Szerző Téma: Cassiopeia Tatopulosz  (Megtekintve 698 alkalommal)

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1615
  • Aktivitás:
    19%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #60 Dátum: 2019. Június 03. 11:18:38 »


Görögország, Athén, Pireas
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Dél körül

Hangulatkeltő - Kikötő



Az időjárás maga a pokol. Nem elég, hogy legalább egy hétig olyan volt, mintha egy újabb özönvíz készülne az emberiség ellen, de most, hogy ez a végítélet elmúlt, egy sokkal testhezállóbb pokol érkezet. A páratartalom és a viseleted összeveszett, ezért az most testhez tapadóan kapaszkodik, nehogy megválj tőle annak ellenére, hogy többet árul el, mint amennyit eltakar. A hajad is csapzottan makacs, de a testmozgás ugye könnyen képes ilyenné varázsolni.

A férfi egy fokkal kulturáltabban néz ki, de ez csak azért lehet, mert ilyen időben láthatóan nem készült maratoni távolságok sietősebb megtételére. Igaz az összképen picit rontott Kócos, aki próbálta legalább az egyik kezet kellő nedvességgel bevonni, de ugyan ki haragudna egy ilyen kajlán-szelíd kutyusra? A páros tehát ott áll veled szemben – illetve hű társad gondol egyet és melléd lépdel, majd lihegve lefekszik.

A korábbi feszültség ki tudja előbukkan e, de az biztos, hogy megérint az üdvözlése és a férfi maga, aki felkínálja a karját, hogy aztán kezedre tegye a kezét miközben a tekinteted fürkészi úgy, mint aki a lelkedbe lát. Mosolya megnyerő és nyílt, őszintének látod, a testbeszéde nyugodtságról árulkodik, kivéve talán egy ponton, de ha végig pillantasz magadon akkor valahol érthető. Nem szembetűnő a dolog, de egyszerűen tudod, hogy vonzónak tartanak.

Ez utóbbi sokszor megesett veled, csak amikor jobban megismertek fogyatkozott meg az érdeklődés. Néha a testi torna előtt, olykor utána, ahogy a többségében te akartad.

Akartad is korábban, de Theo most nem engedett, míg ez a „helyesebb” férfi valószínűleg nem lenne ennyire ellene, hogy segítsen a hetek alatt felgyülemlett és a reggel alaposan felfokozott feszültség levezetésében. Miközben lépteit a tiedhez igazítja és mosolyogva figyeli Kócost aki szintén így tesz, bátorítóan rád mosolyog, amolyan „Nincs mitől félned, most már nem kell, hiszen itt vagyok!”

Theias /Görög/ Nem mernék így tenni Cassiopeia úrnő! – enged valamennyit, de ragaszkodik is – S abban is bizonyos vagyok, hogy sosem felejtenék el egy ilyen földöntúli arcot, ily sugárzó szépséget! – mondja határozottan és neked sem rémlik, eme díszpéldány – Örömömre szolgál, hogy segíthetek! – irányítana egy pad felé

Aminek közelében még egy eddig zárt, de most ablakait kitáró hőséget leküzdeni segítő, az oldalán jégkrémeket is ábrázoló gépjármű áll.

Nem elérhető Culebra

  • Újonc
  • *
  • Hozzászólások: 75
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #61 Dátum: 2019. Június 04. 13:46:00 »
Először egy kissé zavarba jön, két okból is. Az egyik, hogy nem olyan rég még egy másik férfihez bújt oda, őt kívánta. Már-már hűtlenségnek tetszik ez a csapongás. ~Egye a fene Theot, hisz ő nem engem akar magának. Semmivel se furább  ez, csak én nem akarok osztozkodni.~
 Így végül meglesz az oka a mosolynak, a lehengerlő, túlságosan is lehengerlő stílus ellenére. Elsőre túl bűbájosnak találja a férfit, s ha ez egy sötét utcán történne meg, más volna a helyzet, akkor biztos volna, hogy szatírral van dolga. De Itt a nyílt fövenyen fényes nappal? Ha meg úgy adódik, hogy áldozatnak nézték, valakinek hatalmas csalódásban lesz része. Akárhogy is lesz, ő élvezni fogja a végeredményt.
Még Kócossal van gondja, ha rosszra fordulna a helyzet, mennyire gyorsan tud parancsolni neki? Igen, Ő a kutyát félti elsősorban, védtelenebbnek tetszik, mint ő maga. Odasandít a kajlaságra, aki szépen sétál mellette, lábnál. Több van ebben a jószágban, mint elsőre látszik, okos, nagyon is, csak kölyök még, s mint ilyen játékos. Szerencsére valódi gazdája gondot fordít rá, ha nem is minden héten jutnak el a kutyasuliba.

A pad jó ötletnek tűnt egész addig amíg oda nem értek, az egyhetes eső az utolsó szálkáig átáztatta, erre leülni nem tűnik kellemesnek. Már így is nedvesedik a farmer alatt, s nem csak  a szerelem hiányától. kezd fülledt-fullasztó meleg lenni, elvégre nyár van, s ilyenkor könnyű sortot, lenge ruhát visel csak az ember, a farmer a hűvösebb évszakokra való.

A fagylalt viszont hívogató azon a képen, szinte érzi a csokoládé illatát. Hiába evett be alaposan nem is olyan régen, egy kis nyalánkság mindig belefér, megédesíteni az életet. Már csak annyi híja lesz a dolognak, hogy nincs nála semmi sem, csak a kulcsot vágta zsebre, s aztán futott Kócossal, Kócos után. Ha reménye beválik, nem lesz híján majd nektárnak, sem most sem éjszaka.
/görög/- Hát ez nem túl meglepő módon csurom víz. Végül is csupán egy hétig ázott.
Körbetekint mi az amit le lehetne esetleg törölni, lesöpörni a víztől addig is amíg a bokáját, mely egyre gonoszabbul nyilal, meg nem pihenteti.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1615
  • Aktivitás:
    19%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #62 Dátum: 2019. Június 05. 10:45:07 »


Görögország, Athén, Pireas
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Dél körül

Hangulatkeltő - Kikötő



Kislányos zavarod lehet kipirult az arcodra, de nem kizárt, hogy elveszett a férfi udvariasságában, aki a tekintetednél többre nem téved el, nem vetemedik arra, hogy a helyenként igen hetykén kitárulkozó bűbájod szótlan kérésének engedelmeskedjen. Eközben te is meggyőződ magad arról, hogy ez egy teljesen természetes dolog, igaz, akadnak fenntartásaid, de mégis valahogy ez a furcsa pillanat magával ragad, pontosan úgy, ahogy a férfi teszi minden percben, amit vele töltesz. S mikor az osztozkodás kérdése merül fel, rájössz, hogy ha mással nem is, de Kócossal bizony most is ezt teszed, igaz, ő talán nem számít! Vagy igen?

Azt tudod, hogy a barátnőidet ez a fajta udvariasság és tisztelet – szerinted bűbáj – s a mód ahogy ez kifejezésre jut, a barátnőidet már régen levette volna a lábáról. Te nehezebb eset vagy, mert ha egyszer valamit elhatároztál, nagyon nehéz eltéríteni attól. S most is bizonytalanul fogadod a közeledést, ami lehet csak ártatlan évődés, mégis, a világ amiben felnőttél nem azt sugallja, hogy ártatlan amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik, hanem pont fordítva talán! Mindenesetre a bizonytalanság pont annyira elég, hogy végül csak a férfivel tartottál…

S mintha a gondolataidra hangolódtak volna, a férfi egy ülőkével érkezik, amely leginkább egy strandra való, felfújható párnának tűnik. Leteszi a padra és (ha úgy látja segít, akkor kezét is nyújtja) mosollyal arcán hellyel kínál, hogy aztán annyit kérdezzen:

Theias /Görög/ Csokoládé és Pisztácia? – érdeklődik jókedvűen, miközben Kócos épp egy a korlátnál tollászkodó sirállyal szemez

Nem elérhető Culebra

  • Újonc
  • *
  • Hozzászólások: 75
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #63 Dátum: 2019. Június 05. 12:40:49 »
Ott még nem tart, hogy Kócosra féltékeny legyen, az a Nicandros az első aki ezt az érzelmet kiváltotta belőle, ismeretlenül.
S tény az is, hogy nem egy romantikus filmeken felnőtt nő, és eleddig még a férfitáncosok sem hozták olyan izgalomba, mint az ott sikoltozó, elaléló.. vagy ki tudja mit csináló nőket. nem átlagos nő az biztos, pont itt akad el a legtöbb férfi, hogy nem ő magát látta, csak azt a testet ami mögé odavetíthette ábrándjait és elvárásait. Ő pedig ennek nem felelt meg, és ez neki sem a könnyebb út. De tettetni azt amit nem gondol és nem érez hosszasan nem lehet, ezt is tapasztalta már.
valaki azt mondta rá, olyan mint egy kezdeti Picasso festmény, a turistáknak árult tenger-festmények mellett. kevésnek tetszik, még kevesebben tudják értékelni. Ez ugyan az egóját simogatta, de magányát nem tudja enyhíteni. és nem is rajongott Picassoért igazán.

A párnával előbukkanó férfi nevetést csal az ajkára. Mindez már valóságon túlinak tűnik. kezdődött Theoval, aki reagált rá, mint férfi, az ő végtelen kedvességével és kényeztetésével. és most itt van előtte ez a sármos férfi, és a második legkedvesebb kérdést teszi fel neki. Miközben kényezteti, mintha valamiféle hercegnő volna. Pedig akárhányszor is néz végig magán, nem jelenik meg a tündérkeresztanya féle báli ruha, marad a farmer, és a mostanra teljesen átnedvesedő póló, amely időnként borzongásra készteti.
És Kócosból se lesz sem paripa, sem inas. Ez utóbbit nem is bánja, furcsa volna egy ázottkutya szagú lakáj.
/görög/- Oh köszönöm uram- Emeli kezét, és hagyja hogy odaigazgassák alá a párnát, ahogy ezt (véli) egy hercegnő tenné.
-Mindkettőt legyen szíves, ha kérhetem-folytatja kissé magasabb hangon, mint a sajátja, de még nem affektálva. Bizonytalan benne a férfinek mennyire sajátja a századelőről származó modor, s nem akarja megbántani. ma már megtette ezt egyszer egy másikkal, egy napra bőven elég egy csalódás.

Valahogy egyre jobban azt érzi ez csak egy álom, már csak azt kell eldöntenie, délután feküdt le szunyókálni vagy a reggeli Theo is a másnapos mámor része. Mert ez esetben akár mindkét férfit is beálmodhatja maga mellé. Elvégre ha ez az ő álma...
Nagyon is élénken jelenik meg a szeme előtt a jelenet, kissé muszáj mozgolódnia, meg torkot köszörülni mielőtt nagyon is nyilvánvalóvá válna mitől gyorsult meg a légzése. Talán a fagylalt lehűti majd a kedélyeket, de igazából nem reméli ezt. S ki tudja, ha ez mégis a valóság, még válhat álommá. Rózsaszinné, vagy rémálommá.


Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1615
  • Aktivitás:
    19%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #64 Dátum: 2019. Június 16. 08:29:23 »


Görögország, Athén, Pireas
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Dél körül

Hangulatkeltő - Kikötő



Kócos bátran közelebb lép a sirályhoz, aki lenéz rá. A kutyus erre megtorpan, míg a madár egy darabig nézi, de végül valami más vonja el a figyelmét, csak hogy újabb lopott méterekkel kerüljenek közelebb. E játék még kétszer történik meg mire Kócos elég közel ér, hogy csóválkozva-óvatosan felszagoljon és… éles sirályhang sérti mindenki fülét, majd a fehértollú madár felreppen, kikérve magának, hogy megzavarták nyugalmában.

Talán pont ez a hang csalta el gondolataidat Nikandrosról és mindezt még tetézni kívánó párna érkezik Theias kíséretében. A férfi könnyeden lép, mint akit nem kínoz a pára és a meleg, de mikor elég közel álltok egymáshoz, az óhatatlanul felfedezel egy-két cseppet az arcán, amit ez a pokoli időjárás csalt ki. Elfogadtad e a segítő kezet, mely kevésbé érdes mint Theoé – ha vetemednél összehasonlításra – már csak rajtad állt, de ha nem akkor sem tűnik csalódottnak.

Theias /Görög/ Kérlek Cassiopeia úrnő, számomra megtisztelő és örömteli! – siet is el, kérésed teljesítse

Ha esetleg követed tekinteteddel, akkor látod, hogy beszélget valakivel, aki valószínűleg a hideg édességért felelhet. Vagy közvetlen természetű a férfi vagy ismerhetik egymást, mert vidámság szűrődik hozzád, halk nevetés és egy-két mozdulat – a testbeszéd – is árulkodó. Végül egy bankjegy indul útnak, de egy pici meglepettség után visszavándorol a férfi zsebébe és a hála vonásai rajzolódnak ki. Beszélgetnek még, majd a lovagias eszméket valló úriember két tölcséres édességgel tér vissza, melyből a zöld-barna a tied, az övé így elsőre

Theias /Görög/ Volt még tutti-frutti, karamell, vanília, rumos dió és kávé! – mosolyog rád, úgy véled őszinte vidámsággal – Látom, törődsz testtel melyet földi tartózkodásod idejére felajánlottak. – mondja elismerően – Örülök a találkozásnak, hogy az Istenek is úgy akarták, megcsodálhassalak! – majd szájához emeli a fagylaltot

Nem elérhető Culebra

  • Újonc
  • *
  • Hozzászólások: 75
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #65 Dátum: 2019. Június 17. 12:29:49 »
Nem lesz könnyű megosztania a figyelmét a férfi és Kócos között, így a sirállyal való barátkozást csak amúgy fél szemmel követi, s bár megrebben az éles hangra, halkan felnevet, fejét csóválva a csúfos kudarcra. Hiába a jószándék a barátkozásra, ha a másik félreérti azt. Ha most magában volna, hosszú eszmefuttatásba kezdene csak úgy magamagának erről, de egy kutya-sirály konfliktusnál érdekesebb dolgok vannak kibontakozóban körülötte.

Királynői tartással -legalábbis szándéka szerint- igyekszik fogadni a felkínált kezet, s az egyszerű párna trónussá változik alatta rögvest, ahogy a tök vált hintóvá a varázsvessző érintésére. Már csak az üvegcipellő hiányzik a lábáról, bár belegondolva, elég kényelmetlen lehet.
Mostanra már elfogadta a férfi furcsa modorát. Habókos, s ha őt akarja királynőjének, ezen a mai napon teljesülhet az óhaja. Úgy tetszik, nincs egyedül akit levesz a lábáról, ingyen fagyi? ez olyan varázserő amelyre szeretne ő is szert tenni. Mi lehet a férfi titka? Kivülről vizsgálja most épp mindhármójukat, de nem leli meg a kulcsot. Talán tényleg csak erről van szó: kedvességről, mely áttöri a bizalmatlanság falát. Felméri a férfi alkatát nagyon alaposan, az izmos fenéknél egy picit tovább időzik mint szükséges, mielőtt amaz megfordulna. Súlypontok, mozgás... ha kell megvédi magát. De most csak arra kell figyelnie le ne csöppentse magát a fagylalttal amely igen csak tetszetős "csomagolásban" érkezik.

Átveszi a felé nyújtott tölcsért, mintha csak a koronaékszereket kínálnák fel neki ~Ki is volt II. Konstantin hitvese? Mária-Anna vagy Anna-Mária? ~ majd minden királynőit mellőző mozdulattal, hosszúra nyújtott nyelvvel nyalja körbe a tölcsért, véletlenül el ne csöppenjen. Odasandít a férfiéra, s a színe alapján igyekszik kitalálni az mi lehet a felsorolásból.

- Nagyszerű, akkor akár három napra is tábort verhetünk itt, éhezéstől nem kell tartanunk- felel a hosszas felsorolásra. majd végignéz magán, árulkodó hájhurkát keresve, de nem talál. Anyja szerencsés alkatát örökölte, versenyt ehetett a bátyjaival, akkor se hízott el, úgy mint görög felmenői, kik igen csak tiszteletet parancsoló alkattal rendelkeztek nem csak hosszában, de széltében is.
- Kivagyok én, hogy ellenkezzek az istenek akaratával? Csupán földi halandó, csak por az idő végtelenjében. S mond csak Theias úr, az istenek más akaratát is kifürkészted-e? Talán ők küldték a fagylaltárust is, hogy édes hűst ajándékozzon néked, mivel enyhítheted ..hmmm...lelkem parazsát?
Az ajándék szót megnyomja kissé, kiváncsi mi zajlott a két férfi között. nem sikerül elsőre összeraknia a míves beszédet, csak megakad a végén. Bár ha eleget gyakorolja estére belejön ebbe is.

Kissé félrehajtott fejjel várja majd a választ, s elhunyorodik a tengerről visszaverődő napsugarakban. S most így a férfi olyan lesz a ragyogó kékséggel a háta mögött, mint aki az előbb emelkedett ki a habokból, egy Isteni Küldött. Már csak az lesz a nehézség, milyen pozícióban folytassák a társalgást, mert így folyamatosan fel-fel kell tekintenie, s közben nem feledkezhet meg a csoki-pisztácia ízű mannáról sem.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1615
  • Aktivitás:
    19%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #66 Dátum: 2019. Június 20. 19:08:44 »


Görögország, Athén, Pireas
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora délután

Hangulatkeltő - Kikötő



A mesebelinek látszó történet még nem ért a végére, hisz épp csak elkezdődött. Ahogyan a fájdalom is a bokádban, ami percről-percre erősebb, s mint ilyen időnként megpróbálja eluralni az arcvonásaidat. Ádáz a csata amit vívsz, de még képes vagy arra, hogy elrejtsd a lovagod elől, aki ebben a pillanatban ér vissza a vélt ellenértékmentes fagyasztott édességgel. Ha észre is vette, hogy loptad a mértéket a testéről, mely nem kizárt a te értékrendszeredben kimagasló pontszámmal végzett, akkor sem teszi szóvá vagy utal rá semmilyen látható-hallható módon. Úgy tűnik, hogy könnyed mozgása van, energikus, de picit visszafojtott talán. Ez utóbbiban nem vagy biztos, ennyiből nehéz megállapítani.

Elveszed a tölcsért és szinte érzed ahogy a hűvös levegő végigsimogat az ujjaidon amelyek közel kerültek így a jeges finomsághoz, miközben mintha csak ennyi kellett volna, fel tudod idézni, hogy Anna-Mária dán hercegnő volt II. Konstantin görög király hitvese. Közben ösztönösen is végignyalod a máris olvadásnak indult fagylaltod, mire apró köhintés érkezik. Nem több, de ez lehet felkelti a figyelmed, igaz mire felkapod a fejed és tekinteted célt ér, már ártatlan férfi épp illően fogyasztja a sajátját ami mind, amit csak felsorolt. Ez bizony egy ötgombócos cukorbomba! Eközben az önvizsgálat, a jó gének és még mind megmérettetik, mert a férfin sem látszik, hogy aggódnia kellene a kalóriák okán, vagy ne adja ég esetleg számolgatni azokat!

Theias /Görög/ Istennő. Lázadó. Szabad Akarat hírnöke? – kijelent majd kérdez, bár az is félig állítás – A test talán, de az Esszencia halhatatlan! – mondja meggyőződéssel, melyet mosoly követ, hogy aztán – Nem vetemednék arra, hogy állítani merjem ismerem az akaratukat, de olykor egy-egy elejtett megjegyzés, egy jel segíthet, hogy a kedvükben járjak! – mondja titokzatosan, majd kíváncsian és bátran kérdez – talán izzana az Isteni Esszenciád Cassiopeia úrnő, amit eme apróság képes lenne lehűteni?

Eközben egy fiatal fiú szalad ki – tinédzser tán – aki egy kis összehajtható széket tesz le a pad mellé és már el is siet.

Theias /Görög/ Köszönöm Zotikos!

Leül melléd, mellyel a tekintetek épp egy vonalban találkozhatnak. Az övé aranyló, mint a felkelő nap, élénk és kíváncsi, halandónak tetsző, nem olyan, mint aki Istenek követe lenne…

Nem elérhető Culebra

  • Újonc
  • *
  • Hozzászólások: 75
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #67 Dátum: 2019. Június 21. 11:18:32 »
-Szabad Akarat Hírnöke? - felkacag, hangosan, hogy néhány siráj visítva reppenjen odébb, de talán egy a parton andalgó pár is felkapja a fejét rá, elviszi a víz a hangot.
- Ez tetszik, így még nem neveztek, a "Bolond Makacs" sokkal gyakoribb.

A férfi lehet csak tippelget, vagy piszok jó emberismerő, inkább ez utóbbit gyanítja, főleg azok után ahogy a fagylaltossal beszélt.  Pszichológus? Pszichopata? vagy ..? valami csaló lenne, aki a gyanútlan túristákat isteni jóslatokkal szédíti? Van idő ezen elgondolkodni amíg a fagylalttal van elfoglalva. Már nem olyan lopott az a pillantás ahogy végigméri az Isteni Küldöttet. csakhogy ha jó emberismerő a másik, akkor nem lehet szédítő csaló, sem áldozatra vadászó őrült. Nagyon jól tudja magáról, hogy sugározza az erőt és robbanékonyságot, még a sántasága se teszi megtévesztően gyengévé. Nem, ő nem az az áldozat típus, akkor marad a másik lehetőség: a nőiessége vonzotta a férfit, mint esti fény a pillangókat. Ez már ismerősebb terep, és mivel a másik kinézetével semmi probléma nincs, ő pedig nagyon is egyedülálló.. miért ne? Egy hang a fejében ugyan felemlegeti Theot, de hamar elhallgattatja. Theo más, nem őt akarja, nem úgy akarja.

Végül is a férfi elérte, hogy Cassi kíváncsiságát felkeltse a századelőt idéző modorosságával, és még valami mással.. mert hiába is, hogy anyai ágon tudósok családfáját tudhatja magáénak, hiába a másik ág, mely jól megtanította, hogy semmiben ne higyjen, főleg nem egy isteni jóságban, mikor annyi szennyel találkozott életében. De ott van az ő lelke mélyén is az a pici szikra, ami mindenkiben lakozik, a vágy a misztikumra, hogy többnek kell lennie ennek a világnak, mint anyagnak és amit az elme felfog. Hogy a földi lét nem csupán a hús halandósága, s van értelme az életnek és a halálnak. meglehet az a pár év a kollégiumban élete legfogékonyabb időszakában rányomta a maga bélyegét a lelkére. Nem tartja magát vallásosnak, sem hívőnek, sem  Egyetlen istenben, sem a régi Istenekben nem hisz igazán. Mégis van egy húr ami most pendül ott belül, meglehet tényleg valamilyen isteni jelre vágyik most, egy tiszta fénysugárra élete káoszában.

- Hát lehet, hogy ez a kocsi az égi jel, a csokifagyi jó minden lelki nyavajára.

Ezt demonstrálandó, nem is hagyja kárba veszni az édességet, kiélvez minden cseppet, minden falatot, egészen a kis közjátékig a székkel.

- Talán ismered a fagylaltárust?

Kérdezi kíváncsian, fesztelenül. Aztán.. alámerül a tengerben, s gyermek ismét. Az anyja vitte ki az apály után kagylót gyűjteni a parton, ép csak rózsálló hajnalban indultak, szükség volt egy kardigánra is. Akkor látta ezt a csodát, a kelő napot, amely a mólóról nyúlt aranyhídként a horizont felé és veszett el a végtelenben. Tündért játszott, ki az aranypalotába röppen, de csupán vizes lett, ahogy belepottyant a sekélyesbe. Az anyja jobban megijedt , mint ő. Ő csak csalódott volt, mintha becsukták volna előtte a palota aranykapuit. Olyan erősen tolakodik elő az emlék, mintha tegnap lett volna, és nem huszon pár éve. Ismét érzi  a tenger hidegét a lábán, s erre riad.  Mégiscsak lecsöppent a fagylalt, és zölden kígyózik a bokáján a cipő belseje felé.


Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1615
  • Aktivitás:
    19%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #68 Dátum: 2019. Június 22. 10:01:45 »


Görögország, Athén, Pireas
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora délután

Hangulatkeltő - Kikötő



Theias /Görög/ Mily dőreség, mikor a bolondság, a makacsság is része a Szabad Akaratnak! – mondja szelíden, de látod, jókedvű, hogy örömteli számodra e kijelentése

Akármilyen is legyen a férfi, akármit is gondol vagy érez, az rejtély előtted. Olyasmi, ami a nyomozói éned képes igen hamar elég kíváncsivá tenni, hogy körülötte forogjanak a gondolataid. Egyik érkezik a másik után, van köztük bátorító és akad félelmetesnek tetsző is, de korai lenne még bármilyen ítélet. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy baj lenne, ha valóban jóslatokkal szédítené a hiszékeny népet? Legalábbis azokat, akik egyáltalán megállnak, hogy meghallgassák.

S midőn a férfit talán egyszerűen a nőiességed vonzotta úgy véled ez már sokkal valószínűbb a korábbi egymást kergető érv és ellenérvek után. Szép nő vagy, vonzó és a makacsságod adott esetben akár még csábító is lehet, de lehet egyszerűen csak a számtalan rossz dolog után, a viharos időket követően végre tényleg felragyogott a nap! A tekintete lehet az oka, mintha a tengeren végigsimogató aranyló napsütés, mely nem rég ébredt és hozta el az új napot, új reményt, ragyog rád és burkol be, hogy…

Theias /Görög/ Sok apró öröm van az életben! – mondja halk egyetértéssel – Vásároltam már nála korábban is! – bólint is aprót, de ez sem töri meg a tekintetek összekapcsolódását

Azon veszed észre magad, hogy finoman felitatják a fagylaltot a combodról, amin talán a kelleténél tovább időznek, de egy biztos, a zöld szín teljesen eltűnik bárhova is hullott korábban. Ez az érintés akár fel is szíthatja a reggeli tűz zsarátnokát, könnyű elképzelni mit tehetne még ez a kéz, azok az ujjak és persze milyen lenne átkulcsolt nyakba kapaszkodva elmerülni ebben a szinte földöntúli szempárban! Olyan, hogy valóban egy pici szikra hinni akar, hogy léteznek Isteni Hírnökök és valaki, talán Aphrodithe maga elküldte hozzád, hogy végre boldogságot lelj. S óhatatlan a gondolat, hogy mennyi jelet kaptál már, amit nem vettél észre vagy nem tekintettél annak?

Ez most vajon…?

Nem elérhető Culebra

  • Újonc
  • *
  • Hozzászólások: 75
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #69 Dátum: 2019. Június 22. 15:41:57 »
Túl sok "szerelemféltést" látott már, túl sok gonoszságot tapasztalt. Mégis, énjének egy része hisz a Jóban, az Önzetlenségben, a Szerelemben, talán akkor adná fel végleg, ha ez a hit kifakulna.
nem kereste sosem az égi jeleket, lehet hiba volt, s most, hogy itt van előtte ideje volna hinni végre.

Választ is kap a rejtélyre, ismerősök, vajon mennyi vásárlás kell, hogy szó nélkül hozzák neki a kisszéket? Nem mindegy? De igen...

Zavarba jön a combján matató kéztől, egyrészről mert az érintés felkorbácsolja a reggeli vágyat, nagyon is szeretné tudni milyen az amikor a bőrét simogatják azok a kezek és nincs ott a farmer, ami mostanra többszörösen is zavaróvá vált. Másrészről nem szokta magától ezt az elrévülést, s hirtelen nem is tudja mihez kezdjen. Odanyúl, segítene a takarítgatásban... Minek is? Ennek eredménye lesz, hogy a fagylalt újabb adagja adja meg magát a hőségnek, és az édes lé immáron kettejük kezére folyik. Hogy mentse a helyzetet valahogyan ~ostoba csitriként viselkedek~ gyorsan lenyalja a kezét, apró kis hiba, hogy benne felejtette a férfiét is, és immár kettejüket nyalakodja össze.
Lehet ezt tetézni? Persze, hogy lehet, felpattan, s a bokájába nyilaló fájdalomtól féltérdre bucskázik, hacsak egy erős kar el nem kapja épp.  A fagylaltot végül a part homokja nyeli el ~a csokit meg se kóstoltam~. Könnycseppek gyűlnek a tekintetében, a fájdalomtól, a dühtöl, hogy már megint ilyen helyzetbe került, és a haragtól, maga iránt, miért ilyen szerencsétlen?

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1615
  • Aktivitás:
    19%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #70 Dátum: 2019. Június 23. 19:39:51 »


Görögország, Athén, Pireas
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora délután

Hangulatkeltő - Zene



A helyzet fokozódik! Nem elég, hogy forróság önt el, de még érzed is a forrását! Nem is egy van, mert nem elég a férfikéz szelíd érintésének melege, de a testedben is kelő nap sugarait idéző melegség árad szét. A kezek visszafogottak, tisztelettudóak és nem tévednek el, de a tested kiált azért, talán üvölt (?) Hogy de igenis tegye meg! De nem történik meg, helyette még Theias-t is összefagylaltozod, amire szinte bepánikolsz. S bár hallod a férfi hangját, ami valami megnyugtató hangszínben kedvesen próbálja finoman megfogni az állad, amikor elkezded nyalintani a kezét.

A következő pillanatban felfelé pilloghatsz, ha nem ellenkeztél, elveszve ebbe a természetfeletti szempárba, melyek képesek úgy fogva tartani, hogy csitriként most talán a csókot várod! Ajkaid nyílnak, nem kizárt kis nyelved is kivillan nedvesítsen, de a fene megenné ezt az úriembert, nem használja ki a helyzetet! Finoman végigsimít az arcod vonalán, majd elengedi azt, szinte fázós vágyódást hagyva maga után, hogy aztán felpattanj és előre… már látod, hogy ennek rossz vége lesz!

De nem lett.

Karokban találod magad, mellkashoz simulva, ösztönösen bújva talán, mintha tudnád, ez a férfi megvédelmez téged bármitől! Ahogy a napsugarak minden reggel beragyogják a Teremtést és minden ébredezik a pászmák érintésére, úgy nyílik ki talán benned is valami, ami eddig talán sosem tette korábban. Ki tudja hova esett a fagylalt és mi történt vele, de a könnycseppeket egy finom érintés rabolja el, ujjbegy, amire szinte felszökkennek, mikor leheletfinoman hozzáérnek, hogy aztán érezd ahogy a másik feje a tiedhez ér, mintha mindig is így kellett volna lennie!

Nem szólnak, nem tesznek mást, mint türelmesen várnak…

Nem elérhető Culebra

  • Újonc
  • *
  • Hozzászólások: 75
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #71 Dátum: 2019. Június 24. 14:01:22 »
Dühödten taszajtaná el a férfit magától, lökné el  magától az erős karokat. Nem láthatják gyengének. De aztán.. rá lehet fogni a nyilaló bokára, hogy milyen nehéz flamingó pózban állva még lökdösődni is. Bármi is az ok, bevallott vagy sem, a végeredmény, hogy odabúvik a széles mellkasra, keze pedig a másik erős markában kapaszkodik. És aztán már nem kell elrabolni egy-egy könnycseppet, mintha az aligmúlt zápor kerekedne ismét, bőven lesz mit lesimítani, s ha eleddig nem lett nedves az az ing vagy póló, most az lesz, teljes bizonyossággal.
Napok, hetek, hónapok, évek küzdelme és kudarcai buknak elő belőle, mind egy-egy sós cseppé válva.

Az aranyló híd ami gyerekkorban a partot kötötte össze a horizonttal, tündérek és istenek lakhelyével, szivárványnak forrásával, újraépült. Most a szivárvány lábánál ezt a férfit találta, meglehet istenek vagy a tündérkirály küldte. Máshogy nem is történhetne, hogy úgy mutatja meg szívének finom bársonyszirmait, mint még soha másnak. Pont egy idegennek? Igen, talán épp ezért. Egy ismeretlennek ki nem látta őt egyenruhában, férfiakkal verekedve, határozottan. Aki nem támaszt elvárásokat, csak elfogad csendesen. Tartson ez a csönd pillanatokig, percekig, csak az itt és a most létezik. Még nincsenek határok amit átlépni hiba, nincs a test csalfa csábítása, sem a szavak mik mást mondanak ellibbenve az ajkáról, s mást súgnak amint a fül hallja őket.

Tiszta lap, mint a homok az apály után, ahol nem szaladt még végig gyermeki láb, nem hemperegtek benne szerelmesek. valami új kezdet, teljesen új világ kapuja nyílik meg előtte. Félelmetes, de vonzó is egyben, hogy rálépjen az aranyhídra ami tündérországba vezet. Az érzések földjére, hol csupasz a lélek és nyíló rózsaként tárja fel magát a szív.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1615
  • Aktivitás:
    19%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #72 Dátum: 2019. Június 24. 21:00:32 »


Görögország, Athén, Pireas
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora délután

Hangulatkeltő - Zene



Mire a gondolat megfogan, addigra a test már teszi amit a tudatalatti diktál. Érzed, hogy nekifeszültél, hogy ennek ellenére nem engedtek el, nem erőszakosan, inkább csak határozottan tartanak. Minden, amit az évek ösztönszerűvé tettek, most sem hagynak cserben, de ugyanakkor van benned valami eleddig ismeretlen is, ami viszont ellenkezik, hogy ez nem az, nem olyan, de halk még, nem tud erőre kapni, hiszen nem sokszor volt lehetősége felbukkanni.

A fél lábon állás sem segít, így talán könnyebb elfogadni a vereséget (lehetséges,) most először, mint erősnek látszani, amikor egyértelműen esélytelen. Sokkal jobb bújni és érezni, ahogy emelkedik minden levegővétellel, ahogy a szív ütemesen, nyugodt egyenletességgel dolgozik. A kezed rátalált a férfiére, aki finoman felvezeti a nyakára, majd miután finoman letörölt egy, illetve a sokadik árulkodó cseppet, egyszerűen felkap és erősen tart, szinte úgy érzed, hogy nincs is súlyod.

A múlt felszínre került, óncseppekként távozott, hogy egy részét magával vigye, ha mindent nem is tudott, de könnyebbé tegye a terhet, amit évek óta magaddal cipeltél. S most, ahogy gyermekként az aranyló híd vonzott, úgy keresed ezt a tekintetet, amely felidézi az önfeledt időket. Szinte látod, hogy a sugarak felbukkannak és megfestik azt a hidat, ami mindig is ott volt, csak már árnyak vetültek rá és ezért nem láthattad őket.

A virágszirmokon végigsimogató pászma egyszerre tölt el melegséggel és vitalitással, mintha életet adna, úgy akár hosszú bezártság után a napsugarak. Hiába csalókán idegennek tűnik, mégsem lehet az, ha ismerős húrokat pendít meg. Ősieket, ami mindenkiben jelen van, bárkiben, aki rádöbben, hogy a fény végig jelen volt, ő döntött úgy, hogy a sötétséget választja vagy nem veszi észre a ragyogást. Ugyanakkor legyen bármilyen aranyló, nem szól, nem csábít és nem tévelyedik el.

Úriember.


Egészen egy autóig visz a karjaiban, amit a korábban látott fiatal fiú nyit. Letesznek az anyósülésre, mely kényelmesebb, mint bármi, amiben eddig ültél (beleértve, ha elég bátor voltál, a Kapitányi széket)! De lehet, fel sem tűnik semmi az egészből csak az, hogy melletted állnak-térdelnek és azok a földöntúli szemek még mindig fogva tartják a tekinteted. Aztán elszakadnak, de picit olyan érzés, mintha megfosztottak volna a fénytől, de látod, hogy csak a bokád vizsgálják meg finoman. Férfi talán még nem érintette így, mióta… azóta, hogy a baleset volt.

Theias /Görög/ Hova vihetem Cassiopeia úrnő? – kérdezik lágyan, miközben finoman a kocsiba helyezik a vizsgált végtagot

Nem elérhető Culebra

  • Újonc
  • *
  • Hozzászólások: 75
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #73 Dátum: 2019. Június 26. 10:06:44 »
Néhány filmben jelenik meg a főszereplő jobb és bal válla felett az angyal és az ördög, hogy súgjon neki. Most is ő ezt érzi, hallja a hangokat. "Hagyd, engedd neki, jó lesz." "Ne hagyd, vigyázz, menekülj" Hogy melyik hang kihez tartozik? Az az igazi kérdés. A dac is benne van, hogy kipróbálja mit hoz a jövő, hogy szembe menjen a hideg logikának a szívét követve, nem először. Nem csak a test fáradt és sérült, de a lelke is, s könnyebb hagyni, hogy cipeljék, mint két lábra állva elsétálni. Ez utóbbi most majdnem lehetetlen is. Feladás, megadás van abban ahogy ernyedten öleli az ismeretlen nyakát, ösztönösen szívva be annak illatát.

Az edzett acélpenge is erős, s az apró repedések nem látszanak a vas mélyén, hanem egyszercsak eltörik, hangos pendüléssel, s mester kell, hogy ismét egy legyen. Az ő lelke is ilyen, az él alig kopott az évek alatt, de van egy pillanat amikor vége mindennek. Vagy kapu mit senki nem törhetett fel, de egy apró érintésre megadja magát végül.

Kócos is érzi a változást, s felé nyargal, hogy vigaszt nyújtson, nem először. De ezt a feladatot most elvették tőle, így csak halk vakkantással jelzi jelenlétét, s farka porfelhőt kavar a part homokjában. Mivel a figyelem elterelődik róla, igyekszik megmenteni a fagylalt maradékát, meglesznek majd ennek következményei az este folyamán.
Gyorsan kapja fel a fejét, s hogy ott ne hagyják valamiképp  futásból ugrik be Cassi ölébe, kényelmesen elhelyezkedve várja az indulást, mintha ez megszokott cselekedet volna tőle.

Meglepődik az autó láttán, ilyet egy évi fizetéséből se vehetett volna, ~nocsak~. De hangot ennek most nem ad, mert ahogy elsimul a (bőr? ) ülésen természetesnek hat a szituáció. Nem fog ellenkezni a vizsgálódásra sem ~orvos volna? az sokat megmagyaráz~, csak beletúr Kócos szőrébe.
- Hagyd csak, régi baleset.
De gyenge lesz a hangja, torkot is kell köszörülnie, hogy folytatni tudja. Ez most nem parancs, talán kérés sem, mert nem húzza el a lábát. nyomkodásra, ránézésre nem lesz benne különleges, rossz lépés az ami árthat neki.

"Haza" fogalmazódik meg a gondolat és el is indul, csakhogy mégis így fog hangzani: - Tündérországba.



Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1615
  • Aktivitás:
    19%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #74 Dátum: 2019. Június 26. 17:40:09 »


Görögország, Corfu
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Napnyugta előtt picivel

Hangulatkeltő - Zene



Ördög, angyal… sokat változott a világ. Hova lettek az Istenek és a Titánok? Akármiképp is hívják őket, mindig ketten lesznek, ahogy az éjt a nappal követi és a sötétséget a fényesség. A kérdés az, hogy a világosság elvakít e sötétségre kárhoztatva, vagy a fénytelenségben sosem ismerted a ragyogást? Akárhogyan is legyen, minden érzéssel és kaotikus gondolattal együtt ragad magával egy örvény, hogy lehúzzon a mélybe, majd kiköpjön magából valahova, ahol talán még sosem jártál…

Illatfelhő… nem igazán, de az ing de azon túl is a férfi oly hatással van rád, hogy talán nem csak a fáradtságtól és kimerültségtől remegsz meg, de a cimpád biztos kitágul. Férfias, erőteljes illat úgy fúrja be magát, mint ahogy a Nap hódítja meg az eget és zavarja szét a viharfelhőket. Kapaszkodó kezeid önkéntelenül is erősebben markolnak, mire gyengéd suttogás „Vigyázok rád” (?) érkezik, de lehet csak te akartad ezt hallani. Igaz vagy sem, most már az autóban ülsz, kócos pedig az öledben.

A férfi becsukja az ajtót, majd átsétál a vezető oldalra és maga is csatlakozik, hogy életre keltse e gépi csodát, amely feldorombol és szinte azonnal útnak indul, ahogy elhal az utolsó sóhaj is célod megnevezte után. Útközben vissza tudod idézni, hogy mily finoman érintett meg, az a fajta tisztelet, amit egy férfi nőnek képes megadni, szinte engedélyt kért előtte tekintetével, de aztán gyengéden végigsimított rajta, mint aki megvizsgálja. Nem egy orvos érintése és abban sem vagy biztos szakértő kézé, de mindenképp figyelmes és óvatos volt…

Kócos lógó nyelvvel élvezi az utat, nézelődik kedvére, miközben te gondolataidban mélyülsz. Végül kérésednek megfelelően hagyták, de a tekintet aggódó volt, ami végül az útra szegeződött. Jól esően hűt a szél, ahogy a tengerparton haladtok végig egyenletes tempóban. S míg te egy darabig az elsuhanó várost nézed, addig lassan a sok feszültség és fájdalom, a kín és remény utáni vágy teljesen kimerít és egyre laposabban pislogsz, míg végül el nem nyel az álmok világa.

A biztonságérzet, a tudat, hogy megvédenek és vigyáznak rád lehet az oka annak, hogy mire felébredsz egy teljesen más kép fogad mint amit utoljára láttál és talán reméltél. A látvány ami eléd tárul, akár tündérország bejárata is lehet, mert látod a lenyugvó nap aranyló fényét ahogy a hullámokon csillog, miközben lassan teljesen felébredsz! Látod a zöld lélegzetet a szürke ormokon kapaszkodni, a felhőtlen kék eget és idővel, ha kellően körülnézel, egy négylábú barátot aki a végtelen horizontot bambuló férfi mellett ül teljesen nyugodtan…