Szerző Téma: Történet  (Megtekintve 195 alkalommal)

Nem elérhető Vafthruthnir

  • Moderator
  • Újonc
  • *****
  • Hozzászólások: 25
  • Aktivitás:
    11%
  • Karma 0
Történet
« Dátum: 2018. Augusztus 17. 11:54:05 »

Helyszín: Szájhalom. Két napra a Reszkető Ösvénytől.
Időpont: 1. nap; késő este

Elhagyva Navarent, s átkelve a Reszkető-szoroson, szemetek elé tárult a Határvidék nem túl barátságos látképe. Kopár, szikkadt földek, melynek arcát kisebb-nagyobb sziklák tagolják, akár a barázdák egy gondterhelt vénasszony tekintetén. A talaj néhol akár a púder. Porhanyos, finom, mindenre alkalmatlan. A térség szembetűnő különlegessége annak helyenként zöldes-kékes árnyalata, bár az utazás viszonylagos nehézsége - még a Vándor-ösvényen is - könnyen feledteti az utazóval a táj szépségeit.
A Szájhalom több, felfelé keskenyedő csonka kúp, mely a csúcsánál nyitott. Alakja nem szabályos, inkább dőlt, íves. Bejárata tágas, több méterre rúg. A kúpszerű létesítmények oldalán koponyák gyűlnek, méghozzá elhunyt vándorok maradványai. A helyi folklór szerint ezen halmok között nem árthat senki az élőknek, mert a holtak állnak bosszút a gyilkoson. Persze, sokszor egy gyilkos kéz a legutolsó, amitől félni kell a kietlen ösvényen.

A kis vándorcsoport készülődik lassan az éjszakához. Külsejük rendhagyó annak, ki a nyugati földekről jött. Öltözékük laza, bő, az út pora miatt kékes-zöldes árnyalatú. Fejük betekerve lazán valamilyen vászonnal. Testük látható része hófehérre van festve, hogy kiemelje karjukon futó Vérvarratukat.
A táborban, az alkony félhomályában kisebb-nagyobb fénygömbök halvány fénye dereng. A Szájhalmok belsejéből a fény lidércessé teszi a látképet.

Az öreg Szeko pipájának fénye fel-felvillan, és egy szívás után a portól kékes-zöldes, ráncos arcán finom mosoly kerekedik. Lánya, Oja aggodalommal tekint apja káros időtöltésére. Két fekete bőrszínű milavei lakos. Az öreg általában gancs leveleket szív, a lánya pedig szúros szemmel nézi mindeközben.

Ketten - a szoros végén csatlakoztak a csapathoz - heverésznek az egyik tábortűz csattogó lángjánál. A harmadik a csapdákat gyűjti össze a környékről, hátha valami jut a fél fogukra még az éjszaka beállta előtt.

Két nő, Ipo és Eno tisztítják az edényeket homokkal, feltűrt ruhaujjal. Néha-néha egy kacaj töri meg a munka viszonylagos csendjét. Testvérek. Ez a tény, a közöttük folyó számtalan vitát bőven megmagyarázza. Omar városából származnak. Mindketten pultosok voltak, de otthagyták. Túl erőszakos hely volt.

Irlar, a kereskedő, egy általa birtokolt aneen tövében pihenget ruhával lefedett arccal. Jószága éppen a gazda által kapott egeret rágcsálja, mivel közel s távol se fű, se fa.

A tőlük pár méterre lévő magas, lapos sziklán Mino őrködik unottan, közben kortyolgatva kedvenc navareni söréből, a Tüzes Kápsálból. Fekete, egyenes haj, hátratűzve. Szép arc, annál szebb mozdulatok, ha valaki az életére tör. A kereskedő szállítmányát őrzi, de azért fél szemmel a csapaton is rajta tartja a szemét, nehogy bajuk essen.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 1344
  • Aktivitás:
    5%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Történet
« Válasz #1 Dátum: 2018. Augusztus 19. 09:57:56 »
Helyszín: Szájhalom. Két napra a Reszkető Ösvénytől.
Időpont: 1. nap; késő este


Sosem tudtam igazán sokáig a fenekemen ülni. Igazából anyám ezt sokkal másképp fejezte ki, más szavakat használt, de a tény, hogy már akkor is minél messzebbre, magasabbra vagy mélyebbre vágytam. Felfedeztem a környéket, mindent, amit csak gyermekként, tinédzserként és felnőttként lehetett. Másztam fára, oszlopra vagy természet adta magasságba, felfedeztem barlangot és tavak mélyét, mindent! S egyszerűen nem tudtam betelni a csodával, ami körülvett. Nem csak a horizont alatt vagy felett láttam szemet gyönyörködtetőt, de felfedeztem a belső szépségeket is. Láttam élet ezer arcát és mindig is azon tűnődtem, hogy honnan jutottunk el ide és hova tartunk!

Utazni kezdtem, mert a környéket már ismertem, más, új dolgokra vágytam. Navarent, Reszkető-szoros és Határvidék felé vitt az utam. Mintákat gyűjtöttem, hogy majd megvizsgáljam, mikor épp nem úton vagyok, megismerjem titkaikat. Olvastam és olvastam és írtam, bármiről is legyen szó! Rajzoltam, ha úgy volt, de megörökítettem mindenképp, amivel találkoztam. Így épp most is effélét teszek, itt, ahol pihenünk. A kopár, szikkadt földet a sziklákkal és színárnyalatokkal, melyek el-elragadják a tekintetem az alkotásom felöl. S most, itt, Szájhalomnál az íveket húzom épp, több méteres hatalmasságokat vetek papírra, hogy ne felejtsem le és el azokat, akik előttünk jártak erre és nem jutottak tovább. Történetüket is őrzöm, melyet majd egyszer tovább adhatok.

Esteledik, így elteszem az eszközöket, melyekkel megörökítettem mindezt, hogy ott segítsek, ahol csak tudok. Igaz, hogy olajozottan megy minden, de eközben újabb lehetőség adódik arra, hogy megnézzem magamnak a Vérvarratot, a festéket, amit használtak, a praktikus és egyszerű viseletet, őket. Ez az éjszakába hajló kép és szépséges, újabb ihletet adott. De most, mosolyogva figyelem Szeko-t, ahogy esti rituáléjára készül, ahogy Oja aggódó pillantása sem kerülte el a figyelmem, s mint ilyen teljesen megértem őt, hiszen az én apám is így tett. Nem sokat tudok Milave-ről, de már találkozásunk után elhatároztam, hogy ezen változtatni fogok!

A pihenőket nem zavarom meg, inkább a csapdáknál segítek ha kell, de ha nem akkor csak a kacagó testvéreket, Ipo-t és Eno-t hallgatom, ahogy az a láthatatlan kötelék boldogan feszül köztük. Egyedül nőttem fel, de szerettem volna egy testvért, valakit, akivel megoszthatom mindazt amit találtam és nem szegény édesanyámnak kellett volna látnia, mennyire más vagyok, mint a legtöbb környékbeli gyerek. Persze voltak barátaim, de egy testvér, az bizony teljesen más! Apám elhagyott minket, máshol próbált szerencsét, de mi kitartottunk és túlléptünk a fájdalmon, amit távozása okozott. Olykor elgondolkodom azon, hogy vajon megtalálta e amit keresett és ha igen, megismerem e valaha.

Valamennyit tudok Omar városáról, hallomásból, meg amit ők meséltek, de úgy érzem az a történet még nem ért véget. Sok mindenről beszélhetnének, ha idejük engedni fogja. Úgy, ahogy Irlal-t is „zaklattam” szűnni nem akaró kérdéseimmel, meséljen arról ahonnan jött, a csodálatos állatról, mely a társa utazásai során és persze arról, hogy milyen egy kereskedő élete. De mindez nem volt elég, Mino sem menekülhetett kíváncsiságom elől, ahogy megkóstoltam a navareni sört és szájának fanyar ízét, ha engedte, mert egy jóképű férfi aki életekre vigyáz, megérdemelt (legalább) ennyit! El is időztem picit rajta, de aztán én is a nagy egészet vettem szemügyre, a két új tagot, kik csatlakoztak hozzánk, róluk még semmit sem tudok.

Nem elérhető Az Ezüst Utazó

  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2030
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #2 Dátum: 2018. Augusztus 21. 08:19:52 »
Helyszín:Szájhalom.Két napra a reszkető ösvénytől.
Időpont: 1. nap, késő este.

El se tudnám képzelni, hogy ne ezt csináljam. Persze megfordult már a fejemben milyen lenne egy irodában ücsörögni naphosszat de rögvest el is vetettem az ötletet. A szüleimnek is van "normális" munkája. Ők is gyógyítók mint én, illetve fordítva én lettem az ami ők. De mindig láttam rajtuk "reszkettek" azért, hogy mehessenek akárhová. Nekem se sokáig kellett várni, elmentünk egy messzi erdőbe ahol két fontos dolgot kellett találnom víz és élelem. Vizet könnyet felfogtam nagy leveleken, viszont élelem két patkány a megnyúzás olyan volt amilyen de mint amilyen a tűzrakás is. Aki viszont éhes nem válogat. A szüleim szerintem távolról megfigyeltek de nem szóltak bele. Ha felégettem volna az erdőt ahhoz lett volna egynéhány szavuk. Így kezdődött...
Nem emlékszem, hogy valaha is jártam volna itt. Ezek a sziklák eléggé beivódnának az emberbe, akár akarja akár nem. Merengenék rajtuk ha nem lenne sötét, vajon mi tehette ilyen alakúvá őket? Valamilyen erős szélvihar ami nem akart elállni évszázadokig vagy évezredekig? A sörről viszont eszembe jut a víz, és hol van a legközelebbi vízforrás vagy fúrt kút? Hol lehet élelemhez jutni ha nekiindulunk mert az egér biztos finom de csak fél órára elég ételként.
A Túlpörgött kisasszonyt hallgatom és csak fél szemmel nézem. Jó lenne szólni neki aludjon már kell az energia későbbre is de ő tudja.


Nem elérhető Cyrgaan KheaLorn

  • Nemeskyr kardforgató
  • Haladó
  • ***
  • Hozzászólások: 647
  • Aktivitás:
    1%
  • Karma 0
  • A hóhajú erioni
Re:Történet
« Válasz #3 Dátum: 2018. Augusztus 26. 20:31:43 »
Jo
Helyszín: Szájhalom. Két napra a Reszkető Ösvénytől.
Időpont: 1. nap; késő este


Egész nap szótlan és elgondolkodott volt, csak néha váltott pár szót - jobbára azt is csak akkor, ha kérdezték.
A táborverés és az esti munkák során - mivel a saját dolgaival nemigen kell törődnie - segít, ha szükség van rá, míg végül letelepszik egy sziklán és leveri a port a ruházatáról. Nem, mintha bármi célja vagy értelme volna, de megnyugtatja a lelkivilágát.
Aztán elnyúlik a sziklán, és az eget bámulja. Időről időre oldalra fordítja a fejét, ha a mosogató nővérek felől hangosabb szó érkezik, de szótlanul figyeli a tábor életét - a pipázó öreget, az aneen mellett pihenő kereskedőt, és a többieket. Szokatlan egy kicsit még, hogy ennyien vannak körülötte, jobbára egyedül tette meg azt az utat, amit bejárt. Szinte újra meg kell majd tanulnia kommunikálni velük. Az a kevés, amit tud róluk, az elég.
"A férfit csak ezután vettem észre. Igazi ragadozó volt: hószínű, vállig omló sörény, markáns, óarany árnyalatú, kyr vonású arc, a szeme pedig... förgeteg-szürke, mint vihar után a hajnali ég. Egy tisztavérű kyr."

Alan O'Connor - A Halál hét arca

Nem elérhető Vafthruthnir

  • Moderator
  • Újonc
  • *****
  • Hozzászólások: 25
  • Aktivitás:
    11%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #4 Dátum: 2018. Augusztus 27. 18:10:14 »
Helyszín: Szájhalom. Két napra a Reszkető Ösvénytől.
Időpont: 1. nap; késő este, kora hajnal
Szereplő: Eria [Thyriel]

Szeko, pipáját szája szélére igazítja, miközben már odébb állt, és enyhén arca előtt legyező lányára tekint. Lánya visszanéz, próbálja mérgét minél tovább tartani, de a szája szélének görbülése egy jel arra, hogy ezen igyekezetében kudarcot vallott. Pipáját a vén felmutatja neki és félreteszi - ezzel jelezve, hogy közelebb jöhet, elmúlt a "veszély" - majd egy térképszerű irományt vesz elő.

A két testvér az egész út alatt veszekedtek vagy nevettek, nehéz kiigazodni rajtuk. Ipo talán egy kissé "nyugodtabb", Eno a hangosabb a kettejük közül, többet henceg. Jól kiegészítik egymást.
Beszélgetésükből csak foszlányokat hallasz. Amiket kiveszel a beszélgetésből, az a helység, vagyis Omar; egy fogadó, a Bősz Bányász és egy férfi, aki a kuncogás fő tárgya.

Irlart utad során egy jókedélyű, mindig mosolygó, jóízűen kacagó embernek ismerted meg. Jókedélye saját bevallása szerint szakmai ártalom, hiszen egy mondás szerint, az a kereskedő, aki nem tud mosolyogni, az váltson inkább szakmát.
Alacsony ember, köpcös, általában a hasán pihenteti a kezét. Hosszú beszélgetéseitek során kiderült, hogy főként az északi királyságokban kereskedik. Ghán, Draolisz és Navaren földjein, illetve ha még a téli fagyok nem zárták le a Reszkető-szorost, akkor egészen a Kataru-pusztákig. Nagy álma, ha lesz elég vagyona, akkor vesz egy kisebb hajót, amivel a tengerpartot és a folyókat is szelheti és így Milave és Ankuán földjéről is tud javakat szállítani.
Egyetlen aggodalma van, hogy Pitaron újra felemelkedik és visszafoglalja régi földjeit, Milavét, Iszkobált. Ha a jelenlegi császárnőn múlik, III. Kaladien úrnőn, akkor nem fog tétovázni célja elérésében. Remélhetőleg a királyságtól délre elnyúló területek jobban lekötik a figyelmét. Legalább addig, amíg Irlar nyugdíjba nem vonul.
Mesélt még Culóról, az aneenjéről. Ghánban vette, amikor még egy másik öregebb állatot használt. Eleinte nem kedvelte, nagyon makacs volt, de idővel megismerték egymás rigolyáit. Azt nem mondja, hogy kezes bárány, de úgy érzi az évek során elkezdték jobban tisztelni egymást és ez az első lépés a helyes úton. A kereskedő, amikor Culóról beszél, sokszor az állat úgy néz rá, mintha értené. Ha sértegeti, sokszor ráhördül vagy meghúzza a fejfedőjét a köpcös kalmárnak.

Minot egy közvetlen embernek ismerted meg. Látszik rajta, hogy a mának él, ami veszélyes munkájából kifolyólag érthető. Ennek ellenére megfontolt, ha a hivatásáról van szó. Tudja mikor van itt az ideje a komolytalanságnak és a komolyságnak. Szereti a jó történeteket, talán ezért is szegődött Irlar mellé. A múltjáról sokat nem tudni, csak annyit, hogy pitaroni és hajdanán elkötelezett híve volt a császárnő politikájának. Irlar szerint valami magasabb rangú katona lehetett, mert egyszer megtalálta a pecsétjét, aminél díszesebbet, sosem látott.
A csókokat szívesen viszonozza, bár csak lopva, mert Irlar nem nagyon szereti ha ezen a vidéken elvonják a figyelmét, pihenőidő ide vagy oda. Sört is csak úgy ad neki, hogy megszabja mennyit ihat. Mino mindig azt mondja, hogy lehet, atyáskodik a kalmár, de a sör legalább ingyen van.

A tábortűznél lévők, illetve a csapdákat serényen gyűjtögető férfi a Parázsló Ormok nevű kisebb településről származnak. Ez egy közeli település, nagyjából 70 km-re innen az út mentén. Sokat nem meséltek egyelőre, csakhogy a rossz viszonyok miatt jöttek el onnan.




Szereplő: Ulhra [Az Ezüst Utazó]

Ahogy eltűnődsz a sziklák, halmok különös alakján, hogy mi és hogyan tehette őket olyanná, amilyenek, hirtelen egy enyhe zsörtölődés csapja meg a füledet. A beszélgetés az egyik tábortűz felől jön, ahol két helyi férfi beszélget, akik még a Reszkető-szorosnál csatlakoztak hozzátok pár napja. Vel és Aseo a páros neve.
Vel, nagy- és mutatóujjával fogja gancs cigarettáját, nagyot szív bele. Felizzó fénye, mint a szentjánosbogár. Eltűnődik az ormokon, sziklákon, sokat beszél a Vasszélről.

Az élelemmel egyenlőre nem lesz gondja az utazócsapatnak, mivel a két faluhoz vezető út, illetve a Vándor-ösvény kereszteződésénél volt egy helyi kereskedő és szárított ételt tudtak szerezni. Vizet is ugyaninnen vettek, ami pár napig elég. Esetleg végszükség esetén felkutatható egy közeli szélcsapda, ahonnan víz vételezhető. Híresztelések szerint a környéken találtak egyet.




Szereplő: Jo [Cyrgaan KheaLorn]

Szűkszavúságod az utazókat nem zavarja, hiszen az út fáradalmait mindenki máshogy vészeli át. Van aki kibeszéli magából a napi fáradságot, de mások csak tartogatják az energiáikat, ami szótlanságukban fejeződik ki.




[Mindenki]

Lassacskán lecsuklya szemét az alkony, miközben a fénytől bíbor sziklák lila, majd kék ruhát öltenek. Egy-két éjszakai állat hangja néha megtöri az éjjel csendjét, de a fénygömbök és a tűz látványa nem engedi közel őket. Az őrséget az egyik helyi (Parázsló Ormokból származó) kezdi, Caró, majd kora hajnalban Mino váltja. A fegyvereket azért előkészítik, mindenkinél legyen valami kéztávolságban.
A helyiek a halomban alszanak, a többiek vászonsátrakban. Irlar, Culó mellett tér nyugovóra, miután lepakolta róla a terhet. Ebben Mino is segédkezik.

Másnap kora hajnalban - a napfény első sugarainál - kezditek a sátorbontást. A fellógatott edények még finoman lengedeznek a szélben. Irlar éppen jószága szíján szorít, amikor Mino füttyent neki diszkréten, majd a távolba mutat, jelezve, hogy valamit lát a horizonton.


Megjegyzés: A fent leírt, de névre szóló életképeket mindegyik játékos többé-kevésbé látja, hallja, mivel mindenki pihenés közben figyel a körülötte folyó eseményekre.

Nem elérhető Az Ezüst Utazó

  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2030
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #5 Dátum: 2018. Szeptember 13. 09:42:04 »
A sátram felállítása nem okoz problémát nem ez az első alkalom szinte percek kérdése, nem igaz fél óra. A  sziklákon a formáikon így nem hajolhat meg egy sem olyan könnyen. Kezd sötétedni és már úgy sem látom őket. Előveszem a táskámból a jegyzet füzetem és tájékozódom a leendő élelem és vízforrásokról magam is odaülve a tűz köré. A legfontosabb fegyverem a kardom már végigolajoztam, a persze nem háztartási olajjal. De ezt magamban kell, szoktam csinálni így tanították. Most ott van a hüvelyében az oldalamra kötve. Egyenlőre nem akarom elmondani senkinek mi a tudásom vagy a végzettségem.? Minek is nevezzem. De a két férfi beszélgetése megüti a fülem a másik tábortűztől. Odamegyek hozzájuk egy kis társasági élet sosem árt.
Vel és Asea: Gyorsan felfirkantom a nevüket a jegyzet füzetbe. Nem kell sok zaklatás sőt elég, hogy bemutatkozom és biztosítom őket nem vagyok semmilyen hatósági szerv akár a sátramat is átnézhetik, engem leginkább ez a vasszél érdekel. A hátam mögé mutatok csak fél karral mert éppen úgy sikerült leülni, hogy háttal van nekem. Bármit mondanak tudnak, mondanak azt felírom ebbe. A jegyzet füzetre bökök. Illetve mosolygok mert az a hatósági szervnek nem nem szokása. Meg is mutatom, végül megered a nyelvük. Ők beszélnek én kérdezek ők válaszolnak,   Aztán a két ember társaságában sikerül sikerül némi friss levegőhöz jutni. 
Csak fél füllel hallom, hogy Vel? Igen ő rákérdez melyik az enyém, Rábökök egyenlőre csak fejjel. Elbúcsúzom, megvárom hogyan művelik előrehajlás kézfogás ölelkezés vagy bármi. Embere vagy emberei válogatják. Aztán átvetem a táskám és a tábortüzek fényénél keringőzve nehogy felébresszek valakit odasétálok túlpörgött kisasszonyhoz és a nagy társasághoz. Bemutatkozom neki, majd sajnálattal közlöm, hogy nekem aludnom kell. A sátramban alattam van a mondjuk rá, hogy párnám alatt a a fegyver. De itt mindenkinek van, csak annyi időm van az alvásig hogy odategyem. El se hittem, hogy ennyire fáradt voltam.
Másnap hajnal:
A sátorbontás valahogy mindig gyorsabb mint a kipakolás csak néhány perc. Még arra is maradt időm hogy a megismert vezetőkkel viccelődjek. Magam is csak bámulom azt távoli akármit, a hajnali derengésben. Semmit sem ér a belém palántált rengeteg tudomány...vonogatom a vállam.
De azért megkockáztatok egy kérdést Vel felé.
-Vasszél? Mert ha az és itt ácsorgunk abba belehalunk!





Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 1344
  • Aktivitás:
    5%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Történet
« Válasz #6 Dátum: 2018. Szeptember 24. 20:00:38 »
Helyszín: Szájhalom. Két napra a Reszkető Ösvénytől.
Időpont: 1. nap; késő este, kora hajnal


Megmosolyogva Szeko és lánya közti meghitt családias pillanatot s elmerengek picit az emberi kapcsolatokon, a családi kötelékeken és azon, amit mindeddig megtudtam róla. Kiegészítem a most látottakkal és érzéseimmel amiket a pillanat kiváltott, majd jókedvűen fordulok a két testvér felé. Őket is hosszasan figyeltem, némán és anélkül, hogy bármit kérdeztem volna, pedig elhihetitek, lett volna elég alkalom ahol ki akartam elégíteni a kíváncsiságomat. Nem tettem és talán így volt jobb, de az biztos, hogy sokat megtudtam kettejükről. Most is épp tovább öregbítik a róluk kialakult képet és hangtalan kuncogok velük azon a bizonyos férfin, mintha magam is ismerném. Igazából a hangulat ragadott magával, a különbség, melynek dacára erősebb a kötelékük mint sok más rokonnak kit szerencsém-szerencsétlenségem volt látni.

Természetesen megjegeztem a helyiség, a fogadó nevét de aztán mivel nem hallottam kiről lehet szó, inkább Irlal felé fordultam. Ő az én mosolyom, a vidámságom és boldogságom. Olyan amilyennek a világot látni szeretném – még ha nem is olyan – és ha nem kíváncsi felfedező lennék, akkor bizony kereskedőnek álltam volna! Sokfelé utaznak és mindenféle árut visznek, sőt kedves barátjuk van, akit jelen esetben Culo-nak hívnak! Természetesen minden szavát úgy ittam magamba, mint a kiszáradt szivacs a csepp esővizet, úgy eltűnt, mintha sosem esett volna! De ott volt benne-bennem és ez így volt helyénvaló! 

Annyira hajóznék vele, nem várna a világ, hogy felfedezzem és megismerjem, hogy megfejtsem titkait és végül egy könyvben megmutassam a szépségeit és veszélyeit az arra kíváncsiaknak! Tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül, hogy előttem is készült ilyen, de egy újabb szemlélet talán egészebbé teheti a nagy képet! Olyan szépek ezek a nevek, hogy puszta csengésük fellelkesít! Ghán, Draolis, Navaren, Kataru, Milave, Ankua… és sorolhatnám. Kik voltak ott először és azóta mi történt arra, ki adta e nevet és mi lett vele? Ó… de vágyom, arra bejárjam a földeket! Találkozni III. Kaladien úrnővel, vagy pártatlanul részese legyek valami csodálatos, esetleg jelentős (történelmi) eseménynek! Azt hiszem, hogy picit elragadtak a gondolataim!

Szóval egy jó barát bizony fontos az úton! Egyedül indultam el, de talán lesznek mások is, akik csatlakoznak és megoszthatjuk egymással a felfedezés örömét.

Visszatérve a jelenbe Minora pillantok és elgondolkoztam azon, hogy ha valaki ennyire tudja értékelni az életet, akkor mennyire tiszteli is azt, pusztán azért, mert tudja, hogy talán nincs holnap. Ugyanakkor pont emiatt félek is kicsit, ha közelebb engedném, akkor csak egy megvolt lennék a vége előtt. Mindenesetre a jó történetek fontosak számára és ez egy olyan tulajdonsága ami nekem tetszik. A titkai pedig még inkább, de talán még korai lenne kutakodni, főleg engedély nélkül. Igaz, úgy oda egy bizonyos izgalom, de még hosszú az út, talán kiderül magától is! Addig be kellett érnünk a lopott csókokkal és gyengéd érintéssel, míg el nem nyeri a bizalmamat és a lehetőséget, hogy még jobban megismerjük egymást. Addig is bár tudom mit szeretnék kérdezni, inkább a pihenés felé húz a testem, ha elmém és szívem még ébren is tartana…

Lehet elszenderedek, de ha felébrednék hajnalban, akkor csatlakoznék Minohoz, akihez odabújva valami melegített italt kortyolgatnék (teát esetleg). Megkínálom belőle, nem sajnálom tőle és közben a hajnalt csodálnám kiélvezve egy férfi közelségét és a tényt, hogy új napra, új kaland jut! Nem kell sokat várnom, mígnem később, mikor az a bizonyos figyelmeztetés elhangzik az említett irányba pillantva várjam milyen érdekes dolog történik majd velem!

Nem elérhető Vafthruthnir

  • Moderator
  • Újonc
  • *****
  • Hozzászólások: 25
  • Aktivitás:
    11%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #7 Dátum: 2018. Szeptember 30. 09:12:19 »
Helyszín: Szájhalom. Két napra a Reszkető Ösvénytől.
Időpont: 1. nap; késő este, kora hajnal




Szereplő: Ulhra [Az Ezüst Utazó]

A lágyan pattogó tűz mellett - esetleg megtoldva egy fénygömb gyenge fényerejével - firkálod papírra összeszedett tudásod a környékről. Vízforrás és élelemforrás alapvetően van, de kézenfekvő ezekért inkább betévedni az egyik közeli településre, a délebbre fekvő Cylion Medrekbe, vagy az északabbra, az alacsonyabb hegyek lábai által közrefogott Parázsló Ormok falujába. A minap elhagyott elágazás pont elvezet viszonylagos biztonsággal mindkét településre.

Vel és Aseo szívesen fogad, meg is kínálnak gancs leveleikkel, hátha egy kis ellazulásra vágysz, illetve a beszélgetés is felszabadultabb emellett. Vel egy vörös szakállas, kék szemű, körülbelül 20-as évei végén járó férfi. Sokat nevet. A Vasszélről leginkább legendákat ismer, történeteket, kereskedők hatásvadász meséit, amivel az ifjakat próbálják elkápráztatni, hogy szüleik jutalmazzák 1-2 shinnel, amiért lefoglalták a legényeket, leányokat. Ahogy hallgatod, egy-két tény nyilvánvalóvá válik, melyek ismétlődnek sok elbeszélésben, vagyis az úgynevezett nano szellemek, melyek sokak szerint alkotói ezen borzalomnak, és a teljes pusztulás, ami a jelenséggel jár.

Hajnalban egyből felfigyelsz a látóhatáron lévő felporzásra. Szemlátomást északkeleti irányból érkezik. Vel dörzsöli vöröses szakálát, közben száját húzza és kellő határozottsággal kijelenti, hogy szerinte ez biztos nem lehet a Vasszél, mert úgy képzeli el, ha egyszer személyesen is megtapasztalja legalább a látványát, menten maga alá csinál. Arról megerősít, hogy ez még nem történt meg.




Szereplő: Eria [Thyriel]

Az éjjel, a tábortüzek egymással táncoló lángnyelvei, hajnalra már csak a sápadt hamu között fel-felvillanó parázsként ásítoznak, mikor a poros szellő megmozgatja azokat. Kellemes gondolatok folytán, az elalvás is édessé válik.

A hajnal száraz, az éjszaka hidegét tovaűzi a felkelő nap vöröses fénye. Ébredés után egyből vágysz egy erős teára, így vizet vételezel a már kiásott, hengerszerű páragyűjtőből. A létszám és gyűjtött folyadék függvényében állítja össze a víz fejadagokat. A fém bögrédbe nézve egyértelművé válik, hogy ez egy nagyon erős ital lesz, mert félig tudott megtelni. A gép határozottan zárja le csapját, nem törődve reggeli szükségleteiddel. Természetesen ezt a vásárolt vízkészletekkel is ki tudod egészíteni, de mindig ajánlott az éjjel gyűjtött adagot felhasználni, hiszen az ingyen volt.

Kellő nyugalommal és magabiztossággal raksz tüzet, bögrédet a tűz mellé helyezed, hogy az még ne nyaldossa az oldalát, de hamar felmelegedjen. Készleteidből előveszel néhány száraz levelet, amit még a környéken gyűjtöttél és tudod, hogy kellemes, fűszeres ízű italt lehet belőlük készíteni.

Mino örömmel veszi a közeledésed, főleg ilyen barátságtalan vidéken. Miközben italoddal frissíted fel magad, egy arcodba lógó tincset igazít félre, hogy ne zavarjon a pihenésben.


Megjegyzés [Thyriel]: A "Rugalmas jártasság" képességed miatt választhatsz egy jártasságot minden reggel, amiben aznap képzett vagy, vagyis -1 nehézségi fokkal dobod a hozzá kapcsolódó próbákat.



[Mindenki]

A porfelhőből egy különös jelenség tárul szemetek elé. Soklábú tekervény, egy óriás peréz iramodik végig két utasával, egyre közeledve a táborhelyhez. Egy leányzó és egy férfiú üldögél rajta, miközben az utóbbi hevesen integet. Ruhájuk alapján nem kerecsenek, nem az Ösvény vándorai. Öltözékükön nem látszik ezen vidék kékes, zöldes pora. Karjukról hiányzik a Vérvarrat.

Ahogy észreveszik a fiú véres vászoningjét, a helyiek (Vel, Aseo, Caró) egyből íjat szegeznek rá. Sokak szerint többet ér egy rövid ideig tartó rossz lelkiismeret egy gyilkosság miatt, minthogy a saját életüket adják oda egy idegenért. Azt hangoztatják, biztosan a közeli vad törzsek támadták meg őket, nem érdemes felkelteni ezen civilizálatlan népek figyelmét azzal, hogy ezen jött-ment népségnek menedéket, segítséget nyújtanak.

A lány nyugodtan üldögél a perézen, tekintete azt sugallja, nincs teljesen a jelenben, legalábbis részben máshova koncentrál. A peréz viselkedése meglepően nyugodt, még rágószerveit sem mozgatja, testével nem fészkelődik.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 1344
  • Aktivitás:
    5%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Történet
« Válasz #8 Dátum: 2018. Október 02. 17:20:04 »
Helyszín: Szájhalom. Két napra a Reszkető Ösvénytől.
Időpont: 1. nap; késő este, kora hajnal


Jól aludtam! Eleget és pihentetően! Könnyed hát az ébredés és jól eső nyújtózással fogadom az engem simogató – pirulok picit másfelé kalandozva, majd visszatérve a jelenbe és halkan kuncogva – a vöröses napsugarakat. Velem ébredt jókedvemet az sem tudja elrontani, hogy kevesebb éltető folyadékkal tudok gazdálkodni, mint az ideális lenne. Nincs mit tenni, egy picit ki kell pótoljam, de aztán már készülhet is a finom ízt adó levelekből a forró ital!

Ahogy a vörös sugarakat felváltják a lobogó lángok, úgy érzem, hogy ez a nap csodás lesz! Jó, minden reggel ezt érzem, de most biztos vagyok benne, hogy így lesz! Rendben-rendben, ezt is mindig így gondolom, de most valami nagyon jó dolog fog történni! Oké… szóval a főzetemet megosztom Minoval amennyiben kérne belőle és nem zavar, hogy alapvetően mi mozgatja, amíg mindketten örömünket leljük benne! Rámosolygok, mikor a hajtincset próbál rendreutasítani, majd…

Teljesen elragad a látvány – s bár az ösztönök is, melyek miatt, fegyvert ragadok (nem veszem még elő) – alaposan megbambulom ezt a lényt és lovasait, majd a felismerés öröme után azért némi óvatosság érzésével húzódom közelebb a férfihoz kivel az éjszaka megosztottam a fekhelyemet. Hamarost kiderül, hogy talán mindez felesleges volt, hiszen két lovasa is van ennek a hatalmas és érdekes lénynek, Pereznek, s mint ahogy nekünk integetnek, úgy egyet előrelépve magam is így teszek, immáron mosolyogva.

Nem tudom hogy honnan érkeztek vagy mióta vannak úton, de alig várom hogy megkérdezhessem kik ők és merről jöttek, milyen hírek vannak arrafelé és persze, merre tartanak! Picit gyanús, hogy nem koszosak annyira, mint egy igazi utazás megkívánná, de talán majd elmesélik miért van ez így. A Vérvarrat hiánya is érdekes információ, ahogyan még egy fontos dolog ragadja meg a figyelmem: a fiatal nő tekintete! Lehet, hogy úgy irányítja a Peréz-t, hogy gondolatban beszél hozzá?

Jó reggelt néktek! – köszöntöm őket

Off-Topic: megjelenítés
Megjegyzés: Választott jártasság: Persuasion
« Utoljára szerkesztve: 2018. Október 03. 19:38:24 írta Thyriel »

Nem elérhető Az Ezüst Utazó

  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2030
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #9 Dátum: 2018. Október 14. 09:10:43 »
Helyszín: Szájhalom két napra a Reszkető Ösvénytől.
Időpont: Másnap Hajnalban.
Név: Ulhra.

Visszagondolok a tegnap estére, egész jól sikerült. A helybéliek első benyomásom szerint ezt  "Egyszer élünk ne pazaroljuk el" mottót vagy stílust vinni. Nekik van igazuk, miért is tennék? Mind emellett szert tettem két cimborára, egyenlőre még csak így hívom őket. A barát kategória nagyon messze van ettől. El akartam menni a kis hölgy sátrához bemutatkozás céljából, el is indultam aztán ráhagytam majd holnap. Szép volt az írásuk, nem mintha értenék az ilyesmihez csak megjegyeztem nekik. Megkérdeztem milyen magasak hány kilók, leírtam milyen a kinézetük. Érdeke őket miért fontos ez, egyenlőre a tudományom tárgyát titkoltam. Annyit válaszoltam mert csak pálcika embereket tudok rajzolni   is hazudtam ez így van. Be is mutattam, egy gyönyörű pálcikaembert sikerült rajzolni akinek öt darab hajszála mind az ég felé meredt.
A remekműn nem tudom ki röhögött jobban, az is lehet hogy egyszerre nekem még a könnyem is csorgott. Mindez már azután történt, hogy bármi amit tudtak elmondtak nekem a Vasszélről, a víz és élelemforrásokról ahogyan előre haladunk. A Gancs cigaretta, kipróbáltam jobb mint a füstjében ülni. Jó kedvem lett nem szívtam bele csak kettőt ha jól emlékszem. Elfáradtam, annyi energiám maradt hogy betegyem a kardom a párnámnak titulált valami alá. Nagyjából olyan gyorsan aludtam el mint akit fejbe vertek.
Másnap hajnalban: Féltem fájni fog a fejem de semmi, na azért nem fogok ebből rendszert csinálni. A sátram könnyen bontható, lehet mert csak hajigálom össze. A kibontás meg olyan hosszú, mert mi hol van? Az állandó társaim hozzá szoktak a trehányságomhoz fel se tűnik nekik. Az ittenieknek meg  majd hozzászoknak.
Nem vasszél a távoli látvány, akkor már rég halottak lennénk igyekeztem kihámozni Vel és Aseo szóbeli leírásai szerint mi a valóság mi a legenda, ezt éjjelre tartogattam volna de úgy bealudtam, hogy soha azelőtt. Nagyon lassan szinte már túl lassan húzom ki a kardom, miközben pontosan olyan lassan állok be alap állásba. Persze gyűlölöm magam miért nem hoztam el az íjjász felszerelésem. Azzal dolgozom ami van. A kis hölgynek ha jól sejtem vannak olyan képességei amikről a helybéliknek nem beszél. Mert Egyszerűen odamegy ? Ja? Perez! Most már beugrott minden róluk! És az utasaihoz. Köszönteni őket.
-Csak semmi hirtelen mozdulat, szépen lassan megfontoltan! Ha megölitek azt a "dögöt" a többi megérzi és idejönnek az meg nem hiányzik senkinek, rondák de okosak. Amúgy meg érdekel kik ezek. Ha mégis támadó lenne a szándék  célozzatok a férfira!-Nem mozdulok a helyemről pontosan tudom, a nő gondolat átvitellel irányítja a Perezt. Ügyes! Rettentően kíváncsi vagyok kik ezek.


« Utoljára szerkesztve: 2018. Október 14. 09:36:43 írta Az Ezüst Utazó »

Nem elérhető Vafthruthnir

  • Moderator
  • Újonc
  • *****
  • Hozzászólások: 25
  • Aktivitás:
    11%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #10 Dátum: 2018. Október 14. 16:43:51 »
Helyszín: Szájhalom. Két napra a Reszkető Ösvénytől.
Időpont: 1. nap; kora hajnal




Szereplő: Eria [Thyriel], Ulhra [Az Ezüst Utazó]

A peréz lábai alig zavarják meg a talaj nyugalmát, mikor elér a félig összepakolt tábor szélére. Teste, mérete ellenére könnyű szerrel kúszik a kisebb-nagyobb sziklák között. A legény nagyjából 25 év körüli lehet, vékony testalkatú, világos barna, kócos hajú. Felsőtestén világos, festetlen vászon inget visel, aminek az oldalán, a bordát fedő részen egy nagyobb vérfolt utal valamilyen sebesülésre. Felteszi mindkét kezét, amikor látja a három rászegeződő íjjat és leugrik feltett kézzel, rögtönzött hátasáról. Földre érkezéskor odakap hirtelen az oldalához egyik karjával, kissé összegörnyed - láthatólag a fájdalomtól - majd hallván Eria üdvözlését, szabad kezével barátságosan int, de szóhoz még nem jut. Lassan kiegyenesedik, arca még enyhe grimaszban a borda körüli nyilalástól. Nagyot fújtat, tekintete kissé ködös, majd így szól:

Üdvözöllek titeket, a nevem Patel. A perézen pedig a húgom, Szeria üldögél. Egy közeli faluból jövünk, innen egy napnyi járóföldre, amit megtámadtak. Szükségem lenne kíséretre a testvérem mellé, hogy eljusson biztonságban Cilion Medrekig. Kevés a vagyonunk, de valamennyit tudunk fizetni. - lassan közli mondandóját, miközben mélyeket lélegzik.

Szeria ránéz bátyjára, majd ajkait megfeszíti és szemöldökét felhúzza, miközben fejét rázza elégedetlenül.
A lány 20 év alatti, félhosszú, barna haja van és hasonló színű szeme. Tekintete komor, időnként halántékához kap, mintha valami fejfájás gyötörné.