Amn, Athkatla városa
1372. Vadmágia esztendeje
Mirtul (Olvasdás) 1. napja, reggel
A megfelelő körökben ismeretes, hogy az Athtkatlától észara elterülő dombok déli lábain igen kiváló szőlő terem, s ebből nem csak bort, hanem kiváló törkölyt is készítenek e vidék ehhez módfelett értő emberei. Ennek megfelelően a párlat, amit legurítotok a torkotokon, előbb a poklok tüzét szabadítja el torokban-gyomorban, amely később egy nyáresti tábortűz kellemes melegévé enyhül, eképp kiválóan megágyazva a reggelinek. De afelől semmi kétség, hogy húsz lépésről gond nélkül leterít bármely medvét.
A kiadós étek után jólesően eltelve dőltök hátra a széken, hogy a mai napi teendőket megtárgyaljátok. Istenek az égben, akik a drága semmittevést megteremtették!...
- Ha gondolják az urak, mi is tudunk forró csokoládét felszolgálni. - áll meg Anika az asztalotok mellett. - Ilyenkor már nem szoktunk tartani, de hát olyan idő volt, hogy fogyott. A nyugati szigetekről kapjuk hozzá az alapanyagokat, igen finom! Meg persze ki is tudom hűteni, ha úgy kérik… - teszi még hozzá Loxocemus szavait hallva.
Alig libeg azonban el a lány, amikor, mondhatni, elszabadul a pokol. Hangos csörömpölés hallatszik a lépcső melletti ablak felől – amennyire tudjátok arra egy kevésbé forgalmas utca van a fogadó mögött –, majd egy kemény tárgy fapadón gurulásának zaja jut el hozzátok. Gondolkodni azonban nem marad idő, mindent kiver a fejetekből a hangos durranás, ami megrázza a fogadót, majd közvetlenül utána egy másik, ami valamivel halkabb ugyan, de a nyomában felcsapó lángok nyomán a mellettetek álló asztal és még néhány másik égni kezd, a lökéshullám pedig titeket is felborít – szerencsére némi melegérzeten kívül lángok elkerülnek.
//Off.: kérnék egy Szívósság-mentőt mindenkitől, NF 12//
Amint tisztulni kezd a fejetek, sorra tolulnak a fejekbe a gondolatok. Egyrészt, hogy ki az az akasztófáravaló, aki egy ilyen szép reggelen egy ilyen aljas támadásra vetemedik. Másrészt, hogy sanyarú világ az, ahol talpig fegyverben kell reggelizni. És harmadszor, hogy alapvetően miért mindig a magatokfajtát találják meg az efféle események, amikor minden ilyenre képes teremtményt kötelessége volna a poklok mélyére száműzni minden Istennek. De, mint tudjuk, az élet olykor igazságtalan.
Némi ocsúdás után szemügyre veszitek a fogadót. Az ivópult lángokban áll, látszólag sértetlen tulaja kissé zavaros tekintettel próbája egy vizes konyharuha segítségével megfékezni a lángokat, úgy tűnik, több-kevesebb sikerrel. A fickó, akivel beszélgetett, valamivel odébb fekszik csodák-csodájára megúszta, hogy lángra kapjon, de a vállából kiálló székláb-maradvány nem néz ki jól, s több helyen vérző sebei vannak. Egy feldőlt asztal van közte s a lángok között. A kereskedő és a testőre jól vannak, kisebb sérülésekkel megúszták a dolgot, pedig elég közel volt hozzájuk a második robbanás. A városőrök asztala is felborult, egyikük látszólag élettelenül fekszik a földön, a másikuk a fülére szorított kézzel szenved, a harmadik pedig a lángra kapott uniformisát igyekszik eloltani.
És ha ez még nem volna elég, a betört ablakon keresztül fekete ruhás alakok ugranak a fogadóba, valami féltucatnyian, amennyire az események gyors sodrásában van ideje bárkinek őket számolgatni. Látjátok, hogy legalább hárman a kereskedő felé veszik az irányt, ketten pedig felétek indulnak el. Arcukat fekete maszk fedi, kezükben rövid pengéjű kard – úgy látszik, forgatták már, legalábbis mozdulataik hozzáértésről tanúskodnak.
//Kezdemény, Támadás, meg a többi – írjátok azt is oda, hogy kinél milyen fegyver van!//
Amn, Athkatla városa
1372. Vadmágia esztendeje
Mirtul (Olvasdás) 1. napja, reggel
Ezen a gyönyörű reggelen végre feltűnnek előtted Athkatla városának falai. Neked s hű paripádnak is egyaránt elegetek van a hideg, csöpögős reggelekből, amikkel az elmúlt napokban megjutalmaztak benneteket az Istenek. Az elmúlt éjszakát egy kis falu egyetlen kocsmájában töltötted, és bár a vendégszeretetre nem lehet panasz, azért nem feltétlenül ezt képzeled el elsőnek, ha az ideális szállást idézed magad elé. De meleg volt, fedett volt, tehát tökéletesen megfelelt.
Több mint két hónapja már, hogy elváltatok atyáddal, mert Neked északon, a Kardparton akadt dolgod, míg őt ilyen s olyan becsületbeli ügyek Calimportba szólították. Úgy egyeztetek, hogy Mirtul havának 10. napján találkoztok Athkata városában, mondván az úgyis félúton van, de számításaidtól eltérően egy héttel hamarabb érkeztél meg, mint gondoltad. Sebaj, atyád úgyis figyelmedbe ajánlotta egy régi harcostársát, egy bizonyos Leon Brist, akivel még hosszú évekkel ezelőtt küzdött vállvetve számos kisebb-nagyobb csetepatéban, s aki épp e városban lakik. Minden bizonnyal szívesen látja régi barátjának a lányát.
Ezek a gondolatok járnak a fejedben, ahogy a városfalon tátongó hatalmas kapu felé közeledsz. Előtte egyenruhás őrök posztolnak, és néhányuk érdeklődő tekintettel figyeli közeledésed. Nem igazán egyértelmű, hogy neked vagy a lovadnak szól-e a bámulás, vagy inkább mindkettőtöknek, de nem is igazán érdekel. Egy ilyen reggelen efféle apróságok felett hajlamos szemet hunyni az ember.
