Hayate "Kokuryū" Axel

[CrazzyDog]

Axel teljes nyugalommal közelebb lépdel a lányhoz. Egyáltalán nem ragadozóként, egy izma sem feszül meg, ami a harckészültségre utalhatna.

/Angol/ Ha akarod, hogy megtaláljalak meg foglak. Telefon, e-mail

Még közelebb sétál a lányhoz, lassú mozdulattokkal. Ha Lucille nem hátrál el, akkor szinte alig pár centire áll meg Axel a lánytól, odahajol a füléhez és bele súgja

/Angol/ Kizárt, érzem a környezetet átlengő veszély apró rezgését.

Majd miután kiincselkedte magát, mintha ez meg sem történt volna ellép a lánytól.

/Angol/ Szóval ha kapok ruhát, és egy csavarhúzót rendbe teszem a biztonsági rendszeredet. Ha pár helyen, ahol holt tér van használnál tükröt nehezebb lenne kicselezni a kameráidat.

[Thyriel]

Közelebb lépsz, nem egy és nem két lépéssel, mígnem testközelbe érsz. Nem húzódnak el, de látod, hogy az izmok megfeszültek kissé és bár próbálják leplezni, azért mégis csak egy idegen potyautas vagy aki olyasmit árult el magáról, ami nem erősítette meg a lányt a teljes biztonság érzetéről. A szavaidra, hogy miképp találnak meg csak egy kérdő tekintet a válasz, hiszen neked láthatóan nincs se pénzed sem eszközöd bármelyikhez is…

/Angol/ A vihart érezheted – mondja halkan ártatlan hangon

De a veszély valós és bár csak megkésve fedezed fel, de meglátod azt a pillanatnyi villanást, amit a test takarásában, a kar rejtekében próbáltak eltitkolni. Igaz, hogy végül nem szúrtak ki veled, de azért most rádöbbenhettél, hogy talán még több közös van bennetek mint eddig gondoltad vagy… akárhogyan is legyen, a mozdulat inkább védekezőnek hatott, mint támadónak, annak viszont nem utolsó, hiszen amikor ellépsz, csak annyit látsz, hogy a karja a dereka mögött van ami akár támasztékot is kereshetett (kivéve, hogy te tudod az igazat)

/Angol/ Mindkettővel szolgálhatok… de, a tea! – mosolyodik el

Picit felenged, de nem tudod eldönteni, hogy azért, mert most már kicsit nagyobb biztonságban érzi magát vagy mert nem léptétek át az incselkedés határait, amitől az a fajta izgalom fogott el valószínűleg mindkettőtöket, ami elüthet unalmas perceket, de leginkább éreztetheti azt, hogy éltek! Kis függőség talán, a természet drogjától? Előre engednek és érzed a tekintete magadon ahogy végigkísér egy raktárig, ahol csak kóddal lehet bejutni. Nem raktár ez, hanem egy kabin, amit ritkán használnak, ami magába foglal olyasmit, mint egy szekrény, tele férfiruhával.

/Angol/ A csavarhúzót csak az után!

S egy óra ebben a pillanatban üti el…
a reggeli idejét!

[CrazzyDog]

Axel teljesen elégedett a reakcióval. Nem véletlenül lépett be az intim szférába, nagyon érdekelte, hol van a lány ingerküszöbe.

/Angol/ Biztosan csak a vihar. A fekete fellegek gyakran helyeznek nyomást a lélek tavára.

De a kígyó csak sziszegett, nem szándékozik harapni. Elgondolkozik a félvér azon, hogy teljesen egyedül marad, minden eszközt,amire szüksége lehet elő kell teremtsen. Arcára egy röpke pillanatra kiülhet a gondterheltség. Nézi a raktárat...nagyon felkészült hajó,és érthetetlen, hogy egy tinédzser lány egyedül lenne rajta. Vajon a többiek merre vannak? Lehet, már úton van érte a parti őrség? Ha talál a fiú a méretében ruhákat felöltözik.

/Angol/ Ha leírod az elérhetőségedet egy lapra, meg fogom jegyezni. A tea ötlete is kiválló.

Hagyja, hogy vezessék. Roppant kimerült az elmúlt időszak eseményeitől, és ideges a medálja miatt. A lányt most nem akarja tovább riogatni, tesztelgetni, úgy érzi, elért a határra, amit ha átlép már ront a helyzeten.

[Thyriel]

Úgy tűnik, hogy minden a terv szerint alakult és megerősítést nyert az, hogy a kezdeti és majdan talán erősebbé váló kapcsolat, merjünk nagyot álmodni és nevezzük szövetségnek, még nem rendelkezik a megingathatatlan alapokkal. Magad is tapasztaltad, hogy a huncutság felszíne alatt éber és marni kész muréna rejtezik, oly sokcsápú tintahal bújik meg, ami könnyedén lehetne halálos.

De nem ezért vagy itt és nem is tereled ezen találkozásotokat erősebb áramlatokkal a kívánt irányba, hiszen ki tudja, hogy a szeszélyes tenger mikor és merre vált irány és okoz kellemetlen meglepetést. A keleties filozófiádra csak egy „tényleg, most komolyan?” pillantás a válasz, mely egyértelműen kinevet picit, majd miután ez megtörtént, már úton is vagytok.

A tekinteted – ha árulkodó – tompítja a mosoly fényét, de még nem oltotta ki teljesen, mindesetre lehet, hogy az alkualapod most csappant meg. Amennyiben úgy véled, hogy sikerült elrejtened úgy a dolgok nem fordulnak komolyabbra, szerinted. Mindenesetre mással még nem találkoztál és a fiatal lány, aki még nagykorúnak sem tűnik, (majdnem) pontosan kitalálja, hogy milyen ruhákat lenne szükséged.

/Angol/ Közép-középső, bal felső és legalsó a jobboldalon!

Segítenek ki, a nadrág, a felső és cipő tekintetében, melyek nem épp szakadt darabok, hanem minőségi, nem kizárt, hogy általad is ismert nevesebb darabok. Immáron tisztán és ruhában annyira emberinek érzed magad, mint legalább egy hete nem! Ezen felül a konyhában – ahova szintén látszólag te vezeted a fiatal hölgyet…

/Angol/ Angolosan? – tejjel kéred e vagy…

Később, mikor már a csészét szorongatod, mutatják a telefonszámot, ami azért elég kacifántos számsor, de neked azért így is rövid idő alatt hibátlanul rögzül a memóriádban. Nem úgy a papír, ami hamuként végzi, mígnem a konyhai pultra tévedő tekinteted épp készülő reggeli nyomait vélik felfedezni. Talán még egy kihűlő illatot is érzel, ami valami sültből származik, illetve a frissen facsart gyümölcsét…

[CrazzyDog]

Axel nem szeret közel kerülni másokhoz. Nem erre nevelték, és nem is igazán volt része ezt megtapasztalni. Jól megvan ő így. Hogy mennyire vágott alá a későbbi szövetségnek...az is kérdéses, de most nem is olyan fontos. Elnézegeti a fiatal lányt csendesen. A gúnyolódásra csak apró vállvonással válaszol. Mikor felvett emberi ruhákat, tiszta, jóllakott ismét kezd kicsit csitulni, nem érzi a marás vágyát, a lelkének sötétjének fanyar ízét, és illatát. A teára csak gépiesen, megszokásból válaszol, mivel kicsit elragadták a gondolatok a saját nyelvén teszi.

/Japán/ Köszönöm, üresen kérem.

majd megrázza a fejét és elismétli angolul is. Furán érzi magát, körbelengi készülő reggeli, finom illatok. Nem egy étterem, vagy rendelt kaja...idegen érzés, de kellemes. Nincs ilyenhez szokva, a légkör szinte már zavarba ejtő neki. A számot pillanatok alatt vési elméjébe. Felmerül benne egy apró sejtés, talán durván viselkedett a lánnyal. Hiába, a kedvesség mindig gyanús.

/Angol/ Bocsánat

Mondja ki nem túl hangosan, nem is fűz hozzá felesleges magyarázatot.

[Thyriel]

Itt és most a neveltetéssel ellentétben minden jelen van, ami az életedből hiányzott. Lehetséges, hogy ilyen érzés keltő, de azért lássuk be, hogy családi fotót vagy festményt nem nagyon láttál. Illetve láttál képeket a folyosón emberekről és természetfeletti lényekről, de nem tudnád megmondani van e közte bárki, aki Lucille számára fontos lehet. E parány kapaszkodó talán adhatna erőt, de úgy tűnik, hogy most még ez sem tud teljesen megnyugtatni.

A gúnyolódás nem is igazán az volt, inkább csipkelődés, de ha Axel nem érezte a különbséget, akkor könnyedén volt összetéveszthető a két dolog s mint ilyen a legjobb, ha valóban bölcsen átlépnek felette. A ruha ha nem is pontos méret, azért kényelmes és ami a legfontosabb lehet, tiszta és férfias illatú. Valami olyasféle, amivel könnyű nőket elcsábítani… és pont itt akadhatott meg a gondolat menet és váltottunk anyanyelvre, amire csak egy kedves, de őszinte vallomással felérő pillantás a válasz

/Angol/ Üresen tehát! – tölt és nyújtja fél kézzel, ügyesen egyensúlyozva, hogy végül egy picit hosszasabb pillogás után – Nem történt baj! – mosolyog rád kedvesen – Ha volnál kedves leülni, mert én még nem reggeliztem! – és akkor akár maradhatnál is, míg ő belekezd az előkészületek folytatásába, ha nem teszel-mondasz bármit, ami megtörné azt

[CrazzyDog]

A teát elveszi. Leül a kérésre, és csak figyeli csendben a lányt. Nem a legbeszédesebb fiú alapvetően. Pihen, lazít, és kortyolgatja a forró italt. Megnézi a konyhát is szórakozottan, de közben már a partraszállást tervezi. Az első dolga az lesz, szerez valahonnan szállást, és pénzt. Amíg keresgél valószínűleg igazi csavargó élet vár rá, alkalmi munkákkal, nem épp luxus körülményekkel. Nem fűlik hozzá a srác foga, de ha valaki halott a külvilág számára az újrakezdés sosem könnyű.
Míg gondolataiba mélyed szórakozottan szalad végig tekintete olykor a lány arcán, vonásain. Számára egy szép nő sokkal nagyobb művészet, mint bármelyik vacak festmény a falon.

[Thyriel]

A lány eközben folytatni kezdi a reggeli készítést. Úgy tűnik, hogy több főre készíti, mert ennyit kizárt dolog, hogy egyedül megegyen. Igaz, hogy a lopott pillantások mindenfelé rebbenek, így felfedezik jól felszerelt konyhát annak minden modern eszközével, de azért akadnak itt igazi régiségek is, melyeket egyes országokban már múzeumok állítanak csak ki.

A lány tartása picit feszült, nem tudta teljesen elengedni magát a jelenlétedben, de ezt könnyű annak a számlájára írni, hogy a bizalom nem volt képes ilyen rövid idő alatt, két ennyire hasonló Lélek között megszilárdulni. A vihar csendjét ebben a pillanatban töri meg valamilyen halk zene, amihez foghatót valószínűleg még sosem hallottál, de ami mégis ott rezonál az ember szívében és…

Mikor épp picit erőteljesebbre vált, látod, hogy milyen fürgén szeletel, hogy milyen jól bánik a késsel, jól begyakorlott mozdulatok ezek, melyek most az étel előkészítésében segédkeznek. A felvágott citrusfélék hamar egy facsaróban végzik és két pohárral kerül az asztalra, az egyik gyanúsan közel hozzád. Ezután zabpelyhes dobozt látsz, majd főzőlap kerül beüzemelésre, melyek közül az egyiken a víz forr hamarosan míg a másikon tej melegszik.

Mélytányérba szednek ki belőle és pici vajjal ízesítik ami a hűtőből került elő, és valami barna port, talán cukrot szórnak rá, míg végül a meleg tejjel lesz teljes a dolog. Ebből is jut neked, bár az is lehet, hogy Lucille csak ennyire éhes. Kortyolt a gyümölcsléből, majd tovább főz, hisz ez még nem elég egy fiatal szervezetnek (főleg kettőnek). Tojás kerül elő, bacon, kolbász, bab és gomba, melyeket sütni készülnek olyan más ételekkel, mint kolbász és valami, ami a véres hurkára emlékeztet, de…

A grillezet paradicsommal kiegészített ételt tálalják, majd füstölt hering és zárásképp pirítós és lekvár kerül az asztalra, hogy aztán késsel és villával felszerelkezve üljenek le veled szemben. Mindezen idő alatt alaposan megfigyelhetted a lányt, akinek olykor sejtelmes mosolya elárulta, hogy tudja mit csinálsz. Most már látod, hogy, a szépsége nem a külső, nem a felszín, hanem a mélység a bensőjéből fakadó erőteljes kisugárzásból fakad. S mint ilyen, egyedi és lenyűgöző, kevés hozzá hasonlóval találkoztál (pedig volt köztük szebb, nem is egy)

/Angol/ Jó étvágyat!

[CrazzyDog]

A félvér figyeli a rezdüléseket, mozdulatokat, hogy mi készül. Ő sem lazult le teljesen. Sosem tud, ha nincs teljesen egyedül. A zenére kicsit dobol az ujjával. A basszus lüktetését, kíséri az mozgás. Félrebillenti a fejét, ahogy elő kerülnek a dolgok., készül az étel. Nem egy nagy evő a srác, meg is lepi a mérhetetlen kajamennyiség. Egyre gyanúsabbak az adagok, a gyümölcslé. Nem nyúl hozzá, amíg a lány le nem ül. Kicsit tán nőies mozdulattal csavargatja az egyik tincsét, miközben nézi a Lucillet. A belső kisugárzás...igen, az is fontos. Az övé vajon milyen? Az alapvetőre nem emlékszik, inkább csak azt ismeri, amibe pácolta a maszkját. Mikor a lány leül vele szembe Axel elmosolyodik, és egyszerű rövid bók hagyja el a száját.

/Angol/ Elragadóan bájos lány vagy. Neked is jó étvágyat

Így tudja a leginkább megfogalmazni a lány kisugárzását. Amennyire jó a felvett maszk eljátszásában, annyira nem tapasztalt a valós érzelmeinek kifejezésében. Ha arról kell beszéljen mindig szűk szavúan teszi, másnak tán nem is teljesen érthetően. Illemből ő is eszik. Ha már a lány energiát fordított arra, főzzön neki ez a minimum, még ha nem is érti, miért kap törődést, hiszen ő csak egy potyautas.

[Thyriel]

Nem látsz és nem is érkezik támadás, mindössze a parány bizalmatlan szikra pattog kaotikusan, hogy még véletlenül sem találjon el semmi olyasmit ami aztán életet-életeket követelne. A zene mint egy jégtörő vagy még inkább, mint valami csábító csalogány, vonz magához, hogy az ujjaid… és aztán jönnek az illatok! A hangok csak a kezdet volt, de aztán a friss illatok bizony teljesen más ízt adnak a korábban elcsent szendvics utánzatnak. pedig azok a hozzávalók is igen ízletesnek bizonyultak!

A csavargatást nem teszik szóvá, így a hajtinccsel annyit lehet incselkedni amennyit csak nem szégyellsz, sőt, úgy tűnik, hogy ebben is hasonlítanak, mert a lány keze sem pihen egyetlen percet sem. Amikor elkészült az étel, azonnal tálalta, ha másikkal végzett, akkor a következőnek kezdett neki… szépen meg lett terítve és most lehet meglep, de nem úgy tűnik, mint aki sokat akar hagyni belőle. Olybá tűnik, hogy a te segítségeddel az egész szépen el fog fogyni!

/Angol/ Köszönöm. – mosolyognak és egy pillanatra olyan érzésed lehet, mint amikor a pók, megsimogatja a hálóba ragadt légy fejét

A kisugárzása állandóan jelen van. A megjelenése változhat, tehet fel harcfestést, le is veheti vagy épp változtat a hajának hosszán, formáján és persze színén, ahogyan tehet ékszer a füleibe akár egyet vagy többet is, de ami belülről fakad, azt nem lehet elnyomni vagy elcsenni. A kiszakadt vallomás egy olyan őszinte pillantással találkozik, hogy magadat látod vélni benne, pedig tudod, hogy te ilyesmire talán sosem voltál képes! Esetleg…?

/Angol/ Közel van hozzá, de még nem tűnt el teljesen!

Nem biztos, hogy érted mire gondol, de ha igen, akkor is az a legfontosabb, hogy: evés közben jön-megy az étvágy! A tied pedig érkezik, mert egy hete nem ettél még hasonlót sem! A potyautas, aki most teljes-körű kiszolgálást kapott, talán már csak férfiúi mivolta érzi picit hiányolva magát, amiért tehet ha akar! Az értetlenséged pedig egy olyan dolog, amivel ritkán kell foglalkoznod, mert úgy tűnik, hogy annyira eluralta az arcod, hogy pontosan ugyanezt látod a veled szemben ülő arcán is…

[CrazzyDog]

Axel  egyáltalán nem érti, mire célzott a lány. Szóvá is teszi értetlenségét.

/Angol/ Mármint hogy érted? Nem igazán értem mire célzol, lenni japán cserediák

Jó ízűen falatozik a félvér. Mikor tükröződik a nő arcán a saját értetlensége a srác elvigyorodik kicsit, és megcirógatja a lány arcát, ha az el nem húzódik.

/Angol/ Mi jár a fejedben?

[Thyriel]

/Angol/ Bizalom.

Érkezik a válasz amely ezúttal nem rejtélyes, nem homályosan titokzatos, hanem egyenes, őszinte és nyers. A japán cserediák kivívott magának egy őszinte mosolyt, ahogy az jóízű falatozásod is. Ezzel szembesülhetsz, amikor felpillantasz két falat között, de aztán Lucille is csak tovább rágcsálta bármit is evett éppen. A tükörkép hamar széthullik, mikor rádöbbensz, hogy valóban az volt. Nem a lány volt értetlen, hanem önmagad tükörképe voltál egy elragadóan bájos módon.

Emeled a kezed még nem, de amikor megcélzod vele a bájos pofit már visszahúzódnak, nem nagyon, csak annyira, hogy még egy hirtelen mozdulattal se érhesd el. Úgy tűnik, hogy a fent említett fogalom azért itt még mindig nem létezik teljes valójában, de erre utaló jelek – nem is egy – már akadtak korábban. A mozdulat élét egy szelíd és kedves, úgy véled őszinte mosoly tompítaná amennyire ez lehetséges, de bármennyire is az, picit kelletlen-fájdalmas lehet

/Angol/ Akita Inu.

Ennyit mondanak, miközben lassan tényleg elfogy minden, hisz kevesebb a beszéd, több volt a falatozás. Az is lehet, ahogy ezt a fiatal lányt megismerted, hogy az elhúzódás nem valós, hanem csak a kíváncsiság része vagy valami játék, huncutság, de az igazság az, hogy bármi is az, nehéz kiismerni a veled szemben ülőt. Most, hogy a gyengéd érintésre éhes kéz és a huncut mosolyú pofi is a helyére került, lehet folytatni az evést vagy éppen úgy érezné valaki:

a beszélgetést.

[CrazzyDog]

/Angol/ Ejnye, de rasszista vagy, nem hord minden japán srác medveölő kutyát a zsebében.

Látszólag az elhúzódás egyáltalán nem zavarja. Kicsit tán az egót piszkálta a dolog, de nem vészesen, inkább megint a kíváncsiságról szólt a mozdulat.

/Angol/ Ó, a bizalom...elég butácskának is tartanálak, ha ennyi idő alatt kialakulna. Nem vagyok teljesen hülye, azért egy vadidegen, és fura potyautas vagyok

Nem véletlen tehette meg a játékokat, nem igen van mit veszítenie.

/Angol/ Egyébként sem kéne potyautasokat etetned, és ruháztatnod. Még odaszoknak a hajódra

Persze Axel a kínálkozó kaját és ruhát ettől függetlenül villámgyorsan, és lelkiismeretfurdalás nélkül fogadta el. Nem érzi most szükségét a dominanciának, igazából szórakoztatja az egész szituáció.

[Thyriel]

/Angol/ Pedig nagyon aranyosak a kölykök!

Pillantanak rád ártatlanul, hogy megint csak nehéz kikövetkeztetni: az őszinte vagy csak a szavaidra adott huncut válasz amivel megörvendeztettek… esetleg mindkettő. Az biztos, hogy az életösztön erősnek tűnik, de mégis van benne valami ami örvényként szívja maga felé ama bizonyos kísértést, amit a sorssal együtt szoktak emlegetni.

/Angol/ Ha így is lenne – utal a potyautasok szokásaira – Akkor meg kéne dolgoznia azért, hogy potyázhasson! – mosolyog vidáman, miközben ahogyan az étkezés vége, úgy a part is egyre közeledik – Például mosogatással! – nyújtóznak, domborítanak és ártatlanul nézelődnek.

Korábban, mikor meg akartad érinteni az arcot, előbb egy pillanatra mintha tényleg oda akartak volna buksizni, mint egy kiscica ami szeretetéhes, de aztán észbe kapott és ráfújt az ismeretlen kézre. Most, hogy a poci is tele van és a dolgok kezdenek egyenesbe jönni, már csak az a kérdés, hogy mi legyen a következő lépés.

[CrazzyDog]

Mint minden jóérzésű hapsi, Axel is roppant mód örül az aranyos hasonlatnak. Még egy kis szemforgatás is kicsúszott válaszként. A felhívást elfogadja, és viszi mosogatni a tányérokat, meg az edényeket. Ezért szerette a műanyag tányérokat, nem kell velük ennyit vesződni. Persze, ha már domborítanak az egy biztos előzménye annak, a domborzaton végigcsusszanjon a tekintet. Miközben az edények tisztulnak, a válla fölött hátra kérdez Axel.

/Angol/ Egyébként merre felé hajózol tovább? Nem kis utat tettél meg japántól.

Töpreng a srác kicsit.

/Angol/ Talán legközelebb majd én hívlak meg kajálni.