Take the Lead

[Az Ezüst Utazó]

Miután rendbe tettem az orvosit, kávéra van szükségem különben meghalok. Mindennel felszerelkezve, gumikesztyűtől egészen, egészen speckó fertőtlenítőig vödörben rohanok az életmentő italig. Kapásból bevágok kettőt.  Blacket nem látom  itt kellene lenne lennie, mivel van valami étel a sütőben. Kivül díszkivilás van Miával nem egyezett a véleményünk hogy bárki idetévedne és igazam lett, valakit látok a benti monitoron a lehajtón sétálni, azután a rakodótér felé veszi az irányt. Eddig  jutottam a megfigyelésben, mert berobban Black. A látványától kiköpöm a kávét a röhögéstől, mikor újra szólni tudok teljesen megdöbbenek. Egy hosszú Igazáááááánt! sikerül kipréselni magamból és dobolok a pulton dobolva a pulton, Black azért ismer már annyira azért sokkal komolyabb a helyzet.
-Roger most kb 10 órára ki lesz ütve, viszont!-A monitorra bökök!
-Van egy másik kis tapsifüles is az ordas barlangjában. Ha valami nyomi helybéli mehet a vaddisznók közé, szerintem de ha nem. Jó móka lesz elkapni. -Ördögi vigyor terül szét az arcomon.
Majd rátérek Roger esetére, gyorsan egy vékony fém konyhai tű vagy mi aminek kampós a vége? Valamire biztos használja másképp nem lenne itt. Ezen mutattam be hogy valami hasonlón szúrta át a kezét és műtenem kellett, nem pedig valami kis bibi ezt a szót még egyszer meg ne halljam! Közben folyamatosan figyelem a vérnyomását ez túl sok info, amitől felmehet. az egyetlen hely ahová puszit adhatok az a homloka. Ha nem vette le a védősisakot.
-Már elég két  óránkét ránézni a Rinára és a lilalányra. Szóval most ráérek nyuszit fogni.-Előveszem a tűéles pengém. Nekem ez is is elég.

[Dierol]

Frank

Korábban is hallottad azokat a szóbeszédeket, amik szerint nem érdemes a Jiangyinra látogatni, mert azon kívül, hogy az erdőben sok a tuskó, még a gyökerek is veszélyesek! Hát, ha eddig metafóraként gondoltál ezekre a szavakra, a helyiek bebizonyították neked, hogy akár szó szerint is értheted. Míg te a téged ért igazságtalanságon morgolódsz, azért csak közelebb kerülsz a hajóhoz. Amihez közeledve először csak az értékes nedű távozik, de utána még csinos fejfájásra is szert teszel. Így már nem csak képletesen fájhat a fejed a szituáció miatt. No meg, hogy mégsem hoztál magaddal vásárfiát a faluból. De talán itt sem feltétlenül szívesen gyújtanál világot, mert ha ezek is olyanok, mint a faluban...
Azért körültekintően próbálsz meg eljutni a hívogató rámpáig, úgy, hogy lehetőleg ne nagyon nyújtsál tiszta célpontot, ha valamiért mégsem lennél szimpatikus a hajón lévőknek. Ahogy közeledsz, egyre kellemetlenebbül érzed magad. A fejfájásod hasogat, mint valami eszeveszett favágó, és szinte biztos, hogy figyelnek, különben miért éreznéd úgy, hogy hangyák szaladgálnak a bőrödön? A fák közül kilépve még meg is szédülsz egy picit, de a hajó közelébe érve ez szerencsére elmúlik, ahogy a viszkető érzés, és a fejfájás is alább hagyjon. Hiába, az adrenalin gyógyító hatása! Igaz, helyette kissé szédülsz...
A rámpához érve a hajó belsejéből egy távoli, gépi szisszenés üti meg a füledet - egy ajtó nyílhatott ki, majd záródhatott be. A jó hír az, hogy a hajó belsejében világos van, így látod, hogy a rakodó rámpa egy ládákkal mérsékelten teleszórt raktérbe vezet, aminek az alapterülete talán megközelítheti az ezer négyzetmétert. A ládák némelyikén ismerős jelzések - a Blue Sun kereskedelmi mamut általános márkajelzése, más ládákon pedig ezzel a koszfészekkel szomszédos St. Albans jégbolygójának logója.

Nagyon nincs időd nézelődni, mert az egyik láda takarásából egy valószerűtlenül vörös, fiatal nő lép elő. Munkás kezeslábas van rajta, és fegyver sincs nála - de feltétezheted, hogy okkal érezheti magát biztonságban, és ezt  a magabiztossága is alátámasztja. Viszont a gyanakvás az arcára van írva, hogy mégis mit kereshetsz itt a semmi közepén éjnek évadján a hajója rakterében.

/Angol/ Eltévedt? Vagy mi a frászt keres itt? - érdeklődik. Szerencsédre nem a helyi akcentust hallod ki a szavaiból - Szívesen kitesszük a legközelebbi településen - int a falu felé, ahol biztos, hogy komoly fogadó-bizottságod lenne...

[Dierol]

Roxana

Az ebéd utáni takarítás befejeztével alig vártad már, hogy újra kávéhoz juss - de szerencsére a konyhában Black mostanában mindig tart melegen egy kannányit - amit egy lefőzés előtt csipetnyi fahéjjal szokott megbolondítani.
Mivel Mia és Black együtt végzett már a kinti javítással, és csak a bepakolás maradt, ezért úgy döntöttek, hogy megérdemelnek ők is egy kis pihenőt. Ennek következtében a társalgóban ülnek az asztalnál, és ráérősen eszik a Black által megkomponált gyümölcstortát.
Ekkor kezd el csipogni, majd villogni a fali tévére kirakott hajódiagnosztika, hogy valami gubanc van. Mia oda pillant, és felsóhajtva feláll, és odasétál. Te is látod, hogy a hajó radarja lassan közelítő nagyobb objektumra hívja fel a figyelmet. Mivel Mia nem árulta el a hajónak, hogy nem az űrben vagytok, ezért elég mókás adatokkal szórakoztat titeket:
"Figyelem, ütközésveszély! Várható becsapódás ideje: 4 perc. Várható károk: kisebb horpadás. Asztreodia súlya: max. 100kg. Sebessége: 2km/óra. Pályálya: pontosan nem kalkulálható. aszteoidák darabszáma: 1"
Mia megszólal:
/Angol/ Ezek mindenhol ott vannak, mint valami csótányok! - háborog, majd a tévé melletti kezelőpanelon állít valamit.
/Angol/ Megnöveltem az érzékenységet, de úgy tünik, hogy nincs belőle több. Furcsa, mert ezek mindig hordába tömörülnek! - értetlenkedik kissé, majd a kijelzőn még megduplázza az egyik értéket.

Közben te Blacknek magyarázod, hogy Rogerrel mi történhetett. Amikor a tűt mutogatod neki, akkor némi megértés csillan a tekintetében
/Angol/ Roger a burkolatot pneumatikus szegecselővel rögzítette a hegesztések előtt. Ez átlövi a két burkolati elemet egy acéltüskével, aztán egymáshoz húzza őket. Három-négy milliméter átmérőjű lyukat üt. Ha ilyen volt a kezén, akkor az volt az - magyarázza Black. Aztán megemlíted Rináékat, hogy ott is minden rendben, és így elindultok a raktér rámpája felé, mert nagyon úgy néz ki, hogy a leengedett rámpa vonzza a vendégeteket. A raktér felé Mia még szól nektek, hogy bújjatok el, majd ő lesz a csali. A raktérben egy-egy láda mögé bújva várjátok, hogy a látogatótok felsétáljon a rámpán, aztán Mia előlép a ládák mögül, és megszólítja a pasast, akiből túl sokat nem láttok, mert az esőkabátja sok mindent takar. Egyedül az tűnik kissé furcsának, hogy amíg sétált felfelé, picit mintha gőzölögne rajta az esőkabát.

[Caroline Azurre]

Eddig nem is gondoltam bele, hogy miért hívták az italt „rókapálinkának”! Már tudom! Vagyis... éreztem, mikor visszaköszönt az imént. A gyomrom ugyan megkönnyebbült és pár percig még reménykedtem, hogy nem kapok mellé még ezernyi más „mellékhetást”. De ahogy haladok előre és a percek is telnek. Úgy kezdek szédülni. Egyre jobban hasogat a fejem és a lépteimet is meg kell állítanoim, hogy kicsit megpihenjek. Talán nem kellett volna meginnom azt az italt, de már mindegy! Legközelebb jobban fogok kétkedni, ha egy ivóban felajánlanak egy üveg „specialitást”.
Nos..inkább koncentráljak az előttem lévő feladatra! Itt ez az átalakított járgány, ami inkább néz ki Csempészek tanyájának, mint valami legális szállítóhajónak. Ahogy közelebb megyek a feljáróhoz, még mindig nem látok senkit. Fura, hogy mozgás sincs odabent, de ettől még óvatosan haladok. Sok mindenen járnak a gondolataim, mivel magyarázatot keresek a legénység hiányára. Abban biztos vagyok, hogy ha mégis tartózkodnak a fedélzeten bárkik is, engem figyelemmel kísérhetnek. Talán sérültek és csak egy robotpilóta irányítja a Hajót, autómatikus javításokra utasítva a komputert.  Ezt a gondolatmenetemet egy nő látványa foszlatja köddé, mikor elén állva egy láda mögül, kérdőre von, mit keresek itt?! Remek! Ezek szerint nem valami szellemhajóra tévedtem!
-Helló!- nézek a nőre, majd a ruháján végig.- Örvendek, hölgyem! - emelem meg lassan a kezem, hogy jól lássa, nincs semmi a kezemben, csak köszönteni akarom. - Eltévedt? Mi? Erről szó sincs!- meglepődöm a kérdésén, mert egyáltalán nem értem. -Nem vagyok idevalósi! Miből gondolja, hogy eltévedtem? Ennyire látszik?- Igazából nem nagyon értem a kitessékelésem tárgyát, mivel egyáltalán nem akarom, hogy a következő városkánál kitegyenek.
-Ön Gépész? A ruhájából gondolom... - biccentek a fejemmel felé barátságosan, de aztán lehet, hogy megint valami rosszat mondtam.
-Frank vagyok.- próbálok beszédbe elegyedni vele, hátha nem néz engem valami címeres tuskónak, amilyenek a kedves városka lakói...
-Ugyan már, hölgyem! Csak nem gondolja komolyan, hogy azokhoz a primitív Tuskók közé tartozom? Éppen csak megúsztam a lincselésüket, amiért kilógok közülük. Na, mindegy is... - Fogalmam sincs mit hisz el a szavaimból, bár kivételesen nem hazudok. A körülöttünk lévő ládák jelzéseit viszont jobban szemügyre tudom venni, míg a válaszra várok.
-A St.Albans-t még mindig jégpáncél fedi? Megjavították már a leszálló dokkot, vagy még ülnek a crediten a fejesek?- Talán, ha olyasmit mondok, ami felvetheti a nőben a kételyt, hogy tényleg nem az itteniekhez tartozom. Nem hinném, hogy ezek a lakók hallottak volna a Jégbolygóról, ami a közelükben van...Amikor ott jártam, nem volt rendes rámpa a leszálláshoz. A rideg Bolygón nemcsak a fagypont alatti hőmérséklet okoz károkat, hanem a spúr' a „vezetés”. De ebbe inkább jobb, ha nem megyek bele. Elég bajom lett most már megint, nemhogy kikerültem volna a „bunó-falváról”, most beleestem valami más népségbe!
-Maga a városlakók rokonságához tartozik? - nézek a nőre- Remélem nem!- úgy érzem, hogy ennek az estének még nem lesz vége..
-Esetleg akadna a gyengélkedőn Aszpirin? Már egy ideje hasogat a fejem... Kaphatnék, ha nem nagy kérés?

[Dierol]

Frank

Úgy tűnik, hogy nem fogadtak kitörő örömmel, konfettiket szórva, de azért nem olyan tragikus a helyzet. A jó hír az, hogy a hajó nem kihalt, hanem vannak rajta emberek. Továbbá nem azzal kezdték a társalgást, hogy szó nélkül egy csinos lukat lőnek beléd, és felszólítanak, hogy Állj, vagy még egyszer lövök! Azt egyből látod rajta, hogy nem indítottál jól nála azzal, hogy kimondatlanul - de nem véletlenül vagy itt.

/Angol/ Ugye nem azt akarja beadni, hogy itt turistáskodik, és amíg elment medvét szedni, véletlenül a sátrára szálltunk le? - emeli meg az egyik vörös szemöldökét, hogy aztán egy figyelmeztető villanást olvass ki a tekintetéből, amikor tippelni próbálsz a beosztására, de nem erősíti vagy cáfolja meg.
/Angol/ Mondja csak, Frank, volna olyan kedves, és legalább a kapucnit hátra tolná? Csak hogy lássuk, kivel is állok szemben - válaszol a bemutatkozásodra,aztán végre hajlandó normálisan válaszolni a kérdésedre
/Angol/ Mivel közel van egy falu, nem tartom elképzelhetetlennek, hogy onnan jött... De fogadjuk el, hogy igazat mond. Ebben az esetben mondja csak, mitől nyílt ki a helyiek zsebében az akasztófa? - érdeklődik, és érzed,hogy felkeltetted az érdeklődését - valóban kiváncsi a válaszodra. A szomszédos bolygóval kapcsolatos érdeklődésedre viszont meglepő választ kapsz
/Angol/ Hétfő délutáni sajtpatkolás - válaszolja teljesen nyugodtan, hogy aztán a következő kérdésedre picit rácsodálkozzon
/Angol/ Ha azt kérdezi, hogy én is vidéki vagyok-e, akkor ki kell ábrándítanom! Mindenki nem lehet vidéki!
Amikor aszpirint kérsz, megrázza a fejét
/Angol/ Őszintén szólva elég nyúzottnak tűnik. Hadd tippeljek! Fejfájás, hányinger, szédülés, esetleg viszketés, és száraz esőkabát? - mutat a nevezett ruhadarabodra, és az valóban majdnem száraz, pedig még erősen vizesnek kellene lennie - Lesz ez még rosszabb - nyugtat meg - Ehhez biztos, hogy kevés lesz az aszpirin...

[Caroline Azurre]

Ez az éj úgy látszik, hogy tartogat még számomra meglepetéseket!A Hajó rámpáján felfelé haladva számtalan opció megfordult a fejemben a legénység hiányát magyarázva, de aztán szerencsére kiderült, hogy nem egy szellemhajóra tévedtem. Jobb esetben nem puffantanak le kérdezés nélkül, bár ez is egy lehetőség... Aztán egy nő áll elém, kérdőre vonva, mit keresek itt?! Jogos az érdeklődése, így nem is neheztelhetek rá, amiért nem örül a látványomnak.
-Egy szóval sem állítottam, hogy turista vagyok és legkevésbé vadászom medvékre! Nem mintha láttam volna ezen a helyen bármilyen nagy testű ragadozót...a helybélieket leszámítva, akik szerintem elég nagy „Állatok”...- ezt talán nem fogja fel humorizálásnak, bár annak szántam.
Ha most nem ebben a helyzetben lennék, akkor kitörne belőlem a röhögés! Egyre jobban azt érzem, hgy gúnyolódik velem és talán egy szavamat se hiszi el.
-Hölgyem! Kezdjük elölről, ha nem bánja!- barátságos mosolyomat elővéve a fejemről hátratolom a kapucnit, bár nem is vettem észre, hogy még rajtam van. - Nevem Frank Walters, és nem vagyok idevalósi! Egy robbanás következtében zuhant le a Siklóm, és a törmelékek közt tértem magamhoz. Egy helybéli ember talált rám és megmentésem áraként úgy vélte, hogy ledolgoztatja velem a kimentésemet. Jó pár napig tartott munkára ítélve, míg egy nap vásárolni küldött az itteni faluba, ahová gyalogosan érkeztem. Utamat folyamatos balszerencse követte és a faluban kötöttem ki, ahol az elmúlt napon a lakói nem voltak éppen vendégszeretőek az irányomban. Ez ott csúcsosodott ki, hogy az Elöljárójuk gonosznak kiáltott ki az őket eddig ért mindennemű szerencsétlenséggel. Majd azzal is, hogy az égen felbukkanó sötétséget is nekem tulajdonították. Egyszóval... engem tartottak a falú ellenségének, mert idegen vagyok köztük. Úgy vélték, hogy a lincselésem mindenre megoldás, ezért meglógtam előlük és itt kötöttem ki, az égi jelenséget követve. Bár számomra egyértelmű volt, hogy egy űrjármű landolását láttam, nem pedig démoni erők ténykedését. Dióhéjban ennyi. - fogalmam sincs, hogy elhiszi-e amit mondok, de bízom benne, hogy ad nekem esélyt és nem lő le azonnal. Azt sem tartom kizártnak, hogy a magabiztossága nem alaptalan, ahogy az is tény, hogy ezt a Járművet legalább hat fős személyzetre tervezték. Ezért feltételezem, hogy a többi társa is a közelben lehet, vagy legalábbis szemmel kísérik minden mozdulatom. Amúgy meg nem akarok balhét, mert legalább esélyem nyílhat erről a helyről a távozásom, ha minden jól alakul. Ezt nem tudhatom előre. A sajtpakolást nem annyira értem mire mondja...de lehet nem is kell tudnom!
-Teljesen jogos!Örülök, hogy ezt is tisztáztuk. A vidékiekkel sincs semmi bajom, ahogy a városiakkal. Inkább az itteni falucska lakóival, akik nem teljesen normálisak!- ez is igaz tőlem.
-A ládákat nézve elég sok „sajt”-pakoláson lehetnek túl... Gondolom, hogy nem egyedül rámolta tele a raktárat. Már ne vegye tolakodásnak, de elég valószínütlennek tartom, hogy egymaga van a fedélzeten. - nem akarok tiszteletlen se lenni és szándékomban sincs gúnyolódni vele, csak a tényeket ismerem. Egyedül nekem se menne még gépi segítséggel sem ekkora mennyiséget bepakolni. A fejfájásom alább hagyott, bár az aszpirin jól jönne! Amit eztán közöl velem a hölgyemény, kezd kikerekedni a szemem...
-Bocsánat! Ezt mire érti? Lehet ennél rosszabb is, mint amit most érzek?- meglep amit mond.- Viszketés?! Ugye csak viccel?! - kérdően nézek rá, mert nem értem miért ennyire magabiztos a fellépő tünetek ismertetésében. -Honnan tudja mindezt? Konkrétan tudja, hogy mitől érzem magam ilyen pocsékul?- talán tényleg tudja mi történik velem? Nekem se ártana megtudnom, mi folyik körülöttem. - Felvilágosítana, ha kérhetem?

[Dierol]

Frank

A vöröske érdeklődve hallgatja a történetedet, aztán ráérősen megkérdezi
/Angol/ Szóval azt akarja mondani, hogy hajótöröttként kötött ki ezen a bolygón, ahol a helyi alulművelt, felül buta lakosság a napfogyatkozást valami vallási elhülyülésnél fogva a maga véráldozatával kívánja elűzni? - kérdezi - Maga szerint ezt el kellene hinnem? - s tünődve a fejed feletti mennyezetre emeli a tekintetét, és pár másodpercig ott is tartja. Aztán talán mert nem szakad rád, meglepő dologgal jutalmaz
/Angol/ De tudja mit? Elhiszem! - toldja meg egy halovány mosollyal - Elvégre semmi szokatlan nincs ebben a történetben! - teszi hozzá, és nem úgy tűnik, mint aki gúnyolódna. A helyiekkel kapcsolatos véleményedre megvonja a vállát.
/Angol/ Tetszett volna másik bolygón lezuhanni. Ugyanis nem csak ennek a falunak a lakosai ilyenek, hanem szerintem a bolygó lakosságának jókora része - világosít fel. Ellenben a pakolással kapcsolatban mintha nem tudná, hogy ugratni akarod-e?
/Angol/ Lehet, hogy nehéz elhinni, de az űrkikötőkben mindenre kapható férfiakra lehet bukkanni! Még olyanokra is, akik némi kredit ellenében még akár azt is vállalják, hogy targoncákkal és egyéb gépek segítségével megtöltsék a rakteret... Azt pedig nem is állítottam, hogy egyedül lennék a hajón! - válaszolja, míg a hogyléteddel kapcsolatos kérdéseidre széttárja a karját, azt sugallván, hogy ez van, így jártál.
/Angol/ A maga baja szerintem gravissime pathologicum curiositas. Ennek köszönheti a hamarosan megjelenő bőrpírt és az ezzel együtt jelentkező viszketést. A további velejáróját, mint a hányinger, fejfájás és egyéb meglévő kellemetlenségnek pár óra, legkésőbb egy nap múlva búcsút inthet - közli a diagnózist - Szerencsére nem fertőző, de hosszú távon jó eséllyel halálos végkimenetelű. - teszi még hozzá, aztán megkérdi
/Angol/ Node most, hogy jót beszélgettünk, rátérhetnénk arra a részre, hogy mit is szeretne itt? Mert őszintén szólva nem szívesen várnám be a falusiakat, de az önjáró szerelőkosár még mindig kint van. Egyébként ped...
/Angol/ "A C17-es program hamarosan véget ér! Kérjük a doktort, hogy sürgősen jöjjön az orvosiba, mert beavatkozás szükséges!" - csendül fel egy kellemes, de szenvtelen női hang valamelyik hangszóróból. Nem nehéz kitalálnod, hogy ez egyike a számtalan előre felvett hanganyagnak, amit a hajó használ. A vöröske kicsit értetlenül ráncolja össze a homlokát, mintha őt is meglepte volna kissé a dolog.

[Caroline Azurre]

Ahogy hallgatom magam, miként vázolom fel nagy vonalakban az ittlétem előzményeit a nőnek, szerintem egy szavamat se hiszi el. Pedig, igazat beszélek és nincs is okom hazudni neki.
-Higgye el hölgyem! Minden amit mondtam, igaz! Némely részlet homályos az emlékeimben, mert sok minden kiesett a baleset órái után. Magára bízom, hogy hitelt ad-e nekem, vagy sem. Csak annyit tudok mondani, hogy semmi okom sincs, hogy valótlansággal traktáljam.- Fogalmam sincs mit hisz el ebből, mert meggyőzni nem tudom, hacsak be nem várjuk a felbőszült tömeget, akik igazolnák a történteket. Már csak rajta múlik...
-Köszönöm!- meglep, hogy végül elhiszi ami történt velem, mert eddig elég kétkedően nézett rám. Nem ismerjük egymást, ez igaz, de én bemutatkoztam... Na, mindegy.
Semmi szokatlan nincs a dologban?
-Talán már láttak s hallottak ilyet? Megáll az ész! Akkor ilyen mással is megtörtént, nemcsak velem?- ez inkább költöi kérdés volt tőlem, mert nem hinném, hogy elmondaná nekem.
-Ha rajtam múlott volna, akkor le sem zuhantam volna, nem csak itt nem, hanem sehol. - kicsit viccesnek hangzik a számból, de tényleg semmiféle szándékom nem volt itt ragadni ezen az Istenverte helyen! Sem pedig máshol! A rakteret megtöltő ládák és dobozok mennyiségét látva, kizártnak tartom, hogy egymaga pakolta volna tele és ezt nem is cáfolja.
-Tényleg hihetelen, hogy némely emberek mit meg nem tesznek pár kreditért!- szélesedő mosolyommal nyugtázom, hogy teljesen igaza van. Ahogy abban is, hogy egy szavával se mondta, hogy egyedül van itt. Én találgattam a látottak alapján és örülök, hogy ebben azért nem tévedtem.
-Jogos! Egy szóval se mondta. Igaza van! Ezzel se tudok vitába szállni. - lassan csak megértjük egymást és végre túllendülünk az ismerkedési körökön, hogy mit keresek én itt?! ...Meg ...hogyan is jutottam el idáig?! Remélem, hogy most nem térünk rá az időjárás megvitatására, de mielőtt még témába került volna, előtte az egészségi állapotom rohamos romlását vázolja elém nagy „lendülettel”. Mi az a  "gravissime pathologicum curiositas" ? Miket beszél ? Miféle kiütéssel és viszketéssel járó nyavalyám van? Ezt most honnan szedtem össze?
-Hogy mondja? Hosszútávon halálos kimenetelű lehet? Ugye csak viccel?!- ezt sehova se tudom rakni és értelmezni se tudom! Miféle halálos hablatyot kaptam el? Hogyan? Hol? Mikor?
-Ugye csak ugrat?- még mindig nem hiszem el, amit a rossz érzetemhez párosít, annak még neve is van...és mindez csak két korty rókapálinka miatt?! El se hiszem! Mi lett volna, ha az egész pohár tartalmát megiszom? Négy fülem nő és kiszőrösödöm, ahol eddig még nem?! Megáll az eszem! -Őszintén? Magam is hasonlóan volnék és nem szívesen várnám be a lincselő tömeget, akik az életemet áldozatnak ajánlanák fel egy kitalált Istenségnek.. S teljesen őszinte leszek ismét! Ha lehetőség lenne erről a Bolygóról távoznom, akkor egy percig se hezitálnék raja!- szépen akarom megfogalmazni, amit máskor egy cifra káromkodás egészítené ki, de most inkább lenyelem milyen jelzőt raknék  a falubeli népségre. Igazából nem is tudok megfelelő szót találni rájuk. A Hajón lévő legénység, szerencsére nem osztja a helybéliek agyi színvonalát és közük sincsen hozzájuk. Ez megnyugtató! De mielőtt befejezné a nő a mondatát egy figyelmeztető hangzik el, ami a Gyengélkedőre hívja az Orvost. Ezek szerint akivel eddig beszéltem, ő az egészségügyi részleg vezetője. Még egy strigula nekem! Ezek után kétségbevonhatatlanul teljesen komolyan mondta az állapotommal kapcsolatos információkat. Remek! Még valami „jó-hír” mára?!
Az elhangzott szöveg után a nő arcán sötét árnyalat fut végig, majd gondterheltté válik. Pontosan nem értem a kódszámmal ellátott orvosi beavatkozás mit jelent, de el tudom képzelni, hogy valami komoly dologról lehet szó.
-Hadd segítsek valamiben!Talán hasznomat venné!- ajánlom fel a segítségem, ha nem utasít el.-  Nem vagyok Felcser, de ha mondjuk meg tudnám oldani, hogy időt nyerjünk a helybéliektől a felszállásig? Akkor magukkal vinnének?-Felajánlásom teljesen komoly, mivel magam se akarnám bevárni a dühödt tömeget, akik az életemet vennék olyasmiért, amiről nem tehetek. Meg aztán amúgy sem dobnám fel a talpam idő előtt.- Tudom, hogy nincs oka megbízni bennem, mert nem ismer...De tegyen egy próbát! Nem veszt velem semmit... viszont időt nyerhet!

[Dierol]

Rina

Pitty-Pitty-Pitty... halk és monoton módon csipogó ébresztőre ébredsz, de még azért tudnál aludni... Nem fázol, de nincs is meleged, viszont az ágyad a lábad felé lejt kissé. Ráadásul az ágyadat mintha egy kémcsőbe dugták volna - ívelt, átlátszó üveg? válasz el az orvositól. S az üveget valamiféle átlátszó, selymesen zselés trutyival töltötték meg, ami az álladig ér. Ruha, az konkrétan semmi, csak a bal mutatóujjad volt szégyenlős, mert azt bebújtatták valami kis méretű dobozkába az utolsó ujjpercednél. Az üvegen, talán arasznyira a szemed előtt kis kijelzőn mindenféle értékek ugrálnak. Ebből egyik vagy másik talán a szívritmust mutatja - a másikat nem tudod. Illetve még felismerni véled a hőmérsékletet - 37 fokos a befogadó közeg, illetve még egy számsort pillantasz meg - de ez folyamatosan csökken. Jelenleg 00:04:41-et mutat, és másodpercenként csökken eggyel az értéke, míg az álmosság egyre messzebbről kerülget. Az orvosit felismered - pont ilyen van az Ólommadáron is. Amibe pedig téged dugtak - nos, Joe ezekbe fagyasztotta le korábban Miáékat, mint valami bontott csirkét. Picit elmereghetsz, hogy mi mindenre emlékszel. Ugyebár a St. Albanson miután faképnél hagytad Miát, becsattogtál a rendőségre, hogy elhelyezd a csomagot - és ennek köszönhetően lekapcsoltak. Ott könnyen összeraktad a képet - te voltál a balek, mert mint utólag kiderült, a polgármester különítménye adta a kezedbe a táskát, majd dobott fel téged, hogy elvarrja a szálat. Utána napokig a fogdában tölthetted az idődet, és ebben egyedül a nyomozónő és a szolgálatkész ügyvéded - Timothy hozott csak némi változatosságot. Aki egész ügyesen hajlította az igazságot az érdekedben, mert elérte, hogy szabadon eresszenek téged, igaz előtte meghívott egy jól megérdemelt italra. A szabadulásod viszont elhúzódott, mert sem téged, sem az ügyvédedet sem engedték ki a celládból - alig négy órát voltatok kénytelenek várni összezárva holmi nevetséges fegyveres összecsapások, puccs, és városvége-veszély miatt. Végül West érkezett, és engedett ki titeket - hogy aztán Timothy beváltsa az ígéretét, és elvigyen téged aranyló minőségi whiskyvel megünnepelni azt,hogy kiharcolta a szabadságodat. Később, az Ólommadáron nagyjából te is képbe kerültél, hogy mi történt a többiekkel.
Csakhogy... ugye a Szöszi mindig kavar valamit - és úgy tűnik, hogy valaki korábban berághatott rá az Arielen, mert drága fejvadászokat fogadott fel, hogy élve visszavigyék. Roger ezt meghallván pedig nem akarta bevárni őket a St. Albanson, ráadásul az űrhajó, amit annyira kerestél - is óráról-órára egyre messzebb került. Így az utolsó két napi javítási munkálatot Roger nyomására komoly túlórákkal egy hosszú nap alatt elvégezték, hogy hamarabb elinduljatok. Roger rád bízta, hogy akarod-e hozni Jeo-Jint - akivel a hajón kellemesen töltötted az idődet - egészen addig a hirtelen csattanásig, amire az egyik éjjel riadtatok fel. A kabinotok falában ugyanis ablak nyílt a kinti fagyos világűrre, kirántva néhány kisebb pipereholmit és szétszórt ruhadarabot. Az új nyílás fél panelnyi volt - egy méterszer fél méteres, amin keresztül először a levegő távozott kellemetlen sebességgel, és mart belétek a kinti fagyos semmi. De aztán fordult a helyzet és a hajó, így a naprendszer napja segített felmelegedni - ami értékelhető légkör és ózonpajzs hiányában szinte azonnal hólyagosra égette Jeo-Jin és a te bőrödet a maga több, mint száz fokával. Még mindig könnyen fel tudod idézni Jeo-Jin fájdalmas-rémült sikítását, de a legfurcsább az volt, hogy nem is éreztél szinte semmit, de láttad Jeo-Jin felsőtestén ahogy szinte azonnal bepirosodik, és szinte azonnal felhólyagzik a bőr. A léket megpróbáltátok letömíteni az árnyékba érve a következő "kör" előtt. A jégkorszakot idéző kabinban, amelynek a kijelzője szerint a fűtés bár maximumon megy, mégis -34 fok van - de alig érzed. Ennek ellenére a letömítés egész jól sikerült. A hajó ugyan juttatott tartalék levegőt nektek, de az ajtót s a menekülés lehetőségét lezárta. Jeo-Jin felügyelte a tapaszt, de így is hallgatóan fütyült ki az éltető oxigén, míg te az ajtóval viaskodtál. De végül mindkettőtöknek beérkezett a késleltetett üzenet a testetektől: FÁJ! A karodon és a hátadon szinte tűz lobbant, ahol a napfény érte... Az ajtó túloldaláról még emlékszel a dörömbölésre, és arra, hogy Jeo-Jin a hátával támasztja-szigeteli a foltot amikor a vészkapcsolód úgy döntött, hogy megszakítja az adást, és elájultál...

Most... nem fáj semmi. A gépek csendben végzik a dolgukat, és a kijelzőn a szám közeledik a nullához. Immár 00:02:11 Ha picit megfeszíted, mozdítod az izmaidat, nem érzed, hogy hiányozna valami - vagy húzódna, feszülne valami sérülés. Kissé oldalra fordítva a fejedet, látsz még egy beüzemelt kapszulát a sajátod mellett. Ezen kívül még valaki fekszik az egyik orvosi ágyon - ha jól látod, Roger az, de valószínűleg alszik. Még valami feltűnik - a trutymó tükörsima felülete, amiben majdhogynem lebegsz. Ebből kikövetkezteted, hogy a hajtóművek sem mennek, mert az minden folyadékot finoman megrezegtet. Vagy sodrótok a semmiben, vagy leszálltatok valahol. Talán még elemeznél, vagy nézelődnél, amikor tompán meghallod a hajó hangját
"A C17-es program hamarosan véget ér! Kérjük a doktort, hogy sürgősen jöjjön az orvosiba, mert beavatkozás szükséges!"
Egy pillantás a kijelzőre, és a bal felső sarkában megpillantasz egy eddig jelentés nélküli karakterláncot: C17

[Dierol]

Roxana

Mia beszédbe elegyedik a pasassal, akit saját bevallása szerint Franknek hívnak, és mivel a helyiek a nyakára akartak lépni, inkább elmenekült.
/Angol/ Ismerős történet - súgja oda neked Black. Tovább hallgatva őket, úgy tűnik, hogy Mia tudja, hogy mi is a baja a hajóra tévedtnek: gravissime pathologicum curiositas - azaz szabad fordításban: rendkívül kóros kíváncsiság. Eddig nem is tudtad, hogy Mia bármilyen formában ismeri a latint. Nagyon nincs időd jobban átgondolni, mert egyszer csak olyasmit hallasz, amit eddig nem:
"A C17-es program hamarosan véget ér! Kérjük a doktort, hogy sürgősen jöjjön az orvosiba, mert beavatkozás szükséges!"
Kétségtelen hogy az üzenet neked szól! Blacket nem igazán izgatja fel a dolog, csak érdeklődve pillant rád, hogy vajon mi történhetett? Az biztos, hogy nem Roger miatt hív a hajó, mert ő csak szimplán alszik. Inkább a két kapszulásoddal lehet összefüggésben a dolog. Ezek szerint mégsem megy minden úgy, ahogy gondoltad...

[Az Ezüst Utazó]

Rettegés fut végig az arcomon. Rövidre állítottam  a programot de nem ennyire rövidre! Úgy pattanok fel mint akit puskából lőttek ki. A frank nevű is lát Blackek bujkálni, nem mondtam  el neki igaz ezt ő is tudja tökéletesen írok olvasok beszélek latinul. Jót mosolyogtam Mia félkomoly vagy halál komoly viccén. Kezem nyújtom felé, csak az idegen lássa küzdelmei még nem értek véget Miával.
Ez Rina, a francba! Még nem kellett  volna. -Remegve ejtem ki Rina nevét.
Odamegyek a hapsihoz és rábökök.
-Az orvosi szakvéleményem szerint magának nem aszpirin kell hanem egy méregerős kávé. -Észre se veszem hogy a körmöm rágom. Nem sok kedvem van az orvosiba menni, de Rina is ember valamilyen szinten. Megcsókolom Blacket.
-Ha Rina megöl szeretném ha tudnád mindig szerettelek! -Teljesen, lesújtva indulok az orvosiba annyira hogy egy nazarénus ima se jut eszembe, csak valami katolikus amit egy barátom apján temetéséén hallottam. nem emlékeszem se az elejére se a végére, valami " Halál völgyében járok is nem félek a gonosztól" dehogynem! Rina monitorját figyelem, teljes döbbenettel ébren van. Elmorgok egy sor nagyon sok csúnya beszédet, majd sóhajtok, kinyitom.
-Hogy vagy Rina nem fáj semmid?

[Dierol]

Frank

Hogy a vöröskét végül a kérlelésed,vagy szimplán a történeted győzte meg, azt nem tudod, de úgy tűnik, hogy ezen a szűrőn átmentél. A felvetésedre, hogy talán mással is történt már hasonló ezen a bolygón, a nő csak bólint
/Angol/ Volt már rá példa - közli, és elégedetten pillant rád, amikor tudatod, hogy nem ragaszkodsz olyan durva landoláshoz, amit a szakirodalom zuhanásnak vagy becsapódásnak titulál.
/Angol/ Szóval nem az az ön-sorsrontó fajta - állapítja meg, hogy aztán a következő mondatodra lecsapjon
/Angol/ S magát mi mozgatja leginkább? Kredit? Hatalom? Szex? Szerelem? Bosszú? Bűntudat? - érdeklődik, ha már felvetetted a témát, hogy neked mi számít.  Végül picit ingatja a fejét, amikor arra kérdezel rá, hogy viccel-e?
/Angol/ Komolyan mondtam. De mit izgul? Valamibe úgyis bele kell dögleni. Maga szerintem ebbe fog. Vagy örökké akar élni? - tudakolja halovány mosollyal, mintha picit mulattatná a helyzet. Ezek szerint vagy palira vesz, vagy még nyugodtan vehetsz magadnak tartós élelmiszert. De úgy tűnik, hogy azért közelednek az álláspontok - egyikőtök sem óhajtja bevárni a többi látogatót.
/Angol/ Hmm... Mondja Frank, látott már maga tízmillió kreditet? - tesz fel újabb kissé furcsa kérdést, de feltehetőleg nem igazán vár rá választ, mert folytatja - de ilyesmit később is megbeszélhetünk, inkább azt regélje el, hogy mihez is ért!
Aztán jön a felhívás, ami kissé megváltoztatja a dolgokat. Te átértékeled a helyzetet, a környezetben pedig beáll némi változás. Így a vöröskének nincs esélye válaszolni, mert az egyik láda mögül

egy szemrevaló fiatal szőkeség pattan fel - szerencsére fegyvertelenül. Ő sokkal idegesebb, mint te vagy a vöröske, és talán annyit azért sikerül kikövetkeztetned a szavaiból, hogy a mostani bejelentés korainak  tűnik... Ráadásul elég közvetlen, mert megindul feléd, és ha nem csinálsz semmit, akkor talán két lépésre tőled áll meg. Valahonnan ismerős számodra az arca. Vajon kire emlékeztet? Ezen nincs időd töprengeni, mert másodvéleményt kapsz:
-Az orvosi szakvéleményem szerint magának nem aszpirin kell hanem egy méregerős kávé - közli veled két körömrágás között. Szerencsére nem a tiédet rágja, és nem is lábról. Ezzel a szőke megfordul, és visszasétál a ládához, ami mögül egy pasas is előkerül,

akit a szőke diagnosztád megcsókol, aztán síri hangon közli a pasassal, hogy
-Ha Rina megöl szeretném ha tudnád mindig szerettelek! - Hogy erre mit lehet mondani?
/Angol/ Talán több endorfit kellene adnod neki - véli a pasas, de ő jóval nyugodtabbnak tűnik - nem kell aggódnod, nem lesz baj - bátorítja.
/Angol/ Halihó! - szólít meg a vöröske - ne velük foglalkozzon, hanem a saját problémájával! Sajnálkozni ráér majd később is! - hívja fel a figyelmedet, hogy ez az intermezzo kissé félrevitte a társalgást. A szőke elindul a raktár mélye és a hajó orra felé, de a pasas továbbra is ott támasztja a ládáját, és érdeklődve figyel rátok.
/Angol/ Szóval vagy utasként kíván jönni, és akkor fizeti az utazás költséget, ötszáz kreditet - de nem válogathat a szállás, élelem és uticél között. Vagy maga is beáll dolgozni a hajón adódó feladatoknál. Ekkor nem kell fizetni, de továbbra sem szólhat bele a kabinba, a menübe és a következő megállóba. A menü azt jelenti, hogy azt eszi amit mi. Ha nem ízlik, akkor eheti amit hozott. A kabin amit ajánlunk egy személyes, önálló zuhanyzóval. Belülről zárható és kb. tizenkét négyzetméter. A többi kabin és a pilótafülke kivételével a hajón szabadon mozoghat - darálja el, ki tudja hanyadjára - Persze maradhat is, ha akar. A tömeget feltartani nem kell, mert Black - int a pasas felé - mindjárt beáll az emelővel, aztán begombolkozunk, és indulunk.
A pasas csak int neked, amikor végre futólag bemutatják neked. Töprengve hallgatja a beszélgetéseteket, de nem szól bele. Ám azt látod, hogy azért neki is van véleménye, és nem biztos, hogy egyezik a vöröskéével, de nem osztja meg veletek.
/Angol/ Nos? - érdeklődik, hogyan is döntöttél.

[Caroline Azurre]

Meglep, hogy nem én vagyok az egyetlen a történetemmel ezen a helyen. De, nem gondoltam volna, hogy ezt meg is mondják. Azt hittem, hogy az első adandó alakommal lepuffantanak. Vagy koncnak dobnak az üldözőim elé, akik az életemet vennék, csak úgy... mert ezt tartják megoldásnak.
-Tényleg volt hasonló eset?..Értem...- fogalmam sincs, hogy ez amúgy ugratás vagy tényleg megtörtént, de mindegy is. A lényegen csak annyiban változtat, hogy hisznek nekem s az igazságnak.- Nem mondanám magamról, hogy az lennék.. - egyetértek a megállapításával, bár mindent lehet mondani rólam, de ezt tényleg nem.
-Engem mi mozgat?- egyenként ízlelem a mondataiban a szavakat és valahogy választani se tudnék köztük. - Mindegyik és egyik sem!- lehet nem ezt a választ várta a nő a számból.- Minden nézőpont kérdése!Mindegyik szó mögött olyan fogalom rejtőzik, amit lehet jónak vagy rossznak titulálni. - eleve nem tudok különbséget tenni olyasmik között amik eleve összefüggenek egymással. Most ecseteljem azt, hogy ha van kredited, akkor kaphatsz hatalmat- nőt- szerelmet- bosszút s bűntudatot a végén.. és lehetne sorolni tovább. Ennek az eszmefuttatásomnak a végét az állapotom rohamos romlására adott információ vet véget. El sem tudom képzelni miféle nyavalyát szedhettem össze erről a helyről és most halálos kimenetelű is lehet a betegségem, ha előrehaladottá válik. Ni történik velem?Holnap meghalhatok, annyira súlyos? Ezt nem hiszem el! Biztos valami vicc!
-Ez igaz! De jobb szeretném, ha a halálom napja nem a közeljövőben következne be. - ezzel mindent elmondtam szerintem.
-Inkább hosszútávra gondolkodom az életemmel kapcsolatban.- élni szeretnék, amíg csak lehet. Szándékom szerint minél több évet élnék.
-Egy helyen? Még nem!- kimondani is sok ez a mennyiség, nehogy látványként egyben. Szép nagy halom lenne kupacban, az már igaz.
-Elég szerteágazóak az ismereteim. Mondjuk úgy, hogy értek ehhez is meg ahhoz is. Mint például: navigációhoz, védelmi rendszerek építése és hatástalanítása. De ide sorolhatom a tüzérségi fegyverzet „minden nemű” területét. S ha pontos akarok lenni, akkor konyítok Pilótaként a járművek vezetéséhez is. Nem vagyok nagyképű..Ön kérdezte mihez értek.- Bizonyára úgy gondolják, hogy túlzok, pedig nem. Van ami tény és van ami másodlagos. Mielőtt folytatódna a beszélgetésem a vörös -hajú hölggyel, a figyelmeztető felhangzik a gyengélkedőre hivatva az illetékest. Meglepetésemre az egyik láda mögül egy csinos szőke mászik elő. Majd laza egyszerűséggel lép oda hozzám, megbökve az ujjával.
-Hogy mondja? Kávé? Ezt nem értem!- most mit jelent, hogy kávéra van szükségem és nem Aszpirinre?! Kezdem elveszteni a fonalat! Az már szinte meg se lep, hogy még valaki bukkan fel a raktérből a nő után.
-Szintén örvendek!- talán nem a megfelelő időpont az üdvözlésre, de ha már beletapicskoltam a cseberből-vederbe estem valamilyen szinten. Ami reményeim szerint jóra is fordulhatna. Meghallgatom a lehetséges opciókat a maradásomra és döntenem kell. Sok választásom nincs, már csak azért sem, mert szűkén vagyok a kreditnek és amúgy sem szeretek tétlen lenni.
-Nem utasként kívánok a fedélzeten tartózkodni. Szívesen segítek, amiben tudok. -Nem félek a kihívásoktól, és külön örülök, hogy megszabadulhatok erről az Isten-háta mögötti helyről! Kezdetnek nem is rossz, hogy „csak pár” szabállyal korlátozzák a mozgásomat, mivel nem ismerjük egymást. Érdekes lesz a következő időszak, mikor végre lelépünk innen és megtudhatom, hogy mi lesz a feladatom... a legénység tagjaként. A sietve távozó nő után nézek, majd a vörös-hajú Mia nevezetűhöz fordulva kérdezek, ha a közelemben van. A pasas már indul is dolgára, miután gyors futtában bemutatnak minket egymásnak.
-Az imént egy erős kávéról volt szó. - vezetem fel a kérdésemet.-  Van itt ilyen? Innék egyet!- ha esetleg haladnak valamerre, akkor lépést tartok velük. A többi úgyis hamarosan kiderül.
-Amúgy, a szöke hölgy itt az orvos?

[Az Ezüst Utazó]

Életem szerelmére úgy nézek az endorfin elhangzása  után mint a véres rongyra. Meg is ütném de ahhoz túlságosan szeretem.
-Ennek a kezelésnek van egy menete tudod? Hosszú és na mindegy. -Nem fogom elmagyarázni  tanárnéni stílusban Blacknek mit cseszett el a dolgozatában. a Farnk nevű, kezd kijönni a részegségből ahogy hallottam de egy kávé senkinek se árt.
Lópikulát neki aszpirin, nem osztom azt csak úgy nyakra főre minden idetévedtnek! Mielőtt még, az orvosiba rohannék a nemszeretem helyre, iszok egy kávét. Majd öntök Black nem túl flancos bögréébe egy jó nagy adaggal. Visszamegyek a raktárba, odaadom nem is tudom valakire emlékeztető pasasra.
-Itt a kávéja, és igen én vagyok itt az orvos, Dr Dent. Ha Rinának elmondom, hogy új legény van a gáton csodával határos módon fog felgyógyulni. Az se baj ha meleg áttéríti. -Nem néztem melegnek de ki tudja. A kirohanást, hogy ő talpig férfiállatblablabla...nem vártam meg. Az orvosi felé agyon imádkoztam magam. Halovány reményem van az életre ha szólok miért ne öljön meg azonnal. Inkább teljes figyelmét a Frank nevűre koncentrálja  amint  gyorsan  tökéletesen felgyógyult.  Azért élveztem a saját történetét is belevitte a kikérdezésbe, egészen a vészes hangosbemondóig. Elfelejtettem,  szólni hogy az orvosi tiltott terület kivéve ha lesérül. Á, mindegy később is ráér meg magától is rájön. 

 

[Thyriel]

Rina

Az életben az a szép, hogy bármi megtörténhet. Ez benne a rossz is. Most épp az történt, hogy volt benne szép is, meg rossz is. Rossz, hogy legalább Mia és Bao Bei kéne a pilláim felemeléséhez. De ez benne a szép is.
Ha érted mire gondolok.

Egyedül révén azt hiszem kénytelen leszek magam megpróbálni a dolgot. Lássuk be, hogy elsőre, de még utána sem sikerül. Csak kéne az a kettő. Azért megint nekiveselkedem, de ezt a fehéres ködöt nem igazán tudom értelmezni. Nem vagyok másnapos. Azt felismerném. Ahogyan azt is, ha ön vagy más kezétől vagy… szóval nem a kellemes zsibbadtság. Kifejezetten nem olyan, mint amikor hajnalig fent vagy, mert leköt egy üveg, esetleg testmeleg vagy efféle. Nem is az, amikor egyszerűen csak felébredsz, mert mondjuk pisilni kell. Vagy csak úgy. Ez valami más.

Lássuk csak, mire is emlékszem utoljára. Hm… a kölyök nem foltozta be rendesen a burkot és majdnem megsültem, fagytam és fulladtam. Szóval, a pilláim még mindig nem akarnak kinyílni. A gondolatok bár egyre határozottabbak, még mindig jobb belülről nézni a szemhéjamat. Volt valami az első próbálkozásnál, valami csillogó dolog, olyasmi, aminek lehet nem örülök. Némi megérzés susog arról, hogy Bai Bei közelsége ezúttal nem fűtött annyit, hogy megvédjen a kinti időjárástól. De hol is vagyok? Kiderül, amint képes leszek ráemelni a tekintetem a környezetemre.

Addig még megküzdök azzal, hogy elviselnék egy forró, ellazító fürdőt. Hm. Ilyesmit tettem a minap is. Pont olyan volt, amilyennek szerettem volna. Néha vágyom a magányra, de most… a forró víz nagyobb csáberővel bírt. Eh… nincs is jobb, mint egy forrón habos lubickolás! Most már csak azt nem emlékszem, hogy mi történt, miért nem jutottam el az ágyikómig. Jó kis puha és nagy takarós! A kedvencem! Helyette fáztam… Jah, nem! Fázom! Nem tetszik. Megint körül akarok nézni. Nem tetszik, hogy ilyen kis helyre zsúfoltak be. Lepillantanék magamra, de csak lecsuklik a fejem.

Erős a gyanúm, hogy vitrinben akarnak mutogatni. Egy ideig nem is bánnám, hiszen mi tagadás jó bőr vagyok. Aztán viszont halálosan unalmas lenne. Főleg, hogy ennyire szűk itt a hely. Idővel érkezik valaki és nagyon bölcset meg okosat akar mondani odaátról. Attól tartok nem fogom tudni kellően értékelni. Lassan szivárognak az ingerek és emlékek. Hajón vagyok. A Palimadár! Nem egyedül, de hasonlóan lebilincselő társaságban.  A biztonsági övem elég szoros, én meg elég gyenge. Nem egy VIP…

Aztán meglátom őt. A Szöszit. Vajon tudja, hogy…? Igen, biztos tudja. Látom a keze remegésén, amit a nyitógomb felett tart. Remélem ő is tudja, hogy egy ilyen fagyos utazás után fel kell melegítenie a betegét… Mindeközben érzem, hogy a düh egyre inkább eluralkodik rajtam mindazok nyomán, ami történt. Ideértve a bosszúm elmaradás részt, azt, hogy Kai bajban van és megint nem értem utol és persze az egész eseményt, ami ebbe a zselébe juttatott…

Kell valami, amin levezetem mindezt…
Valaki…