Szerző Téma: Jayr "Enethiel" Eisenberg  (Megtekintve 8162 alkalommal)

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2650
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #420 Dátum: 2019. Május 18. 18:12:33 »
Enethiel

Amynta válasza a költözésre nem teljesen megnyugtató, de időlegesen legalább elengedte a dolgot. Ellenben úgy tűnik, hogy Thyra reakciójával nincs igazán kibékülve. Most nem akarom tovább borzolni a képet, hogy vajon mit szólt volna ahhoz, ha Iason halála árán lennék itt. Így csak annyit válaszolok
/Görög/ Ezt majd én eldöntöm - jelentem ki határozottan - de valójában Thyra döntésén áll vagy bukik minden.

Viszont addig is vannak visszautasíthatatlan felajánlások, amiket nem csak nem illendő visszautasítani, hanem élvezetes is elfogadni! Bár korábban azt hittem, hogy tudom mire számíthatok - hamar bebizonyosodott, hogy az emlékek fakón csalókák lehetnek. Így az Amynta adta lehetősséggel bátran élve próbáltam megtapasztalni, hogy mi okoz számomra illetve számára leginkább örömet. S az is  mutatja, hogy nem öncélú élvezetről, hanem akár fontos kutatásról is szó van, hogy újabb - nem is akármilyen - emlékkép bukkan fel! Ki tudja? Talán hasonlóan kellemes időtöltés kell majd a hozzá kapcsolódó emlékképek felleléséhez?
A további válaszok kergetése Amynta kifulladásáig tart, hogy a röpke meghitt pihenő alatt óhatatlanul is eszembe jusson Thyra - és az, hogy akkor tapasztalatlanságomban mire is mondhattam nemet. A friss élmények hatása alatt újra végiggondolva már nem vagyok biztos benne, hogy most is ennyire megingathatatlanul ragaszkodnék az álláspontomhoz - még ha továbbra is helyesnek tűnik... Bár a mai nap nem épp úgy zajlottak az események, ahogy elterveztem, a végeredménnyel szó szerint elégedett vagyok. Pihegő hívem megéri azokat a nehézségeket, amikkel a felbukkanása jár. S bár van belőle elég, azért mégis optimistán tekintek rájuk - mert talán mindre van elfogadható megoldás!
Bár tudom, hogy jól esett volna neki, mégsem mondtam, hogy szeretlek - mert így is nehéz néha az irányításom alatt tartani az eseményeket - hát még ha teljesen magabiztos is volna ez ügyben! Nem úgy a fürdőben töltött perceket, ahol minden úgy történik, ahogy terveztem - és mindent kézben tartottam - ami  ahhoz kellett, hogy Amynta is elégedett legyen az események  alakulásával...
Végül a bilincs jelentette kihívással kell megküzdenem, és legnagyobb meglepetésemre itt is sikert aratok - pedig az esélytelenek nyugalmával vágtam bele a feladatba. Kissé hitetlenkedve veszem le a csuklójáról a halk kattanás után - csak azért, hogy a kezei közé kerüljek. A meglepetés miatt nem is nagyon tiltakozok, és ölelve számvetést készítsek a mai nap elért célkitűzéseimből. Amiből az egyik legfontosabb szintén nem teljesült - mégpedig Iason. Bár én is fáradt vagyok, és Amynta részéről is úgy tűnik, hogy így zárná a napot - Iasonnal nem volna fair, ha meg sem próbálnánk tenni valamit az érdekében!


/Görög/ Ne aludj el, mert még dolgunk van! - súgom a fülébe - Ha tudod, hogy hol van Iason, végre elmehetnénk érte! - javaslom neki a következő programpontot, és kikászálódok az ágyból, és elkezdek öltözködni. Ha Amynta nem tudja, hogy hova vitték Iasont, akkor az ügyintézőt hívom fel, hogy árulja el - hova is kell menni! De mielőtt elindulunk, az ágyat még kissé megigazítom, a bilincset pedig mindkét oldalával a radiátorcsőre bilicselem - megelőzendő a későbbi baleseteket, majd leellenőrzöm, hogy minden irat megvan-e? Végül az ajtót bezárva magunk mögött elindulunk a megadott címre...
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1615
  • Aktivitás:
    19%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #421 Dátum: 2019. Június 03. 10:48:46 »


Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Este, késő este




A szavaidnak kellő súlyt adva, Amnyta bólintással veszi tudomásul a döntésedet, elfogadta úgy ahogy az elvárható és láthatóan nem is gondolt arra hogy megkérdőjelezze vagy vétózza azt! Ugyanakkor óhatatlanul is Thyrára gondolsz, aki azóta sem jelentkezett – nem úgy a bátyja, aki bizony megvédte a becsületét. S tett egy-két igen (számodra) kellemetlen ígéretet. Nem ő az egyetlen, ha belegondolsz, nem is oly rég tettek egy hasonlót…

Sokat tanultál az elmúlt órákban és ami azt illeti igen lelkes tanárod rögtön olyan dolgokat engedett, amikről tudod, emlékszel, hogy nem az átlagos emberek mindennapjainak része. Ha Jayr lett volna csak ilyen szerencsés, akkor ő most igencsak szuszogna, nem kizárt, hogy már szuszogna kimerülten, de te, Enethiel, oly állóképességgel vagy megáldva, hogy még igencsak folytatnád ezt a fajta testmozgást. Nem úgy Amynta aki fáradt, de őszinte szerelmes mosollyal néz fel rád.

S míg a tökéletesség, a testiség megnyilvánulásának képe, alakja rajzolódik is ki előtted, a pillanat mindent elsodor amikor egy újabb hullám csap át feletted és alaposan leizzadva simultok össze az ágyban, a gyűrött lepedőn. Felbukkan a korábbi csábos emlék a barátnőről – exről, ha nem változik semmi – és arról, hogy bizony ott tapasztalat is volt a lelkesedés mellett és ezt már nem biztos, hogy meg akarják veled osztani! Igaz, ez még a jövő zenéje, így bármi megtörténhet!

A végeredmény az, hogy nem kizárt az élmény hatása alatt semmi sem fontosabb, mint a tudat és az érzés ami most kitölt és ami történt, aminek emléke meghatározó lehet az elkövetkezőkre. S ugyan nem mondtál neki semmit, pedig gondoltál arra, hogy… nem is kell úgy tűnik, mert oly bágyadt mégis szinte földöntúli mosollyal pillant rád, mintha kimondtad volna mit gondolsz. Lehetséges, hogy tényleg? Vagy az arcodra van írva?

Később, mikor a fürdő is már csak cseppenkénti emlék, a bilinccsel foglalkozol, ami oly könnyedén adja meg magát, hogy kérdésessé válik a szemedben, hogy ez egyáltalán képes e bármit is megfékezni, kordában tartani vagy bárki képes lenne kinyitni. Mikor hallod a kattanást és látod, hogy a dolog működött, hamarost lekerül és félreteszed, hogy aztán megint áldozattá válj, amely talán nem is az, inkább csak meglepettség, de az biztos, hogy örömteli.

Úgy tűnhet, hogy ennyi és nincs tovább, de mikor bágyadt, fáradt és álmosan pislogó nő még mindig neked akar örömet okozni, akkor bizony kihívás elé állít! Az érintése elérte, hogy megint harcra kész legyél, de ugyanakkor azt is látod, hogy Amnytának már nincs ereje. Döntened kell, hogy valamilyen módon gondoskodsz erről vagy megpróbálod figyelmen kívül hagyni és eredeti terveidnek megfelelően Iasonról gondoskodni. Ami azt illeti, te tettre-kész vagy, de a szerelmed bizony eltikkadt és látod rajta a nyomokat, amik lehet krém vagy más után kiáltanak, nem beszélve, hogy itt-ott akadnak szerelemfoltok is…

Amnyta /Görög/ A Gyámügyiseknél… a… a központban! – motyogja kimerülten és bár próbál felkelni, de igazából mindenkinek jobb, ha inkább nem sikerül neki – Ír…Írni kell, meghatalmazást! Alá, aláírom. – szuszogja

Mire felöltözöl sem változik a helyzet, így azt a bizonyos dokumentumot is neked kéne megírni, hogy az Anya aláírhassa. A papírjaid, a pénztárcád és minden más ott van ahova érkezéskor tetted, a bilincs is már a radiátoron pihen érdekes díszként lógva, míg végül teljesen elkészülve, és ha másképp nem, de Amynta által diktált és aláírt papírral (amihez még kellene két tanú) készen állsz, hogy elindulj a fiúért.

Mikor kinyitod az ajtót, akkor
egy Petros-al kell szembe nézned.
Látott már jobb napokat is, ahogyan most
nem tudta nem észrevenni a mezítelen, leharcolt:
Amnytát.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2650
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #422 Dátum: 2019. Június 08. 19:57:10 »
Enethiel

Thyra kérdését úgy tűnik, hogy megnyugtatóan lezártuk Amyntával. De nem úgy Thyrával és Petrossal. Vajon hogy lehetnek most? Attól tartok, hogy bár jót akartam nekik, mégis sikerült mindkettejüknek komoly lelki sebeket okoznom. Ahogy talán a többieknek is...

Amynta mindent megadott, hogy jól érezzem magam - egy rossz szavam nem lehet rá. De ahogy jó dolgokkal szokás - ez is hamarabb véget ért mint szerettem volna - azon oknál fogva, hogy Amynta teljesen kimerült. Bár őt tartom a karomban, enyhe bűntudatot keltő módon mégis Thyra jutott eszembe, s mindaz, amit vele együtt feltehetőleg elszalasztottam.


De az események úgy alakultak, hogy Amynta vezetett be az érzékek és kéj birodalmába, amiről már most tudom, hogy számomra még számtalan kalandot tartogat - és ez csak a kezdet lehetett!
/Görög/ Remélem máskor is teszel nekem ilyen felajánlást! - súgom a fülébe elégedetten.
Most meglepő könnyedséggel minden úgy törénik, ahogy azt én szeretném. Nincs ellenkezés, hezitálás - még a bilincs is feladja az elveit a kedvemért - és szinte akadálytalanul hullik alá. Nem ehhez vagyok hozzászokva - így kissé értetlenül és meglepetten teszem félre.

Amynta ezt, vagy korábbi szavaimat bátorításnak vette - mert erején túl próbál meg a kedvemben járni. Futólag ugyan felötlik bennem, hogy engedek a csábításnak - de tartok tőle, hogy hosszú távon végleg kimerítené fizikailag. Mellesleg minden egyes perc, amit még Amyntával töltök, azt most Iasontól rabolom el. S nem lenne fair vele szemben sem, ha még tovább várakoztatnám!

S bár Amynta nem túl fitt jelenleg, ennek ellenére én igencsak elégedett vagyok a látványával. Elvégre bárhova is nézek, megannyi élvezetes emlék nyoma tűnik fel. De végül be kell látnom, hogy ő bizony nem fog most eljönni velem Iasonért - túlságosan is fáradt hozzá. Így elengedem az eredeti ötletet, és bólintok a meghatalmazásra.
/Görög/ Rendben, legyen így! Megírom a meghatalmazást, aztán elmegyek vele Iasonért - te pedig pihejél, mert mozdulni is alíg bírsz! - válaszolom neki kedvesen. Bár öltözés közben próbálom kitalálni, hogy is szóljon a meghatalmazás - azért hagyom, hogy Amynta diktáljon - és én legfeljebb akkor szóok bele, ha úgy érzem - valami fontos kimaradt belőle.
A levél megírása után menetkészen még odalépek hozzá, és puha búcsúcsók után az ajtóhoz lépek. Az ajtót kinyitva Petrossal nézek farkasszemet. Pillanatig tűnődve mérem fel, aztán értékelem a látottakat.

/Görög/ Szia! Voltál már jobb formában is! - tudatom vele, de feltehetőleg feleslegesen. Mondjuk én sem nézhetek ki sokkal jobban - elvégre a kézjegyét még őrzöm, és több, mint 24 órája talpon vagyok. Hátrasandítok, hogy lássam, min akadt meg Petros szeme. árok egy-két másodpercet, hogy eldöntse - folytatni akarja-e a tegnapi elkezdett verést. Aztán ha úgy tűnik, hogy elmarad a folytatás, megszólalok.
/Görög/ Nagyon rendes tőled, de már sikerült leműtenem a bilincset! - tudatom vele, hogy ha az üzenet miatt jött, akkor az már nem aktuális.
/Görög/ Ellenben szükség volna egy tanúra! - jegyzem meg, hogy miben is tudna segíteni - ha akarna. Amyntáról nem mondok semmit. Elvégre ismeri, és Petros elég intelligens ahhoz, hogy a látottak alapján tudja, hogy mi történt. A magyarázkodás pedig csak rontana a helyzeten...
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1615
  • Aktivitás:
    19%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #423 Dátum: 2019. Június 14. 18:39:00 »


Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Este, késő este




Úgy tűnik, hogy a sok rossz között ez a pici jó, a számtalan fájdalom és kín között ez a kicsiny öröm vaj’ kevés. S mégis úgy vetetted bele magad, mint ahogy a szomjazó az oázis tavába porosan-hosszú útja után. S bár mohón nyelted, de meglátod, hogy épp most löktél félre nagy szomjadban valakit, aki kísértetiesen hasonlít a nőre, aki szeret… szeretett?

Az elégedett suttogásoddal próbálod enyhíteni a lelkedben lázongó furdaló érzést, ami úgy tűnik, hogy képes erre. Egy ragyogó szempár végtelen hitének és bizalmának, annál többnek lángoló melegsége burkol be, mely ideig-óráig minden mást képes elűzni. Ezt a reményt táplálja az újabb sikeres bilincs hadművelet. S a lehetőségek itt még nem fogytak el…

Ugyanakkor a kötelesség erős és makacs dolog, most már hallod a kiáltásait, melyek szépen halkulnak, ahogy egyre inkább odafigyelsz rájuk.  A lakás picit leharcolt, de ez egy ilyen délután volt és valószínűleg minden másodperce megérte. Látod rajta, hogy szeretne menni, hogy Iason igenis fontos számára, de teljesen kimerítette a vágy és testiség többfrontos harca. Remegő kézzel ír alá, majd sóhajtva hullik vissza a párnára, melybe arcát bele is fúrja és mintha… megremegne?

A csatakos hajzuhatag, a hát kecses íve, gerinc vonala, a formás fenék és combok közül válogathatsz búcsúcsókra, majd érkezik… nem érkezik. Ott áll egy férfi, régi barát, aki Jayr támasza volt élete során, kivel együtt nőttek fel és megannyi csínyt tudhatnak maguk mögött hol kettesben, hol Thyrával együtt hárman! Közös kalandok fűznek össze mindenkit és megannyi emlék, ami most mintha fellángolna ahogy egy kissé fáradt és beletörődött Petros áll előtted.
A dicséretre csak bólint, tekintete bár eltévedt, de visszatér és kezet nyújt. Elfogadván magához húz, átölel és meglapogatja a vállad. Elhúzódik, de nem engedi még a kezed, sőt, a másikat a válladra teszi. Mélyen a szemedbe néz és látod, hogy bár érzi amit mondasz, az gyorsabban halad el mellette, mint ahogy magadban megfogalmaztad. Mondani szeretne valamit, de mikor tanúnak kéred csak bólint és elenged, hogy kitöltse a meghatalmazást. Amikor végzett:

/Görög/ Jó barátom voltál Jayr Eisenberg. A legjobb! amit ember csak kívánhatott. – itt elhallgat, kicsit elmélázik – Ez… most véget ér. Soha többet nem akarlak látni vagy megtudni, hogy a húgom közelébe mentél. – nem Thyra, hanem húg, a család szentsége, melynek te is része voltál és hallod, hogy épp millió darabra törik – Ha csak megpróbálsz felhívni vagy bekopognál, letartóztatlak úgy, hogy nincs az az ügyvéd ami felmentene. – mondja halkan, ami lehet rosszabb, mintha kiborult volna és most üvöltene – Számodra meghaltunk. De tudom, hogy Thyra is, és én sem akarunk neked rosszabbat mint amit megérdemelsz, így csak annyit mondhatok búcsúzóul, hogy élj úgy, ahogy velünk sosem tudtál! A karma majd eldönteni méltó vagy e rá…

Azzal sarkon fordul és magadra hagy.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2650
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #424 Dátum: 2019. Június 29. 20:19:41 »
Enethiel

Ez a pásztoróra bár igazán jól esett, de aztán végül óhatatlanul felmerül egy kényelmetlen érzés - amely bizony fájdalmasan rámutat arra, hogy talán nem most cselekedtem épp a leghelyesebben! Hiszen ezzel olyasvalakinek okozhatok további fájdalmat, akinek nem szeretnék - és nem is érdemli meg!
Igaz, az Amyntában lobogó hit képes meggyőzni arról, hogy még így is jóra fordulhat minden! Nem is esik nehezemre ezt így elhinni - főleg, hogy szeretnék is hinni benne!
A papírral és az elhatározással felszerelkezve - hogy segíteni fogok - lépek az ajtóhoz, miután búcsúzóul végigsimítottam Amynta gerincén.

Az ajtóban Petros viselkedése meglep - és óhatatlanul is felmerül a gondolat - hogy vajon mit is fogyaszthatott, miközben meglapogatja a vállam. De mivel nem érzem rajta a tegnapi szesz-aurát, kissé bizonytalan vagyok. Egészen addig, amíg végül szólásra nem bírja magát. A halk, de kemény szavakat hallva bekomorulok - ám nem szakítom félbe. Végül csak bólintok.

/Görög/ Tisztelem a döntésedet, és remélem, hogy mindannyiunk számára ez a legjobb! - válaszolom neki csendesen - hiszen úgy vélem, hogy ezt most kivételesen alaposan átgondolta - De tudd, hogy ha egyszer igazán nagy bajba kerültök - gondolj vagy érezz az irányomba bármit, de kész vagyok akkor is segíteni! - mondom még a távolodó hátának. Aztán töprengve becsukom magam mögött a lakás ajtaját, s a korlátnak támaszkodva felsóhajtok. Petros vagy Thyra sem ezt érdemelte - de talán még mindig jobb, mint szembesülniük azzal, hogy Jayr tényleg meghalt... Ellenben talán még hálás is lehetek Petrosnak, hiszen ezzel egyedül megoldotta az egyik legnagyobb dilemmámat. Még akkor is, ha keserűnek tűnik most ez a megoldás. A kellemetlen érzést időlegesen eltemetve nekiindulok a folyosón, hogy kilépve a bérház kapuján eltűnődjek azon, hogy ilyenkor vajon ki lehet még ébren - aki hajlandó tanúként aláírni a papírt? Végül úgy döntök, hogy Thana talán eléggé éjjeli bagoly ahhoz, hogy tegyek egy próbát! Elsőnek a kórház felé indulok - ki tudja, hogy még bent van-e?
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1615
  • Aktivitás:
    19%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #425 Dátum: 2019. Július 04. 16:56:53 »


Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Késő este, kora éjjel




Ami történt megtörtént. A pillanat maga csodálatos volt, olyasmi amihez hasonlót sosem éreztél és Jayr is már igen régen. Nem beszélve arról az odaadásról, amit Jayr soha, te talán még a Lázadás alatt tapasztaltál, igaz nem ilyen téren. Ugyanakkor az biztos, hogy ezzel oly bizalmat árultál el, ami már eleve ingatag volt és a következmények is utolértek. Az, hogy Thyra meg tudja e Petrostól, hogy mi történt? Ez egy nagyon jó kérdés! Nem tudnád biztosra, mert az igen és nem mellett is akadnak érvek, de mivel a családi kötelékek teljesen szét lettek tépve…

Amynta tekintete az áhítat és hit maga. Úgy hisz benned, mint egykor az emberiség a Bukottakban. Mikor finoman megérinted, jól esően borzong és halk sóhajjal adja tudtodra mennyire finom volt ez számára. Viszont látod rajta, hogy nem sokára elalszik, igaz, küzd ellene, mert várná Iason-t, de tudja nálad nagyobb biztonságban sehol sem lehet. S így lépsz az ajtóhoz, ahol fizikai helyett egy egészen más pofon érkezik és megint otthon talál rád. A szavaidra bár bólintott, ez inkább csak egy fajta végső tisztelet volt, mielőtt tényleg halottnak tekint és mint ilyen erősen kétled, hogy hozzád fordulna bármivel is.

Ők még mindig nem tudják, vagy igen, de nem hittél el Jayr meghalt, de ebben a percben úgy tűnik, hogy ha nem is úgy ahogy te szeretted volna, de végül elfogadták az igazságot. Utána indulsz megkésve, de mire leérsz, már nem látod sehol, nincs egy utolsó pillantás. Nem vagy a lélek ismerője, az érzéseké, de azt a fajta ürességet – ami a tekintetében honolt – amit a szavai közben láttál, az Abyss-ra emlékeztetett, nem kizárt a puszta gondolat elég, hogy a hideg kússzon fel a gerinceden. Végül egy ember hozta döntés, a Szabad Akarat manifesztuma hozta el számodra a megoldást, de vajon tényleg így a legjobb?

Késő este, inkább kora éjjel, mire a Patológiára érsz, ahol nem kell csalódnod, Thana áll egy holttest felett, miközben szomorúan végzi a munkáját. Lelkiismeretes minden mozdulata, mintha tisztelettel viseltetne az eltávozott iránt pedig biztos nem ismerhette azt, aki egy fiatal férfinek tűnik és a halál oka… fogalmad sincs. Thana precízen végez minden mozdulatot, teljesen belemerült a munkába, de érzel némi füstölő illatot, mely valahogy megbirkózik a feladattal, amiért meggyújtották.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2650
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #426 Dátum: 2019. Július 14. 20:12:24 »
Enethiel

Igazából úgy érzem, hogy most már kár azon törnöm a fejem, hogy mi lett volna ha... másképp döntök, illetve hogy ezek után Petros mit is fog csinálni. Mert nagyon úgy tűnik, hogy bármit is tegyen vagy mondjon - ahhoz a jövőben nem sok közöm lesz.
Mert bár lehet, hogy hirtelen felindulásból mondta azt, amit - de ismerem annyira, hogy tudjam - elég büszke ahhoz is, hogy később is tartsa magát a szavaihoz.
Nem áltatom magam azzal, hogy Petros a lehető legjobb döntést hozta. De akármilyen is a döntése, ő hozta meg, amit illik tiszteletben tartanom. Jelen esetben úgy érzem, hogy csak ezt hagyta számomra utolsó feladatnak...

Ezzel szemben az Amyntával kapcsolatos feladatok még csak most kezdődtek - amik egyenesen a kórházba vezettek - Thanához. Megtorpanok a Patológia ajtajában, és tűnődve nézem, hogy mit csinál. Kis ideig szótlanul ácsorgok, de ha nem vesz észre magától, akkor csak némi hezitálás után kopogok az ajtófélfán. Bár úgy vélem, hogy elég jó viszonyban vagyunk, a "felségterületére" csak a tudtával szándékozom belépni. Türelmesen várok - mert itt nem én vagyok a legfontosabb látogató, hanem akivel jelenleg is foglalkozik. Amennyiben végre felém fordul, halkan megszólalok

/Görög/ Szia! Beszélnünk kell Cyrusról, és szeretnék tőled segítséget kérni! - árulom el, hogy miért is vagyok itt.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1615
  • Aktivitás:
    19%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #427 Dátum: 2019. Július 23. 17:24:17 »


Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Késő este, kora éjjel




A Kiriakidis makacs és önfejű népség. Gondolatod, miszerint nem sok közöd lesz, picit talán még túlzó is. Ebben a percben talán jobban nehezedik rád Thyra kifakadása, mint korábban bármikor, hiszen valahol mélyen benned alakot ölt a tény: minden szava kőbe vésett, annyira komoly volt. A szavuk szent, nem fogják visszavonni amit megígértek és mint ilyen ha tenni is szeretnél bármit, az már csak rajtad áll. De tisztelni őket azért amiben hisznek és ami mellett kiállnak, szintén nemes gondolat, sőt, döntés ha úgy alakul, de most, hogy megbirkózz ezzel a kihívással-feladattal, tényleg a legjobbat teszed?

Talán igen.

De van most egy égetőbb kérdés, illetve több is, mindjárt rögtön az egyik, hogy Thana lelkiismeretesen dolgozik azon, hogy az elhunytaknak vagy azok hozzátartozóinak, barátainak segítsen. Itt van és fáradtságot nem kímélve teszi azt ami a feladata bármilyen szomorú is az. Lehet, hogy te is ilyen szelíd-szomorú lennél, ha minden percben a halál venne körül. Ha életek fonalát kéne elvágnod és a lelkeket kísérned. De ez nem a te feladatod.

A tied az érem másik oldala.

Apró természetfeletti fodrokat érzel-éreztél, de lehetséges, hogy nem Thana a forrása, ugyanakkor mikor épp kopognál, felpillant rád, mint akiben tudatosult a jelenléted és szelíd-szomorú mosolyával fogad. Finom mozdulattal int, hogy csatlakozz hozzá és amikor becsukódik az ajtó, csak akkor köszönt igazán. S bár előbb Első Nyelven szól, de hamarost számodra is érthetően folytatja:

Thana /Görög/ Jó estét Enethiel! Minek köszönhetem a… természetesen, amiben tudok segítek! – közben széket kerít, leülhess – Miért, mi történt Cyrus-al? – néz körül, lehet fel sem tűnt neki, hogy a férfi nincs itt, de nem aggódik, ezek és így még szerinted is életben van

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2650
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #428 Dátum: 2019. Július 26. 19:43:02 »
Enethiel

Hogy valami a legjobb döntés volt-e, azt az idő próbája fogja elbírálni. A Kiriakidis testvérek esetében ebben egyáltalán nem vagyok biztos - ám jelen helyzetben annak is kellene tudnom örülni, hogy látszólag egyszerűsödik az a kérdés, amit én nem tudtam eddig megválaszolni. Egyedül abban bízhatok, hogy a rendelkezésükre álló információk alapján magukra nézve a lehető legjobb döntést hozták meg!

Én jelenleg egy másikat követek - mégpedig azt, hogy megvárom, hogy Thana rám figyeljen. Kissé kényelmetlenül érzem magam, mert óhatatlanul eszembe ötlik, hogy ha nem csak magammal és a problémáimmal foglalkoznék, talán nekem kellett volna megmentenem azt, aki most az asztalon fekszik...
De nem így történt - és ezért türelmesen várok, hogy ha mást nem, az utolsó gondoskodást legalább megkapja tőlünk. Intésére csendben beljebb óvakodok, s a köszöntésére csak egy halovány félmosoly a jutalma.

/Görög/ Még mindig nem értem... - jegyzem meg, hogy utána már fontosabb dologra terelődjön a szó. Leülni csak akkor fogok, ha ő is megpihen egy széken amíg beszélgetünk.
/Görög/ Komoly megrázkódtatás érte - sommázom halkan, hogy mi is történt Cyrussal - ma egy rutin gyógyítás során félresiklott valami, és többen megpillantották az igaz alakomat... - árnyalom tovább a képet - volt aki jól, volt aki igen rosszul reagált az igazságra. Cyrus valahol a két véglet között, teljesen megzavarodva viselte. Most gondolom próbálja feldolgozni a látottakat és a tömör magyarázatot - amit úgy vélem kiérdemelt. Szóval mostantól  jóval éberebb és fogékonyabb lesz a jelenlétünkre. Rólad nem mondtam semmit - aztán tűnődve ránézek - de mivel a közvetlen kollégád is - ezért úgy vélem, hogy neked is át kell gondolnod a jövőbeni kapcsolatotokat. Például azt, hogy felajánlod-e neki a patronálásod lehetőségét... - vetem fel a lehetőséget, mert nem tartom elképzelhetetlennek a dolgot. Tudom, hogy eleinte tiltakozik az ötlet ellen - de azt hiszem, neki is szüksége volna valakire, aki támogatja! Így csak legyintek az első tiltakozást hallva

Végül ha kellően kiveséztük a kérdést, akkor rátérek a másik dologra - mégpedig arra, hogy szükségem van egy másik tanúra is.
/Görög/ A másik dolog, amiben a segítségedet kérném az az, hogy szeretnék egy kisfiút kihozni a gyámhivatalból az anyukájához - de ehhez szükségem volna még egy tanúra, hogy az ehhez szükséges meghatalmazás érjen valamit - árulom el neki, és ha hajlik rá, akkor előveszem a papírt, hogy aláírhassa.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1615
  • Aktivitás:
    19%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #429 Dátum: 2019. Július 28. 10:09:25 »


Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Kora éjjel, éjjel




Mi lett volna HA… teljesen haszontalan és mégis mindenki ezzel foglalkozik. Elgondolkodik azon, hogy HA… pedig nem úgy van. S mégis, mintHA bármit is elérne. Olykor talán tényleg…

Thana /Görög/ Majd eszedbe jut. Ne erőltesd! – nyugtat meg

Érezted a szavait, ahogy köszöntésében benne volt minden, a szíves vendéglátás, a viszontlátás öröme és pici kíváncsiság… ez a nyelv annyival több, mint bármelyik, amit ember csak megnevezni tud.

Végül a szó Cyrusra terelődik. Mikor felfeded előtte a történteket akkor mintha még szomorúbb lenne, s megnevezve, hogy valaki rosszul reagált rá, mintha könnítől csillanna a szeme, de nem látod pontosan. Szavaidat hallja, bólint is, érti és figyel, de a saját gondolatai is erősek most.

Thana /Görög/ Akkor ezért nem jött ma be. – konstatálja, mint akinek hiányzik a férfi jelenléte – Köszönöm kedves szavaidat! – őszinte és hálás,

A javaslatod-tanácsod nem biztos ugyanaz az út, amin ő is elindulna. Nem tudod eldönteni mire gondolhat ezzel kapcsolatban, sem azt, hogy örömmel vette e, hogy ilyen dologban próbálsz neki tanácsot adni, de nem tiltakozik, igaz, nem is fogadta el. Nem könnyű kiigazodni a szomorú szűzen.

Thana /Görög/ Természetesen! – élénkül fel

Teljesen megbízik benned, így kérdés és hezitálás nélkül írja alá a papírokat. Végezetül hideg fuvallat érinti meg a vállad, mintha egy ember keze lett volna, de ahogy jött az érzés, úgy el is múlik.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2650
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #430 Dátum: 2019. Augusztus 17. 18:35:34 »
Enethiel

Thana válaszára csendesen bólintok. Ebben a kérdésben talán valóban megengedhetem, hogy várjak - és úgy ítélem meg, hogy időm is van rá...
Ellenben Cyrus ügye most nagyobb odafigyelést igényel - ha azt akarjuk, hogy az események számára is kedvezőbb fordulatot vegyenek. Úgy tűnik, hogy Thana átérzi azért Cyrus helyzetét, ami kellemes meglepetésként ér. Ezek szerint azért a kisebb súrlódások ellenére fontos számára Cyrus hogyléte.

/Görög/ Csak annyit kérek, hogy gondold át! S amíg nem adsz engedélyt, addig egy szót sem ejtek rólad! - árulom el neki, hogy neki kell Cyrusnak felajánlani a döntés lehetőségét - ha végül úgy dönt, hogy a védőszárnyai alá venné.

Az pedig, hogy Théa nehezen viselte az igazságot - nem csak engem, hanem érezhetően őt is rosszul érintette. Azért remélem, hogy ennél nagyobb kellemetlenséget számára nem fog okozni az ügy.

Thana továbbra is segítőkész - és hajlandó aláírni a papírokat, amelyek reményeim szerint most már elegendő erővel bírnak, hogy a gyámhivatal elengedje Iasont a kényszerű vendégségből. Hálásan rámosolygok

/Görög/ Ez most nagy segítség volt! Kis szerencsével Iason ma már újra az anyukájával lehet! - sóhajtok fel, s kissé beleborzongok a futó fuvallatba.
/Görög/ Úgy érzem, már most is túl sok időre raboltalak el a feladataidtól! Köszönöm még egyszer, de most már indulnom kell a fiúért! S kérlek, ha döntésre jutottál, majd tudasd velem! - érintem meg barátilag futólag a vállát, hogy aztán ismét magára hagyjam a nehéz feladataival.

Út közben a gyámügy  felé van időm eltöprengeni, hogy mit is csináljak Théa gitárjával. Várjam meg, míg jelentkezik érte? Vigyem el neki személyesen? Vagy vitessem ki hozzá futárral? Jelenleg még nem tudom eldönteni - így annyiban hagyom a dolgot, hogy feltehetőleg két napig még biztos, hogy várok - hátha felbukkan érte. Aztán a gondolataim Zoéra terelődnek, s azt latolgatom, hogy vajon ő hogy birkózik meg a feladattal? Valami azt súgja, hogy leghamarabb talán ő fog visszazökkenni a normális kerékvágásba...
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"