Egy Anubliei történet

[wolftern]

Az Égi Fény 3704. évének nyarán, Adron harmadik havában


Anwar: Az Anubliei-tóvidék keleti partján épült város, ami a Lorn folyó torkolatán fekszik. A település bevételeinek fő forrása a folyami hajózásból származik. Északról a hajók megrakodva érkeznek, a folyamvidéken bőségesen termő rizzsel, cukornáddal, és a Ziron-hegység bányáiban kitermelt kékeszöld színű, lágy tapintású festék kristályokkal. Az üresen várakozó karavellákat itt néhány nap alatt feltöltik, amik innen Alidarba szállítják, a Fendor tengeren felrakott, városállamokbeli kelméket, egzotikus fűszereket, és a Kharéből származó méregdrága mechanikus „csoda-szerkezeteket” a Toron által uralt tartományi területektől mintegy 600 mérföldre…



Braquo Labreo
*Mikor Hergolból útnak indultál, Ynev más tájain, még javában dúlt a tél. Új-Pyarronba érkezvén első teendőd, a híres Nagyvilági Bibliotéka meglátogatása volt, hiszen régi barátod levelét kétséges homály árnyékolta. Több oka is volt a gyanakvásnak, ugyanis az üzenetben említett pipadohányt sosem szívtátok Alidar bordélyaiban, ha pedig a paranoiád mégsem lett volna kielégítő, Anwarról még nem is hallottak a környezetedben. Ennek ellenére Nerin kézírása hasonló volt, ami márcsak a bajtársiasság miatt is, kötelezővé tette az ügy kivizsgálását.
Nagyjából 8 hónap alatt jutottál el Anwar városába, ahol a cirkusz fogadót találtad a legalkalmasabb szálláshelynek, míg ráakadsz Nerin Beltozarra avagy, ő maga jelentkezik.


Urgh Darg
*Az embernépek világa, mindig is idegen volt számodra. Az hogy a csupasz testükkel és vézna karjaikkal hogyan hódították meg északföldét, igazi rejtély. Ennek dacára a zászlóháborúban még az oldalukon is harcoltál, azóta pedig egy évtized múlt el. A háborúban kötött szövetségek felbomlottak, visszatértél a gyökereidhez, ám a farkasszellem eleven vére a „békeidők” alatt is megmagyarázhatatlanul gürcölt benned.
A Hold az égen már négyszer töltötte ki idejét, azóta hogy a törzs kiváló talpasai megtalálták a vén Nerin levelét. Hosszú utat tettél meg idáig, mire végre eljutottál Anwarba, vagy ahogy a helyiek hívják a "mocsarak kapuja" -hoz.


Sageor Cardal
*Krán. Mi az? Egy otthon, egy eszme esetleg egy vallás? Nem! A Sötétség Földje, ami számodra a mindenség. Lelki szemeid előtt gyakran felbukkannak az orbitális bércek, melyek gyűrűszerűen ölelik a birodalmat és magas hegycsúcsai múlhatatlanul eregetik a fekete füstöt. Hiába az elmúlt évek megpróbáltatásai; a Dúlás, a Manifesztáció, sőt még a Zászlóháború véres és ádáz csatái az Örök Változás Hazája tisztán és erősen él még emlékeidben. Mindig egy túlélő voltál, hiszen a kosfejes törvényei szerint éltél. Manapság Erionban tanyáztál, ám egy régi ígéret újra útra kényszerít, messze az Otthontól…
A Városok Városából térkapuval Erenben, onnan pedig Kahrébe ugrottál. A szakadár mester által említett települést Erionban jól ismerték, így ez volt a legkézenfekvőbb megoldás. Az út kétharmadát akadálytalanul és gyorsan megtetted, ám a neheze csak ezután következett. Nagyjából két hétig botorkáltál a Kermír-pusztákon, mire végül rátaláltál az üzenetben említett városra.

[kalidar]

Braquo Labreo

A hosszú és fárasztó út a végéhez közeledik,a bárka orrában állva nézi a közeledő várost amikor a mellette álló hajós kapitány arra fele
bök:

-No,uram!AZ ottan Anwar városa,ugye mondtam hogy szép látvány...-és valóban,indulás előtt már sokat áradozott a kapitány erről a
furcsa kereskedővárosról.

Braquo-nak szerencséje volt hogy a bárkát választotta,a kereskedő karaván ami a szárazon kerülte meg a nagy tavat jó három nap alatt ért volna csak ide,még a tavat átszelni csak egy fél napba került.
A bárka ügyesen lavírozott a tucatnyi kisebb nagyobb kereskedő hajó között a mólókhoz,Braquo eközben vagy fél tucat nemzet zászlaját
látta lengedezni a hajókon.Ide valóban Ynev szerte érkeznek a kereskedők.
A mólón hamar útba igazítják egy tűrhető fogadó irányába,a rejtélyes Cirkusz nevűhöz...nem kellett sokat kérdezősködnie,mert szerencsére az évtizedek alatt jól megtanult szót érteni a matrózokkal és a kikötői népekkel.
A városi forgatagon keresztül komótosan jut el az említett épületig,aminek már a látványa is jól esik elfáradt öreg csontjainak.Kis körbetekintés után...hogy vajon miért is hívják cirkusznak ezt a helyet,a pult felé veszi az irányt és a fogadóst keresi.Ha megtalálja málháját a lábai mellé téve megszólítja a tulajt:

-Adjanak az Istenek szép és bevételben gazdag napot fogadós uram!Legelőször egy korsó sört szeretnék,mert száraz a torkom mint az
Ibara sivatagja,másodjára megkérdezném van e kiadó szobája....mondjuk úgy egy hétre.Még nem tudom meddig tartóztat itt a dolgom.

Úgy dönt,nem kezdi rögtön azzal hogy Nerin Beltozart keresi.,előbb felméri a terepet és az itt tartózkodó embereket...majd aztán elkezdhet kérdezősködni ha semmi gyanúsat nem talál.Nem tudni hogy az a vén lókötő Nerin milyen bajba keverte már megint magát.
Már ha valóban Ő írta azt a levelet!

Türelmesen várja a fogadós válaszait,addig is óvatosan végigméri az esetlegesen jelenlévő embereket az ivóban.

[Sol]

Sageor Cardal

A távolban már látszanak Anwar tornyai. Kulacsát szájához emeli és elégedetten kortyol a hűsítő forrásvízből.
Az elmúlt hetek fáradtságait nem vette fel különösképpen. Mesterei tanítása a vérébe ivódott, szemét a célon tartotta és a megoldást kereste, ahelyett, hogy a problémán kesergett volna.
A célja pedig itt van előtte karnyújtásnyira: Anwar városa. Régi ismerőse, Nerin Beltozarr ebbe a városba invitálta. Kicsit furcsállta ugyan, hogy nem személyesen kereste fel ... de ezek a varázshasználók különc egy népség.

Ruházatát úgy válogatta össze még indulás előtt, hogy északi utazónak tűnjön. Bár a két hetes kóborlásnak hála tetőtől-talpig por borítja, aligha lehet felfedezni bármilyen divatirányzatot (akár északit, akár délit) öltözködésében ... A szagáról pedig jobb nem beszélni.

A városkapunál posztoló őrtől kér útbaigazítást nem túl drága szállásról és jóféle ivóról. Egy ezüsttel jutalmazza az információért és megpróbálja emlékezetébe vésni a fickó ábrázatát, hátha később még szüksége lenne rá. Ha így lesz, biztosra veszi, hogy a nevezett ivóban megtalálja.

Barátságos mosolyt küld az őr felé és lovát kantárszáron vezetve elindul a jelzett irányba. Néhány sarokkal később leszólít egy utcakölyköt és három réz és egy tál étel ígéretével elkalauzoltatja magát előbb a Koldusok terére - hogy saját szemével nézhesse meg az állítólag onnan nyíló Lánc utcát - majd pedig a fogadóhoz.
Mert bár nem feltételez semmi aljasságot Nerinről, mégsem azért élt meg ennyi évet, mert fejjel rohant a falnak.

[Quator]

Urgh Darg

*A füves domboldalon felfutó út kavicsai ütemes csikorgással morzsolódnak és lapulnak a keményre taposott földbe a vasalt bakancsok alatt. Már három holdtölte óta úton van a Halálhozó, mégsem érzi az utazás fáradtságát. Különös módon minden nappal új erőt önt az orkba a lehetőség, hogy újra bejárja a rég nem látott tájakat és talán még sosem látott részekre is eljusson. Ez nem mondható szokványosnak népe körében, hisz egységben az erő. Mégis Urgh jóleső elégedettséggel pillant le a domb tetején megállva, az alant elterülő kikötővárosra. ... Igazat ad magában az elfszabásúaknak. Anwar tényleg a mocsarak kapuja.
Még néhányat rág a nyúl maradékán, amit kora reggel fogott és szórakozottan az útszéi fűbe köpi az összeharapott, immár kiürült nyúlkoponya darabjait. ... Bá a maga részéről teljesen feleslegesnek tartja az olyan hívságokat, mint a szájtörlés, de tapasztalatai arra sarkallják, hogy kivételesen törölje le pofájáról a nyersen, menetelés közben elfogyasztott nyúl vérének foltjait. Így talán egy fokkal nagyobb az esélye, hogy nem zárják be a kaput az orra előtt és/vagy nem nyilazzák le még mielőtt beszéd-távolságba érne.

Folytatja elszánt trappolását és a várost elérve bemasírozik a kapun - ha hagyják. Olyan dolgokkal, hogy kapupénz vagy csomag ellenőrzés nem foglalkozik, sőt eszébe sem jut ilyen, de általában a nem túlbuzgó városőrök nem szokták azzal izgalmasabbá tenni mindennapjaikat, hogy egy kifejlett, felfegyverzett orkot egzecíroztatnak.

Bár legjobban annak örülne, ha egyenesen a levélben említett lánc utcába mehetne, de nem ismeri a mocsárvárost és az átlagosnak titulált elfszabásúak nem igazán közlékenyek a nem elfszabású "idegenekkel". Ezért első útja valamiféle nagyobb fogadóba vezet. Nem is a koszt vagy a kvártély miatt, hanem ott reméli fellelni a hasonszőrű kalandozó népséget, akik - szintén évek tapasztalatai alapján - sokkal kevésbé zárkózottak. Így tőlük egyszerűbb lesz útbaigazítást kérni.*

[wolftern]

Braquo Labreo *Az eső ellenére a kikötő továbbra is zsúfolt, és hangos. Az árusok hada egymást igyekszik túlordítani, míg a városőrség katonái vasszigorral felügyelik a rendet. A dokkokhoz közel került Fehér Ráját, egy őrnaszád köszönti, majd a legközelebbi molóhoz kíséri. Miután partraszálltál az első halárustól sikerült útba igazítást kérni, és nem nagy meglepetésre a negyed szélén állomásozó cirkuszt ajánlotta. A fogadó egy hatalmas hajó, mely típust még egy kikötőben sem láthattál. Avatatlan szemek a Kahrei mérnökök ügyes munkájának vélnék, de ez a valóságtól nem is lehetne messzebb. Egy tapasztalt Hergoli már apró jelekből látja mi a bárka, és mi nem az. A lélekvesztő nem más mint rafinált hajóácsok élelmes megoldása. A megfáradt vendég a hajópallón keresztül, két különböző ajtón juthat a raktérbe. Mindkét bejárat nyitva és látszólag nincs különbség egyik vagy másik között. Mikor belépsz egy jól eső, de ismerős bizsergés kerít hatalmába, mintha hazaérkeztél volna. A folyton nyöszörgő fa, mely kitudja mióta része a hajónak. A kellemes ringatózás és hozzá a Gorviki kocsmák elmaradhatatlan pia és szitok szavainak egyvelege. Nagyot szippantasz a levegőből, s célegyenesen a söntés felé indulsz. A kocsmároshoz közeledve a másik ajtó rendeltetése is kezd világossá válni: ugyan csak félszinttel van eltolva, ám az ott üvöltő csődület valami másnak ad helyet, mint egy fogadó. A két szint közötti rész lépcsővel és korláttal van elválasztva, melyen a felszolgálók serényen caplatnak le- és föl. Magát a lebújt a raktérben alakították ki, ami belülről már nem tűnik olyan impozánsnak. Semmi extra, semmi fényűzés. A söntéspultnál két italtól mocskos kötényes alak méri az italt; egykorúnak tűnnek nemigen tudsz róluk megállapítani sok mindent. Ide-oda jár a kezük, felveszik a rendelést, töltenek, csapolnak. Az egyik hozzádfordul és szívélyesen üdvözöl: -Jó napot uram! Mit adhatok? Sört? Milyet? Barna, Gorviki világos, Tarini esetleg Pyarr édes? Egy gyors mozdulattal előkap egy korsót, sarkon fordul, s mire elhatározod magad már ki is tölti a választott italt. -Ez egy fogadó. A Cirkusz bárhol is jár, mindig akad üres szobája jó áron. -mosolyodik el a csapos

[wolftern]

Urgh Darg *A várost látva keserű szájízzel állapítod meg, hogy Nerin cimboráddal újra egy istenverte helyen hoz össze a sors. A füves dombtetőről különös a látvány; persze azt leszámítva, hogy talpalatnyi hely alig akad a szárazföldnek. A település határát egy kicsinyke sáncfal védi, a kikötőt és a felső negyedet azonban komoly kőfal, ami még egy-két tárnamélyi várost is képes megszégyeníteni. A hídfőnél a helyőrség embereitől, röpke szempillantáson kívül nem sok figyelmet kapsz, így könnyedén tovább haladhatsz. Miután magad mögött hagytad a strázsákat, jobban szemügyre veheted a környéket. A fő utca közvetlenül a kikötőig vezet, ám a körülötte lévő kalyibák, istállók és műhelyek rendezetlen sora inkább valamiféle emberi útvesztő látszatát keltik. S ha mindez nem volna elég, keskeny sokszor roskatag hidak tucatjain kell keresztül haladni, hogy az utazó megérkezzen az Anwari civilizáció központjába... Épphogy átlépnél az emberinem eme fellegvárába, mikor egy drabális termetű, fekete szőrzettel rendelkező silbak, toroni nyelven sziszeg feléd, hogy a fajtád nem szívesen látott vendég, és ahhoz hogy beléphess vámot kell fizetned.

Spoiler: OFF • megjelenítés

A, ha terror alkalmazása nélkül, fizeted az összeget, akkor könnyedén a Cirkusz nevezetű fogadóba -hoz, -hez, höz jutsz, (ez 5 ezüst)
ahol Kalidar már épp csinál valamit ~ez lesz a összemesélés~

B, a fogadót nem írnám le újra, azonban a bentlévőkről:
-egy hétfős társaság, a legtávolabbi "sarokban" ünnepel valamit
-a másik asztalnál egy törpe, s egy dzsad egy smaragd árán vitatkozik, melyet hol a kőfi, hol pedig az ibarai ragad magához
-a pulthoz közel, egy magányos farkas  -ruházata alapján veterán harcosnak véled- épp egy ragut fogyaszt
-a következőnél Kalidar (régi ismerős -ha persze elfoglal egy üres asztalt)
-ezután dorani varázsló (botjáról ismerheted fel, a ZH-ban láttad/halottál róluk) a Vigyázók Rendjének két lovagjával -mintha várnának valakit




HA NEM:
(toroni nyelv) -Azt hitte a korcs fajtád, hogy csak úgy jövünk oszt megyünk itten ingyé? Kapd össze magad, haver mer mostan végre emberre akadtál, ha mán öddig nem sikerűt. A férfinál akkora kétélű csatabárd van, mint a fejed, s elég egy rossz mozdulat... Na nem mintha bármikor megijedtél volna egy ilyen csótánytól. A tárnák mélységében találkoztál már ettől különb és veszélyesebb lénnyel is.

[wolftern]

Sageor Cardal
*Mire a városba érkezel már jócskán sötétedik. Lépteidet megnyújtod, s rögvest áthaladhatsz a barikádon. A földsánc és a cölöp kerítés mentén 10-15 méterenként pislákolnak ugyan a fények, de egyetlen őr sem kíváncsi egy jöttmentre. Időközben leszállt az est és az eső is eleredt. A durva murvából felszórt út pillanatok alatt elsarasodik, s lápvidékké válik. A település inkább falusiasnak tűnik mint egy városnak. A házak fából ácsoltak, követ szinte nem is használnak. Gyantaillat és trágyaszag mindent átható egyvelege kering a levegőben. Továbbhaladsz. Jó néhány hidat, gázlót és pocsolyát hagysz magad mögött, s immáron azon is elgondolkodsz hogy talán eltévedtél.. a következő járókelőt, ki eléd toppan fogod kifaggatni hogyan tovább. Ekkor egy hatalmas kőfal állja utad, s csak akkor pihensz meg mikor már szilárd talajt érzel a lábad alatt. Átlépsz ezen a kapun is, és kicsit megkönnyebbülve tapasztalod hogy a városőrök -akik félvértet és hosszú kardot viselnek- megállítanak, majd rövid kérdezősködés után tovább engednek. Legalább ők nem alszanak. Odahaza a sánc őreit, már rég felfalta volna Ranagol törvénye. Elötted a kikötő, mögötted a város. Az út kígyóként tekereg a part körül, mely szerteágazik a kőépületek körül.

Spoiler: OFF • megjelenítés

Felkereshető helyszínek:

1. Cirkusz vendégfogadó
2. Kaszárnya és Kiképzőtér
3. Kovács
4. Régens Palota
5. Tharr templom
6. Piac (a barátod által említett utca, melyet a városőröktől tudtál meg)
7. Bornyelő ivó
8. Háromlábú karmos -ivó
9. Holdtarisznya fogadó
10. Antoh-szentély

Ha még az szállás keresés előtt elmész az említett utcába: A boszorkánymester háza a Koldusok teréről nyílik. Az idegenek láttán minden hajléktalan, behúzódik a nyomorúságos kis viskójába, elbújik egy kupac szemét között. A Lánc utcában az egyetlen valamire való kőházban felismerhető a levélben megadott cím. Talán annyi h valahogyan nagyon megszaladhatott Nerin jövedelme ugyanis szert tett egy korábban minden bizonnyal nemesek, de legalábbis tehetős kereskedők által lakott kúriára.

Ha a "Cirkuszt" választod: amit Kalidarnak írtam -fogadó leírás + kép- az hozzád is értendő. A többi meg azon múlik Quator és Kalidar mit csinálnak (felismerik-é egymást maradnak éjjelig beszélgetni stb.)

[kalidar]

Braquo Labreo


A Cirkusz rögtön elnyerte a tetszését ,egy hajó ami fogadó...és oda megy ahova akar.
A pyarr édes sör mellett dönt,majd kifizeti a szobával együtt.Miután alaposan megnézte az ivó közönségét úgy dönt
hogy egyik figura vagy társaság se gyanús így ismét a fogadóshoz fordul:

-Mondja jóember,...merre találom a koldusok terét?...és úgy általánosságban mit tudna nekem elmondani róla?

Meghallgatja az esetleges mondandót,majd leül egy asztalhoz a sörével és lassan elkortyolgatja.Közben figyeli a törpe és a
dzsad vitáját,próbálja kitalálni melyikük járhat közelebb a drágakő értékéhez...legalábbis amennyire a saját asztalától
meg tudja ítélni.

Az esetleges jövő-menő alakokat is kíváncsian vizslatja.Eközben lassan tervezgeti hogy a sör után elfoglalja a szállását,majd
felkeresi at a bizonyos utcát,az öreg "zsivány" házával.

[Quator]

Urgh Darg

*Maga a város olyan, amilyen egy túlzsúfolt elfszabású város lenni szokott. Bőzös, mocskos és hangos. Egykedvűen talpal az utcák, sikátorok és hidak útvesztőjében Urgh, amíg útját nem állja egy emberállat jellegű ocsmányság. A stílusa és a vámszedési ingere farkasvicsort varázsol az énekmondó pofájára.*

- A helység kalapácsa! ... Itt az ezüstöd. Aztán hol találom a többi idegent, akiket nem láttok szívesen?

*Vakkantja vissza szintén toroni nyelven, bár kissé lassan forgatva a szavakat, mert biz' régen nem kellett már megszólaljon a hóhajú korcsok nyelvén. Közben előkotorja a vámnak kinevezett 5 ezüstöt és a melák markába szórja.
Ha nem tartóztatják további csevegésre, akkor megindul a kikötő irányába és némi keresgélés után belefut a Cirkuszba, ami elég furcsa egy tákolmány. Hajó, amiben lakni, meg lakmározni lehet?! Újabb ékes példája, hogy az elfszabásúak milyen dilettáns egy banda!

Már a palló hajlása, lengése se sok jóval kecsegtet, de belépve a folytonos nyikorgás és a hozzá társuló, már-már leírhatatlan szag mindennek a legalja. ... Viszont a társaság már ismerős! Végre hasonszőrűnek mondható népek! A mulatozók biztos, hogy barátságosak lennének még egy orkkal is, de nem lehetne velük komoly szót váltani. A füstös déli, meg a szakállas kis fattyú - itt köp is egyet a sarokba Urgh megvetése jeléül és összeszűkült szemmel egy hosszú pillanatig méregeti a törpét - láthatóan a saját kapzsiságuk áldozatai és egy egyébként használhatatlan kavicson veszekszenek. A dorani és két felvigyázója pökhendi népség és szeretik magukat különbnek gondolni, így ők sem ütik meg a Halálhozó mércéjét. ... Viszont két ígéretesebb alak is tartózkodik a Cirkuszban. A fejét tömő zsoldosféle... és egy másik déli mákvirág. Viszont kicsit jobban szemügyre véve a délit ismeri Urgh! Gar Bokkar rámosolygott! Ez a villámokat szóró vajákos! ... Hogy is hívták?! Valami Quo... Raghquo... nem ennél szárazabb. ... Braquo.

Ezzel el is dőlt a kérdés. Mivel végső célja nem az evés-ivás, így Urgh nem is foglalkozik a csaposokkal vagy bármiféle rendeléssel. Egyenesen a déli ismerős asztalához sétál. Az énekmondó emlékei szerint a vajákos beszéli az északi emberek nyelvét, de az orkot nem, így a magukat erveknek hívók dialektusát használja.*

- Braquo. Üdvözöllek ismét Északon. A segítségedet kell kérjem. Meg kell tudnom, hogy melyik a Lánc utca ebben a viskórengetegben.

[Sol]

Sageor Cardal


Nem egy világváros...

A földre sercintve fejezi ki véleményét a "városról". Orrát gyanta és ürülék átható "illata" facsarja. Ha valaki a csuklya takarásában lévő arcát fürkészné, talán ennek tudná be az ott átsuhanó grimaszt.
Valójában nem a bűz váltotta ki, hanem a gondolat, hogy ezek a népek az első éjszakát nem élnék túl a Sötét Határ túloldalán. Gyengék. Érdemtelenek. Korcsok. ... Csak egyféleképpen lehetne rajtuk segíteni.
Még szerencse, hogy az elmúlt évtizedekben sokat fejlődött tolerancia terén. Így csak szorosabbra húzza köpönyegét és megszaporázza cuppogó lépteit, mintha csak valami láthatatlan ragály ellen védekezne.

A kőfalon túl már valóban valamiféle város képét mutatja Anwar. Előzetesen úgy tervezte, hogy megnézi magának Nerin házát és a környékét. Azonban időközben besötétedett, ezért úgy dönt, hogy másnapra halasztja a mustrát. Az egyik városőr útmutatása alapján a Cirkusz nevű vendégfogadó felé veszi az irányt, hogy éjszakára szállást találjon.

Nem zavarja különösképpen, hogy az említett fogadó tulajdonképpen egy hajó.

- Jó estét! - köszönti a felbukkanó fogadóst - Éjszakára keresek szállást a magam és a lovam számára. Szegény párát a parton kötöttem ki. No meg jól esne egy korsó sör is.

Már korsójával a kezében hátát a söntésnek támasztja és úgy szemrevételezi a vendégsereget.
Egy idősebb úr üldögél egy ork társaságában ... az ork fenemód ismerős. Kézfejével letörli a habot a bajuszáról és ellöki magát a pulttól, egyenesen a páros asztala felé indul.

Megáll az ork előtt és kötekedő hangnemben odaveti:
- Hát ide már minden jött-mentet beengednek? - majd néhány szívdobbanásnyi szünet után szélesen elmosolyodik. - Urgh Darg, te csirkefogó, mit keresel itt?

Eközben jobban szemügyre veszi az öreg urat is. Olyan ismerős az is.

- Braquo??? - szakad ki belőle kissé hitetlenkedve, csodálkozva. Meg sem várja, hogy hellyel kínálják leül hozzájuk. - Ez aztán a... meglepetés.

[kalidar]

Braquo Labreo


A sör utolsó kortyainál tart amikor nyílik a bejárati ajtó és egy ork sétál be,alaposan felméri a helyet miközben némi érdeklődést mutat a bent lévők iránt, a törpére nézve viszont egy hegyeset köp is a sarokba.
Braquo gondolatba megvonja a vállát,nem lehet minden lény szimpatikus a másiknak.Azonban a termetes jószág elindul az asztala felé és egyenesen elé áll:

- Braquo. Üdvözöllek ismét Északon. A segítségedet kell kérjem. Meg kell tudnom, hogy melyik a Lánc utca ebben a viskórengetegben.

Egy pillanatig hunyorogva tekint fel az előtte ácsorgó orkra,aztán olyan hirtelen mint a nyári záporeső,leesik neki hogy ki áll előtte.

-Óóóh,hát üdv Neked Urgh Darg!Lánc utca?...az az érzésem ugyan abban az ügyben járunk.Tán csak nem Téged is az a vén lőkötó Nerin Beltozzar rángatott ide??? Ülj le egy kicsit...épp én is a környékről érdeklődtem.

Így az orkkal is megosztja az esetleges infókat a keresett környékről,már ha a fogadós korábban mondott bármi használhatót.
Eltelik egy kis idő amikor egy csuklyás alak téved be az ivóba,majd a fogadósnál szállás után érdeklődik...aztán amikor feléjük néz sietős léptekkel az asztalukhoz trappol majd az orkra förmed,mint utólag kiderül tettetett felháborodással,majd a nevén üdvözli azt nagy jókedvvel.
Mi több pillanat után,meglepett ábrázattal Braquo-t is üdvözli.AZ újonnan érkezőre ismét csak hunyorogva néz,miközben az már le is huppan az egyik székre...de először nem tudja hova rakni a fickót.
Aztán lassan előszivárognak az emlékek elméjének poros polcai zugából,évtizedes mélységekből:

-Sageor Cardal!!! Te átkozott kurafi...ennyi idő után kell felbukkanni?De....jól tartod magad,egy hajszálnyit sem öregedtél mióta legutóbb láttalak...-már régebben is gyanította hogy van benne ősvér,most bizonyosságot is nyert,
-Na várjunk csak!-emeli fel a kezeit-azt ne mond hogy Te is Nerin miatt vagy itt?! Mi az ördög ütött abba a tökfilkóba hogy mindannyiunkat
idecsődít??

[Quator]

Urgh Darg

*A déli válaszán elsőre meglepődik Urgh. Homlokát ráncolva néz le az öregre. Valahogy neki eszébe sem jutott, hogy mást is idehívhatott Nerin. Azért az első meghökkenésen hamar túllép és hátizsákját az asztal lába mellé engedve, maga alá húz egy széket és helyet foglal. Ahogy két alkarjával nekitámaszkodik az asztal szélének és ránehezedik, megnyikordul a fa a súly alatt.*

- De igen, Nerin hívott. ... Pontosabban üzent levélben, ami nem valami célravezető, de itt vagyok.

*Épp az információcsere zajlana, amikor újabb alak lép az asztal mellé és kötekedni akar az énekmondóval. Mivel az elmúlt fél napot az elfszabásúak között kellett töltenie, ráadásul esik is, így Urgh nem fárasztja magát azzal, hogy kitapossa a szuszt is a kellemetlenkedőből. Inkább csak felnéz rá és kivillantja agyarait nemtetszése jeléül.
Aztán ahogy folytatódik a belépő, illetve mindhármuknak felderengenek az emlékek és az arcok, Urgh is megenyhül és csak az orra alatt morog.*

- Sageor. Ide tényleg mindenkit beengednek.

*Az már biztos, hogy Nerin vagy tényleg komoly bajba került. Vagy túl kicsi ez a világ hármójuknak. Minden esetre egyelőre az első lehetőséget kellene tisztázni, így ismét a tárgyra tér az ork.*

- Tehát Nerin hívott mindenkit. Így még fontosabb, hogy ne késlekedjünk. Meg kell találjuk, hogy végre válaszokat kapjunk. ... Vagy megleckéztethessük, ha hiába csődített ide minket. ... Braquo, ott tartottál, hogy te már kérdezősködtél egy kicsit a Lánc utca után...

[Sol]

Sageor Cardal

Az ork felbukkanását először csak puszta véletlennek gondolta. Habár mégis mennyi az esélye, hogy a Zászlóháború óta nem látott bajtárs pont ezen az istenek által is elhagyatott helyen tűnik fel? Na de hogy mindjárt két régi ismerősbe akadjon az ember?!
Ez már több, mint véletlen.

- Nem tegnap volt, az igaz ... - mosolyog a régi emlékeken - Ó, azért te sem panaszkodhatsz. A nők biztos odavannak az ősz halántékért. Azt beszélik, hogy szeretik az érett férfiakat. - ugratja a korával rég nem látott cimboráját. A dolog pikantériája, hogy nagyjából egyidősek lehetnek, csak őrajta ez kevésbé látszik meg ...

- Nem csoda, hogy ennyi éven át nem találkoztunk, én nem szoktam efféle eldugott helyeken megfordulni ... - vonja meg a vállát - ...most is csak egy barát miatt ...

- Na várjunk csak! - emeli fel Braquo a kezeit, félbeszakítva ezzel a kránit - azt ne mond hogy Te is Nerin miatt vagy itt?! ...

- Oké, nem mondom. - a hergoli kimondta, ami eddig az ő fejében is ott motoszkált.  A gyanú beigazolódott. Véletlenek márpedig nincsenek. Vigyorát a sörös kupája rejti el.

[wolftern]

JK: Braquo Labreo, Urgh Darg, Sageor Cardal
Esemény: Bemesélés
Helyszín: Anubliei-tavak, Anwar városa, a Cirkusz fogadó
Idő: Pyarron szerinti 3704, nyár

*Ennyi év után megint együtt a csapat. Noha sosem merült fel senkiben hogy csoportnak esetleg csapatnak nevvezzétek magatok, azért a 3697-es év mégis egységgé kovácsolta az alakulatot. A zászlóháború után nagy volt a zűrzavar, mind szárazon és mind tengeren. Egy tavaszi napon, az asziszi vajákos Nerin Beltozarr testőröket keresett, akik néhány aranyért cserébe, át segítik a városállamokba. Mialatt a toroni megtorlástól menekült, a Kék Könyvtár egy ereklyéjével . A hosszú háborúskodás után, mindenki kapva kapott az alkalmom, melyet jónéhány követett még. Pedig annak már legalább 7 éve. Az ismerősök láttán, egyre tisztább képek törnek a felszínre, sőt még a hiányzó csontos arcú Nerin emléke is felrémlik.
Beszélgetésetek egy hangos égzengés szakítja meg, amely a közeli épületek valamelyikébe csapott. A fogadó népe rögtön felrezzen, s a doraniakon kívül, egyszeriben mindenki az ajtóban tobzódik, ám segíteni már senkinek nem akaródzik. Miután kiderül hogy a villámlás ketté hasított egy fát, ami rádőlt Polozdak, a térképész házára, immáron érdektelenné válik az esemény, s a csürhe szépen-lassan visszatér tennivalójához. 

[wolftern]

Braquo Labreo

*A csaplár elveszi az elé rakott érmét, majd a kérdésedre szívélyesen válszol.
-Őszintén szólva én sem vagyok idevalósi. Néha, mikor váltás van, a feleségemmel kiszökünk a városba. De halottam egy történetet, ami igencsak ijesztő: a helyiek azt mondják, hogy sok emberöltővel ezelőtt járványok, túlvilági lények és démonimádók szentélye volt. Ezt a szentségtörést Doldzsah, Domvik és Dreina papjai megelégelték és 300 nap alatt sikerült csak megtisztíaniuk e földet. Nemsokkal később a faluból, város lett, ám egy esztendő után tűzvész tarolt végig a területen. A házát vesztett polgárok a téren gyűltek össze, hogy megbeszéljék a település újá építését.
Egyébként a dokkot kell elhagyni, és átsétálni a Lunír partra, ahol a régensihad is állomásozik. Ott kelet felé fordulva a Kereskedők negyedébe, ahonnan már könnyedén megtalálható a piac. Amikor a piacteret megkerüli, rögtön a Lánc utcába jut az ember.
Mikor befejezte, a melletted lévő északihoz lép, s annak morgására valamilyen bornak látszó nedűvel tölti meg a poharát. Ezután hátatfordítasz a söntésnek, és félfüllel próbálod kihallgatni miről is mehet a toprongyos dzsad és a jóvágású törp úr beszéde. Komótosan megindulsz az asztalhoz, de a halandzsanyelvből nem bírod kihámozni mit beszélnek. A náluk lévő zöld ékkő igen szemre való darab, még egy pillanatra az is megfordul a fejedben hogy magadéváteszed azt.