Szerző Téma: Történet  (Megtekintve 902 alkalommal)

Elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2647
  • Aktivitás:
    35%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Történet
« Válasz #45 Dátum: 2019. Március 26. 20:07:18 »
Helyszín: Téverdő
Időpont: 1. nap; alkonyat


Míg azon tűnődöm, hogy milyen is lehet egy sziklához kikötve, addig Ulhra kisasszony valami sokkal vidámabb dologra bukkanhatott Vajon mi lehetett az?...

Fent a járatban nem ezt osztja meg velem, hanem mint akit zavar valami kifakad. Udvariasan hallgatom, és nem javítom ki, mert a végén még inkább belelendülne a beszédbe. Pedig azt neki is tudnia kellene hogy ha valami vagy valaki ránk támad - akkor könnyen elfajulhatnak a dolgok. S olyankor jó eséllyel már nem csak az én, hanem a kisasszony vére is folyni fog. Az pedig sejtésem szerint már nem csak az én bajom lenne. Viszont amikor Patel kerül szóba
- Az baj, mert Patel a másik csoporttal van! - hívom fel halkan a figyelmét, hogy elkeveredett a páciense...
Aztán érdeklődve figyelem, hogy az íjat és a nyilakat a lábam elé dobja. Meg sem próbáltam elkapni őket. De most, hogy már mozdulatlanul hevernek a földön - felveszem, és a hordók tetejére teszem.

- Vannak dolgok, amikkel tiszteletteljesen illik bánni! Főleg ha az ember életét menthetik meg! - korholom finoman amiért dobálja a fegyvereit. Ám a kérésére, hogy mondjak egy jó indokot arra, hogy miért ne forduljon vissza, felnézek az égbolt vagy mennyezet felé. Miért nekem kéne magyarázatot találnom a tetteire? Megvonom a vállam, mert nem az én feladatom. Tűnődve végignézek rajta azon töprengve, hogy van-e valamiféle rokoni kapcsolat köztünk ami miatt esetleg marasztalnom kéne - de elég hamar megállapítom, hogy ilyen nincs.
- Akkor minek jött erre? - teszem fel a kérdést, mert nem hiszem hogy azért hogy most jól visszafordulhasson. Nem igazán értem, hogy most mitől gondolta meg magát - mert nem látok semmit, ami elől futnom kéne. Amíg a kérdésemet emészti, addig részemről a sétapálcám markolatával búcsúzólag feljebb tolom a kalapomat.
- Üdvözlöm Irlalt! Részemről volt a szerencse, Ulhra kisasszony! - köszönök el tőle s ráérősen folytatom a gömbök tarkított utat ha más nem jön közbe.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Vafthruthnir

  • Moderator
  • Újonc
  • *****
  • Hozzászólások: 58
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #46 Dátum: 2019. Március 30. 22:15:05 »
Helyszín: Téverdő
Időpont: 1. nap; késő délután, alkonyat


Szereplő: Dayne [Dierol]

Off-Topic: megjelenítés
Kis hangulatfestés:

Ahogy tőled balra megvizsgálod a hordók által fedett nyílást, először nemcsak a meleg levegő csapja meg arcod, hanem annak nyirkossága. A szája a bejáratnak úgy tűnik, emberi munka gyümölcse. Nem mostanság készülhetett, mert a nedvesség már elkoptatta a vésési vájatokat.
Befelé tekintve a sötétség köszön vissza, így nem tudsz meggyőződni másról. A messzeségben egy-egy csöppenés töri meg a járat enyhe szelének suttogását.

A hordók enyhén korhadt, de még használható tárolók. Úgy tűnik, csak az eltakarást szolgálják. Amelyik önmagában áll, annak fedelét könnyen ki lehet nyitni. Többnyire üresek, esetleg poshadt víz lötyög az alján. Ahogy számolod, kettő áll önmagában, hat darab pedig kettesével egymásra stócolva.

Jobbra tekintve egy járhatatlan "zsákösvényt" látsz. A kiálló sziklák, kövek csak pár méterig engednek haladni, majd szemlátomást járhatatlan. A félhomályban látszik a járat vége is öt-hat méterrel az elágazástól. Megpróbálod átverekedni magad a szűkös részen, de konkrét nyomot nem találsz egy titkos ajtóra.
Off-Topic: megjelenítés
Mino észlelés próba: 14

Azonban a pálcádon a kis üvegszerű bevonat - a sokkoló résznek a szigetelője - alatt a fogónál egy pillanatra, leheletnyi kékes fény dereng fel, amint a fal közelébe érsz. Erre Mino felhívja a figyelmed, miközben a sötétben próbálsz nyomokat keresni.

Nem elérhető Az Ezüst Utazó

  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2215
  • Aktivitás:
    33%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #47 Dátum: 2019. Április 08. 04:52:53 »
-Azért jöttem mert eredetileg úgy volt,hogy a halott kígyók sírjait nézzük meg. Továbbra is fenntartom a véleményem afelől hogy nem szabad más népek kultúrák dolgaiba beleavatkozni. -Naná persze nem kapta el az íjász felszerelésem. Számítottam rá, úgy dobtam hogy később vissza jöhessek érte. A többiből és a hangsúlyból meg kiszúrtam a lényeget. Nem is ismer, messziről jött  ember azt mond amit akar. Figyelmen kívül hagyom a mondókáját de csak egy darabig.
Visszafelé megyek, hegynek le. Leülök egy sziklára sok itt a mindenféle kékvérű de azok jobbára a napfény kedvelik nem az ilyen hajnali csípős időt.
Ücsörgök kicsit , majd hegynek fel célirányosan. A lopakodás sokkal jobban megy egyedül hang nélkül. Most itt vagyok  Még ha nem is tudnám követni a homokban a nyomaikat, Kalapos úr akkora zajt csap mint egy városi zenekar egy ünnepi felvonáskor. Felsóhajtok, "mind meghalunk"! Nem megyek be a kapun, minek? Persze bemehetnék, de semmi kedvem hozzá illetve olyan hangok jönnek ki hogy nem akarok. Csak ha már fegyverek csörögnek.

Elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2647
  • Aktivitás:
    35%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Történet
« Válasz #48 Dátum: 2019. Április 08. 20:26:31 »
Helyszín: Téverdő
Időpont: 1. nap; késő délután, alkonyat


Ulhra kisasszony végül csak elárulta, hogy látja a helyzetet. Nos, nem pont úgy mint én. Ezzel is erősíti az évek óta tartó megfigyeléseim eredményét - az emberek nem egyformák... Ám a megfogalmazásában bizony hibát vélek felfedezni
-Kedves Ulhra kisasszony! Ha nem avatkozok bele az itteni népek dolgaiba, akkor pár holdhónapon belül kihalhat a falu! - hívom fel a figyelmét erre az apró, de fontos részletre. Igaz, az én közreműködésem folyamán is kihallhat a falu, de ezt a forgatókönyvet nem tartom túl valószínűnek.

A hordók mögötti nyílás magas páratartalma hőforrás vagy konyha képét sejteti a sötét folyosó másik végén - de a sötétség nem teszi épp vonzóvá az útvonalat.
A zsákutcáról hamar lemondanék - látszólag nem tűnik túl érdekesnek a hely. Látszik, hogy még mindig az iménti beszélgetés vonja el a figyelmemet, mert Mino az, aki felhívja a figyelmemet arra, amit nekem kellett volna látnom!

-Különös... - jegyem meg, s a botom mozgatásával próbálom behatárolni a derengéses rész elejét, végét, hosszát.
-Van itt valami, ami nem épp természetes képződmény... - árulok el picit többet. Falban futó kábel? Elrejtett kapcsoló? A fal túloldaláról átsugárzó energia? Az ősök valamilyen fura játékszere? Ki tudja? Amint megvan az átkutatandó terület, azt tüzetesebben is szemügyre veszem - hátha többet tudunk meg. Amennyiben semmi nem találok, a világító gömbök egyikének segítségével kíváncsiságból bevilágítok a sötét járatba.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Vafthruthnir

  • Moderator
  • Újonc
  • *****
  • Hozzászólások: 58
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #49 Dátum: 2019. Április 12. 15:06:39 »


Helyszín: Téverdő
Időpont: 1. nap; késő délután, alkonyat


Szereplő: Dayne [Dierol]

Az elágazástól tovább sétálsz a fénygömb irányába, otthagyva a hordók által takart nyílást, illetve a sötét ösvényt. A fényforrás nagyjából fél perc gyalogútra van, de amint leemeled, különös nesz csapja meg füledet. Motoszkálásnak tűnik, de csak távolabbról. A hang forrása csak előled jöhet, vagyis továbbhaladva a fő "csapásirányon".

Ahogy visszatérsz az elágazáshoz, látod, hogy Mino készenlétben áll, hátha egy hivatlan vendég lepi meg a szintúgy hivatlan csapatot. Keze, kardja markolatán pihen, egyik ujjával nyomkodja annak végén levő bütykét.

A fénygömb fénye nem túl erős, mondhatni csak félhomályt tud teremteni, de rátalálsz egy kis panelre nagyjából derékmagasságban.


Szereplő: Ulhra [Utazó]

Visszasétálsz a járatrendszer szájához, és felkészülsz a sziklafal megmászásához. Eszedbe jut, hogy kötél, tüskék, és egy kalapács is rendelkezésedre áll, amennyiben nem sürgős a továbbhaladásod.

Lemászol a kötélen, leülsz egy sziklanyúlványra, ami egy nagyobb mellett van, ezáltal egy kis árnyékot adva annak. Előtted a megmászandó kihívás. Ahogy töprengsz, beszélgetést hallasz, két emberét. A két alak a kötél közelében sétál. Viselkedésük kissé vad, hangosak, egymást lökdösik, közben nevetgélnek.

Alsó ruházatukra mindkettejüknek egy szimbólum van felfestve. Két darab folt, egy nagyobb fekete, és tőle jobbra, felfelé rézsútosan egy vörös. Az utóbbi kisebb, és rálóg a fekete foltra.

Egyelőre nem vettek észre, úgy tűnik a gyengülő fényviszonyok, vagy szórakozott viselkedésük miatt.

Elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2647
  • Aktivitás:
    35%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Történet
« Válasz #50 Dátum: 2019. Április 20. 18:12:03 »
Helyszín: Téverdő
Időpont: 1. nap; késő délután, alkonyat


A fénygömb megszerzése megérte a sétát. Úgy tervezem, hogy majd visszateszem a helyére, de most máshol van rá szükség! A motoszkálásra hümmentek egyet, de amíg nem tűnik úgy, hogy közeledik - addig felőlem valamiféle rágcsáló is lehet. Sétálva vissza a többiekhez kíváncsian forgatom a gömböt, hogy vajon hogy és miből készülhetett? Minoékhoz érvén azért megjegyzem - hátha fontos
- Mintha hallottam volna valami neszezést elölről - intek a jelzett irányba, aztán inkább a gömbbel felszerelkezve nekiállok átvizsgálni a kérdéses falszakaszt.
-Oh, hát itt bújt el! - örömködök halkan a felfedezésnek -De mi is ez pontosan? - hajolok közelebb érdeklődve. Takaró vagy érintőpanel? Csavarozható, pattintható, fel vagy félrehajtható? Van rajta valamilyen piktogram, vagy felirat, ami a szerepére utalhat? S egyáltalán - van-e valami haszna annak, hogy itt szöszmötölök - ahelyett, hogy csak kijelölt utat követnénk? De jobban belegondolva persze hogy van! Ki tudja, hogy milyen különös dolgokra bukkanhatunk - amiből tanulni lehet? Ha pedig csak veszélyes - nos, elfutni akkor is lehet!
A panelt eleinte megpróbálom egy felvett kavicsdarabbal óvatosan megnyomni - hátha úgy működik.

Aztán ha kiderül, hogy nem kapcsoló jellegű, akkor előveszem a kézi szerszámokat, amiket a cypherek készítéséhez használok, és megpróbálom azzal felnyitni a panelt roncsolás nélkül, hogy belekukkanthassak.
Ha látszólag nem lehet roncsolás nélkül mögé lesni - akkor felhagyok a dologgal.
Ha sikerült felnyitnom - miután kiszemlélődtem magam, utána gondosan visszazárom a fedlapot, hogy úgy hagyjam itt, ahogy találtam.
Végül ha nem találtam semmi érdemlegeset

-Mehetünk tovább! - javaslom Minoéknak.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Az Ezüst Utazó

  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2215
  • Aktivitás:
    33%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #51 Dátum: 2019. Április 21. 07:11:39 »
Kalapos Dayne utolsó megjegyzését, már meg se hallom. Sarkon fordultam és mentem azzal a tervvel számára, hogy leráztam, léptem! Higgyen amit  akar! Kiültem a sziklásra, fűszálat is számlálhatnék már ha lenne.  A visszatérése kerül a sor, indulnék ami nem probléma ellenben a két közeledő férfi, ők igen! A
hangjukat és a viselkedésüket látva talán, talán belenyaltak a murciba, picikét.  A ruhájukról csak annyit tudok megállapítani valószínűleg harcosok, a durvábbik fajtából Aya kis szó szerint "szir-sz@r" lándzsája fogpiszkáló. Szét is csapják pillanatok alatt. Próbálok egy nagyobb szikla mögé húzódni, elbújás céljából ami megy is. Na és most? Követni kell őket miután beléptek az alagútba. Most máris előveszem a kardom a hátam mögül, és a szokásos helyére teszem spórolva időt ne hátulról kellejen már előráncigálni, mert vagy kiröhögnek, vagy meghalok. Az utóbbinak nagyobb az esélye. Mindenki utál várakozni én is de kényszer nagy úr egyszer már jártam bent, és tudom milyenek a fényviszonyok még ha lilák is de sokkal erősebbek mint a kinti sötétség szinte csak az elején van pár hordó ami mögé elbújhatnék, aztán teljesen egyenes az elágazásig. Ez lesz, vagyis van, egyenlőre én érzékelek mindent ők elvannak. Ha majd kiabálás, harc indul megmozdulok addig "kussban" vagyok.

Nem elérhető Vafthruthnir

  • Moderator
  • Újonc
  • *****
  • Hozzászólások: 58
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #52 Dátum: 2019. Április 21. 10:05:48 »
Helyszín: Téverdő
Időpont: 1. nap; alkonyat


Szereplő: Dayne [Dierol]

A fénygömbökről felvillanak elmédben a könyvtárakban töltött késő esti órák, amikor a könyvtárnok türelmetlen cisszenése volt az egyetlen hang, ami jelezte számodra a zárás idejét. Rengeteg nem túl érdekfeszítő könyv, olyan emberektől, akikről sosem hallottál. Egyetlen iromány élesen az elmédbe vésődött. Nem is a szövege, inkább az, hogy nem láttál még ennyi gyönyörű illusztrációt fénygömbökről, egyéb hozzá hasonló fényforrásokról. Egyértelműen a szerző imádott tanulmányrajzokat készíteni, főleg gömb alakú testekről. A mű közel ezer oldalas volt, és ha jól emlékszel a szerző neve Zahel, egy varjellen feltaláló. "Fények, és formák, avagy miért a gömb a legalkamasabb fényforrásunk" címet viselte. Sok egyenlet, és levezetés szerepelt benne. Száraz, nem túl izgalmas részletekkel tarkítva.
Ami halványan dereng, hogy a gömbök organikus energiaforrással bírnak, legalábbis amennyire meg tudják a szakértők állapítani. Érintésre kikapcsolható, illetve fénye narancsos színű lesz, ha kezd lebomlani a benne lévő organikus rész. Ez persze hosszú idő után következik be.

Ahogy vizslatod a talált alkatrészt, egyértelműen látod, hogy fedél, csak a hosszú idő alatt rászáradt por már teljesen álcázta. Nincs kijelző, nyomásra nem reagál. Kissé rá van ragadva a védeni kívánt részre, de egy kis megmozgatás valamilyen szerszámmal hamar segít a levételben.

Alatta egyből látsz egy kart, ami jelenleg felfelé áll, tőle rézsútosan jobbra egy rövid felirat található, de az írásjelek nem ismerősek. Szemmel láthatólag ékírás, de nagyon régi lehet.

Mino mindeközben behúzódik a hordók melletti sarokrészhez, nehogy valaki a folyosó valamely végéből kiszúrja. Persze, közben kitekint egyik-másik irányba.


Off-Topic: megjelenítés
Megjegyzés: A panelből és a hozzá tartozó szerkezetből kinyerhető egy cypher, viszont így funkcióját veszti a berendezés.


Szereplő: Ulhra [Utazó]

Ahogy pihengetsz, szemügyre tudod venni a két felfegyverzett szerzetet. Egyből fellélegzel, amikor látod, a félhomály, egyéb elfoglaltságaik miatt nem veszik észre a falnál levő kötelet. Haladnak tovább a sziklafal mentén, majd egy idő után eltávolodnak attól, és egy másik útvonalon haladnak tovább.
Beszélgetésükből csak foszlányokat hallasz az időnként felélénkülő szélben, de mintha "Irlar" nevét emlegetnék. Eltelt már egy pár óra, mióta nem láttad az öreget.

Elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2647
  • Aktivitás:
    35%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Történet
« Válasz #53 Dátum: 2019. Április 23. 14:51:25 »
Helyszín: Téverdő
Időpont: 1. nap; alkonyat


Már amennyire meg tudom állapítani - a gömbök nem fiatal darabok. Ki tudja, hogy mennyi helyi titkot világíthattak már meg pályafutásuk során? A gazdagon illusztrált könyv jut eszembe elsőre a kezemben gömbölyödő eszközről. Mindig is kedveltem az illusztrációkat - talán mert megannyi elfeledett nyelven íródott művel találkoztam már - de az ábrák messze túlmutatnak a nyelv korlátain. Messze többet árulnak el még az avatatlan szemlélőnek is - mint a rengeteg teleírt és már érthetetlen oldal.

A fedlapot takaró por felveti a lehetőséget - hogy én találtam meg ismét hosszú évtizedek óta! Vagy a helyiek pontosan tudják hogy itt van, csak a kíváncsi szemek elől elrejtendő nem takarították le a tetejét?
A kart megpillantva elmosolyodom - megtaláltam a kart - bármit is működtessen! S nincs kétségem afelől, hogy talán még a mai napig működőképes állapotban lehet - mert különben meg sem találtam volna! A kar melletti feliratot nem tudom elolvasni - de az egyértelmű, hogy van egy másik állása is - ami valamit izgalmasat csinálhat!

-Találtam egy elrejtett réges-régi kart! - osztom meg a többiekkel a felfedezés lényegét - De nem tudom, hogy mit csinál... - vallom be, de ennek ellenére szívesen meghúznám.
-Zárjam vissza és menjünk tovább, vagy nézzük meg, hogy mi történik? - teszem fel a kérdést nekik. Elvégre nyithat ajtót, vagy akár meg is süthet minket - és az sem biztos, hogy a helyiek örülnének ha piszkáljuk...
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Vafthruthnir

  • Moderator
  • Újonc
  • *****
  • Hozzászólások: 58
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #54 Dátum: 2019. Április 29. 18:15:55 »
Helyszín: Téverdő
Időpont: A.u. 412 nyárközép; alkonyat, éjjel; 1. nap


Szereplő: Dayne [Dierol]

Mino rendszeresen vizslatja a folyosó mindkét végét, melyből az egyik már sötétbe burkolózik. Ahogy kikászálódsz a szűkös, szemmel láthatóan járatlanabb ösvény torkából, a kardforgató felhúzza szemöldökét és kíváncsian tekint rád, hogy találtál-e valami érdekeset. Persze arcán nem látszik, de számított a semmire, így eléggé meglepte a valami. Egy kar. Hiszen ez is valami.
Közlendőd után, kissé gondterhelten lefelé néz, kezével állát megérinti, egyik ujja alsó ajkán dobol.
- Ha őszinte akarok lenni, én inkább harapnék valamit, esetleg vízszintbe helyezném magam pár órára. Ez a kar nem szalad el. Meg amúgy is, kellene valami rendes fényforrás. Igen. - elmélkedése közben felfele tekint elgondolkodva. Meggyőzve kissé saját magát is.


Szereplő: Ulhra [Utazó]

Az éjbe nyúló alkony árnyai között eltűnik a két alak, akik még pár perce figyelmed középpontjában álltak. Lándzsáik fémpengéi még megcsillanak egyszer-egyszer a néhai nap tompa fényében, majd alakjuk eggyé válik a sziklák ölelte sötétséggel.

Miután elhagyod eddigi menedéked, eltökélt utadat csak apró szisszenések, néhány kavics zörrenése, koppanása, illetve a gyér aljnövényzet finom zizegése kíséri. Ahogy körbe tekintesz, látod a esárnak kijelölt odúkból kiszűrődő álmos fényt, melyek valószínűleg fénygömbök munkájának gyümölcse. Itt-ott ezen derengést megtöri egy-egy kései szorgos lélek sziluettje.

Felérve az emelkedő azon pontjára, ahol néhány ismerős, szélgyalulta, emberes kődarab int vissza rád, megkönnyebbülsz, hogy nincs messze a három barát, kik fogadnak majd egy forró itallal, néhány jó szóval. Mi több kéne egy hosszú nap után.

Ami fogad, azonban nem más, mint egy még meleg, de kihunyt tábortűz, nyomok a gyér talaj homlokán. Kelet felé vezetnek, de a sötétségben szinte lehetetlen követni őket.
« Utoljára szerkesztve: 2019. Május 04. 19:43:54 írta Vafthruthnir »

Nem elérhető Az Ezüst Utazó

  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2215
  • Aktivitás:
    33%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #55 Dátum: 2019. Április 30. 07:51:15 »
Kicsit megnyugszom másfelé vették az irányt lesem még a két idegent egy darabig biztos szeretnék lenne, hogy nem Dayne irányába tartottak.  Előttem áll a hegynek fel...biztos nem fogok futni. Kezem lábam törném, hiába a kötél akkor is veszélyes. Nincsenek messze, döbbenten veszem észre hogy leléptek. A homlokomra csapok, a fáklyák! Nem gyújtottunk se kettőt se hármat se mást. Náluk volt az összes felszerelésünk. Követhetném őket, de reménytelen semmit nem lehet látni csak annyit, hogy kelet felé de ennyi. Inkább hátraarc, és vissza A Kalaposhoz, illetve az előző helyemre és csak  remélem, hogy reggelig nem hűlnek ki a nyomaik a faluba nem akarom még betenni a lábam hiába érvel mellette Dayne.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1559
  • Aktivitás:
    45%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Történet
« Válasz #56 Dátum: 2019. Május 04. 16:28:13 »
Helyszín: Téverdő
Időpont: 1. nap; alkonyat, éjjel


Örömmel tölt el, hogy elfogadták a segítségemet. Láttam, hogy szükségük van rá, de olykor az emberek büszkeségből és más butaság okán egyszerűen csak nem fogadják el. Ez szomorú, de tényszerű. Szerencsére most szó sem volt erről, így egy hatalmas és széles mosollyal jutalmazom őket, hogy aztán kíváncsian hallgassam a kérdéseimre adott-kapott választ-válaszokat!

Pihenned kéne! – említem meg finoman, de nem tudom, hogyan lenne ez lehetséges – Szükséged van rá, ha túlfeszíted a határaidat, az senkinek sem segít! – próbálom megérvelni a javaslatomat szelíden, de nem erőszak, így bármit is válaszol, azt elfogadom.

Ezután maradtam hát csendben és hallgattam a válaszokat, amik messze nem elegendőek, hogy kielégítsék az érdeklődésemet, ugyanakkor tudom, hogy ennél többet itt és most nem kaphatok. Ellenben elismeréssel nézek rá, mert az elmondottak alapján nem kevés akaraterő kell ehhez a művelethez és bizony ettől csak még inkább érdekel!

Szerintem ez egy ajándék. S csak azért félnek, mert nem értik. Az emberek mindig is féltek attól amit nem tudtak elhelyezni a világképükben! – jegyzem meg barátságosan – Örülök, hogy ne fajult el fizikai szintre! Sokszor az a végső állapot, hogy elpusztítanák azt, amit nem értenek, hogy minden megint a helyére kerüljön! De ne aggódj! Van egy erős bátyád és én is segítek, ahogy csak tudok!

Az út hátralévő részén csendben vagyok, újra Mino oldalán ballagok, takarékoskodva az erőmmel. Amikor már majdnem elérjük a kaput, egy nő kerül a látómezőnkbe, aki bizony már itt lehet egy ideje és talán vízre is szüksége lenne. Látom ugyan a fegyvert, de nem tartok attól, hogy odaugrik érte és ránk támad. Igen, helyes volt a megérzésem, mert amint észreveszi Szeria-t és/vagy Patelt – esetleg mindkettejüket – megnyugodni látszik.

Örömmel tölt el – mosolygok – amikor látom, hogy mennyire vidám a találkozás, hogy ennyire ragaszkodnak egymáshoz. Talán közeli barát vagy családtag lehet, de korai lenne még megítélni. Hallom amikor bemutatkozik – Aya – ami igazán tetszetős név! Úgy tűnik keményen dolgozik, ami megint csak megerősíti a tisztelemet és csodálatomat a testvérpár és persze Aya iránt. Idekint nem könnyű tisztálkodni, az, hogy némi koszt látni a picit nyers nőn, az egyáltalán nem zavar.

Elengedtem a gúnyt, és viszonoztam a gesztust, mosollyal és tisztelettel, majd követem a többieket, ahogy az invitálás elhangzik. Azt ugyan nem értem, hogy mire gondol ezzel a bizonyos Scuro-val kapcsolatban, de egyrészt Mino mellett biztonságban érzem magam, másfelől pedig egy újabb érdekes személyiség lehet, aki által reményeim szerint még inkább többet tudok meg az itt élő emberekről és mindennapjaikról!

Kiderül, hogy valami hadúr lesz, amire picit fakul a mosolyom, de nincs mit tenni, mert úgy tűnik, hogy ez a dolog már eldőlt. Aya is ebben erősít meg, így az egyetlen kérdés mindössze ez a vérontás dolog marad, ami nem kevés aggodalommal tölt el. Belekarolok Minoba és felnézek rá, hogy mit gondol erről, de csak tekintetem kérdez, magam csendben maradok.

Ez a fiatal és életerős férfi a támaszom, ha a szükség úgy hozná vagy épp fordítva, nem szeretnénk elcsúszni úgy vélem. Minden érdeklődő, legyen bármilyen fajú és méretű, a mérhetetlen kíváncsiságom mindig feléjük irányul. Eleddig lehet csak olvastam ilyesmiről, de élőben látni annyival másabb, több s jobb. Mikor megpihenünk, a naplóba jegyzetelnék, rajzolok le mindent, amit csak láttam. Azt is, ahogy Aya összekeni magát, de ezt nem teszem szóvá, inkább csak mosolygok rajta.

Mint mindenki, én is figyelek a szavaira, mellyel tovább irányít minket, mindent megjegyzek, ami csak elhangzik! Az intelmeket, az érveket és persze a tényeket, ami egyelőre nem az számomra, de közel ahhoz hasonlóként fogom kezelni. Ténnyé akkor válnak majd, ha magam is tapasztaltam, esetleg többek is megerősítették, akiknek szava ér annyit, hogy számításba vehessem. Addig is marad egy mosoly amit viszonzok Szeriának, majd Patelnek is jut belőle és indulnék, hogy úgy tegyek, ahogy Aya javasolta.

Mielőtt fürgén felmásznék, picit átmozgattam a tagjaimat és most az ösvényt nézem. Előre engedem Mino-t, majd vele tartok, de elég távol tőle, hogy ha bármi meglepetés érne minket, ne akadályozzuk egymást. Egy felfedező sosem lehet elég óvatos! Az elágazásnál megtorpanok és arcom a meleg levegő felé fordítom, hogy beleszimatoljak mit is érzek arról. Ezután a hordó felé pillantok, hogy megállapítsam: nem zavar, hogy ügyesnek kell lenni! Sőt! Szeretem a kihívásokat!

Úgy látom, hogy Dayne is kíváncsi, így ha Mino nem jelez veszélyt, a kutakodó mellé lépek csendben és magam is elvégzem a magam megfigyeléseit. Picit oldalra fordítom a buksim, hogy hallgatózzam is, de végeredményben, hacsak hirtelen nincs kéznél valami fényforrás, akkor azt hiszem nem erre fogunk tovább menni. Azért itt nem állok meg, de ahogy nézem a kutatótársam sem, így belebambulunk az üres hordókba is.

Megnézzük mindet? Kétlem találunk benne bármi érdekeset, de sosem lehet tudni! – vetem fel Dayne-nek

Bármi is a válasz, az biztos, hogy nem itt állunk meg. Ideje valamerre tovább haladni! Kivéve, hogy a férfi úgy dönt valami jobban felkeltette ennél az érdeklődését és így persze az enyémet is! Magam is utánanézek, miközben érdeklődöm, hogy „Mit is keresünk egészen pontosan?” Miközben Mino is itt van velünk, kiderül, hogy csak van itt valami, hiszen a Pálca felderengett a fal közelében!

Követem Dayne-t, aki láthatóan nagyon izgatott lett és persze rögtön faggatnám is, hogy ossza meg a tudást, ne fukarkodjon vele! Végül a válasz és némi nem kívánt fajta is elér minket. Mino látom feszült, de magam is érzem, ahogy az adrenalin feldübörög a testemben. Főleg, mikor megtaláljuk a kis kapcsolót! Engem itt megvettek és legszívesebben elmatatnék azzal a panellel!

Talán én felismerem! Engedj oda! – furakodom is, hogy jobban megnézhessem magamnak – Húzzuk meg! – javaslom csillogó tekintettel, de hozzáérni még nem mertem – Minek várjunk, ha most is lehet? – kérdezem Minotól, aki későbbre halasztaná a dolgot – Te mit tudsz ezekről Dayne? – kérdezem, peregnek a nyelvemről a szavak

Elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2647
  • Aktivitás:
    35%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Történet
« Válasz #57 Dátum: 2019. Május 05. 19:53:45 »
Helyszín: Téverdő
Időpont: 1. nap; alkonyat, éjjel


Eria kérdésére, hogy mi lehet a hordókban, tömören válaszolok
- Feltehetőleg poshadt víz lesz bennük. Szebb napokban itt tárolhatták vésztartaléknak, mert nem süti a nap, és hűvösebb is lehet, mint odakint. De ettől még el is dughattak valamit az aljukban - vélem, hisz ki tudja, hogy mit lelhetünk még bennük?

A kapcsolónál Eria is aktivizálódik, és igyekszik közelebbről is megnézni. Hogy ne legyek útban - félrelépek, és a kezébe adom a világító gömböt, hogy ha tudja, annak a fényében tanulmányozza az írást. A javaslatra, hogy húzzuk meg, szívesen igent mondanék, de jelenleg még túl keveset láttam a környékből ahhoz, hogy találgatni merjek, mit is csinál.
- Általában megváltoztatnak valamit Kisasszony - válaszolom Eriának a várható következményeket - mivel nem láttam még a többi részét a helynek, így nem tudom, hogy mi történik. Bármi történhet, és ettől izgalmas! Ránk omlaszthatja a járatot, elfeledett járatot tárhat fel, fénybe boríthatják ezt a helyet, vagy hangos tutulással tudathatják mindenkivel, hogy megjöttünk. Egyet tudok csak, mégpedig azt, hogy feltehetőleg még az alkotói akaratnak megfelelően működik... - vallom be, hogy fogalmam nincs, mit is csinál pontosan.

Mino meglepett arckifejezésére elmosolyodom.

- Tisztelettel megjegyzem, hogy ha nem szól, hogy a pálcám vége világít, akkor nem is találtam volna semmit! - hívom fel a figyelmét arra, hogy az ő érdeme is a felfedezés. A válasza ellenben engem lep meg. Aya szállása nem lehet túl messze, és ő itt szeretne lepihenni?!
-De itt... mutatok körbe, hogy minden csupa por, törmelék és kényelmetlenség! De magával az evés gondolatával nem tudok annyira ellenkezni - ahogy azzal sem, hogy a kar is meglesz még pár óra múlva. Megfigyeléseim alapján feltehetőleg igaza van. S tele hassal jobban esik bajba kerülni! Eriától visszakérem a fénygömböt, és ujjheggyel finoman megkocogtatva és némi mágiával* próbálom meg intenzívebb működésre bírni.


Hedge magic-ot próbálok meg alkalmazni, ha azzal lehet érdemben változtatni a fényerőn. Ha nem, akkor csak megkocogtatom ujjal
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Vafthruthnir

  • Moderator
  • Újonc
  • *****
  • Hozzászólások: 58
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #58 Dátum: 2019. Május 12. 11:01:56 »
Helyszín: Téverdő
Időpont: A.u. 412 nyárközép; éjjel; 1. nap


Ulhra [Utazó]

Hátramaradt utazótársaid hűlt táborhelyét elhagyod. Csak a kihunyt tábortűz szélfútta füstje búcsúztat. A nagyobb sziklák, közöttük vezető kopár ösvényen csak a hold ad némi útmutatást fényével. Ahogy a hold leplével betakarja az eget, érzed fáradságtól egyre lassuló lépteid.


Dayne [Dierol]

Átadod a sima felületű fénygömböt Eriának, majd egyből ujjaid tenyeredhez dörzsölöd, finoman ujbeggyel megérinted a fényforrás felszínét. Halk sercegés hallatszik, aztán hagy alább. Fokozatosan elkezd egyre erősebben derengeni, ezzel idővel normális fényviszonyokat biztosítva a járatrészen. Minden kis göcsört, repedés, redő teljes részletességgel tűnik szembe, mintha csak egy ráncos öregasszony arcát világítaná be a delelő nap.

Mino válaszodra mély levegőt vesz, majd derékra tett kézzel felfele néz elgondolkodva.
- Én, és a nagy szám. Mindenesetre tudom már, hogy ha éhes vagyok, vagy fáradt, akkor ne figyelmeztessek senkit derengő végű pálcákra.
- Másrészt.
- közben ujjával gesztikulál, figyelmet felhívva.
- Az alvás helyszíne határozottan Ayánál volt értendő. Ha már meghallgattuk nyugalmat keltő élcelődését, ez a minimum.


Eria [Thyriel]

Ahogy a sercegés alábbhagy, megközelíted a panelt a kitüremkedő sziklák között átférkőzve. Az erősebb fényviszonyok folytán, illetve jó megfigyelőkészséged által feltűnik egyfajta torzulás a panel mellett, gyakorlatilag egy késhegynyi felületen. Nagyon enyhe mozgása ez a sziklának, szemmel láthatólag. Szilárd anyag ilyet nem csinál, legalábbis te nagyon nem tapasztaltál hasonlót.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1559
  • Aktivitás:
    45%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Történet
« Válasz #59 Dátum: 2019. Május 13. 14:53:21 »
Helyszín: Téverdő
Időpont: A.u. 412 nyárközép; éjjel; 1. nap



Fürge, kecses és ügyes. Igen, ez vagyok én! S hozzátenném, hogy nagyon vidám! Most még kíváncsi is, ami szintén általában jellemző rám, szóval alapvetően már rajta vagyok, hogy meghúzzam a kart, amikor észreveszem, hogy valami eddig elkerülte a figyelmünket! Nem is habozok megosztani a felfedezést, de mit is tagadhatnám, ez azért kevés, hogy ne húzzam meg a kart. Annyit még megtehetek, hogy nem azonnal teszem meg, hanem megvárom mit mond Dayne

Van itt valami torzulás! Nézd! Nem, nem ott, hanem itt a panel mellett! Nagyon kicsi, azért nehéz észrevenni! Nem tudom van e jelentősége, szerinted mi lehet? Amúgy tudtad, hogy az efféle barlangok kiválóan alkalmasak arra, hogy több ilyen rejtett szoba is legyen? Szerintem ez az lesz, vagy egy járat! – be sem áll a szám – Amondó vagyok, ha nem tudod mi ez, szerintem ne várjunk tovább! – teszem a kezem a karra, bármikor meg tudjam húzni – Az egy dolog, hogy szilárd anyag elméletben nem tesz ilyet amit itt látsz. – nem baj ha összeérünk mikor odafurakodik megnézni mit is találtam – De sok ötletem nincs miért van így! – és még folytatnám, ha nincs válasz hamarost