Con Angilo Guerdo - 1. szín : Otthon

[Con Angilo Guerdo]

Con Angilo Guerdo

Jól esik a gyönyörű fehér nép aggódását hallani lelkemnek, de gyorsan túl is esek rajta, hiszen a harc perceken belül elkezdődik és nekem arra kell koncentrálnom.

<<... Ó nemes Ranagol vagy ragadd el lelkemet magad mellé és tudom, hogy egy nemes harcban esek el tudván, hogy egy felsőbb jó ért estem el, vagy adj nekem győzelmet, hogy földi jelenlétemmel tudjalak szolgálni még sokat és hűen hirdessem hitedet gorvik földjén és máshol is... Add a bosszú édes ízét számba, a hitetlen kutyák vére had öntözze e nemes hazának földjét, ami virágozzon és újra nagy legyen!...>> - mormolok el egy imát, mielőtt megindulna a csata. A kürt szó hallatán megindul a támadás és vágtázva lendülök a harcba. Oldalamon pajzs a kezembe pedig a kopja. Próbálok minél több embert letaglózni, letaposni.

[Haldirien]

A hölgy aggódása meleggel tölt el, de azután eltereled gondolataidat a közeljövőre, a támadásra. És a hőstettre, melyet elkövethetsz gorviki néptársaid védelmében.
A támadás pillanatában nem tudsz semmi másra gondolni, mint a közelgő küzdelem.
Lovaddal végigszáguldasz a fák közt és a tisztásra érve berobogsz a sátortáborba, és a kopjáddal a sodronyingeset a földre taszítod, míg a lovadat a bőrvértes irányába hajtod aki az utolsó pillanatban félreugrik, de a ló egyik lába még eléri, így a földre zuhan ő is. A melletted bezúduló lovagok átgázolnak a sodronyinges férfin, még három katona szalad felétek, a többi egy körbe sűrűsödik a tábor közepén. Ellened egy huszas éveit taposó sebhelyes arcú borostás alak áll ki, kezében fémpajzzsal, másikban pedig egy lándzsával. Amennyit kilátsz a többi ellenség mozdulataiból, az az hogy egy formációt vesznek föl, közöttük egy vörösköpenyes alakra leszel figyelmes, aki kiáltásokkal buzdítja az embereit, körről, fegyelemről és sietségről beszél. Olyan harmincan lehetnek.
Végigsuhan az elméden, hogy lehet ő az Inkvizítor, aztán végül elengeded, hiszen akkor biztosan többen lennének.
Aztán látod hogy a jobb szárny sikeresen legyőzte az ellene küldött seregeket és a tömeg felé halad akik a halál árnyékában villámgyorsan felveszik a formációt, melynek a céljára azonnal rájössz.
Lándzsával és pikával felszerelt harcosok kört alkotva tartanák távol a lovagokat, míg a kör belsejében lévő íjászok nyilaikkal lőnének a megtorpanó lovasságra.

[Con Angilo Guerdo]

Con Angilo Guerdo

Ahogy elindul a roham és tudatosul bennem, hogy mi mennyien vagyunk és ők mennyien vannak, hirtelen átfut az agyamon, hogy nem biztos, hogy a legjobb megoldást választottam, főleg az ellenfél által felvett formáció, ami aggaszt, hiszen a lándzsások ellen a lovasság nem épp a legjobb, mert távol tartva minket az íjászok hamar megtizedelhetnek minket. Döntenem kell gyorsan, amit meg is teszek:

- Uraim! Vissza!! - adom ki a parancsot. Ha vannak az ellenségnek lovai akkor parancsot adok a visszavonulás előtt azok legyilkolására, nehogy beérjenek minket esetlegesen. Szégyen a futás, de hasznos, főleg, ha még akarok a Hazát szolgálni. Több emberre lesz szükségem. Fölöslegesen nem szeretném az embereim életét kioltatni. Így marad a visszavonulás, talán így is elég nagy káoszt okoztunk nekik.

[Haldirien]

Szerencsédre hamar felismered a shadoniak taktikáját, még mielőtt lesújtanának rátok, és bár sikeresen harcoltak katonáid, az csak idő kérdése, hogy ez megváltozzon. Hamar felkiáltasz, és visszavonulásra buzdítod a csapataidat. A lovagjaid nem bolondok, azonnal felismerik ők is a veszedelmet, mire felhívtad a figyelmüket, és azonnal megfordítják paripáikat. Csupán három lovat veszel észre, ami a jobb szárny közelében lévő fegyverállványhoz vannak kikötve.
Bárhogy döntesz, sietned kell, mert az íjászok is hamarosan készen fognak állni a csapásra, és ha az megtörténik, társaid vérét Ranagol fogja áldozatként fogadni.
Miközben visszavonulsz, a gondolataidat biztosan elkalandoznak. De merre?

[Con Angilo Guerdo]

Con Angilo Guerdo


Végig mérve a lehetőségeket, arra a meglátásra jutottam, hogy most ideje nekem cselekednem. Társaimat a következőre buzdítom. Menjenek és várjanak be távolabb, a hölgynél, míg én a lovaknak neki megyek és vagy lekaszabolom őket, vagy a köteleket oldozom el egy-egy jól irányzott csapással. Ha ez megtörténik utána én is menekülőre fogom beérvén a többieket, felkapom a hölgyet és a pihenő felé veszem az utamat. Ranagol vagy megsegít, vagy elátkoz, de egy biztos, ha meghalok hősként halok meg.

[Haldirien]

- Uram. - bólint elismerően és tisztelettudóan a melletted lovagló katonád, Melvanar, majd int a többieknek, hogy visszavonulnak. - Ne menjek inkább én?

//Ha te mész:
A lovasok végül elindulnak és kivágtatnak a sátortáborból, azonban neked még nem ért véget itt a dolgod, hogy biztosítsd a többiek épségét a shadoniak paripáihoz ügettél a lovaddal. Amikor megérkezel, egy erős ütést érzel a hátadnál, és kis híján lefejelted a hátasodat. A füled cseng, és kicsit elködösül a világ, majd hamarosan kiélesedik, mint amilyennek kell lennie Melegség önti el a hátadat. Tudod, hogy egy nyílvessző talált el, és azt is tudod, hogy ahol egy nyílvessző repül, ott hamarosan több is fog szárnyalni. Végtelenül kevés időd van. Közben eltorzult kiáltásokat hallasz. A füled csengése erősen torzította a hangokat, de ahhoz nem kell értened a szavakat, hogy tudd, mi történt, a katonák felbontották a csatasorukat, hogy lerohanjanak téged, megvédve a hátasukat. Rásújtasz a kötélcsomóra, és pár el is szakad, közben suhogásokat hallasz, és nyílvesszők szállnak el melletted. Bár tudnál jelezni a társaidnak, hogy most rohanják le a tábort.

[Con Angilo Guerdo]

Con Angilo Guerdo

Melvanarra felajánlása elég elgondolkodtató, de nem húzhatom az időt és cselekednem kell, így én megyek és a többieket biztonságba küldöm.
Miután megtörtént, ami megtörtént nyílvesszővel a hátamban vágtázok a mieink fele reménykedve, hogy még kitartok és elérek odáig és nem szednek le a lóról, vagy több nyílvessző nem talál el. Többieknek jelezni nem tudok és nem is akarok embert veszteni ezen a szűkös időkben, hiszen minden emberre szükségem van a Szent Háborúnak nagy csatájára.

[Haldirien]

A katonád ajánlatán elgondolkozol, azonban a becsületesség íratlan szabályai miatt lemondasz a segítségéről, és mint vezető komoly döntésre szánod el magadat.
A válaszodra Melvanar lehajtja a fejét, és egy "Sok szerencsét kívánok, uram" - kíséretében megfordítja hátasát és a társai után indul, egyedül hagyva téged a feladatoddal.
Vágtatva rontasz be ismét a táborba, és nem habozol, tudva, minden másodperc után egyre közelebb nyúl feléd csontujjaival az elkerülhetetlen sötétség, és kemény vágásokkal szeled át a köteleket, de feladatod végrehajtása közben az egyik nyílvessző átszeli a vértedet, ösztönösen ráhajolsz a paripádra, és minden erődet összeszedve ösztönzött szavakkal és a kengyellel a lovadat, hogy mihamarabb elvigyen ebből a táborból. Újabb suhogásokat hallasz. Már látod magad előtt, ahogyan felborultok, de szerencsére a hátasod egy ügyes manőverrel az utolsó pillanatban ugrott el az íjászok zápora elől. Azután már az erdőségbe értek, és a fák védelmezően állnak az ellenség és ti közétek. Végre sikerül kihúznod magadat, a távolban még egy két vágtató lovat pillantasz meg, majd hirtelen felfordul a gyomrod, és a szádba a vér izét érzed. Immáron visszatérsz a társaidhoz, akik már korán felismerték a bajt, így mire odaérsz, már le is emelnek a lóról, és elkezdik lefejteni a vértedet. Természetesen a hátvért kíséretével. A fiatalasszony is ott van, pár lépésre tőled.  Valinyr arcát látod magad előtt majd a világ fordul egyet és mindenhol csak zöldet látsz. A hangok kezdenek eltorzulni, már nem ismered fel őket, de akkor egyszer csak mintha kitépnék a gerincedet, kiröpül az átkozott nyílhegy a testedből. Embertelen üvöltést hallasz, csak onnan tudod, hogy nem valami sárkány halálhörgése, mert te magad adtad ki. Finom kezek érintését érzed a hátadon. Aztán a világ újra megfordul, és Valinyr meg a Melvanar arcát pillantod meg. Melvanar szája mosolyra fakad, majd férfias érintéseket érzel a hónaljadnál, majd egy ló hátára ültetnek. Nem a tied, ezt már egyből észreveszed, Egy erős kar ölel át bal karjával, míg a jobbjában a kantárat fogja.
- Indulás! - hallod a parancsnokod rozsdás kiáltását.
Beszívtál egy újabb adag levegőt, majd elsötétül a világ.

Mikor újra kinyitod, egy dunnyán ébredsz. Falak vesznek körül, és egy egyszerűen berendezett szobában leled magadat.
Egy félszemű ember hajol feléd, összevonva a szemöldökét magyaráz valakinek, majd a szemed sarkában észreveszed Valinyr arcát. Ezek szerint nem fogtak el.
Lassan érzed, hogy kezd visszatérni az erőd, ekkor az ismeretlen férfi ellép tőled, teret adva neked.
-Örülök, hogy jól van, uram - térdel le Valinyr, amikor felülsz. Mellette a fiatalkisasszonyt illetve egy termetes embert látsz, aki mogorván néz maga alá. A félszemű férfi odalép hozzájuk, és csendesen beszélnek valamiről.

[Con Angilo Guerdo]

Con Angilo Guerdo

Hirtelen elsötétülő világ egyet jelenthet, hogy elvesztettem az eszméletemet, ami nem csoda, hiszen elég jó helyen találhatott el az a fránya nyílvessző s kész csoda lehetett, hogy túléltem, ami jelentősen köszönhető katonáimnak illetve lélekjelenlétemnek. Miután kivilágosul minden körülöttem és nem ismerem fel a helyet, ahol vagyok egy pillanatra megtorpan a tekintetem, elfogtak-e? Miután látok ismerős arcokat, megnyugtatom magamat, hogy nem lehet annyira vészes a helyzet.

<<Hol lehetek? Mennyi idő telt el és mi történt?>> - Ehhez hasonló kérdések fogannak meg fejemben, amit nem is restellek megkérdezni:

- Hol vagyok és mi történt? Mennyi ideje vagyok magatehetetlen Valinyr? Segíts felülni! Maga kicsoda? - Intézem szavaimat az emberem felé majd az idegenhez fordulva mondom utolsó szavaimat. Majd a hölgyhöz fordulok és kérdem. - Szép hölgy, Maga hogy van? Nem sérült meg?

[Haldirien]

A sötét világ bár lezárult, a tudatod továbbra is működött, elemezve a történteket, majd álom zuhan rád.
Egy sötét erdőben álltál, előtted megszámlálhatatlan sok fenyőfa állt, vértezetedet felöltötted, akár amikor az ütközetbe indultál, családi zászlód büszkén lobogott a szélcsendben, és sötét fák között egy alak jelent meg a távolban. Ránézésre Zquenna úr volt az, a Krántól független, önálló státuszú Gorvikért mellszélességben kiálló nemes, majd mellette olyan ötven lábbal egy torz alakot pillantasz meg, kinek fejét szarvak díszítik. Másik oldalán a nemesnek pedig ugyanazt a lobogót tartó, rád nagyon hasonlító férfit pillantasz meg. Hirtelen az erdőt lángok borítják, és három egyenes útra lelsz, ami a három alakhoz vezet. Mikor elindulnál, hirtelen magadhoz térsz.
Először azt hiszed, hogy elfogtak, ezért megfeszülnek az izmaid, majd amikor meglátod a társaidat, akik nincsenek vasba verve, nyugalom szellője oszlatja szét a zavar fellegeit. Oly sok kérdés van, amire választ akarsz kapni. De előtte még egy kicsit fekszel, összeszedve az erődet, nehogy esetleg visszaess beszéd közben az ágyba, ezzel gyengeséget mutatva. Amikor immáron elég erőt érzel magadban, felkönyökölsz egyik kezeddel és felszólalsz.
Valinyr már melletted is terem, és érdes, acéltól edzett kemény kezéhez képest szinte gyengéden segít felülni az ágyon. Bár lehet azért érzel semmit ebből, mert még mindig csíp a hátadon tátongó seb.
- Chazarillo pihenőjében van, nagyuram. - szólal meg Valinyr. - Pár órával ezelőtt érkezett meg, súlyos állapotban. Az az úriember azt állította kiváló gyógyító.
- Sha'von, uram. - bólintott, majd megszólalt. Örülök uram, hogy segített nekünk. Maga nélkül nem lett volna lehetőségem megszabadulni a shadoniak fogságából, és elkötni az egyik lovat. Közben rápillant a lányra, aki elvezetett oda. - És amit sosem fogok tudni visszafizetni önnek, hogy a lányomat épségben megóvta!
- Azért rajta tartottuk a szemünket, de amint látja, nem tört az ön életére.
A lány a kérdésedre az apjára pillant, majd a termetes alakra mellette, majd válaszol.
- Nagyuram, a mellém rendelt lovagnak, és az ön kedves segítségének hála egy apró sebesülést sem szenvedtem, és újra találkozhattam atyámmal és bátyámmal. Köszönöm. - mondta, miközben az orcáján apró pír jelent meg. - Bocsánatáért esedezem, hogy majd a vesztébe küldtem

[Con Angilo Guerdo]

Con Angilo Guerdo

Percekig a furcsa álom hatása alatt vagyok míg erőt nem gyűjtök, ahhoz, hogy beszélni tudjak. Nem sűrűn álmodom és főleg nem ilyeneket, ami egyben kissé zavar is, mert nem tudom hova tenni. Arra tudok gondolni, hogy lehetséges, hogy élet és halál között lebegtem, de Ranagol volt olyan kegyes és megengedte, hogy szent küldetésemet folytassam Gorvik szabadságharcában. Miután beszédben elegyedtem az embereimmel és az alapvető információkat megkaptam megpróbálok kikászálódni az ágyamból és felöltözni. Nem lehet annyira sok időnk és nem is szeretnék annyira sok időt itt vesztegelni, mert ki tudja mikor jön az ellen.

- Köszönöm Sha'von, amit értem tett. Gorvik és én nem feledi azokat, akik a haza szolgálatában vannak. Tartsanak velünk az otthonom legyen a maguk otthona is míg nem rendeződik a helyzet, ha már nincs hova menniük. Gondolom Valinyr elmondta, ki is vagyok. - mondom a gyógyítónak, majd a hölgyhöz fordulok. - Hölgyem. Nem tesz semmit, hiszen azért jöttünk, hogy megvédjük a haza polgárait a ránk törő istentelen, eretnek bandától.

Ha sikerült végre felállnom és magamra vetni a ruháimat, szólok az embereimnek, hogy készülődjenek, majd pár emberemmel a pihenőbe megyek némi takarmányért, ételért. Szólok a gyógyítónak és családjának, hogy tartsanak velem.

[Haldirien]

Az álomból felkelve emberek között találod magad. Először az ismeretlen arcokból a shadoniakra tippelsz, de végül felismered Valinyrt és két másik lovagodat, akik hozzád hasonló módon nincsenek vasba verve.
Mégis, először az elméd inkább az álom értelmezését próbálja meg, mint hogy kommunikáljon a környezetével. Igyekszel megfejteni azt a különleges álmot, amit láttál magad előtt. Találsz rá pár megoldási lehetőséget, talán az élet-halál harcodat jelenthette, ahol Ranagol kegyéből tértél magadhoz... Talán érdemes volna egy álomfejtőt is megkérdezni, de talán rá is jöhettél az álom értelmére. Bár kicsit erőltetettnek tűnik a megfejtésed számodra.
Felszólalsz, sok sok kérdést feltéve, és a testőrparancsnokod már melletted teremve avat bele a részletekbe. Chazarillo pihenőjében vagy, biztonságban, és az a félszemű öreg hátul orvosolta sebeidet.
Megköszönöd az öreg segítségét, majd meghívod asztalodhoz és udvarodhoz őket.
Shu'von arcán elbizonytalanodás látszik most először, és hátranéz a családjára. A hölgy bólint, míg a mellette álló tagbaszakadt ember hevesen megrázza a fejét, előlép és megszólal.
- Kegyes uram, köszönöm családom nevében a meghívást, de a rokonaink itt élnek Abradóban, hozzájuk mennénk, mindazonáltal köszönjük a meghívást. - majd hátralép. Meglepő, hogy ilyen udvariasan szólt meg a barbári kinézetű alak, de senkit sem lehet elítélni a külseje alapján, vagy igen?
- Nagyuram, nem szeretnénk hálátlan lenni, azonban nem is szeretnék visszaélni a vendégszeretetével. Azonban, ha önnek nem okoz gondot, ha esetleg egy két napig pihenhetnénk önnél, azt nagyra értékelném. Fiam, - néz a termetes emberre. Kérlek, menj előre Abradóba, és beszélj a rokonainkkal, hogy várjanak minket! Ha önnek ez így jó, nagyuram, akkor ez lehet az arany középút.
- Értem... apám. - válaszolja egy biccentéssel a termetes alak, majd elindul az ajtó felé, és elhagyja a szobát.

[Con Angilo Guerdo]

Con Angilo Guerdo

Kissé kába vagyok még az átéltektől és az azt követő stressz okozta álomtól.. Ha egyáltalán a stressz okozta és nem valami boszorkányság játszik az agyamban és egy-egy lépést teszek az őrület felé...  Gyorsan elhessegetem a jelen helyzetben káros gondolatokat a fejemből és megpróbálok Su'von szavaira koncentrálni, miközben elegánsan utasítja el vendég szeretetemet, de megértem hiszen a családját akarja védeni.. Végül félsikernek könyvelhetem el, hogy belemegy, hogy pár napig nálam tartózkodjék....

- Rendben van Shu'von... - Mondom neki - Jó lenne minél előbb a saját ágyamban pihenhetnék... Készülődjünk és ha útra készen vagyunk induljunk meg, hiszen nincs sok időnk.

- Szolga! Küldess levelet a történtekkel Eric de Zquennanak és, hogy készüljön fel az esetleges harcra. Nem hagyhatjuk, hogy mi is Tiega sorsára jussunk. Valinyr hívj össze mindenkit hozzám, minden erős kézre szükség van! Ezek utánunk fognak jönni... - Majd ahogy energiám engedi neki állok én is a készülődésnek és ha megvagyunk vele, akkor irány az otthon.

[Haldirien]

Egy ideig latolgatod, vajon mi okozhatta azt a ködös értelmű álmot, de amint beférkőzik az agyadba a boszorkányság lehetősége, amilyen gyorsan tudod, a témáról elvonod a gondolataidat, így a szobában maradnak az emberekkel, akik körbevesznek téged. A lovasaid és az utazók körül forognak. A férfi elutasította a hosszú vendégszeretet, de végül, hogy a kecske is jól lakjon, azonban a káposzta is megmaradjon, belemegy abba, hogy egy két napig vendégként maradjanak a fedeled alatt. Talán akkor még egyszer megpróbálhatod magadhoz csábítani őket, ki tudja, talán megszeretik a helyet és csak azért vonakodnak, mert nem ismerik.
Szavaidra az egyik lovasod szólal fel.
- Uram, biztos abban, hogy... - Valinyr hátrapillantása megnémítja egy pillanatra, majd lesüti a szemét. - ... Óvatosan lovagoljon uram, csúnya seb van a hátán.
- Ha nem feszíti szét a sebet. - nézett hátra a félszemű férfi. - Akkor nem kellene semmi bajnak történnie. Ha javasolhatom, egy kicsit görnyedve, hogy a bőrt ne feszítse meg, lovagoljon, mert akkor nem szabadna a sebnek felszakadnia.
- A férfi termetes fia, végül elhagyja a szobát, és jelez a húgának, a hölgynek akire rátaláltatok az erdőben, hogy kövesse. A lány egy apró bólintás kíséretében elindul a férfi után, az ajtónál még visszanéz a szobában lévőkre, ha továbbra is figyeled a tekintetetek találkozik, ez esetben a lány arcán zavar jelenik meg, és gyorsan elhagyja a termet.
A szolgáló az utasításodra a tollat sebesen forgatja, mivel nem hoztál írnokot, az egyik írástudó lovasod ajánlja fel a szolgálatait.
Közben Valinyr egy bólintással válaszol, hogy megértette szavaidat, és kilép a szobából, majd a recsegésből arra következtetsz, hogy lemegy a földszintre. Onnan egy halk örömrivalgás tör fel, majd az embereid szépen lassan felszivárognak. Valinyr is feljön, majd megszólal.
- Engedelmeddel uram, előremegyek, összehívom uram házanépét, illetve értesítem a szomszédjait. - válaszodtól függően elmegy, majd olyan két perccel rá visszatér a két testvérpár is a szobába. A lány az ajkába harapva sétál be, hogy helyet foglaljon bátyja és atyja mellett.

Az utazásra olyan tíz perccel a felkelésed után kerül sor. Ha óvatosan szállsz nyeregbe és betartod az öreg intelmeit az utat gond nélkül megúszod, másképp hasogató hátfájással küzdesz, de legalább kiegyenesedve lovagolhatsz, ahogyan illik. Amennyiben előreküldted Valinyrt, a szolgálók már várnak rád, fürdővel, gyógyfüvekkel és már a gyógyfüves asszony is megjelent, emellett a konyhából friss kenyér illata és valamiféle fűszeres szarvasszag szűrődik ki. Az emberek aggódó tekintettel figyelnek, és mindent megtesznek, amit kérsz tőlük.

[Con Angilo Guerdo]

Con Angilo Guerdo

Megpróbálok folyamatosan racionálisan gondolkodni, persze amennyire engedi meggyötört testem. Kissé aggodalommal tölt el, hogy mi lesz a sorsunk és hogy tovább, mert ha az ellen nagy sereggel jön nem fogjuk sokáig tartani magunkat... Valinyrt előre küldöm, hogy intézkedjék a nevemben, ezzel is csak időt nyerünk.
A hazautat nem törődve a fájdalommal, mint egy igazi vezető kiegyenesedve teszem meg. Házam népét üdvözölve, igyekszek egy gyors fürdőt venni illetve a gyógyfüves asszonnyal sebemet átkenetni. De mindezek előtt eleget teszek az óvintézkedéseknek és megkettőzöm az  őrséget, illetve összehívom az embereket és elmondom nekik, mi is történt valójában és mire is számítsanak. Az újdonsült vendégeket elszállásoltatom és megetetem. Majd a fürdő végeztével én is magamhoz veszek némi étket és várok Eric de Zquenna válaszára.