Take the Lead

[Az Ezüst Utazó]

De legalább jókedvűek és nem akarnak péppé verni. Nem sokkal később történik a baleset Rina balesete. A szobámba futok altatós gyógyszerért. Egy órás, elég egyenlőre.  Mindkettőnek beadok egyet egyet, nem mély altatós de egyenlőre ez is elég. Egy ágyat hozott Mia, de ráfének.lehet, sajnos még nincs beüzemelve a légszívó, és nem is kísérleteznék míg nem megyünk simán. "Hát jó nézzük miből élünk" Nagyfater közkedvelt mondása volt az érsebészé. Rina a mágnesekkel könnyen az ágyra került. Kis kék barinőjét a hordágyon hagytuk. Kint  vannak ágyak is de  ha nem lesznek életveszélyes állapotban hagyom, hogy kint feküdjenek. Hiába minden,  az égéssel és a fagyással vigyázni kell, máris sérült a bőrük amíg felértünk. Rina kinyír ha nem hozom helyre, meg a babáját se.
-Hozzuk a tartályokat!-Aztán fújok egyet mintha utálná hogy ezt kellene tennie. És utálom is. Mágneseken viszem őket mert valószínűleg dög nehezek.  Az alap életfázisok fel mennek a monitorra onnan a gépemre. Igaz nem egy mai darab de a dolgát tudja.
-Egy ideig nem fognak zaklatni minket, én már annak is örülök, hogy nem égett le a tüdejük, és a szív is rendben  megnéztem. Mert akkor hiába ez az egész. Csak két krákogó tyúk lenne akik túl sokat bagózott egész életében.  

[Dierol]

Roxana

Miután Black kihozta Rináékat, nincs időd tökörészni - de azért azt látod, hogy néhány dolgot nem hoztál magaddal. Mint például az altatók. Remélhetőleg más nem maradt ki, mert így szaladgálva nem leszel a hatékonyság csúcsa. Visszaérve beadod nekik, és eljuttatjátok őket az orvosiba. Ahol az első vizsgálatok alapján szó szerint rossz bőrben vannak. Sajnos miután stabilizáltad az állapotukat - a második vizsgálat alapján sincs okotok örömujjongásra. Így marad az, hogy lefagyasztod őket - aminek azzal a nem elhanyagolható mellékhatásával kell megküzdened, hogy nem fogsz egy jó ideig találkozni Rinával. Lehet, hogy unatkozni fogsz?

Mia segítségével betoljátok az orvosiba a kirotartályokat, és elhelyezve benne őket, még egyszer ellenőrzöd az állapotukat, valamint hogy minden érzékelőt megfelelően a helyére illesztettél-e - és hogy megfelelő értékeket mutatnak-e? Miután mindent rendben találtál, beadod az ilyenkor kötelező infúziót - mely a következő pár órában "fagyállósítja" Rináékat - azaz, hogy ne legyen szöveti sérülés majd a visszahűtés miatt.
Ezt Mia már nem várja meg, hanem a pilótafülke felé veszi az irányt, hogy kicsit változtasson a röppályán. Jó óra múlva még mindig az infúzió csöpörészik befelé, amikor Black is előkerül.
/Angol/ A szoba a következő két napra ideiglenesen le van szigetelve, de kívülről még rá kell dolgozni. Ők hogy vannak? - kérdezi tőled. A válaszodat hallva bólint
/Angol/ Teszünk egy másfél napos kiruccanást Jiangyinon, hogy kívülről rendbe tegyük a hajót, Mia hiába húzza rá a száját - árulja el a terveket. Közben Roger is előkerül.
/Angol/ Megmaradnak? - kérdezi tőled aggódva - aztán a válaszodat hallva felsóhajt
/Angol/ Furcsa, hogy örülök neki? Pedig nem hinném, hogy később Rina ezért megdicsér majd minket! - rázza meg a fejét - Megyek Miához! Úgy készüljetek, hogy négy-öt óra múlva landolunk! Öööö... Black, tudom, hogy most kissé feltorlódtak a dolgok, de ha már a reggeli kimaradt, ebédre lesz legalább pár szendvics? - kérdezi, mire Black komoran válaszol
/Angol/ Az én konyhámban közönséges szendvics be nem teszi a lábát! Rendes ebéd lesz, nem szendvics! - mondja önérzetesen, mire Roger gyorsan távozik is.
/Angol/ Hallottad a kapitányt - enni akar, és az én lelkemen száradna, ha visszamaradna a növésben, mert nem kap enni! - fordul feléd Black, és egy gyors ajakpuszi után ő is magadra hagy.

Még legalább fél óráig felügyeled Rináékat, aztán lezárod a tartályokat, és lassan elindítod a hibernálást - ami másfél órányi feszült várakozást jelent - nehogy valami vészhelyzet közbejöjjön. De szerencsére sikeresen hibernálod őket, és immár nyugodt körülmények közt a tartályra kötheted a regenerációhoz szükséges infúziókat, folyadékokat és plazmákat, gyógyszereket.

Nagyjából végzel, amikor Mia hangját hallod meg a hangszóróból
/Angol/ Kedveseim, három percetek van, hogy befejezzétek amit csináltok! Helyezzétek magatokat kényelembe, és kössétek be magatokat, mert belépünk a légkörbe!
/Angol/ Épp terítek! - ellenkezik Black
/Angol/ Helyes - leszállás után eszünk! Addig te is függeszd fel a terítést, ha nem akarsz tányér-zsonglőrködni! - válaszol Mia, aztán elhallgat. A hajó nem sokkal később finoman elkezd remegni, majd rezegni, hogy az egymás melletti üvegcsék összekoccanva halkan vacognak a szekrényben. Közben folyamatosan hallod:
/Angol/ Magasság: 78000 méter, és csökken. Burkolat hőmérséklete: 63 fok, és növekszik. Magasság: 76000 méter, burkolat hőmérséklete 78 fok...  ...Magasság 32000 méter, burkolat hőmérséklete 324 fok...   ...Magasság 12000 méter, burkolat hőmérséklete 567 fok... ezután viszont a rázkódás csökken valamennyire, és közben érkeznek az újabb adatok: Magasság 7000 méter, burkolat hőmérséklete 418 fok...  ...Magasság 3200 méter, burkolat hőmérséklete 246 fok...  ...Magasság 1312 méter, burkolat hőmérséklete 182 fok - és egy erősebb hintázással megállapodik a hajó, és a hajtóművek is elhallgatnak.
/Angol/ Megérkeztük - tudatja Mia - Itt vagyunk egy tölgyes közepén egy tisztáson. A legközelebbi település jó másfél kilométerre van - valamilyen apró falu lehet.
/Angol/ Mindenki jöjjön ebédelni, amíg odakint hűl a burkolat! - szólal meg Black a hangszórókon keresztül. Végül aztán összegyűltök a társalgóban, és nekiláttok az ebédnek. Black ma töltött és rántott gombafejeket készített mártással és rizzsel. Ebéd közben főleg Roger beszél, ahogy próbálják meghatározni előre, hogy lehet a leggyorsabban és legjobban befoltozni a hajót kívülről. Mire végeztek, addigra a burkolat is lehűlt annyira, hogy már ki lehet menni - de még kell pár óra, hogy annyira visszahűljön, hogy puszta kézzel meg lehessen fogni a burkolatot. De addig sem akar Roger és Black tétlenkedni, és elkezdenek a raktérből kipakolni, és állványt építeni a sérült rész mellett. Black kissé csodálkozik kipakolásnál, mert bár délelőtt tíz óra van - az erdőben sötét fogad titeket. Gyorsan kiderül, hogy épp napfogyatkozás van lassanként kialakulóban. Rogert nem igazán zavarja, mert Mia felkapcsolja a hajó reflektorait, hogy segítse a kipakolást.

[Dierol]

Spoiler: megjelenítés

Frank

Nos, az elmúlt pár hónapot jó ismerősödnél - Tomnál - tölthetted, hogy letörleszt a meglovasított sikló árát. Ezekkel, mint kiderült több gond is akadt. Először is - a sikló ára fényévekre van a lószar lapátolás nemes művészetének órabérétől. Egész pontosan még nem számoltad ki, de valahol 10-15 év alatt szó szerint összelapátolhatod rá a pénzt. De legalább a szállás költségét nem vonják le tőled - csak az élelmezésedét. A másik súlyos gond az, hogy itt vagy a világ végén - és nem igazán van hova menni. Ráadásul az egyetlen eszközt - azt az istenverte siklót - amivel leléphettél volna - már korábban elloptad és eladtad. Talán ezt hívják igazságszolgáltatásnak. Pedig Tom nem az a kegyetlen rabszolgatartó. Nem üvöltözik, nem próbál megverni - és ha részeg - akkor sem próbál meg rád lövöldözni. Egyszerűen csak kihasználja, hogy tartozol neki, és a szó szerint szar melókat zúdítja rád. Néha el is kell ugrani előle, mert talicskával hozza a fent nevezett matériát... Ezért volt nagy esemény, hogy most nem csirkét kellett pucolni, vagy ólat takarítani, hanem a "közeli" Stromforest faluba küldött el, hogy az ottani vegyesboltban vásárolj egy tömbnyi, 25kg sót. Alig két napi járóföld - és ő két ok miatt nem megy. Egyrészt, mert két napig cipelni a sót baromi fárasztó - másrészt két nappal ezelőtt kificamodott a bokája, és még mindig eléggé sántán bicebócázik a farmon. A feleségét - Marthát pedig csak nem küldi el egyedül egy ilyen útra. Szóval maradtál te!

Az idő kellemes - elő nyári huszonhárom fokokkal, és kellemetlen, 6 fokos éjszakai hőmérséklettel. De ez nem okozott neked nagy gondot, mert pontosan tudod, hogyan is oldd meg, hogy ne fázz meg. A szóbeli útbaigazítás alapján egész könnyedén érkeztél meg a faluba - főleg, hogy a vége fele, még delet jelző harangzúgást is hozott feléd a szél, és közben kezd felhősödni. Míg sétálsz a falu felé, elsőre úgy véled, hogy itt bizony esni fog! De aztán átértékeled a dolgot, mert bizony ebből vihar lesz - legalábbis a nyugtalankodó állatok ezt sugallják, ahogy a feltámadó szél is. Egy nagyobb erdőben bújt meg a település - a helyiek zöme favágásból él, és ezt a tevékenység meglátszik a környéken is - mert a falu és környéke jóval ligetesebb, mint pár száz méterrel beljebb az erdőben.

A külváros vagy tucatnyi elszórt faépületet takar

- míg a "belvárosban" már egymáshoz tapasztott, emeletes épületek

- és minő meglepetés - egy templom is helyet kapott. Az egész vagy száz méter hosszan... A felhős ég szürkületté tompította a délidőt - de te beértél a falu központjába.

Van néhány érdeklődő arc, akik téged mustrálnak.

Itt vegyesbolt, szalon, templom, borbély, orvos, kovács, seriff, autószerelő műhely, és egy motel kínálja szolgáltatásait. Tomék szerencsére rendesek voltak, mert nem csak a só árát adták oda, hanem úgymond költőpénzt is adtak, hogy meg tudjál szállni, és tudjál magadnak vacsorát és reggelit is venni.

[Caroline Azurre]

Az elmúlt hetekben nem mondhatnám, hogy a terveim szerint alakult volna az életem. Egy istenverte büdös bolygón ragadtam, lógané lapátolás és favágás melóval. Mit is keresek én itt?! Tom eléggé túldramatizálja azt az apró tényt, hogy kölcsön vettem a Siklóját egy kis időre. Mondjuk ez pár éve volt, de még most is zabos miatta... nem is értem! Amúgy se ért sokat az az ócskavas...pár nap alatt eltapsoltam azt a pár ezer dollárt amit érte kaptam. A vevő nem mondhatja, hogy rossz üzletet kötött velem! Úgyan már! Csak egy Sikló volt! Igaz, hogy szép darab...ezért is tetszett meg nekem. Na, mindegy.. Szóval, most egy ideig itt kell rostokolnom ebben az álmos kis falucskában, ahol még egy rendes bulit se lehet rendezni, hogy kieresszük a gőzt. Ezek nem szoktak lazítani? Állandóan csak a meló, meg a büdös lócitrom... Kezdek lassan becsavarodni ezektől a sótlan emberektől. Ebből a letargikus és unalmas hétköznapokból való szabadulásomat csak akkor láttam elérkezettnek, mikor elküldött sóért. A feladat nem okoz gondot, bár azt nem tudom Tom kedvességére írni, hogy gyalog kell megtennem két napi járóföldet az erdőn át. S aztán vissza a huszonöt kilós zsákkal a vállamon. Bár ennyire ne szaladjunk előre... előbb kezdjük az elején. Szóval, két nap nagyjából a városkáig és gyalogosan. Annyira nem lelkesít a sok mérföldnyi kutyagolás, de még mindig jobb, mint itt rohadni a bűzben egész nap. Hamarosan útnak indulok, a hátizsákomba pakolva pár falat ennivalót, kulacs vizet, váltás ruhát, esőköpenyt, egy kisebb takarót, tűzszerszámot és egy príma kést. Sok cuccot nem akarok cipelni, csak amire feltétlen szükség lehet. A zsebemben pénzzel és a hátamon a zsákommal indulok utamra. Aránylag jól haladtam az erdőn át és a tervezett időben be is érek a városkába. A ruhámon meglátszik az út pora és a figyelő szemek eléggé mustrálnak érkezésemkor, hogy éreztessék velem, idegen vagyok. Mintha én ezt nem tudnám...
-Üdv urak! Szép napot! - villantom megnyerő mosolyom. -Útbaigazítanának merre találok egy Motelt?- a megviselt ruhám alapján és a hátizsákom miatt turistának nézhetnek, vagy legalábbis egy viharvert utazónak, aki eltévedt a rengetegben. Még csak pár perce érkeztem, és nem igazán keresem magamnak a bajt. Amúgy meg eleve előbb-utóbb megtalál. Vonzani szoktam a barmokat...  így van már egy ideje. Bár most inkább innék valamit és szállást keresnék egy jó alvásra. A sót megvehetem holnap is. Esetleg megmondják vagy megmutatják merre induljak, akkor megköszönöm és tovább haladok abba az irányba. Remélhetőleg pihenhetek valamit a nap hátralévő részében.

[Az Ezüst Utazó]

A Jiangyinra való menetelre én is a fejem ingatom és cicceggek. Miával értek egyek. Most bánom, hogy Rina nincs képben, de mivel nem tudok bemenni a szobába, valaki mást kell megkérni adjon fegyvert. egy kisebb  izét? Inkább mégsem, ha izéknek fogom hívni az összes fegyvert.
-Meg! De jobban örülnénk,ha élnének és virulnának azon a nyomorult bolygón. -Ugyanez a véleményem mindkettőjük kérdésére. Lemegyek, megiszom a ki tudja hanyadik kávém, Black sütijét eszem hozzá lehet hogy moszat van benne de sajnos nagyon finom. Képtelenség  neki ellenállni.  A gazdájának se, a legkedvesebb mosolyom küldöm felé a puszi előtt!
- Eeez a kölök??! -Van egy hosszabb verzióm is de szerintem tudja ezt Black magától is. Fent befeszülök mint egy rajtpuskára készülő futó, még egy nazarénus imát is elmondok pedig meg se érdemlik, lejövök nem merem azt mondani majd Blacknek nem vagyok éhes hányni tudnék az idegtől.  Ilyet még soha nem csináltam, na jó hullákon az orvosin de annak nem volt tétje. Mia szól, landolunk a szokásos módján. Fel se fogom, majd valahogy leküzdöm az ételt remélem lesz olyan finom,  hogy nem jön ki belőlem. Ha nem ő készítette volna ki is jött volna, mesterszakács legfeljebb az arcomon  és a tartásom látni, nem vagyok a helyzetem magaslatán. Mikor már ki lehet mászkálni a hajóból a körkérdést teszek fel.
-Ez a fajta természet tudomány nem az erősségem, de meddig tart egy ilyen napfogyatkozás? Tanulmányaim szerint csak fél óra max, de ki tudja?

[Dierol]

Frank

Az utcán bámészkodó falusiak elsőre úgy néznek rád, mintha meglepte volna őket, hogy tudsz beszélni. Ez a tény annyira leterhelhette őket, hogy köszönni is elfelejtettek - csak a lényegi válasz érkezik
- Ahun! - int az egyikük tovább az utcán, s társa is megerősíti az irányt, mintegy bólintva. Mondjuk mivel a falu főutcája elég egyszerű szerkezetű - talán még hihetsz is nekik. Valóban, vagy harminc méterrel odébb két műintézmény is kelleti magát: az egyik a nagyképű Szalon elnevezésű helyi vendéglátóipari egység - a másik pedig a Hotel. Nem variálták túl a dolgot, mert egyiknek sem adtak nevet - de minek is? Több mérföldes körzetben nincs belőlük másik...

A motelben a recepciónál két nő viszi a boltot.

Mikor odaérsz, épp nagyban megy a véleménycsere - és épp az idősebb nő magyaráz
-Én mondom neked, hogy majd a tiszteletes nem hagyja majd annyiban! Meglásd, nem adok neki két hetet, és Joe megkéri majd a kezed! - aztán feltűnik neki, hogy vendég érkezett, mert utána már ketten méregetnek téged a pult túloldaláról
-Mit tessék? - érdeklődik az idősebb, mintha olyan sok szolgáltatás közül lehetne választani. Amikor közlöd, hogy szobát, bólint
-Szoba egy főre. Étkezés a szalonban, saját költségre. Van tévé, zuhany, és garantált 23 fok télen-nyáron. Napi 15 dollár. Négy dollárért van mosoda is, ha érdekli. Borbély kettő dollár a szomszédban - de csak holnap lesz már csak nyitva. Nos, kiveszi? - érdeklődik.

Miután kifizeted, a fiatalabb nő felkísér, és megmutatja a szobádat.

A hotelnek összesen van 4 szobája, de sejted, hogy ebből kettő több személyes lehet. Miután lepakoltál, és úgy érzed, hogy ideje enni, átmész a szalonba. Ekkor már eső szemerkél, és esti félhomályba öltözteti a környéket. Ennek folyományaként már nincs senki az utcán - mindenki behúzódott a fedett részekre. A Hotel portájánál az öreg hölgy épp tévét néz, és erősen szitkozódik az eső miatti szemcsés képminőség okán.[/i]

A szalon most tömve van helyiekkel.

Ahogy belépsz, leplezetlenül jól megbámulnak, miközben a pult felé tartasz. A levegőben dohányfüst, sör és frissen sülő szalonna illata keveredik a beszélgetések zsongásával. A szalon komoly forgalma feltehetőleg a seriffnek is feltűnt, mert az egyik falon hirdetőújság szerűen itt is ki vannak tűzve a számon tartott rossz-fiúk, és lányok arcképei. Igaz, az árszabás elég sajátságos. Baltás Pepe képviseli a kínálat alját - ő önkéntes özvegyként 300 dollárt ér, és az erdőben bújt el a kedvenc baltájával együtt. A másik végletet Roxana Dent nevezetű topbűnöző képviseli - mert egy szimpla arieli tol-lopásért keresik, és érte, meg a tollért 240 kreditet, azaz 6000 dollárt fizetnek. Igaz, ő nem a közeli erdőben hanem a Red Sun rendszerben bujkál - de akkor is... Fotó alapján nem kétséges, hogy Pepe sokkal durvább arcnak tűnik.

- Üdv, Steve Wilkinson vagyok! - szólít meg egy kínosan műmosolyú pasas.

Az látszik rajta, hogy műveltebb, és udvariasabb, mint a helyiek nagy része.  Viszont fegyvertelen, és nincs rajta jelvény, ami arra utalna, hogy ő lenne a seriff. Talán a bankban dolgozhat, vagy neki dolgoznak a favágók - de hogy ő ki nem teszi a lábát az erdőbe, az fix. Már csak a makulátlan cipőjéből is ez következik. Vagy csak szimplán meleg.
-Magát még nem láttam errefelé! Mi járatban nálunk? - kezd el egyből lekáderezni.

[Caroline Azurre]

A „fogadóbizottság”-on látszik a döbbenet, ahogy megszólítom őket és információt kérek a Motel helyét illetően. Talán a megnyerő személyem, vagy inkább a vakszerencse segített, hogy nem fajult el a megérkezésem a városkába. Eleve nem a balhéért jöttem, inkább nyugodtan akarom eltölteni a nap hátralévő részét. Szabadon.
-Köszönöm az útbaigazítást. További szép napot, urak!- megköszönve lépek tovább, hogy szállást találjak magamnak. Az említett házat megtalálom hamar és az érkezésem ismét feltűnést kelt. Most két nő személyében.
-Kezeiket csókolom, hölgyeim! Szobát szeretnék, egy személyre, ha megoldható?- lépek a pulthoz és csendben várakozom válaszukra.
-Remek! Rám férne tiszta ruha és egy borbély. - ennyire látszik, hogy közel két napja járom az erdőt?! Hmm... ez megmagyaráz mindent. Az árat kifizetem és ügyelek arra is, hogy apróba adjam, nehogy feltűnően pénzesnek gondoljanak. Felkísérnek a szobához, ahol körbenézve elégedett vagyok vele. - Jó lesz. Takaros. Köszönöm.- pakolom le vállamról a hátizsákomat és miután magamra hagy a személyzeti hölgyike, jobban szemügyre veszem a helyiséget. Nem várok extra dolgot, de meglepetéseket nem szeretem. Miután megmosakodom és magamra öltöm a váltás holmimat, leindulok a Szalonnak nevezett helyre. Az eső kezd eleredni és még kellemes is, hogy egy áporodott levegőjű terembe lépek be. Hónapok után most előszór vagyok szabadon és azt csinálok ami nekem tetszik. Jelenleg is megfigyelés alatt vagyok a helybéliektől, de ez nem zavar. Idegen vagyok és ez teljesen természetes, hogy kíváncsi pillantásokkal kísérnek. A pulthoz lépve kérek egy italt és kortyolás közben van időm a környezetet is felmérni. A falon függő képeket is megnézem, de nagyobb figyelmet nem szentelek rájuk. Jobban érdekel az összegyűlt társaság kiléte, bár nem fogok kérdezősködni, csak csendben megfigyelem őket. Valamiért nagy feltűnést keltettem az ittlétemmel és érdekel, hogy mi ez a mustrálás részükről. Különösebben nincs szándékom balhét generálni, inkább csak a háttérben élvezem az estét. Hamarosan társaságom is akad egy férfi személyében, aki nem szívbajosan egyből rákérdez az ittlétem okára.
-Örvendek, Mr. Wilkinson. - emelem felé a poharamat üdvözlet képen. - Most járok itt először. - kortyolok az italomból. - Átutazóban vagyok. De eltévedtem az erdőben és Isteni szerencse, hogy a maguk szép kis városkájára találtam. - nagyon nem akarok belemenni a témába, inkább csak annyira, amennyire szükséges. - Munkát keresek ha megfelelőt találok... valami megbízhatót. Ez a célja az utazásomnak a kvadránsban. - kortyolok ismét, majd a csacsogó tömegen siklik végig a tekintetem. Semmi konkrét ember akit kinéznék, inkább csak szemlélődöm. Rég voltam társaságban... és még tetszik is, hogy válogatott és sokféle ember gyűlt itt össze. Gondolom, hogy Mr. Wilkinson nem hagyja abba a tapogatózást, így nem fog felkészületlenül érni, ha ennél a kérdésnél nem áll meg. Szándékosan nem mondtam a nevem, mivel nem kérdezte és én meg nem akarok összemelegedni senkivel, aki éjszakai hálótársnak akarna becserkészni. Nincs bajom a mássággal, de én maradok a női társaságnál. Megtéríteni meg nem fog tudni, sem ebben, sem pedig a vallásossággal. Feltételezem, hogy valami elöljáró lehet, bár a beszédstílusa inkább mázos szavakkal fűszerezett, mint egy papé, s kevésbé egy Sheriff-ére hasonlít. De majd úgyis kiderül... ha nagyot bakiztam már az elején.
-Eddig még nem találtam. Így utazom, amíg meg nem lelem.

[Dierol]

Roxana

Úgy véled, hogy a Jiangyingon szükséged lesz fegyverre - már csak az a kérdés, hogy Miától vagy Blacktól kérjél-e? Ugyanis ebben a kérdésben Roger egyáltalán nem jöhet szóba, mivel ő még nálad is bénább, ha pisztolyokról és puskáról van szó. Kivéve, ha szerelni kell őket.
A nagy próbatétel előtt még bedobsz még egy kávét, és pár szem süteményt, de nem sokat segít. Rogernek bezzeg mennyivel könnyebb dolga van! Ha taccsra is vág valamit véletlenül, legrosszabb esetben kicseréli egy újra. Míg ha a te munkád közben csúszik be valami hiba - akkor a legrosszabb esetben nem cserélni, hanem temetni szoktak...

Azért Blacknek is feltűnik, hogy valami gond van - de mivel ő valószínűleg sokkal jobban bízik a szakértelmedben, mint te magad - ő másra gyanakszik.
/Angol/ Nem ízlik? Esetleg meghajtott a tegnapi vacsora? - érdeklődik, mert fel sem merül benne holmi műhiba lehetősége.

A kérdésedre, hogy mennyi ideig tart a napfogyatkozás, Mia válaszol
/Angol/ Minden bolygón más. Függ a holdak mozgási, és a bolygó forgási sebességétől. Ezen a trágyahalmon ritka jelenség - ötven évente egyszer van, de akkor sokáig tart. Jelen esetben hat órára saccolom. Szóval lesz időd megnézni a sötétet!
Roger halkan korholja Miát
/Angol/ nézhettél volna olyan helyet is, ahol ez épp nincs. Napfényben jobban szeretek szerelni, mint reflektorok fényénél.
/Angol/ Inkább megköszönhetnéd, hogy ilyen ritka égi tüneményt nézhetsz meg első kézből! - szól Mia, de ez nem győzte meg Rogert
/Angol/ Mekkora mázlim van, hogy nem egy fekete lyukat akartál mutatni! - elégedetlenkedik
/Angol/ Inkább kezdjünk el kipakolni! - javasolja neki Black, és elindul a raktér felé. Roger is utána indul, pár lépéssel lemaradva. Elsőre kisétálnak, és felállítják a reflektorokat - amik beragyogva a hajó burkolatát, megmutatják az az asztalnyi hiányt - amit be kell foltozniuk. Ezek után acéllemezeket fektetnek a földre, majd egy önjáró emelővel ráparkolnak, és a sérüléshez emelkedve Roger nekilát a sérült elemek eltávolításának. Közben Mia a hajóban nekilát kinyitni Rináék kabinját, majd miután bejutott, rendet rakni.

[Az Ezüst Utazó]

Még halogatom a fegyver kérdést egyenlőre jó nekem a penge, nyugi szuri, de nem nagyon szeretném pazarolni a helyiekre. Illetve a hipnotizálás, könnyű esetnek tűnnek az idevalóak. Elméletben nem találkozom velük de ha mégis. Mire mindennel végzek odafent bevehetnék valami nyugtatót de nem lehet. Én biztos ellazulnék csak pont ezek az órák a kritikusak oda kell figyelni. Ez a drága ember annyira imádom, fel se merül benne, hogy bármit elcseszek. 
-Dehogy! Minden nagyon finom!Csak kicsit azért bennem van a félsz, hiszen ez nem csak szimpla, kartörés vagy karcolás amit egy óra vagy fél perc alatt helyre teszek.   Kismilliószor,  végig vettük vettük elméletben, és majdnem olyan sokszor a patológián. Ez a helyzet viszont más, éles. Tőlem és leginkább a tudásomtól függnek.  -Volt már sokkal rosszabb is Rinával amire amire gondolni se akarok. Kezdem már megint rágni a körmöm, pedig azt hittem ezzel leálltam. Inkább a hajam csavargatom, nyugtatásként. Fenébe hogy ennyire rövid! Hat óra? Csak semmi pánik! Engem se győzött meg igazán, leginkább a helyi állatvilágtól tartok. És ezt szóvá is teszem.
-Milyen szőrős nagyobb állatok lehetnek erre? Mint például vadkutyák pumák vagy ilyesmik? Az előző kisbolygón ki voltak rekeszteve nagy áramú kerítéssel, de mivel folyton esett az eső, inkább azt mondták ne menjek az erdőbe, mert lelőhetnek, és mindenki puskával járt a dögökre vadászni. Az ott valami nemzeti sort lehetett.-Megvonom  vállam, Nekem ennyi bőven elég volt a napfogyatkozásból, nézhetem még eleget majd öt óráig! Ellenőrzi kell a betegek fél óránként minden renden van e. Miát Rináék szobájában találom, mikor végzek nekem nem kell óra mikor menjek vissza az orvosiba. Pontosan tudom.
-Ha lesz némi időd állítsd kérlek be a benti kamerákat mindegyiket hogy mindent , valamiért nem is tudom miért? Csak Szeretném, rossz érzésem van. Realista vagyok de most, fene se érti jobb ha mindent látunk.




   

[Dierol]

Frank

A hotelban arra a megjegyzésedre, hogy takaros, érezhető büszkeséggel válaszol a nő
- Még jó hogy! Nem csak a faluban, hanem a környéken sem talál még egy ilyen makulátlan helyet! - szerénykedik. Távozása után átnézed a helyet. A szoba felszerelése valóban nem hivalkodó, de legalább alapos. Egy tévé, mikró, egy szekrénybe épített apró bárhűtő, légkondi. Ezen kívül az ágy melletti szekrényen az elmaradhatatlan biblia, és egy varrókészlet. Egy aprócska belépő tartozik még a szobához, amiben éppen elfér egy mosdó, és egy tükör. A csapból hideg és meleg víz is folyik - de a kirakott házirend alapján a közös wc és fürdő az emeleten, a folyosó végén található. De ez nem jelenthet gondot, mert ha jól látod, te vagy az egyetlen vendég.

A szalonban rajtad kívül csak helyiek vannak. Ezt abból szűrted le, hogy rajtad kívül senki nem lóg ki a társaságból. Ránézésre vannak akik már órák óta itt lehetnek - de aztán az is lehet, hogy napok óta itt büdösödnek, és vedelnek. De a többség inkább az eső végett menekült be ide - elvégre haza nem mehetnek, mert akkor meg a feleségek keserítik meg az életüket.
- Oh, hát ha Isteni szerencsének tartja, akkor az esti misén hálát is adhat érte! - invitál széles, harminckét fogas mosollyal Wilkinson. Aztán kissé kisebb mosollyal folytatja
- Munkából és tennivalóból itt mindig van! De a dolgos kezek itt ha pénzt nem is - de egy tisztes asszonykát, és az istenfélő közösség megbecsülését megkaphatják! - kecsegtet sok munkával és szegénységgel. Aztán míg beszéltek, a szalon ajtaja kivágódik, és egy ideges férfi trappol be. A helyiek felnéznek, és érdeklődve figyelik, hogy mi is történik. Egy talán negyvenes, sörpocakos, de borvirágos orrú, a sietségtől pirospozsgás férfi az,  kantáros farmerban és a falusi divat örök darabjában - fekete gumicsizmában. Kockás hosszú ujjú ingével megtörli a homlokát, és megszólal
- Emberek, baj van! Már most gyün az éjszaka! - és ezzel elindul a csapos felé, és kér egy nyeletnyi rövidet.
- Nálad mindig is sötét volt! - érkezik a válasz az egyik asztaltól, mire kitör a röhögés.
- No, majd akko' röhögjetek, ha meglássátok, hogy igazam volt! - válaszol mérgesen, és felhajtja az italt, és az üres poharat lecsapja a pultra.
- Még egyet! - rendel. Ekkor beszélgető partnered mád villantja az összes fogát.
- Elnézést, majd később folytatjuk a csevelyt! - szól, és téged otthagyva odalép a hírhozóhoz. Barátságosan a vállára teszi a kezét, és megszólal
- Ugyan George, eleget ittál! Inkább gyere, és mondd el, hogy mit is láttál, és hogy mit is jelent mindez! - terelgeti kifelé a szalonból a nagydarab férfit, és távoztukkal újra helyre billen a korábbi nyugodt légkör. Egyébként azt veszed észre, hogy most, hogy Wilkinson kifaggatott - már kevésbé néznek ki téged a helyiek. Szóba ugyan önként nem állanak veled, de már nem téged mustrálgatnak, hanem igazából ügyet sem vetnek rád, amíg nem adsz rá okot.

[Caroline Azurre]

A szoba megfelelő, és aránylag tisztának is mondható. A hölgy megjegyzi a mondatomra, hogy a környéken nem találok ehhez foghatót és megfelelőbbet. Mikor kimegy, átnézem a helyiséget és átlagosnak találom. A célnak megfelel.
Aztán a Szalonba indulva mérhetem fel a környékbelieket. Az eddigi tapasztalatom a városka lakóival, nem éppen agytrösztök. Ami viszont feltűnik, hogy egy valaki élénk érdeklődést mutat irántam. Meg is szólít, majd faggatni kezd érkezésem okára. 
-Majd észben tartom.- Jól gondoltam, hogy ő valami vezető-féle. A beszédén és a többiektől eltérően kitűnik a modora.
-Kecsegtető ajánlat, de nős vagyok.- az ujjamon lévő gyűrűt is láthatja. Ismét kortyolok az italomból, mikor egy férfi viharzik be a Szalon ajtaján. Rémülten siet befelé és a közelgő veszedelemre akar figyelmeztetni mindenkit. „gyün' az éjszaka”? Ez meg mit jelent ? Bizonyára a magyarázata is megvan ennek, de nem most tudom meg. A „Tiszteletes” nagy sebtében viszi ki a helyiségből az érkezőt, majd kimenti magát a beszélgetés alól, amire csak bólintok. Valamiért elég gyanúsnak érzem ezt a viselkedést és ha lehetne, akkor többet tudnék meg a részletekről. A közelemben ülők között lehetnek beszédesek, akik az iménti információt készségesen megmagyarázzák, mit jelent az érkező „éjszaka”. A hangosabb egyének amúgy se szokták magukat sokáig visszafogni és ha jól fülelek, akkor egy beszélgetést is meghallhatok. Most, hogy ismét nem a középpontban vagyok a helyiek figyelmében, így a falakon kihelyezett plakátokat is jobban megnézhetem és a szomszédos asztaloknál ülőket. Aztán a Csapos felé fordulok és egy következő kört rendelek.
-Érnék még egy ilyen italt. - Ha megkapom, akkor a közelembe áll, így tudok kérdezni is tőle, mintha csak pusztán érdeklődnék valami felől.
-Mi ez a kirohanás a közelgő éjszakára? Talán a felesége kergeti ennyire, hogy riadva futott be ide?- kérdésem szándékosan viccesre kerekítem. Bár fogalmam sincs pontosan mit takarhat a rémülete annak a férfinak, amiért ennyire kifordult magából?! Mi folyik itt?!
Esetleg megtudok valamit, de ha nem akkor egy másik kérdést teszek fel.
A poharamból kiiszom a maradékot, majd a Csaposhoz intézem kérdésem.
-Merre találom a mosdót?- ha megmondja, vagy megmutatja, akkor arra indulok. Feltevésem szerint nem valami szigeteltek itt a falak és ha kellő óvatossággal járok el, akkor többet is megtudhatok mi folyik itt. Esetleg, ha még abba az irányba lenne a mosdó, amerre az imént távoztak... Az nem lenne hátrányomra. Ha nem járnék sikerrel, akkor visszatérek az iménti helyemhez és tovább nézelődöm.
De, ha nem tudok meg semmit a távozók beszélgetéséből, az sem okoz gondot. Lehetnek cserfes ittlakók, akik az iménti információt készségesen megmagyarázzák, mit jelent az érkező „éjszaka”. Csak várnom kell és valaki biztosan magyarázattal szólgál. Idő mint a tenger...

[Dierol]

Roxana

Black valahol azért érti a problémádat, de ő inkább kerüli a hasonló horderejű próbatételeket
/Angol/ Én ezért nem készítek gömbhalat. Ott az ételmérgezés egészen új szintet képvisel, és hiba esetén többet nem is eszik a szerencsétlen. De elvileg pont ez a kihívás az, amiért sokan szeretnek orvosok lenni. Mármint hogy tőled függ az élete, és te megmented, nem? - kérdezi.
A stressz úgy tűnik, hogy régebbi és rossz beidegződéseket hajlamos  újra előhozni. Sajnos a hajad rövid, és ha így haladsz, a körmeid is azok lesznek...
Roger a kérdésedre széttárja a kezét
/Angol/ Hát, amennyire tudom Mia elbeszéléseiből, a kutyákkal nem tévedtél nagyot. A legveszélyesebbek mégis az elvadult disznók és néhány bivaly - amik korábban meglógtak, és elszaporodtak. Itt az erdőben viszont szerencsére a kutyák és malacok vannak a tápláléklánc csúcsán. No meg a helyiek. De azokat inkább kerüld! Szívesen lövöldöznek - pláne ha nemet mondasz nekik.

Ezek után ellenőrzöd Rináékat, és látod, hogy eddig minden rendben zajlik. S meg mered kockáztatni, hogy a következő fél óra is hasonlóan fog folytatódni.

Amikor Miának említed a kamerákat, elmosolyodik.
/Angol/ Lazíts! Még a kis távolságú radart sem kapcsoltam le - ami a hajó körüli 250m-es sugarú kört pásztázza. Roger felnyomta az érzékenységét - ami azt jelenti, hogy nagyon ne csattogj el messzire, mert emiatt kidobhatod a taccsot, ahogy kiolvasztó fokozaton megmikrózza az agyadat. Szerintem nem lesz olyan állat, aki közel akarna jönni a hajóhoz! - nyugtatgat.

Az viszont biztos, hogy a következő három ellenőrzés Rináéknál eseménytelenül telik. Egyedül Black és Roger az, akik zajonganak és kopácsolnak a hajón kívül. De valójában eddig senkit nem vonzott ide a sötét erdő közepén a zaj és világosság.

[Dierol]

Frank

Amikor Wilkinsonnak azzal mented ki magad, hogy nős vagy, széttárja a karjait.
- Akkor ez a feladat már kipipálva. De ez nem azt jelenti, hogy nem költözhet ide a kedves neje a gyerekekkel - javasol egy másik alternatívát. A távozása után megpróbálod kihallgatni a bent maradtak asztalainál a társalgásokat, hogy mire is gondolhatott George amikor a közelgő éjszakáról hadovált valamit. Nos, arra hamar ráébredsz, hogy ezeknek nem ez a legfontosabb kérdés. Szó esik az egyikük új puskájáról. Megtudod, hogy a Tökinek meg vannak számlálva a napjai - mert éppen arról sustorognak, hogy melyik reggel kéne elkapni. Egyedül azon megy a vita, hogy szimplán tarkón lőjék, vagy megkéseljék. Végül ebben nem tudtak megállapodni, de abban igen, hogy fényvisszaverő csíkokat ragasztanak majd magukra, nehogy egymást gyilkolják le a reggeli félhomályban. Szó esik arról, hogy a barna csűr ajtaját meg kell igazítani, mert leszakadt az egyik zsanérja, és arról is, hogy Brad mintha szemet vetett volna Naomira - akinek az apja elég sandán figyeli Brad ténykedését. Emiatt még sok pofon várható az előrejelzések szerint.
Amikor stratégiát váltva végül csak rákérdezel a közelgő éjszakára, kiderül, hogy ezeknek nem kell tagadni semmit. Az értetlen arcok mellett ugyanis hallhatóan gőzük sincs arról, hogy George mire gondolhatott. Ebből azt a nem túl merész következtetést tudod levonni, hogy feltehetőleg ez a jelenség nem épp rendszeres - de az ő ingeküszöbüket ez nem vitte át. Ahhoz valami sokkal drámaibb dolognak kellene történnie - mint például véletlenül kiborítani az asztal közepén álló whiskey üvegét.
A vendégeket végignézve egyértelmű, hogy te vagy az egyetlen, aki nem helyi. Esetleg azt is megkockázatod, hogy jelenleg talán te rendelkezel a legtöbb agysejttel a jelenlévők közül. Ráadásul itt egyetlen nőt sem látsz, ami mutatja a hely színvonalát, pontosabban annak hiányát. A csapostól kérsz még egy pohárral, és tőle is mintegy véletlenül megérdeklődöd, hogy mi is a helyzet George-al? A csapos már közlékenyebb kissé
- A fene sem tudja - de George viseli otthon a nadrágot - biztos, hogy nem a felesége az, aki kiborította. De talán köze lehet ahhoz, hogy hátul a csűrjében kotyvasztja mostanában a házi sörét. Aszondja hogy mézsört készít, de mink már mondtuk neki, hogy ne a lépes mézből próbálja. De hajthatatlan, mert azt mondja, hogy ágyas sört akar készíteni. Új termék! De hiába mondjuk neki, hogy amiatt a kurva viasz miatt van olyan íze, mint egy gyertyának. Talán magára hallgatna, mert világot látottnak tűnik - véli a csapos. Aztán útba igazít a wc felé, ami kellemes meglepetésre - tiszta, és nem foglalt. A kellemetlenebb, hogy bukóablak van, ami 1 méter széles és legfeljebb 30cm magas. De szerencséd van, mert van hátsó ajtó, ami a mellékhelyiség ajtaja mellett nyílik a folyosó végéről. Azon keresztül diszkréten távozhatsz a szalonból, ha akarsz. Miközben kikukkantasz, feltűnik neked, hogy az eső jobban rákezdett, és most már a szürkület egyre inkább kezd szó szerint esti sötétségbe fordulni. Mindez délután egy óra felé igen komoly esőfelhők érkezését jelenti - de tipped szerint annyira vastag és sok felhő nincs az égen, hogy ilyen sötét legyen. Valahogy az az érzésed, hogy valami nem stimmel az időjárással.

[Caroline Azurre]

-Minden dologra létezhet többféle variáns.- úgy vélem, hogy ha most nem tudott kinősíteni, akkor valami mást igyekszik kitalálni nekem. Vagyis a családomnak. Ezt nem is ragoznám túl és nem is ecsetelem megjegyzéssel. Gondolom, hogy itt ez valami bevett szokás, vagy inkább marasztalás-féle. Amit persze, kedves szándék vezérelte „ Maradsz, vagy meghalsz” lehetőségként értelmezhetem. Remek! Még egy jó-szándékkal megáldott elöljáró, aki a „nyájat” terelgetve mondja meg, ki mit csinál(hat). Ezek után kérdésem sincs a Szalonban iszogató társaságról, akiket a legjobb indulattal se lehet „eszesek”-nek mondani. Huhh... azt hiszem, hogy elég hosszú lesz ez az este... Azon már meg se lepődöm, hogy a szomszédos asztal-társaságnak különös eszmefuttatása van egy ember kiiktatására, bár nem tudom elképzelni, hogy mit vétett az a szerencsétlen, akinek a sorsáról most hoznak döntést. Éljen-e vagy haljon kínok közt. Mintha egy színdarabba csöppentem volna, ahol egyik- másik résztvevő csak azért lenne jelen, hogy Istent játszva döntse el ki fog élni...s ki nem érdemes rá. A poharamból kiiszom az utolsó kortyot és az iménti George nevű fószer'-re terelődik a téma, amire csak úgy fél füllel jobban figyelek. Ha tippelnem kellene, akkor már előre tudom, hogy sok mindent nem fogok megtudni tőlük és felesleges is faggatni a társaságot az iménti jelenetről. Valószínűleg ez valami helyi bevett szokás...vagy, fene tudja! Nem hiszem, hogy össze tudna itt bárki is rakni egy értelmes mondatot. Eddig még arra se találtam magyarázatot, hogy miért nem látok itt egy nőt sem?! Ez valami zártkörű klub, hogy egyetlen hölgyet se engednek be ide? Miféle hely ez?! Csupán a véletlen műve? Vagy.... Törvény tiltja a belépésüket a Szalonba? Lehetséges, hogy ez nekem egy újabb érthetetlen dolog ezen a helyen. Döbbenet! A kortyolgatásom eredményeként elfogyott az italom, s balga módon egy újabbat kérek a Csapostól. Aki, legalább egy fokkal több értelmet mutat, mint a vendégei. Aztán ez sem kizárt, hogy a látszat csal... de, legalább beszédesebb a többieknél. Régi íratlan szabály, hogy egy Bárban a Csapos tud mindent. S úgy veszem észre, hogy ez itt sincs másként. Viccesen próbálom szóra bírni, ami nagyjából sikerül is.
-Nem értek a sör-készítéshez.- próbálok poénosabban válaszolni a pult mögött állónak, bár nem tételezem fel, hogy érteni fogja a mondatomat. - Inkább maradok a fogyasztásnál, mint ahhoz szóljak hozzá, amihez nem értek. - kortyolok ismét a poharamból, majd inkább úgy döntök, hogy a mosdó felé veszem az irányt. Erre az estére már bőven akadt látnivalóm, és le is szűrtem a tanulságot. Ha itt valaki normális, arról tesznek, hogy ne”fertőzze” meg a városka lakóit..
-Az lesz a legjobb, ha járok majd még egyet, lefekvés előtt, mielőtt az eső jobban rákezdene.. - a mosdóhasználat után inkább a kinti levegőre vágyom, mint idebent a sok bepunnyadt félnótásokra.
-Köszönöm az italokat! - fizetem a számlát, majd a mellékhelyiség felé indulok. Elszoktam már ezektől a szituációktól. S úgy látom, a mai nap már nem jutok bővebb információhoz, hogy mi folyik itt...
A közeli ajtó mögül kinti hangokból ítélve az eső egyre jobban rákezdett és a szürkület után kezd teljes sötétség telepedni a városkára. Valamiért úgy érzem, hogy ennek a George nevű embernek talán igaza lehet. Ilyet én még nem láttam!... Mintha egy óriási lepel hullana alá az égből, ami teljesen elnyelné az összes fényt. Látom, de nem tudom megmagyarázni a jelenséget. Az ajtóban megállok és kifelé bámulom az eget. Vagyis, inkább azt, amit égnek gondolok. Kilépve a szabad ég alá, a sötétség tényleg egyre nagyobb teret hódít magának. Nemrég még a közeli fák is jól kivehetőek voltak a szürkületben, most mintha láthatatlanok lennének. Beljebb indulok a fák közé, hogy megbizonyosodjak a jelenségről, de olyan érzés, mintha egy fekete lyukban botorkálnék. Már egy ideje sétálok, egyre távolabb kerülve a Szalontól és az apró városka épületeitől. Nem tudom mi hajt előre, hogy így elindultam az orrom után. De valami nekem itt bűzlik és nem hagy nyugodni a kíváncsiság. Messze nem szándékozom távolodni, de ahogy haladok előre, már a sötétség teljesen betakar. A csillagokat sem látom a fejem felett, ami még érdekesebbé teszi a haladásomat. Gondolom, hogy ennek is van magyarázata, csak meg kell fejteni. Ha nem botlok el a nagy igyekezetemben.. Vak sötét van körülöttem, pedig jó a szemem. Hacsak nem ez is egy érzéki csalódás, ahogy a teljes sötétség. Lehet, nem vagyok normális, hogy ilyenkor indulok a sűrű rengetegbe... egyedül.

[Az Ezüst Utazó]

Ahogy Black beszél hozzám, kezd oldódni bennem a feszültség. Olyan lágy a hangja mint egy dilidokinak, vagy csak nekem tartogatja ezt a hang szint. Halálos halról mesél, amit hol is láttam? A vízi világban még az Arilenen volt róla kép, és elméletileg elő kellett volna jönnie de nem óhajtott. Viszont nem rágom már a körmöm, és a nem létező hajam se akarom csavargatni.
-Természetesen igen! Az emberi életnél nincs drágább! Mondjuk az utóbbi hónapokban azért ez nem mindig volt így! Rina azért okozott némi fejfájást, és lelkiismereti problémát. Szerintem neki olyan nincs vagy totál elnyomja.-Érzem a letelt fél órát, nem sok kedvem van itt hagyni Blacket de raklapokat se akarok pakolni. Nem mintha a munka nemesítene, csak ha lezúzom a kezem nincs másik orvos. Puszit adok az orrára és megyek az orvosi iránya felé,  Korábbi tapasztalatok alapján rákérdezek milyen "állat állományra" számíthatunk? Jól gondoltam a helyiek is hülyék. Mint Orangewilleben. Nekem viszont túl sok dolgom van, és lesz, kitapasztalni mennyire.
Határozottan megnyugtat, Mia válasza. Eddig tartottam a helyi őstermelők sötétben való lopakodásától ide de látom a kis barátnőm elég jól felkészült ellenük.
-Nem hagyom el a hajót, nem is is lehetne. A két kapszulásra fél óránkét rá kell nézni minden oké e.-Segítek Miának pakolni, aztán gondolok egyet. Mivel a kopácsolás közben csak ő hallja.
-Elmeséltem már a keserű két és napom a azon a tyúkszaros bolygón? Mondjuk a saját meglátásom szerint?