Szerző Téma: Cassiopeia Tatopulosz  (Megtekintve 989 alkalommal)

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1657
  • Aktivitás:
    16%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #90 Dátum: 2019. Július 16. 09:53:09 »


Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora éj, éj

Hangulatkeltő - Zene



Korábban a napfény ragyogott rád, aranylón és barátságosan. Kitöltötte még a lelked mélyén lévő sötétség vetette árnyékokat is, most pedig olyan, mintha ez a fénytelenség maga nyelt volna el. Ahogy a hajnal fénye alkonyattá vált és alábukott, úgy köszöntött be a csillagokkal teli ég, majd takarta ki valami megmagyarázhatatlan jelenség azokat a ragyogó pontokat, hogy kettő maradjon, mely most téged fürkészik.

Érzed, tudod, hogy tökéletesen tisztában van azzal, milyen hatással van rád. A vágyat, azt, hogy a puszta tény, hogy létezik mit váltott ki és persze az, hogy nem bánnád, ha rab maradtál itt az idők végezetéig. A dallal pedig tökéletesen kizár minden mást amire akár csak tudat alatt gondolni mernél, teljes erővel söpri félre minden ellenállásod és mikor közelebb lép, nem kizárt, hogy önként adnád magad, akármit is akarnak tenni veled.

Ahogy közeledik, úgy emelkedik a kéz, de megáll, nem enged, kínoz és édes kín ez, tested-lelked remeg azért, hogy végre megkapd, amit csak adni tud. Lassan és hihetetlenül kecsesen lép, siklik oldalra, lassan kerül meg, hogy alaposan megnézzem magának. Amikor rápillantasz, vágyat látsz, mindent elemésztőt, bujaságot mely férfiak (és nők) végzete. Azok a fekete árnyfoszlányok, melyek követik, valahogy még erőteljesebbé teszik a megjelenését, kisugárzását…

Közelebb lép, mintha örvény-szerűen közeledne, ahol te vagy a középpont ami mindent elnyel. Nem engedi, hogy megérintsd, de az ő körmének finom karmolása lázba hozza a testet. Mintha tudná, hogy hol és hogyan kell ezt megtennie ahhoz, hogy önként kínáld fel magad testestül-lelkestől…

Nem elérhető Culebra

  • Újonc
  • *
  • Hozzászólások: 98
  • Aktivitás:
    7%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #91 Dátum: 2019. Július 16. 10:22:49 »
Theo a múlt homályába vész, viszi magával a Tündérherceget is, de még kócosra se jut egy foszlánnyi gondolata sem. nem számítanak, nem léteznek ebben a valóságban. Mintha egy buborékban lenne, nem létezik semmi más a barlangon kívül. ez a lény, ez az entitás, ez az istennő a nap, s ő apró kisbolygó kettejük világegyetemében.

Megremeg ahogy felé indul  vágyának, álmának megtestesülése, életének, létének célja. Így érzi, ezt érzi felé, s már csak a közelsége is o emésztő örömmel tölti el, olyannal miben sosem volt része egyetlen szerelmetes éjszakán sem, soha. De mozdulni nem tud tovább, nem is merne, nem is akarna, valahol a tudata mélyén üvölt a józan esze: Menekülj! De süket most erre a hangra.

Csak a szeme követi a körötte táncoló entitást, mélyet lélegzik, mintha  magába szívhatná igy talán, vagy csak egyet is a fekete árnyak közül, csalfa  remény.

Nem mozdul, nem mozdulhat, szoborrá vált, a vágynak és az önátadásnak élő szobrává. Ha tehetné feltépné  puszta körmeivel a mellkasát, hogy még dobogó szívét ajándékozza oda. Minden egyes lépés ahogy közelebb és közelebb kerül hozzá az ő istennője csak növeli a vágyat, izmai úgy remegnek, mintha a legkeményebb kiképzést csinálta volna végig éppen, minden egyes pórusával nyitott a másik felé. Szeme beissza a látványt, amikor elé kerül, füle nem hall mást, csak a Dalt, érezni véli a tenger sós illatát, a liliomok mákonyával keveredve. S ahogy bőre megérzi az érintést, már nem tud tovább uralkodni tovább, felnyüszít. S ahogy a köröm végigcsúszik a gerincén felülről lefelé, úgy hajlik utána, szinte csigolyaroppanásig feszítve testét, mint felajzott íj  a vadász kezében.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1657
  • Aktivitás:
    16%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #92 Dátum: 2019. Július 16. 11:44:08 »


Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora éj, éj

Hangulatkeltő - Zene



Mindent és mindenkit kizár a Szirén éneke, lényének közelsége. Mindent akar és ki tudja mit adna érte, de most úgy érzed, hogy olyan gyönyört, amit embertől nem kaphatsz meg. A tested már elárult, érzed, hogy kész lennél odaadni magad, ugyanakkor valami halk hang azt súgja ne tedd. S mégis, mit akar ez a hang, amikor itt áll előtted a vágy és bujaság megtestesülése, aki olyan beteljesülést adhat, amiről még álmodozni sem mertél?

Egy apró gondolat arról, hogy mi is lennél most. Leginkább apró Ramora egy brutális s mégis fenséges démoncápa mellett, kísérve őt a végtelen mélységben örülve minden apróságnak. Mikor körüljár és végül megáll előtted, már tudod, hogy mindent megadnál érte. S érzed, hogy ezt ő is tudja. De nem adja meg, még nem. Mikor végig karmol a hátadon és ajkad nyílik, nyelved villan és kitágult pupillákkal várod, akkor is csak picit kapsz abból amit akarsz.

Mikor elér a fenékig nem áll meg, de nem is adja meg amiért annyira remegsz. Incselkedik, játszik és bűnbe csábít. Érzed, ahogy a következő pillanatban hozzád simul, ahogy a teste a tiedhez ér és előre siklik a keze épp csak súrolva minden porcikádat. Mikor végre hozzád préselődik, lehet elég neked, de ha nem akkor bizony csak olaj a tűzre! S amikor megszakad a dal, úgy érzed a szíved tépik ki, könyörögnél, hogy újra hallhasd. Ekkor érkezik a hangja…

/Ismeretlen nyelv/ கேட்க! – nem érted, de akármi is ez a nyelv, mindent magában hordoz

Ez az egyetlen szó mindent elárul, amit bár nem értesz, de érzed egyszerűen a szót magát, amit jelent és mindazt amit magában hordoz.
Ha akarod?
Kérd!

Nem elérhető Culebra

  • Újonc
  • *
  • Hozzászólások: 98
  • Aktivitás:
    7%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #93 Dátum: 2019. Július 16. 13:06:34 »
Régen túl van már azon amit úgy hívnak önfeladás. A tegnap estével kezdődött, amikor tudattalanra itta magát, s folytatódott az ágyban reggel. Már akkor megtette, megígérte amire eddig nem lett volna képes. Pontosan miért? Nehezen tudná megmondani, nem tudta akkor sem. S az utolsó lökés volt ahogy a Tündérherceg elrabolhatta, a tudatát övező páncélabroncsok elpattantak, talán jobb is így, mert most biztosan megőrülne, s ennek az esélye fennál még.

Ha belegondolna ki áll előtte, ha belegondolna épp mire készül ezer apró szilánkra hasadna a tudata. nem gondolkodik, mint gyöngyöt a kagyló kemény héja úgy védelmezi a tagadás és a test vágya az elméjét. Gondolkozni lehetetlen, cselekszik inkább.

Messze van a reggeli hűs harmat, azóta teste többször fellángolt, és most olyanra készül amire még sosem nem is gondolt talán. Már nem önmaga, kifordult magából, az ösztönök vezetik, de biztosan nem a saját akarata. Érezni akarja a másik forró ölét, keze rátapad az izmos fekete fenékre, magához szorítja. Felemeli a fejét, had vesszen el abban a gyönyörű, abban a démoni, abban az örjítő szempárban.

/Görög/-Ne...~hagyd abba~ nyögi, torkát megkarcolja minden egyes hang.

Befejezni nem fogja már, választ kap kérés nélkül. Választ? Nem, kinyilatkoztatást. Hogy lehet egy szónak szaga, íze, formája, színe? Holt koral érdessége a bőrén; rózsaszín, mint kelyhének húsa; hűvös, mint a halak pikkeje; telt és zamatos, mint a források vize; frissen szakajtott rózsának illata.
/Görög/ - Tedd...nyögi, sírja és nyüszíti, mint a kiskutya ha tart tőle, örökre otthagyják a lakásban, mikor fordul a kulcs - meg.- Leheli, s ha tekintetét nem tartják fogva, lehunyja pilláit, s ajkát csókra nyújtja. Azt se bánja, ha nem karok, hanem fekete csápok ölelik, s azt se ha húsába hatolnak.



Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1657
  • Aktivitás:
    16%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #94 Dátum: 2019. Július 16. 18:01:44 »


Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora éj, éj

Hangulatkeltő - Zene



Napkelte és nyugta között annyi minden történt, oly sok álom és ébredés, hogy már talán azt sem tudod, hogy mi melyik is volt igazán. S nem is most akarod megfejteni, hiszen ennél sokkal égetőbb vágy marja és kínozza a tested. Nem látod magad e lény tekintetében, mert a kékes derengésen túl semmit nem tudsz kiolvasni belőle, de a mosolya elárulja, hogy élvezi a szenvedésed. Tudja, hogy kínoz, hogy akarod és vágyod, de nem tesz mást, mint tovább szítja benned és megtagadja a beteljesülést.

Az egész napos feszültség, a sok visszafojtott vágy és mindaz ami az elmúlt időkben benned ragadt, most egyszerre követeli a szabadságot adó beteljesülést! A tekintet kékesen ragyog, a „mélység melegségével” de mégis érzed, hogy ez a hideg tűz képes elemészteni mindent, amire rápillant. S mikor tört hangod próbál utat törni magának, rádöbbensz, hogy sokkal jobban tudja mire van szükséged és mit akarsz, mint te magad. Mintha látná a lelked és megfejtené a titkaidat.

Könyörögve kéred és megtagadják! De kiélvezik, a csalódottságodat, a kínt és elemésztő vágy tüzében való vergődésedet.

/Görög/ Visszaadom a szabadságodat. Azt, hogy szabadon fuss a szélben vagy ússz a mélyben! A vágyadban ne gátoljon többé ami veled történt! A tied lehet, ha… elfogadod e tiszta szívvel, szabad akaratod nyomán?

Peregnek le ajkairól a szavak, melyek úgy simogatnak végig rajtad, mint gyengéd ujjbegyek érintése, szinte csak a körmeivel. Szelíd mosoly sugárzik ajkairól, mikor csókra éhesen hajolsz, de tudod, amíg nincs válasz, nem enged a kérésednek, nem kapsz semmit.

Nem elérhető Culebra

  • Újonc
  • *
  • Hozzászólások: 98
  • Aktivitás:
    7%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #95 Dátum: 2019. Július 16. 21:09:46 »
Ezek a szavak már hallhatóak a fülének, vagy csak érzékei csalják meg? Nem kell visszakérdeznie, pontosan tudja mire gondol a szirén, mintha a fejében szólna, olvasná a gondolatait, és Cassi is az övét. De csak mert így akarja.
Hogy hatalmában áll megadni azt nem vonja kétségbe, tudja, érzi, hogy igaz. S közben kínban ég a teste, ó édes ez a kín. 
/Görög/- Miért?
Egyetlen szóba sűrítve minden gondolata, kimondani oly nehéz.
Miért választottál engem? Miért pont engem? Miért segítesz nekem? S mi-ért, mit kérsz cserébe. Kevés dolog van amit nem adna önként amúgy is, s mit adhatna ő a parány a hatalmasságnak?
Mert a gonoszkás mosolyból, -mi a vergődését oly élvezettel nézi- tudható, nem önzetlen felajánlás ez. Akarja, nagyon is akarja az ajándékot, s akarja adni érte ami csak erejéből telik, de talán a lelkét nem adná el a gonosznak. Volna elég ereje ellent mondani? Aligha.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1657
  • Aktivitás:
    16%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #96 Dátum: 2019. Július 17. 10:01:47 »


Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora éj, éj

Hangulatkeltő - Zene



De csak mert így akarja.

A hangja oly lírai, mintha a lelkedben zengene. Könnyed és lágy, mint a partra felfutó hullámok és mégis erőt hordoz, mint egy pusztító tsunami. De a kínzó vágy miatt nehezen érted ezeket az egyszerű szavakat és csak azért tűntek fel, mert oly ígéretet hordoznak, amire már oly régóta vágysz.

De csak mert így akarja.
   
Közelebb hajol, ajkai édes csókot ígérnek, forrón mámorítót, mit még soha nem éreztél. Forró lehelete súrolja a nyakad, miközben te még a csókra vársz, érzed, hogy rátapadnak azok a fekete vérre szomjazó ajkak, ahogy a nyelve végig simít a lüktető éren. Lassan hátra feszítse a fejed hajadba markolva, mert teljesen oda akar férni hozzád.

De csak mert így akarja…

Nem elérhető Culebra

  • Újonc
  • *
  • Hozzászólások: 98
  • Aktivitás:
    7%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #97 Dátum: 2019. Július 17. 10:59:57 »
Cassiopeia Tatopulosz  rendőrök és tudósok generációinak sarja nem hisz a szirénekben. Cassiopeia Tatopulosz általában hideg fejjel mérlegel és dönt, Cassiopeia Tatopulosz nem fogadna el egy olyan alkut ahol nem látja a mérleg másik serpenyőjét.
Csakhogy Cassiopeia Tatopulosz  nincs itt, amikor ott hagyta a jelvényét az asztalon, amikor kilépett a rendőrség ajtaján, civilként eltört benne valami. megszakadt a húr ami eddig olyan feszesen tartotta az életét. nem volt látványos ez a repedés, csak mint régi amforákat ha rosszul emelnek ki a sós vízből, repedezik, majd lassan porladásnak indul. A kilátástalanság, a hosszú vihar, Theo, a Tündérherceg, a csoda ahova elhozta az autó, és a csoda ahova elhozta ez a.. bármi is legyen, szép lassan felőrölték azt a kemény mázat.
Cassiopeia Tatopulosz egy hete menekült volna, ellenáll, vagy legalábbis megkísérli, igaz Cassiopeia Tatopulosz nem szállt volna be egy idegen autójába, sőt el sem fogadja a fagylaltot, mert minden mögött ott a hátsó szándék.

Cassie viszont lágy, könnyű mint a medúza teste, nem állt ellen a csóknak, az ölelésnek, nem áll ellen, hogy hátrafeszítsék a fejét. valahol mélyen sejti, hogy nem így kéne cselekednie, de nem érdekli. Akarja.. akarja bármit kapjon is. Ahogy vágyta Theo ölelését, a Tündérherceg kedvességét, most úgy vágyja az ajándékot. Ha amaz így akarja.

valahol tudja, bármit elvehet tőle a ...~szirének nem léteznek~apró kis gondolatfoszlány igyekszik előre abból a kevésből amit még józan észnek  lehet nevezni. Nem-e? Hát akkor ez itt micsoda? Hogy felkacag-e valóban, vagy csak vízhangot ver a dal, a hang, a gondolat a fejében? Maga se tudja. Beleszédül az érintésbe.
Felkínálkozik, ölét, nyakát, teljes önmagát kínálja.  S kész elfogadni amit kap, amikor kapja. Ha amaz így akarja.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1657
  • Aktivitás:
    16%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #98 Dátum: 2019. Július 17. 17:19:01 »


Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora éj, éj

Hangulatkeltő - Zene



Az élet ritkán alakul úgy, ahogy elképzeltük, ahogy a dolgoknak a mi akaratunk szerint történnie kéne. Az akarat most megtört, az elképzelések valósággá váltak, a Hit tapintható! Nincs helye racionalitásnak, hiszen a Lelked mélyén tudod, hogy ez a Szirén már Korokkal ezelőtt is létezett! Valahol a faji emlékezetben megmaradt, hogy ezek a lények egykor együtt éltek az emberekkel! S most egy kiválasztott téged, hogy veled legyen! A régi idők visszatérni látszanak!

Cassiopeia akarata mindenképp próbára lett volna téve, hiszen amit eddig hinni sem mert, az most ott áll előtte hús-vér valójában és épp oly módon ingerli a nőt – aki még a gondolattól is elzárkózott, hogy nő akár csak intimen megérintse – hogy kész átadni magát teljesen! A lélegzetet adó csók azonnal megtört vagy csak előkészület volt már lényegtelen, mikor a nyakadon minden kirajzolódik és tudod, hogy megjelölték lila foltot hagyva.

Már nincs olyan, hogy nem léteznek. Oly határozottan tépte fel a fátylat, hogy az áhítat egyenesen a Lelked mélyéről tört fel. Érezted, ahogy a puszta látványa elrabolt valamit, szinte erőszakot tett, de azt is, hogy ez volt hitetlenség ára! S most ott karmol végig a válladon, a kebleiden és a hasadra teszi a kezét, hogy lassan lejjebb csúsztassa, de hirtelen elvegye mikor már épp azt hitted elér a mélységekig, hogy őrület és követelőző hangok szakadhatnak ki belőled.

/Görög/ Elfogadod e tőlem, akarod e? – suttogja a cimpádra harapva – Mondd ki, hogy kéred, azt, hogy teljesítsem a vágyad! Bízz és megadatik! – susogja mézédes hangon, mely vágyaid legmélyéig simogatnak – S akkor elfogadom az áldozatodat! – búgja, hogy egy gyengébb akaratú férfi már ettől összerándult volna…

Nem elérhető Culebra

  • Újonc
  • *
  • Hozzászólások: 98
  • Aktivitás:
    7%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #99 Dátum: 2019. Július 17. 18:18:47 »
Megtört? Nem, apró szilánkokra hasadt immáron. Nem létezik, sosem válhat azzá ki volt. Nem is akrna már.
Reggel még úgy érezte hibavaló, hiábavaló önmaga, léte céltalan. Nem volt több szemétre dobott törött korsónál, ki utolsó lehelletével ragaszkodott, kapaszkodott a cserepeibe, hogy egybe tartsa életét. Hiábavalóság.

Lelkének egy darabját már megszerezte a szirén, s puszta létének tudatával töltötte ki a keletkező hiányt. A hit erő annak aki birtokában van, de neki nem kell, hogy  hite legyen, hisz tapinthatja Őt, s amaz is megérini. érinti? Testén játszik, mint művész a hárfán, s a vágy oly mélységét, magasságát hagyja megtapasztalni amiről sosem álmodott. Teste követelőzik, ösztönös, állati a mozdulat ahogy előretolja a csípőjét, a ragadozó követelése. S mégis behódol a nagyobb ragadozó előtt.

Ha nem volna elég, hogy testét és elméjét kifacsarták, lelkét is erős marokkal ragadja magához az entitás. Ember nincs ki ellenállhatna neki, talán régi hős-eposzok félistenei bírtak ily erővel. A gondolatok, a vágyak feltolulnak, rég eltemetett sérelmek törnek felfelé, s keverednek kaleidoszkop-egésszé. Villanások.
Ahogy fut a tengerparton. Ahogy fut a tengerparton, párjával, élete társával. Valóban a Tündérherceg vonásait viselte?
Fut, szabadon, de nem gondtalanul, s feltűnik a távolban a kis ház, ott neki dolga van, várnak rá. 
A tenger megsimogatja a lábát, s ő térdreborul, kezeit a habokba merítve, ölelve a tengert, úrnőjét. 

Ha teheti felteszi karjait az entitás nyakába, derekára, a kék hullámok öleljék bilincsbe csuklóit.
-Akarom, tégy egésszé. Tied vagyok.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1657
  • Aktivitás:
    16%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #100 Dátum: 2019. Július 18. 23:00:09 »


Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora éj, éj

Hangulatkeltő - Zene



A változás állandó. Legyen az kontinensek vándorlása vagy csillagok ragyogása esetleg csak egy berögződés vagy elmélet. Itt és most egy lélek változott, viszonylagosan rövid idő alatt igen nagyot. Nem küzdhetett ez ellen, mert valóban eltört, kiégett volna úgy, hogy talán mindent elveszítve, önzőn maga mögött hagyta volna a Teremtést magát.

A szirén – mely inkább csábító démon, legendák succubbusa – valóban mestere a vágykeltésnek. Hogyan lángoljon valakinek a teste és lelke, a szenvedély miképp lobbanjon lángra és perzseljen égetőn, mikoron már a tudatot is elemésztve őrült vágyinfernoként ragadjon el mindent semmit sem hagyva maga után…

S ami először csak képzelet szülte rémálom volt, most már valóság. Elrabolt és elvett mindent, hogy cserébe egy álmot adjon. Nem a testét, de a lélekét, a szívét, mely a testben manifesztálódik. Ezúttal a csókja éget, forrón éget és fáj és mégis oly édes, hogy nem akarod abbahagyni! Te nem… de ujjbegyet érzel és az égető érzés enyhül, bár a kábaság és szédülés nem szűnik azonnal.

/Ismeretlen Nyelv/ Naamah.

Érzed a tenger hullámzását, ahogyan alábuksz, a mélység hívását, a sötétségben rejtőző ragyogást és még oly sok minden mást! Tudod, hogy ez az entitás neve, azt, hogy e név nem hellén így ami vagy aki előtted áll, nem lehet Szirén. S azt, hogy mikor kiejtetted a szavakat valami megint megváltozott.

S abban a pillanatban, amikor felajánlottad magad. A szívdobbanásban, amikor felkínáltad mindened és azt elfogadták a fájdalom elmúlt. A kín ami hosszú ideje kísértett, kifakult és végül eltűnt. Szabad lettél, ahogy ígérték! De csak mert így akarták. Ebben lélegzetben, melyben e gondolat megszületett robbant ki valami a vízből és lebeg a felszín felett:

Fénylő, méltóságteljes férfi, akiből árad a mennyei kiválóság és tekintély. A bőre szabályosan ragyog, s a ragyogás éles aranyfény auraként burkolja be és mint ha mindenki fölé magasodna. Hatalmas, sasokat, az egek urait, idéző szárnyai csak még tiszteletreméltóbbá teszik. Aranyszínben játszó vértezetén aranyló nap mintája, felkar, alkarvédő, lábszár és combvédő szíjjakkal erősítve rá és szárnyas sisak rejti vonásait, csak szemei látszanak, melyek a csillagok forró fényével izzanak.

Naamah /Görög/ Eligor! – búgják, mely számodra inkább az árulás zöngéje – Drága szerelmem! - döfnek beléd egy újabb tőrt
Eligor /Görög/ Engedd el őt Naamah! – szól parancsolóan mély baritonján, mely ismerősként zeng fülednek
Naamah /Görög/ Elkéstél, egyetlen kedvesem! – kuncog, majd nevet őszinte kárörömmel, miközben téged újabb árulás ér
Eligor /Görög/ Mit kívánsz érte? – kérdezik azonnal, hezitálás nélkül
Naamah /Görög/ Vidd, Hajnalhercegem! – húzódnak hátrébb, mint akit bánt az aranyló fény
Eligor /Görög/ Egykor nem ilyen voltál! – jegyzik meg szelíden, mint a napsugarak érintése
Naamah /Görög/ Engedd el! Oly rég volt, ki emlékszik rá? – nevetnek fel tele gyűlölettel és kínnal
Eligor /Görög/ Engedd el őt, kérlek! – erőteljes hangzat, de érezni benne a lágyságot is

A következő pillanatban kínt élsz át, oly fájdalmat, amit még sosem tapasztaltál. Oly erőteljes, hogy egyszerűen tudod ez nem a tested kiáltása, a lelked vérzik! S abban a pillanatban, ahogy térdre hullasz, kiáltasz és üvöltesz ahogy eddig még sosem, a fájdalom hamarost el is múlik. Érzed, hogy ami visszamaradt, az a kezedben összpontosul és mikor rápillantasz, egy stigmaszerű sebet fedezel fel.

Eligor, kinek látványa újra megtépett – de ez más volt, mint a korábbi lelked Gyötrelmes kínja – rebben hozzád és vesz karjaiba, hogy szomorúan pillantson rád, mint aki bocsánatkérésért esedezik, fájdalom izzik azokban a szemekben. Olyasfajta, amit még nem tudsz megfejteni. Ugyanakkor talán még lesz rá lehetőséged, mert egy halk „mély levegő” után, alámerültök, hogy mielőbb a kis öbölben találd magad.

Ez a lény – mely azért érkezett, hogy megmentsen – most a part felé sétál, de mire eléri lassan minden ami Helios-ra emlékeztette leolvad róla, mint Ikarosról a szárnyai és ott áll előtted Theias azzal a megmagyarázhatatlanul erős önvád és szomorúsággal a szemében, ami túlmutat most a megértéseden. Kócos nyargal oda, pedig még pár lépés akadt volna a partig, míg végül a homokszemek újra a lábujjaid közé fúrják magukat és te egészségesen állsz, ahogy oly sokkal évvel, a baleset előtt…

Nem elérhető Culebra

  • Újonc
  • *
  • Hozzászólások: 98
  • Aktivitás:
    7%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #101 Dátum: 2019. Július 19. 12:30:46 »
Miként is remélhetett? talán mint a pók kit pohár fogott meg a konyhaasztalon, reméli, hogy a szabadságba engedik el, nem pedig gonosz gyermek tépi ki lábait egyenként, hogy így élvezze vergődését. Remény. Ennyi maradt neki, mert az akarta semmivé lett. Hogy is dacolhatna ő az entitással? Korokon át létező hatalmával, ő a földi percéletű parány? Sehogy.
 Testének gyönyöre egyetlen pillanatban, egyetlen érintésben öszpontosul. De csak mert amaz így akarta.

 Még alél a teste, fátyolos a tekintete, tudata apró kis csillagpislák az ég végtelenjében. Mégis felismerni vélő az előlépő arany-angyalt. A Tündérherceg. Ezt az aranylást látta a tekintetében ahányszor belenézett. Eljött érte, de elkésett.

Talán jó lenne most a jótékony sötét, az ájulás, ha már az akarata oly gyenge volt. De a teste küzd, nem adja fel, így tanuja lesz a párbeszédnek, érti a szavakat. De csak mert amazok így akarják.

 Jó lett volna az az ájulás, mert minden gyönyör, öröm, ámulat egyetlen pontba sűrűsödik, és kiegyenlíti a természet önmagát. Oly kín csap fel a tenyerén, hogy azt véli, kezét veszíti el, ám nem, gyorsan heggedő seb marad ott, az egyetlen helyen talán ahol nem érintette meg Naamah. Így hívják a csábítóját. talán ennyit még megjegyez mielőtt
 ahogy előbb a gyönyörnek, most a fájdalomnak adja át magát amíg a partra nem érnek.

Kócos. A világon az egyetlen biztos pont most a hűvös, fekete kutyaorr. Talán ő az egyetlen létező aki nem akarja sem többnek sem kevesebbnek mutatni magát, akinek szeretete, vágyai őszinték. Görcsösen öleli magához a valóság e hínárszagú darabját, addig amíg csak szűkölni nem kezd az erős karoktól. Hogy a könnyei elkeveredtek-e az öböl vizével, vagy még a tengert érzi arcán? Nem tudja.
 Az első ügye villan fel, öngyilkos kamasz lány, s ő utána akart menni a miértnek, nem hitte el, hogy elég egy rossz dolgozat odahagyni az életet.
Kiderítette az igazságot. A focicsapat egyik támadója csábította el a lányt, aki boldogan ment el a  romantikus légyottra. Ott a fiú drogot kevert az italába, s kihasználta a lány kontrollvesztését. Az egész csapat végig ment rajta, s ezt le is fényképezték, majd terjeszteni kezdték a fotókat az iskolában. A romantikus álom így vált rémálommá, s hozta el a halált végül.

Ezt érezhette az a lány is , Mia talán, midőn nedves-mocskosan tért magához másnap reggel. Kétségbeesetten.

Hosszan, nagyon hosszan rázza még testét a zokogás mielött hüppögéssé csillapodna, s kétségbeesett tekintete keresi a másikét, az aranylót.
-Mit tettem?

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1657
  • Aktivitás:
    16%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #102 Dátum: 2019. Július 20. 11:05:24 »


Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Éjjel

Hangulatkeltő - What I've Done



Sisakját leveszi, így megpillanthatod a delelő napot idéző haja aranyló zuhatag lófarokba fogva. Gyengéd-határozottan ragad meg és húz magához, hogy finoman végigsimítson az ajkaidon. Érzed, hogy bensőséges a mozdulat, de nem szenvedély, aggodalom vezérli. S bármilyen emlékek is tolulnak előtérbe, akármilyen érzések ragadnának el a kín birodalmába, most itt vagy a védelmeződ karjaiban, aki megmentésedre sietett…

A kutyus is ott téblábol, szuszakol, nyalogat és halkan nyüsszent, mintha érezné fájdalmadat, nem a testét, de a benned tombolót. A férfi pedig, akiről most már tudod a neve Theias Eligor, De ha szabadulnál elenged, hagyja, hogy egy négylábú hozzon megnyugvást, de érzed nem lépett el, ott van, ha szükséged lenne rá.

Mintha csak érezné, tűrné a karok erejét, mozdulatlanul áll, mígnem érzed, hogy Eligor keze finoman bontogatja a tieidet. Nem szól, de tudod azért tette, mert már túl sok volt. S mikor tekintetek találkoznak a reményt látod fellobbanni, elhatározás ragyogó tüzét, a védelmező ragyogást, a szeretet lángjait.

Theias /Görög/ Semmi megváltoztathatatlant! – közli szelíden, határozottan

Szárnyai surrannak, hogy körülöleljen téged, elrejtsen a világ elől…

Nem elérhető Culebra

  • Újonc
  • *
  • Hozzászólások: 98
  • Aktivitás:
    7%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #103 Dátum: 2019. Július 22. 14:46:06 »
Az aranyhajú harcos akiről lányok álmodoznak rózsaszín paplan alatt. A Tündérherceg, vagy inkább a Hajnalherceg, ha hinni lehet egyetlen szót is azoknak az ében ajkaknak. A megtestesült álom, s mégis, borzad. Hiába gyönyörű a látvány, hiába a megtestesült álom, csak percekkel ezelőtt találkozott hozzá hasonlóval, s ő testét-lelkét kínozta meg. Kifacsarta.
Kócos lesz valóban a megoldás, de nem kell segíteni, amint hallja a panaszt, ereszt egy keveset. De befúrja a fejét az iszapszagú bundába, csak ujjai simítják a loncsos fül tövét. Ennél többet mozdulni sem bírna, s nem számít, hogy lábát vagy derekát simítja a tenger hűse. ott marad kettőjük között a kutya, nem testét, az elméjét vdi ilyen módon. Szirének pedig vannak. És angyalok... vajon mi még a mesékjből? Zeusz létezhetne, és az összes Istenek?  A föld vajon lapos vagy gömbölyű?

Túl sok ez neki, néma zokogás rázza a testét, öszekoccannak a fogai, sokkot kapott. Tudja mit kéne tenni, agya erre fókuszál, a valóság apró darabjaira, a tennivalókra. De a teste nem reagál, képtelen lesz elemelni a fejét és szembenézni a lehetetlennel. Így marad, csak tűri, hogy betakarják, nem tiltakozik, de nem is vágyik oda az erős karok közé.

Amit átélt ezerszer pörgeti végig, mintha diákat nézne. Az Aranyherceget, a fájdalmat, a szirént, a barlangot, a fuldoklást, a támadást, ölelkezést a tengerben, az öböl látványát.
Az elernyedést, a földre eső fagylaltot, a kínt, a találkozást, a futást.
A kínt, a veszekedést, az ölelkezést, az ébredést.
A tegnap estét ( tegnap lett volna csak valóban? ) a haragot, a csalódást, a kínt.

 És vissza felé újra és újra, mint egy inga, mely végül itt áll meg, a mostban.

Kócosból meríti az erőt, a meleget, amíg meg nem nyugszik. Ha adnak időt neki, akkor ez most lehet egy óra is lesz, vagy még több. Onnan lesz észrevehető, hogy teste már ernyed, nem oly görcsös, és keze is egyre nagyobb területeket simít végig.
 Végül lassan, nagyon lassan engedi el a kutyát, s ahogy hátradől kibontakozna az ölelésből is. Ha a hajnalherceg el akarja engedni  Kócost, visszább kell húznia a szárnyait.

- Miért?

Ugyanaz a kérdés amit feltett a szirénnek (Naamah, a nevére sem akar gondolni). A nehezen kipréselt szó mögött több van, minden van.
Miért védtél meg? Miért nem árultad el ki vagy?  Miért hoztál ide? Miért találkoztunk? Miért én? Hogyan és miért létezhetsz? És az a másik, miért rabolt el engem? Miért kínzott? és miért adott?

Lényének egyik fele úgy várja a választ, mint fuldokló a levegőt. Másik fele nem akar hallani egyezlen szót sem, menekülne, az ölelésbe, a feledésbe.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1657
  • Aktivitás:
    16%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #104 Dátum: 2019. Július 27. 12:48:09 »


Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Éjjel

Hangulatkeltő - What I've Done



Talán a démoni csábító kegyetlen tekintete mögött meghúzódó állhatatos gyűlölet szivárog át a lelkedbe, hogy még a ragyogást is sötétnek és fájón kínzónak látod. Lehetséges, hogy az álmokba is beférkőző gyötrelem úgy marja a reményt, mint korábban Naamah csókja az ajkaidat! Nem tudsz szabadulni attól a penge-vékony mosolytól mikor elfogadtad a felajánlást! Attól az átható tekintettől melyben elégedettség és soha véget nem érő sötét gyűlölet izzott. Csak akkor láttad meg, mikor alkut kötöttél, addig rejtette a vágy, a szenvedély és szeretet, a segítő akarat lángja.

Kócos elhúzódik a szorító kezektől, de csak annyira, hogy aztán nyalogatni kezdje az arcod vagy kezed, melyik esik épp nyelv-közelbe. A történetek, a múlt legendái életre keltek és tudod, hogy ezek sosem csak anekdoták vagy mesék voltak, hanem egy régmúlt idő valós történelme. Olyasmi, amit most már nem tudsz megkérdőjelezni, mert Naamah és Eligor letépte az elmét védő fátylat a faji emlékezetről, a génekben lappangó információ utat tört és kérlelhetetlenül jelen van. A kérdés talán csak annyi, hogy melyik történetnek mi a valóság alapja, hogy a forrás mennyit torzult az évezredek alatt.

Nem tudsz szabadulni, de talán nem is kell. Akármi is az igazság, te már tudod mi az, látod minden pillanatban mert tekinteted túltekint az időn és kiragadva egy pillanatot újra és újra megismétli, míg az őrület nem fenyeget és végül inkább elengeded, semmint végleg belefulladj az emlékek tengerébe. A kutyust már annyira megszorongattad, most csak mellett áll és nyalogat, időnként Theias-ra pillant, aki csak ott áll szomorú tekintettel, mint a lenyugvó nap halovány izzása, s szárnyaival rejti az éjt a külvilágot, miközben te lassan visszatalálsz a Teremtésbe, melynek legszebbje vagy.

Nincs válasz. Nem érkeznek szavak. Látod, hogy levegőt vesz és belekezdene, de nem tudja mit és hogyan kéne mondania. Látod az arcán, hogy nem azért mert nincs mit vagy nem szeretné, csak nem akar bántani. Azonban úgy tűnik, hogy Eligor nem hallja a ki nem mondott kérdéseidet, nem hallja úgy a szív szavait mint Naamah. De helyette ölel, a mellkason nyugtathatod a fejed és sírhatsz vagy csak kapaszkodhatsz, míg erődből és könnyekből telik. Létrehozta neked a tollak alkotta falat, mely kirekeszti a világot, amely kizár mindent ami még bánthatna, hajadba fúrja a fejét miközben erősen ölel.