Hazafelé:

[Haldirien]

Leanthil

Az út megválasztása szerencsés volt, ugyanis nem akadtunk össze ártó lélekkel, csupán az egyszerű néppel találkoztunk, ami nem okozott problémát számomra. Inkább találkozzak ezer paraszttal, mint egy amazonnal, amelyik értesítheti a többit. Bár, a másik oldalon, szívesen harcolnék velük. De egyenlő esélyekkel. Eddig egyik alkalommal sem sikerült egyenlő eséllyel megküzdeni egy amazonnal. Tiszteletre méltó harcosok, azonban nem vehetik fel a versenyt a lovagokkal. Ebben bizonyos vagyok. Amik ellen küzdeni szoktak, zsoldosok, gyalogos katonák, őket ismerik. Őket tekintik a körülöttük fekvő birodalmak seregeinek. A fegyelem és stratégia hiánya miatt csupán a keleti hadi tudomány töredékével találkoztak. Nem is hibáztathatóak, hiszen mégis hogyan találkozhattak volna Toron összehívott zászlóival vagy Ilanor hírhedt lovasságával.
Gondolkodom a jövendőn is, hogy érdemes volna-e egy kaput megkockáztatnunk, avagy jobban tennénk, ha elkerülnénk azokat a helyeket, ahol számíthatnak ránk.
Ekkor suttogás csapja meg a fülemet. Meg is fájdul a fejem a hirtelen zajtól. Azonban kellemes érzéssel vegyül a fájdalom.
"Hallok? Vagy csak képzeltem? - ekkor Atolla hangja akár ostorként csapódik a fejemhez.
"Hallok!" - megfordulok, közben lekapom a sisakomat, és válaszolok.
- Én is hallom! - őszinte felszabadultsággal mosolygok rá, miközben válaszolok, valószínüleg hangosabban a tipikus beszédhangerőnél, ugyanis még meg kell szoknom, hogy helyreállt minden. - Sosem örültem ennyire jobban a szélnek! - ha nem lovon volnánk megölelném.
- A tűz... a tűz jó ötlet volt, ugyanis elvonta a figyelmet rólunk. Ezek után már a városőrség sem fogja tolerálni az amazonok rendbontását. Az ikrek... Nem kellett volna ott lennie. Le kellett volna maradnia, távol az épülettől.

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard:

Anili bőszen bólogat a furcsa tézisre.
-Minél jobban hátráltatod annál jobban segíted és persze fordítva! Csak rá ne jöjjön. A térkapun át igen gyors a közlekedés. Negyed óra és megjárom. Mehetek vissza Jelenteni az Úrnőnek, hogy meghalt a fejvadász, kitalálok valami mesét hogyan történt. -Eközben folyamatosan igyekeztek elhagyni a tűzfészket.
-Ha inkább mennél gyalog rendben. Észak felé tarts!-Int északi irányba Anili, és mutat egy hosszú sugárútra amire egy nagy tábla van írva: ÉSZAKI ÚT. El sem lehet téveszteni.
-Emlékszel mit beszéltünk a bármiről? Ez az út kivezet a városból! Megvan még az incogno köpeny? ha teljesen magadra veszed eltűnsz mint a kámfor. Használd ha kell!-Anili olyan gyorsan és pörögve mondta el a kellő információkat, hogy nem is biztos mindent meg is jegyeztél, de már ezeknek jó részét átrágtátok a szálláson.
-Vigyázz magadra  nagyon távolból majd követlek de csak akkor avatkozom közbe ha   súlyos sebet kapsz.-Utoljára átölel megcsókol majd eltűnik dél felé a tömegben. 

[Az Ezüst Utazó]

Leanthil herceg:

-IGEN KELLETT VOLNA KELLETT VOLNA DE MÁR SEMMIT SE TUDUNK...csinálni!-Kiabál félig majd már halkabban Atolla. Az ő füle sokkal jobban sérült mint a tiéd.
Majd folyamatosan azt vélitek hogy akik a város felé mentek fordulnak is vissza, mintha többen lennének a kifelé jövők. Menekülnek nem csoda.
Egy jól megrakott szénásszekér családostul megáll melletek.
-Most tán nem kéne bemenni a városba ezzel a szekérrel.-Majd végignéz rajtatok.
-Maguk látták mi történt?-Még mielőtt bármit mondhatnál Atolla veszi magához a szót, te meg csak lesel hogy az a szép pisze orra miért nem kezd el nőni attól a sok hazugságtól amiket összehordott.
-Csak átutazók vagyunk, nem tudjuk mi történt már kijöttünk a városból mikor az első lángok felcsaptak. Ő itt Solomon tizedes na a hol is? Mindig elfelejtem, mindegy valami Erioni izében...! Én meg Amalia vagyok a menyasszonya. -Atolla szépen lefokozott téged tizedessé, magát meg beállította butuska szőkének aki azt se tudja hol szolgál a vőlegénye. De legalább jó messze elpakolt otthonról. És csak reménykedhetsz hogy ezek a szegény parasztok nem tudják milyen a Toroni páncél.
A parasztember megvonja a vállát.
-Vendég a háznál öröm a háznál. Simon kapitány Emília, maradjanak pár órára egyenek igyanak, amúgy is ritka az ilyen flancos vendégünk. Ételünk van elég.-Atollából majdnem kitör a nehezen visszatartott vihogás de még időben vissza sikerül komolyodni. Majd a távolban és közelebb mindenfelé kis tábortüzek lobbannak fel, olyan is lehetne, mint egy romantikus költemény ahogy a nap lebukik az égbolton, ha éppen nem menekülne az ember fia. Atollának már megy a suttogás.
-Kérdezősködni kellene később kit tartanak a tűz okozójának.-Majd felsóhajt.
-Bárcsak esne!-Erre egy csepp, kettő, három, tíz...majd ki tudja mennyi egy hatalmas nyári zápor kerekedik dörgéssel villámlással. A tábortüzek elalszanak de annál több az istenekhez köszönő fohászkodás nevetés. A város bár messze van már de már nem látszik csak a füst. A tüzet kioltotta.
A gazda olyan gyorsan húzott ponyvát az értékes rakományára hogy semmi sem ment belőle kárba.
-Mink már itt várjuk meg amíg végleg kialszik a várostűz, én meg a fiam elalszunk a bakon,
 maguk aludhatnak a a szénán ha akarnak vagy mehetnek tovább.-Atolla az előző napokra visszagondolván szinte azon nyomban végigterül  szénán.

[Dierol]

Hrissi Al Shard

Azt mondjuk nem teljesen értem, hogy miért nem lehet elmondani az igazat - mibe is halt bele a fejvadász - de ezt a kérdést szerencsére nem nekem kell megválaszolni. Ahogy azt sem, hogy jelentgetés helyett miért nem lehetett a kapu túloldaláról negyven jó fegyverest áthozni, hogy visszakísérjék a herceget. Lehet, hogy Toronban nincs összesen ennyi harcos, akinek parancsolni lehet? Elvégre ha nőknek szabad fegyverrel a város közepén úton állni, akkor a férfiakat is megilleti ugyanez a jog. Rápillantok a mutatott táblára, és jelezvén hogy értem - bólintok. Már csak azért is, mert az út elég egyenes ahhoz, hogy ki lehessen következtetni - ez bizony a városfalig meg sem áll. Ellenben amikor a köpenyről esik szó, bizony kétkedő arcot vágok - amikor azt állítja, hogy láthatatlan leszek benne. Szerintem inkább csak udvariasan félrenéznek a népek, ha ilyet visel valaki. Aki meg nem teszi, azt még mindig jól kupán lehet vágni.
Anili megint búcsúzkodik - a mai nap már másodjára, és még nincs dél. Azért jól esik, hogy aggódik értem - mintha ő nem keveredhetne bajba. Szorosan átölelem, és egy hosszú, de szenvedélyes csók után engedem csak el. Kis ideig követem a tekintetemmel, hogy merre tart, aztán én is megindulok a dolgom és a herceg után.

[Haldirien]

Leanthil

- Valóban nem tudunk mit csinálni. - nézek magam elé az útra. - Nem engedelmeskedett... megfizette az árát. - harapok az ajkamba, majd körbenézek, az előttünk elheverő úttól először balra, majd jobbra tekintek.
Miközben poroszkálunk az úton, egy szekér zörög el mellettünk, egy paraszt néz felénk kíváncsiskodó tekintettel.
Ahogy hallgatom Atolla szavait, először csak elcsodálkozom a szavain, miután befejezte, utána tudatosul bennem, hogy a hazugság elég gyenge lehetett, mert milyen tizedesnek van feketére mázolt, ékkövekkel kivert páncélzata, melyen vörös minták sárkányokat ábrázolnak... Hátha nem tűnik fel ez az apróság a parasztnak, ezért csatlakozom a "menyasszonyomhoz" a hazugságába, igyekszem kifoltozni a lyukakat, melyeket benne hagyott a történetben Valentina.
- Kiégett pár ház, ezt mondta nekünk az egyik lovas átutazó, akitől megkérdeztük, miért vágtat a lovával, ha nem kergetik. Valamiféle harcos asszonynépekről is hablatyolt, akik a délre eső síkságról jöttek. Azt mondta hatalmas felfordulást okoztak.  - Azután lassítok a tempóval, hogy lehagyjon a szekeres. Ideje volna letérni az útról. Remélem észreveszi Attola, mit csinálok, ha nem akkor megköszörülöm a torkom majd megszólalok.
- Drágám. - szólok rá, azonban a férfi kapva kap az alkalmon, hogy bemutatkozzon kapitányi címen. "Na csak ez hiányzott. Ha ez a paraszt azt hiszi, hogy parancsokat adhat neki, akkor igencsak kellemetlen tapasztalatban lesz része."
- Örülök a találkozásnak, Simon kapitány. - mielőtt még elutasíthatnánk, vagy elfogadhatnánk, Attola suttog valamit, amitől az eső villám sebességével csap le ránk. A férfi szorgos kezekkel fedi le a szénáját, majd felajánlja azt pihenési célra, amit Attola elfogad, legalábbis bebújik a ponyva alá. Jómagam már nehezebben győzöm meg magamat, végül mégiscsak kikötöm a lovainkat a szekérhez, és én is csatlakozok a nőhöz a szénában. Végignézek az elterült lányon, majd megnézem, hogy már alszik-e, megbököm a vállát finoman.

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard:

Anili toporog ami szintén nem jó jel. Egy kissé félrevon a zajos tömegtől inkább beszél mint mutogat.
-Ez mind szép és jó lenne de sajnos most a hercegre megorrolt az apja. Ha több időm lenne,
 elmondanám mi történt, de nincs. Még jó ideig várhat arra  megenyhüljön, Na és a fejvadász...!-Nagy sóhaj.
-Ott egyszerűen csak valami magasztosabb halált kell kitalálnom mégis csak az Ikrek fejvadásza volt. Nem mondhatom hogy egyszerűen megtaposta egy megbokrosodott ló!
Anili röviden sétál veled az Északi úton, mielőtt teljesen eltűnne a tömegben. Te meg hallgatod mást úgy sem tudsz csinálni.
A szénásszekérre és az incognóra is rázod a fejed, hiába nem a te világod.
-A messzirelátót viszont nem adhatom oda mert futás közben eltörhet benne a lencse.
 csak a jó látásodban bízhatsz. Messziről figyellek és csak akkor akkor avatkozom közbe ha nagy bajba kerülsz.-Ezt már mondta, de csak nyomatékosítani akarta.
Kétféle tumultus alakul ki. Az egyik, akik közel laknak a térkapuhoz ott sorakoznak.
A másik az észak felé tartók nem is kell erőltetned a futást mert a tömeg szinte, mint a vízözön lök kifelé a városból rohansz előlük, előttük bennük. Végül mint a folyó a tengerbe a nép is a tarlóra áramlik ki messzebb ki közelebb. Kisebb nagyobb csoportokká vegyülnek de mellőzik a tábortüzet de páran megpróbálkoznak vele. Már csak azt kell kideríteni a herceg eljutott e következő városállamba vagy nem. elég feltűnő jelenség nem nehéz észrevenni.
Jön egy hatalmas fergeteg nyári zivatar. Két órányi kitartó eső megtette a hatását. A város már csak füstöl, a nyomokat viszont legalább elmosta. Senki nem fog rájönni ki volt a tűz okozója.

[Dierol]

Hrissi Al Shard

Valahogy nem az ragadta meg Hrissi figyelmét, hogy a fejvadászt egy ló taposta meg, hanem hogy a herceg elnyiszálta a torkát.
-Akkor mondd azt, hogy a herceg végezte ki - javasolja Anilinek. Így máris előkelőbb módon marad meg a klántársai emlékezetében.
A messzirelátó ügyével viszont egyet tud érteni - azt a kényes műszert jobb ha nem neki kell babusgatni. Így egyetértőleg int, de amikor Anili újra felhívja a figyelmét arra, hogy messziről szemmel lesz tartva, futólag rácsap a fenekére. Ez jár annak, aki leselkedik utána.

A maga részéről az északi tarlóra áramló tömeggel tart - könnyedén jut ki velük a kapun, és felettébb elégedett a felhajtással. Ezt az embermennyiséget az amazonok sem tarthatnák fel - még ha akarnák sem. Látszólag kissé elveszetten bolyong a kapun kívül, mint a többiek, akik keresik az ismerőseiket - csak Hrissi azt nézi, hogy merre lehetnek az amazonok, és esetleg a herceg - bár kétli, hogy a herceg megkockáztatta volna azt, hogy itt próbáljon meg elvegyülni. Végül aztán elindul az északra vezető úton, de a zivatart Hrissi bizony nem áldja, mint a városi népek, mert a víz a maradék nyomot is eltünteti az útról és az út mellől. Igaz, hogy amúgy is kevés esélye volt felismeri a herceg lovának nyomait, de így végkép felesleges nyomokat keresnie. A zivatar első cseppjei meggyőzik arról, amiről Anilinek nem sikerült - felhúzza az incognót abban a reményben, hogy az nehezebben ázik át, mint a többi ruhája.

[Az Ezüst Utazó]

Leanthil herceg:

-Nem alszom!-Mintha Atolla megérezte volna a felé nyújtott kezed.
-Láttam az árnyékod, meg szerinted lehet így aludni?-Ti benn a szénán apa meg a fia kinn a bakon az eső meg se kottyan nekik, mert versenyt horkolnak, teljes hangerővel.
-Inkább azt nézd!-A kocsi a füstölgő város felé van fordítva így ha felemelitek a ponyvát láthatjátok ki jön-megy a következő városállamba. Egyenlőre a földút teljesen kihalt senki sehová nem megy. A zápor  eláll, 
a horkolás abba is marad. Ölös léptek zaja hallatszik ez az öreg paraszt lesz. Kérdezés nélkül emeli fel a ponyvát mi van ha olyat csináltok amiben zavarna? Ez fel se merült benne. Hisz csak a "menyasszonyod"!
-Na mink még várunk itt egy órát, akkó jó ára lösz a szénának, meg a város is füstöl még, a büdös szalma nem köll csak kecskének. Flancos lónak nem. De maguk mönnyenek. Amazonokat,  nem láttam. Vagy nem tudom . Annyian vannak mint a görcs.-Ezzel se lettetek okosabbak.

[Haldirien]

Leanthil herceg

A lány felcsattanásán elmosolyodok, majd tekintetem a ponyvára szegezem.
- Nem, nem lehet így aludni. Nem lehet jól aludni.
"Régebben még a háborúban előfordult, hogy hangosabb zajban kellett lehajtanom a fejemet. Nem volt nagyon pihentető, de egy vezetőnek a lehető legfrissebbnek kell lennie, a fáradtság hibákhoz vezet, amik pedig a vereséget hozzák magukkal."
Atolla javaslatára nézzük az elterülő várost, amiből továbbra is egy füstcsík mutatja, ahol leégett az a pár ház.
- De egy idő után megszokja valamennyire az ember.
Felé fordítom a tekintetemet, majd bal kezemmel megsimogatom az arcát.
- Hiányoztál, legközelebb inkább ne menjünk el vadászni. - ha nem áll ellen, megcsókolom.
Az öblös léptek hallatán elengedem, és a kezem a fegyverem markolatára fog.
A ponyvát felrántja a paraszt, és megszólal. A széna minősége miatt károg, aztán elszólja magát. Amazonok? Mi semmit sem mondtunk amazonokról, szóval vagy ismeri őket, vagy tud valamit, amit nem mondott el nekünk.
- Amazonok? - vonom fel a szemöldökömet, ránézek Atollára, majd vissza a parasztra. - Azok mik?

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard:

-Bízd csak rám mit mondok és mit nem!-Sarkon fordul és tömegen átfurakodva távozik, válasz nélkül hagyva téged. A fenékre csapást szó nélkül hagyja csak csak mosolyogva visszanéz. Ez az utolsó kép ami megmaradjon róla.
Esik, végre vagy sajnos. Ha az embertömeg nem ég meg belefullad a füstbe. Nagyon gyorsan ki kell jutni a városból, Az incogno megvéd az esőtől Anilinek pedig mégis igaza lehet abban, hogy láthatatlan leszel benne, visz magával mint a tenger a sok ember de a vége már nem a tűz hanem a füst elől menekül. Kénytelen vagy lökdösődni mint ahogy teszik azt mások is de senki nem fogja rád hogy te voltál hanem a hátad, előtted melletted levőkre mutatnak, mintha ott se lennél átnéznek rajtad. Ha egy bal oldalit meglöksz a melletted levő jobb oldalira mutat ne csinálja mindenki siet!
Úgy surranhatsz át a tömegen ahogy csak akarsz. Végre félúton a két városállam között mikor már gyérül a tömeg meglátod a a herceg lovát tökéletesen felismerhető a páncélozott fekete ló. Mellette a fehér. Mindkettő egy szekérhez van kikötve, ami le van takarva. Közben az eső is elállt. Elöl két paraszt horkolva alszik, hátul széna illata meg beszélgetés, a hercegé és a lányé. Ha nem mocorogsz ki hallgathatod őket.

[Az Ezüst Utazó]

Leanthil herceg:

A paraszt egy pillanatig sem gondolkodik a válaszon.
-Amazonok  harcos asszonynépek maga nagy jó uram emlögette őket. Szokták még Emlerinek is híni mikó hogy. Minden helybéli tuggya, hogy itt ének. De név szerint nem ösmerem űket. Ott észak felé ének Maj' minden maguk termenek. azé sűrűn lejárnak ezé-azé ami kő. De oszt van amit maguk is mögtermenek. Jó mögfizetnek arannya. -Mást nem mond jobban érdekli beázott e a ponyvája, igaza van ebből él egyszerű paraszt ember.
Atolla Valentina miután megvárja a parasztember válaszát, persze  hagyja hogy megcsókold.
De addig nem is válaszol míg nem ültök a lovaitokon és nem távolodtok el a szekértől. Hallótávolságon kívülre. Egy ideig nem érted miért a nagy csend aztán mikor megszólal már világos minden.
-Szerintem igazat mondott ha nem így lesz később úgyis kiderül a következő városállamban. De ami ennél fontosabb régen voltál már kiképzésen de legfőképp háborúban elszoktál attól hogy bárhol bármikor a legrosszabb körülmények között csak fél órai alvás után újra minden menjen tovább. Ha egyszer reméled mihamarabb visszajutsz Toronba előbb aludd ki magad aztán irány a kiképző tábor.Addig érd be velem, van egy olyan gyanúm hogy több segítőt már nem küld a húgod, nekem se árt   a gyakorlás jó vagyok de nem elég jó. Legfőképp nem tökéletes! És nehogy azt merd mondani, hogy azért nem gyakorolsz velem mert nő vagyok! -Ezt sikerül majdnem mind egy levegővétellel előadnia.
-Nem vadászunk hegyet sem mászunk legfeljebb ha nagyon muszáj vagyis ha kergetnek.Na és most merre? Kitaláltad?



 

[Dierol]

Hrissi Al Shard

Kifele menet a városból érik Hrissiben a gyanú, hogy nem hétköznapi ruhadarabot adtak rá. Mert különben mivel magyarázná, hogy furakodás közben nem vele ordibálnak? Aztán úgy dönt, hogy próbát tesz - inkább most derüljön ki, hogy tévedett, mint amikor vérre megy a játék. Elsőnek csak obszcén módon beint a mellette lévőnek - ha az nem veszi a lapot, akkor még szinte szemből - hogy kétsége se legyen ki volt - ököllel gyomron is csapja. Kissé elhúzódik, és figyeli, hogy ismét mást kezd-e el gyanúsítani a szerencsétlen, vagy ezek után őt próbálja meg laposra verni - amúgy teljesen jogosan. Akármi is a végre, de hamar otthagyja őket - nem akar tömegverekedésbe kerülni.

Amikor az úton megpillantja a szekeret, elégedetten megindul felé. Az a két büdös dög elég feltűnő, hát még a fekete páncélozott rondaság! Figyelembe véve a széljárást, úgy közelíti meg a szekeret, hogy ne sárba lépjen, hanem lehetőleg fűre, és hogy a lovak felől fújjon a szél. Semmi szüksége arra, hogy a lovak jelzése megzavarja a szekéren pihenőket. Amint meghallja az ismerős hangokat is, elégedetten elmosolyodik. Jó helyen van! Pár percig a közelben marad, aztán óvatosan eltávolodik a szekértől - és jó fél nyíllövésnyi távból követi vagy figyeli. Felmerül ugyan a gondolat,hogy szélnek ereszti a lovakat, vagy megrongálja a szekeret, de aztán belátja, hogy nem lenne sok értelme - no meg a büdös dögökkel szemben a szekérrel könnyebb tartani a lépést.

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard:

A (be)mutogatásodra senki nem reagált, ezért kapott egy öklöst a megfelelő áldozat. Ő viszont a melletted haladónak adta vissza és próbálta eltalálni a kedves mamája foglalkozását és tisztálkodási szokásait Ez ment oda vissza, neked csak el kellett hajolni. A tömegveréssé fajulást ott is hagyod. Ez csak egy köpeny ki tudja mennyire strapabíró ha valaki letépi véletlenül belekerülsz A viszályba.
Egyre több helyről hallatszik a már nem várt kérdés. Ki okozta a tüzet, senki se tudja. Te nem beszélsz a kovács eltűnt de ha mégis előkerül úgyis a hercegre keni az egészet. Mi van ha valaki meglátott téged nem lehet tudni! Nagyon gyorsan félúton is vagy, elhagyva a városlakókat akik örvendenek az esőnek de jön egy újabb hullám ember akik a füst elől menekülnek. Egy szekér mellett találod meg a két "büdös dögöt".  Jó lenne hallgatózni miről folyik benn a szénán a herceg meg a választottja között a csevej ha el nem nyomná a parasztember horkolása. Ez-az kihallatszik de semmi különös.
El kell távolodnod az eső elálltával A lány lova attól hogy nem harci ló tökéletesen be van tanítva Csodálkoztál is hogyan is engedte fel a hátára a herceget és nem dobta le úgy mint téged anno. Lehet ezt a parancsot kapta.
Azonnal jelezné mindkettő hogy egy élő bokor vagy kődarab mászkál a közelben. Nem is tudod, hogy bírod ki komoly ábrázattal mikor a herceg az amazonok nevén "trükközik" hiszen az ő gyászos történetüket vagy történelmüket minden nép betéve tudja. Ez a paraszt meg mégis csak idevalósi.
Atolla vagy hogy is hívják? A herceg mögött áll látszik hogy nem tetszik neki ez a beszéd de csak hallgat.
Na végre lelépnek!

Tartani kell tőlük a távolságot, de úgyis csak arra vagy kíváncsi hová mennek. Amíg egyenes az út és nem megy le a nap addig minden rendben. Kivéve ha letérnek.  Mert akkor szedni kell a lábad...megint!

[Haldirien]

Leanthil

A paraszt válaszát figyelemmel hallgatom végig, közben eloldozom a hátasomat, végül, amikor végzett, legyintek.
- Én nem ezeket hallottam róluk, egyébként szerintem délre gondoltál, nem pedig északra - fellépek a nyeregbe. - Induljunk tovább, kedves. - biccentek Attola felé, majd körbenézek a láthatáron, majd miután meggyőződtem arról, hogy egy lovascsoport sem közeledik. előrébb léptetek a lovammal.
A Kaskelloni lány követ, majd elmondja a gondolatait.
- Elképzelhetőnek tartom, hogy nem fog küldeni másokat. Az a fejvadász egyébként csak egy Ikrek volt, fajtája a toroni politikai játszmák gyalogosai. Nem hiszem, hogy Leania szívét megviselné egynek a halála. Halálával legalább nemes célt szolgált, és a vére nem a földet áztatja, hanem Tharrnak áldozik.
A végén felkacagom, amikor a nemi megkülönböztetést említi.
- Ha ezt az elvet vallanám, valószínűleg már halott volnék. Emellett szívesen gyakorolnék veled. - az esőben után könnyű követni két lónak a nyomát és akár lápos helyekre is kerülhetünk, ha elhagyjuk az utat. - húzom el a számat. Szememet pár másodpercre lezárva gondolkozom. - Mégis inkább menjünk le az útról, lassan menjünk majd, biztos terepen. Nyugatnak induljunk el, és egy fél nap után kanyarodjunk délnek. Megkerüljük a várost, ahol voltunk, aztán indulunk visszafelé. Azt előbb utóbb megtudják, hogy merre távoztunk. A legyőzött amazonokat talán... talán hiba volt életben hagyni. - magam elé meredek a messzeségbe. - Nem fogom még egyszer elkövetni ezt a hibát. - a földre szegezem a tekintetem, majd Attolára emelem. - Vissza akarsz menni Kaskellonba, igaz? Meg kéne nyugtatnod a családodat? Vagy inkább...?

[Dierol]

Hrissi Al Shard

Amíg a szekérnél a jóember horkolását hallgatja Hrissi van ideje értékelni a történteket - ezek szerint az incogno valóban láthatatlanná teszi. Persze ez nem azt jelenti, hogy az óvatlanság megengedett, sőt! Még inkább ügyelnie kell, nehogy meglepetés érje. A szekér mellett guggolva sajnos nem sokat tud meg - és az sem igazán érdekli.Az eső  gyengülésével távolabb oson a szekértől, miközben folyamatosan figyeli, hogy az esetleges szélben merre táncolnak az esőcseppek - nehogy megforduljon a szélirány, és a lovak szagot kapjanak.

A herceget hallgatva egyik lábáról a másikra áll, miközben az előadja a messziről érkezett idegent - aki semmiről nem tud semmit. Atolla pedig valamilyen csoda folytán csak hallgat - ami eddig nem volt jellemző rá. Vajon a herceg mivel fogta be a száját? Bármivel is, az eső elálltával tovább indulnak. Hrissi örül neki, mert már unta is magát, és kezdett elgémberedni a nagy várakozásban. Bő nyíllövésnyi előnyt  ad nekik - onnan még szemmel lehet őket tartani. Mielőtt indulna, gyorsan körülnéz, és ha lát valamilyen elérhető élelmet, amire éppen nem figyelnek, azt gyorsan magához veszi, és elrejti az incogno ujjában. S ha mégis letérnek az útról - hát egy páncélos és a lova elég feltűnő csapást hagy maga után, mert sok hely kell nekik - reménykedik Hrissi