Hayate "Kokuryū" Axel

[CrazzyDog]

Érzi a bukott, kemény az ár, de azt kapta, amit kért...lehet, nem gondolta át, mikor azt akarta, Rionna eddze, de...dolgozni fog, hogy bírja. Mikor összeszedte magát a medence emlékéből eszik kicsit, majd keres egy telefont, emlékeztesse Ilithyát, vegye fel a pénzt az iratokhoz, elvégre a lány vehet csak fel pénzt, neki nincsenek papírjai. Egy zuhany is jól esne a férfinak,de a telefon most fontosabb.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 28 – 8. nap
Szerda – Dél körül


Alapvetően Adrian edz. Nem kell hosszan gondolkozni azon, hogy ha maga Manakel edzene, akkor néhány perc után ájult lettél volna, de úgy tűnik, hogy nem is „Fekete Sárkány” edz, hanem Axel, a fiatal test, ami még változik, fejlődik! Az biztos, hogy most kihajtották rendesen és ebből bizony izomláz lesz, nem is akármilyen. Valószínűleg az összes izmodat érezni fogod még ott is, ahol nem is tudtál a létezéséről. De elérkezik a pihenő ideje, így:

Ilithya /Görög/ Szia! Hogy van a kis pikkelyes? – kuncog, jókedvűnek tűnik – A kis öcskös is jól van? – érdeklődik, figyel a részletekre – Elég nyúzottnak hangzol, de ne feledd! Ez a te érdeked is! Meg az enyém, hogy legyen ez izmos pasim! – búgja-neveti el a végét – Kitartást! – őszinte halk hangon, majd – Azért hívsz, hogy este együtt lehessünk, igaz? – incselkedik

[CrazzyDog]

A test fájni fog, de a nő hangja némi frissességet ad. Ez még csak a délelőtt volt, valahogy a délutánt is túl kell majd élni.

/Görög/ Te szadista nőszemély, hova adtál el? Makarios és én külön programon vagyunk...jelenleg egyedül etetnek, edzenek, egyedül eszem ismét...szóval még nem tudom mi is a pontos merénylet, de itt nem ismerik a fáradt szót. Este mindenképp együtt leszünk, az sem kizárt, te kell vállon elvigyél a találkozóra. Tudod, ma lesz a napja. Ha megkérlek, elugrassz a pénzért szépségem?

Közben kicsit fetreng, hátha az jót tesz.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 28 – 8. nap
Szerda – Dél körül


Ilithya /Görög/ A nyelvtanod egy halál, de a kiejtésed javult – közlik a szadistára, majd – S dolgozz rendesen, mert csak akkor leszek gazdag! – kuncognak, majd kis csend míg monológod befejezed – Ez azért lehet így, mert puhány vagy! Senki sem szereti a töketlen pasikat! S még tartozol nekem, szóval éjszaka találkozunk a város szélén vagy becsónakáztathatsz mélyebb vizekre! – közlik, majd pici együttérzést vélsz felfedezni – de szerencsédre nem mondtam melyik éjszaka! – közlik, hogy pihenned kell majd – Persze, elmegyek! Aztán vigyázz Makariosra! Meg adhatsz neki egy puszit a nevemben! – kuncognak, végül ebédelni indulhatsz

Ahol meglepetésedre mindenki jelen van! Látod, hogy Anima serénykedik és Makarios segít neki. Itt van Manakel – Rionaként – aki az asztalfőnél ül meg persze Cara aki mancsolgatja az üres tálkáját, hogy végül Adrian is belépjen, míg a sort Accalu zárja, aki vidáman int neked. Úgy tűnik, hogy mindenkinek megvan a maga helye és ami azt illeti most már nektek is. Adrian ültette le Makarios-t aki láthatóan elmélyülten gondolkozik, míg neked a fennmaradó egy hely – ami meg is lett terítve – evidensen adja, hogy hova kell ülnöd. Végül mindenkire sor kerül, előbb Anima szed Manakelnek, majd nem és kor szerint végig mindenkinek egészen a legfiatalabb fiúig.

Mindenki /Angol/ Jó étvágyat!

Aztán csendes eszegetés és némi Cara féle lefetyelés hallatszik, miközben végig magadon érzed Riona ragadozó tekintetét.

[CrazzyDog]

/Görög/Bírni fogom, csak már elszoktam az erőnléti edzéstől. Vigyázz magadra azért széplány!

Búcsúzik, majd megy enni. A társaságon meglepődik, megköszöni Animának, mikor neki is tálalnak, jó étvágyat kíván majd falatozgat. Figyeli az asztal társaságot, beszélgetnek-e, milyen a viszonyuk, majd mikor magán érzi Manakel ragadozó tekintetét kérdőn felnéz rá. Fáradt az edzéstől persze, de azért ennél több kell ahhoz, hogy megtörjön a Halaku, és ezt valószínűleg a nő is tudja, így...egyelőre kutatja a bukott, mit is lesnek rajta.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 28 – 8. nap
Szerda – Dél körül


Az asztaltársaság az étellel foglalkozik, ami elég ízletes és változatos ahhoz, hogy még mindezek mellett egészséges is legyen. Van itt mindenféle amit otthon is ettél, de akad azért másféle hús is, ahogyan gyümölcs és innivalónak tiszta víz és valamilyen bor, amit valószínűleg a hal és más húshoz tálaltak. A jelenlévők egyike sem kívánja beszélgetéssel megszakítani a falatozását, mindenki csendben és nyugodtan eszik, majd amikor mindenki végzett, akkor indul meg egy pici társalgás Adrian és Anima között franciául, illetve érzed magadon Manakel tekintetét, amikor Cara áttelepszik az öledbe és nagyot ásítva készül elaludni. Makarios is téged néz, de most csak bátorító apró mosolyfélét próbál mutatni, hogy ő rendben van és te is úgy leszel, hiszen te egy nagy Titán vagy!

Mindenki /Angol/ Köszönjük Riona!

Mondják percekkel később, majd Anima és Makarios is az asztal leszedéssel foglalatoskodik, míg te még mindig hátrányos helyzetű vagy a cicalány okán. Adrian és Manakel összenéznek, majd a férfi az, aki odalép és halkan annyit mondd neked:

Adrian /Angol/ Vidd a szobájába kérlek, aztán a könyvtárban találkozunk!

[CrazzyDog]

Axelnek már annyira természetes, és megszokott Cara cicáskodása, hogy mintha tényleg macsek lenne finoman megsimogatja a buksiját, és úgy helyezkedik, bevackolhasson a lány. Makariosra rámosolyog, és kacsint egyet, hogy jelezze, minden rendben van, illetve azért átadja a srácnak Ilithya üzenetét.

/Görög/ Makarios, beszéltem Ilithyával, azt üzente,puszil téged.

A példát követve ő is megköszöni a kaját. Adrian kérésére bólint. Finoman felkászálódik, az edzés után most Neko-chan pehely súlya is tonnásnak hat, de elviszi aludni.

/Angol/ Rendben van, de hol a könyvtár?

Kérdi azért halkan.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 28 – 8. nap
Szerda – Kora délután

Úgy tűnik, hogy a cicalány elégedett azzal ahogy beidomított téged és most begömbölyödve szuszog az öledben ami elég kényelmetlennek tűnik emberi szemmel, de ő mégis mintha teljes kényelemben lenne úgy fekszik ott. Igazából az egész egy picit természetellenesen hat és mégis úgy érzed, hogy aki az öledben van annak igenis ez a természetes. Sőt, mikor felemeled a fejed és körülnézel, senkin nem látod a zavartság vagy megrökönyödés arckifejezését, ami azt illeti semmit ami elítélne vagy más módon bántaná ezt a csinos és bizony nőies Cara nevű macskalányt.

A simogatás elégedett zörgést vált ki, majd mikor Makariosra pillantasz ő csak enyhe pírral pislog, de bólint megkésve és aprót, hogy értette és mikor halkan átadod az üzenetet, akkor elmosolyodik és megint csak bólint. Úgy tűnik, hogy a jelenléted ad neki némi bátorságot, de mintha picit feszengene vagy mi, mert óvatosan pillant mindenfelé, kivéve Anima-ra, aki kedvesen rámosolyog és ezzel már meg is nyerte magának az árva fiút, aki nem egészen azt az üzenetet kapta amit Ilithya küldött, de erről senkinek nem kell tudnia! S így távozhatsz az ebédlőből, öledben Carával.

Az étel kifejezetten jól esett és ízletes volt, de az is lehet, hogy az edzés után mindenre így néznél ami pótolná a tested-börtönöd elvesztegetett energiáit. Ami azt illeti ez elég kemény lecke arról, hogy mi nem volt régen és mi vár rád most, illetve, hogy az embereknek mivel kell szembenéznie nap, mint nap! A kérdésedre nem érkezett válasz, bizonyára ez is a találd fel magad lecke része lehet vagy esetleg tudnak arról, hogy bejártad a hajó azon részét, ami számodra is nyitva volt. Így nem kell sokat keresned, hamar megtalálod, ahogyan a választ is arra, hogy kivel kell itt töltened az időt.

/Japán/ Üdvözöllek ifjú shinobi, az én nevem Arthur. Az elméd pallérozására kértek meg, így az elkövetkező napok délutánjait általában együtt, kettesben fogjuk tölteni egészen vacsoráig. Az első napot az alapoknak szentelném, miszerint „Mutass nekem egy biztos pontot, és kimozdítom sarkaiból a világot”. Kérlek, jellemezd magad. Ez segít nekem, hogy meghatározzam a következő lépésünket!

[CrazzyDog]

Kokuryu egészen jól rézi magát ez edzés után. Mind a bukott, mind az ember emlékeibe egy megnyugtató rendszerességet visz az edzés, és kiképzés, még ha a lustaság ellene is szól. A könyvtárban még egy idegent lát. Vajon hányan laknak még ezen a hajón? Mint egy kis úszó falucska, lassan olyan. Egy fehér ember, aki japánul beszél. Félrebillenti kicsit a fejét a Halaku, úgy nézegeti az idősebb férfit. Mikor befogadta az információt megszólal.

/Görög/ Üdvözlöm Arthur, én Axel vagyok. Tanulom a görög nyelvet, így ha nem haragszik, amit tudok görögül mondani, úgy teszem.

Ha úgy látja, a férfi nem éri amit mond, japánra vált.

/Görög/Magamról...azt már tudja, shinobinak tanítottak. Az elmém pallérozása...ahhoz segít gondolom,ha beszélek az erősségeimről. Jól értek a modern dolgokhoz, főleg a számítógépekhez. Fotografikus memóriával rendelkezem, egyébként lusta vagyok, arrogáns, és nehezen koncentrálok arra, ami nem érdekel.-Ezeket hozta Axeltől. Hogy gyakoroljon, próbálja külön választani- Emellett minden, ami új érdekes számomra, és a tapasztalásért olykor belemegyek veszélyesebb helyzetekbe is. Szeretem a misztikumot. Kissé visszahúzódó vagyok, nem szeretem a rivaldafényt,és neh szeretem a túlzott érzelgősséget.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 28 – 8. nap
Szerda – Kora délután


S ki tudja kik lehetnék még akik nincsenek itt? Vannak e egyáltalán vagy csak a te képzeleted szaladt el veled és valójában már mindenkit ismersz? Akárhogyan is legyen, egy dolog biztos, az idősebb úriember tisztelettel bánik veled és végtelenül türelmesnek látszik, ahogyan a bölcsesség félreismerhetetlen aurája is körül lengi, az a fajta, ami alapvetően a nagyapádra is jellemző lehetne, ha a hideg és számító tekintetének fagyossága nem lenne annyira erős, hogy elnyomja ezt.

Arthur /Japán/ Nem haragszom, de azok a leckék nem itt és nem most lesznek. Javaslom, hogy erre a fiatalember társaságában kerüljön sor, nem szeretném, ha bármilyen apró hiba is megeshetne nyelvi akadályok okán – érvel a döntés mellett, majd érdeklődve hallgat, hogy aztán – A Teremtés az egyensúlyra törekszik oly módon amit nem biztos, hogy értünk vagy érzékelünk. Az erősségeid fontosak, de a gyengeségeid is éppen annyira azok. Így leszel… emberi. Megtapasztalhatod mindazt, amit amennyire tudom, azelőtt sosem és ami olykor meghatározza melyik ösvényt választhatod.

Itt tart egy kis szünetet

Arthur /Japán/ A változás fontos része a Teremtésnek, nevezzük akár Evolúciónak, talán Személyiségfejlődésnek vagy amilyen nevet adtak, adtunk neki az Eonok során. Ami most vagy, már sosem lehet az ami voltál és ha alkalmazkodsz akkor soha nem is leszel és ez így van rendjén – picit megint elcsendesül, majd – A tapasztalat nagy tanítómester, talán a legjobb mind közül. Még a legbölcsebb és sokat látott mesterek sem tudnak mindent úgy átadni, hogy az felérjen azzal, amit magad éltél át.

Tudod, hogy ez alól te sem leszel kivétel

Arthur /Japán/ A közhelyek és népi bölcsességeket pedig ne becsüljük le, mert bár okoskodónak hangozhat, valójában generációk tapasztalatán alapul és igazságuk szinte megkérdőjelezhetetlen – mosolyodik el haloványan – A szavaidból azt veszem ki, hogy az Akaratod gyengébb, mint szeretnéd és mint ilyen ezen szeretnél elsősorban változtatni – várja mit gondolsz erről, majd és csak utána folytatja – S mit gondolsz miért nem szereted azokat a dolgokat amiket felsoroltál? – érdeklődik

[CrazzyDog]

A bukott szépen lassan szoktatja magát ehhez az aurához. A bölcs emberekkel vigyázni kell, inti óvva a tapasztalat. Vajon beavatott a férfi, vagy sem? Ki ez, és honnan akasztották? Mivel foglalkozik vajon Riona, azaz Manakel. Az akarat erősítésére biccent kicsit.

/Japán/Az akaratom egy trauma miatt meggyengült. Tudom, milyen az, ha acélosabb, így természetesen törekszem rá, ismét az legyen. A meglátásával egyetértek, nem lehetünk azok, akik voltunk. Annál többé kell válljunk.-hogy miért nem szereti ezeket a dolgokat, azon sosem gondolkozott,kicsit töpreng, majd mondja az első ötleteit.-Én nem vagyok érzelgős típus...vannak érzéseim, de azok túlcsordulása számomra kellemetlen, és nem is nagyon értem. A rivaldafény meg szintén irritáló, nem kell ahhoz mindenki bámuljon, hogy jó legyél valamiben. Azt hiszem, én az árnyék szülötte vagyok, így nem szeretem a túl fényes dolgokat.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 28 – 8. nap
Szerda – Kora délután


Igaz, hogy a Nagyapád rossz példa talán, de a bölcsességét nem lehetett kétségbe vonni. S mint ilyen, ez volt… illetve ez az egyik erőssége, amitől olyan veszélyes volt. De vajon minden bölcs ember az lenne – veszélyes – vagy csak a sanyarú gyermekkor mondatja ezt veled? Egy dolog biztos, hogy csak az idő adhat választ. Mennyi, kérdezhetnénk. Amennyi idő alatt megismered a veled szemben ülő idős – ember – férfit. Nem úgy tűnik, hogy ártani akar neked, de mégis csak Manakel követője, így lehet némi bizonytalanság…

Arthur /Japán/ Egy trauma miatt? – ez felkeltette az érdeklődését, de nem kér arra meséld el, inkább tovább hallgatja a hangos gondolataidat – Ez érthető, ha nem érted akkor nem szereted rosszabb esetben félsz tőle. Ez normális – nyugtat meg – minden emberrel előfordul és nem ez lesz az egyetlen örökség, amitől bizonytalannak érzed a Teremtést – szelíden beszél, de van egy mély orgánuma, amitől megnyugtatóan hat – Ez igaz mindenre, ahogyan az is, hogy a képességeid nem a nézők számával egyenlő arányúak, bár vannak, akik jobban teljesítenek, ha akad némi vagy több közönség. Azért mert a Halált képviseled, nem kell összekötni rögtön a sötétséggel és feketével vagy épp a "véggel".

[CrazzyDog]

/Japán/Igen, egy trauma miatt. Ha meghalsz az bizony megroppantja az elméd erejét.

Tisztán emlékszik a törésre. Ad egy esélyt a férfinak, de a gyanakvás azért folyamatosan vibrál, nem lankad a figyelme.

/Japán/ Nem igazán tudom, mit képviselek, saját emlékeim alig vannak. Az én fajtámat megérintette a sötétség, hiába jöttünk mi ki a börtönből,a börtön nem jött ki belőlünk. Nem okoskodni akarok Artúr, ne nehezteljen rám, csak kicsit elfilozofáltam a magam módján.

Nem igazán tudja, miről beszélgessen a férfivel.

/Japán/Miről fogunk tanulni?

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 28 – 8. nap
Szerda – Kora délután, délután


Arthur /Japán/ Kétlem, hogy egy Elohim igazán tisztában lenne a Halál emberekre gyakorolt hatásaival és annak traumáival mindaddig, amíg valamilyen módon át nem éli azt. Tévedhetek természetesen, de kivételesen tudom, hogy a Teremtő Szolgái nem születnek és nem is halnak meg, legalábbis emberi mértékkel mérve biztosan nem – itt picit eltűnődik, de végül folytatja – S az Elmétek, nos valószínűleg az Abyss-i fogság gyötrelmeinek hatására tört meg, nem pedig egy fakó emberi emlék hatására, sőt, ez utóbbi amennyire tudom segít, hogy ne zúduljon rátok az elmúlt évezredek, tízévezredek szenvedése.

Amikor szót kérsz, türelmesen hallgat és látod, hogy tényleg figyel. Minden érdekli ami elhangzik és láthatóan megfontol minden egyes állítást, kérdést vagy esetleges kérést, majd:

Arthur /Japán/ Ez az egyik legfontosabb dolog. Az Önismeret. Minden ember ezt keresi és ahogy látom, ennek hiánya nem csak nekünk okoz nehézségeket. Szavaid igazságot hordoznak és meglehetősen pontosak! Ami pedig a véleményalkotást illeti, sosem kell bocsánatot kérned azért– legalábbis esetünkben – mert elmondod, hogy miről mit gondolsz, mi a véleményed. S mivel a fizikai képességeidet már csiszolják mi egy másik ösvényen haladunk tovább. A kultúrádban ennek nagy hagyományai vannak, nem kell teljesen idegen dolgokat megtanulnod.

A mondat végére egy kis mosoly ragyog fel, ha nincs is sokáig jelen, majd:

Arthur /Japán/ Az alapokról. Csak erős alapokra lehet stabilan építkezni és neked szükséged van arra, hogy megtaláld azt a belső vagy külső pontot, ami erőt ad a legnehezebb időkben is. Arra, hogy tisztában legyél önmagaddal, a gyengéiddel és erősségeiddel és tudd melyiket hogyan fogadd el vagy változtass rajta, ha szükséges. Ehhez pedig az út, a kezdeti lépések a meditáció ősi tradíciója lesz, amelyet minden nap követned kell. Tegyél rendet a káoszban és határozz meg egy ösvényt, amin haladni kívánsz!

Nem kapsz könyvet, sem matracot, nem kérik, hogy ülj le lótuszülésbe, egyszerűen csak biztatóan megfogják a vállad, aztán magadra hagynak. Nem mondják el, hogy hova kell menned, hogyan kell csinálnod, egyszerűen időt kaptál arra, hogy átgondolj mindent, esetleg megpróbálkozz különböző felfedezésekkel térben és időben.

[CrazzyDog]

Ez a meditáció dolog...nem tanulta meg soha, de próbálkozik. Leül kényelmesen, lecsukja a szemét, és elképzeli, ahogy Axel és Kokuryu egymás mellett áll. Axelt kicsit félreteszi, és önmagát járja körbe. Az emlékeiből próbálja felidézni a vonásait, első lépcsőben azzal barátkozik meg, fedezi fel ismét. Mivel más ötlete nincsen, ezzel bíbelődik. A férfi meglehetősen tájékozott. Talán egy újabb bukott? Minden esetre minél gyorsabban tanul, annál kevesebb kellemetlenséggel kell találkoznia.