Fénytelen Citadella - a kaland

[Az Ezüst Utazó]

Az ajtótól távolabb megyek.-Ne nevezzen naivnak! Kikérem magamnak! Még ha vannak is ott az ajtón túl ellenségek mióta lehetnek ott? Egy vagy két hónapja esetleg több? Nem hinném, hogy első dolguk a lándzsa utáni kapkodás lenne.  Étel, víz tiszta ruha, és a szabadság. Ha volt is tartalékuk már felélték. Leginkább a szabadság. -Érvelek. Szerintem patkányok, vagy alig élők.
A földre zuhanó zajt csapó goblin felé vetem a tekintetem.
-Így vagy úgy, de mindenképp zajt csaptunk volna.-Szükségem van az imára. Hillent legszívesebben elküldeném valami nagyon távoli helyre, nem lehet. Csak zordul nézek rá. De nem bírom ki szó nélkül. Glimen láttam az érdeklődést, a számomra egyszerű vallásomon  -Én sem szoktam megakasztani magát miközben éppen imádkozik, ha szokott ilyet csinálni. Kérem ne szakítson félbe!
  Öt perc alatt sikerült összedobni a szentélyt, ha nem számítom mennyi időt kínlódtam takarítással. 18 nem is rossz. Majd még egyet Tymora, nevében meglátjuk mi lesz. Gyorsan elpakolom a holmit, Glimmhez lépek.
-Ha kérdése van kérdezzen!
 





 

[Hipoforaccus]

Az emberlány láthatóan megsértődött, amiért az elf és a gnóm rámutatott meggondolatlanságára, ezért agresszív védekezésbe kezdett. Miután a vándor végighallgatta a tirádát, így válaszolt:
- Tiszta ruha? De kisasszony, goblinokról beszélünk. A tiszta ruha csupán attól összemocskolódik, hogy ránéznek. És miből gondolja, hogy nincs ételük és vizük? Amennyire tudjuk, akár mérföldekre is elnyúló katakombarendszerben is lehetünk. Az meg, hogy Ön szerint mi van az ajtó túloldalán, nem biztosítja, hogy valóban így van. Lehet, hogy félholt patkányok, de az is, hogy egy horda vérszomjas goblin, úgyhogy legyen kedves legközelebb gondolja meg, mielőtt ilyesmit művel!
- Majd, miután kissé lehiggad így folytatja, szemét és íját még mindig az ajtókra szegezve:
Azért viszont elnézést kérek, hogy megzavartam az imáját, de be kell látnia, hogy elég rossz időpontot választott a rituálé elvégzéséhez.

[Nasirius]

A csapat meglehetősen vegyesen tölti a vizsgálódást. Sokan nyomokat kutatnak, illetve a korábbi harc maradványait vizsgálgatjátok, de van, aki a többiek furcsállását állva egy rítusba kezd. Ebből, és a fiatal nő zajkeltéséből kisebb szócsata is keveredett, bár ez végül (legalábbis egyelőre) semmilyen élőlényt nem vonzott ide.
A falraszegezett goblin mögött egy felirat is előtünik, amelyet azonban csak egyvalaki, Uatu tud elolvasni. Sárkanynyelven van a felirat, ami az alábbi: Ashardalon.
Az elf pedig a mozgó követ vizsgálja, amely kis érintésre reagál is: egy eddig nem látott rés tárul ki a falban.

[Hipoforaccus]

Midőn úgy tűnik, hogy az ajtókon nem jön be semmi, Hillen visszatér az imént meglelt kőhöz, amit véletlenül meg is mozdít, aminek következtében egy nyílás jelenik meg a falon. Ez nem javít az eddigi idegállapotán, ezért ismét az íjához kap, és a nyílás elé ugrik, hogy lássa, mi van odabent.

[Az Ezüst Utazó]

-Jó!-Részemről ezzel le is zártam ezt a végtelennek tűnő beszélgetést. A feliratot nem tudom elolvasni, de legalább az ezüstöm megmaradt. A francba! Az a kő! Egy ideig  hanyagolva van az ajtó, előbb utóbb inkább utóbb visszatérünk oda. Megjelenik egy rés a falon, nem tudtam már mi hiányzott. Ez! Ennek a pornak egy előnye van, elveszek benne a léptek a fal mentén. Összejártuk egy részét de itt még nem. Osonni se kell. Illetve győzködöm magam már úgyis tudjuk a kifelé vezető utat, a rejtett csapdával ha hirtelen távozni kellene. A lámpásomat kicsit távolabb letettem a földre, csak a gyér fénye világít úgy ahogy. Megállok a rés mellett. Szép csendben, na majdnem csendben. Ha megszólalnék hangosan Hillen biztos engem nyilazna le először. Bepillantok homály, perszehogy...! Nem látok a sötétben!
-Mi az lát valamit?-Suttogom.

 

[Rigófütty]

Uatu Fürtösmormakk




Úgy érzem, kellően és megérdemelten leteremtették Kara kisasszonyt, így nekem már fölösleges akármit is hozzáfűzni a történtekhez, annak ellenére, hogy ezzel engem is jócskán meglepett. Lehet jobb lett volna, ha inkább fent marad és egy kis meleg vacsorával fogad fent minket, amíg mi itt végzünk. Ezt inkább magamban tartom és nem adok neki hangot. Továbbá ha várnak minket és csak a hangunk alapján azonosítanak be minket, velem nem számolnak. Miután látszólag lenyugsznak a kedélyek, folytatom, amit eddig csináltam. Amint feltűnik a szöveg nyelvezete, egyből elkezdek agyalni, hogy mit is jelenthet. Valószínűleg egy név lehet.

[Nasirius]

Hillen félig akart tevékenysége nyomán kinyílik egy eddig észre nem vett ajtó. Miközben az ajtó nyílik, az elf reflexei azt súgják, hogy mozduljon félre, de nem tud elég gyorsan, majd valami a vállába csapódik és apró fájdalmat érez. A kis fülkébe viszont, ahogy benéz, a földön egy csontváz fekszik a porban. A koponya szemgödrében hírtelen vörös fény gyúl, majd a csontváz megmozdul, feláll és egy rozsdás karddal a kezében Hillenre ront.

[Hipoforaccus]

A vándor bízik benne, hogy a vállába csapódó valami, és a nyílásból hirtelen kirontó förmedvény elég válasz Karának, ezért válasz nélkül hagyja a kérdést. Inkább a kezében tartott íjra és nyílra koncentrál, hogy az utóbbit kölcsönhatásba hozhassa a csontváz koponyájával.

[kalidar]

Kétpintes, Dorrmort Glim / Félbocskoros Daergel Flintentrencher

 Az események nem várt fordulatot vesznek,legalább is nem a várt irányból...mert nem a két ajtón keresztül érkezik a veszély,hanem egy harmadik...eddig felfedezetlen ajtó mögül.
Az annyira nem volt meglepetés hogy egy lövedék csapódik az elf vállába...hiszen egy ismeretlen szerkezetet piszkálgatott.
A csontváz kicsit érdekesebb fejlemény,aki "álmából" ébredve gonosz parázslással szemgödreiben az elf felé veti magát.
Habár Glim nem sűrűn kényszerül ilyen praktikák használatára...mondhatni éles helyzetben ez az első,mégis mindenféle gondolkozás
nélkül engedi el a buzogány nyelét...ami ennek ellenére nem koppan a kőpadlón,hiszen a bőr pánton lóg a csuklóján...majd rántja ki
ruhája alól a nyakában lapuló medált.

Előre tartva mutatja fel a Nevető kalandor kettős arcot ábrázoló maszk-medálját és kiáltja a régebben unos-untalan gyakorolt szavakat:

[gnóm] -Olidammara nevében takarodj,gonosz lény!-eközben fényleni kezd a szimbólum.

Nem tudja sikeres lesz e az élőholt elűzése,eddig csak néhány papnövendék társa társaságában gyakorolta.

[Az Ezüst Utazó]

 Goblinok mi? Fászt! Mik ezek a halott villógó szemű harcosok? A sikítófrász még ráér előbb fegyver kell, Hillen nyilazott nem tudom mert nem mondta és nem is láttam eltalált e bármit én is ezzel próbálkozom. Viszont előtte Glim valami számomra ismeretlen praktikával próbálkozik, ez a vagy sikerül vagy nem kategória. Viszont valamit lecsaptam de nem a fejét talán valami porcot amire nincs is szüksége, mert halott? Újra kellene próbálkozni.

[Rigófütty]

Uatu Fürtösmormakk




Néven és a vésés korának megállapításán töprengem, ám sokra nem jutok vele. Kissé aggasztó a hely és a helyzet. A társaim viselkedése, szegény kedves Kara kisasszony tisztaságmániája. Még szerencse, hogy nem kezd el takarítani. Vagy Hilen túlzott magabiztossága és Glim fékezetlen gyűlölete a goblinok iránt, mind veszélyes lehet. Bár legalább ő egy súlycsoportból választott magának. Kissé elmosolyodom saját poénomon, de hamar lehervad az arcomról. Elf barátunk ismételten belenyúlt valamibe, amibe nem kellett volna és látszólag meg is sebesítette. Ám nagyobb gondot jelent az, ami pluszba ránk szabadult.  Egy szentségtelen teremtmény, egy mozgó csontváz. Látni még soha nem láttam, de hallottam már ehhez hasonló teremtényekről. Szinte ösztönösen előrevetődöm és handzsárral a kezemben rá rontok.

[Az Ezüst Utazó]

Ennyit a kardról, nem is vagyok harcos, én tudom a legjobban. Glim valami varázslatot küldött rá amitől ott meg is állt. Handzsár Uatunál? Elég durva fegyver déli kalózoknál láttam ilyet, halottaknák persze. Ha ezt túléljük megkérdezem majd tőle honnan szerezte. Nem mint ha kellene fel e bírnám emelni dög nehéz. Íjra váltok, nyilaznék. Állva nem jó, térdelve mindeni előttem van. Fekve? Talán? Nem jó, sehogy se jó!!! Muszáj megvárni míg sorra kerülök. Egy, kettő, és én jövök valamire rálőttem fene se tudja mire, talált e azt se tudom, ebben a sötétben. Később kiderül. Újra töltöm a fegyvert, várok a soromra.

[Nasirius]

A gnóm papi "trükkje" megdermeszti a támadni készülő csontvázat. Ez jelentős elönyt jelent a kalandozóknak, akik meglepődtek a nemvárt fordulaton. Hillen gyors támadása még elkerüli az ellenfelet, de ekkor a többiek is bekapcsolódnak, és Uatu a fülkéhez ugorva "bevág" egyet, majd Kara merészen belő a nyílásba. A csontváz bordáit és a koponyáját gyors egymásutánban erő kardcsapás és nyílvessző épp elég ahhoz, hogy a csontváz darabokra esve (ismét) kimúljon.

[Hipoforaccus]

Miután sikeresen és többnyire sértetlenül megúszták a balszerencsés mellényúlást, az elf restelkedve kér elnézést társaitól. Az iméntiektől az adrenalinszintje az egekben van így nem is csodálkozik, hogy elvétette az első kapáslövését. Egy-két nagy levegővel próbálja magát lenyugtatni, miközben a vállán lévő sebesülést vizsgálja, aggódván, hogy valami mérgező dolog találta el.

[Az Ezüst Utazó]

-Hillen emiatt ne aggódjon, az első kardcsapásomat én se tenném zsebre, nem is megy nekem azzal igazán! Ezért váltottam, nyilazásra. Élt bennem a remény, hogy bejön. Jól van? Minden rendben magával?-A gyógyítás nem tartozik a legjobb képességeim közé. Most viszont valami más érdekel . Ennek annyi, nem mondom el a nyilvánvaló tényt. Kicsit közelebb megyek hozzá, de csak kardot nála.
-Szerintem a veszély még nem hárult el, nincs íj nála ezt maguk is látják. Mert nem ez a izé  lőtt Hillenre?  Na de akkor ki? - A biztonság kedvéért párszor megrugdosom a koponyát, ha újra elkezdené villogtatni a szemét fel legyünk készülve.