Fénytelen Citadella - a kaland

[kalidar]

Kétpintes, Dorrmort Glim / Félbocskoros Daergel Flintentrencher


Glim megvakarja a kobakját...most másszanak vissza,amikor az előbb jöttek le?

-Én se tartom jó ötletnek-válaszol az elfnek-azonban az úrhölgy lovának nem lenne túl egészséges egyedül odafent hagyni,de lehozni sem tudjuk.
Valamint minden apróság után sem lenne érdemes felmászni,mert rá megy a napunk...kiabálva sem jó megbeszélni a történteket,hiszen lehetséges
hogy már így is jobban felhívtuk magunkra a figyelmet mint kellett volna.Nem kéne ketté válnunk,de ez így elég faramuci helyzet.A legjobb talán
ha mégis visszamegyünk és dűlőre jutunk a hölgyekkel.Ha minden igaz fent is történt valami...

Neki sem tetszik hogy oda-vissza mászkálnak,de valamit ki kell találni rá.

[Hipoforaccus]

- Legyen hát! - Mordul fel az elf, miután a gnóm is a fenti trécselés mellett teszi le a voksát. Felmászunk, meghallgatjuk a hölgyek mondandóját, te elnyeríted Ezüst Sörénynek, hogy vágtasson vissza a Vén Medvéhez. Ott biztonságban lesz. - Mondandóját befejezve elkapja a kötelet, és már épp elkezdene mászni, mikor felnézve azt látja, hogy azon már valaki lóg. - Szép hölgy, - kiált fel kissé élesebb hangon, mint szeretné - ha azt akarod, hogy felmenjünk, előtte szállj le a kötélről, mert nem szívesen tesztelném le, hogy elbír-e kettőnket.

[Az Ezüst Utazó]

Gondolkodás nélkül vágom rá, -Igaza van és elméletileg mi a tünde kisasszonnyal már eleve elleneztük nagyjából mindketten ugyanazok az érveket hoztuk fel. Ki tudja mi, ki van lent a föld alatt? A minősége, omlásveszély stb...viszont ez a két Marha(szó szerint idézve) mégis lement.
Ez  a rövidített verzió, de a lényeg benne van, a hosszabbra most nincs idő.  Nem ártott volna kicsit hamarabb, ha elkezdeném bizonygatni nem vagyok másnapos és nem azért kúszok mászok így hanem mert nem másképp nem merek odamenni. Végül is jobb később mint soha, mégis rosszul esik, azt hiszi leeshetek.
-Nézze a munkám megköveteli, hogy mindig színjózan legyek egy cukrász és pék nem hibázhat mert megégetheti magát szó szerint láttam már példát, döbbentő volt a látvány! Kicsit sem vágyom efféle italokra, vagy mikre!?-Egy kicsit sem vagyok dühös, inkább mosolyra húzódik a szám. Kezdem megkedvelni a Uatut, majd bólintok részemről mehet így, kis változtatással. -Jó, akkor ha füttyentek akkor húzzon és én is azt teszem. Nem mászok le, csak segítek annak aki fel akar jutni. Amiatt nem kell félni, hogy nem  bírom erővel esetleg erre   következtetne életem  két harmadát keltészta gyúrással csapkodással, gyúró deszka gyúrófa, tíz meg húsz kilós lisztes zsákok cipelésével töltöttem, jobb iskola ez mint bármilyen kiképzés. -Kicsit lejjebb van a két delikvens mint ahogy én azt hittem, na igen hinni az istenekben szokás, kinek melyikben nem nekem most. Még mindig azt a megbízhatatlan kötetlen szorongatják. Leküldöm az enyémet,   
-Menjenek át az én kötelemre az sokkal biztonságosabb, utána kevesebb beszéd több mászás! -Úgy kúszok fel gyorsan mint egy macska, csak hogy lássák mennyire nem nehéz nekem ez a mozdulatsor. Lenézek átmásztak e kötelemre ha nem akkor hadd kínlódjanak, az ő bajuk. Ha igen akkor füttyentek Uatunak hogy lehet rántani, de kicsit erősebben.

[Hipoforaccus]

Hillen, a kötéllel nagyot fújva körülnéz és próbál lehiggadni. Jobbra-balra tekintgetve várja, hogy a fenti társa lemásszon a kötélről, mikor meglátja, hogy egy másik mászóalkalmatosság is lóg odafentről. Jobban megnézve a kezében tartott kötél új. Biztosan valamelyik leányzó dobta le. Figyelmetlenségén mérgelődve nézi, amint Kara sziluettje visszamászik a sziklára, majd ő is felkapaszkodik a napfényre.
Odafent meglepve tapasztalja, hogy immár kettő helyett három szempár (és Ezüstsörény) nézi a mutatványát. Egy fura, druidaszerű alak is volt odafent, de a nők nem adták jelét, hogy ellenség lenne, így az elf könnyedén kiugrott a sziklára, leporolta magát, majd végigmérte a bozontos figurát, akiről tekintete kérdően a lányok felé fordult.

[Rigófütty]

Uatu Fürtösmormakk





Átvetem a vállamon a kötelet és kényelmesen elhelyezkedem a fa tövénél, onnan biztosítva a fiatal hölgyet. Kissé mulatságosnak találom, ahogy látszólag félve megindul a szakadék széle felé, igyekszem nem megbántani, ezért ennek semmi jelét nem adom. Nem szégyen az, ha valaki tart valamitől, akár a magasságtól akár bármitől. Biztos van olyan dolog ami rám is rám tudja hozni a frászt. Gondolataiból és persze a biztosítás mély koncentrációmból kizökkent egy talán a kisasszony kezdeményezésével indult párbeszéd a lentiekkel. Látom ahogy óvatosan visszább kúszik a szakadék szélétől, amint látom, hogy nem szándékozik vissza menni oda, felállok és várom a fejleményeket. Ekkor ér fel egy számomra ismeretlen hegyes fülű alak. Ugyan nem találkoztam még sok elfel, de azon kevés alkalmak tapasztalata alapján egyértelmű számomra, hogy ő is közéjük tartozik. Látszólag bizalmatlanul végig mér, ami kissé szórakoztat, persze ez az érzés nyilvánvalóan addig mókás amíg a számos fegyvere közül valamelyikkel nem próbál meg bennem kárt tenni. Reménykedve, hogy nem nekem kell kezdeményezni a beszélgetést, várok. Ám amint látom, hogy szó nélkül a két hölgy felé néz, megszólítom.

-Üdvözlöm elf uraság. - végig gondolva elég lett volna az üdvözlöm is. -Megértem, hogy bizalmatlan, ám láthatja, hogy a hölgyekben sem próbáltam kárt tenni. Uatu Fürtösmormakk vagyok és hasonló okokból vagyok itt, mint önök. Eltűnt társaság nyomaira próbáltam rá akadni, akik maguk előtt jártak itt.

[Hipoforaccus]

Úgy tűnik,  a bozontos idegen mutatja jelét támadó hajlamnak. Sőt az,  ahogy szemei végigfutnak az elf fegyverein,  inkább azt tanúsítja, hogy kissé tart tőle. A hölgyek sem mutatják, hogy ellenséges szándékú lenne,  így miután közli ittlétének okát,  és kissé szokatlan nevét,  Hillen nem látja okát annak, hogy udvariatlan legyen.
- Hillen Sill. - Hajol meg a druida szerű fickó felé. - Gondolom, Ön az a váratlan esemény,  aki miatt feljöttünk. - Néz ismét két fent maradt útitársára Hillen kérdően.

[Az Ezüst Utazó]

Én is meghajlok enyhén, találkoztam már néhány elffel ez náluk a "jónapotkívánokhogyvanmindig" rövidített formája. Az embereknél kár, hogy nincs bevezetve, utálom a csacsogó vevőket. Elmondhatnám, Uatunak a teljes nevem Sárkányparti Kara de nem vagyok vak, tudom ha nem nézek oda azokat nézi. Most nem is tudom mi lenne a jobb a formás idomaimat bámulja vagy ezeket? Nem értem én a pasikat. 
-Váratlan esemény? Az úgy látom akadt itt bőven. Uatuban meg lehet bízni ha mégsem, idővel úgyis kiderül. De végignézve magukon,  áll előttem egy gnóm és egy elf, várunk még néhány élö óriáspatkányt, vagy meghaltak ha már úgyis fent vannak elmondhatnák mi van odalent esetleg magam is lemászok bár ez még kérdéses.

[kalidar]

Kétpintes, Dorrmort Glim / Félbocskoros Daergel Flintentrencher


Megvárja még felér az elf,majd ő maga is felcsimpaszkodik a kötélre és mászni kezd.
A felső szegélyhez közeledve beszélgetést hall,valaki beszél...majd az elf annak a valakinek bemutatkozik...a "váratlan eseménynek"...tehát idő közben
valaki csatlakozott a fenti társasághoz,ami kicsit furcsa...tekintve hogy órák óta tartó gyaloglás után sem találkoztak erre utazókkal.
Felkapaszkodik a peremen és felhúzza magát.Ekkor már ő maga is látja a jövevényt aki...nos,vagy valami vándor,vagy netán
valami természetimádó nép tagja lehet.
Hogy is mondta? Utau Füstösmakk...nem nem,Fürtösmornakk...és valóban,elég bozontos a hajszerkezete,bár korántsem biztos
hogy erről kapta a nevét. Leporolja magát ahogy feltápászkodik a hasadék széléről és ő maga is csatlakozik a társalgáshoz:

-Az Istenek hozták erre kedves Fürtösmormakk! Jómagam... Félbocskoros Daergel Flintentrencher és társaim is az elveszett
kalandozókat keressük.-majd az ifjú nő felé fordulva folytatja- Kishölgy,az a két óriáspatkány akikkel találkoztunk már biztos nem
jön fel,de lesz még belőlük biztosan,hacsak mindet fel nem falták a mohó kis goblinkák...az egyik jószág elmondta hogy bizony
vannak akik odalent vadásznak rájuk.

-Azt hiszem mindketten azon a véleményen vagyunk-pillant az elf felé-hogy a kalandozók is lefele indultak...és,nos úgy vélem egyúttal felfedeztük az elveszett romokat is.Így ha meg akarjuk találni őket,vagy magyarázatot akarunk az eltűnésükre mindenképpen alá kell szállnunk a mélybe...-bök állával a hasadék felé.

-A kedves kisasszony gondolom nem szívesen hagyja idefent magára a paripáját,de valami megoldást kell találnunk-ezt már a lovaghölgyhöz intézi-Ó...és majd elfelejtettem-fordul ismét az idegenhez-szívesen vennénk ha csatlakozna hozzánk a kutatáshoz,
nagyobb társaságban csak biztonságosabb...no és szórakoztatóbb is.

[Hipoforaccus]

- Mindig jól jön még egy társ. - Jelenti ki az elf, a gnóm, Uatu-hoz irányzott kérését nyugtázva. - Szerintem is minél hamarabb térjünk vissza odalentre, mert az biztos, hogy itt nem fogjuk megtalálni, akiket keresünk.

[Rigófütty]

Uatu Fürtösmormakk




Magamban örömmel fogadom, hogy az elf merevsége is mintha lankadna, de a gnóm lazasága, és hogy egy ilyen helyzetben is a szórakozás jut az eszébe még inkább megnyugtatóbb. Persze a hölgyek jelenléte sem elhanyagolható. Ráadásul nem valószínű, hogy egyedül sokra mennék itt egyedül.

-Örömmel csatlakozom eme társasághoz és csak remélni tudom, hogy önök sem csalódnak majd bennem.  - mondom ezt mosolyogva és kissé bólintok közben.

[Az Ezüst Utazó]

Kicsit messzebb megyek és nekikezdek jó pár nyújtógyakorlatba. Mintha táncosnő lennék csak ez sokkal keményebb.  Ezt mindig meg szoktam tenni, se a gnómnak se az elfnek nem újdonság.
-Csak egy lány vagyok, nem tudok elmormolni egy varázsigét aztán hoppá,  megy minden több munka van ebben.-Részemről ez le is tudva. Mikor már úgy vélem eleget nyúztam magam, de nem vagyok még fáradt, visszaballagok az úriemberekhez. A kiselőadást is csak Uatunak tartottam, nem a többieknek.
-Akkor döntsük el mit viszünk ha visszamegyünk.-Ezzel el döntődött, hogy ezt nem hagyom ki.
-Fegyver, mert ahol két hatalmas patkány van akad ott több is. Lámpás, és az ahhoz tartozó tűz csiholó szerszám mert nem hagyatkozhatunk folyton gónm úr tudományára, ajánlom használjuk az én kötelem sokkal erősebb. Elora kisasszony nem fogja elhagyni a jelenlegi helyét, sem a lovát. Kérésemre, hogy lovát küldjük vissza igáslóért elvetette, számíthatunk rá vigyázni fog a kötélre is. Mi kell még, Mi kell még? -Várom a javaslatokat, de csak pillanatig. Mert eközben a szinte már homokos poros földet nézem és kicsit bele is túrok. Ciccegek  párat.
-Felteszem elég poros lehet ott lent, tehát jó pár flaska víz, valami ruhanemű a szánk elé de olyan amitől még tisztán halljuk egymást.-Itt megrántom a vállam.
-Bor, egy két flaska. Mit tudom én, ha ránk omlik ez az egész kóceráj boldogan akarok meghalni. 

[kalidar]

Kétpintes, Dorrmort Glim / Félbocskoros Daergel Flintentrencher



 Kialakulni látszik hogy mit akar a társaság,a lovaghölgy kivételével mindannyian alászállnak a hasadékba.
Elmosolyodik hogy végre eldőlt és nem kell tétlenkednie,azt nem igazán kedveli.A kalandorleányka látványos nyújtógyakorlatokba
fog készülődés gyanánt...szemei rafináltan csillognak,talán csak az új jövevénynek kelleti magát.Mi tagadás,kellemes látvány amint
macskaszerűen nyújtózkodik és hajlong,bár gnóm viszonylatban túlontúl lakli és a gnóm leányok sokkal kecsesebbek...azért Glim is
megpihenteti a jeleneten a szemeit egy  félmosoly kíséretében,mint minden alkalommal amikor ilyenfajta módon készülődik valamilyen
atletikus tevékenységre...
majd mókásan elkezdi felsorolni mit is fog levinni magával a hasadékba,miképpen úrikisasszonyok válogatnak a ruhák és kiegészítők
között a bál előtt.A felsorolás végén Glim csak megvonja a vállát,sosem értette az efféle készülődést...megpaskolja fegyverét az oldalán,
majd megrázza a hátizsákját,jelezvén hogy ez mind megtalálható nála,hiszen ő ilyenmódon járja a világot a mindennapokban.

-A többlet víz igen jó ötlet kisasszonyka,azonban mosakodás helyett lehet több hasznát vesszük ivásra,ki tudja meddig bolyongunk odalent.
A borocska is hasznos,azonban óvatosan vele,lehet az egyensúlyérzékünkre is szükség lehet még.Bár a vidámsággal semmi bajom,hiszen
 az élet amúgy is szép
Valamint a patkáynoknál problémásabb lehet az,hogy a goblinok is lent tanyázhatnak...habár napközben általában lustálkodnak mint disznó
 a pocsolyában.Nosza,induljunk hát! Hátha nyomára bukkanunk az elveszett kompániának...

Majd ha mindenki elkészült újfent leereszkednek a sötétségbe...

[Rigófütty]

Uatu Fürtösmormakk




Türelmesen hallgatom az elhangzottakat és közben igyekszem rájönni, hogy van e itt esetleg egy együttesen elfogadott vezető, vagy mindenki megy a feje után. Látszólag az elf kezd türelmetlenné válni, ám a gnóm viszonylagos nyugodásaga és közvetlensége ellensúlyozza és talán pont ezért nincs itt feszült hangulat. No meg persze a hölgyek jelenléte is javítja a helyzetet. Amint a kissé hóbortos Kara kisasszony elkezd egyfajta tánc szerű, talán valami felé átmozgató gyakorlatokat végezni, szinte lehetetlen nem rajta tartani a tekinteteket, ami egy ilyen veszélyes helyen bizony nem biztos, hogy éppen előnyünkre válna egy esetleges rajtaütésen. Csak abban lehet reménykedni, hogy azokat is megbabonázta a kisasszony és megvárják a műsor végét. Ennek ellenére igyekszem diszkréten végig nézni a bemutatót. Kissé sajnálkozom, hogy nem pár nappal előbb találkoztam eme elsőre szórakoztató társasággal.

Amint végzett a gyakorlattal, csak ennyit mondok miközben a hátizsák pántjait jelzés szerűen meghúzva, mosoly kíséretében. -Azt hiszem én össze is pakoltam mindent az útra. - Nézek végig a társaságon. Ha látszólag eldőlt a sorrend, beállok harmadik alászállónak.

[Hipoforaccus]

Hillen kissé türelmetlenül nézi végig a vörös hajú lány tornáját és közben a fejét csóválja Ember, az csak egy pár méteres kötélmászás, nem egy hegy... - gondolja magában, de nem akar feszültséget kelteni ezért tartja a száját. A szükséges kellékek felsorolásakor akaratlanul is grimaszol egyet, hiszen neki minden holmija, ami kellhet, a hátizsákjában van.
Miután nem hangzik el több szó a többiek között, ő is beáll a kötélhez vezető sorba, hogy ismét a tettek mezejére lépjenek.

[Nasirius]

Valamennyien leereszkedtek hát a hasadékba, és rövid kötélmászás után földetértek. Lent látszólag sötétség van, amely - ahogy a szemek megszokják - félhomállyá szelidül egy idő után. Az is kivehetővé válik lassan, hogy egy lépcsősor tetején álltok. A látótér szélén egy erőd csúcsos tornya bontakozik ki a sötétségből. Minden csendes, bár lentről hűvös szellő fújja felfelé por és talán rothadás szagát.

A lépcsők egy irányba vezetnek: lefele. Mivel már rászántátok magatokat az alászállásra, így elindultok lefele.  A lépcső egy udvarszerűség, terasznak látszó valamihez vezet, de egy idő után ráeszméltek, hogy valójában egy egykori bástya tetején álltok. A jó 10 méter átmérőjű terület túlsó végén egy ajtó látszik, ám a felületet vastag törmelékréteg borítja. Ez onnan is kiderül, hogy az ajtó alját nem is látjátok. Az ajtó egy kis torony belsejébe vezet be.