Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt

[Thyriel]

Corvus Latsonn
Az Ismeretlen Bolygó
Triaarii Bázis, a "Kilátó" szint


/Basic/ Akkor majd keverhetsz nekem valamit! – jelenti ki, meghagyja meglepetésnek mi is lesz az – Ezért lehetsz te a bázis parancsnok helyettesem! – vigyorog rád az okfejtésed után – Mert néha olyan okosakat is mondasz! – piszkál, de nem bántóan. Sőt(?) – Nos, való igaz már adtad tanútételét annak, hogy tudod használni azokat az emberi kezeket, de sosem árt ha felfrissíted az emlékezetemet mert a végén ha elfelejteném, talán valaki másnak adnám! – néz rád egy pillanatra erre mi a válaszod

Talán máskor egy alaposabb taktikai megbeszélés tárgya lehetne, hogy szükséges (volt) e a robbanás(ra) vagy sem, mindenesetre most a Lady úgy ítélte meg, hogy elég nagy a veszély, hogy bevesse a frissen szerzett tűzerőt! A végeredményt figyelembe véve talán bocsánatos bűn, mert a nagy dög is megsínylette és pár kisebb is alázuhant – ezekből egy-kettő elég veszélyes helyzetet tudott felvenni.

Rozsdás valóban kivágja magát, így ő hamarost kiszabadul, míg Zirni elég ügyetlen – de ezt teljes mértékben a pánik számlájára lehet írni. Reményeid másfelől valóra válnak, a Lady elég fürge – s úgy tűnik sokat tanult az első találkozásból, hogy harciasabb-taktikusabb legyen most mint korábban. Láthatóan magáévá tette a tudást amit korábban szereztetek, egyedül talán a nagy póknyanya okoz neki fejtörést. Az a böhöm mamácska, akinek figyelmét teljes mértékben sikerült megszerezni és feléd helyez egy méretes hálót és egy méregköpetet egyidőben!

[Dierol]

Corvus Latsonn

/Basic/ Rendben, de ne számíts túl savanyú dologra - mivel itt nem citromra bukkantunk, hanem valami sokkal értékesebbre! - válaszolom, de közben attól tartok, hogy egy ideig még várnia kell a végeredményre, mivel nem úgy fest, hogy a közeljövőben megfelelő alapanyagokhoz fogunk jutni.
Az emlékezet frissítésre kétkedve válaszolok
/Basic/ Jelenleg nincs  túl nagy konkurencia - utalok rá, hogy a felvázolt lehetőségtől annyira nem tartok. Közben megemelem finoman két ujjal az állát, hogy szikrázó szemeibe nézzek, és lágy kedveskedő mozdulattal néhányszor végigsimítsak az álla vonalán, és a torkán - de tudom, hogy neked sosem elég a jóból! - mosolyodom el.

A robbantás ellen három dolog szólt. Az első, hogy milyen szerkezeti károkat okozhat - de mivel nem volt lefojtva, így nem volt annyira pusztító. A második, hogy ez messzire elhallatszódik - ami, mint a bázis - sőt a bolygó! társtulajdonosaként elég nevetésges aggálynak hat. Végül az utolsó aggály az volt, hogy más, nagyobb veszély esetén még jól jöhetett volna. Bár az is igaz, hogy nem vágyom ennél nagyobb és újabb veszélyre ezen a helyen. Arról nem is beszélve, hogy az újabb veszélyeket meg is kell érni - és mintha a pókok pont ez ellen akarnának tenni...
Pár másodpercig fenemód büszke vagyok magamra. Sikerült magamra vonni őrondasága figyelmét, hogy ne a többiekkel foglalkozzon, hanem velem. Zirninek így nagyobb esélye van kiszabadulni, és a többiek is könnyebben támadhatják a böszme pókot. Ez az elégedettség pont akkor kezd el elpárologni, és némi kételynek helyt adni, amikor realizálom, hogy immár én  vagyok a célpont. Elvileg mind a méregköpet, mind a háló ugyanoda fog becsapódni - oda, ahol most állok. A háló tűnik a kisebb rossznak - s bár megpróbálok mindkettő elől elugrani - elsősorban a méregköpet az, amit megpróbálok elkerülni. Úgy tervezem, hogy utána további pár lövés erejéig lefoglalom, aztán majd meglátjuk, hogy mi történik...