – mely elemi mód tombol, s minek ártatlan célja mit sem sejt arról, hogy elemésztheti – most kap csak erőre igazán. Hihetetlen energia nyugszik benne, akár egy villámlásban, mely aztán erdőket felemésztő tűz forrása is lehet. Ott van benne minden férfias illat, az a picit mélyen rezgő hang, a test közelségének érzete és szív dobbanásai. A tekintetet kitöltő izmos test, legyen az most épp csak egy alkar, ahogy korábban lopott íz, mely még ajkadon ég.

Kíméletlenül szembesülsz azzal, hogy mennyire nem volt része az életednek akárcsak töredéke ennek a törődésnek és szeretnek. Ez lehet a magja minden további viharnak, minden olyan érzésnek, ami általában csak rombolni képes. Ugyanakkor azt mondják, hogy nem eshet örökké. A porig égett erdő is csak egy állomás, az újjászületés körforgásában. Csak tudja igazán élvezni a szabadság ízét, aki már belekóstolt a rabságba! S talán most úgy gondolod, hogy már igen csak jól ismered a fogságot, nem bánnád, ha végre megtapasztalnád a szabadság aromáját, annak minden aspektusát.

A könnyebb út nem mindig a jobb, itt is a pillanatnyi csillapításként megjelenne míg kitombolod magad, de utána nem lenne szivárvány, csak romok és pusztulás. Talán, de csak talán később még megköszönöd a sorsnak, hogy erős férfikarok fosztottak meg a harag rombolásától és még most is óvón ölelnek körül. Vigaszt találhatnál, nem süllyednél egyre mélyebbre az önsajnálát és önutálat örvényében. A kinti villanás talán a könnyek katalizátora, vagy lehet hogy valami más, de most már nem csak odakint esik. Nem érkezik csitító susogás, nem ölelnek erősebben, csak annyit érzel, hogy a belső láncaid mellé magadra zártad a külső rabságod kötelékeit is.

Az ujjaidat sem fejtik le a tálcáról, mely az életét adta érted, s nem érkeznek szavak sem a megértés hangjaiként. Egyszerűen csak ölelnek és hagyják, hogy aminek ki kell törnie, az ki tudjon és aminek el kell fogynia, az legalább csökkenjen. Senkit nem érdekel, hogy mennyi idő telik el, vagy az, hogy ki húzódik el előbb – ami valószínűleg inkább te leszel – de idővel talán az a tálca valahogy csak odébb kerül és adott esetben be lehet menekülni a takaró alá, akár egyedül, akár az izmos karok ölelésében.

Egyetlen dolog az, ami miatt az egész nehezen apad, az érzés, hogy a férfi szíve és lelke talán nem lobbant lángra vágyad nyomán, de a teste mintha picit reagált volna a közelségedre, főleg, ha a hálóinged esetleg picit fel-félrecsúszott…

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #11 Dátum: 2019. Április 09. 13:15:30 »
Telnek a percek, vagy órák, esetleg eonok. Nincs vége az időnek, nincs vége az esőnek. A csendes záporból zivatar kerekedik, el*-el lassul, csak hogy ismét feltörjön. Odakint és idebent. A fájdalom az ami lassan magához téríti, a tálcán fehéredő ujjai, mely úgy tűnik görcsben maradtak ott. Hiába a pazar reggeli, az éhsége odalett, elveszett az ölelés csendjében.

Kiügyeskedi a tálcát öléből az ágy szélére, egyik ujj, másik ujj, lassan enged a görcs, ahogy csillapszik a könnypatak. Valahogy biztonságosnak tűnik a tálcán tartania a tekintetét, el a mélybarna szempártól. Vajon mit látna benne?  Féltést, kedvességet, sajnálatot vagy lenézést? Meglöttyen kissé a kávé bármennyire is óvatoskodik, keze remegését nem tudja csillapítani. A zsemlére rajzol új földrészeket, ahogy anno a teremtő rajzolta ki talán a földnek vonalát.

Most valahogy el kéne fészkelődni, de vágyja is magán az ölelő karokat. ha másért nem, vigasztalásból. Valahogy úgy lejjebb kéne helyezkedni, belebújni a másik mellkasába, minél nagyobb felülettel odasimulni ahhoz az élettől duzzadó testhez, mi haláltól hivatott óvni Cassyt ebben az apokaliptikus időben.

A takaró alatt megférhetnek ketten moccanatlanul, ám a forgolódás miatt könnyen elcsúszhat az is valamelyik fél irányába. Felfedve a másik csupaszságát, ahogy a lélek csupaszul meg az Igazság pillanatában. A póló pedig biztosan fel fog csúszni, a lány nem hord más hálóruhát sosem, mint bugyit és  egyiket kedvenc, kissé kinyúlt szuperhősös pólóiból. Most épp Pókember bocsájt fonalat a gonosztevőkre keblének ívén.   Már épp elhelyezkedne, elfogadván megelégedve azzal ami jutott neki. Mikor  teljesen biztos lesz abban, hogy most bizony nem tévedett, valami együtt moccant a férfival az ágy túloldalán. Vagy csak mégis vágya, képzelete csalja meg? Most már nem hagyja elringatni magát, múlni tetszik az előbbi önsajnálat, mely emészti a lelket és a testet. Másfajta vágy kell birokra a test vágyával, a tudásé.

Megfordul,addig mocorog amíg ez nem sikerül neki. Teljes testével akar odasimulna a férfihez, érezve az illatát, mellkasának vonalát a vékony pólón keresztül, és minden porcikáját ami oly árulkodó. ~Hogy lehet egy száraz pólónak esőillata? Talán a viharisten maga fekszik az ágyamban~ A gondolat egyszerre kuncogtató, és megnyugtató, a mágia megfelelő válasz lenne mindenre ami ma történt vele. persze ő felnőtt, felvilágosult nő, nem hisz a mágiában. Ahogy a szuperhősökban sem, s nem várja karácsonykor az angyalszárnyak érintését se a szemén amikor kel.

Kezét odafonja Theo nyaka köré, arcát belerejtve annak pólójába. Remélve, hogy nem húzódik el a másik, megtartja őt ölelésében.
/Görög/-Nem értelek, nem értek semmit sem. -leheli oda, talán pont az egyik apró dudor körül pihentetve épp ajkait.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #12 Dátum: 2019. Április 10. 19:59:28 »


Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel

Hangulatkeltő - Viharhangok



Nem érkezik semmi, ami csillapítaná a kezed remegését, nem látszik a meleg-barna szempárban semmi, ami képes lenne tovább bonyolítani az amúgy sem egyszerű helyzetedet. S bár nem látod, de tudod, hogy téged simogat, hogy aggódva tekint rád és érzed a kezének melegét a hátadon, válladon pihenő ujjait, melyek készek bármikor segíteni, de csak akkor, ha magad nem lennél képes arra, hogy… kilöttyintsd a kávét. Szép folt lett, de semmi olyan, amit ne lehetne némi egészségesen kemény munkával eltüntetni. S mint ilyen, talán a remegés és valami egészen más is csak arra vár, hogy valaki keményen elbánjon a felmerült nehézségekkel.

Kavargó gondolatok és érzések tengerében nehéz a felszínen maradni. Nem könnyű a folyton változó és kiszámíthatatlan hullámokat meglovagolni miközben hol föléd tornyosulnak, hol kiszaladnak alólad. Azonban végül talán partot érsz, legalábbis úgy kapaszkodsz, mint ha nedves homok lenne az ujjaid között, édes szárazföld, melyen végre levegőhöz juthatsz, amelyen elfekhetsz. S minél inkább érezni vágyod a káosz középen, a vihar szemét, annál inkább úgy érzed, hogy a pillanatnyi béke nem lesz olcsó, hogy ha a közepéből újra a sűrűjébe kerülsz, egy nagyobb hullám vissza fog rántani a mélységbe azzal fenyegetve, hogy végleg elnyel.

Úgy tűnik, hogy ennek csiklandozó hullámai már incselkednek a pólóval, de többre nem képesek. Kell e, hogy azok legyenek, mikor a forróság új érzése önt el deréktájon? S mit tehet a test, melyben csak ősi ösztönök munkálkodnak, de érzés és lélek nincs? Vagy talán úgy, hogy az egyre hatalmasabbra növekvő hullám végül tsunamiként söpör végig e parány békés szigeten? Vajon a neves hálószövő hős képes lesz e megmenteni szívének kedvest, vagy elragadja valami körmönfont gonosz, kinek nincs több vágya, mint felszítsa a vihart, majd addig táplálja míg végül irányíthatatlanná válik?

Mily édes képzelet ez, mily élénk vágykép, ha nem délibáb! Mit érezhet a két test, mit rejt a mélység és milyen mélyre lehet benne merülni, elrejt e a sötétség és fények lobban e benne vagy mindaz csak árnyak tengere, melyben nincs helye még egy szikrának sem? S megannyi kérdés, melyekre nincs egyértelmű válasz, de kell e? Ahogy kérdezte a férfi korábban, vagy engedjünk olykor a csodának, a bizonytalanságnak: a Hitnek! De nem, ez nem méltó hozzá, nem engedheti meg, hogy ilyesmi befolyásolja az életét! Nem csalódhat, ha nem vár semmit, pedig ki tudja, lehet hősök veszik körül! Elvesző buksi próbál kizárni mindent, egy halk kérdés pedig megérteni vágyik:

/Theo/ Gyönyörű nő vagy Cassiopeia! – suttogja halkan, szelíden és mégis komoly hangszínnel átitatva – Mint a vihar, ami odakint tombol! Szeszélyes, mint a szél, mely maga sem tudja merre forduljon, hova fújjon! S mindig hirtelen támadsz fel, hogy aztán szépséget hagyj magad mögött. Szivárvány vagy melyet nem értenek, de megcsodálnak. Türelemmel kell lenned, hogy rátalálj arra, aki neked rendeltetett. Hamarosan. Tudom. Addig pedig állj ellen a pillanat csábításának, hogy ne veszítsd el, ami a tied és ami még az lehet. – cirógatják a hajad, a fejbőrödön gyengéd érintés simogat végig

Te pedig tudod, hogy igenis igazi nő vagy, sőt, nem is akármilyen, ha Theo sem közömbös!

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #13 Dátum: 2019. Április 11. 11:44:32 »
Hangulat

Dagály után apály jön,  Vihar után elcsendesül a levegő, az esőt szivárvány követi az égen. Így csillapul Cassi lelkének vihara is. A cirógató ujjak teszik? A kedves szavak, vagy a szavak mögött felbukkanó figyelmeztetés, hogy elveszíthet tényleg mindent; azt a keveset is ami még megvan. Talán minden együtt. Hozzájárul az előbbi könnyzápor is, hogy csillapuljon a háborgás.
Ahogy érzi testére test reagál a nőiességét is megnyugtatja, noha talán ezzel volt éppen a legkevésbé gondja, nem saját magával, a világgal küzd ami kiveti magából. Elhúzódik egy kevéssé, épp csak annyira, hogy ne legyen oka kényelmetlen szituációnak. Karja továbbra is öleli a barátját, feje annak mellkasába fúrva, szavai tompán szólnak odalentről.
/Cassi , görög/-A türelem sosem tartozott az erényeim közé. Ne haragudj rám.
Olyan most, mint egy kiscica aki odagömbölyödik a meleg, védelmező karok közé. Élvezi a simogató gyengéd vigasztalást, az eső továbbra is a végtelen idő ritmusát veri az ablaküvegen.
/Cassi, görög/- Mesélj a kedvesedről.
Mert mi más volna ami csillapítaná a vágyat, mint arról a kívánatos, el nem érhető ajakról hallani a másik féldicsérését. A gondolatait akarja elterelni, Így is fáj, had fájjon. A seb is úgy tisztul, ha alaposan kivéreztetik, s a szavak talán sóként marják a sebet. Mi kell több a gyógyuláshoz?

Feljebb kúszik kissé, hogy kényelmesebben helyezkedjen el a nagypárnának használt férfiún, miközben kínosan ügyel arra hova kerül, keze, lába. Ahogy a tenger mossa el a homokba írt üzeneteket, úgy tűnik el szép lassan az előbbi kétségbeesett keserűség mely már az öncsonkítás határára sodorta. Ki tudja mi lett volna ha ez a hangulat egy üres hideg ágyban éri? Képes lett volna egy mozdulattal megszakítani a veszteségek láncolatát mindent veszítve?

Ebben igaza van Theonak, tornádóként söpör végig az életen, hogy a következő pillanatban lágy szellő legyen, ami csitítja az érzéseket és vágyakat. Nem ez lenne az első hirtelen cselekedete, csak ezt már utólag nem bánhatná meg.  A csapos jelenlétével mentette meg az életét, a szál virággal, bárhonnan is szerezte. Ujjai önkéntelenül követik a vékony póló ráncainak vonalát, ebben részéről nincs semmi kihívó, zavarát leplezi inkább.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #14 Dátum: 2019. Április 13. 11:48:50 »


Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel

Hangulatkeltő - Viharhangok



Aztán ahogy jött, úgy el is tűnik. Keserű nyomot hagyott vissza, kínzót és fájón emlékeztetőt. Régen volt már. Talán túl régen is. De a vihar elhalványul a romok melyeket hagyott pedig… de édes érzés is. Finom és lágy, gyengéden kényeztető. Lehet ez csak a korábbi visszhangja és inkább a védelmező lenne a helyes? Az biztos, hogy a viharos szél szelídebbé vált, hangoknak is helyet, majd törődő, óvó és talán valóban figyelmeztető. Lehetséges, hogy igazából csak annyit akart, értékeld azt is amid van, miközben másra (is) vágyakozol. Minden… erős szó, de sosem lehetünk biztosak abban, hogy valóban teljességgel érthető. Szinte mindig kiderül, hogy van még valami, amit nem tekintettünk valaminek…

A testek közti kémia valahogy nem akar múlni, hiába húzódtál el. Érzed, hogy a gesztus mindenkinek jót tett, de a vágy lángjainak több kell, mint egy percnyi nyugalom. A puszta tudat olyan erővel rendelkezik, ami képes áthidalni bármilyen és bármekkora távolságot. Tudod, hogy ha Theo nyitottabb lenne, most nem létezne más, csak az itt és most. De… a fránya de. Így sajnos csak forróság próbál lassan parázzsá válni. Ugyanakkor, ahogy a forróságnak több aspektusa is van, úgy szeretik a kiscicák is melegséget! S őket pedig mindenki szereti. Nos, majdnem mindenki. De itt biztosan. Bújó és gömbölyödő női test pedig amúgy is sokszor viseli a „cica” nevet.

Theo /Görög/ Nem haragszom. – mondja halkan és tudod mosolyog – Nem is baj, ha tudod mit akarsz. – ilyennek fogad el és szeret – Oh. Sosem kérdezted eddig. – lepődik meg, ő pedig nem mesélt róla. Most már tudod, hogy azért, ne bántson téged a magány – Ő az én Adonisom. – kuncog, majd – Nikandros. – mondja ki a nevét, ejti ki ahogy csak egy szerelmes tudja a másikét – Chippendale egy Nightclubban. – kuncog, nevet, ha te is így tennél – Körülvéve számtalan vonzó nővel és mosolyogva, hogy mind őt akarja. – de soha nem kaphatják meg. – Azt hiszem a te tangád is áldozat lenne! – jó kedvű, megosztaná ezt veled is – De ha úgy alakul… – halkítja le a hangját, válik komollyá – Ha valaha is a másik nem felé kacsintana, tudom, hogy ki az akivel megosztanám. – érzed, ahogy a karjai egy pillanatra szorosabban fonódnak, majd ismét lazábbá válnak.

Az idő folyója nem állt meg, még ha csalfa érzet miatt úgy is tűnt. A eme folyam mindent magával visz. Talán a feledés felé, esetleg más irányba, de biztos, hogy sok dolgot képes magával hurcolni. Ilyen lehet a vágy, a fájdalom és keserűség is. S mint ilyen lemossa ezeket, megnyugvást és talán némi gyógyulást is hoz magával. Egészen addig képes erre, míg nem a mozdulatokkal gátat nem szabnak neki, míg a befészkelődés mit sem változtat az ingereken: illatokon, érzeteken, halk lélegzetek sóhajain. Azonban a folyó nem állt meg. Sok mindent visz magával, ezekből is eleget, hogy valóban csak pihenés legyen, már amennyire ezek után az lehet. S a bekapcsolva hagyott rádióból egy sor emelkedik ki a többi közül, mely beleveszik a gondolatok tengerébe:

"Everything that kills me, makes me feel alive!"

A mi lett volna ha, egy szép történet, mert sosem lehet tudni.
Eltévedő magányos kezek, pillanatnyi feszültség kioltásával.
Ideiglenes, de részmegoldás, míg a teljes meg nem születik.
De ez is csak egy eshetőség, lehetőség és változat.
Az igazság… az egy másik történet.