Szerző Téma: Ne örülj túl hamar - a kaland  (Megtekintve 446 alkalommal)

Nem elérhető kalidar

  • Haladó
  • ***
  • Hozzászólások: 411
  • Aktivitás:
    1%
  • Karma 0
Re:Ne örülj túl hamar - a kaland
« Válasz #15 Dátum: 2018. Április 16. 08:56:08 »
Halandar Dormfford


Az orvtámadók meggondolatlanul valóban a kis társaságra támadnak,de rögvest kiderül hogy nem ellenfelek a kalandozóknak. Az egyetlen talpon maradt maszkos fickó menekülőre fogná a dolgot,de a fogadós jó képességeiről téve tanúbizonyságot elkapja és ki is üti sebtében. Most hogy van idő alaposabban szétnézni látható hogy a támadók fele a kereskedő féle fickót és testőrét támadták meg,de már azok is ártalmatlanítva hevernek szerte szét a padlón, a törmelékek között.

-A teringettét! Mindenki jól van?-néz körbe társain és megnyugodva konstatálja hogy senkin nem esett egy fia karcolás sem.

Drewbald lovag közben előbb a fogadóst kérdezgeti,majd a kereskedőhöz fordul.Valóban érdekesnek tűnik hogy ez a koma és kísérője kapta a támadók javát, a többiek úgy látszik csak próbálták a többi népet távol tartani a fő céljuktól. Loxocemus Pixetonhoz intézi szavait mivel a zöld lovag a kereskedő felé orientálódik,de elég halkan hogy más ne nagyon hallja:

-Hát rokon! Nem tudom Te hogy vagy vele de bárki is volt a célpontjuk ezeknek a gyilkos gazembereknek,én már személyesnek veszem a dolgot miután minket is megpróbáltak megölni...ott az a fickó még életben van,csak elájult...ugyan,tudakoljuk már meg tőle ki fia-borja és ki a ménkű küldte ide?Egyet értesz e velem?

Kíváncsian várja társa véleményét,hiszen őt magát eléggé felbosszantotta ez az esemény legyen bármennyire nyugodt természetű is egyébként.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 1344
  • Aktivitás:
    5%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Ne örülj túl hamar - a kaland
« Válasz #16 Dátum: 2018. Április 16. 17:14:35 »
Elora és Ezüstsörény

Szívemnek kedves a fogadtatás, egy szelíd és visszafogott, de őszinte mosollyal tudom viszonozni még akkor is, ha a veterán katona kissé mogorvábban is üdvözöl. Ez a tiszteletteljes üdvözlés melengeti szívem és bár mindenképp úgy döntöttem, hogy a köszöntés után leszállok Ezüstsörény hátáról – ám így a korábbi tervemmel ellentétben a búzahajú fiatalembernek nyújtom át – az övemen hordott erszényemből kiemelt – aranypénzt, a kívánt adóra.

/Közös/ Köszönöm! – a kedves szavait, miközben azon tűnődöm, hogy: Egy kérdés katona-uram! Mely fogadót érdemes felkeresnem, ahol az őrség után esetleg koccinthatnánk a találkozásunkra? – kérdezem őszintén

Végezetül elindulok a kapun túlra, hogy felkeressem a javasolt helyet és végre Ezüstsörény és magam is, mindketten alaposan megtisztálkodhassunk! Ezután falatoznánk egymás társaságában majd egy (a szalmán történő) rövid pihenést követően indulnék Leon Bris urasághoz!

Nem elérhető Quator

  • Haladó
  • ***
  • Hozzászólások: 479
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 1
Re:Ne örülj túl hamar - a kaland
« Válasz #17 Dátum: 2018. Április 28. 12:55:38 »
Loxocemus Pixeton

*A csetepaté olyan hamar ér véget, mint ahogy elkezdődött. Alig egy perc volt az egész hűhó. Loxocemus haragja azonnal el is párolog, ahogy jött és ismét a vidám, ravaszkás arckifejezése tér vissza. Bár az látszik, hogy egy kicsit csalódott. Azt hitte nagyobb hőstetteket hajtanak majd végre már kora reggel. Végül csak megvonja a vállát és a legközelebbi, még aránylag tiszta támadó ruháiba törli csillogó pengéjét, majd hüvelyébe löki a gyilkos szerszámot.*

- Egyet értek Halandar Testvér! Hozzunk egy nagy vödör vizet, vagy egy nagy kupica pálinkát és verjünk életet ebbe a zsák krumpliba, akit leütöttél! ... Node addig is egy kis nyomozás sosem árt. 8)

*Ezzel nagyon komoly arcot vágva sorra átkutatja a haramiákat. No nem annyira az életjeleik, mint inkább az értékeik, személyes holmijuk miatt. Egyrészt a kalandozók egyik bölcsessége miatt, ami úgy hangzik, hogy "Mindig foszd ki elesett ellenségeid holttestét!". :pirate: ... Másrészt hátha megtudnak valami hasznosat arról is kik voltak ezek a rablók.*

Nem elérhető Cyrgaan KheaLorn

  • Nemeskyr kardforgató
  • Moderator
  • Haladó
  • *****
  • Hozzászólások: 647
  • Aktivitás:
    1%
  • Karma 0
  • A hóhajú erioni
Re:Ne örülj túl hamar - a kaland
« Válasz #18 Dátum: 2018. Július 22. 23:59:44 »


Amn, Athkatla városa
1372. Vadmágia esztendeje
Mirtul (Olvasdás) 1. napja, reggel



A harc zaja lassan elenyészik, és csak a sebesültek nyöszörgése és a dalnok különös hortyogása töri meg az ivót megült csendet. Kisvártatva feltárul a konyha felé vezető ajtó, és a halottsápadt szolgálólányok szaladnak elő - ügyetlenül, remegő tagokkal, de próbálnak segíteni mindenkinek. Szemmel láthatóan azért nem szokták hozzá az efféléhez.
A harcosok rövid megbeszélése után nem sokkal Anika egy vödör vízzel bukkan fel. Lassan megnyugszanak a pattanásig feszült idegek, és a józan ész veszi át az irányítást. Loxocemus alaposan átkutatja a támadókat, de furcsamód semmit sem talál - ami feltűnő azonban, hogy testalkatra nem úgy tűnnek, mint akik fegyverforgatáshoz szoktak. Eközben Halandar segítségével a fogadós ülő helyzetbe helyezi az ájult támadót, és jó alaposan egy bárszékhez kötözi, hogy megkezdődhessen a kikérdezés.
Drewbald mindeközben a városőrökhöz lép - szemmel láthatóan nincsenek jó állapotban. Az égett egyenruhájú fiatalember - lehet talán húszéves - megpróbálja összeszedni magát, hogy meglátja a közeledő harcost, és keménynek mutatni magát - az arcán és a kezén is égett foltok vannak, arca komoly fájdalomról árulkodik, de igyekszik tartani magát. Bágyadtan bólogat.

- Igen, az jó lesz... - motyogja maga elé, és tétova léptekkel távozik. Ha lehet is segítségre számítani, nem egyhamar, az biztos.

Végül Drewbald a kereskedőhöz és testőréhez fordul - előbbi arcán halovány mosoly játszik, utóbbién azonban komoly gondterheltség látszik. Egy biccentéssel nyugtázzák a harcos szavait, és aztán figyelmüket az ájult fickó felé fordítják.

A résztvevők lassan összegyűlnek az ájult és gúzsba kötött csuklyás fickó körül. A fogadós leszedi a maszkot, és felhördül meglepetésében. A fickó arca ugyanis kicsit olyasmire hasonlít, mintha két ember arcát keverték volna össze egy koponyacsonton, és folyamatosan változik, hullámzik, mint a tó tükre.

- Mi a...? - hebegi döbbenten, miközben tétován néz körbe maga körül, hátha valaki megoldással tud szolgálni a szemmel látható rejtélyre. Közben a fickó arcán abbamarad a hullámzás - a megmaradt vonások egyáltalán nem hasonlítanak egy olyanra, mint amilyet akárki elképzelhetne egy maszkos-csuklyás kora reggeli támadóénak. Fiatal, már-már suhanc az illető, barna bőrű, barna hajú. Végül az előmerészkedő Anika válaszolja meg a kimondatlan kérdést.
- De hát ez Marcon, az ács mesterlegénye! - kapja a szája elé a kezét.

Közben mindenkinek ugyanaz a gondolat fogalmazódik meg a fejében - mi a fészkes fenét csinál egy mestermegény maszkban és csuklyában? Kérdő tekintetek villannak, tanácstalan arcok fordulnak egymás felé.

A fogadós egy nagy csobolyó vizet loccsant a fiatalember arcába, mire az lassan feleszmél. A tekintete lassan tisztul ki, bambán néz körbe a társaságon. Eltelik talán két perc is, miközben az őt körülvevő arcokra próbál fókuszálni, mintha részeg lenne. Végül előrebillen a feje, és kábultan motyogja maga elé.

- Hol ... vagyok?



Amn, Athkatla városa
1372. Vadmágia esztendeje
Mirtul (Olvasdás) 1. napja, reggel



A suhanc tátott szájjal bámul, majd észbe kap, és hirtelen a lábujja lesz nagyon érdekes. Végül tétován átveszi a pénzt, és forgatja az ujjai között. Kérdésedre az arca nagyjából olyan színű lesz, mint azok a rózsák, amelyeket balladai szerelmesek hagynak választottjuk párnáján. Hátranéz a tíznagyra, aki dühödten rágcsálja a bajszát, de csak fél füllel figyeli beosztottjára, a többiek zavarának okán kirobbanó nevetésüket próbálják visszatartani, így tőlük sem várhat segítséget.

- Ööö... - motyogja. - Soká ér véget a szolgálat... - néz oldalra.

Pár másodperc kínos csend...

- De esetleg a Fogatlan Banyában... - nem is gondoltad volna, hogy ember arca ilyen piros lehet.

Végül lóra szállsz, és elindulsz a városban. Csak később jössz rá, hogy érdemes lett volna eligazítást kérni, merre találod a Bris-kúriát, de végül vállat vonsz - egy ilyen reggelen úgyis érdemes a városban sétálni. A tömeg az utcákon beszippant és magával sodor, az élet szétárad a házak között, és ezerszínű, ezerhangú kavalkáddá mosódik össze. Minden másodperc egy új élmény, egy újabb inger, ami ér, szinte feltölt. Lassan haladsz úticélod felé, de igazából nem is akarsz sietni.
"A férfit csak ezután vettem észre. Igazi ragadozó volt: hószínű, vállig omló sörény, markáns, óarany árnyalatú, kyr vonású arc, a szeme pedig... förgeteg-szürke, mint vihar után a hajnali ég. Egy tisztavérű kyr."

Alan O'Connor - A Halál hét arca

Nem elérhető Sol

  • Haladó
  • ***
  • Hozzászólások: 498
  • Aktivitás:
    12%
  • Karma 0
Re:Ne örülj túl hamar - a kaland
« Válasz #19 Dátum: 2018. Július 23. 10:20:37 »
III. Drewbald Deimarn Aldswithwald


Az amúgy sem szokványosan induló reggel újabb fordulatot vesz. Az egyik támadó személyében az ács mester legényére ismernek rá.

- Hát ez igazán különös.

Elgondolkozva nézi a többi földön heverő fekete ruhás alakot.

Vajon ők is helyiek? Akiket eddig tisztes városlakónak hittek ...
Ezt csak egy módon deríthetjük ki!


- A többiekről is le kellene venni a maszkot ...

Majd jobbjával az alélt fiatalember álla alá nyúl és megemeli a fejét, hogy kénytelen legyen rájuk nézni.

- Hé, fiú ... Marcon! A Fogatlan Banya fogadóban vagy. Úgy tűnik, hogy ... elájultál. Mire emlékszel?

Ha úgy ítéli meg, hogy valamiféle serkentőszer szükséges, akkor a pincérnőhöz fordul.

- Anika, hoznál egy jó erős fekete teát? Elég kábultnak látszik ... ebben az állapotában nem sokra megyünk vele.

Pedig nekik válaszok kellenek. Mert a kérdések egyre csak szaporodnak.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 1344
  • Aktivitás:
    5%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Ne örülj túl hamar - a kaland
« Válasz #20 Dátum: 2018. Július 23. 17:44:48 »
Elora és Ezüstsörény

Nem kívánom ennél nagyobb zavarba hozni az ifjút – úgy tűnik, hogy a társai megteszik kérés nélkül is – így én inkább kedves mosollyal türelmes mód várom, hogy megtalálja a bátorságát majd a hangját, hogy válaszoljon a kérdésemre.

/Közös/ Ezt szomorúan hallom, de talán egy másik alkalommal! – válaszom, amikor sikerül elkapni – és adott esetben fogva tartani – a pillantását – Köszönöm a javaslatodat, így ha arra jársz, no meg elárulod a neved, akkor tudd, a jobbikból egy korsóra a vendégem voltál! – mondom visszafogott hangon és bátorító mosoly után lóra szállok könnyedén.

Alig egy perc talán, hogy Ezüstsörénnyel az idegen, de igen életteli utcákat rójuk, mikor azon tűnődöm, hogy nem kértem útbaigazítást. Igazából nem is akartam, hiszen előbb hű társamról kívánok gondoskodni. Természetesen később fontossá válik a merre, de ezt úgy kívánom megválaszolni, hogy egy idősebb urat vagy hölgyet megállítanék és illően köszönve érdeklődnék a kúria hollétéről. Megköszönve az esetleges segítséget, mielőbb a fogadóba kívánok menni, hogy lemossam Ezüstsörényről és magamról az út porát, tisztán és üdén, mint egy mezei virág léphessek vendéglátóm ölelő karjaiba.

Addig is, míg odaérek – akár hasonlóan érdeklődve, útbaigazítást kérve, mint a kúria esetében – élvezem a forgatagot, a sokaságot és számos hangszínt és –erőt, ahogy azok tulajdonosai próbálják egymást túlkiáltani. Mosolyogva figyelem őket, a hosszú út után olykor megéri elveszni a tömegben, ha nem is vagyok épp a városok mellett feltétel nélkül elkötelezve. Szeretem a szabadságot, a vándorlást és a vidéket, de azért – talán apámtól örököltem – olykor kifejezetten jól esik betérni a magas kőfalak mögötti nyüzsgésbe…

Nem elérhető kalidar

  • Haladó
  • ***
  • Hozzászólások: 411
  • Aktivitás:
    1%
  • Karma 0
Re:Ne örülj túl hamar - a kaland
« Válasz #21 Dátum: 2018. Július 25. 12:19:30 »
Halandar Dormfford


Kezd elcsendesedni a fogadó, a sérülteket istápolják és a támadók hulláit vizslatják...közben az egyik életben hagyott orvgyilkost le is leplezik,akiről nagy hirtelenjébe kiderül hogy valami helyi mesterember inasa. Halandar az állát dörzsölgetve gondolkozik miközben próbálják magához téríteni a suhancot majd kérdezgetni:

-Hmmm,felettébb érdekes...errefelé vagy nagyon furcsa módon keresnek zsebpénzt a fiatalok,vagy valami nagyon gonosz dolog van a háttérben ami rávett egy átlagos polgárt ilyen dologra-morfondírozik a mellette álló "kuzinhoz".

Majd Drewbaldhoz fordulva:

-Hamarosan használható lesz a fiatalember,ha elég kemény a feje...nem tettem benne maradandó kárt.

Nem elérhető Quator

  • Haladó
  • ***
  • Hozzászólások: 479
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 1
Re:Ne örülj túl hamar - a kaland
« Válasz #22 Dátum: 2018. Szeptember 17. 12:24:54 »
Loxocemus Pixeton

*Csalódott arccal sétál oda a többiekhez a támadók átkutatása után Loxocemus. Már megint földönfutó orvgyilkosok jutottak mára, akiknél egy lyukas garas sincs. Hogy éljen meg így a tisztességes kalandozó?! ::)
Anika felismerésére, hogy a megmaradt támadó az ács legénye, megdörgöli állát a bárd is. Mondjuk az előbbi hullámzó kétarcúskodás se volt annyira szokványos orvgyilkoséknál eddig.*


- Furcsa ez az egész ügy. Az biztos, hogy nem önszántukból jöttek merényelni. Meg szerintem a háttérben a másik arc gazdája áll, ami az előbb olvadt le a fiúról. ... Az mondjuk jó kérdés, hogy ha ők mind városi polgárok a jobb sorsra valóak közül, akkor honnan szerezték az egyengöncöt, meg a robbanószert a támadáshoz? ... Az biztos, hogy vették, mert semmi sincs náluk... sajnos.