Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt

[Thyriel]

Corvus Latsonn
Egy jó adag guanoval és némi pihenéssel később…

/Basic/ Nyújtottam volna segítő kezet, de ha neked előbb próbálni kell… ami pedig a szádon tartást illeti, abban benne vagyok! – mondják incselkedően, majd amikor a formákra térsz ki – szóval amint úgy érzed, hogy megfejtetted a fúzió beindulásának rejtélyét, nos, tudod hol találsz! – pillognak egyértelműen kétértelmű mód

Közben a könnyedén visszaszerzett órával felszerelkezve magad is szemügyre akarod venni a benti helyiséget, a kincsesbányát, ami talán megkönnyíti a dolgod ezen a szemétdombon. Titkon már, ah, mit rejtegessed? nyíltan megvallod, hogy némi ételt nem bánnál és ezúttal az sem baj, ha nem tud dorombolni. Kit érdekel, hogy mennyi ideje van ott? Az űrhöz hasonló levegő-dús tárolásnak köszönhetően úgy is még legalább ananász-íze van! A csirkének…

/Basic/ A tenyerelés ronda dolog! Csak finoman ha kérhetem! Ujjjbeggyel ha lehet, hidd el hálás lesz! Azt nem is említeném, hogy a nyelveddel még többet tehetnél, de ki tudja ki járt ott előtted és mit hagyott ott maga után – pillog ártatlanul

Belépve, szuszakolva és préselve leginkább magadat olyan sötétséget fedezel fel! ami bizony odakint is megvolt. Ugyanakkor itt kevésbé szar a helyzet, így viszonylag hamar eljutsz az említett vezérlőkonzolhoz, amelyen kallantyúk, kapcsolók, gombok és mindenféle más érdekesség kapott helyett különböző méretben és színben, formában. Ennek felfedezése nem kevés időt vett el, de legalább talán megérte. Talán. Szóval ott állsz és bár korábban reméltél egy sematikus ábrát, sajnos ilyet nem találtál. A nyomát ugyan mintha fellelted volna, de az sem kizárt, hogy az igazából valami más volt.

Ez a jobboldali keresés dolog legalább olyan eredménytelen volt, mint megérteni azt, amit most magad előtt látsz. Igazából ennyi erővel véletlenszerűen is kiélheted magad. Ugyanakkor miért is ne? A kaland egy gombnyomással kezdődik! Kiváló kalandozó szlogen lehetne, ha épp nem a fájós bokád jelezné, hogy a korábbi préselés annyira nem öntötte el az öröm érzetével és ami azt illeti, a horzsolásaid és zúzódásaid is némán, de annál érezhetőbben tiltakoznak. Ha emiatt úgy döntenél, hogy mérgesen lecsapsz, az legalább olyan izgalmas lehetne, mint az a zaj amit a fejed fölül hallasz!

Pontosan az ilyetén események előtt fedeztél fel két kártyanyílást, melyek függőlegesen fogadják magukba a kis műanyag vagy milyen kis azonosító-félét, hogy aztán még forgatni is lehessen őket. Láthatóan az egyik ilyen úgy döntött, hogy ő gyengébb, mint az a fizikai erő amivel megpróbálták elfordítani és szépen beletört az őt megillető helybe, ami meg a másikat illeti, nos az valahol van. Akárhol is legyen, elég pimasz, hogy ne mutassa meg magát, ellenben itt már gyanús legyen, hogy valaki vagy valami száműzte a csendet. Nem túl hangosan, de egyre növekvő zajjal, sőt, ami azt illető egyre sietősebben növekvő ütődéssel és más pusztításra jellemző hanggal.

A következő pillanatban már a konzol fedezékébe húzódnál, mert valami megvillant élesen és fényesen, amikor valami eltalál. Nem tudod mi az, de végül is sokkal puhább, mint ahogy gondoltad és igazából nem is annyira fájdalmas, mint vártad. Ez a dolog azért eléggé megvisel, így inkább úgy döntesz, hogy állni már unalmas és elterülve kötsz ki a földön, hogy aztán egy kölyöknyi tekintettel találkozz, aki meglehetősen megviselt ábrázattal vizsgálgatja magát kiegészítve azt ép mancsának tapogatásával. Akármit is láttál eléggé elvakított ahhoz, hogy csak később értsd meg, ki érkezett és mi az a kékes derengés a nyakában, ami végre széttépte az eddig uralkodó sötétséget…

[Dierol]

Corvus Latsonn

/Basic/ Segítő kéz esetén csak nézhetném, de az ebben a sötétben nem sokat ér... - emlékeztetem, hogy nekem ennyi fény messze nem elég.
/Basic/ Mindenesetre nem fogod megbánni - válaszolom az incselkedésére, hogy aztán arra, hogy tudom hol találom, sóhajtok
/Basic/ Azért jó lenne tudni, hogy előtte hol találom a fürdőszobát - mert valahogy nem érzem magam szalonképesnek. 
/Basic/ Majd az adott pillanat eldönti, hogy épp mire van szükség, hogy kielégítően gerjedjenek a dolgok - nyugtatom meg, mielőtt nekivágok az ajtónak.

Az ajtó való átpréselődés közben valahogy nem érdekel az, hogy milyen íze van a konzervnek, ha megtalálom. Kivéve persze, ha denevér vagy Cafatka ízű, mert akkor még várok vele néhány... órát.
Túloldalt nem sok meglepetés fogad - sőt, kevesebben tapicskolhatok talajszinten. Az egyetlen, és talán kellemetlen felfedezés, hogy nincs mit felfedezni - már ami a sematikus ábrát illeti. A gombok és kallantyúk makacsul hallgatnak, és egyik sem hunyorog rám magát kelletve, hogy - engem nyomj meg! Node semmi gond, rövid nézelődés után is csak tizenezer kombinációval lehet számolni. Néhány hét, és sikerrel is járhatok! Már ha elkezdem, de valahogy olyan érzésem van, hogy a soros mostanában elszedte tőlem a cinkelt kockákat...
Fájós bokáról sajgó térdre helyezem a súlypontot, miközben azon tanakodok, hogy is kéne valamiféle rendszert vinni a kísérletbe. Végül aztán úgy döntök, hogy az elsőt még a véletlenre bízom, így az egyik középen fekvő gombon simítok végig, majd határozottan megnyomom. A kattanás utáni zörejek picit meglepnek - a fal túloldaláról, vagy a talpam alól inkább el tudnám képzelni, mint a fejem fölül. A gyanúm az, hogy csak a légtechnikát sikerült beindítanom, mert mintha az egyik fontosnak tűnő aktiválóhely üres lenne. Anélkül meg fuccs a fúziónak... Csak azt nem tudom, hogy mi szabadult el odafent? Gumilabda? Nagyobb pók vagy patkány? Valami alkatrész? Az egyre közeledő zajokat hallgatva még megnyomok két gombot, hogy kitegye az L betűt - no nem a lúzer, hanem a Latsonn után. De hiába - a készítők előtt úgy tűnik, ismeretlen a munkásságom. S erre még az sem mentség, hogy több ezer éve porladhatnak valahol - figyelembe véve az elveszett próféciákat, melyek rólam szólnak. Szólhatnának. Ha meglennének ugye.

Végül aztán győz a józan ész, és amikor már egyértelműen felém közeledik a zaj, úgy döntök, hogy azért jobb, ha egy konzol van köztem és a ki tudja hol húzódó mennyezet között. Már nem sikerül alábújni, mert valami eltalál. A fényből és állagából ítélve az a foszforeszkáló kúszónövény lehet, ami már egy szinttel feljebb is az életemre tört. Az eljárása is hasonló - egyből levesz a lábamról. Az egyetlen szerencse, hogy itt nincs liftakna, amibe tovább tudna rántani. Ami viszont gyanússá teszi, hogy mozog.
/Basic/ Mi a picsa? - nyögöm a földön fekve, és sajnálkozom, hogy nem csak a cinkelt kockáim vannak távol, hanem a zseb-sugárpisztolyom is. Mégiscsak pók esett a nyakamba, és nincs semmi, amivel civilizáltan agyonverhetném?! Inkább nem is nagyon mozdulok kis ideig - tanulva a kígyós esetből.
Aztán tisztul a kép, hála a fénynek, ami érkezett, és mintha ismerős lenne a jövevény. A Lady Kölyke? Megkönnyebbülten hanyatlok vissza a padlóra.
/Basic/ Helló kiskomám! - szólítom meg. Örülök neki, hogy nem valami rusnya döggel kell osztoznom a termen, és annak is, hogy előkerült - elvégre nélküle amúgy sem akartam túl messzire menni. Hogy hogy került ide, azt nem tudom, de felvet néhány kérdést. Mint hogy mit szól ahhoz, hogy az anyja meg én... Vagy hogy a Lady mit akar ebből elárulni neki. Hiába, egy kölyök kissé komplikálja a helyzetet.
/Basic/ Zirni megérkezett! - szólok hangosabban, hogy az ajtó túloldalán is hallhassa a Lady, majd felülök.
/Basic/ Egyben vagy? - kérdezem az apróságot, bár választ nem várok. Ha látszólag rendben mozog, akkor óvatosan felemelem, és lámpástul a konzolra teszem, hátha az erősebb fény többet árul el - főleg a kártyahelyről.

[Thyriel]

Corvus Latsonn

/Basic/ Ha én nyújtok segítő mancsot, akkor minek kell nézni? – értetlenkedik, úgy tűnik, hogy félreértés történt a részedről szerinte – Világosíts fel, mert elég sötéten hangzik amit mondtál – kuncog saját gyenge szóviccén, amiből már te is érzed, hogy biz azért ő is elfáradt picit – Na, sicc! – zavarna a dolgodra…

A korábban finoman lekezelt gombok nem igazán tettek semmit azon túl, hogy zaklatásukra még csak egy halk „katt” hanggal sem reagáltak, sőt, úgy döntöttek, hogy még az ujjlenyomatodból is elvesznek. A kezdeti „életfenntartó”-nak vélt, adott esetben egyszerűen csak a levegőkeringtetésért felelős gombra való nyomáskifejtés után azért hamar rádöbbentél, hogy ez valami egészen más lesz, és ami a korábbi tapasztalatokat illeti – hullott már rád kígyószerű valami, találkoztál más helyi életformával… azonnal védekezésre kényszerített, de mint kemény becsapódás érzete felvilágosított róla, elkéstél.

Most, hogy minden a helyére került – értve ez alatt a kölyköt és persze téged – a helyzet már kevésbé tűnik kilátástalannak, főleg, mert a parány nyakában egy olyan kártyát látsz, ami a korábban felfedezett ikertestvére is lehetne! Hozzá kell tenni, hogy ebben nagy segítség az a világítórúd, amit a Pöttöm magával hozott. Az a számtalan jó dolog ami éppen csak most történt azonban megszedi a vámját és a kis remegő hideg-kék fényforrás úgy dönt, hogy unja már, hogy egyedül ő ad némi reményt ebben a gonosz sötétségben és megremeg, figyelmeztetve, hogy hamarost lezártnak tekinti a csatát.

A Latsonn legenda úgy tűnik, hogy tovább íródik, hiszen – mielőtt megértetted volna, hogy mi is a nyakadba – annak vége is felrémlett lelki szemeid előtt. Most azonban a kis bolyhos tekintete villan rád megkönnyebbülten, hiszen tompítottad-felfogtad az esését, mintegy „puhára eshetett”. Így történt, hogy a misztikus bestiák helyett, egy kölyöknyi ragyogó remény pottyant rád és talán egy új fejezetet nyitott a Latsonn próféciák megvalósulásának „Az Ismeretlen Bolygó” című kötetében. A hangulat számára – az eddigi percről-perce csalódást okozó felfedezések után – valódi felfrissülés a korábban veled felfedező puha sál érkezése.

A kiáltásod bár elég hangosnak tűnik, sőt, mintha picit ismétlődne, de valójában ennél sokkal inkább izgalmas lehet az, hogy a kis megviselt bundás igenlően bólint miközben felteszed a vezérlőpultra. A gombok amiket eddig alig láttál, de azért valamennyire sikerült felfedezni őket, most már teljes pompájukban várják, hogy melyiküket választod az elkövetkezőkben. Mintha a csend is csak a feszültséget akarná növelni, hogy a pillanat drámája a tetőfokára hágjon…

[Dierol]

Corvus Latsonn

/Basic/ Ezen kár törni a buksidat, cicám - válaszolom, és már nyújtanám felé a kezem, hogy megsimogassam az arcát, aztán zavartan visszahúzom. Szerintem nem örülne, ha a kezemen száradó izét beletörölném a bundájába
/Basic/ Szeretem látni, hogy a segítő mancsok mint s hogyan becézik azokat a formákat... - világosítom fel, aztán a tanácsát megfogadva magára hagyom a válasszal.

A gomb lenyomására így utólag csak egy dolgot tudnék mondani:
Pillanatnyilag jó ötletnek tűnt. Az meg szerencsének, hogy most nem volt nálam semmi, amivel a rám zuhanó apróságot első feindultságomban feltrancsírozhattam volna. Nem álltam volna meg Lady előtt, abban biztos vagyok. Pláne, hogy a kölyök nyakában ott mosolyog látszólag a megoldás. Boldogan rávigyorgok - nem is tudom, hogy most a kölyöknek, vagy a kártyának örülök-e jobban. Azért a megremegő fényforrásra csak egy Ó-ó-ra futja. Láttam már ilyet, és aztán a sötétben kotorászhattunk, hogy feltöltsük. Most pedig bár nincs itt a zsebtücsök, hogy ellássa energiával, reményeim szerint nem is kell - pár perc, és minden újra üzemképes lesz.

Miután a kölyök felkerült a vezérlőpultra megszólalok:
/Basic/ Kiskomám, van valami írva arra a kártyára? - kérdezem, majd ha ezen a kérdésen túlestünk, folytatom
/Basic/ A ránk ruházott lehetőségnél fogva ezennel újra bekapcsoljuk ezt az izét, bármi legyen is! Kérlek Zirni, helyezd be a kódkártyát a helyére, és fordítsd el! - mutatok jókedvűen az üres nyílásra. Ha minden jól megy, ettől már illene felélednie a vezérlőpultnak, s utána el lehet kezdeni találgatni, hogy mi micsoda...

[Thyriel]

Corvus Latsonn

Ha volt is válasz a korábbi évődésre, már nem jutott el hozzád, sokkal inkább a tény, hogy mit is látsz Zirni nyakában. A legszebb az egészben az, hogy a megoldás szó szerint a nyakadba hullott. Ha minden megfelelően alakul, akkor lehet, hogy a szerencse visszapártolt hozzád és most kárpótol azért az időért, amit vélhetően a kölyök mellett töltött. Aki meglehetősen megviselt, de ép és egészségesnek tűnik ahhoz képest, hogy legalább annyi időt töltött idelent, mint te/ti.

A gomb vagy épp gombok tehát nem hoztak megváltást, de kinek kell holmi ostoba kerek kattogó tenyér-alávaló, amikor a kis bundás nyakában olyan szépen csillog az a kártya – bárhonnan is legyen meg neki. Jó, hogy nem volt nálad semmi amivel kárt tehettél volna, ki tudja, amilyen balszerencséd volt még nem is oly rég, még a végén kettévágtad, lőtted vagy törted volna a megoldás kulcsát. Nem beszélve arról, hogy az előbbi esetben, lehet, hogy a Kölyök Anyja úgy tesz veled, ahogy korábban azzal a szárnyas döggel.

A galád fényforrás kitart, sőt, mintha igazodna hozzád és megújuló erővel ragyogna fel, magába szívva az örömödet. Ennek okán a még picit kába kis szőrmókot finoman arra biztatod, hogy te megtaláltad a megfelelő helyet, használja csak bátran azt a műanyagnak tetsző sabacc-lapot! Mármint kulcskártyát, aminek a párjára mutatva próbálod megértetni vele, hogy mi az amitől ilyen lelkes és örömteli számodra a viszontlátás. Ettől picit mintha ő is izgatottabb lenne és elragadva a hirtelen felerősödő érzések által, engedelmeskedik a sürgetésnek:

/Ismeretlen nyelv/ Ismetlem… Karanten protokoll lepett ervenybe! – szólal meg egy nőiesen gépies, hideg hang kissé megkopott minőségben – A kiszolgalo-szemelyzet haladektalanul kovesse a TZP eloirasokat! Ismetlem…

Mivel a kérdésre, hogy mi van a kártyán nem érkezett válasz, hiszen a lelkesedés erősebb volt mint a józan ész, így most a szöveg nagy része már nem látszik, ellenben a villogó vörös fények annál inkább! A Lady-t és téged elválasztó ajtó szép lassan bezárul, a ventilátorok elindulnak és az a bosszantó hang ami a rossz hírek előfutára volt, szépen ismétlik akármit is mondanak.

A kártya tehát valóban az volt aminek gondoltad, de ahogy az ilyenkor lenni szokott, az utolsó parancs – bármi is szakította meg – szépen befejeződni látszik. Ennek például egy látható nyoma valami fura gáz, ami több helyről is nagy nyomással sisteregve tör elő, hogy megtöltse ezt az egész termet miközben a vörös fényt kékes váltja fel amiről hamar kiderül, hogy nem érdemes belenézni.

Ugyan távolról hallani vélsz valami zúgást és ezzel egyszerre mintha dorombolna a padló is, olyan érzést keltve, mintha a generátorok keltek volna életre…

S ezzel az egész hely.
Bármi is legyen.

[Dierol]

Corvus Latsonn

Amint a Kölyök behelyezi a kártyát a helyére, a váratlanul felcsendülő hangra kissé összerezzenek, aztán elvigyorodom.
/Basic/ Működik! Hallod? Működik! - örömködöm. Aztán az első lelkesedés után feltűnik, hogy itt bizony vörösen villognak a lámpák, ami az álmoskönyv szerint rossz előjel, mint ahogy a bezáródó ajtó is.
/Basic/ Biztos csak azért villognak a fények, mert záródnak az ajtók - jegyzem meg, de sejtem, hogy ez nem teljesen igaz. Az elinduló ventilátorok szintén jó jelnek tekinthetőek, igaz, a beáramló gáz kissé beárnyékolja az örömömet.
/Basic/ Ó-ó... - jegyzem meg, és inkább a vezérlőpultra nézek. Csak a megfelelő kombinációt kell eltalálnom, és minden rendben lesz! Mivel a gáz nem csípi azonnal a szemem, kaparja a torkom, okoz álmosságot, vagy ájulást - úgy vélem, van még egy kis időm megkeresni a megoldást. Meg ugye az előző kezelő személyzet sem szerette, ha elgázosítják őket. Végül aztán a vörös fény irritáló kékre váltott - ami azt mutatja, hogy már nem kritikus a helyzet. Lehet, hogy csak ki kell várni a végét?
/Basic/ Mintha fertőtlenítés lenne - tűnődök. Ami a folyosón található denevérszart figyelembe véve időszerű lenne, de...
/Basic/ de nem miattunk fut, hanem itt akadt meg a folyamat. Közben viszont eltelt rengeteg idő, vagyis a kiváltó ok feltehetőleg már nincs jelen. Azaz lefut majd magától, és ha mér valamit a rendszer, akkor biztos érzékeli, hogy minden rendben van - remélem a pultnak támaszkodva.
/Basic/ Mirru erre biztos felébredt - vigyorgok, mert abban bízom, hogy pár perc múlva újra használható lesz az ajtó. Aztán újra a vezérlőpult fele nézek. Jelenleg azt figyelem, hogy mi és hol változik rajta - hogy tudjam a jelenlegi folyamatok vezérléséért mely gombok vagy mely területek felelhetnek.

[Thyriel]

Corvus Latsonn

A derűre vörös árnyékot vet a rémálom színe, a mosolyra nyílt ajkakat könnyedén zárja le a hasonlóan tevő két ajtószárny, ami egy hangosabb szisszenéssel pisszent téged csendre. Az események itt felgyorsultak és ami azt illeti a beáramló fehéres-szürkés valami könnyedén válthat ki köhögési rohamot éppúgy valóban, mint csak a tudat játékaként. Aztán, csak hogy izgalmas maradjon a vörösből kékessé váló szín mintha égetné a bőröd és amit eddig nem vettél észre az a fajta remegés, amit magas-frekvenciás hangrezgések váltanak ki az ember fiából-lányából.

Akármit is osztott meg a hang, eléggé figyelmeztetőnek, hovatovább sürgetőnek tűnik és még amiben teljes biztos vagy, amit nem lehet eltéveszteni: felszólítónak! Végül úgy véled, hogy a dolgok javulnak így lepillantasz a kölyökre és megosztod vele a gondolataidat, melyre mintha helyeslő bólintást kapnál annál a résznél ami a fertőtlenítésre utal. Sőt, a megakadó folyamatról is hasonló véleménnyel lehet, mert némi pislogás után újabb bólintásnak betudható mozdulat a válasz. A vigyorodra is mintha hasonló örömteli válasz érkezne, sőt, a bundája színe is megváltozik a korábbi narancsos—zöldesből egészen karmazsinba.

Idővel a szavakat vagy mondatokat ismétlő hang elhallgat, ahogyan az éles és figyelmeztető zaj is, sőt, a sziszegések és rezgések… minden abba marad. Nem ez az egyetlen konzol ami életre kelt, hogy úgy mondhasd, de sem ez sem a többi nem igazán akar nagyon zöld színbe öltözni. Ez számtalan bajt jelenthet, többek között az itt található rendszerekben felmerülő problémákat, amik hol narancs, hol vörös színnel adják tudtodra a baj nem múlt el, csak más színt öltött. A kölyök érdeklődve nézi az egészet és kis mancsát az állához emeli, mint aki gondolkozik, próbálja megfejteni mi lehet a baj.

Végül megnyom egy gombot amire kiemelkedik egy vékony, üvegszerű téglatest a konzolon található résből és felvillannak rajta mindenféle diagramok, folyamatábrák és számadatok miközben egy billentyűzet emelkedik ki pont előtted. A kis szőrgombolyag odaugrik és megnyom valamit, amire kiemelkedik az egyik vörösen villogó ábra: jelezve, hogy valami hiba van a generátorral, valami nem csatlakozik, nem érintkezik rendesen vagy… ilyesmi baja van. Ellenben ezt a problémát innen nem lehet megoldani, be kell merészkedni a következő helyiségbe…

Ott találhatóak a hatalmas energiafejlesztő berendezések.

[Dierol]

Corvus Latsonn

A záródó ajtók nem töltenek el felhőtlen boldogsággal, de a tudat, hogy ami magától bezáródik, az ki is nyílhat reményt ad - hogy ez csak átmeneti állapot. Most persze felmerül a gondolat, hogy mielőtt bekapcsoltuk a rendszert, ide kellett volna hívni a Ladyt is - de úgy vélem - nemsokára okafogyottá válik az ötlet.
Optimistán nézek előre a kékes fényben, s a bőrömet karistoló rezgésre remélem, hogy sokkal tisztábbá varázsol mint amilyennek érzem magam.
A Kölyök bár szófukar, ezt bundája színe-változásával kompenzálja. Fura dolog, mert az óra fényénél sem láttam hasonlót az anyjánál - pedig elég változatos és tüze(te)s vizsgálatoknak vethettem alá. Talán kor vagy nemfüggő lehet a dolog - amíg el nem sajátítja a beszédet?

A felszólító módban karattyolás is véget ér, beletörődve a jelenlegi helyzetbe. Körbe nézve lehangoló a helyzet - kivéve az unatkozó szervizdroidoknak akik most boldog füttyökkel vethetnék munkába magukat. Igaz, ezekből most egy sincs a közelben. A narancs fények csak zavaróak, nem úgy a ragyogó pirosak - számtalan helyről érkezik az információ - beavatkozásra érett a helyzet. Egy pillantás elég arra, hogy átlássam - a gond az, hogy a dolgok nagy része nem működik. Ennél ugyan kisebb gond, hogy én meg nem értek hozzá - ami kifogástalan üzemnél ugye nem lenne akkora gond, mint most.

A Kölyök végül megnyom valamit, ami mivel nem konzultáltunk - számomra leginkább a szerencsejátékot idézi. Most úgy tűnik, hogy szerencsénk volt, de mielőtt még észbe kaphatnék, már nyomja is a következő gombot, ezzel lapot húzva a tizenkilencre. Az ábrát nézegetve legalább van valami sejtésem, hogy mivel lehet a gond - a generátorral. Végiggondolva ez akár még jó hír is lehet - hiszen ha semmi nem kap elegendő energiát, akkor majd minden hibát jelezhet. Esélyt ad arra, hogy ha az energiaellátást újra biztosítjuk, a legtöbb rendszer újra rendben kezd el üzemelni. Már ami nem mállott szét ennyi idő alatt. Még nem döntöttem el, hogy a Kölyöknek csak nagy szerencséje van, vagy ért is ezekhez a dolgokhoz - de talán jobb biztosra menni
/Basic/ Hé, kiskomám! Értesz is ehhez? - kérdezem, s tapintatosan nem teszem fel a kérdés másik felét - vagy csak nyomogatod a gombokat?
Végül aztán odasétálok a továbbvezető utat lezáró ajtóhoz. Ha tényleg valamilyen fertőtlenítési folyamat fut, lehet, hogy még mindig nem enged tovább minket a rendszer. Azért egy próbát megér a dolog - mielőtt még a ventilátorrendszerrel kezdünk el barátkozni - mert még nem tudom, hogy mivel állíthatnánk meg a lapátokat. Így aztán nem túl sok reményt táplálva, de megnyomom a nyitás gombját a panelon.

[Thyriel]

Corvus Latsonn

A Lady…

Igaz, hogy nincs veled, de az illata még ott honol valahol a többi szag között ami teljesen kiölte a szaglásodat. Nem biztos, hogy bármit megéreznél időben ezzel az érzékszerveddel és azt is sejted, hogy a kölyök is azért prüszkölhet, mert némi por meg ki tudja még mi irritálta a pici nóziját. De mivel nagyon bizakodó vagy amiatt, hogy a ventillátorok – és azok bizony kivétel nélkül – működésbe léptek és most is azon dolgoznak, hogy a levegőben terjedő veszélyeket elvezessék a feltételezett fertőtlenítés után.

A kékes fény is kialszik idővel és a helyét a már számtalanszor látott steril fehér váltja fel, ami egészen biztos, hogy megnyugtathatja az eddig csak folyamatosan borzolt idegeidet és legalább egy kis örömhírrel szolgálhat. Igaz, hogy egy kellemesen hosszú fürdőt még mindig örömmel fogadnál, de azért legalább a számtalan zúzódás, horzsolás és más felületi sérüléseid nem fognak tovább vagy elfertőződni (jobban, mint eddig). A kölyök is az fülét szorongatva veszi tudomásul, hogy végre nem kínozzák már azok az erős hangok…

Nem igazán tudod, hogy a kölykök milyenek, hogy ez a Farghul vagy épp Togoriai fajnál hogyan is van pontosan a pubertás kor környékén, illetve, hogy a félvérek mit is örökölnek, de valószínűleg a kölyök is fél- vagy negyed-vér lehet, mert most, hogy van időd alaposan megfigyelni és vizsgálni alig hasonlít az anyjára, még ha találsz is olyan vonásokat, amiket ŐKarmosságában is felfedeztél már korábbi felfedezéseid során. Mindenesetre jelen tudásod-tipped alapján bármelyik teóriád megállja a helyét!

Feltűnik, hogy itt nincsenek szerviz-droidok, amik bizony most átvehetnék a helyed és végre elkezdhetnék azt, amiért legyártották őket és szépen megjavítanának mindent! Ez sajnos legalább annyira esélyes, mint az, hogy megjelenik mögötted az a vadmacska és finoman a füledbe harap… a kattintás fontos volt, a kölyök győzött! Akármit is nyomott meg előbb, majd később, az nagy segítség volt és bár lehetett véletlen azért mérget nem biztos, hogy vennél rá. Rá is kérdezel inkább mielőtt mindenféle pirulát vagy mást vennél kézbe…

Bizonytalan igen a válasz, egy olyan fejrázás-bólintás formájában ami sokaknál a „Hm, talán” kifejezése lehet.

Innentől persze már neked sem tűnik annyira bonyolultnak a dolog, igaz, a számokon túl egyetlen macskakaparást nem ismersz fel amit a kijelzőn látsz. Szerencsére úgy véled, hogy a rendszer hülye-biztos, mert ábrákkal is segítik megérteni és megoldani a felmerült problémákat, bármi is legyen az. Azonban annyira egyszerűnek tűnik a probléma és a megoldás, hogy már-már félsz is elhinni, hogy csak annyi lenne a gond, hogy… odamész és megigazítod és már az egyik zöldül is, mire a többi irigyen ellopná azt színt tőle.

Az ajtónál állva már biztos vagy abban, hogy a dolog túl egyszerű és ennél sokkal komolyabb dolgokkal kell szembenézni, rögtön mindjárt azzal, hogy az ajtó… kinyílik. A nyitópanel is vörös volt, de érintésre zöldre váltott és beengedett egy kockába. Így lehetne jól jellemezni, meg úgy, hogy valamilyen zsilip része, mert akad itt nem egy védőruha, aminek viselését valószínűleg egykor (ki tudja talán most is) erősen ajánlják azoknak, akik hosszú életet terveznek.

A kölyök az ajtóban áll viola színű bundával, ami lassan változik aranylóba és vissza és…

[Dierol]

Corvus Latsonn

A szálló por és még ki tudja mi - amire nem is vagyok annyira kíváncsi - csavarja az orrunkat. Előbb-utóbb talán normalizálódik a helyzet, csak idő kérdése. Ahogy a viágítással is ez történt. Immár beléptünk a civilizáció fehér fénykörébe, hogy néhány további sántikláló lépéssel közelebb jussunk a célhoz - no meg az ajtóhoz. Némi örömmel veszem tudomásul, hogy a fertőzés veszélyt sikerült minimálisra csökkenteni - de azért még volna min javítani - és nem csak rajtam, hanem az egész helyen, helyzeten.

A Kölyök külalakja kicsit másmilyen, mint az anyjáé, de ezzel biztos nem fogok még előhozkodni - elvégre senki nem szereti azt hallani, hogy nem is igazán hasonlít a felmenőire.
Ami most jól is jön, mert sokkal otthonosabban mozog a sok gomb és mifene közt, mint a Lady - pedig azért ő is szakértője a maga módján a nyomogatható és egyéb dolgoknak.
Az ábrák alapján akár még lelkesedhetnék is - de kissé gyanakszom, hogy lesz még valami kellemetlen meglepetés. Elvégre egyszerű hiba miatt ki az aki kiürítene egy ilyen helyet? Mivel jelen helyzetben a kételyek kotraproduktívak lehetnek, ezért száműzöm őket egy csendes sarokba, és inkább az ajtóval foglalkozom.
Amely nem kis meglepetést okoz, hogy engedelmeskedik a kérésemnek, és kinyílik. A bent látható védőruha az, amire felsóhajtok, és megfordulok.
/Basic/ Több száz éves védőruha volt minden álmom - morgom magamnak - de még mindig jobb, mintha egyáltalán nem volna. Az ajtó sikerén felbuzdulva átsétálok a "bejárati" ajtóhoz, és ott is szerencsét próbálok. Hátha sikerül beengednem a Ladyt a folyosóról.
Utána visszasétálok a védőruhákhoz, és tüzetesen szemügyre veszem őket - nehogy túlságosan lukas, sérült, az idők folyamán tönkrement darabot próbáljak meg magamra húzni. Nem mintha nagy különbségek lennéenk köztük. Ha sikerül magamra venni az egyiket, mielőtt még teljesen magamra ölteném, megkérdezem a Kölyköt
/Basic/ Zirni, kintről a teremből akarsz irányítani, vagy a vállamról? - mivel feltételezem, hogy az ő méretében nem fogunk semmit sem találni. A döntése után végleg "begombolkozom", és elindulok a zsilip másik ajtajához. Közben azzal nyugtatom magam, hogy ez a ruha nem is engem véd, hanem a berendezéseket az apró szennyeződésektől.

[Thyriel]

Corvus Latsonn

Nem sokat tudsz a Togoraiai vagy, ami azt illeti Farghul, hát még a félvér kölykökről, de az biztos, hogy a színek változása nagyon izgalmas, hovatovább, mint egy szótlan párbeszéd árnyalatai lennének. Korábban nem zártad ki, hogy ez valamilyen kölyökkori kommunikáció, de az is lehet, hogy valami más. Akármi is legyen, az biztos, hogy Zirni színes egyéniség! Mindenesetre nem áll szándékodban firtatni a dolgot és úgy tűnt, hogy más sem akarta eleddig felhozni.

Ki tudja, hogy a Lady mire is képes igazából, de tény, hogy akár az Apja vagy valaki mástól is elleshette ezeket a fogásokat, akárcsak egykor te tetted. Egy dologról tudod, hogy Őkarmossága igen járatos benne, sőt, olyasmiket tett, amivel eleddig egyetlen egzotikus hálótársad sem. Valószínűleg soha nem fogod elfelejteni, hogy miképp tett kedvedre vagy épp mire biztatott téged… de ez egy másik történet. AZ itt és most a gombokról és a kölyökről szól!

Nem tudni mi történt itt és leginkább azt, hogy mikor. Nem tudod kizárni a tudatodból a gondolatot, hogy minden jó dolog legalább akkora rossz dologgal is jár, így nagyon nehezen tudsz a grafikonokra és adathalmazokra koncentrálni. Meg is próbálod elterelni a gondolataidat, amire a korábbi „nyomogatások” pont jónak tűnnek, de lássuk be, hogy ettől még az ajtón túlra jutni nem lesz könnyebb. Így maradt az ajtónyitó, majd a tudat, hogy akad ott valami ami felér azzal a rosszal – ha nem többel – amit a korábbi jó adott.

Zirni felé fordulva osztod meg a gondolatod a látványról, aki csak bátran pislog néhányat, amolyan „akkor mire vársz, vedd fel!” módon, legalábbis neked valahogy az az érzésed, mintha ezt mondaná azzal a nagy cicaszemével! Ennek örömére úgy döntesz, hogy ideje egy családi újraegyesülésnek és elsétálsz a bejárati ajtóhoz, ami makacsul vörösen izzik és piszokul nem akar neked engedelmeskedni. Itt és most nem tudtál Mirru és Zirni kedvére tenni, de talán ha túl vagy a nehezén már több sikerrel jársz.

A védőruhánál ismét, ahol Zirni a kérdésedre annyit válaszol, hogy felszalad rajtad, mint egy Nelvaan-i mókus, majd köréd tekeredik mint tette korábban, akár egy szőrmesál! Legalább a fűtéssel nem lesz gond azon a részen! Meglepetésedre az öltözék szemmel látható sérülésekkel nem örvendeztet meg, így hellyel-közzel akár biztonságosnak is mondható! Ahhoz képest, hogy elméletben milyen régóta van itt, még tapintásra is elég jó állapotban van! Nem úgy mint a testvére, amin egy akkora molyrágta lyuk van amin egy egész űr-fregatt képes lenne berepülni…

Végül, talán pont a kellő energia hiányában az első próbálkozás eléggé sikertelen – ami az ajtó nyitást érinti. Egészen addig furcsa lehet a dolog, amíg a Kölyök nem kezd el kalimpálni, hogy meg kéne fordulnod. Rádöbbensz, hogy csak kívülről lehet a panelon nyitni-zárni vagy ami a fordulás után egyértelműbb, hogy először be kell csukni a zsilipet, hogy kinyíljon a másik ajtó. Ezután már szabad az út, hogy valami olyasmit pillants meg, amit talán soha életedben nem láttál, ami lehet, hogy megdöbbent téged…

Előbb egy hosszú folyosóra lépsz, aminek így első látásra nagyjából a közepén két hatalmas energiafejlesztő áll, olyan generátorok amiket soha életedben még nem láttál, de ez még semmi, úgy tűnik, hogy a folyosó végén van még egy zárt ajtó! Jobbra és balra félúton akad egy-egy folyosó mely két hatalmas berendezéshez vezet és még egyszer ennyire a szemben lévő ajtó zárva természetesen – amennyire látod. Az egész helyen minimális világítás van, leginkább csak amolyan vészvilágítás féle, minden más eléggé alapállapotúnak tűnik.

[Dierol]

Corvus Latsonn

A Ladytől elválasztó ajtó továbbra is teszi a dolgát - és elválaszt - most még semmiféle gombnyomogatás nem téríti jobb belátásra. Így maradok az eredeti tervnél - előbb normalizáljuk a helyzetet.

A védőruha nem tűnik katasztrofálisan használhatatlannak - inkább az a fajta, amelynek suttyomban romlott a minősége. De mivel nincs más, mely a védelem illúzióját adja - így maradok annál. A Kölyök pedig eldöntötte a kérdést - velem tart a mostani felfedezésnél is.

Az ajtónyitás és zárás egész addig tűnik komplikáltnak, amíg a Kölyök kalimpálása miatt rá nem jövök, hogy a zsilipek lényege az, hogy egyszerre csak az egyik kapu van nyitva.

A feltáruló szakasz komoly generátorokat és meglepetést tartalmazz, már csak a méretei okán is.
/Basic/ Fantasztikus! - sóhajtok fel a látványra. Be kell látnom, hogy ezek a berendezések erősen túlméretezettek egy szimpla elsősegély-pont vagy pihenőház számára. Szinte újra gyereknek érzem magam, amikor apám egyszer magával vitt a gyűrűre - a kuati hajógyárba, ahol egy épülő csillagromboló már beépített hajtóművét tesztelték éppen. Az a régi izgalom fog el, amikor megpillantom ezeket a szokatlan generátorokat.
/Basic/ Ez egy kisebb településnek is elég lehet, nem egy épületnek - véleményezem vigyorogva - már ha a méret és hatékonyság hasonló léptékű, mint amit megszoktunk.
Az, hogy minek van szüksége ennyi energiára, most még nem töprengek el, de jó jelnek tartom - azt jelenti, hogy ilyen helyen könnyen ráakadhatunk majd valamiféle normális járműre is.
Aztán elindulok a folyosón, és indulásnak ismét a jobb oldali elágazást választom, hogy megközelítsem a most még jórészt inaktív berendezést. Amennyire lehet, körbe járom, aztán átsétálok a másikhoz is, és azt is szemügyre veszem. Eltérést, látható sérülést keresek leginkább. Miután mindkettőt megnéztük, most már kapcsolók, vezérlő elemek után nézelődök, végül megszólalok
/Basic/ Na Zirni, van tipped? - kérdezem. Arra azért felkészülök, hogy ha sikerül beindítani, gyorsan kell távoznunk, és esetleg erősen kell majd kapaszkodnom valamibe - szóval biztos fogódzkodót keresek.

[Thyriel]

Corvus Latsonn

Ez a zsiliprendszer sem különbözött azoktól amiket eddig megismertél, így végül meglepően könnyedén veszed-veszitek az akadályt, hogy bejutassatok a… hatalmas energiafejlesztő berendezések termébe. Igazából ez már nem terem és nem is csarnok, ez valami hatalmas méretű helyiség, ami két oszlopszerű szerkezetnek ad otthont. A méretek és távolságok pontosan emiatt nem kicsik, de cserébe elég nagyok, így könnyedén kaphatod azon magad, hogy ámulsz és bámulsz és nézelődsz, mint egy eltévedt turista.

A kis nyakravalód is izgatottan nézelődik, egyszer-kétszer majdnem le is csúszik, mert annyira a másik irányba leselkedne, oly kíváncsi valamire abban az irányban, hogy néha szinte már teljesen elfoglalja előled a védőöltözet kilátását. Úgy tűnik, sőt, biztos vagy benne tehát, hogy nem te vagy az egyetlen akit mindez lenyűgöz és magával ragad, hanem a Lady kölyke is szinte – viola-színben – magán kívül van – feltehetőleg – az izgalomtól.

Számtalan lehetőséget magában rejtő látvány magnetikus mivoltját leküzdve egy hosszabb, több percig is eltartó séta vár, hogy egyáltalán félútig eljuss, ahol a jobb oldali generátor/reaktor vagy mifene ez vár rád. Az egész tested enyhén reszket – vibrál – minél közelebb érsz, ami azt jelenti, hogy bizonyos dolgok nem működnek, sőt, az egész mintha csak alapjáraton-bemelegedés fázisában lenne. Nem történik semmi, ami aggodalomra adna okot, így teljesen közel léptek, ahol számtalan felfedezést tesztek.

Rögtön az egyik, hogy meglehetősen jó állapotban van az egész és leszámítva a feliratok továbbra is teljesen érhetetlen kavalkádját a sok piros visszajelzésen túl, még akad néhány kar és egy billentyűzet is ami segítségetekre lehet. Igazából a gond most ott lehet, hogy ketten vagytok egy csehóban, ahol csak te férsz hozzá az italokhoz, de nem tudod, hogy melyik jelöletlen üvegben mi van, illetve a macskakaparások mit is jelentenek pontosan.

A másik oldalon lévő – újabb hosszú séta után – sem tér el ikertestvérétől és ott sem lettél okosabb, kivéve, ha valami csoda folytán ez idő alatt nem fejtetted meg a nyelvet… mivel Zirni tippje most elég szótlan, így a lehetőség előtted áll, hogy nyomogass, rángass és esetleg kapcsolgass kedvedre. Mikor már épp azon tanakodnál mit tegyél, a sok kutatás annyira eredményre vezet, hogy felfedezed, hogy Zirni eleddig nyugodt fürkészése most egy mancsmutogatás keretében segédkezne.

Úgy tűnik, hogy az előzőnél vagy nem értette még vagy annyira lekötötte a felfedezés, hogy nem tűnt fel neki – esetleg elsiklott felette, de most határozottan mutat egy nagyobb kar felé, ami alsó és felső állás közül az előzőben van. Szép nagy fekete és ergonomikus kar csak arra vár, hogy engedelmesen feltold a másik állásba, de nem vennél rá mérget, hogy a művelet ennyivel véget is ért. Már most látod és érzed, hogy az újraindítás nem lesz egyszerű művelet…

[Dierol]

Corvus Latsonn

Mindig is szerettem azokat a műszakai megoldásokat, melyek lenyűgöznek. Akár funkciójában, alakjában, működésében vagy mint most is - méretében. Magamban fejet hajtok a kivitelezők előtt - hisz messziről látszik, hogy nem csak rengeteg erőforrást igényel egy ilyen hely kialakítása, de közben bizonyosan számtalan nehézséget is le kellett küzdeniük a sikerhez. Ez pedig tisztelet érdemel!
A kölyök részéről ez inkább kíváncsiságban mutatkozik meg - és néha kitakarja a teljes képet, hogy valamit meg tudjon bámulni. Ekkor inkább megállok, és kíváncsiságának irányába fordulok - sokkal jobban járunk, mint ha folyamatosan az arcom elé tolakszik.
S jobb oldali berendezés úgy tűnik - valamilyen szinten már üzemel - ez akár jó hír is lehet - elvégre nekünk elég egy töredéke is a lehetséges teljes kapacitásnak - azaz messze nem kell túlhajtani a berendezést - és messze a biztonságos keretek közt maradhatunk.
Szerencsére az alkotók következetesek voltak, de sajnos mindenhova ugyanazokat a ronda írásjeleket használták - így marad a találgatás. No meg Zirni - akinek akkor jut valami az eszébe, amikor a második berendezést szemléljük. Engem inkább az foglalkoztat, hogy vajon mennyi ideig tarthat a zuhanás a gödör aljáig, de aztán eldöntöm - erre most kivételesen nem vagyok kíváncsi. A kölyök kaparászása picit zavaró.
/Basic/ Zirni, most egyezzünk meg abban, hogy melyik mutogatás mit jelenthet, hogy ne akkor kelljen találgatnom, amikor éppen nincs rá idő! - javaslom neki.
/Basic/ Jobb ha tudod, mindent balról jobbra és lentről felfele szoktam keresni. Szóval amíg keresem a kart vagy gombot, addig kinyújtott praclival hadonásszál! Ha lent van, ami kell, akkor az állam környékén kalimpálj, ha pedig fent van, akkor a homlokom magasságában! Jobbra és balra az orrom magasságát válasszad - így talán elég hamar rá fogunk akadni arra, amit szeretnél. Ha éppen rámutatok, akkor szorítsd össze a mancsodat, hogy tudjam - azzal kell csinálni valamit. Picit nyomd meg a fejem, ha nyomni vagy tolni kell, és kissé húzd meg a hajam, ha húzni kéne. Ha pedig jobbra vagy balra kell tolni valamit, akkor összeszorított manccsal ints jobbra vagy balra! S a legfontosabb - ha menekülni kell, akkor háromszor dobbants a vállamon! - mondom. Elvégre előre lefektetett szabályok mellett sokkal könnyebb dolgozni. Aztán rámutatok a karra - hogy tényleg ezt akarja-e, s ha a mancsát összehúzza vagy szorítja, egy kézzel megragadom a kart, másikkal meg kapaszkodót keresek, aztán a kart áttolom a másik állásba, s várom a további utasításokat.

[Thyriel]

Corvus Latsonn

S lőn világosság...

A mérete monumentális. A hatásfoka maximális. A kivitelezése fenomális… a működése katasztrofális. Hihetetlenül lenyűgöz, minden lépésnél úgy érzed magad, mintha… leírhatatlanul. Az egész olyan hihetetlen és szinte felfoghatatlan, hogy amikor érzed a kölyök szorít a maga kis erejével amikor a korábban már izgatottan megkalimpált kart nézed és valószínűleg nyomni próbál, de hát ennél a csöpp kis kölyöknél ez elég erőtlennek hat.

S bár mindent megjegyzett, amit magyaráztál neki, sokkal inkább érdekli, hogy azt tedd amit szeretne, semmint azon vesztegessen időt, ami – számára – egyértelmű. Míg te azzal voltál elfoglalva, hogy a tervezőasztaltól az építőrobotokon át az első tesztindításig eljutottál, addig a kis izgatott szőrmók még a karodba is megpróbált bemászni, hogy mozgásra, tettre bírjon. Végül feladta és azt tette amit mondtál, úgy próbált irányítani.

Ez a jelen, feltolod a kart két kézzel – mert egy bizony kevésnek tűnt – és még így is alaposan megizzadsz, mire sikerül. Ezt holnap lehet, hogy érezni fogod. A tetted azonban megfelelő ellenhatással bír, egy eddig pirosan világító visszajelző most villogni kezd, majd hallani véled, ahogy az egész dolog egyre mélyebben dübörög, ahogy készül az alapfokozatba való lépésre. Zirni is elég izgatott, láthatóan ő jobban remeg, mint indokolt lenne, de aztán egy csalódott nyimm szalad ki, amikor az egész visszaáll.

Még a villódzás is.

Nem adja fel, tanakodni látszik, hogy mitévőnek kéne lenni. Igaz, hogy elindult a hatalmas, szinte már elképzelhetetlen energiák teremtésére tervezett eszköz, de sajnos az önfenntartó léptéknél többre egyenlőre nem sikerült rábírni. Úgy véled, hogy ezért volt annyira csalódott a kis Szőrmók, aki most nyújtott karral mutogat merre nézz, hogy alaposan belásson mindent. Nem sieti el, hosszasan vezényel, az egész helyet alaposan körüljárjátok és fel-alá bambulsz – talán már szédülsz is…

Szerencsére a zuhanás veszélye nem fenyeget.

A körséta után úgy tűnik, hogy ismételni fogtok, de azért mi tagadás kezdesz fáradni, éhezni és szomjazni. Az egészben a legszebb talán a másfajta inger kezdődő suttogása lehet. Eközben Zirni akármit is kutatott, úgy tűnik, hogy megtalálta. Ki tudja mennyi idő telt – órák, az biztos – de megfejtette a problémát! Sematikusan kellett megoldania, hiszen a nyelvi akadályok számára is látható problémát jelentettek a korábbi műveletek alatt.

S most történt valami!

Érkeznek a nyújtott karú mutogatások, amiket olykor hadonászással tarkított, hogy aztán nyomjon vagy húzzon esetleg összeszorított manccsal intsen. A lényeg az, hogy körülbelül a harmadánál – vagy korábban – elveszted a fonalat, de igazság szerint az első kar tolás után valamilyen aktiváló gombot nyomtál – mert egy sor különböző színű lámpa felgyulladt - és aztán kart húztál lefelé – amitől megint villogni kezdett egy sor addig fehéren izzó, majd megnyomtál néhány újabb sor gombot – látható hatás nélkül, végül lekapcsoltál valamit – ami némi zajjal járt és…

A dolog működött!

Az alap rendszerek elkezdtek sorra bekapcsolni és a korábbi kísérteties félhomályt most megfelelő helyzet és jelzőfények váltják fel, nem beszélve a látást segítőekről. S ekkor… ekkor látod meg igazán, hogy milyen emberfeletti erőfeszítésre is lehetett szükség, hogy mindezt valaki véghez vigye. Aztán hirtelen szikrák kezdenek pattogni, több olyan hang üti meg a füled, ami elég vészjóslóan hat, hogy még több szikra után egy sor heves mutogatás és egyéb mozdulatot követően, a rendszer stabilnak mondható.

A számhoz nem kell fordító program: 5%