Szerző Téma: Jayr "Enethiel" Eisenberg  (Megtekintve 10761 alkalommal)

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1825
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #465 Dátum: 2020. Június 27. 12:29:01 »


Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Kora délelőtt




Psykhe /Görög/ Fontos, hogy szeressük önmagunkat! Meg kell ismernünk és el kell fogadnunk minden erényünket és hibánkat, hogy megtaláljuk a belső egyensúlyt és mosolyogva, szelíd kedvességgel mondhassuk el: Ennyi jár nekünk! – kuncog halkan aprót, majd újra egy hozzáértő személy vonásai jelennek meg az arcán.

A pici közjátékot követően a tanácsot elemezgeted és bár látod miképp segíthetne, úgy véled nem kevés veszélyt is hordoz magában. Talán másképp, az ötlettől eltérő formában tartva, esetleg Első Nyelven (?) vagy…

Psykhe /Görög/ Igen, a modern világ sok átkot hordoz, mind-mind hozzátok kapcsolható, ha hiszünk a Szentírásban vagy más vallási szövegben ami eképpen vádaskodik. Valóban kiváló védelmi mechanizmus, de részben azért hordozza a cinizmus magját, csíráját is. Hiszen ha a jót feltételezel és közben rosszra számítasz, akkor feltehető a kérdés, miért is segítenél? Nem kimondottan rád illő, de talán gondolatra érdemes felvetés ez, ahogy sok mindent kell megvizsgálnod több szempontból is. Egyes kutatók szerint az elme több világot is képes bejárni, ki tudja kinek mi a valóság! Lehet egy szemszög is csak egy fajta valóság! – veti fel, de érzed, hogy nem vár azonnali választ, sőt, témát vált – Egyesek szerint nem azért kell tennünk valamit mert mások elvárnak vagy mert a belső iránytű ezt mutatja, hanem mert ez a helyes, így illő, mely utóbbi megint a kényszer érzetét hordozza magában, ahogy a viszonzás is. Ösztönös és természetes dolog embereknél… de nálatok? – ezt még nem tudja – Ugyanakkor már félig ti is azok lennétek – tanakodik, majd rád mosolyog szelíden – Ha önzetlenül teszed, legalább önmagad számodra elégedettséget ad, de vajon ez a helyes? – dobja fel megint, hogy vajon fogoly leszel, ha elvárások szerint cselekszel még akkor is, ha az a sajátod – EZ… ez az utóbbi az… – nem is fejezi be, de örül ezt hallotta és ezt nem tudja elrejteni. Talán nem is akarja.

A gondolatok pillanat alatt okozhatnak testi feszültséget, mert a tudatalatti és a hormonok igen cask dolgoznak rajta. A mit csinálhat, most hogy egyedül van, a mit tettek este és mi lehetséges még, hogy valóban csiszolódtatok nem is akárhogy… aztán befurakodik a doktornő illata és érzed, hogy meleg van, melegebb mint volt és helyszűke is akad… talán emiatt késtél le majdnem azon szavairól, amivel úgy véli az igazi jutalom elmaradhatott. Ez, úgy véled ki fog derülni teljesen egyértelműen, amint találkozol a Ninurtu-val, Zairával.

Psykhe /Görög/ Ezt minél előbb tudatosítsd benne! – javasolja komolyan – Kérd meg öltözzön be doktornőnek. Sok pár él a szerepjátékkal és más izgalmas kellékkekkel. Ez szinte majdnem egyidős az emberiséggel. S nem kizárt úgy tanultuk tőletek vagy ti tőlünk… megoszthatod, bár nem tudom mi örömed leled önmagad kínzásában – tűnődik és ekkor megérted, hogy mindent is tud a belső tusádról és vágyadról, s inkább Iason-ra terelődik a szó – Érdekes, olykor miket vélsz felfedezni ott, ahol nincs semmi. – pislant egyet, mint aki még mindig nem hiszi el amit hallott – Igen. Valóban ilyen és nem csak veled. – mosolyodik el, aztán sejtelmesen pillant rád, hogy mi lehet a doktornő célja azzal, hogy a lányával hagynád a fiút és hogy mire gondolhatott amikor kiemelte, hogy kettesben maradhatnál a másik Bukottal.

Valóban nem elsőre, de felveszik

/Ismeretlen hang/ Halló! Talitha vagyok, Ön pedig az Aranyló Ragyogás Pékséget hívta, miben segíthetek? Ó… - kuncogás – A lovagod! – hallod a kiáltást, majd valami csörömpölés és Amynta hangja bármit is mondott, aztán picit durva hang, ahogy a kagyló valószínűleg nekiütődött valaminek és egy távoli – Add már ide! – végül – Hallo!? Jayr! Micsoda meglepetés! – lelkes a végletekig – Igen, csodálatosan telik! Jajj Tali vigyázz már! – nevetés és sikkantás, majd sóhajt követően – S a tied? Minden rendben? Mehetsz vissza dolgozni? Mikor érsz haza? – ostromol és érzed, hogy mindent is megadna – Óh… nos, persze! Miért ne?! – picit bizonytalan volt, anyai ösztönök, de aztán győzőtt a feltétlen hit – Ha úgy gondolod, és Iason is szeretné, akkor jó lesz így! Legalább picit barátkozik! – ennek örül – Kedves lány? S a doktornő? Esetleg egy telefonszámot ha adnál… kéri, valószínűleg inkább csak a tudat, hogy elérheti a fiút, semmint bárminemű bizalmatlanságról lenne szó.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2810
  • Aktivitás:
    21%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #466 Dátum: 2020. Július 01. 20:06:56 »
Enethiel

Annak részleteit, hogy hogyan is készítenék listát talán ráérek később is kitalálni - hessegetem félre időlegesen a problémát - elvégre most nem ezért vagyok itt. Igaz, van egy olyan sanda gyanúm, hogy a doktornővel sajnos nem minden pontban azonosak a céljaink az ittlétemet illetően. A szentírás megemlítésére csak legyintek.
/Görög/ Azért azt fenntartással kell kezelni, mivel a földi szerkesztésbe nem igazán szólhattunk bele. Ráadásul a pr-unk sem volt épp a helyzet magaslatán az elmúlt pár száz évben. Segíteni pedig azért segítek, mert szerintem általában egy próbát megér.
A párhuzamos valóságokra mintegy hümmentek. Jobb is, hogy témát váltott, mert válaszolni valóban nem most fogok. Inkább arról beszélek, amiről határozottabb véleményem van
/Görög/ Van egy elképzelésem, hogy milyen vagyok, vagy szeretnék lenni - és ahhoz igazítva cselekszem. Szerintem valamiféle rendszerre, vázra mindenkinek felfűzhető a legtöbb cselekedete. Igaz, ezek a vázak egyénenként különbözőek, de úgy vélem, hogy szüksége van rá. Nevezhetjük őket szabályoknak, elvárásoknak, ideáknak - de nekem biztosnak tűnik, hogy mindenkinek van ilyenje, és általában azoknak engedelmeskedik. De ez nem jelent igazi korlátot, ha ezen szabályok betartása jó érzéssel tölt el. Szerintem a valódi szabadság az, hogy bármikor megteheted azt, amit akarsz - de ez persze nem jelenti azt automatikusan, hogy meg is teszed. Hmm... lehet, hogy belekavarodtam? - vonom meg a vállamat, mert ez könnyedén előfordulhat.

Főleg hogy a gondolataim ismét Amynta körül forognak - és ezek a gondolatok most sokkal jobban érdekelnek, mint az emberek mozgatórugói. Az üléspozíció megváltoztatása talán segít kissé enyhíteni a kényelmetlenségeken, bár aki igazán tudna enyhíteni a dolgokon, továbbra is zavartalanul beszél holmi késésről.
/Görög/ Ami késik, nem múlik... - vigasztalom magam mindkét okból - Neked nincs meleged? - érdeklődök, és a légkondi nyílása felé pillantok, hogy be van-e kapcsolva?

Haloványan elmosolyodok, amikor azt javasolja, hogy kérjem meg Amyntát, hogy öltözzön be. A kérdéskör legkönnyebb pontját emelte ki, és adott rá olyan tanácsot, amelyet akár burkolt kikosarazásnak is érthetnék - de nem fogok. Elviekben a többi kérdésnél is működhetne a megbeszélés - mint megoldás. Csakhogy...

/Görög/ Nem tűnik egyszerűnek úgy megbeszélni vele valamit, hogy tudom - biztos igent mond bármire. Mindig azon tűnődök, hogy mi számít tisztességes kérésnek, és mi számít már kihasználásnak vagy épp főnökösödésnek. Meghozhatom-e helyette a döntést? Valóban ezt akarja, vagy csak a kedvemben akar járni? Visszautasíthatom-e az ajánlatait, mert úgy vélem, hogy tekintettel vagyok rá - még ha emiatt kételyek fogalmazódnak is meg benne a hasznosságát illetően - bárhogyan is próbálom magyarázni? Vagy fogadjam el, hogy akkor a legboldogabb, ha úgy érzi, hogy minden téren elégedett vagyok vele?  Mert nem szívesen verném bilincsbe az elhivatottságát, törném le a lelkesedését és hitét csak azért, hogy elmondhassam - nagyrészt úgy viselkedik velem szemben, mint bárki más - tűnődök el, de igazán érdemi választ nem várok - Jelenleg úgy vélem, hogy a legjobb amit tehetek az az, hogy ha lehet, nem kérek semmit - de ha muszáj - akkor is csak olyasmit, amiről nem feladat vagy kötelesség, esetleg rendőrségi ügy jut az eszembe.

Láthatólag nem ébred benne túl nagy kíváncsiság a részletek irányába. De azért megválaszolom a kérdését, hogy mi lehet a jó abban, ha mesélnék neki az elképzeléseimről
/Görög/ Ha elmesélem - akkor megvan rá az esély, hogy valósággá válik. Míg ha megtartom magamnak - úgy biztos nem lesz belőle semmi - világítok rá egy fontos apróságra. Elvégre ki tudja, hogy mihez kap kedvet?
/Görög/ Vagy esetleg a gyakorlati megvalósítást preferálod? - évődök, de nem várok érdemi választ. Iasonnal kapcsolatban széttárom a kezem
/Görög/ Csak próbálom kitölteni a hézagokat. Tudom, hogy Iason jelenleg melyik kerületben jár iskolába, és ez az iroda ahhoz képest elég messze van. Viszont Kirké névről ismeri Iasont. Elvileg lehetnek iskolatársak - de azt hiszem, hogy jobb iskolába is tudnád járatni Kirkét. Emellett talán Iasonnak is kellett segítség, hogy feldolgozza a szülei elvesztését. Ez az elmélet elég csinos volt ahhoz, hogy próbára tegyem - magyarázom, hogy miért feltételeztem, hogy esetleg Iason is a páciense volt, de most egy időre elengedem a témát.
A doktornő pillantása alapján akár arra is gondolhatnék, hogy épp kerítőt játszik - de ezt azért nem tartom valószínűnek, még ha jól is hangzik. Bár ki tudja? Elvégre szinte közvetlen szomszédok - így akár ismerhetik is egymást...

Picit meglepődök, amikor nem Amynta szól bele a telefonba, de a bemutatkozás feledteti.

/Görög/ Részemről a szerencse! Amyntát keresem - válaszolom, és közben próbálok arcot társítani a hanghoz, hiszen elég gyakran megfordulok a pékségben - feltehetőleg ismernem kéne. Örömmel hallom, hogy mennyire jó hangulata van - és úgy hallom, hogy nincs ezzel egyedül.
/Görög/ Jó hallani, hogy milyen huncut kollégád van! - kommentálom végül a hallottakat, amint Amyntához kerül a telefon. Biztos vagyok benne, hogy teljesen hétköznapi dolog váltotta ki a sikkantást, de telefonon keresztül bizony könnyen megszalad az ember pajzán fantáziája... Apró sóhajjal eresztem el a képet, aztán a kérdésekre szépen válaszolok is neki sorban.
/Görög/ Nem hinném, hogy a doktornő az első  alkalom után csak úgy visszaengedne. Nem szokás. Szerintem még lesz pár találkozó mielőtt meghozza a döntését - válaszolom neki.
/Görög/ Ha tippelnem kell, négy-öt óra múlva szerintem otthon leszünk. De bátran használd a kulcsot, ha előttünk érsz oda - hiszen ezért kaptad! - hívom fel burkoltan a figyelmét, hogy Iasonnal fogok betoppanni.
/Görög/ Rendben! Akkor még meginterjúvolom majd Iasont is. Ha megvétózza, akkor majd azért szólok, hogy és hogyan változott a terv.
A kérdésre, hogy kedves-e Kirké
/Görög/ Igen. S emellett szerintem igencsak felnőttes tud lenni - akárcsak Iason. Vagy egymás idegeire mennek, vagy nagyon jól megértik majd egymást - vélem.
/Görög/ A doktornő? Türelmes, higgadt, kedves és csinos. Bár ez szubjektív, de a jelenlegi meglátásom szerint a kelleténél jobban munka-orientált - tűnődök el, hogyan is jellemezhetném. Amynta kérése teljesen érthető - így mintegy magamnak bólintok
/Görög/ Természetesen! Ha gondolod leírhatod, de elküldöm smsben is. A doktornő neve Dr. Psykhe Vardalos, a száma pedig... - és a doktornőre pillantva lediktálom a doktornő számát, vagy azt, amit megad. Végül megkérdezem még Amyntát
/Görög/ Ha már Iasonnal beljebb jöttünk a városba - van valamire szükséged, amit errefelé lehet esetleg beszerezni? - kérdezem meg tőle/ajánlom fel neki, hogy megveszem. Aztán ha nem akar más egyebet megbeszélni
/Görög/Akkor később majd találkozunk! Addig is további jó időtöltést és munkát nektek! De most le kell tennem Kedves, mert a doktornő addig nem tudja folytatni! - zárom a beszélgetést, aztán a telefont lerakva a doktornőre nézek
/Görög/ Iasont csak abban az esetben hagyom itt - ha szívesen megvár itt, és nem durcáskodik, vagy ragaszkodik ahhoz, hogy velem jöjjön - világosítom fel a telefonálás eredményéről. Aztán úgy döntök, hogy visszaadom neki az irányítást.
/Görög/ Hol is tartottunk? - kérdezem, hogy megszabhassa a folytatás menetét.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"