Szerző Téma: Take the Lead  (Megtekintve 31627 alkalommal)

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3640
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Take the Lead
« Dátum: 2016. Szeptember 03. 20:58:09 »

Greenleaf. Egy zöldellő trópusi bolygó a Red Sun naprendszerben. Az iskolai tananyagban ígéretes, a növényvilágával kapcsolatban több várható jelentősebb felfedezést rejtegető bolygó. Az ismeretterjesztő filmeken és prospektusokban kalandos édenkertnek állítják be. Ellenben amiről senki nem tesz említést az a fülledt meleg, melyet a rendszeres napi esőzések valódi gőzfürdővé változtatnak, s persze a gazdag flóra mellett élő hasonlóan gazdag faunáról sem esik szó – mely főként a különféle repülő, ugró, mászó és döngicsélő rovarok és bogarak terén mutatkozik meg. Itt hamar megtanulja az ember, hogy jobban jár , ha mindig belenéz a cipőjébe mielőtt felhúzza azt. A bolygó sajnos infrastruktúra terén már nem ilyen változatos – van ugyan néhány nagyobb űrkikötője – pontosabban három – körülötte városnak mondható településekkel, de többségében apró falvak, kisvárosok tarkítják, melyek technikai színvonala a múlt ezredet idézi. Ahogy a lakosok is, akik jórészt fakitermelésből és feldolgozásból vagy a  legális, illegális ültetvényekből élnek. A bolygó körül keringő műholdaknak hála legalább a hírek és a tévéműsorok terén napra készek a helyiek. A városoktól távolodva egyre keményebb az élet – mind a közbiztonság, mind pedig a lakhatást illetőleg. Ez alól Orangeville, vagy ahogy a helyiek mondják – O'ville sem kivétel – pedig alig ezer mérföldre van a legközelebbi várostól - de fényéveknek tűnik. A helyiek jó része a név ellenére papaya-termesztéssel foglalkozik – hogy a település neve honnan van, arra több  magyarázattal is elő tudnak állni – de a legelterjedtebb nézet szerint itt eredetileg narancsot akartak termeszteni – de nem jártak sikerrel. A falu jelentősebb épületeit könnyű összeszámolni, mert az ültetvény hűtőházán kívül sincs túl sok belőlük. Van egy lerobbant orvosi rendelő – amit a helyiek a Klinikának hívnak, egy iskolaépület, melyben jó ha két tanterem fér el – de nem is kell több a kb. 2000 fős falunak. A bevásárlást mindössze egy helyen – a helyi vegyesboltban lehet elintézni – ahol vagy háromszáz négyzetméteren minden kapható. Ruha, tartós élelmiszer, szerszámok, fegyver, lőszer, konyhai felszerelés, üzemanyag, s még vagy ezer másik termék. Említésre méltó még a Zöld motel, melynek mind a tíz szobáját feltehetőleg évek óta nem adták ki egyszerre, és persze a motel melletti másik fontos intézmény – a Deadwood Saloon, mely a nevével ellenben talán a leglátogatottabb hely ezen az isten háta mögötti sárfészekben. Ez mondjuk nem meglepő - ha már unja az ember a képernyő előtti tespedést, akkor csak ide jöhet.

A Saloon érdekes átmenetet képez egy kocsma, étterem és billiárdterem közt.

Este tízkor is még tömve van – vagy harminc-negyven ember is összejött, hogy ivással, billiárddal, beszélgetéssel és dohányzással üssék el az időt, mely most is esőre áll, és ütemesen dobol a tetőn, de ezt alig hallani a zenétől, mely egyfajta akusztikus falat húz fel az asztalok közé. A kinti víz és nehéz földszagot idebent felcserélték étel, füst és izzadságszag különös egyvelegére.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3640
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Take the Lead
« Válasz #1 Dátum: 2016. Szeptember 04. 20:06:52 »
Rina

Kai-t már negyed éve, a Beylix óta követed - akit ott még a Platinavadász kapitányával láttak beszélni az egyik ottani becsületsüllyesztőben, s a nyomok ide, Greenleaf-re vezettek. Csakhogy a napokban már talán többedjére is feltetted magadnak a kérdést, hogy mi a francot is keresel itt? Mivel úgy tűnt, hogy elvesztetted Kai nyomát. Talán már azt is fontolóra vetted, hogy vissza utazz a Triumph-ra, és jobban megszorongasd annak az ájtatos képű öregnek a mogyoróit, aki állítólag hallotta, hogy a Platinavadász erre a bolygóra – pontosabban O'ville-be tartott. De ma végre sikerült átörést elérned, amikor belépve a vegyesboltba, az egyik vitrin mögött megpillantottad Azt.


Azt a finom ötvösmunkát, melyet ezer közül is megismernél – egy alig körömnyi ezüst medalion, melyet annyiszor megcsodálhattál Kai nyakában lógva. Amikor lehorzsolt térddel ültél, s ő vigaszpuszit nyomott a homlokodra. Vagy amikor szorosan átölelt s a füledbe súgta: „szeretlek húgocskám!” miközben figyeltétek, ahogy a szemetek előtt ropogva égő örökség füstbe megy. S még megannyi emlék juthat eszedbe, éreztetve, hogy mennyire  hiányzik.

A boltos annyit mondott róla, hogy a Haszonleső pilótájától vette. Némi faggatózás után kiderült számodra, hogy a Haszonleső és a Platinavadász feltehetőleg ugyanaz a hajó... hacsak nincs a 'verzumban két ugyanolyan hajó egyforma legénységgel... S innen már szinte célegyenesbe kerültél – megtudtad, hogy a Haszonleső egy hónapja szállt le itt, s indult tovább egy nappal később a St. Albans-ra dugig megpakolva papayával. Így már csak az a kérdés, hogy mikor és hogy tudsz eljutni te is abba a jeges pokolba. S pont ezért is látogattad meg ma este a szalont – hátha fel tudsz jutni az egyik hajóra. Sajnos a kínálat elég szűkös – mindössze két hajó és legénysége van a faluban. A Dongó – egy ormótlan sárga-fekete teherhajó, és a Papa-yaaa nevű kis méretű zöldséges hajó. Sajnos a szakadó eső miatt a Dongó legénységének úgy tűnik, hogy ma nem sok kedve volt eljönni a szalonba, de talán Papa-yaaa is megfelelhet a célnak...
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3640
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Take the Lead
« Válasz #2 Dátum: 2016. Szeptember 11. 14:24:19 »
Roxana

Még az Arielen végezted a tanulmányaidat – ami igencsak jó ajánlólevél egy orvosnak. Hisz a zöldellő parkok között égbe nyúló fém-üveg felhőkarcolók adnak otthont az Univerzum legjobb és legmodernebb kórházainak. Nagyszerű lehetőségek és karrier várt rád – egész addig, amíg fel nem fedezted magadnak két új szenvedélyedet – a lopást és hazudozást. Bár egyikre sem szorultál rá, még sem tudtad abbahagyni. Talán a bizsergető izgalom miatt, mely mindig elfog akárhányszor a tilosban jársz. Lehet, hogy eleinte az Arielen honoló túlzott rend ellen lázadtál így, (hisz a folyamatos megfigyelésnek hála nagyrészt eltűntek a bűnesetek no meg a magánszféra) de mostanra már előtted is világos – ez bizony hozzád nőtt, s nem olyan könnyű megszabadulni tőle. Az Arielen többször is elkaptak a lopás miatt – és a rólad szóló iratok egyre újabb és újabb lapokkal bővültek. A mentoraid felajánlottak egy modern, személyiségkorrigáló kezelést, de mivel nem éltél vele, nem kényszeríthettek rá - még. Ám ez a döntésed s az előzmények már nem mutatnak olyan jól az életrajzodban. Így az egyetem elvégzése után – amikor munkahelyeket pályáztál meg – nem jártál túl nagy sikerrel. Végül azért kaptál ajánlatot – a Greenleaf-en, Orangeville lakói már fél éve kérvényezték, hogy küldjenek orvost a klinika üzemeltetésére, mert mióta az előző részegen belefulladt egy vízzel teli árokba, nincs orvosuk, s a Város (mármint a greenleafi központ) nem küldött senkit.
Az arieli központban úgy gondolják, hogy a szakmai adottságaid jók, a greenleafi erdők tele vannak még felfedezetlen gyógynövényekkel, s a helyiek a kérelem alapján jól tolerálják a szenvedélybetegeket – úgyhogy biztos jó helyed lenne ott – ráadásul Klinikavezetői posztot kapnál. (egyből átlátod, hogy mire megy ki a játék - a „problémás esetet” vagyis téged áttolnak az Univerzum egyik távoli sarkába) Végül még azt is hozzá teszik, hogy ennél jobb ajánlatot nem is fogsz kapni...


Így kerültél erre az eső-áztatta planétára a szövetség egyik kereskedelmi hajóján, de Orangeville-be már a Zöld Bogár fedélzetén érkeztél meg. Igazából a Döglött vagy Rozsdás Bogár találóbb név lenne a rozsdásodó, toldozott-foldozott, burkolathiányos teherhajóra. Az mindent elmond az állapotáról, hogy csak a bolygón belüli szállításra használják – bolygóközi közlekedésre már vagy két évtizede alkalmatlan.
Este, sötétedés után érkeztél meg – a Bogár a hűtőházak előtti beton rakodóplaccra szállt le, hogy miután leszálltál, fél perc után tovarepüljön. A bőröndöddel felszerelkezve – melynek vannak ugyan kerekei, de a szakadó esőben, a házak közti sötét földúton nem sok hasznát veszed – indulsz meg a szétszórt házak közt, melyek legfeltűnőbb jellemzője, hogy nincs közvilágítás. Negyed órás sárban caplatás után teljesen bőrig áztál, de végre megpillantod a falu központját – ahogy a Bogár pilótája ígérte, s balra a Deadwood Saloon neon feliratát, mely a civilizáció ígéretét hordozza ebben a meleg, párás, szakadó esőben. Bentről zene és beszédfoszlányok szűrődnek ki, s sárgás fénytócsák csillognak a sötétben. Te vagy az egyetlen, aki az utcának titulált cuppogós, csúszós sártengerben tartózkodik – páran a saloon fedett teraszán állva beszélgetve várják, hogy csillapodjon az eső – és elindulhassanak. Néhányan ugyan érdeklődve figyelik, hogy ki is lehetsz, de senkinek nem jut eszébe, hogy elhagyja a fedett teraszt ebben a monszunos időben, és a segítségedre siessen. A bőröndöt magad után vonszolva behúzódsz a terasz oltalma alá, miközben a helyiek érdeklődve méricskélnek téged. Igaz, a férfiak érdeklődése valamivel nagyobb a rád tapadó vizes ruha miatt. Végül az egyik idősebb férfi csak megszólít – de közben ő sem a pillantásodat keresi.

-A közelbe' van a Ződ mote' – int a szakadó vízfüggöny fele.
-Ehun nincs szállás. De bévül van étel, ital – mutat az ajtóra...
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Take the Lead
« Válasz #3 Dátum: 2016. Szeptember 11. 17:42:04 »
Rina

Nem szeretem, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan én tervezem.
Olyankor hajlamos vagyok több szeretet kimutatására, mint máskor.
Néha csak csipesszel, de máskor lehet bilincs vagy ostor is szerepet kap.
Most éppen nincs nálam egyik sem, de bármikor képes vagyok rögtönözni ha a szükség úgy hozza.
A szükség meg én jóbarátok vagyunk, szinte már testvérek.
Jól ismerjük a másikat és azt, melyikünk mit tenne meg a másikért.

Most épp egy pohárkával van szükségem, mert ez a fene-randa időjárás nem kedvez a dauer-nek.
A könnyeimet tudom befolyásolni, de Sen-lungét nem, mely utóbbiakat le is törlöm a kalapom karimájáról.
Finoman megérintem a medaliont, mert biz ez az egyetlen dolog ami tőlem mostanában ilyet érdemel-érdemelt.
Láttam, hogy a kereskedő is vágyott effélére, de bizonyos esetekben túl türelmetlen vagyok.
Az első percekben hízelegtem, kértem, aztán amikor kötötte az ebet a karóhoz, akkor már úgy voltam vele…
Szóval még életben van és én megkaptam a láncot, ez minden ami fontos ahhoz, hogy továbblépjek.

Kai, az a szép-szemű vagány úgy eltűnt, hogy azóta is rémálmokból riadok.
Néha csak a párnám bánja, olykor fogak vagy később liluló-dagadó csipák, de még senki sem (mert) panaszkodni.
Sok idő telt el, túl sok, mióta „egyedül” vagyok és mi tagadás nem élvezem úgy a… semmit, mint amikor velem van.
Talán ezért nem bántottam (olyan nagyon) azt az ájtatos képű öreget, mert nem volt kire felnézni, hogy mennyire tetszik neki.
Számtalan kép villant fel elmémben amikor először pillantottam meg (újra) ezt a rubint-szépséget (amit épp az ujjbegyeim cirógatnak)
Megvallom nem gondoltam volna, hogy a Gazdája (testvérem) nélkül látom…

Szeretlek bátyus…

Mondhatnám a lenyűgöző mosolyommal értem el, de
A sóhaj vagy szusszanás, de lehet fújtatás volt? Ki hogy éli meg…
Az öreg boltos például kedvezménnyel.
Legalábbis ha jól sejtem az eredeti ár töredékéért kaptam vissza a jogos tulajdonomat.
Amikor feltettem az őt illető helyre, az öreg kissé elvesztette a szemkontaktust.
Ezt nem csodálom, hiszen rögtön két szépséget csodálhatott meg dudorodó közelségben.
Jieh-jieh és Mei-mei.
Ilyen colt-okat minden bizonnyal nem lát minden vendégnél!

Node, egyből beszédesebb lett, amit én nagyra értékeltem és most már azt is tudom, hogy a St. Albans-ra kell mennem.
A kedvem – ha lehet ilyet mondani – még vidámabb lett és a Szalonban már a rendelt italomat kortyolgatom.
Nincs jobb egy igazán finom és ízletes whiskey-nél! Talán csak kettő, vagy három…
Épp két dolog miatt pillogok körül, az első rögtön valamilyen kapitánynak látszó férfi-nő lenne
A másik… lehet ugyanaz, de ha mégsem akkor legyen jóképű vagy vonzó, mert ugye miért ne?
Fel kell melegedni mielőtt arra a jeges pokolra kerülök, ahova valamiért a tesó is utazott…

A pultossal való – mosolygós, láthatod a tangámat is ha jobban előrehajolsz – beszélgetés után…
Mindjárt megtudtam, hogy az egy Öreg Kalóz, szóval a szakállas vén szivar… tehát az az Agg Apó a Papa.
Papa-yaaa kapitány, olyan, aki arra megy amerre magam is kívánkozom… nos, féli-meddig.
Első lépésnek jó lesz.
Meg még párnak amíg odaérek.
Utána már csak beszélgetőpartnernek

/Angol/ Papa, miért iszol egyedül? Jaa, elfogyott! Segáz! – foglalok helyet az ölében, majd töltök mindkettőnknek – Koccints velem!

Ilyen ez, amikor egy üveggel elviszel és jó-fejként megosztod, amit amúgy magadnak szántál.
Kedves vagyok, boldog mosollyal és vidám tekintettel emelem kupicám-poharam vagy üvegem…

/Angol/ A tapasztalt tengeri medvékre!

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3640
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Take the Lead
« Válasz #4 Dátum: 2016. Szeptember 13. 19:06:43 »
Rina

talán az irányítás utáni vágy hajt? Hogy akit és amit szeretsz, megpróbáld magadhoz láncolni, nehogy elveszítsd. Akár szó szerint is. Mert most neked kell irányítani, mivel nincs itt Kai hogy megmondja, mit és hogyan csinálj. Talán ijesztő ez a nagy önállóság, de legalább a feladat adott – megtalálni bátyust bármi áron! A felmerülő nehézségek leküzdése bár nem mindig egyszerű, de az biztos, hogy felettébb szórakoztató tud lenni. És magányos - annak ellenére, hogy többször is osztoztál a derékaljadon másokkal. Néhányan közülük talán flúgosnak tarthattak, de ez lehet az ő hibájuk is – mióta Kai eltűnt, azóta senkivel nem érzed magad biztonságban. S a hirtelen ébredések bizony néha tévedésre és pofonokra adtak okot...

A kereskedő feltehetőleg kissé orror rád ahogy leverted az árakat azzal, hogy beígérted neki, hogy ő is hasonlóan fog járni, ha nem teszi. Pedig eleinte úgy tűnt, hogy elég neki pár kedves szó, de sajnos nem így volt – komoly árengedményt nem volt hajandó adni némi fenyegető magatartás nélkül – de sebaj, valószínűleg amúgy sem akarsz ide költözni, hogy számítson.

A whiskey. Jó társ lehet bánkódásnál, vagy akár ünneplésnél is, ahogy jelen esetben is. Azt pedig ki tilthatná meg, hogy ezzel a finom nedüvel jutalmazd magad – akár többször is? A harmincas éveiben járó pultost már pár napja ismered – s miközben ő szélesen vigyorogva a szemeivel simogatja a számára diszkréten felfedett látványt, tudatja veled azt, amire igazán kíváncsi vagy


– miszerint, hogy ki is a Papa-yaaa kapitánya.

A vagány télapó lehet, hogy jóképű vagy vonzó volt, de az már inkább a távoli legendák ködébe vész. Erősen kopaszodó társa is eléggé benne jár már a korban – igaz, ő borotválja gyűrött arcát. Első ránézésre az ötvenes éveit taposhatja, s ha gyereke nem is, de tekintélyes hasa biztos van, melyet itteni tradíció-gyanús szokás szerint nagykockás inggel visel. Az ivó többi vendége pedig minden kétséget kizáróan helyi. A pultnál éppenséggel két harmincas-negyvenes, kissé pocakos férfi arról beszélget melletted, hogy a papaya bort, vagy a lekvárt lehet-e gazdaságosabban piacra dobni? Mert ugye abban mindketten egyetértenek, hogy a kissé rohadt papayát így lehet a legjobban hasznosítani, mert a népeknek odakünn mindegy, hogy mit esznek vagy isznak...
A billiárd asztaloknál már ránézésre fiatalabb és jobb a felhozatal, s láthatóan bunkóbb is – az egyik macsóbb srác mint a mosogatórongyot rángatja ide-oda a mellette álló csinosabb lányt – aki elég hamar megelégeli, s tíz körömmel esik neki a pasinak, aki erre akkora pofonban részesíti, hogy a lánynak az asztalba kell kapaszkodnia, hogy el ne essen. Melletted a „jótét” gazdák egyike csak annyit mond erre, hogy az asszony verve jó, mire a másik egyetértőn bólogat. Tömören fogamazva  úgy tűnik, hogy a szalon vidéki sutyókkal van tele. Közben a Papa-yaaa kapitányának társasága feltápszkodik az asztaltól, s a mellékhelyiség fele veszi az irányt.
A kapitányhoz lejtve beleülsz az ölébe. A kapitány felől némi whiskey illat csapja meg az orrodat, s némi huncutság csillan a szemeiben, aztán érzed, ahogy megkomolyodik – talán mert a keze most lelt rá az egyik fegyvertokra.

-Hey, Jinxy! - emeli meg feléd a kitöltött kupicát
-Az emberedet akarod féltékennyé tenni? Vagy mit keresel itt? - kérdezi kíváncsian, és felhajtja az italt
-Mert évek óta elkerülnek ám a csinos hölgyek – kivéve ha akarnak valamit – kacsint rád
-De te úgy látom, te nem a pénzemet akarod... - gyanakszik kissé a kapitány, hogy ha nem magadat árulod, hogy akkor mibe is akarod belerángatni.
-S nem is vagy helyi – őket évek óta ismerem, s egy ilyen csinos jányt biztos észrevettem volna – még ha nem is látok már olyan jól – bókol egy kicsit.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Az Ezüst Utazó

  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2643
  • Aktivitás:
    2%
  • Karma 0
Re:Take the Lead
« Válasz #5 Dátum: 2016. Szeptember 14. 08:45:53 »
Egy nappal az indulás előtt a mamám elcipelt vásárolni a legnagyobb üzletközpontba az Arielen. Valószínűleg szeretett volna még néhány órát velem tölteni mielőtt még elutazom. De legalább tőle nem kellett végighallgatnom amit a mentoromtól akitől még sikeresen elcsórtam a méregdrága tollát. Régen kinéztem már magamnak csak most sikerült egy olcsó utánzatot szerezi helyette. Amíg az akták között között kotorászott elfordulva addig cseréltem ki, igaz figyelt a kamera de úgysem látom többet, ő sem engem, és ami jár az jár! Ha már elküld a világ végére.

Anyám becipel egy boltba ahol szerinte olyan ruhákat árulnak amiket azok hordanak ahová megyek. Egy kígyóbőr csizma két nagyon szűk farmer hasított disznóbőr öv hatalmas övcsattal és kék fehér kockás ing és egy szintén szintén hasított bőr mellény amiről elől hátul rojtok lógnak le kerül be a próbafülkébe. Én persze mindent felpróbálok anyám hadd örüljön. Az eladóval egyaránt lelkendeznek minden milyen jól áll, szerintem viszont úgy úgy nézek ki mint egy tehenészlány aki éppen fejni készül.

Némi huzavona után megegyezünk egy fekete marhabőr csizmában ami nem ázik át, egy legalább két mérettel nagyobb farmerban három váltás alsóneműben, a többi cucc marad. Így visszagondolva a kabátot már bánom, hogy nem vetem meg.
Esőkabátom van de itt semmit nem ér. Anyám még templomba is el akar ráncigálni de leszögeztem, hogy az ki van zárva. Nem fogok üldögélni egy rakás "vén szatyor" között akik mindenáron túl akarják énekelni a kántort. A többi hülyeségeikről ne is beszéljek.

Szóval elcsomagolom azt a kevés holmim, és másnap már indulok is. Apám már nagyon rég nem beszél velem, mióta megtudta hogy lopok és hazudok. Anya eljött a hajóhoz jól megölelgetett amit nem vettem jó néven, soha nem szerettem az ilyesmit. És a kezembe nyomta a hegedűjét. Hozzátette pár dalt már ismerek de azért ott van a tokban néhány kotta. Beleerőltette a bőröndbe.

Egész úton azért imádkoztam a tudomány szelleméhez, hogy ez az összevissza tákolt hajó ne zuhanjon le. Ideérve Oranewille-be szétnézek, sehol senki csak egy sáros földút. Még életemben nem káromkodtam, hallottam másoktól elég cifrákat, de a negyedórás gyaloglás alatt az összes szidást elővettem és végigkiabáltam. Amikor a bőröndöm kereke kiesett akkor meg pláne.

Végre fények, és az a saloon amit a pilóta mondott. Néhány hapsi áll a teraszon pontosan tudom mimet nézik, de nem érdekel. Van valami halvány fogalmam hogy mit mondott, erős tájszólásban beszél, még szokni kell. Egyenlőre kávét akarok de nagyon!

Bemegyek a Saloonba és örömmel konstatálom, hogy a csizma jó vásár volt, kicsit sáros de nem ázott át, majd végig egészen a pultig, úgy döntök egyenlőre nem árulom el ki vagyok csak ha valaki kérdezi de eddig senkit nem érdekel Előbb vagy utóbb valaki majd csak rákérdez.
Kávét kérek a pultostól, és étlapot.
Szállást ráérek később is keresni amint rájövök mi az a "Ződ mote"? Lehet hogy Zöld Motel? Lehet.
-Hol az a kávé? Én főzzem le? Itt fogok elaludni!


Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3640
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Take the Lead
« Válasz #6 Dátum: 2016. Szeptember 14. 20:30:44 »
Roxana

Maga a bevásárló központ is hol máshol, mint a legnagyobb város egyik felhőkarcolójának belsejében kapott helyet
ahol 118 emeleten lehet válogatni a verzum majd minden termékéből.

A jól ismert sörnyitótól a ruhákon, sportszereken, ételeken át a moduláris házakig, űrhajókig és szexrobotokig minden kapható. Vagy legalábbis majdnem minden. Anyukád igencsak komolyan veszi, hogy felkészülten indulj el az útra. Boltból be, boltból ki – amíg meg nem találjátok a „megfelelőt”

Az üzletbe lépve megjelenik Ayla

(ez egy program, ami hozzáfér az eddigi vásárlásaid listájához, és ez alapján próbál meg további termékeket javasolni) a legközelebbi kivetítőn, s megszólít téged
-Miss Dent! Örülünk a látogatásának! Az eddigi vásárlásai alapján van néhány új termékünk, ami érdekelheti Önt! A szkennelés alapján még mindig ugyanazok a méretek lesznek megfelelőek amiket eddig is vásárolt, de prognózisunk alapján javasoljuk megfontolni az eggyel nagyobb szám vásárlását is – ami fél év múlva pont megfelelő lesz - ha tartja ezt a súlygyarapodási ütemet. Mivel még mindig szemüveget hord, had ajánljuk a figyelmébe a korrekciós műtétet, melyet két szinttel feljebb most 20% kedvezménnyel vállal az Opik-Med – kezd bele a személyre szabott reklámba. A szóáradatot az töri meg, hogy édesanyád felemeli a kezét.
-A Greenleaf divatja érdekelne – mondja, mire Ayla röviden válaszol
-Nincs konkrét találat. Javaslom nézze meg a Peremvilágokon legnagyobb mennyiségben eladott ruhák stílusát – gyullad ki egy lámpa, és megvilágít egy szobányi területet a bolton belül. Erre ér ide a hús-vér eladó, aki innentől átveszi Aylától az szót, s segít megtalálni a megfelelő méretű és színű ruhadarabokat. Igaz, a kabáton gondolkodtál, de az eladó jól értesülten közölte, hogy éjjel sem megy tizennyolc fok alá a hőmérséklet Greenleaf-en. Azt viszont elfelejtette mondani, hogy sokszor esik, és a páratartalom eléri a 90%-ot.

Amikor közölted, hogy templomba, oda nem vagy hajlandó menni, édesanyád felsóhajt

-Jajj, pedig ilyen hosszú útra úgy illik elindulni, hogy az ember meggyónta bűneit – fedi fel az elképzelését, hogy miért is kéne neked oda menni. No igen, régebben volt lehetőséged minden héten elmenni vele, hogy átessél ezen a tortúrán, amíg lázadó tiniként meg nem tanultál nemet mondani. Ráadásul arra is rájöttél, hogy ha elhallgatsz dolgokat a pap előtt, sokkal könnyebben szabadulsz – s jóval kevesebb penitenciát szab ki rád.

Az űrkikötőben a szövetség hatalmas kereskedelmi hajójának árnyékában elbúcsúzol anyukádtól – aki igencsak küszködik a sírás visszatartásával – apád viszont otthon maradt – anyukád szerint azt mondta, hogy nem érdekli az, hogy elmész, de tudja, hogy nem mond igazat. Aztán a hegedűtok és benne a hegedű – ami már egy ideje szemet szúrt, hogy mégis minek hozta ide magával hozzád került – hogy legyen min gyakorolnod, és ha máskor nem is, de legalább olyankor jusson az eszedbe.

A caplatás monoton cuppogását elnyeli az eső zaja, miközben a bőrönddel magad mögött olyan nyomot hagysz a sárban, mint valami túlméretes csiga. A kiabálásra nem sok válasz érkezik, csak innen-onnan néhány nem túl lelkes kutya ugat meg. Amikor kiesett a bőrönd kereke, rövid keresgélés után megtalálod ugyan a sárban, de rajtad áll, hogy később akarsz-e vele foglalkozni, vagy ha már elváltatok egymástól, itt is hagyod.

A teraszon ácsorgók nem veszik a szívükre, hogy nem álltál velük szóba – átvágva köztük belépsz a szalonba. A csizma jól vizsgázott – nem ázott át. Azért talán mégsem teljesen felhőtlen az örömöd, mert a hajadból csordogáló víz miután találkozott átázott inged vizével, együtt folytatják útjukat a hátadon, hasadon lefele, hogy aztán a combjaidon, lábaidon végigfolyva a csizmád belsejében gyűljön össze. Ami mint nagyszerű vízhatlan darab, meg is tartja...
Diszkrét, de érdekes alakú sár és vízfoltokat hagyva magad mögött eljutsz a pultig, ahol az étlapot illető kérésednek a harmincas éveiben járó férfi szó nélkül eleget tesz – miközben inkább a padlón hagyott nyomaidat elemzi.

-Esik – közli az eredményt – mintha te nem is szó szerint bőrig ázva támaszkodnál a pultnak vele szemben. Aztán alaposabban megnéz magának – s megtisztelve érezheted magad, mert először az arcodat veszi szemügyre, és csak utána siklik lejjebb a tekintete. A sürgető kérdésedre úgy tűnik, hogy felismer – te vagy a fizető vendég!
-Nyugalom anyukám! - nyúl a jobbra eső kávégép fele, s megnyom rajta egy gombot. A gép megnyugtató hangon felbúg, és valami sötét folyadékot köhög az oda készített csészébe. Az elkészült terméket eléd rakja, ami erős kávéillattal kényeztet
– papayakrémet vagy cukrot bele? -Tolja eléd a lehetőségeket. Körbe nézve úgy tűnik, hogy jó forgalom van – tíz után lehet, de még mindig majdnem tele van – harminc-negyven ember lehet idebent. Itt a pultnál a harmincas férfiak támaszkodnak, és beszélgetnek. Az asztaloknál már vegyes a kép – fiatal, öreg, középkorú mind megtalálható köztük. Beszélgetnek, kártyáznak, isznak, vagy épp esznek valamit. Hátul a billiárd részen viszont jórészt a fiatalok uralják a helyet – a zene ellenére néha idáig hallatszik egy-egy harsányabb röhögés. Aztán, amikor belekortyolsz a kávédban, a pultos megkérdezi
-Hosszú Georgehoz jött? Csak mer' ő rendelet feleséget... - próbál meg némi beszélgetést kezdeményezni.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Take the Lead
« Válasz #7 Dátum: 2016. Szeptember 16. 11:41:09 »
Rina

Ki tudja milyen mélyre kéne ásni a múltamban, hogy valaki megértse mit, miért és pont úgy teszek, amit, mert és ahogyan végül megtörténik.
Huh. Ez kemény gondolat volt.
Megizzasztott.
De mit is mondhatnék, nincs oly erő a ’Verzumban ami megállíthat!
Ezért mosolygok folyton, ami igen örömteli dolog!
Máskor – egyesek szerint – ez meglehetősen idegesítő tud lenni.

Mindenesetre az irányítás, na, az egy jó dolog!
Legyen az egy ostoba kölyök, egy arrogáns hím vagy egy öntelt nőszemély.
Nem, a gépekhez nem értek.
Akárhogyan is legyen, ez (is) olyan dolog, ami akkor a legjobb, ha megoszthatod valakivel.
A bátyussal.
A valaki olyan, személytelen.

De most nem pillant rám azzal az igéző szempárral, nem szól csendesen mégis borzongással eltöltő mély baritonján
Nem érint meg finoman, amitől mindig összerezze(n)nek, mintha ostorcsapás ért volna
(valójában csak statikus elektromosság, de szépen csattan, amikor kisül)
Ezeket a különleges tulajdonságokat kerestem mindenhol, de hiába minden próbálkozás, még gyenge utánzatok se voltak.
Kivéve talán egyet.
Na azt tudta, hogyan kell a fájdalmat gyönyörre váltani!
Majdnem jó volt.

Gondolhatnék arra mi is történt a kereskedőnél, de igazából mióta megvan amit akartam…

Inkább fontosabb dolgokkal foglalkozom, mint a jég és a borostyán nedű, amit amúgy whiskeynek is becéznek.
Szeretek rá úgy gondolni, mint akaratoldó, hangulatfokozó és effélék.
Az önállóság, egyedüllét és magány mellet remek társ, könnyen repülnek a percek.
No persze nem annyira, hogy ne tudjak magamról, de az nem baj, ha legurul pár toroksimító korty.
A szórakozás mellett a nehézségek nevű kihívás szokott társamul szegődni, de ez utóbbit nem csípem annyira.

Hiányzol tesó.

A pultos jó arc, mindig amint meglát, már tudja, hogyan vehet le a lábamról.
Ilyenkor mindig székre teszem magam, aztán koccintunk és összevigyorgunk, mintha tudnánk valamit, amit más nem.
S ez így is van! Én tudom, hogy ő nem tudja, hogy én miért vigyorgok annyit.
De ettől jó a kedve és persze teljes mértékben rám figyel.
A figyelem jó dolog.
Legtöbbször pont oda megy, ahova én gondolom, amit ők látni akarnak.
Nem zavar, hogy nem tudnak szemkontaktust tartani.

A szépség relatív azt mondják.
Azt hallottam a relatív az egy elmélet.
Bizonyára egy ilyen olajos-zsírfoltos-overállos egyén ezt jobban tudja.
Engem meg nem érdekel.
Nem úgy a Papa-ya kapitány.
Érdekelne a gyümölcs is, de az nem képes arra, amire nekem kell.
Vagy… mégis? Ha érted mire gondolok…

Azt is hallottam, hogy a nagy has valójában a szex-gép üzemanyagtartálya.
Erre az elméletre nem most fogunk rácáfolni, de cserében megerősítést sem fog nyerni.
Más nem is érdekel most, mint az, hogy koccintsak.
Így nem zavartatom magam a többi vendéggel vagy azzal mit csinálnak.
No persze hazugság lenne azt állítani nem figyeltem meg és mértem fel őket, de…
Az összekoccanó poharak hangja sokkal jobb kedvre derít!

/Angol/ Amiből lehet lekvárt, abból lehet pálinkát is! S az utóbbi akár ágyas is lehet!

Segítem ki a két fickót, akik igen nagy dilemmával néztek szembe, így a Kapitánnyal már teljes nyugalommal ihattam.
Majdnem.
A Billiárdos népség igen hangos és erőszakos, mely tulajdonképpen elég vonzó számomra, de sajnos nem csatlakozhatom.
Fontosabb a bátyám, mint az, hogy feltöröljem a padlót ezekkel az embereknek látszó egyénekkel.
Pedig…
No de, mint mondottam volt a koccintás hangja!

Viszont a két öregre vetettem egy „kedves” pillantást, akik a nők és a fizikai erőszak közti kapcsolatot feszegették!
Szépen mondtam mi?
Ez az öl dolog amúgy nagyon finom tud lenni.
Forró és olykor bizony beteljesülés-szerű érzés is követheti
A kérdés az, hogy penge vagy pisztoly volt amivel véghez vitted.
Hm? Nem erre gondoltál?

Mivel a fegyvereim helyenként útban lehetnének, ezért a pult mögött kaptak most helyet, kivéve a késemet, amit a mellényembe rejtettem.
Az az igazság, hogy a kezeimben lévő pohár és üveg épp elég szokott lenni, nem beszélve a textilről, amit ha kell dobófegyverként is bevethetek.
Most beérem azzal, hogy koccintás után – immáron egy üvegtől megszabadulva (asztalra téve) – mellkason támaszkodjam, hiszen az egy igen stabil dolog tud lenni (például) egy ilyen hordó esetében.

/Angol/ Te hízelegsz! – mosolygok rá, miután Jinxyként becézett – Vagy mit… - azt keresek itt, azt is széles vigyorral – Akkor azok a csinos hölgyek nem látták azt, amit én! – bókolok viszont, majd a pénz témát átugorva – Bűnös! – ismerem el a nem idevalósit – és valóban akarok valamit! – töltök még egy pohárral – Igyunk! – koccinthatunk megint, kortyolgassunk csak, sok van még az üvegben – A csinos hölgyre… rám!

Nem elérhető Az Ezüst Utazó

  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2643
  • Aktivitás:
    2%
  • Karma 0
Re:Take the Lead
« Válasz #8 Dátum: 2016. Szeptember 17. 09:40:57 »
Tudom hogy esik ezt válaszra se méltatom onnan jövök.
Az Arielen rengeteg jógaoktatás folyt néha benézhettem volna az egyikre akkor most nem lennék ennyire ideges. Ettől a "Nyugalom anyukámtól" újra frászt kapok.
"Nagy levegő, még egy és még egy" Beszív és kifúj, Beszív és kifúj.
-Cukrot egyet! És még egy kávét ugyanígy! - az étlapról kikeresem a legegyszerűbbet.
-Kérek egy adag sült krumplit is. - elveszek egy szalvétát mert a szemüvegem bepárásodott és áttörölgetem. A pultos kérdezősködik ki vagyok eléggé melléfogott.

Ezek a kiszolgálók afféle helyi mindentudók bolygótól függetlenül. Érdemes velük jóban lenni ezért bár a kedveskedés nem az én asztalom jobb lesz modort váltani. Kétféle verziót tudok elképzelni ha elárulom a pultosnak ki vagyok.
Ő elkiáltja magát: "hej mindenki itt az új doki!" Mindenki ideverődik jól megnéznek maguknak remélhetőleg nyaktól felfelé és egymás szavába vágva kérdik ki vagyok honnan jöttem és miért kellett ilyen sokáig várni rám.
A másik: az eleje ugyanaz mindenki felnéz de utána folyatják azt amit elkezdtek.
Én az utóbbira tippelnék. Na de lássuk mi fog történni.
-Nem ismerem azt a bizonyos Hosszú George-t de előbb vagy utóbb úgyis találkozni fogunk ha lesz valami baja. - hagyok fél perc  hatásszünetet hadd agyaljon mégis ki lehetek. Nyugodtan kevergetem a kávémat.
Addig nézem a helyieket, az áruházban azokat a ruhákat amiket rám akartak tukmálni pont megfeleltek volna ide. Szinte mindenkin kockás ing kígyó vagy krokodilbőr csizma van és akkora övcsat hogy csodálom hogy le tudnak ülni velük. Olyan fura karimás kalapok is vannak rajtuk amit le nem vennének soha.
-A nevem Dr. Roxana Dent, maguk kérvényezték új orvosért már fél éve kicsit sokáig tartott de itt vagyok.


Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3640
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Take the Lead
« Válasz #9 Dátum: 2016. Szeptember 18. 17:13:10 »
Rina

Kai-ra mindig rábízhattad magad - ha nála volt az irányítás, úgy csinálta, hogy mindkettőtöknek jó legyen. S kész volt mindig testvériesen osztozkodni - még akkor is, ha mások hozzátok csapódtak átmenetileg. Ahogy például a nehézségek ellenére a tizenkilencedik születésnapodon három barátotokkal tettétek - az emlék mind a mai napig melegséggel tölt el, ha rá gondolsz. De persze ha úgy alakult, örömmel hagyta rád az események alakítását - hiszen tudta, hogy vakon megbízhat benned - nem fogsz csalódást okozni.

Az elmúlt hónapok bebizonyították, hogy mennyire különleges - senki nem tudta benned megfelelően betölteni a helyét. Vagy túl puhák, vagy túlságosan és feleslegesen durvák voltak, de attól a kedvelhető rosszfiús típustól mindegyik igencsak távol volt. Amelyik vagányan - néha gyengéd erőszakkal ha rászolgáltál - szeret téged és oltalmaz.
Azért volt, aki majdnem elbűvölt


Nayshya

Őt Beylixen, a Pub-Lick nevű éjszakai klubban pillantottad meg, s a műsora igencsak felszította a vágyaidat, melyben egy ázsiai lánnyal kényeztették egymást. Eredetileg az egyik hajó kapitányával akartál beszélni, de lemaradtál a találkozóról - igaz, megérte.
A párduc testű, fekete bőrű szépség határozott dominának bizonyult - pontosan tudta, hogyan bánjon veled - amit nem sokan mondhatnak el magukról. Akárhányszor eszedbe jut a kéj, amiben részesített, az amúgy sem csekély libidódat még jobban felcsigázza. Igaz, hogy emlékezetes (s téged kedvcsinálóként ingyenes) éjszakával ajándékozott meg, valami hiányzott. Bár nagyszerűen ért ahhoz, hogy korbácsolja fel és elégítse ki a vágyaidat, de a feltétlen szeretet érzése hiányzott, ráadásul egyértelműen közölte, hogy a férfiakat ki nem állhatja. Pedig...

A pultos sem annyira szörnyű. Igaz, nem is egy nagy durranás - egyszerű, mint a faék, de azért izgató látni, ahogy a pupillái kitágulnak, akárhányszor az inged alatt megbúvó szépségekre néz.

A pultnál rád néznek, amikor felveted az ágyas pálinkát.

-Végül is, csak cukor kérdése... válaszolja az egyik az ötletre.
-Ja, de a tömény szeszre a Szövetség büntetőadót vetett ki - szúrja közbe a másik szakértő

Azért nem sokkal később kényszeredetten elhallgatnak, amikor rájuk nézel. Úgy tűnik, hogy pontosan el tudják képzelni, mire gondolhatsz.
Pedig nem biztos...
Azt már megtapasztalhattad, hogy ha testközelből végzel valakivel az nem hagy hidegen. Minél nehezebb dolgod volt vele, annál forróbb az érzés öltájon - melyet leginkább talán egy szenvedélyes szeretkezéssel lehet csillapítani.   
De hogy ez a kettő lázba hozna, azt erősen kétled.

No igen, a papaya... Sok mindenre lehet használni - lehet belőle lekvárt, bort, sőt pálinkát is főzni, de egy valamire egyértelműen alkalmatlan - hogy pilótaként elrepítsen egy másik bolygóra. Pont ezért foglalkozol inkább Papa-yával. Akiben megerősíted a hitet, hogy többé-kevésbé jól mért fel téged.
Az észrevételedre, hogy hízeleg, nem is mond semmit, ám kissé megnyugszik, amikor elárulod - nem kell arra készülnie, hogy egy mérges ifjú bukkan fel hirtelen az asztalotok mellett.
A bókodra feltehetőleg elvigyorodik - gondolod, mivel csak a szakáll mozgását látod. Az újabb körre koccint veled egyet, de ezt már nem dönti le, hanem ráérősen ízlelgeti, s várja, hogy esetleg előhozakodj azzal - mit is szeretnél pont tőle.
Közben kintről új szerzet érkezik - egyértelmű, hogy nem helyi. A ruhái mind vadonat újnak tűnnek - túl élénkek a színek és nincsenek megkopva. A rommá ázott fiatal, szemüveges szőkeség egy fél keréken húzza maga után a bőröndjét, és a korábbi helyedre ül a pultnál. A jelek szerint elég durcás a világra.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3640
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Take the Lead
« Válasz #10 Dátum: 2016. Szeptember 18. 17:55:06 »
Roxana

A pultos észre sem veszi, hogy felidegesített – úgy tűnik, hogy itt alapjáraton bunkó mindenki. Csak  azt nem érted még, hogy ennyi felfegyverzett tapló hogyhogy nem lövi halomra egymást? Talán mert észre sem veszik, hogy a másik megsértette? A pultos a közeledbe tolt tálcára mutat, amin két csésze van, kanalakkal. Az egyik tartalma cukorra hasonlít, a másik pedig valami sárgás trutymó.
– A cukor. Szolgálja ki magát – válaszolja. A sült krumplira bólint, majd az előtte heverő billentyűzeten megnyom egy gombot – ezzel részéről megtörtént a rendelés felvétele. Újra a kávégép fele fordul, s új csészét tesz a kifolyó alá, majd ismételten megnyomja a gombot. Ismét rövid bugyborékolás közepette telik meg a csésze, amit az előző mellé rak eléd. A szemüvegedet törölgetve válaszolsz neki. A válaszodat pár másodpercig emészti, aztán kiböki a megfejtést.
-Biztosítási ügynök? - kérdezi – Tavaly például kukacok zabálták fel a termés felét, szóval lehet, hogy tud üzletet kötni a gazdákkal...
Ezzel ott hagy, hogy a pult másik végén egy kissé kapatos fiatalnak töltsön négy korsó sört, amivel az felszerelkezve megindul vissza a biliárdozók fele. Amikor a pultos visszaér, eléd tesz egy tál forró, frissen sütött krumplit – amit a pult mögül nyíló konyhából adtak ki neki. Az aranyló csíkokra vágott burgonya kellemes illata meghozza az étvágyadat.
Ahogy elárulod, hogy te van az új orvos a pultos bólint, ami a kérvényt illeti.

-Valóban volt ilyen.
-Ja, de mi urológust kértünk – szól közbe az eddig egymással beszélgető két harmincas férfiből az egyik. Erre a társa is végignéz rajtad.
-Szerencséd van, elég kicsi a keze... - teszi hozzá röhögve.
Úgy tűnik, hogy az Arielen elcsent toll egyáltalán nincs egálban azzal a kellemetlenséggel, amit a mentorodnak köszönhetsz ezzel a „nagyszerű” munkahellyel. Azt, hogy te ide orvosnak érkeztél, talán ők hárman hallották meg – a pultos és a melletted ülő két férfi. A szalon többi vendége a zenének köszönhetően még nem értesült erről a hírről. De úgy véled, hogy nem kell félned – egy ilyen helyen a pletyka gyorsabban terjed, mint egy tűzvész.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Az Ezüst Utazó

  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2643
  • Aktivitás:
    2%
  • Karma 0
Re:Take the Lead
« Válasz #11 Dátum: 2016. Szeptember 20. 09:29:46 »
Végre megkapom a jól megérdemelt kávémat és mellé a cukros csésze meg egy másik valami sárgás izé. Egyenlőre még nem tudom mi Nem kérdezem félek megint valami olyat mond amivel csak felbosszant. Egy kanál cukrot teszek a kávémba és kavargatom várva a következő adagot. Belenyalok a sárgás valamibe olyan édes mint a méz, de nem az.
Megint beugrik egy emlék, a szobatársammal volt egy ősöreg elektromos kávéfőzőnk leginkább én használtam. A szobatársnőm meg volt fázva "beszerezem" a magam módján egy rakat mézet meg citromos teafüvet ellenben elfogyott a cukrunk. A helyi bolt zárva volt nekem meg már nem volt kedvem "még egy kört menni". Mézet tettem a kávémba, ez is édes az is édes alapon. Az íze valami leírhatatlanul pocsék volt.
Ez a sárga akármi is ilyen lehet, tehát maradok a cukornál.
A sült krumplit úgyis elsózták majd eszem vele a sárgát, mint valami édes sós ételt.
Megfordult a fejemben, hogy nem kellene már az első estén kiteregetni a lapjaimat de pont biztosítási ügynök? Annak nézek ki? Ráadásul már mondtam mi vagyok.
"Ezek hülyék"
Amúgy meg kit érdekelnek az idióta történeteik kukacokról, később még lehet ránézek azokra a földekre, értek hozzá egyenlőre maradnék az eredeti szakmámnál.
Idecsapódik még két bunkó, hogy ők bizony urológust kértek és, hogy szerencséjükre milyen kicsi a kezem,  ez de milyen jó nekik!
-Általános orvos vagyok menni fog, és sok más betegség gyógyítása is. Hiszen ezért vagyok itt!-Igyekszem kedves de semmikép sem lekezelő hangon beszélni francnak hiányzik hogy már az estén kinyírjanak.
Végeztem mind a kávémmal mind a sárga trutyival és a krumplival is. Elérkezettnek látom az időt a távozásra. Abba a Zöld Motelba, vagy hová. Van egy olyan érzésem hogy itt a kérem, köszönöm, legyen szíves, és hasonló szavak kifejezések nincsenek divatban. Még egyszer sem hallottam félő én hiába mondogatom attól még más nem teszi. Lehet már elindult a pletyka az új orvosról, de akárhogy is nézelődöm nem nagyon törik kezük lábuk, hogy megismerjenek. Újra a pultoshoz fordulok.
-Kérem kellene nekem egy fuvar abba a Zöld Motelba ha lehet minél sürgősebben, nem tudom hol van, eléggé elfáradtam hosszú volt az út idáig és jó lenne már aludni! Tudna ajánlani valakit? 
 

 





Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Take the Lead
« Válasz #12 Dátum: 2016. Szeptember 22. 17:06:57 »
Rina

Az ember hamar megtanulja, hogy ki az akiben megbízhat és…
Esetemben, csak egy személlyel kapcsolatban érzem ezt.
Biztos vagyok abban, hogy ez fordítva igaz.
Cainan Carwyn.

Miközben a Kapitány fickósodik, azon tűnődőm, hogy engem mi hozott utoljára igazán lázba.
Eltekintve persze attól a mocsári láztól, amit néhány napra magához ölelt.
A Beylixig kell visszautaznom, egészen azon éjszakai klubba, ami puszta nevével képes volt magához édesgetni.
A Pub-Lick olyan jól hangzott, hogy nyelvem hegyével nedvesítettem ajkakat.

Odabent fogadott mindaz, amire oly nagyon vártam, amit annyira akartam és…
Ami azt illeti, egyetlen szépséghibája azért volt a dolognak.
Na jó, kettő.
Az egyik az volt, hogy nem volt (iker)testvére…

Ez az ében, aki mintaszerű ellentéte a hópárducnak, tökéletesen összeillett vele.
A harmonikus rezonancica talán azért vibrált oly impulzívan,
Lehetséges, hogy ezért vonzódtunk, tapadtunk oly erősen össze,
S emiatt lehetett oly nehéz az elválás…

Itt megemlíthetnék egy találkozót, amiről úgy maradtam le, hogy még most sem jut eszembe, hogy el kellett volna rá mennem…

Elmentem.
Először az ázsiai lánnyal.
Majd hívtuk a kényeztető párját is.
Ezt a fekete démont, akivel…

A második hiba abból adódott, hogy nem volt velem az egyetlen személy, akivel mindezt meg akartam osztani.
Nem érezhettem az ösztönös késztetést, hogy engedjek vagy irányítsak, hogy keressem a tekintetét, mit szeretne…
Hiába korbácsoltam vágyakat, vöröslő csíkokat tíz-karommal és harapdáltam kedvemre apró fájdalmas szisszenéseket csalva…
Az egész, olyan volt, mint amikor részt veszel egy rítusban amiben minden tökéletesnek tűnik és mégis hiányérzeted van.

Az „itt és most”ban szomjazó ajkakkal illetem a poharat, finoman emelem az állam és lassan kortyolok.
Ujjbeggyel érintem az eltévedt cseppet, hogy aztán nyelvem hegyével simítva tüntessem el azt.
Ezt követi az ártatlan tekintet melyben nem kevés pajzán huncutság izzik.
Lehet nem is annyira bűntelen az a pillantás?

/Angol/ Amelyikről tud, arra igen! – osztottam meg a bölcsességemet a két öregekkel jókedvűen.

A Papa-ya elég kelletlen alak. Nem nagyon élvezi a pillanatot, inkább tüntetőleg kortyolgat.
Nem az ízért, vagy mert bőven lenne ideje ilyesmire, hanem mert sürgetni akar.
Ez egy rossz pont!
Úgy döntök, hogy még kicsit váratom, ízlelgesse csak a különlegességet, amiben része lehet!

Ekkor érkezik valami eltévedt szerzet.
Valami újgazdag turista, aki a kelleténél nagyobb kanyart vett valahol és erre még nem döbbent rá.
Pillantás kell, egyetlen, hogy felmérjem a jövevényben rejtező potenciált.
Nem túl sok az amit látok, de van benne valami dac, ami elég érdekesnek tűnik, hogy még egy percig foglalkozzak vele.

/Angol/ Gondoltam egyet, hogy hosszabb ideig is élvezném a társaságodat. – tűnődve kicsit, majd mosolyogva folytatnám – Talán valami hűvösebb helyre! Jegesre, ahol ki vannak éhezve... – kis hatásszünet – Papaya-ra!

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3640
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Take the Lead
« Válasz #13 Dátum: 2016. Szeptember 26. 20:04:56 »
Roxana

Amint befejezted a kései vacsorádat, és felteszed a pultosnak a kérdést, látszik, hogy komolyan elgondolkozik, mintha azt próbálná megfejteni, hogy mit is kértél. Végül egy-két másodpercnyi gondolkodás után bólint, s a pult másik végéhez megy, és egy ott ülő fiatal sráccal kezd el beszélni. Végül mind a pultos, mind a srác visszasétál hozzád. A srác talán ha húsz lehet, erősen napbarnított, vékony, fekete hajú. Kockás inget, farmert, és bakancsot, valamint pimasz vigyort visel, ahogy végignéz rajtad. A csaposba szorult annyi jó érzés, hogy bemutat egymásnak titeket.
-Ed, ő az az orvos csaj, Dent – int feléd, aztán fordul a kocka
-Ő meg itt Ed. Ő fogja elkísérni a motelhoz – ezzel lezártnak tekinti a dolgot, és ott hagy titeket. Azért még hallod, hogy a két korábbi beszélgető társad egyike félhangosan megjegyzi a másiknak
-Hát Ed valóban nem egy tenyészbika, úgyhogy lehet, hogy tényleg bealszik mellette...
-Te már csak tudod – röhög fel a másik, mire Ed és az előbbi véleményező is beint neki.
-Na, menjünk! - javasolja neked Ed, és megindul az ajtó fele.

Kint a teraszon felsóhajt, amikor látja, hogy ömlik, és odalép a falra szerelt fogashoz, és némi válogatás után egy esernyőt húz elő az esőkabátok rengetegéből. Kinyitja, majd a kezedbe nyomja

-Add ezt a szart -  és a bőröndöt átveszi. Az oldalán nekivágsz újra a csúszós, cuppogós utcának, miközben Ed cipeli a bőröndödet, és másik kezével meg egy elemlámpával próbálja meg kitapogatni előttetek az utat – de ez az eső miatt elég reménytelen.
-Szóval te valami fogorvos-féle vagy? -Érdeklődik -Mármint a dr. Dent a Dentistből jött? - kérdezi. Ha hajlandó vagy szóba állni vele, tovább beszél
-Látszik, hogy új csibe vagy itt, úgyhogy egyet fogadj meg – eleinte ne kószálj el egyedül a faluból. Az erdő nagy, és nem biztos, hogy megtalálnak – az emberek. Már ha keresnek... Bár te jó bőrnek tűnsz, hogy utánad menjenek páran. Szeretik a hálás pipiket – ha érted, mire gondolok...

Választ nem nagyon vár, s egy sárgás fénytócsához értek, ami egy üvegajtó. Belépve egy hajópadlós recepció fogad, ahol az ócska pult mögötti székben egy gömbölydedebb, negyvenes nő ücsörög, és miközben valami kvízt néz, a pulton lévő tálból pattogatott kukoricát eszik. Rátok néz, ahogy beléptek
-Ed?
-Üdv, Mary! Szoba kéne.
-Tíz dolcsi egy óra – válaszolja.
-Nem dugni fogunk – teszi le Ed a bőröndöt
-Ez legyen a te bajod – akkor is tíz dolcsi egy óra – köti az ebet a karóhoz.
-Ő itt Dent – meg akar szállni – pontosít Ed. Mary erre végignéz rajtad, aztán pár szem pattogatott kukorica elfogyasztása után végre hozzád szól
-Üdv a Zöld Motelban! Én Mary vagyok, s én adom ki a szobákat. Egy nap tíz dolcsi. Ebben nincs benne az étkezés – azt megoldhatja a szalonban. Ellenben van tévé, saját fürdőszoba, és napi egy takarítás a szobában. Ha érdekli, akkor fizet, ha nem, akkor pedig nyugodtan nézzen szét a konkurenciánál. Például a Pálma-motelban.
-Az a másik faluban van, hatvan mérföldre – világosít fel Ed – Az a legközelebbi...
Mary csak biccent, hogy valóban így van, ahogy Ed mondja. A pénz leszámolása után odaadja a hatos számú kulcsot.
-Jó pihenést! - teszi még hozzá

Ed ismét felkapja a bőröndöt, és kisétál veled a szobáig, melynek az ajtaja egy keskeny tornácra nyílik, mint a többinek.

Kinyitod, és eléd tárul a szoba

Az Arielen ilyet még nem láttál – ez... ez annyira nincs jobb szó rá – retró. Ed odaadja a bőröndöt, átveszi az esernyőt.
-Nem hívsz be?- kérdezi vigyorogva.

A szoba nem túl tágas, de valóban benne van minden, amit ígértek. Ágy, egy szekrény, és egy működő tévé. A fürdőszoba sem sokkal nagyobb, de itt próbáltak picit modernebb dolgokat használni – az egészet fekete műmárvány borítja, fehér erezettel, és a sarkokban szép penészfoltokkal. Hát igen, a penésznek is élnie kell valahol, de hogy pont a fürdőszobádban? De legalább folyik meleg víz a csapból - ha megnyitod.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3640
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Take the Lead
« Válasz #14 Dátum: 2016. Szeptember 27. 20:34:03 »
Rina

A kapitány ölében ülve, esetleg picit fészkelődve érzed, hogy bizony azért nem hagyod hidegen, bármit is próbáljon sugalmazni. Az arcát takaró szakáll nem könnyíti meg számodra, hogy olvass az arcáról – de tekintetéből azért süt némi cinkos gyanakvás. Ez a tekintet az idősebb férfiakra jellemző leginkább. Élettapasztalatnak vagy bölcsességnek is lehetne nevezni. Valamennyire szórakoztatja a jelenlegi helyzet, de vannak még kétségei, hogy pontosan mit is akarsz.
Nem úgy, mint te. Ahogy a Beylixen is egyből tudtad, hogy mit akarsz.


Először az ázsiai lányt, Lient

– aki már a színpadról elkapta a tekintetedet, és miközben elmerült az élvezetekben, végig veled szemezett, azt sugallva, hogy akár te is belekóstolhatnál.
Amire később édes kettesben sort is kerítettél. Lien figyelmesnek és odaadónak bizonyult, de ez csak olaj volt a tűzre – melynek oltásában végül Nayshya játszotta a főszerepet. Majdhogynem azonnal megértettétek egymást, ahogy testi-lelki barátnőkhöz illik. Oly természetességgel, mintha már évek óta ismernétek egymást. Szinte mint vele... de csak szinte. Sajnos nem volt ott. De majd  legközelebb... !


A pajzán emlékeket pár korttyal ünnepled – s férfiember számára vérforraló módon zárod a whiskey ízlelgetését. A kapitány ehhez nem sokat fűz – de kíváncsi tekintetét magadénak tudhatod. Ennek ellenére ráérősen ízlelgeti kupicányi adagját. Ő is megnézi magának az új vendéget, de nem sokat törődik vele, mert figyelme elég gyorsan visszatér hozzád.
A javaslatodra, hogy hosszabb ideig maradnál vele, némi kétkedő hümmögés a válasz, de a zene miatt ezt is csak sejted, mint hallod. A jeges hely említésére viszont már konkrét válasza van

-Jinxy, bár a hajónknak vannak hűtőkamrái, de nem hiszem, hogy az asszony örülne – válaszolja vidáman, hogy azután egy kicsit komolyabbra váltva folytassa
-Ellenben például a St. Albanson is fene hideg tud lenni, és rendszeresen veszik a papayát. Nyomott áron, de veszik. Viszont ma érkeztünk vissza, és egy hétig biztos, hogy nem fogunk elindulni visszafele – kortyol egyet a whiskeyből.
-Ugyanis a bal oldali hajtómű bedarált valami kavicsot odafent, és itt azért eltart egy darabig megfelelő alkatrészt találni. Meg az anyjuk is szeretne egy kis időt tölteni a rokonokkal – válaszolja tűnődve.
-De legalább kipipálhatod azt, ami a hosszabb időt illeti  ;)– kacsint rád. Hát, ha bele gondolsz, az egy hét, az egy hét – s a nyomok ki tudja, hogy a St. Albanson mennyire gyorsan hűlnek ki?
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"