World of Darkness (Sötétség Világa) [18+] > Alkonyi Hajnal

Hayate "Kokuryū" Axel

(1/119) > >>

Thyriel:


az Égei-tengeren Athén közelében, Görögország vizein
Körülbelül egy héttel a (Dja-ahk), a Hatodik Nagy Maelstorm után
egy viharos reggel, úgy nyolc óra körül


A vihar már hosszú ideje dühöngött. A hatalmas széllökések elemi erővel ostorozták a tengert, ami hatalmas hullámokkal próbálta szétzúzni az őt bántó levegőt. Ősi erők harca volt ez, a levegő és víz csapott össze és nem voltak tekintettel semmire és senkire. A szél hirtelen csapott le, újra és újra vagy rövidebb ideig kitartóan ostromolt, míg a víz felemelkedett, hogy elkergesse az őt zaklatót. Mindketten ordító robajjal kiáltották egymásra átkaikat immáron hatodik alkalommal, hogy eldöntsék oly régóta húzódó harcukat. A levegő úgy döntött saját fegyverével győzi le a vizet és maga is dühös és rideg könnyeket hullatott. Kaotikus villanással vonta ragyogó aurába minden cseppjét annak a tapintható őrületnek, amit teljes erejéből vágott a víz felszínéhez. De a terve kudarcra volt ítélve és a víz elnyelt mindent, hogy aztán saját cseppjeivel válaszoljon, elkergesse a zavaróan bántó levegőt…

Ebben az embertelen körülményben a túlélésért küzdött egy parányi lélekvesztő, egy ember alkotta tárgy, egy kecsesen szépséges gyöngy, egy hajó, amely dacolni mert mindkettővel, anélkül, hogy azok észrevették volna lázadását! Eszeveszett haragjukban csak egymással voltak elfoglalva és talán ezért győzedelmeskedhetett a makacs kitartás, a dac és akarat a szenvedély felett. E magányosnak vélt küzdelem a végsőkig próbára tette a Szirént és Kapitányát, nem beszélve arról a rejtező potyautasról, aki már megízlelte a Halált és nem tudta elkerülni annak mérgét, de az emléke erősen élt benne, miképpen a tenger adta beteges színt és örvényként kavargó gyomrot is! Míg régmúlt idők titánjai harcoltak, addig eme rejtező Esszencia megtapasztalta a rosszullét és fájdalom nem egy aspektusát melyek legalább annyira marták a testét, mint amennyire Gyötrelem Fekete Karmaiként tépték a legyengült Esszenciáját.

Őrjítő képek rohanták meg korábban, olyan emlékek, amiket nem érzett magáénak egészen mostanáig, mikor a vihar a bensőjében – és közben odakint is – végre csendesedni nem kezdett. Ahogyan az Éjt, a Nappal követi úgy lett a Sötétségből újra Világosság és a Jeges Pusztító Őrületből, a Béke Mindent Belengő Melegsége. Így lett a Gyötrelem Kínjából idővel Pillanatnyi Megnyugvás, a kuszán kavargó emlékképekből pedig helyükre kerülő rendezett gondolatok. Így lett egy elbitorló valakiből – aki maga is mindent el akart felejteni – egy halottnak hitt fiatal férfi, egy ember, akinek egykor azt a nevet adták, hogy: Hayate Axel.

Ebben a hosszú idő után újra tiszta pillanatban leshetett ki a kajüt ablakán – ezúttal megőrizve azt amit korábban letuszkolt – hogy rácsodálkozzon egy teljesen más világra. Egy ismeretlenre mely oly messze van otthonától, aminek annyira más volt… az esszenciája, mint amit ismert, hogy talán némi ösztönös félelem kígyója tekeredhetett a félvér szívére, aki legalább ekkora izgatottsággal várhatta, hogy új életet kezdhessen távol gyűlölt Nagyapjától, a Lelkét kínzó vénembertől, aki minden lélegzetével csak kiölni akarta unokája vágyait, hogy egy újabb fegyvert tarthasson a kezébe és azzal lesújthasson bármire, amiről úgy vélte, hogy akadályozhatja nagyra-törő terveit. Egy eszközt, amit fellázadt, ami újra és újra ellenszegült – még ha mindezt csak szimbolikusan is tette – hogy egy nap átlépjen egy láthatatlan határon és magára idézze önnön végzetét…

A végzete azonban nem ez volt. Nem tudja mi történt, képtelen felidézni, de tudatában van annak, hogy valaki elvett tőle valami nagyon fontosat! Egy… bizonyos dolgot, aminek Axel számára felbecsülhetetlen volt az értéke, annak, hogy ezt meg kell találnia, hogy fontossága felülbírálta még a józan ítélőképességét is és az egyetlen nyom után vetette magát ami ide vezette – egy őrjöngő viharon át – hogy beteljesíthesse a sorsát és… tegyen valamit azzal a Jádéból faragott Amulettel, amit Édesanyjától örökölt, aki az ő anyjától, akinek anyja adta az ő anyja, aki… ősanyától. Szépséges volt, a maga nemében talán páratlan, de az biztos, hogy igen egyedi. Emiatt persze mindazok akik nem tudták mit is jelent ez az egyetlen örökösnek, könnyedén tekinthették jelentős anyagi forrásnak. Ilyenből pedig akadt mindig legalább egy, de egészen az elmúlt napokig senki nem volt, akit úgy átkoztál volna: „egy Akuma vigyen a Yomiba és…”

CrazzyDog:
A vihar...mintha  az égi és a földi óceán hullámai csapnának össze. Üvöltve tépik egymást, holott ugyan azon világ részei. Dühödt üvöltése, és könnyei a szélnek vágódnak a tenger fröcsögő, kétségbeesett, haragos ordításának. A két óriás olyan tusába kezdett, aminek nem lehet győztese. Akaratlanul is ismerős, keserű szájízt hagy a Szirén potyautasának szájában. A rossz szájízen nem sokat segít a hajó menekülése a tajtékzó habokon, mely felkavarta a félvér gyomrát nem egyszer. De...mikor már a félelem körbegyűrűzte a lelket, mikor úgy érezte a fiú, kinyúl érte a sötétség, és magába húzza...De a titánok csatája abbamarad, őrjöngésük szitkozódássá szelídül, és az Axel lelkét lefelé húzó csápok is lazulnak, de szorításuk még erős a szíven.  Óvatosan les ki a srác a kajüt ablakon, a tengert, és az ismeretlen tájat figyeli, de valójában a saját lelkébe tekint.
Messze kerültem otthonról,de a vén szörnyetegtől nem elég messze...ha továbbra is halottnak hisz talán végre szabad leszek
Az elmúlt időszakok emlékei zavarosak...talán beverte a fejét, de kicsit kótyagos az ügy. Egy bizonyos...az a medál kell Axelnek. Nem emlékszik már a szüleire, egészen kicsi volt, mikor meghaltak. Nem igazán szentimentális személyiség a fiú, de ez a medál volt az egyetlen személyes tárgya, és benne lapult az egyetlen kép is szüleiről. Nem lesz könnyű visszaszereznie, se pénze, se személyazonossága...jelenleg ő egy...fantom, annak minden előnyével, és hátrányával. A rosszullét pocsék érzés...olyan kicsit, mintha még sosem tapasztalta volna meg. Furcsa. Minden esetre kell némi élelem. Szerez magának valami harapni valót a srác, és óvatosan kikukkantana a fedélzetre. A viharban nem fenyeget a veszély, kiszúrnák.

Thyriel:
Az elmúlt napok eseményei… azok nem voltak. Egyetlen dolog töltötte ki az ébrenlétet és a félig kába, de a rosszullét mérgezte álomszerű állapotot: a tengeri betegség. Úgy tűnik, hogy ez – ahogy a Titánok is feladták egy időre a küzdelmet – végül gyengébbnek bizonyult a potyautas akaratánál és végül feladta a folyamatos zaklatást. Elég keserű szájízzel megélt győzelem után végre egy egészen más morgás, egy a testet eláruló ad hangos jelet magáról, tudatva, hogy az a néhány morzsa amit sikerült megszerezni, nem sokat segített a gyógyulás szédítő hullámait magához ölelni. Hosszú idő óta nem sikerült semmit tartósan megőrizni elfogyasztása után, de talán most, ezúttal valóban másképp lesz. A közérzet árnyalatnyi változása, a Lelket eleddig a kinti időjáráshoz hasonlatosan pusztító erejű belső vihar tépte, most enyhülni látszik és mintha a rémálmok a félvér önnön halálról is fakulóban lennének.

Az ablakon túl egy új világ várja a megviselt utazót – aki sosem látott még ehhez foghatót – egy teljesen idegen földet egy az övétől teljesen eltérő kultúra partjai. Percről-percre közelednek és már nincs sok, míg újra szilárd talajt érezhet bizonytalan léptei alatt. Azok alatt, amik most a konyha felé viszik tulajdonosukat, aki bizony így éberebben már felfedezheti, hogy ez a hajó maga az illúzió fellegvára. Mindenhol rejtett és kevésbé eldugott biztonsági eszközök, védelmi és riasztóberendezések láthatóak nem beszélve a különlegesen díszes, mégis határozottan keményfából készült ajtókról és… mint egy úszó erőd-kastély. A szakavatott szemek sem azonnal, de azért megtalálták az árulkodó jeleket és persze azt, hogy a hajó nagy része le van zárva.

A konyháig az út ellenben hosszadalmas, magába foglal néhány zsákutcát és zárt ajtót, de végül Axel megleli a modern, minden igényt kielégítő mai technikával felszerelt helyiséget, azon belül is a hűtőegységet, amiben bizony akad mindenféle finom falat, azokból is a körülményekhez képest a legjobb és legfrissebb! Mivel ez fenséges nő egy sokkal nagyobb erőnek engedelmeskedik és mint ilyen a padló valahogy nem akar egyenesen maradni, így olykor lehet a hangtalan lépteket karokkal-kezekkel kell megóvni, ami a fiatal férfi megérzése szerint többnyire sikerült is. Ez egészen addig így is volt, amíg fel nem fedezte a kamerákat és egyéb érzékelőket, amik bizony valószínűleg elárulták a jelenlétét…

Mindenesetre egy kis reggeli, ebéd… vagy milyen napszak van, annak megfelelő étellel óvakodsz ki a fedélzetre, amit még azért bőségesen eláztat az ég fájdalmának ónszín árja, így ha nem kéred e szépséges Szirént, hogy óvjon ezektől, akkor egy alapos és meglehetősen hideg, de annál frissítőbb fürdést tudhatsz magadénak. Lassan és óvatosan falatozol, hiszen szeretnéd, ha ezúttal megmaradna amit ügyesen letuszkoltál. Ebben segíthet az az üdítő levegő, amiben egy ideje nem volt részed, sőt, biztos vagy benne, hogy a rejtekhelyed nem kevés szellőztetést és másféle tisztítást is igényel majd, sőt, ez rád is igaz, amennyiben korábban nem engedtél a pillanatnak… most, hogy valamivel jobban érzed magad, már van időd azzal foglalkozni ami a legfontosabb: a medállal.

/Angol/ Hoztam neked egy törülközőt. Nem venném a szívemre, ha itt kapnál nekem tüdőgyulladást!

Könnyedén lehet, hogy a merengésből a hirtelen incselkedően vibráló hang nem csak kizökkent, de még meg is ijesztett! Az bizonyos, hogy a gazdájához hasonlatos hölgyek már okoztak neked efféle és persze ennél sokkal élvezetesebb örömet, de belátható tény, hogy most egy ilyen frottírdarab is igen hasznos és örömteli tud lenni. Akármit is tennél, tudod, hogy messzebb van, mint hogy időben elérd, könnyen kint rekedhetsz a fedélzeten ami hiába nem oly veszélyes már, azért még mindig könnyedén ragadhat el a Túlvilág. Amikor megfordulsz, egy szerinted még kiskorú szőkeséget pillantasz meg, aki pimasz magabiztossággal áll az ajtónál kezében az említett textildarabbal, míg a másik keze amennyire látod, mintha belülről fogná a kilincset, hogy…



/Angol/ S egy forrón ízletes tea is rád férne te jóképű potyautas!

CrazzyDog:
Axel mindig is erősen fegyelmezte magát a család előtt, a felső maszk gyakran mutat mást, mint a mélyebb rétegek. Az biztos, nem kalózok voltak az ősei, vagy ha igen, nem épp a legjobb karriert választották. De most...talán véget ér a gyomortornádó....veszélyes, kockázatos, de...most, hogy a helyzet javul...enni kell. Árnyként suhan a srác, hogy levadássza a prédát akár egy jó szelet kenyér formájában is. Illetve suhanna, ha ez a fránya hajó méltóztatna nyugton maradni. Elmereng a félvér, vajon a medál merre lehet most? Hogy fogja felgöngyölíteni a fonalat. Szórakozottsága bizony hibához vezetett. A rohadt kamera.
Micsoda amatőr hiba...5 évesen már kinevettem volna magam ezért-morog kicsit a félvér, de már mindegy. Gyorsan zsákmányol valamit a hűtőből, és a fedélzet felé veszi az irányt. Megfontoltan eszegeti a vihartól tisztuló levegőben a végre lent maradó ételt. Az se baj, hogy rommá ázik, bár nem az a színvonal, amihez szokott.
Mint valami állat..-tekint végig magán, és szagol is kicsit oda....nem árt ez az eső. Mikor hangot hal ösztönösen perdül irányába. A kaja maradékot hátsó kezében tartja. Beállása kicsit rogyasztott. Inkább a menekülésre berendezkedett jelenleg, mint a harcra. Kevés most az erőforrás, nem pazarolhatja. Majd meglátja a hang forrását. Végigszalad rajta a tekintete, és bizony a fantáziája segít a pontos anatómiai megfigyelésben. A konklúzió egyszerű, ez egy dögös csaj...akinek fellógott a hajójára...szóval törülköző...nem lenne rossz. Sok variáció lehetséges...a lány kedves, vagy hogy az ismeretlen behatolót, csak a példa kedvéért Axelt megnyugtassa, és bezárja valahova-ami lássuk be, nem sokban térne el az eddigi körülményektől- vagy tényleg barátságos. Minden esetre...most már lebukott a fiú, nem rajong a jópofizásért különösebben, de igyekszik barátságos lenni.

/Angol/Szia. Köszönöm, a törülköző jó lenne

rápillant a férfi szendvicsének maradékára

/Angol/ Becsszó, kifizetem, ha lesz pénzem

Hangja kifejezetten lágyan, ártatlanul és megszeppenten cseng. Tökéletesen hordozza az érzelmeket, amiket bele szeretne csomagolni a srác. harci testtartását is feloldja, tekintete a kilincsre siklik egy pillanatra. Talán egy pisztoly pihen a rejtett kézben.

/Angol/Most...mi lesz a sorsom?

Thyriel:
A Szirén tökéletesen visszaadja mindazt, amiben Axel is a legjobb. Sokat ad a látszatra és számtalan lehetőséget rejt magában. Akár egy ragyogó tükör, azt láttatja amit látni akarnak és elrejti a valóságot. Nem kizárt, hogy ez nem csak rá, de a Kapitányára is igaz lehet vagy, nos… arra, aki a hajót tervezte, vagy netalán annak személyiségét tükrözné aki a terveket készítette? Lehetséges, hogy hibát vétettél, de ez csak azért volt így, mert: beteg vagy, legyengült és zavarodott. S leginkább az, hogy a pillanat ellened volt, a hullámok táncának lépéseit nem tudtad követni és persze leginkább talán a tény: a kamera eléggé ügyesen volt álcázva. Alapvetően ha nem botlasz meg, talán még észre sem veszed…

Van valami ősi, elemi ebben a pillanatban. Energia áramlik szét a testében miközben az aláhulló nedvesség lassan megtisztítja az elmúlt időszak mocskának egy részétől. Egy picit talán zavaró lehet, hogy hideg szúró cseppek mellett nem csak a víz, de a levegő is támad, átfújja a vékony testalkatú férfit alaposan: lúdbőrözően. A viseletén – melyen túl más tulajdona talán nincs is – nem sokat segített még a legtisztább égi könnycsepp sem, a legjobb lenne talán feláldozni a mélységnek, hogy talán ezzel is kiérdemelje a biztonságos utat a távolban – de egyre közeledő – fel-felvillanó fénnyel hívogató kikötőig.

/Angol/ Rendes tőled, de nem szükséges. Ha mégis ragaszkodsz hozzá, akkor vedd úgy, hogy egyszer lehet nekem kell majd valami efféle apróság – mosolyognak rád szelíd kedvességgel

A fiatal teremtés öltözete leginkább a hiányossal jellemezhető. Keveset bíz a képzeletre, de cserében annál többet mutat meg. Szabadon a lábfej, a boka és a combok, a has, a vállak és karok illetve a mély kivágás is képes hipnotizálni egy-egy eltévedt tekintetet. Nem beszélve a vállakra hulló tincsekről, amik olvadt aranyként keretezik a fiatalosan bájos arcot, amin látható vörös ajkak még egy szobrot is életre keltenének egy vérforraló csókra. Fülbevalója kiemeli a nyakát, a karkötői pedig egyediséget adnak örökölt kisugárzása mellé. Ez az erősebb, míg a megjelenése picit árnyaltabb a belső szenvedély lángnyelvei mellett.

Spoiler: megjelenítés

/Angol/ Nos, gondolom elveszed a törülközőt, aztán megmutatom, hogy találod a fürdőszobát. Ha akarod maradok, ha nem… aztán megihatsz egy finom forró teát, akár némi különlegességgel fűszerezve, végül kikötünk és feltételezem elválnak útjaink… - kis vállvonás, nem kétlik, hogy így lesz, nem bíznak abban maradnál

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

[#] Következő oldal