Szerző Téma: Cassiopeia Tatopulosz  (Megtekintve 7994 alkalommal)

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #30 Dátum: 2019. Április 24. 18:32:58 »


Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel

Hangulatkeltő - Viharhangok



A világ megszűnik, az egy pillanatra mintha kilépne medréből és megállni látszik.
Pillangók verdesnek hevesen, madarak csivitelnek, jöjjön bármilyen vihar, ők kitöltik a pocit.
De nem csak azt, a bensőségben oly érzés támad, amit talán Cassiopeia sosem érzett azelőtt.
Az ember sok mindent nem választhat meg, talán ezért vágyik oly kétségbeesetten^az irányításra.

Forró ígéret, szenvedélyes pecséttel. Amikor eljő a pillanat – mert ez már túllendült a „ha” szócskán, a feltételezésen – akkor minden apró részletében új és izgalmas, félelmetesen egyedi lesz. S ott lesz Ő, a FélIsteni Lény, akit mintha a Sors rendelt volna melléd, hogy elűzze a magányt, az egyedüllétet. Mintha a Karma döntött volna úgy, hogy megérdemelsz egy társat, jár neked is egy kapcsolat öröme és még több is! Az ízek és illatok foglyaként pedig mindez ugyan kit érdekel? Az, hogy nem sokon múlt az ígéret elolvadjon és itt és most robbanjanak ki ezek a visszafojtott energiák.

Ez a napsugár egészen más, teljesen ami azt illeti. A saját vezércsillagod lehet, ha úgy kívánod, ha felfogod, hogy mivé válhat, ha ezt választod. De most valahogy sikerül megőrizni a pillanatot annak ami, egy szép és beteljesülésre váró ígéretnek. Nem volt könnyű, még most sem az, de sikerült, megérte, mondhatni! Erős férfitest, izmos, olyan amivel törődnek, nincs elhanyagolva. Minden reggel rajta, a mellkason és vele ébredni, a szívdobbanásokkal, vajon milyen érzés lehet? S lehet azért nem beszélt Nikandrosról, hogy ne bántson meg téged? Ne éreztesse, hogy senkinek sem kellesz? Az egyedüllétet?

Theo zavartan, picit ügyetlenül adta rád a törülközőt, láthatóan a látvány vonzó volt számára, de erősnek kell lennie. Távozása picit sietős, de talán jobb is, nincs már itt, mert amit láttál a benned lakozó ösztönöket igencsak hergelte. Aztán úgy ítéled meg bizony ide keményebb… akarod gondolni azonnali lépés kell és megint kitárod az erkély ajtaját. Nem jó döntés. A szél azonnal berobban, kitépi szinte a kezedből az ajtókat és seperc alatt megint ágaskodó hideggel kell szembenézned.

A vihar mindent elmos.
A szél, mindent elsöpör.
A hideg minden forróságot elűz.
A vágy… az a lélekben lobog tovább.

Nem könnyű becsukni az ajtót, mi több, egyedül ez igen nagy kihívás! Nem is sikerült, egészen addig, míg meg nem érzed, hogy gyanúsan könnyebb, mint eddig. Nem vagy egyedül. Ez ordít minden percről, minden harcodról és küzdelmedről mikor itt van veled. Becsukjátok az ajtót, majd előbb egy ciró a gerinceden, aztán kapsz egyet a fenekedre. Nem erős, inkább hangja van, de azért érzed. Picit feddő a tekintete, de leginkább aggódó. Nem is rejti véka alá egyik érzés miértjét sem:

Theo /Görög/ Meg akarsz fázni? Őrült nőszemély! – de ez baráti feddés, szeretettel teli – Menj azonnal zuhanyoz… – nyel egy aprót látva, fázol – ni! Közben eltakarítom, amit beengedtél! – s valóban, minden vizes, csúszós és emiatt veszélyes – Aztán öltözz fel, reggeliznék végre! – koppint nagyon gyengéden a nózid hegyére

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #31 Dátum: 2019. Április 24. 21:35:41 »
Épp csak felmerül a gondolat, hogy ha egy férfi ennyire képes parancsolni a vágyainak, megregulázni a testét, akkor később sem kell tartanom siettetéstől. Hosszú élvezetes játék  ígérete sejlik fel a szemem előtt. Aztán.. aztán halkan szitkozódva feszülök neki az ajtónak, hiába  volnék amúgy erős, ha pehelysúlyban versenyezhetnék, és úgy tetszik a szakandert a kinti vihar nyeri meg. Amíg váratlanul segítséget nem kapok, persze megint a Védangyal, ki más? De legalább a vágyat is elmosta a bőrömön hidegen koppanó eső, meglehet jéggel keveredik, mert szór és csíp.

Azonban nem csak Theonál vannak határok, de nálam is, és most az egyik ilyenbe bizony belefutott a szépszemű. Elhúzom a fejem az ujja elől. Immár nem lesznek a tekintetemben az előbbi vágy csillagfényei, inkább a jelen vihar sötétje. Csendben, túlságosan is csendben szólok.

/Görög/ Ne üss meg többet. Soha. Játékból sem.

Csak még egy pillanat ahogy akarom, hogy összekapcsolódjon a tekintetünk, s az enyém most, szomorú. Haragudni most nem tudok mélyen a Biztosítékcserék Istenére, másnál ez nem merült volna ki ennyiben.

Összeszedem a ruhám, s ha semmi sem akadályoz meg benne, akkor valóban elvonulok az immár fényárban úszó fürdőszobába, hogy megszárítkozzam.


Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #32 Dátum: 2019. Április 25. 17:17:59 »


Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel

Hangulatkeltő - Zene



Az ígéretek, a kilátások – nos, nem csak azok – pedig igen szépek! Úgy tűnik, hogy szerinte is, de mégis megálljt parancsol. A távol-keleti kultúra szerint a vágy irányítható, befolyásolható és mint ilyen, a kellő akaraterővel a legmegfelelőbb pillanatban felszabadítható. Igaz, ehhez olyan partner kell, akihez több fűz, mint holmi ostoba, khm, ösztönös vágy, de elérhető. A kép… élénk, de elreppen, ahogy a rideg és kegyetlen szél besüvített. Talán azért nem tudtad mi fog történni, mert elsőre sem te zártad be… az ajtót.

Aztán nem csak azt zárod be.

A vihar nem csak a testekből vitte el a vágy és szenvedély lángját, de a tekintetekből és mozdulatokból, magából a pillanatból tépte ki. Elpusztította és most, hogy kizártátok, már vissza sem lehet szerezni. Kint még felüvölt, mintha diadalittas lenne, de aztán a fagyott levegő és pillanat tovagördül. Meglepett férfi előbb pislog, mintha csak a villámlás vakította volna el, majd lassan, akadozva, de beleegyezően, helyeslően vagy igenlően – ki, hogy értelmezi – bólint. Látod rajta, hogy pontosan úgy lesz ahogy kérted.

Soha többé.

Theo /Görög/ Kérlek, bocsáss meg! – de már nincs zöngéje, nincs benne más, csak tisztelet

Nincs tekintet, nem kapcsolódik semmi. Az elszállt, amikor a játékos csattanás szele megérintette a jövőt és új áramlásba terelte. A bólintás és a szavak után a konyha van. Theo oda indul, a reggelit komolyan gondolta, ahogy a morgó pocak-pocakok is ezt támasztják/támaszthatják alá. Az, hogy másnál ez vajon mi lett volna, ebben a helyzetben vajon tényleg érdekel bárkit is? Az biztos, hogy a nagyon halk szavaknak is éppoly erejük van, mintha kiabálnának. Hallod még a fürdő felé, hogy a mikrohullámú sütő elindul, ahogy a rádió új zenébe kezd.

A szárítkozás közben és végeztével sem zavar meg senki és mikor kiérsz látod, hogy meg van terítve, de immáron a konyhában. A teríték kifogástalan, az étel újra melegen várja, hogy belapátolják, de a férfit nem találod. Aztán meghallod, hogy miért, majd azt is, hogy váltott téged a fürdőszobában. Türelmes volt, megvárta míg elkészültél, de azért eléggé fázhatott szegény. Most egy törülközőt visel, majd elindul, hogy felöltözzön. Kedvedre nézheted, láthatóan nem vette észre, ha így tennél. Legrosszabb esetben akkor pillanthattok egymásra, amikor immáron farmerben és pólóban van.

Ha leskelődtél, akkor sok mindent láthattál.
Most épp csak egy szelíd mosoly és egy kócos férfit.

Theo /Görög/ Együnk mielőtt (megint) kihűl! – lépne oda és húzná ki neked a széket, leülhess

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #33 Dátum: 2019. Április 26. 08:58:18 »
Utánatekint a szélnek, mintha valóban elrabolt volna valamit az otthonából, a lelkéből, de oly hiány ami szemmel látható nem lesz.

Apró fejrázással reagál csak a bocsánatkérésre. Nem gond, hagyd, nem érted. Mindez benne van. Aprót sóhajt, és késztetést érez, hogy elmagyarázza itt és most amikor adott az alkalom. Csakhogy... mégsem pucéran, libabőrösen dideregve lenne a megfelelő egy hosszú magyarázatba  belekezdeni. Mert nem Theo az első aki rácsapott a fenekére, ilyen  vagy olyan indittatásból. Érti ő, tudja ő mi mozgatta a férfit, mi mozgatja a férfiakat ilyenkor. Van két bátyja és számtalan haver-kollega a rendőrségnél, egy sem érti mi a baj az "ártatlan" fenékcsapkodással. A mozdulat csak a férfiaknak természetes és elfogadott, a nőknek nem, és ezt meg kell magyaráznia minden egyes alkalommal, olyankor ha a másik fél elég értelmes, hogy megértse. Más esetekben csuklótörést szokott kilátásba helyezni sziszegve, és ez is hatásos.

Majd... lesz elég idő erre is a nap folyamán. Lesz elég idő?

Feltámad benne a lelkiismeret furdalás, ahogy a törülközőbe csavart férfi, -most már inkább barát- után néz. Egyre inkább kezd féltékeny lenni arra a másikra. Ugyan mit tudhat az a táncos, hogy elnyerte  Theo szívét? Egyre inkább kezd kíváncsi lenni arra a táncosra,ugyan mit tudhat, hogy elnyerte Theo testét?

Leselkedni nem fog, nem rá vallana, tiszteletben tartja Theot annyira, hogy ne tegye. Ha el akarja magát takarni előle, nem lebbenti fel ezt a fátylat. Elgondolkodik mikor volt így megterítve utoljára ez az asztal. Talán a költözés után nem sokkal amikor az anyját várta, Theonak talán ez mindennapos, vagy... lehet, hogy nem az? Neki terített, az ő kedvére.

Mire a szépszemű felöltözve visszatér már ott találja Cassit is, aki igyekszik némi szorgoskodással kivenni a részét a reggelikészítésből. Az asztalon átnyúlva helyezi a lekvárral kent kalácsot a tányérra ami majd a barátjáé lesz. Viszonozni fogja a mosolyt, egy fénysugár ami a viharokkal is megküzdve simogatja meg. Ebben nincs vágy, nem nőtől férfinak, hanem baráttól barátnak. A lelkük fonódik össze a múló pillanatban. És Cassi érzi, bármi is fog következni, bármi történjék és bárhogy, ezt a fonalat nem szakíthatja el.

- Gyere napsugaram-simogat a tekintetével, a szavaival- valóban kár volna, ha elhülne.

-Ha kirúgnának a bárból, jöhetsz hozzám reggelikészítőnek- húzódik a szája cinkos félmosolyra. -bár lehet, egy hét után nem férnék ki az ajtón.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #34 Dátum: 2019. Április 29. 13:00:42 »


Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel

Hangulatkeltő - Zene



Nehéz versenyezni valakivel, akinek vannak olyan tulajdonságai, ami neked soha nem lesz. Nem csak testi, hiszen az a legkevesebb. Egyszerűen a másik nem annyira érthetetlen, hogy kétséges képes lennél e valaha olyasmit nyújtani Theo-nak, mint amire Nikandros képes. A Zöldszemű szörny még soha nem lehetett ilyen erős mint most, mikor rádöbbensz, hogy mennyit adhatnak egymásnak minden percben amikor együtt vannak, míg te egyedül vagy Kócos társaságában múlatod az időt. Nehéz szembenézni ilyesmivel, pont ezért szó szerinti alkalomig megpróbálod elengedni ezt…

Végül a törülköző a helyére került s ennek bármi is az oka, te sem dobod el. Egy úriember vagy valaki, aki még sokat ad társadalmi beidegződésre, hogy nem ülünk az asztalhoz akárhogyan. Lehetséges lenne, hogy Nikandrossal nem így viselkedik, nem zavarja, ha a társa hiányos öltözetben ül le reggelizni és ha már így alakult ki tudja mit nassolhatnak? Sietősen más gondolatokra van szükség, így inkább a megterített asztalra vetsz egy pillantást, hogy rádöbbenj, te sosem teszel ilyet – igaz, magadnak minek? – Theonak meg hovatovább természetesnek tetszik.

Esetleg ez is a bocsánatkérés része, egy gesztus, hogy a furcsa, feszült, de mégis intenzív reggel hangulatát visszacsábítsa?

Összeöltöztetek. Ez elég egyértelmű a farmert és pólót látva, azonban sok mindent már nem kell tenned – már ami a reggelit illeti. Picit azért próbálsz hozzátenni, de a korábbi nevezzük romantikusnak, intimnek vagy akár annál többnek, makacsul nem akar visszajönni. Két barát falatozik csendesen miközben a rádió továbbra is különböző zenékkel próbál segíteni, hogy feloldja ezeket a mások számára hétköznapivá váló perceket. Az ételt elhelyezed, egy biccentés, egy halk „Köszönöm!” és az elengedhetetlen mosoly. Régi mosoly ez, már ismered és láttad sokszor: szelíd és barátságos.

Theo /Görög/ Lehet felmondok. – közli mint aki tényleg ilyesmit fontolgat, majd ha rácsodálkoznál, felnevet, aztán elkomolyodik – Fontolgatom már egy ideje… mást is ki akarok próbálni! – osztja meg két falat között, teli-szájjal azonban sosem beszél – Akkor egy hétig leszek csak itt, után már úgy is tűzoltók kellenének!– nevet visszafogottan

Tölt még neked, ha megittad, szeletelne, ha elfogyott vagy megkenné, ha épp az hiányozna csak. Nem azért, mert te ne lennél képes ilyesmire, hanem mert megteheti. Mindenesetre étvágya az akad, könnyen lehet, hogy kétszer annyit eszik, mint te, ami mellé folyadékból is bőven fogy.

Theo /Görög/ Milyen terveid vannak mára? – érdeklődik, tényleg tudni szeretné

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #35 Dátum: 2019. Április 30. 10:21:51 »
Kifejezetten hűvös az idő, nyárhoz képest főleg, a farmer jó választásnak tűnik a vékony lenge sort ellenében. Gyakorlatias választás, mint általában a szépség elé helyeződik Cassi esetében.

felemeli egyik szemöldökét mosolyogva, tréfának gondolja ő is a felmondást, amíg ki nem derül a komoly szándék. Akkor megemelkedik a másik szemöldök is. Kissé félrehajtja a fejét, s közben Kócosnak is fog jutni néhány finom falat. Minden kutyanevelési könyv ellenére hagyja koldulni a kutyát, noha csak pár falat erejéig, mert a kényeztetés egy dolog, de azt semmiképp nem szeretné, hogy beteg legyen a közös kedvenc. Kócos pedig tudva mit várnak tőle, mitől lesz még néhány extra falatban része, mancsát Cassi combjain pihenteti, oda hajtja a bozontos buksit és néz fel könyörgően, mintha nem pár órája kapott volna reggelit hanem napokkal ezelőtt.

- Mi mást akarsz? Merre fog fújni a szél ha továbbállsz?

 
Csendes falatozás közben hallgatja a férfi terveit, eddig fel sem merült a téma. Neki Theo hozzátartozik ahhoz a bárhoz. Legkevésbé sem bánja, hogy az eddig tomboló vulkán elcsendesedett, élvezi a napnyira húzódó pillanatot egy jóbarát társaságában.

-Hát igazából kéne egy csomó mindent csinálnom. Például irodát keresni magamnak. Bár nagyon gondolkodom azon, hogy az elején nem ruházok be ilyenbe, a kezdőtőkém elég kevéske, a zsarufizetés..
-legyint.
-Megtehetem, hogy itthonról dolgozom és csak megbeszélésekhez bérelek irodákat, mint a pszichológusok, vagy hasonló. A könyvtárban van rá lehetőség. meg kéne névjegyet iis tervezni.. Szóval tennivaló akad, de az biztos, hogy ebben az ítéletidőben nem teszem ki a lábam. Nem múlhat pár napon semmi.

Megvonogatja a vállát, és megróvóan tekint az ablakon túlra, mintha ez a vihar tehetne minden rosszról ami az életében történt. Pedig könnyen lehet, akkor is a lustálkodást választaná, ha odakint szikrázva sütne a nap. Tervei vannak, de még nem tiszta minden, és amíg a papírjait meg nem kapja úgy se tud kezdeni semmihez. Nem mintha tartana tőle, hogy a megbízások betemetnék.

-Azon is gondolkodom, hogy valamilyen irányba specializálom magam, megfigyeléshez úgy is kevés vagyok egyedül. Talán ha rég eltünteket kutatnék fel, tárgyakat, embereket...Meglehet a vesztett ügyek valók nekem, én is egy vesztett ügy vagyok.

Rövid keserű kacajjal tesz pontot a gondolat végére, még a mézes tea sem tudja megédesíteni talán a veszteség ízét.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #36 Dátum: 2019. Május 01. 00:48:46 »


Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel

Hangulatkeltő - Viharhangok



Azt mondod, illetve gondolod, hogy a szépség másodlagos. Igaz, hogy sosem adtál ilyesmire, de épp most említette meg valaki, aki bár lehet picit elfogult, de mégis őszinte volt: gyönyörű vagy. Ezt a tényt pedig, ahogy ránézel a barátodra és végiggondolod a szavait, látható és érezhető, hogy nem tudod holmi farmerrel és pólóval eltakarni. Főleg, hogy nem is oly rég látták teljes pompájában! Mindezt félresepri a tény, hogy a kérdésedre nem várt válasz érkezett, sőt, újabb dolog változhat, ha valóban elhatározás születik.

Theo /Görög/ Ideje továbblépni. Elég tapasztalatot szereztem pincérként és nem kívánom a vezetőség felelősségét. Talán beállok Nikandros mellé! – dobja be akkor, amikor épp egy falatot készülsz lenyelni

Eközben a kutyus – aki eddig jól elbújt – megjelent egy ideje a finom illatokra és most pontosan úgy tesz ahogy a legtöbb falatot képes begyűjteni. Te pedig engedsz neki, de ez a nap már csak ilyen. Nem csak ebben engedtél és valószínűleg lesz még ez az, amiben lehet így akarsz vagy kell tenned.

Theo /Görög/ Te is változtál. Lehet, hogy annyit, mint a kontinensek vándoroltak az évek alatt, de valamennyit mindenképp! – heccel téged, majd figyelmesen hallgat, ahogy csak ő tud, majd – Szerintem, ha elfogadsz egy tanácsot, akkor előbb itthonról kezdesz neki. Elég lesz a sok befizetnivaló, értelmetlen még utazással és egyéb kiadásokkal túlterhelni az első időket. Aztán ott van a PR kérdés. Ismeretlen vagy és sokak vannak a piacon… gondolom. – itt picit bizonytalan, de aztán folytatja – A névjegy nem rossz ötlet, de közben a referenciáid… – azok nem nagyon vannak – Lehetséges, hogy előbb alaposabban át kéne ezt gondolod! – mondja óvatosan, nem akar megbántani, de őszinte maradt a végsőkig

A vihar odakint makacs dolog, továbbra sem tűnik úgy, hogy enyhülni akar. Érdektelen, hogy hibáztatják e vagy sem, ő csak az ami, és teszi amit tennie kell, amire rendeltett. Nincs kétsége vagy félelme, de még csak nem is bosszankodik amiatt, hogy nem uralkodhat a mindennapok felett a végtelenségig. Tudja, hogy egyszer be kell fejezze a tombolását, de csak azért, hogy erőt gyűjtsön a következőre! Minden alkalommal, amikor elbukni látszik, valójában csak időt ad magának, hogy megint elég ereje legyen a következő csatához!

Theo /Görög/ Akkor adj fel egy hirdetést és keress társat! – senki nem mondta egyedül kell dolgozni – Ki tudja, talán találsz egy hasonlóan eltökélt embert, aki kellően motivált! – bizakodik, biztat, majd előbb bosszankodva, aztán elfogadóan néz rád, mígnem egy falat érkezik és picit határozottan ajkaid közé kerül – Egyél, akkor kevesebb hülyeséget beszélsz! – érte arra, hogy miket is mondtál az előbb

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #37 Dátum: 2019. Május 01. 17:35:24 »
Könnyű nem törődni a külsővel annak akit természetes szépséggel áldott vagy vert meg a sors. Az sem lehetetlen ösztönösen rejti a szépséget, nem hangsúlyozza, hogy a belső értékei ne vesszenek el. A feszes farmer, és a könnyű póló nem rejti el alakját.

Lesz csuklás és köhécselés ahogy megakad a falat. Könnyek közt győzedelmeskedik a gyilkos reggeli fölött.
- Nem láttam még Nikandrost, de úgy vélem oda kellenek majd a tűzoltók, állandóra.

Miután némi tea segítségével végleg úrrá lesz a testén sokkal figyelmesebben méregeti Theo arcát, úgy tetszik a változás utoléri mindkettőjüket.

-Mész amerre sodor a szél? Nem is tudom mit csináltál eddig! Szinte alig tudok rólad valamit.
Elgondolkodva forgatja az üres csészét, Theo a múltjáról sosem beszélt, eddig Cassi volt a téma, avagy csak épp az aktuális pillanat. A múlt titokzatos, terhes, avagy csak végtelenül szomorú? Mi lehet az igéző tekintet mögött a valóság?

- Tárfat? -valóban nem lesz jó ötlet tele szájjal beszélni, így meglesz az áhított csönd arra a pár másodpercre amíg legyűri a falatot.
-Társat? Ha nem lépek ki "önként" akkor eltanácsoltak volna, mert összeférhetetlen vagyok... nagyjából mindenkivel. Nem azért akarok magánnyomozó lenni, mert ez minden vágyam, de ehhez értek. Vagy még lehet, vetkőzhetnék én is egy night clubban...

Dühös és elkeseredett lesz ez az utolsó mondat. Tudja ő mennyire nehezen fog indulni minden, és most tényleg csak magára számíthat. Nincs mögötte a család, a kollégium, az egyetem, a szervezet. Elkapta a forgószél, mint egy szalmaszálat, ki tudja hol teszi majd földre?

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #38 Dátum: 2019. Május 02. 01:31:56 »


Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel

Hangulatkeltő - Viharhangok



A szépség… témáján nem gondolkodsz sokat, hosszú évek teltek anélkül, hogy bármit tettél volna azért, hogy a szépséged kiemeld. S most a férfi azt mondta, hogy nem is kell, te így vagy tökéletes. Akkor jogos lehet a kérdés: minek is vesződtél volna? Alig egy évtizedbe kerülhetett, de valaki csak észrevette!

Theo /Görög/ Szeretek táncolni. – üti picit tovább a dolgot és el is tudod képzelni, hogy… – Jobb picit? – kérdezik percek múlva, mikor enyhült a köhécselés – Igen, arra, amerre az áramlatok visznek, legyen az tengeri vagy égi. – ezt már eldöntötte s úgy tűnik ez volt a pillanat, amikor véglegessé vált, vagy volt elég bátorsága elmondani – Alig? Mindent tudsz! – nevet fel, majd felemeli a mutatóujját – Rendben, kérdezhetsz! De minden kérdést, amit felteszel, magadnak is meg kell válaszolnod! Előbb, mint ahogyan én tenném! – keményen alkuszik, de ezek a feltételek

S bár eddig te voltál a téma, ez annyira nem lehet meglepő, hiszen Theo olyan barát aki a te érdekeidet előbbre helyezte a sajátjánál. Tudta, valószínűleg látta, hogy szükséged van valakire és ő megadta neked azt az érzelmi és fizikai támaszt, ami miatt még mindig itt vagy és nem a korábbi önpusztító gondolat vált valósággá. Bizonyosság, hogy ez az időszak hozott titeket ennyire közel, hogy a bizalom így mélyült el és vágy is lehet itt ébredt fel, bár ez utóbbi azért kérdéses legalább Theo részéről.

Theo /Görög/ Ez is butaság. Tudom, hogy vannak, akikkel egész jól kijössz! S nem feltétlenül kell embernek lennie! – közli, amikor épp teát kortyolsz – Igaz, szerintem aki ilyen életutat választ, azzal bizonyára jobban megtalálnád az összhangot! – aztán csend, amikor közlöd nem ez az álmod – Akkor mi lenne az? Ne azért válaszd, mert kell, hanem mert szeretnéd! Ha táncolnál… – ösztönösen a lábad felé pillant, picit együtt-érzően villan a tekintete – akkor sok pénzt dugnék a tangádba! – fejezi be mosolyogva, hogy aztán megint picit komolyodjon – S akkor mit csinálnál szívesen? – őszinte kérdés, csak őszinte választ fogad el

Egy pillanatra látod a fájdalmat a szemében, ma már nem először, de aztán mosoly rejti el.

Theo /Görög/ Nos, Dorothy… Toto a lábadnál, az aranyló út az óceánon van! Sárgaköves meg ahova Toto oda… – kuncog, aztán még annyit mondd mielőtt kérdőn nézne rád – Kicsit edzened kéne, sok benned a fesz… az energia! – ártatlan a zönge, talán igazság is akad benne s a kérdő tekintet ugye: „Szerinted is?”

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #39 Dátum: 2019. Május 02. 12:03:38 »
Olyan sokatmondóan mérem végig a tánc említésére, hogy ha a gondolatok tetté válnának, az a póló apró pernyeként hullana a földre. Az áramlatok említése megbizserget valamit a tarkómnál. Egy emlék, megérzés, előérzet? Mintha jelentősége volna a mondatnak. Aztán a pillanat tovarepül, sokkal érdekesebbnek tetszik megtudni Theo titkait.

Amíg a konyhaszekrényben matat úgy a válla fölött válaszolgat.

-Az igazi hősök nem köpenyt viselnek, hanem egyenruhát. Mindig is rendőr akartam lenni, járőr... de ezzel a bokával... Na ennyit az álmokról. De...igazából amit szívesen csinálnék,-ha már így esett- az utánamenni a halott ügyeknek. Tudod rengeteg eset van amire nincs elég idő, energia, erőforrás. Ha valakinek megér egy komolyabb összeget, hogy a nagyi ellopott gyűrűjét megtaláljam, akkor miért is ne?

Egy bontatlan üveg ouzót és két poharat tesz az asztalra, egyiket a férfi elé tolva.

- Akkor játszunk, felelsz vagy mersz. -Kihívóan csillan a tekintete- De vetkőzhetsz, vagy táncolhatsz is helyette.

Rögtön  tölti is a poharakat, csordultig. Aztán elgondolkodik a kérdéseken, ~a kedvenc színét már tudom~  keze önkéntelenül is Kócos bundájában matat közben.

- Volt háziállatod gyerekkorodban? Nekem egy vörös kandúrom, amit Picinek hívtam. Egyszer úgy jött haza, hogy hiányzott a fél fejéről a bőr, a koponyája is kilátszott. El kellett altatni.  - megkomorodik, felhős lesz a tekintete. -Annyira sajnáltam, utána soha többet nem akartam kisállatot.

Koccintásra emeli a poharát, had legyen meg az első, könnyű válasz. Aztán várja a kérdést a másik féltől, mindig is szerette a kihívásokat. és sorba jönnek majd az újabb és újabb kérdések, fellebentve titkok fátyolát, meglehet sebeket szakítva. Olykor az alkohol oldja majd a helyzetet és a nyelveket.

-Mikor és kivel csókolóztál először? én 8 voltam, és vele esett meg-int a szomszédos lakás fele. Nosztalgia görbíti felfelé a szája sarkát- Úgy akartuk csinálni mint a nagyok és öszenyalogattuk egymás száját, viccesnek találtuk.

-Akartál valaha lány lenni? Én egész kamaszkoromig  dühöngtem, hogy nem lehetek fiú, a bátyáimnak mindig minden könnyebb volt így, legalábbis azt gondoltam. 


És ha már szóba került a nemiség, felteheti a kérdést ami órák óta foglalkoztatja.

-Próbáltad lánnyal? Ha igen, milyen volt? Én még soha, és nem is szeretném, a leszbiszex nekem nem vonzó, sokkal jobban kedvelem a férfiakat. És nos, eddig még mindig csak egy fiúval voltam egyszerre.

-Ha már karrierváltás... ha megfizetnének érte jól, úgy hogy sosem lesz anyagi gondod, mi az amit csínálnál életed végéig? Ha ez volna a másik feltétele?

Majd eszébe villan, hogy ezt a kérdést előbb magának kell megválaszolnia, és ez nem lesz könnyű, elmereng.

-Hát én...létrehoznék egy irodát vagy hasonló ahol megtanítanám az embereknek hogy védjék meg magukat. Olyasmi mint egy önvédelmi klub, de nem csak küzdősportot oktatnék.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #40 Dátum: 2019. Május 02. 14:44:08 »


Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel

Hangulatkeltő - Viharhangok



Úgy tűnik, hogy Theo nem vette, vagy nem akarta észrevenni a pillantásodat, inkább ahogy említette, valóban falatozik. Nem kapkod, nem falja az ételt, hanem nyugodtan eszik, alaposan megrágva mindent, ami kicsit is egészségesnek tűnik. Mikor megbizserget az érzés, úgy tűnik megremeghettél is, mert aggódva kérdezi:

Theo /Görög/ Fázol? Hozok egy kardigánt! – ajánlja fel és indulna, ha nem tartod vissza – Készítek utána még egy adag forró teát! – elvégre kétszer is jeges-érzetű zuhanyban volt részed

Akár hozott neked, akár nem, a tea már készül, igazi gázon melegedő, nem az a modern elektromos amit olykor látni a boltok polcain. A szekrényben a teát keresi, nem szálas, de a filteresből sem a legjobb, viszont most bizonyos, hogy segíthet. Mézet már találni az asztalon, ahogy akad citrom is, de mivel tudja hogyan szereted, így nem kérdés, mindenből kapsz amit csak beletennél és pontosan annyit, amennyit szeretsz benne.

Theo /Görög/ Az igazi hősök… nem viselnek semmit? – kérdez, miközben vet rád olyan pillantást, hogy nem kétséges mire gondol, aztán – Egy kicsit mindig is zavart, hogy ki felel meg ezeknek. Ki az, aki jó rendőr lehet, aki nem él vissza a hatalmával és valóban az embereknek segít.

Való igaz, a korrupció és más fertő mint mindenhol, itt is jelen van, ezt te is tudod, de keményen dolgozik a belső ellenőrzés, hogy ez eltűnjön. Ugyanakkor ha nem csak a kérdést magát, hanem annak mélyebb érzéseit is figyelembe veszed, akkor a kérdés magában hordozza azt, hogy „De ki figyeli a figyelőket?” vagyis, a belső ellenőrzést ki ellenőrzi és őket és… eközben te Ouzo-t osztogatsz, ő pedig azt várja forrjon a víz.

Theo /Görög/ Természetesen szükség van arra, hogy fenntartsák a rendet, főleg ha ilyen csinos és intelligens rendőrök teszik. – mosolyog rád – De óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy miről nem tudunk? Amit mondani szeretnék, hogy lehetsz még egyenruhás! Sok ága van, talán éppen laborban kéne dolgoznod vagy más úton szakértővé válnod. De akár taníthatsz is! Elég sok tapasztalatot összeszedtél! – mondja ki a tényt és oszt meg vélt lehetőséget

Fütyül a gőz, Theo pedig önt és azonnal elkészíti a kedvenc ízedet, hogy aztán odalépjen – közel állva meg – szinte összeér a két test. Leteszi a bögrét eléd és indulna a helyére, hogy

Theo /Görög/ Nagyon ragaszkodsz ehhez a nyomozósdihoz. – veti fel, de csak kíváncsi, érdeklődő – De legyen! Kérdezz, én pedig merek! – közli és ahogyan az asztalt nézi, biztos vagy benne, hogy mindjárt felugrik rá és táncolni kezd, de helyette egyszerűen átölel. Már amennyire ez lehetséges úgy, hogy te a fenekeden ülsz. Nem szól egy percig, hagyja a közelsége tegye, majd a hajadba csókol és lassan elenged: – Most is van. Egy Kakadu. Kostas a neve és sokat beszélgetünk! – nevet fel és ebből is tudod, hogy szereti azt a madarat.

A férfi egyelőre még nem iszik, de neked tölt, ha emelnéd az üres poharat

Theo /Görög/ Korán kezdted! – jegyzi meg vidáman, majd eltűnődik – Azt hiszem tizenhat, vagy talán tizenhét éves voltam. Dimitrosnak hívták és azt hiszem mindkettőnket a kíváncsiság vezérelt. – kis tűnődés a következő kérdésedre, majd tagadó fejrázás – Nem akartam. – aztán megint olyan kérdés érkezik amire mások lehet sosem válaszolnának, de nem úgy a félisten – Nem, nem próbáltam. Valahogy, annyira idegen volt maga a gondolat is. Lehetőségem lett volna rá, sőt, egyszer két lány… – elhessenti – Szóval… – úgy tűnik, hogy te különleges vagy – Képmutató lenne, ha azt mondanám próbáld ki mielőtt elítéled, de természetesen ez pontosan az, amit neked kell tudni és érezni.

Amikor megemlíted, hogy eddig egyszerre csak egy férfival voltál, hosszasan néz téged. Egy másfajta tisztelettel és valami megmagyarázhatatlannal, de aztán úgy tűni, hogy ő is bekérdez:

Theo /Görög/ S a játékok? Sokat vagy egyedül… – érdeklődik, majd türelmesen várja a választ, aztán – Mi a legnagyobb vágyad Cassiopeia Tatopulosz? Mi az amire a leginkább vágysz és amire még gondolni is alig mersz? Akármiről is legyen szó, bármiről! Mi az, amit mindenképp szeretnél egyszer és nem csak azért mert most elérhetetlennek tűnik, hanem mert valóban arra vágysz, azt akarod!

Aztán a csend, amit hagynak elnyúlni, megtörik és más kérdés felé hajlik a dolog.

Theo /Görög/ Igazából a pénz sem érdekelne, amíg van hol megpihenni és finom ételekkel kényeztetnek. Azt tudom mi szerettem volna lenni, mikor gyerek voltam. Kalózkapitány! – mosolyodik el, majd felnevet – A tengeren, viharokat legyőzni, szörnyeket és kincseket rabolni! De felnőtt fejjel? Még keresem a helyem. Ezért is próbálok ki sok mindent! Kétlem, hogy életem végéig valaha is ugyanazt akarnám tenni. Az unalmas.

Aztán a válaszodat követően:

Theo /Görög/ Ebben tudok segíteni. Van egy kiváló edzőterem! – valószínűleg oda járhat, amitől ennyire jól néz ki – Ha vége ennek az ítéletidőnek, elkísérlek és beszélünk a tulajdonossal, hogy tanítani szeretnél. Valahol el kell kezdeni! – mondja tényszerűen, ő már valószínűleg lát is téged, ahogyan ezért az álomért dolgozol

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #41 Dátum: 2019. Május 02. 15:31:33 »
- Hagyd csak, a tea tökéletesen elég lesz! - inti vissza a férfit

Most inkább melege kezd lenni, főleg ha nekiállnak inni is majd. Teából nincs sokféle, a már ismert görög teából van kétféle, kamilla és menta. nem tűnik ínyencnek, sem olyan valakinek aki sok időt pepecselne a konyhában. A gyógyteákat üresen issza, a hagyományosat kevéske mézzel, citromot csak akkor tesz a teába ha beteg, egyelőre még nem. Az az utalás és a pillantás sokkal többet tesz a teánál, hogy alig tudja legyőzni a késztetést, levegyen valamit a hirtelen felforrósodó levegőben. Bizonyára a gázláng melege teszi.

- Az apám jó zsaru volt, és a bátyáim is!


Lehet kicsit élesebb a hangja, bár jól érti mire gondol Theo, de ő egy zsarufamília tagja, elképzelhetetlen, hogy vérrokona korrupt lenne. Az a család szégyene volna, sokkal nagyobb mint az ő leszerelése. Beleborzong a gondolatba, mintha tőrt döfne valaki a szívébe, jégcsapból mely sose olvad fel.

- Az az ajtó becsukódott mögöttem, sose lehetek tagja a Szervezetnek, ezt elszúrtam egy életre.

Hagyja hogy válla köré fonódjon a két erős kar, jólesik rásimulni, belebújni az ölelésbe. Aztán hagyja, hogy a szép-szemű leüljön vele szemben. Oldódik a jeges gondolat a kakadu említésére. Nagyon is jól el tudja képzelni a férfit, ahogy végtelen türelemmel tanítgatja a madarát.

- Két lány? Milyen két lány, mesélj! És miért nem jött össze?

Közelebb hajol érdeklődve a válaszig, majd mielőtt ő megadná a választ rásandít az ouzós pohárra. Bárki másnál a kérdés kínos lenne, itt viszont most viszont, miért is ne válaszolhatna?

- Igen, van pár érdekes játék az éjjeliszekrényemben a khm magányos éjszakákra-s ott lesz a tekintetében a kihívás, a biztatás, megmutatja, ha kérik. -Szeretem kipróbálni a dolgokat, tudod kíváncsi nőszemély vagyok. Most mit nézel így rám? Mintha furabogár lennék mert nem tartok háremet. Milyen nőkkel kerültél te eddig össze?

Megnyúlik a csend, úgy tűnik többször is mondana valamit. könnyű rávágni a következő kérdésre valami általánosat. "Rád vágyom", "örök életre", és hasonlóak. A játék azonban mélységet kap, ahogy ez a nap is mely sötétnek tűnik a viharfellegektől, mint egy örök éjszaka. ujjai eljátszanak a pohár szélén, s halkan kezdi, talán csak magának.

- Szeretnék nyomot hagyni a világban, híres lenni. De nem úgy, mint egy színész, hanem mint Teréz anya, Madame Curie, Amelia Erhardt vagy Eva Peron.  És te? Én elfogadtam a játékszabályodat, de akkor tartsd meg te is. Neked is válaszolnod kell a saját kérdéseidre, te mire vágysz a legjobban? 

Abban nem támogatnálak, hogy legyél kalóz, de ha a tenger vonz, megkérdezhetem Anyut mit tud ajánlani neked. Beszélsz angolul ugye?


Benne is felmerült, hogy tengerre szálljon valamilyen módon, és az ötlet fészkelődik is a fejében, de még nem öltött körvonalat. Theoval ellentétben ő igyekszik megtervezni az életét, távoli célokat tűzni ki maga elé. Aztán valahogy ezek a célok sosem teljesülnek igazából. Neki sincs kötődése, hagyhatná, hogy sodorja az élet, és ez vonzó is lenne a férfi oldalán. De a másik vágya, hogy horgonyt vessen valahol, egy állandó pont ami körül ott az örök változás.

- Én nem vagyok mester, tanultam ugyan sokfélét, de... - kezdi a hárítást, az elején még nagyobb, majd egyre csendesülő vehemenciával. A dojo más, eszébe nem jutna, hogy ott ő sensei legyen, még csak kék öves. Az viszont igaz, hogy amit a rendőrségen tanult az nem kevés, és ha mester nem is lenne egy dojoban, de egy edzőteremben mutatni néhány trükköt? Az nem olyan lehetetlen.

- Nos végül is időm most van, meg lehetne próbálni - bólint rá végül kissé tétován. Ha nem jön össze sem veszíthet sokat, talán nem is akkora butaság letérni az eltervezett útról.

- De beszéljünk érdekesebb témáról az én elcseszett életemnél. Mi van Nikandrossal, honnan lehetsz biztos benne, hogy ő is azt akarja amit te? Engem. És mit teszel majd ha nemet mond?
Egyszerűen elhúzza a poharat a szépszemű elől, erre választ vár, őszintét. ha teheti megtartja a szemkontaktust, de nem kényszeríti a férfit, hogy ha a tekintete elkalandozna. Most rajta lesz a sor, hogy türelemmel várja meg a feleletet.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #42 Dátum: 2019. Május 03. 13:14:57 »


Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel

Hangulatkeltő - a Rádióból



Azért jobban aggódnak és törődnek annál, hogy holmi teában bíznának, így hamarost előkerül egy kardigán – cipzáras fajta – amelyet rád terítenek, ha már felvenni esetleg nem szeretnéd. Egy kupicával kitöltöttél, de még senki sem ivott bele a teával ellentétben. Forró mentatea, ami jót tesz ebben az ítéletidőben, mi több, pici citrom is került bele a vitaminok okán. Pontosan ugyanezen ok miatt kaptál bele csepp mézet is, mert bár nem vagy beteg, de a barátod nem is akarja, hogy az legyél. Úgy tűnik eléggé kitart ezen dolog mellett, így felügyeli, hogy mind elfogyjon!

Theo /Görög/ Félre ne érts! Természetesen vannak jó zsaruk. Különben már rég rendőrállamban élnénk… vagy rosszabb! Senki nem kérdőjelezte meg a családod etikai és morális érzékét. – mondja nyugodtan, nem védekezik, tényeket említ – Ha egy ajtó bezárul, egy másik kinyílik! – ennyire egyszerűnek látja

Ahogyan az ölelést is. Kicsit beleszuszog a nyakadba, ha már ott van, mintha az illatodat szívná magába, aztán visszaül, lehet pici űrt hagy maga után. Miután pár számodra kevésbé fontos válaszon átlépsz – hallottad és megértetted őket, de kevésbé érdekesek, így rögtön rákérdezel a témára, ami reggel óta jelen van. A válasz helyett csak egy olyan tekintetet kapsz „Szerinted?” és egy mosolyt, ami kizár minden kétséget. Egyértelmű, hogy nem a lányok számával volt a gond már akkor sem.

Theo /Görög/ Bilincsed is van? – kérdez rá, látod egy pillanatra ott volt a vágy kérje, de valami miatt még sem tette meg – Igen, tudom, hogy ilyen vagy. S a kíváncsiság a cica halála! – nevet halkan, majd kérdő tekintet után – Semmilyenekkel. Kivéve persze anyámat, aki nem volt boldog, hogy nem lesznek unokái. – pici vállvonás, de azért észrevetted, hogy ez érzékeny dolog

A legfontosabb kérdés után, valóban jogos a válasz követelése. Érkezik is.

Theo /Görög/ Te leszel az első, vagy az elsők között, akiknek elmondom, ha rájöttem mi az! – egyik napról a másikra él, amolyan „Carpe Diem”, nincs távoli terve – Igazából túl sok dolog van még amit nem próbáltam, hogy tudjam mire vágyom a legjobban. – ez teljesen őszinte, majd - /Angol/ Igen, beszélek. Sok a turista. Esetleg megkérdezhetnéd, az nem kerül semmibe. – mosolyog rád, és kicsit olyan érzésed van, mintha tereltek volna. De lehet csak te akartad így látni? – Köszönöm!

Végül visszatér az anyanyelv és vele a beszélgetés iránya:

Theo /Görög/ Talán délutánra mérséklődik. – bambul el az ablak felé, bár ott semmi jelét nem látni a dolognak – Egy beszélgetést mindenképp megér. Aztán a választ követően úgy is meglátod! – majd amikor szóvá teszed az életed – Szerintem… – kel fel és letérdel eléd, megfogja a kezedet, a tekinteted fürkészi – Téged megkötött a sokadik generációs örökséged, ezért nem tudtál az lenni, akinek lenned kell. Úgy vélem, hogy ami történt, okkal lett így és most végre szabad lehetsz, az, aki lehettél volna. – mondja komolyan, őszintén, még akkor is, ha tudja ezzel esetleg megbánt.

Végül olyasmi, amire mindig is vágytál, de még nem találtad meg:

Theo /Görög/ Nem lesz belőle gond. Mindent megteszünk azért, hogy a másik boldog legyen. Egyszer picit kapatosabban már előkerült a téma és valami őszinte kíváncsisággal viseltettünk a dologgal. Azt hiszem a megfelelő körülmény hiányzott mindössze… – néz rád továbbra is – Mint amikor azzal viccelődsz, hogy melyik hírességet engednéd adott esetben az ágyadba, amolyan elhajlási engedély. A különbség annyi, hogy ez a csomag eleve két személlyel indít. 

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #43 Dátum: 2019. Május 03. 14:07:36 »
- A nózimat is megtörlöd? -kezd kényelmetlenné válni a törődés, sok lesz már, ő nem játékbaba, tudja mire van szüksége és mire nincs. Általában tudja.

Hogy a morgás ennek szól, vagy a családjára vetített sérelemnek talán nem is számít elűzi tova a nyakát simogató forró lehelet. Meglehet még a nózitörlést is bevállalná ha cserébe több szuszogásban volna része.

- Rendőr vagyok...voltam, ne felejtsd el. Perszehogy van bilincsem, még olyan is amihez kulcs is tartozik. Ki akarod próbálni? ~Ki mernéd próbálni?~ üzeni a tekintete kihívóan, s Cassi önkéntelenül is előrébb dől, hogy a másik szemébe nézzen.

A kínos kérdést nem fogja feszegetni, ha Theo egyke úgy az unoka kérdése valóban probléma lehet a családban. Eddig ez benne fel sem merült, hiába a nagy családnak is megvan az előnye.

-Persze megkérdem anyát, majd ha beszélek vele. Még azt sem tudja hogy... leszereltem.

Az anyja nem fogja hibáztatni, azt tudja. Ő mindig is elfogadó volt, talán még örül is neki, hogy a lánya  felhagy a veszélyes hivatásával. Nem is tűnik most annyira őrült ötletnek pár hónapot együtt tölteni a tengeren, mint egy késői vakáció.

- Jó volna ha a vihar lecsendesedne, érte is aggódom egy kicsit, bár ők tapasztaltak, nem néhány kamasz aki a háborgó tengeren ragad amíg a partiőrség ki nem menti.


Felderül a jelenetre, ahogy a férfi előtte térdel, más helyzetben könnyen vélhetné lánykérésnek a dolgot, meglehet egy kifacsart módon az is. Nem magának, maguknak kéri.

- Ha a te Nicandrosod olyan mint  George Michael...vagy, de ki ne nevess!  - emeli fel a mutatóujját komoly figyelmeztetésként, bár huncutul csillogó szemekkel - a fiatal Telly Savalas, akkor  khm biztos lehetsz az én elhajlásomban is.

- De amúgy- kanyarodik vissza az előző gondolathoz egy huroknyira - sosem kényszerítettek arra, hogy rendőr legyek. Ha jobban érdekelt volna a biológia akkor most az anyám mellett lennék a tengeren. Igaz, akkor te nem volnál itt velem.
 Apró futó csókot lehel az előtte térdeplő férfi homlokára, vagy orrára.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #44 Dátum: 2019. Május 03. 15:40:26 »


Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel

Hangulatkeltő - a Rádióból



Theo /Görög/ Ha adott esetben szükséges lenne… és nem csak azt! – pislog rád, majd bólint, amikor kifejted, hogy mi vagy-voltál – Nem kellett leadnod véletlenül? – finom célzás, az bizony rendőrségi tulajdon – Vagy egy ki szuvenír? – ő megértené, sőt, a mosolya is sokat sejtető, de nem, nem próbálja ki, inkább – Szeretnéd, hogy itt legyek, amikor felhívod? – kérdez rá, de ha nem szeretnéd, akkor sincs baj – Nagyon elgondolkoztál.– jegyzi meg halk-szelíden amikor a vakációról való gondolatokból visszatérsz – Szerintem nincs most kint a tengeren. Életveszélyes volna és nem hiszem, hogy ennyire felelőtlen lenne! – ő így látja, téged is nyugtatna – Tudod merre van most? – kérdez rá, majd témaváltás: Mint a fiatal George, azzal a markolnivaló hajával? – érdeklődik jókedvűen, kicsit bekérdezve, illetve – Nem tudom Savalas milyen volt fiatalon. – bocsánatos bűn, reméli – De azt igen, hogy nem fogsz csalódni. – nem tudod miért ilyen biztos benne, de láthatóan az.

Végül a legkényesebb téma.

Theo /Görög/ S mégis rendőr lettél. – mutat rá szavakkal – Olykor nem kell kimondani vagy bármilyen belső kényszer, elég a környezted elvárása. Foglya leszel ennek egyszerűen csak azért, mert ebben nőttél fel. Ebbe születtél bele. – megy még picit hátrébb az időben – Vajon mi lettél volna, ha ügyvéd vagy orvos családod van? – kérdez, majd kis mosoly – Tudom, hogy érdekel a biológia, a pólódon látom. – kacsint, majd fakuló mosollyal – Nem kell mentségeket keresned vagy megmagyaráznod miért döntöttél úgy ahogy, csak gondolkodj el azon: mi mindent tehetsz most, hogy az életed egy fejezete lezárult. – s való igaz, akármit tehetsz!

A puszi a homlokot éri,
mely sóhajt csalt ki.
Kiét is?