Maelstrom, a Világok Kapuja [18+] > Take the Lead - Ólomlábakon

Take the Lead

(1/211) > >>

Dierol:

Greenleaf. Egy zöldellő trópusi bolygó a Red Sun naprendszerben. Az iskolai tananyagban ígéretes, a növényvilágával kapcsolatban több várható jelentősebb felfedezést rejtegető bolygó. Az ismeretterjesztő filmeken és prospektusokban kalandos édenkertnek állítják be. Ellenben amiről senki nem tesz említést az a fülledt meleg, melyet a rendszeres napi esőzések valódi gőzfürdővé változtatnak, s persze a gazdag flóra mellett élő hasonlóan gazdag faunáról sem esik szó – mely főként a különféle repülő, ugró, mászó és döngicsélő rovarok és bogarak terén mutatkozik meg. Itt hamar megtanulja az ember, hogy jobban jár , ha mindig belenéz a cipőjébe mielőtt felhúzza azt. A bolygó sajnos infrastruktúra terén már nem ilyen változatos – van ugyan néhány nagyobb űrkikötője – pontosabban három – körülötte városnak mondható településekkel, de többségében apró falvak, kisvárosok tarkítják, melyek technikai színvonala a múlt ezredet idézi. Ahogy a lakosok is, akik jórészt fakitermelésből és feldolgozásból vagy a  legális, illegális ültetvényekből élnek. A bolygó körül keringő műholdaknak hála legalább a hírek és a tévéműsorok terén napra készek a helyiek. A városoktól távolodva egyre keményebb az élet – mind a közbiztonság, mind pedig a lakhatást illetőleg. Ez alól Orangeville, vagy ahogy a helyiek mondják – O'ville sem kivétel – pedig alig ezer mérföldre van a legközelebbi várostól - de fényéveknek tűnik. A helyiek jó része a név ellenére papaya-termesztéssel foglalkozik – hogy a település neve honnan van, arra több  magyarázattal is elő tudnak állni – de a legelterjedtebb nézet szerint itt eredetileg narancsot akartak termeszteni – de nem jártak sikerrel. A falu jelentősebb épületeit könnyű összeszámolni, mert az ültetvény hűtőházán kívül sincs túl sok belőlük. Van egy lerobbant orvosi rendelő – amit a helyiek a Klinikának hívnak, egy iskolaépület, melyben jó ha két tanterem fér el – de nem is kell több a kb. 2000 fős falunak. A bevásárlást mindössze egy helyen – a helyi vegyesboltban lehet elintézni – ahol vagy háromszáz négyzetméteren minden kapható. Ruha, tartós élelmiszer, szerszámok, fegyver, lőszer, konyhai felszerelés, üzemanyag, s még vagy ezer másik termék. Említésre méltó még a Zöld motel, melynek mind a tíz szobáját feltehetőleg évek óta nem adták ki egyszerre, és persze a motel melletti másik fontos intézmény – a Deadwood Saloon, mely a nevével ellenben talán a leglátogatottabb hely ezen az isten háta mögötti sárfészekben. Ez mondjuk nem meglepő - ha már unja az ember a képernyő előtti tespedést, akkor csak ide jöhet.

A Saloon érdekes átmenetet képez egy kocsma, étterem és billiárdterem közt.
Este tízkor is még tömve van – vagy harminc-negyven ember is összejött, hogy ivással, billiárddal, beszélgetéssel és dohányzással üssék el az időt, mely most is esőre áll, és ütemesen dobol a tetőn, de ezt alig hallani a zenétől, mely egyfajta akusztikus falat húz fel az asztalok közé. A kinti víz és nehéz földszagot idebent felcserélték étel, füst és izzadságszag különös egyvelegére.

Dierol:
Rina

Kai-t már negyed éve, a Beylix óta követed - akit ott még a Platinavadász kapitányával láttak beszélni az egyik ottani becsületsüllyesztőben, s a nyomok ide, Greenleaf-re vezettek. Csakhogy a napokban már talán többedjére is feltetted magadnak a kérdést, hogy mi a francot is keresel itt? Mivel úgy tűnt, hogy elvesztetted Kai nyomát. Talán már azt is fontolóra vetted, hogy vissza utazz a Triumph-ra, és jobban megszorongasd annak az ájtatos képű öregnek a mogyoróit, aki állítólag hallotta, hogy a Platinavadász erre a bolygóra – pontosabban O'ville-be tartott. De ma végre sikerült átörést elérned, amikor belépve a vegyesboltba, az egyik vitrin mögött megpillantottad Azt.


Azt a finom ötvösmunkát, melyet ezer közül is megismernél – egy alig körömnyi ezüst medalion, melyet annyiszor megcsodálhattál Kai nyakában lógva. Amikor lehorzsolt térddel ültél, s ő vigaszpuszit nyomott a homlokodra. Vagy amikor szorosan átölelt s a füledbe súgta: „szeretlek húgocskám!” miközben figyeltétek, ahogy a szemetek előtt ropogva égő örökség füstbe megy. S még megannyi emlék juthat eszedbe, éreztetve, hogy mennyire  hiányzik.

A boltos annyit mondott róla, hogy a Haszonleső pilótájától vette. Némi faggatózás után kiderült számodra, hogy a Haszonleső és a Platinavadász feltehetőleg ugyanaz a hajó... hacsak nincs a 'verzumban két ugyanolyan hajó egyforma legénységgel... S innen már szinte célegyenesbe kerültél – megtudtad, hogy a Haszonleső egy hónapja szállt le itt, s indult tovább egy nappal később a St. Albans-ra dugig megpakolva papayával. Így már csak az a kérdés, hogy mikor és hogy tudsz eljutni te is abba a jeges pokolba. S pont ezért is látogattad meg ma este a szalont – hátha fel tudsz jutni az egyik hajóra. Sajnos a kínálat elég szűkös – mindössze két hajó és legénysége van a faluban. A Dongó – egy ormótlan sárga-fekete teherhajó, és a Papa-yaaa nevű kis méretű zöldséges hajó. Sajnos a szakadó eső miatt a Dongó legénységének úgy tűnik, hogy ma nem sok kedve volt eljönni a szalonba, de talán Papa-yaaa is megfelelhet a célnak...

Dierol:
Roxana

Még az Arielen végezted a tanulmányaidat – ami igencsak jó ajánlólevél egy orvosnak. Hisz a zöldellő parkok között égbe nyúló fém-üveg felhőkarcolók adnak otthont az Univerzum legjobb és legmodernebb kórházainak. Nagyszerű lehetőségek és karrier várt rád – egész addig, amíg fel nem fedezted magadnak két új szenvedélyedet – a lopást és hazudozást. Bár egyikre sem szorultál rá, még sem tudtad abbahagyni. Talán a bizsergető izgalom miatt, mely mindig elfog akárhányszor a tilosban jársz. Lehet, hogy eleinte az Arielen honoló túlzott rend ellen lázadtál így, (hisz a folyamatos megfigyelésnek hála nagyrészt eltűntek a bűnesetek no meg a magánszféra) de mostanra már előtted is világos – ez bizony hozzád nőtt, s nem olyan könnyű megszabadulni tőle. Az Arielen többször is elkaptak a lopás miatt – és a rólad szóló iratok egyre újabb és újabb lapokkal bővültek. A mentoraid felajánlottak egy modern, személyiségkorrigáló kezelést, de mivel nem éltél vele, nem kényszeríthettek rá - még. Ám ez a döntésed s az előzmények már nem mutatnak olyan jól az életrajzodban. Így az egyetem elvégzése után – amikor munkahelyeket pályáztál meg – nem jártál túl nagy sikerrel. Végül azért kaptál ajánlatot – a Greenleaf-en, Orangeville lakói már fél éve kérvényezték, hogy küldjenek orvost a klinika üzemeltetésére, mert mióta az előző részegen belefulladt egy vízzel teli árokba, nincs orvosuk, s a Város (mármint a greenleafi központ) nem küldött senkit.
Az arieli központban úgy gondolják, hogy a szakmai adottságaid jók, a greenleafi erdők tele vannak még felfedezetlen gyógynövényekkel, s a helyiek a kérelem alapján jól tolerálják a szenvedélybetegeket – úgyhogy biztos jó helyed lenne ott – ráadásul Klinikavezetői posztot kapnál. (egyből átlátod, hogy mire megy ki a játék - a „problémás esetet” vagyis téged áttolnak az Univerzum egyik távoli sarkába) Végül még azt is hozzá teszik, hogy ennél jobb ajánlatot nem is fogsz kapni...

Így kerültél erre az eső-áztatta planétára a szövetség egyik kereskedelmi hajóján, de Orangeville-be már a Zöld Bogár fedélzetén érkeztél meg. Igazából a Döglött vagy Rozsdás Bogár találóbb név lenne a rozsdásodó, toldozott-foldozott, burkolathiányos teherhajóra. Az mindent elmond az állapotáról, hogy csak a bolygón belüli szállításra használják – bolygóközi közlekedésre már vagy két évtizede alkalmatlan.
Este, sötétedés után érkeztél meg – a Bogár a hűtőházak előtti beton rakodóplaccra szállt le, hogy miután leszálltál, fél perc után tovarepüljön. A bőröndöddel felszerelkezve – melynek vannak ugyan kerekei, de a szakadó esőben, a házak közti sötét földúton nem sok hasznát veszed – indulsz meg a szétszórt házak közt, melyek legfeltűnőbb jellemzője, hogy nincs közvilágítás. Negyed órás sárban caplatás után teljesen bőrig áztál, de végre megpillantod a falu központját – ahogy a Bogár pilótája ígérte, s balra a Deadwood Saloon neon feliratát, mely a civilizáció ígéretét hordozza ebben a meleg, párás, szakadó esőben. Bentről zene és beszédfoszlányok szűrődnek ki, s sárgás fénytócsák csillognak a sötétben. Te vagy az egyetlen, aki az utcának titulált cuppogós, csúszós sártengerben tartózkodik – páran a saloon fedett teraszán állva beszélgetve várják, hogy csillapodjon az eső – és elindulhassanak. Néhányan ugyan érdeklődve figyelik, hogy ki is lehetsz, de senkinek nem jut eszébe, hogy elhagyja a fedett teraszt ebben a monszunos időben, és a segítségedre siessen. A bőröndöt magad után vonszolva behúzódsz a terasz oltalma alá, miközben a helyiek érdeklődve méricskélnek téged. Igaz, a férfiak érdeklődése valamivel nagyobb a rád tapadó vizes ruha miatt. Végül az egyik idősebb férfi csak megszólít – de közben ő sem a pillantásodat keresi.
-A közelbe' van a Ződ mote' – int a szakadó vízfüggöny fele.
-Ehun nincs szállás. De bévül van étel, ital – mutat az ajtóra...

Thyriel:
Rina

Nem szeretem, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan én tervezem.
Olyankor hajlamos vagyok több szeretet kimutatására, mint máskor.
Néha csak csipesszel, de máskor lehet bilincs vagy ostor is szerepet kap.
Most éppen nincs nálam egyik sem, de bármikor képes vagyok rögtönözni ha a szükség úgy hozza.
A szükség meg én jóbarátok vagyunk, szinte már testvérek.
Jól ismerjük a másikat és azt, melyikünk mit tenne meg a másikért.

Most épp egy pohárkával van szükségem, mert ez a fene-randa időjárás nem kedvez a dauer-nek.
A könnyeimet tudom befolyásolni, de Sen-lungét nem, mely utóbbiakat le is törlöm a kalapom karimájáról.
Finoman megérintem a medaliont, mert biz ez az egyetlen dolog ami tőlem mostanában ilyet érdemel-érdemelt.
Láttam, hogy a kereskedő is vágyott effélére, de bizonyos esetekben túl türelmetlen vagyok.
Az első percekben hízelegtem, kértem, aztán amikor kötötte az ebet a karóhoz, akkor már úgy voltam vele…
Szóval még életben van és én megkaptam a láncot, ez minden ami fontos ahhoz, hogy továbblépjek.

Kai, az a szép-szemű vagány úgy eltűnt, hogy azóta is rémálmokból riadok.
Néha csak a párnám bánja, olykor fogak vagy később liluló-dagadó csipák, de még senki sem (mert) panaszkodni.
Sok idő telt el, túl sok, mióta „egyedül” vagyok és mi tagadás nem élvezem úgy a… semmit, mint amikor velem van.
Talán ezért nem bántottam (olyan nagyon) azt az ájtatos képű öreget, mert nem volt kire felnézni, hogy mennyire tetszik neki.
Számtalan kép villant fel elmémben amikor először pillantottam meg (újra) ezt a rubint-szépséget (amit épp az ujjbegyeim cirógatnak)
Megvallom nem gondoltam volna, hogy a Gazdája (testvérem) nélkül látom…

Szeretlek bátyus…

Mondhatnám a lenyűgöző mosolyommal értem el, de
A sóhaj vagy szusszanás, de lehet fújtatás volt? Ki hogy éli meg…
Az öreg boltos például kedvezménnyel.
Legalábbis ha jól sejtem az eredeti ár töredékéért kaptam vissza a jogos tulajdonomat.
Amikor feltettem az őt illető helyre, az öreg kissé elvesztette a szemkontaktust.
Ezt nem csodálom, hiszen rögtön két szépséget csodálhatott meg dudorodó közelségben.
Jieh-jieh és Mei-mei.
Ilyen colt-okat minden bizonnyal nem lát minden vendégnél!

Node, egyből beszédesebb lett, amit én nagyra értékeltem és most már azt is tudom, hogy a St. Albans-ra kell mennem.
A kedvem – ha lehet ilyet mondani – még vidámabb lett és a Szalonban már a rendelt italomat kortyolgatom.
Nincs jobb egy igazán finom és ízletes whiskey-nél! Talán csak kettő, vagy három…
Épp két dolog miatt pillogok körül, az első rögtön valamilyen kapitánynak látszó férfi-nő lenne
A másik… lehet ugyanaz, de ha mégsem akkor legyen jóképű vagy vonzó, mert ugye miért ne?
Fel kell melegedni mielőtt arra a jeges pokolra kerülök, ahova valamiért a tesó is utazott…

A pultossal való – mosolygós, láthatod a tangámat is ha jobban előrehajolsz – beszélgetés után…
Mindjárt megtudtam, hogy az egy Öreg Kalóz, szóval a szakállas vén szivar… tehát az az Agg Apó a Papa.
Papa-yaaa kapitány, olyan, aki arra megy amerre magam is kívánkozom… nos, féli-meddig.
Első lépésnek jó lesz.
Meg még párnak amíg odaérek.
Utána már csak beszélgetőpartnernek

/Angol/ Papa, miért iszol egyedül? Jaa, elfogyott! Segáz! – foglalok helyet az ölében, majd töltök mindkettőnknek – Koccints velem!

Ilyen ez, amikor egy üveggel elviszel és jó-fejként megosztod, amit amúgy magadnak szántál.
Kedves vagyok, boldog mosollyal és vidám tekintettel emelem kupicám-poharam vagy üvegem…

/Angol/ A tapasztalt tengeri medvékre!

Dierol:
Rina

talán az irányítás utáni vágy hajt? Hogy akit és amit szeretsz, megpróbáld magadhoz láncolni, nehogy elveszítsd. Akár szó szerint is. Mert most neked kell irányítani, mivel nincs itt Kai hogy megmondja, mit és hogyan csinálj. Talán ijesztő ez a nagy önállóság, de legalább a feladat adott – megtalálni bátyust bármi áron! A felmerülő nehézségek leküzdése bár nem mindig egyszerű, de az biztos, hogy felettébb szórakoztató tud lenni. És magányos - annak ellenére, hogy többször is osztoztál a derékaljadon másokkal. Néhányan közülük talán flúgosnak tarthattak, de ez lehet az ő hibájuk is – mióta Kai eltűnt, azóta senkivel nem érzed magad biztonságban. S a hirtelen ébredések bizony néha tévedésre és pofonokra adtak okot...

A kereskedő feltehetőleg kissé orror rád ahogy leverted az árakat azzal, hogy beígérted neki, hogy ő is hasonlóan fog járni, ha nem teszi. Pedig eleinte úgy tűnt, hogy elég neki pár kedves szó, de sajnos nem így volt – komoly árengedményt nem volt hajandó adni némi fenyegető magatartás nélkül – de sebaj, valószínűleg amúgy sem akarsz ide költözni, hogy számítson.

A whiskey. Jó társ lehet bánkódásnál, vagy akár ünneplésnél is, ahogy jelen esetben is. Azt pedig ki tilthatná meg, hogy ezzel a finom nedüvel jutalmazd magad – akár többször is? A harmincas éveiben járó pultost már pár napja ismered – s miközben ő szélesen vigyorogva a szemeivel simogatja a számára diszkréten felfedett látványt, tudatja veled azt, amire igazán kíváncsi vagy

– miszerint, hogy ki is a Papa-yaaa kapitánya.
A vagány télapó lehet, hogy jóképű vagy vonzó volt, de az már inkább a távoli legendák ködébe vész. Erősen kopaszodó társa is eléggé benne jár már a korban – igaz, ő borotválja gyűrött arcát. Első ránézésre az ötvenes éveit taposhatja, s ha gyereke nem is, de tekintélyes hasa biztos van, melyet itteni tradíció-gyanús szokás szerint nagykockás inggel visel. Az ivó többi vendége pedig minden kétséget kizáróan helyi. A pultnál éppenséggel két harmincas-negyvenes, kissé pocakos férfi arról beszélget melletted, hogy a papaya bort, vagy a lekvárt lehet-e gazdaságosabban piacra dobni? Mert ugye abban mindketten egyetértenek, hogy a kissé rohadt papayát így lehet a legjobban hasznosítani, mert a népeknek odakünn mindegy, hogy mit esznek vagy isznak...
A billiárd asztaloknál már ránézésre fiatalabb és jobb a felhozatal, s láthatóan bunkóbb is – az egyik macsóbb srác mint a mosogatórongyot rángatja ide-oda a mellette álló csinosabb lányt – aki elég hamar megelégeli, s tíz körömmel esik neki a pasinak, aki erre akkora pofonban részesíti, hogy a lánynak az asztalba kell kapaszkodnia, hogy el ne essen. Melletted a „jótét” gazdák egyike csak annyit mond erre, hogy az asszony verve jó, mire a másik egyetértőn bólogat. Tömören fogamazva  úgy tűnik, hogy a szalon vidéki sutyókkal van tele. Közben a Papa-yaaa kapitányának társasága feltápszkodik az asztaltól, s a mellékhelyiség fele veszi az irányt.
A kapitányhoz lejtve beleülsz az ölébe. A kapitány felől némi whiskey illat csapja meg az orrodat, s némi huncutság csillan a szemeiben, aztán érzed, ahogy megkomolyodik – talán mert a keze most lelt rá az egyik fegyvertokra.
-Hey, Jinxy! - emeli meg feléd a kitöltött kupicát
-Az emberedet akarod féltékennyé tenni? Vagy mit keresel itt? - kérdezi kíváncsian, és felhajtja az italt
-Mert évek óta elkerülnek ám a csinos hölgyek – kivéve ha akarnak valamit – kacsint rád
-De te úgy látom, te nem a pénzemet akarod... - gyanakszik kissé a kapitány, hogy ha nem magadat árulod, hogy akkor mibe is akarod belerángatni.
-S nem is vagy helyi – őket évek óta ismerem, s egy ilyen csinos jányt biztos észrevettem volna – még ha nem is látok már olyan jól – bókol egy kicsit.

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

[#] Következő oldal