Szerző Téma: Délibáb - A kaland  (Megtekintve 1283 alkalommal)

Nem elérhető Kirvano Kien

  • Moderator
  • Újonc
  • *****
  • Hozzászólások: 81
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Délibáb - A kaland
« Dátum: 2016. Szeptember 02. 22:09:51 »

PSZ: 3689 Adron kvartja. A Lángok havának utolsó hete.

Madab el Sobira falai alatt.


A kelő nap sugarai kíméletlenül számolták fel az éjszakai hűvös fölényét és a sobirai fal alatt járkáló népek tudták, hogy hamarosan csak valamelyik szeráj mélyén lelhetnek menedéket. A hamarosan nyíló kapu rengeteg fáradt utazót tölt el reménnyel, akár csak Faziz al Hasziv őméltóságát. Alig várta már hogy a csőcselék közül végre a palotájába jusson.
„Minden annak az idegennek a hibája! Meg kellett volna korbácsoltatni és kinthagyni a mélysivatag szélén, ahol megtalálták…”
A késésért persze levont a zsoldból, de a katonák ennek ellenére sem látták el a baját az úton. Az egyik veterán olyasmit beszélt, hogy szent ember. Na persze! Mit is érthet egy zsoldos az ilyesmihez. Bár a szakadt és véres ruhája alatt igaz, hogy egy aranykör medált viselt, de az ilyenek biztos lophatták valakiről. A szörnyű sebeit sikerült ellátni és az, hogy életben maradt, tényleg csak az égieknek köszönhető. Talán mégis vigyáz valami patrónus odafenn a szerencsétlenre.
A lárma odakinn bántotta a fülét és persze megzavarta álmát. Mogorván rúgta le drága selyemtakaróját és kábán ruhái után nyúlt. A hangzavar lassan értelmet kezdett nyerni és félig felvett theubban lépett elő sátrából.
- Mi történik? Doldzsah vágjon tarkón titeket, remélem jó okotok volt felkelteni álmomból, mert ha nem…-
A nap első sugarai bántották szemeit, de ahogy a félhomály után a erőlködve szétnézett, katonái egy fekvőt álltak körbe. Közelebb lépve egy fiatal katonáját látta, ahogy fennakadt szemekkel mozdulatlanul fekszik, mellkasa pedig lassan mozog fel és le.
- Jóuram! Gázilt így találtuk az idegen sátrában. Ő pedig eltűnt. – Lepillant a pórul járt társára, majd folytatja. – Nem tudjuk felébreszteni. Próbáltuk mindennel, de egyszerűen nem ébred fel. Mit parancsol, mit tegyünk? -
A pufók kereskedő szemei elkerekedtek. Kipróbált emberekkel utazott, ilyet pedig még sosem látott. Ahogy felnézett, belátott az idegen sátrába, ami üresen állt. Egy pillanatig nem tudta mire vélni ezt az egészet. Megvakarta a párnákkal elnyomott hajú fejét, majd megemberelte magát és parancsba adta a pakolást és indulást. Miközben felkászálódott tevéjére, megfogadta, legközelebb varázstudó nélkül nem indul útnak!

Nem elérhető Kirvano Kien

  • Moderator
  • Újonc
  • *****
  • Hozzászólások: 81
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Délibáb - A kaland
« Válasz #1 Dátum: 2016. Szeptember 24. 17:15:46 »
Nasira al Fayed

A visszatérted követően megejtetted a kötelező jelentést, majd a klánházban levő szobád felé indulsz. A három emeletes ággyal, külön ládákkal és egy kisebb asztallal berendezett szoba közelíti meg számodra az otthont. Benn a gondosan összehajtogatott takarók mintha gazdátlanságról árulkodnának, de rutinos szemeid látják, hogy lakótársnőid reggel még itt voltak.
Visszapakolsz mindent a helyére majd beledőlsz azágyadba és előveszed a tőröd. Aprócska vonalat karcolsz a fejtámla jobb alsó sarkába.
- Az első. – Sóhajtod a párnádnak.



Nem tartott sokáig. A mágikus eljárást rutinszerűen végezte el a klánod egyik varázslója, majd a szoba másik végében levő ajtó felé biccentett. Hezitálás nélkül álltál föl és indultál a mutatott irányba. Benn egy Mester fogadott és egy vastag borítékot nyomott a kezedbe.
– Jegyezd meg, majd égesd el. Madab el Sobirába mész, a célponttal maradsz és visszajuttatod azt a kapuhoz, amint teljesítettétek a küldetést. A megbízó nem fizet, ha a célpont meghal, vagy ha a küldetés teljesítése nélkül jössz vissza. Ne kelljen csalódnunk! Alapfelszereléssel indulsz, már összekészítve vár rád. –
Kivezet az udvarra ahol már vár rátok két ló. A lovászfiú lába előtt egy ismerős, megpakolt hátizsák. Felveszed, felülsz a nyeregbe és a Mestert követve elindulsz. Haddarennim városán át vezet és te követed. Gondolataid a küldetésedre fókuszálod, ám kíváncsiságod folyton kizökkent. Elábrándozol a végtelen sivatagról, az árnyékolók alatti bazári forgatagról. Képzeleted tovaszárnyal arra a helyre, ahol még sosem jártál, csak pletykákat hallottál. Jó fertályórába telik mire a kikötőbe értek és megálltok egy földszintes faoszlopokon álló ház előtt. Jöttötökre kitárul az ajtó és egy fellegszürke köpenyes, veled azonos magasságú férfi üdvözöl titeket.
- Megjöttetek végre! –
Borostás arcán kedves mosoly görbül, ráncok barázdálta arcot pedig félhosszú szőke haj keretezi. Amint közelebb érsz, észreveszed, hogy botot fog. Formája mint egy egyenes ág, de ösztönöd mást súg. Mestered int egyet, te pedig leszállsz és bemész. Innen már a magad ura vagy.
Megnéz magának és te is őt. Mosolya töretlen, de szemei komolyságot sugalnak. Megköszörüli a torkát, majd beljebb kísér. A házban rend van és tisztaság. Egy ágy, asztal, szekrény csak a szokásos. Az egyik sarokban egy létra áll, ami a tetőtérbe visz.
- A szekrényben talál némi ruhát, olyanokat ami a dzsadoknál megszokott. Nem kötelező, de vigyen párat nyugodtan. Én odafönn leszek… –
Magadra hagy, majd nem sokkal később, már fölérve a padlásra gyorsan átlátod a helyzetet. Rúnákból alkotott kör mellett üldögél rád várva. Botja ölében elfektetve, majd amint felérsz, fölkel. Csak meggörnyedve tudtok itt állni, de utoljára még megszólal.
- Ha még kérdése van, most tegye föl. A visszajutás egyszerű, csak lépjenek be a belső körbe és kész. –
Mikor végre készen állsz, belépsz a kör közepére és a valóság elmosódik. Szemeid kápráznak, tested összerándul. A mágia egy pillanat alatt teszi a dolgát. Mire térdeid összerogynak, a kunyhó tetőtere eltűnt. A félhomály az egyetlen ami ismerős, de a poros levegő rövidesen köhögésre késztet. Hamar hozzászoksz a homályhoz, a környezethez és felméred a szobát. Szembe veled egy létra, balra tőled a fal mellett egy másik rúnakör a döngölt földbe vésve. Szúette szekrények és ládák hevernek mindenfelé. Remegő kezeddel veszed elő a borítékot, amit a Mester adott és kinyitod. Két összehajtott pergamen bújik meg benne, rajta rajzolt arcok és alattuk írás. Az egyik egy fiatal férfi képe a másik egy idősebbé. A fiatalhoz célpont van írva, az időshöz pedig annyi, hogy megtalálni és visszahozni. Az utóbbi nyakába rajzolt kör alakú medált könnyedén felismered. Az aranykör láttán gondolatban már összerakod a képet. Krad egy kutatója valami nagy bajban lehet és gyorsan kell cselekedni.

Athria di Tarasco

  • Vendég
Re:Délibáb - A kaland
« Válasz #2 Dátum: 2016. Szeptember 26. 23:38:29 »
„Soha ezelőtt nem éreztem még ilyet.” – futott át az agyamon, amikor végre túltettem magam a mágikus utazáson. Atyám mesélt az ilyen utakról, de most próbáltam ki először – még ízlelgetem, hogy mennyire fog ez nekem tetszeni. A két képet az utolsó részletig az agyamba véstem, ahogy a kiképzésem alatt tanultam, majd ahogy a parancs szólt meggyújtom őket és a kandallóba dobom az égő pergameneket.

A magammal hozott dzsad burkát magamra öltöm, természetesen egy két helyen ejtek rajta kisebb-nagyobb bevágásokat, hogy harc esetén könnyen tudjak mozogni benne. Jellegtelen, fekete burkát hoztam, a nagyobb vágásoknál fekete cérnával lazán összefogom, hogy ne legyen annyira feltűnő. A ruha tökéletesen elrejti a jobb oldalamra felcsatolt ramiera-t. Jobb csizmámban sima, éles pengéjű tőr lapul, kontyba feltűzött hajamba két hajtűnek álcázott dobótőrt rejtek.

Arcomat eltakarom, viszont a szemem kontúrját fekete szemceruzával kiemelem. Jól jöhet, ha valami szerencsétlen férfival kell alkudoznom… Összeszedem a maradék felszerelésem, majd nekiveszem magam Madab el Sobira számomra ismeretlen városának.

Nem elérhető Kirvano Kien

  • Moderator
  • Újonc
  • *****
  • Hozzászólások: 81
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Délibáb - A kaland
« Válasz #3 Dátum: 2016. Október 11. 18:15:22 »
O'Shen Samillner

- UHH. –
A részeg az első ütésedtől hanyatt vágódik. Felkapod az asztalodról a kupádat, hogy kortyolj párat, ám mögötted egy másik fickót ekkor löknek az asztalotokra, ami reccsenve adja meg magát a súly alatt. Széles vigyorral az arcodon léped át a kábán fekvő férfit, majd ekkor egy erős marok perdít meg a válladnál fogva, hogy neked is bemoshasson. Derékból hajolsz hátrébb, majd a kupádat markolva sózol egy nagyot a szeme alá. Felmenőidet cifrán átkozva próbálja kitörölni az olcsó bort a szemeiből, amikor az egyik sarokból egy szék érkezik egyenesen a mellkasába.
Csak egy újabb este a Kehes Gebében…
A káosz nem akar csitulni pedig a bunyók nem szoktak tovább tartani pár percnél. Ekkora ylinori harci kedv csakis valami nagy sértés miatt tombolhat így. Felmarkolod kedves lantodat majd a fal mellett lassan a lépcső felé indulsz. Elhajolsz egy kancsó elől, majd a melletted levő asztalra egy hórihorgas fickó pattan és a támadója arcába rúgja az agyagkorsókat. Még ketten ugranak felé és te ekkor veszed észre, hogy rád fognak esni. Hogy ne paszírozzanak a falnak, ösztönösen mozdulsz oldalra. A döngölt földre ömlő olcsó bor persze pont a csizmád talpa alatt itatta át a talajt és a meglazult sáros folton szerencsétlenül mozdulsz. A három test nem rád esik, de egy könyök durván csattan a tarkódon, amitől az egész ivó forogni kezd. Tántorogva és egyre gyorsabban teszel négy-öt lépést és elterülsz egy asztalon. Szemeid előtt csillagok táncolnak, füleidben tompa csengés nyom el minden külső zajt.
A hallásod nyered vissza elsőnek. A beállt csend szinte sérti a füled. Nem törődsz a látásoddal, szédelegve állsz talpra, de közben rájössz, ráestél valakire. A terem még mindig pörögve szórja a szikrákat, de kitapogatod a szerencsétlent és megrázod.
-   Élsz még te nyomorult? –
Tántorogva hajolsz közelebb és lassan a homály elkezd tisztulni. Az alacsony vézna alak fehér köpönyege alól csak nyögve tér magához. Egy könyvön hasal, amit egyre terjedő tintapaca borít. Zavartan kezd pislogni, először rád, majd a könyvre. Ezt párszor még megismétli, majd amikor végre visszazökken a valóságba, ingerülten pattan fel.
- Hogy merészeled te részeg disznó! –
A tintafoltos kézen ismerősen villan egy gyűrű, de te meglepve bámulod a csuklya alól, pacákkal csúfított női arcot.
- Ne! Kérlek ne! –
A nő a könyvét vizsgálja már, veled nem is foglalkozik. Értetlenül pillantasz körbe, és még jobban meglepődve fogod föl, hogy a késdobálóban mindenki földbegyökerezett lábbal titeket bámul. Amikor megfordulsz, az alacsony nőszemély előtted áll és már egy bot van a kezében. Egy vele megegyező magasságú fehér fa bot.
-Ó ne! – Csak ennyit tudsz kinyögni.

- Leüthetnélek és kisétálhatnék innen. – A nő tesz-vesz a szobájában, szavaidra szinte oda sem figyelve.
- Amúgy is szükségem volt valakire, aki elég botor e feladatra, téged mintha az istenek vetettek volna elém. Amikor odaérsz, ezzel tudsz kimenni az ajtón. – Az öledbe hajít egy kulcsot. – Tedd el. –
- Süket vagy? – Tudod, hogy nincs más választásod, de nem adod meg ennek az önelégült mitugrásznak olyan könnyen magad.
- Tartozol nekem! Találd meg Revas Dorhin atyát, hozd vissza és elfelejtjük ezt az egészet! Talán még pár arany is ütheti a markod, még majd meglátjuk. – Arcán pofozni való vigyor terül szét pár pillanatig. - Megjegyezted? – Azzal ismét eléd tol egy megsárgult papírt, amin egy tiszteletre méltó papi arc van értő kézzel rajzolva.
- Lehetőleg minél gyorsabban! Egyéb kérdés? Ha nincs, akkor kezdjünk is neki.–

A szobájában ezután beáll a csend. Madab el Sobira. Még mindig kissé szédülve próbálod felfogni ezt az egészet. A sivatagi bűnözők városába kell elmenned Krad egy papjáért. A nem válasz, ami a leginkább tetszene, úgy egy év bányaszolgálat, vagy korbácsolás, vagy még rosszabb is járhatna. A legyőzött kifejezésed láttán a nő elfordul mellőled, koncentrálni kezd és a botjával ismeretlen rúnákat ír maga elé. Egyszer csak a szoba, ahol eddig voltál, eltűnik. Egy homályos kis szobában találod magad, ami mintha a föld alatt lenne. A környezetváltozást káprázó szemekkel próbálod felfogni, a poros nehéz levegő pedig köhögésre késztet. A torkod kaparására megszokott módon köhögsz is, de ekkor az egyik falnál ijedten rezzen valami.

Athria di Tarasco

  • Vendég
Re:Délibáb - A kaland
« Válasz #4 Dátum: 2016. Október 11. 23:12:58 »
Épp lépnék az ajtóhoz, amikor hirtelen a semmiből egy idegen férfi terem a szobában. Összerezzenek a jöttére, nem számítottam rá - automatikusan védekező pozíciót veszek fel. A férfi térdel, görnyed, köhög mint aki lenyelt egy fél kiló port, de ahogy az arcát felém fordítja belém hasít a felismerés: "Ő az!"

Visszalépek az ajtótól és csendben várom, hogy a férfi összeszedje magát.  Az arcom elől leveszem a leplet, hogy tudjak neki normálisan válaszolni, ha kérdez. "Komolyan, ha a dzsenn nők ilyenben járnak - lehet akármilyen díszes, készülhet akármilyen drága anyagból - inkább leszek kurtizán otthon, Hat Városban. Rám ne húzzanak zsákot."

DrakWolf

  • Vendég
Re:Délibáb - A kaland
« Válasz #5 Dátum: 2016. Október 12. 09:50:22 »
 Ahogy feleszmélek a változás porának hatásától, kardom markolatát fogva feltápászkodok próbálom felfogni mi is történhetett velem "hol vagyok hogy kerültem ide? miért pont én mi vezérelte a kiválasztásomban"
 Ekkor veszem észre hogy nem vagyok egyedül a szobában "Ez az átkozott por nem tudom hogy valaha meg tudom szokni ezt az embertelen környezetet"
-Ki vagy te???"Itt lenne a vég? Barát vagy ellenség?"

Athria di Tarasco

  • Vendég
Re:Délibáb - A kaland
« Válasz #6 Dátum: 2016. November 25. 16:20:18 »
A nevem Nasira. – válaszolom röviden a férfinak és próbálok kifejezéstelen arcot vágni. – És a te neved? Hogy kerülsz ide?

"Az Istenek furcsa játéka lehet, hogy pont most jelent meg itt, lényegében keresnem sem kellett őt." – gondolom magamban, bár továbbra is gyanúsnak tartom, hogy egy küldetésem ilyen gördülékenyen indul…

DrakWolf

  • Vendég
Re:Délibáb - A kaland
« Válasz #7 Dátum: 2016. December 06. 09:31:56 »
Üdvözletem szép hölgy a nevem O'Shen Samillner Yllinor szülötte. Hogy kerülök ide számomra is igen érdekes kérdés feltételezem a szuka valami igen érdekes varázslata által "Hmmm midőn csodálatos teremtmény." -kaján mosollyal az arcomon-
És megkérdezhetem kedves Nasira hogy eme szépség hogy kerül egy ilyen porfészekbe?-közben végigmérem-

Athria di Tarasco

  • Vendég
Re:Délibáb - A kaland
« Válasz #8 Dátum: 2016. December 09. 00:01:34 »
"Ó igen, kezdődik a méregetés - egyszerűbb dolgom lesz mint hittem." - gondolom magamban némiképp lenézően, de közben természetesen sejtelmesen az idegenre mosolygok. - Nos ez egy szerencsés véletlen műve lehet csak, hogy mi találkoztunk, épp amikor társaságot kerestem, hogy elkísérjen.  Úgy hallottam, hogy egy magamfajta védtelen nőnek nem szerencsés egyedül mászkálnia Madab el Sobira falai között. Elkísérne? - kicsit kihívóbbra veszem azt a mosolyt és várom a reakciókat...

DrakWolf

  • Vendég
Re:Délibáb - A kaland
« Válasz #9 Dátum: 2016. December 09. 11:16:12 »
" Végül is miért ne, közben intézem a saját dolgaim és még lehet ő lesz a következő strigula a szerelmi áldozatok listáján" -gondolataim közepette csillogó szemmel
És merre óhajtana menni, mi célból bóklászna egyedül eme porfészekben?

Athria di Tarasco

  • Vendég
Re:Délibáb - A kaland
« Válasz #10 Dátum: 2016. December 22. 23:08:53 »
Meg kell találnom valakit, egy számomra fontos személyt. - mondom kicsit lágyan, sejtelmesen. - Még soha nem találkoztam vele, de ha egyszer meglátom, akkor ezer közül is fel fogom ismerni. - a hatás kedvéért halkan sóhajtok. "Hadd higgye szegény szerencsétlen, hogy valami eleveszett, álombeli hercegemet keresem, mint a korombeli fruskák java része..."

Velem tart? Nem leszek hálátlan... - elmosolyodok, hátratolom a csadort a fejemen, hagyom hogy a hajam előre hulljon és az ékkövekkel díszített hajtűk (amelyek valójában dobótőrök) is látszódjanak. "Hadd higgye, hogy úrilány vagyok - Jázmin Aladdin meséjéből..."