<<Charlotte (Lotte) Laveran-Forcas-Night Ra's al Gul hangja>>
<<Helyszín: End of Line>>
<<Időpont: 2020.02.15. 10:30: - >>
Leendő összekötőm feláll s a régi neveltetés vagy csak a bizalmat szavazó tisztelet az, ami arra késztet, hogy kövessem példáját. Nem kutatom az arcvonásait. Válaszol s követve mozgását fordulok utána. Az ajtóhoz ér s halkan szólalok meg.
-
Ra’s al Gul vigyázza lépteit! - köszönök el újdonat „Főnökömtől”.
Az ajtó csukódik s még tán egy teljes percig állok némán az ajtóra szegezett tekintettel. Tulajdonképpen „semmitlátón”, hiszen épp próbálom elhinni s feldolgozni az ígéretet, miszerint míg neki dolgozom megvéd.
Majd mély levegőt véve rázom le magamról a megilletődöttség bénultságát. Élvezem a csendet és a félhomályt. Immáron új érzésekkel nézek körbe leendő fészkemben. Ujjaim az asztal lapján simítanak körbe, míg megkerülve a bútordarabot leülök az épp kihűlt hatalmas fotelbe. Hátra dőlve, lehunyt szemmel élvezem az új helyzetet.
Aztán csak győz a kíváncsiság a tenni akarás. A gyűrűért nyúlok s máris kis fitorral húzom fel jobbkezem mérethez illő ujjára, de befelé fordítom a követ. Úgy érzem, máris ordít róla hova is szerződtem. A telefont otthonosan rögzítem a derekamon. A nyaklánc… nem nyúlok azonnal érte. Elgondolkodva méregetem. Kapcsolat az MI-hez… Kapcsolat…
Vagyis csatlakoztatni kell valahova. Átnézem az íróasztalt. Kihúzom a fiókokat, kinyitom a szekrénykéjét ha van. Ujjaim végig simítják tapogatják a felületeket. Kíváncsian figyelem feléled e valami elektronika.
Végül a nyakamba rakom a láncot s felsőm alá rejtem a keresztet.
-
Mától legyen a neved Suttogó. Gondolom te megtalálod a kapcsolatot az interfészeimhez. Ha suttogni tudsz, akkor hallod amit mondok, látod amit én látok. A hangod legyen hivatalos távolságtartó majdhogynem hideg ha dolgozunk, s nem bánom lehet kellemes bariton mikor csak beszélgetnék veled. – próbálkozom a kapcsolatteremtéssel.
Ha megvan a szinkronizáció lassan felállva kifelé indulok.
-
Akkor teszteljük le egymást. Ha még nem távoztak, akkor eddigi felmérésem alapján ül kint kilenc vendég. Szép sorban kérem az összes adatot róluk, ami elérhető a számunkra. Első körökben csak a felszínes tények érdekelnek, aztán majd meglátom.- próbálok instrukciókat adni a Suttogómnak.
Felkapom az üres poharam s kilépve a vendégtérbe a Csaposhoz ülök vissza, letéve elé a használt ivóalkalmatosságot.
-
Köszönöm. - biccentek röviden.
Felé, csak felé fordítom a tenyerem egy semmit mondó mozdulattal, remélve hogy neki viszont mindent elárul az ékszer.
-
Kaphatnék valamit enni? – kérdezem kis mosollyal.
-
S nem utolsó sorban egy nevet, hiszen te leszel a fülem és a szemem, számítok az együttműködésre. – nyomom meg a szót, jelezve nem kizárólag egyoldalúnak szánom a kapcsolatot.
-
Az én nevem Forcas, nincs szükségem a felesleges körökre, csak egy vendég legyek a számodra - húzódik kis mosolyra az ajkam.
Ha kapok enni, csak egy pohár vizet kérek mellé. A vadászat az vadászat. Egy üres asztalhoz ülök s ha még odakint folyik az üzlet, akkor alig hallhatóan szólítanám a Suttogóm.
-
Tükör Arc és Kékszem Hölgy…- s épp csak addig pillantok a párocska felé hogy az MI is tudja kikre gondolok. Tányéromba feledkezve figyelek a hangjára.
