Hörcsög - A Piszkosok újjászületése.

[Haldirien]

A Hörcsög legszívesebben elátkozná a társát, aki felelős a lány tettéért. Megállíthatta volna, ha nem messzebb tudna látni az orránál.
Ezután a Félszemű szavait hallgatod, és közbevágod a végén, hogy te is bízol a lányban, az ügyességét firtatva.
Végül, miután befejeződött a tárgyalás a Medve és a Félszemű között, magadhoz ragadod a szót, melyet társaid leplezetlen kíváncsisággal hallgattnak meg, majd az egyik fiatal veszi magához a szót. Mivel eddig nem beszéltek, nem is pillantottál rájuk, így nem is tudod, hogy melyikük is lehetett az, amelyik megszólalt.
- Lehet határozottan kéne fellépnünk, nem mutatva a gyengeségünket a riválisoknak.
- Lehet igazad van, de nem célunk, hogy megölessük magunkat. - szólalt fel cinikusan Sas.
- Nem fogunk szükségtelenül erőszakosan helyet foglalni nekünk, ezzel csak a városi őrség haragját vívnánk ki, de nem tőlük, sokkal inkább a saját fajtánktól kellene félnünk. És igen, megerősödve kell fellépnünk. De nem erőt mutatva, hanem erősen, mégis sebezhetőnek és gyengének tűnve. Nem fogja különösebben zavarni a tolvajklánokat, ha egy haldokló szervezet háborítja meg a területét. És ha mégis, nem fognak olyan sok ellenfelet küldeni a kiiktatásunkra, mint hogyha tisztában lennének erőnkkel. Akiket ellenünk küld, azokat magunkba is olvaszthatjuk, így erősödve. De semmiképp sem vezet minket a célunkhoz, ha kihívióan viselkedünk, és valójában a legkisebb szellőtől is meginogunk. De ha még erősek leszünk is Abrado előtt, akkor sem szabad annak mutatkoznunk. A Tolvajcéhek egy új, erős rivális fellépésekkor talán szövetkeznének annak a kiszorítására.
Mindenki lenyűgözve és bólogatva hallgattja a Félszeműt. Nem hiába, hogy ő volt a Vércse legfőbb bizalmasa. Már generációk óta élte ezt az életet, és tapasztalataiban még a Vércsét is felülmúlta némely esetekben
A Medve elismerően hümmögött, majd megszólalt.
- Igazad van, Shu'on mester... talán két részben kellene a városba bevonulnunk, és csak a falakon belül, titokban egyesülnünk. - Hörcsög úrfi, hálával tartozunk a gondolatodért, úgy hiszem egy komoly problémát sikerült gyökerestül kitépnünk, de most már induljunk tovább! Nem érünk rá addig, amíg visszatérnek a lovasok.
Továbbindulnak a tolvajok, és alig tíz tizenöt percnyi talpalás után meglátnak maguk előtt egy kisebb csoportot, számos gyermekkel, és négy felnőttel, melyikük egyike egy méretes hasú asszony.
A Sas arcán a megkönnyebbülés és az öröm jelei jelentek meg. Nem csak a kampós orra miatt nevezték el Sasnak, hanem a szeme élessége miatt is.

[wolftern]

a hörcsög

A továbbiakban csendesen hallgatom a beszélgetést, de még a dícséret örömére sem változtatok a szótlanságomon.
<...Ennyi beszéd a semmiért. Jó lenne már megérkezni, s akkor minden kiderülne. Hiába a jó ötlet, ha nem valósítható meg...>

Menetközben előveszek egy almát, amit elrágcsálok a hosszú út folyamán. Ezután amikor meglátom az újabb társaságot tekintetemmel a félszeműt keresem, fintorral jelezve elégedetlenségem.
-Remélem senki nem akar, segíteni rajtuk. Nekünk is meg vannak a magunk bajai lépek Shu'on mellé. Mikor a két csoport összeér távolabb maradok, de csak annyira hogy a beszélgetést még halljam.

[Haldirien]

Amint a Hörcsög beleharap az almába a Sas előrejelzi a társai részére az előttük haladó csoportot. Szavaidra helyeslés a válasz, de nem történik hosszabb beszélgetés vagy szónoklat egyik részről sem, úgy tűnik, nem a Hörcsög az egyetlen, aki megunta már a szavak csatáját, így jobb híján némán közeledtek a kisebb csoporthoz. Közeledtetekre három felnőttalak valamiféle fegyvert vesz elő, aztán az egyikük, a jobboldalon álló férfi int a társainak és kezével letolja a pengét és a fejszét, melyekkel fel vannak fegyverkezve, majd a jobboldali alak lépéseket tesz felétek, de továbbra is hosszú távolság van köztetek.
Ha a Hörcsög pillantása a Sasra téved, már látja rajta a kaján mosolyt.
- Shu'on... - szólalt meg a Medve. - Ilyen nem létezik...
- Pedig igenis létezik, Medve. - szólalt fel Sas - Az ott...
Ha a Hörcsög is meresztette az előtte álló kisebb csapatra a szemét, észrevehette, hogy az egyikük igen ismerős. Pontosabban, ő...
- ... Nyúl - fejezte be a horgas orrú társatok. - Ideje volna egy kis erősítésnek.
Amikor már testközelbe értek, már kétség nem férhet ahhoz, hogy a férfi az a társatok, akivel a Hörcsög maga is sok apróbb küldetésen vagy betörésen vett részt.
- Üdvözlöm magukat, uraim! - a férfi különösképpen derültnek tűnik, először a Félszemű kezét fogja meg.
- Fiam, üdv itthon! - az agg férfit a menekülés óta még nem látta a Hörcsög mosolyogni, de most megvillant egy rövid ideig, amig fogták egymás kezét, aztán a Medve vette birtokába a fiút, ahogy a vállára tette a kezét és a hátát majdnem kettétörte, úgy megpaskolta a szabad kezével.
Azután a Sas következik, akivel szintén kezet fog, aztán megölelik egymást.
- Jó újra látni, ferde orrú pajtásom.
- Látom gyarapodtál, mióta legutoljára láttalak, már nálad idősebb gyermekeid is vannak.
Azután eléd állt, majd egy kacagás közben ölel át mielőtt bármit tehetnél, de mielőtt kényelmetlenné vállna már el is engedett.
- Semmit se változtál... a többiek? A Vércse, a Gazella? Vidra? Ők... ne... nem sikerült nekik?

[wolftern]

a hörcsög

<...Hmm? Mi a fene?...Ezek..ez...> Meglepődve tapasztalom, hogy az érkező társaság nem más mint elveszett barátaink, testvéreink. A gondolattól, hogy a hétarcú kutyái mégsem intézték el őket, jó kedvre derülök ami az arcomra is kiül.

<...Te kurafi! Sosem gondltam volna hogy valaha is így fogok örülni neked...drága barátom...>

-Többiek? -nézek kérdőn Nyúlra, hiszen miatta nincs együtt a banda- Hééj! Vércse a shadoni támadáskor hozzád indult segíteni. Azt hiszem inkább te tartozol beszámolóval. Nagyon sok minden változott az elmúlt napokban. Vidra pedig vagy halott vagy nem. Elment a gorwikiakkal... persze önfeláldozásból... válaszolok az érkezőnek, közben a válla fölött elnézve próbálom kideríteni kikkel cimborál.

[Haldirien]

A Hörcsögnek szüksége van pár pillanatnyi gondolkozásra, hogy végül megbizonyosodjon abban, hogy a társa közeledik felé népes csapatával. Hitetlenkedve nézi ahogy a Nyúl közelebb lépked a Piszkosok felé. A komorsága jégpáncélját megtöri a boldogság, mert társai túlélték az ütközetet. Amint az újonnan érkezett végigköszön a társainak majd megáll a Hörcsög előtt.
Szavaidra egy pillanatnyi értetlen arckifejezés ül ki az arcára, de aztán azonnal módosul.
- Igen, igen! Találkoztam a Vércsével, segített megszerezni egy csónakot is a többieknek. - pillant tétován a családjára - aztán ha jól láttam ő is benne volt az egyik csónakban... de az nagyon mögöttünk volt, hiába vártam a partnál órákat, veszélyeztetve minket, nem bukkant fel egy csónak se melyikben ő lett volna. Nem láttam őt azóta. Egy pillanatra mintha vélni láttam volna az egyik suhancot, de nem hozzánk tartozó volt, mint kiderült. A gorvikiak? A lovagok? Velük találkoztunk. Akkor, azt mondták nekünk körbenéznek és majd utolérnek... ha nem... akkor hova menjünk? - néz hátra a két ismeretlen felé. Azok erre közelebb jöttek, de nem válaszoltak. - Mit mondott a lovag hova menjünk? - kérdezi meg újra a Nyúl az idegenek felé lépve.
- Chazarrilo pihenőjét emlegette, nem tudom micsoda. - szólalt fel a kesehajú.
- Meg valami Con Anquilo védelmében állunk - tette hozzá a fiatal városőr bólogatva.

[wolftern]

a hörcsög

Türelmesen végig hallgatom bajtársam, majd kétkedő hangon válaszolok.
-Értem. Vércse mindig is túlélő típus volt, most rajta vesztett. Sajnálom... Ám ennek a Con Anqulinonak mégis mi oka védelemébe venni bárkit? Ne értsetek félre -fordulok a többiek felé- ,de mégis kiért vagy miért teszi ezt? A Shadoni-Gorwiki háború nem a könyörültéről volt híres, és most jön egy gorviki lovag aki minden gyengét és ártatlant a védelmébe vesz. Arról pedig már nem is beszélek hogy a Tiegai események, alig egy napja történtek. szakítom meg hirtelen a monológom, remélve hogy a banda elgondolkodik szavaimon.

<...Ettől függetlenül érdemes lenne megnézni azt a pihenőt, de félő hogy ez csapda. Sem a shadoniakban sem pedig a gorvikiakban nem bízok...>

-Nézzük meg Chazarrilo pihenőjét! Ahol vagy feláldoznak minket, vagy eladnak rabszolgának.

[Haldirien]

Szavaidat néma csönd kíséri, amig a Vércséről beszélsz. Utána halk dörmögéseket hallasz, de nem tudod egyiket sem értelmezni, de valószínüleg ellenvetéseket fogalmaztak meg a vezető halálhírét illetően.
Azonban Con Anqulino megemlítésekkor az emberek elcsendesednek. Végül, amikor befejezed, a Félszemű szólal fel.
- Helyeslem Hörcsög tervét, de nem hiszem, hogy javasolt volna élnünk a felkínált lehetőséggel. Semmi sincs ingyen, úgy hiszem, jobb volna, ha szemmel tartanánk az épületet, és ha visszatérnek a Vidrával, majd továbbmegyünk. Nem kockáztathatjuk meg a Piszkosok épségét. Amennyiben igazad van Vércsével kapcsolatban, akkor nem éri meg sokáig késlekednünk Abradónál. Amint alkalmunk lesz rá, bejutunk a városba, és újrakezdünk.
- És akik még túlélték, azokat is felkereshetjük. - szólalt fel Sas.
- Igen, vagy inkább ők kereshetnek meg minket. - fejezte be a Félszemű.
A medve egyetértően bólint.
- Ne aggódjatok, van utánpótlás, - veti hátra a fejét Nyúl a seregre, ami vele tartott. Számos gyermek és két férfi. - ha azok ott nem is alkalmasak, a gyermekeim bizonyosan örököltek valamit híres tudásomról.
- Hírhedt. - javította ki mosolyogva Sas.
- Remek, akkor máris van egy erős alapunk. Nem áltatom magunkat azzal hogy ott találni fogunk olyat aki csatlakozik hozzánk, inkább csatlakoznának a már ismert csoportokhoz. - meredt maga elé az idős férfi. - Induljunk, mielőtt visszatérnek! - tapsolt kettőt, sürgetve titeket.

[wolftern]

a hörcsög


A további beszélgetésbe, nem kívánok beleszólni, mert bajtársam mindent elmond helyettem.

<...Jó hogy a félszemű osztja a véleményem és egy húron pendülünk. Már csak a tábor kialaításának ügyét kellene megbeszélni, aztán a többi meg alakul...>

Gondolataimat ezúttal nem kívánom megosztani, csendben előre léptetek. Megvárom hogy valaki utat mutasson Abradó felé, majd tempót diktátlva igyekszem hatni a többiekre.

<...Ha sietek hamarabb az újtáborba érhetünk, remélem a többiek bírják a lépést tartani...>

[Haldirien]

Sietős léptekkel és kavargó gondolatokkal indulsz útnak. Örülsz, hogy a félszemű öreggel ilyen jól megértitek egymást, mert ha ő lesz végül a Piszkosok feje, az komoly előnyökkel is járhat. Lehet átveheted majd az ő egykori feladatát, és a vezető jobb keze legyél.
Komoly tempót diktálva indulsz meg a Medve után, és hamarosan be is éred a nagydarab betörőt.
A hosszú út során a csapat mindvégig a nyomodba van, végül úgy tűnik, a Félszemű és a gyermekek ereje csappant meg, így ők lemaradoztak. De mindvégig a közelbe maradtak, sosem maradtak el kétszáz lábnál többel.

Az utatok során találkoztatok egy fiatal gorviki párral, akik menekülteknek adták ki magukat. Mivel a Medve lemaradt, hogy segítsen a Félszeműnek behozni a lemaradást, átmenetileg a te irányításod alá kerül a szituáció.
A férfi egy patkányarcú ember, láncingben, feltolt rostélyú sisakban, karddal felfegyverezve, míg a mellette haladó nő valamiféle pincérnő vagy szajha lehet a ruházata alapján.
- K.. ki... kik vagytok ti? - kiáltott fel a férfi dadogva, de erővel telve.
Kezét ráhelyezte a kardjának markolatára.
- Én nem akarok bajt. - szólalt fel, mikor látta, hogy társaid is előhalásszák apró tőreiket.

Végül, elértetek a nap végére a fogadóhoz, amit Chazarillo vezet. Itt az ideje dönteni, hogy mi hogyan is legyen.
A fogadó egy deszkakerítéssel körbevett magas faépület, melynek finom megmunkálásába már beletépett az idő vasfoga, de az ablakokból fények, kiáltások, és szép lantjáték szűrődik ki. A fogadó mellett egy istálló található, amelyben két lovat találtok. Maga az épületegyüttes egy mezőre épült, egy út mellett, ami Abradoba vezet, és körülbelül hetvenöt lábnyira található az erdő, a másik oldalon ezer lábnyira lehet.
- A pajtában elbújhatnánk. - szólal fel a Sas, miközben megvakarja az oldalát.
- Az nem pajta, hanem istálló. - közli vele Qo'huoron nevű újonc, mire egy hanyag tasli a válasza a Sasnak.
- Igaza van a kölyöknek, ez nem pajta. - mondja vigyorogva a Nyúl, majd megveregeti a Sas vállát. - Hörcsög, van kedved fogadni? Hogy hova akarja majd rakni a Félszemű a tábort?
Mikor már körbenéztél, megérkezik a Félszemű is. Igyekezned kell.

[wolftern]

a hörcsög

<...Remek, végre célirányosan megyünk, és ami a legjobb hogy a többiek is egyetértenek: minél hamarabb annál jobb...>
Gondolataimba, belefeletkezvén teszem a lábam a másik után. Amikor látom hogy a félszemű és a gyerekek nem bírják a tempót, lassítok.

- Jól haladtunk, tartsunk egy kis pihenőt! -fordulok először a Medvéhez, majd Nyúlra sandítok szemmel jelezve neki a hátramaradtakhoz. Ezután ha megértette keresek egy magányos tuskót és az álnokkal 5 darab nyílvesszöt mérgezek meg. Damillal összekötöm és tegezben elkülönítem a többitől, úgy hogy könnyedén bármikor felhasználhassam.

Miután eltelt a fertályóra, Medvéhez megyek és indulásra bírom, hogy még ma fedél lehessen a fejünk felett.
<...Ha sikerülne letelepednünk, és a hír igaz Vércséről, nem árt majd közel lenni a tűzhöz. A többiek hallgatnak rám, sőt számít a véleményem... Nem hagyhatom őket cserben...>
Tűnődöm, és a gondolat hogy a történtek ellenére a banda ennyire egyben maradt, jó kedvre derít. A zavartalan pillanatot az erdő kihallgatásával töltöm, miközben elől haladósan menetelek.
A gorvikiak látványára nem ijedek meg, mert ezúttal nálunk a túlerő.
- Ha valóban nem akarsz bajt, engedd el a kardot. Mutatványosok vagyunk, és Chazarillo pihenőjét keressük. Jó irányba tartunk? kérdezem.

A fogadót meglátva:
<...Szép hely. Vajon mennyi aranyat rejt?..> Jegyzem meg magamban, amikor Sas mellém lép.
- Csak semmi hülyeség! Ne feledjétek nem otthon vagyunk! teszem hozzá a magamét a színjátékot látva
- Hörcsög, van kedved fogadni? Hogy hova akarja majd rakni a Félszemű a tábort?
- Persze, ha megint veszteni akarsz... Én a helyében a fogadót választanám. Nem vagyunk mi állatok, ráadásul a pajta és a főépület összeér, ami nagyban megkönnyíti a menekülést. válaszolok társaimnak, s ha a félszemű megérkezik főleg hozzá intézem szavaim.
-A terepet látva, nem aggódom. Találjuk ki a történetünk és foglaljunk egy szobát. Mit szólsz?

   

[Haldirien]

Gondolataid sietségre biztatnak, és ennek tudatában akár egy báb teszed egyik lépést a másik után. Így, mire észbe kapsz, a fiatalabb és erőteljesebb Piszkosokkal már szinte lehagytátok az öreget és a kis újoncokat, így végül csak lassítasz, hogy ők se maradjanak le sokkal, majd aztán úgy véled a kezedbe veszed az irányítást, és megfigyeled a reakciókat. Ha elfogadják, akkor egy nap tényleg fent lehetsz a ranglétra tetején. A Medve arca komoran tekint rád egy pillanatra, de azután bólint.
 A Sas és a Nyúl úgy tűnik teljes nyugalommal ülnek le a helyükre, majd a földre csapnak.
- Nem ülsz le te is?
Ha leülsz, akkor tárgyalhattok a menekülésről, vagy a tervekről, mikkel Abradot igyekeztek elfoglalni, vagy csupán a természetről...
Ha te nem dobsz fel témát, a Nyúl teszi.
- És akkor hogy is volt ez a dolog Vidrával? - vonja fel a szemöldökét, és letép egy fűszálat a földről, megvizsgálja, majd eldobja.
- Ehm... - nyeli el a szavait - Tehát... Valamiért el akarta csalni őket, biztosan úgy gondolta, megtalálnának, és inkább mindent kockára tett, hogy elcsalja őket. Gondolom. Engem... engem meg átvert mert teljesen más irányba indult el mint amerre a lovagok voltak. Nem is tudom, hogy hogyan hagyhattam ezt, sajnálom fiúk, de nem tudtam, azt hittem... hogy okosabb lesz ennél.
- Ne okold magadat olyan élesen, Sas, nem akkora a felelősséged benne mint hiszed. - paskolja meg a barátja vállát Nyúl. - De miért, nem tudjátok? Ezek a lovagok biztos nem bántották, mert minket szimplán útba igazítottak, merre menjünk... Szerintem épségben vissza fog térni.
Miután kipihentétek magatokat, újra nekivágtok az útnak, és most már megerősödve hitedben, hogy még nagy utat járhatsz be, a gondolataid a lehetőségeid körül járnak. Medve tekintete villan fel elmédben. Őneki nem igazán tetszett, hogy szinte parancsot adtál ki nekik.

A gorvikiakkal való találkozás során a férfi szavaidra bólint, majd leengedi a pengéjét.
- Szép napot. - üdvözöl titeket. - Chazarillo? Nem, nem tűnik ismerősnek... ehm... - hátrafordul a nőhöz, majd visszafordul. - Abradóba tartotok? Csatlakozhatunk hozzátok az út során? - az arcán baráti mosoly villant
Ami kissé gyanússá változtatja a férfit, de ezt a hirtelen váltást annak is betudhatjátok, hogy a férfi egyedül vándorol Gorvikban, és biztonságosabb számára nagyobb csapatban.
Medve arcán ellenszenves gúny vonul végig, még van pár másodperc addig, míg megérkezik a Félszemű.

Amiután megérkeztetek, egy apró jelenet játszódik le, és bírálóan szólod meg mindkét résztvevőt.
- Persze, Hörcsög, de megnőtt a mellényed az elmúlt napok óta. - mondja vigyorogva.
A fogadásra intézett szavaidon elgondolkodnak a többiek.
- De ha elfognak minket, akkor lehet állatokká fogunk válni. - szólalt fel Sas. - Persze, menjünk be nyugodtan, de nem hiszem hogy azokat a lovagokat ott kéne megvárni.
Közben a félszemű is megérkezik, és akkor már neki is elmondod a tervedet.
- Egy szobát, ennyi főre? Jobb lesz, valóban, ha bemegyünk a fogadóba, de nem hiszem, hogy egy ekkora seregnek kiadnának egyetlen egy szobát. Meglátjuk. Minket nem ismernek azok a lovagok, így jobban járunk, ha a kocsmában találnak ránk, mintha kint a vadonba.

[wolftern]

a hörcsög

- Nem ülsz le te is?
- Egy kicsit. -válaszolok, majd leülök a kínált helyre. A nyílvesszők mérgezése lefoglal, ezért nem kezdek témázni. Azonban amikor Nyúl belekezd a gorvikiak védelmezésébe, felháborodottan válaszolok.
- Neked az otthon, meg a család nem jelent semmit? ...Épp az ő háborújuk miatt kell menekülnünk. Hogy mondhatod azt h nem bántják? Azért mert véletlenül útbaigazítottak, már is jófejek meg ártatlanok? Szerinted miért mennek Tiega felé? Elárulom kis barátom: Harcolni, de nem miattunk vagy a szegények miatt, hanem mert ezt kívánják érdekeik. Túl közel kerültek a shadoniak az ő életterükhöz... -fejezem be lemondóan mondatom.
Társam ostoba kijelentése miatt magára hagyom Sast és Nyúlat, s egy rövid sétát teszek ahol könnyítek magamon. Két perc múlva visszatérek, és immáron a dühöm is csillapodott, indulásra sarkallom a társaságot.

"...ha elfognak minket, akkor lehet állatokká fogunk válni..."
<...Téged esetleg...> kaján vigyorral mosolygok Sasra, akit nemrégiben egy fiatal lány is átejett csúnyán. Viszont a terv ismertetése után elindulok befelé a fogadóba. Menetközben szóváteszem a félszeműnek a gondolataim.
- Az imént arra gondoltam hogy először ketten szétnézünk bent, aztán veszünk ki szobákat, de valakinek vagy valakiknek majd őrködni sem árt... Különben nem aggódom a lovagok miatt, semmi olyat nem mondtunk amiért félnünk kell. Én pusztán az ideailtásuktól félek, h ránk fogják kényszeríteni... 

[Haldirien]

A két fiú társalgásába nem kapcsolódsz be, sokkal inkább foglalkozol a nyílvesszőid megmérgezésével.
De egyszer csak elpattan benned a nyugalom szála, amikor Nyúl barátiként jelöli meg a lovagokat.
Mind Sas, mind Nyúl meglepődve néz rád a hirtelen dühkitörés következtében.
- Persze, nem úgy értettem, Hörcsög, hogy szentek lennének - mondja sietősen Nyúl miközben felállsz.
- Idióta vagy. - rázza meg a fejét Sas. - Honnan veszed a hülyeségeidet Nyúl? - lemondóan megrázza fejét. Majd felkel, és a Medvéhez vonul.

Már a fogadónál a félszeműhöz lépsz, hogy bebiztosíthasd magadat a jó ötleteiddel a későbbi vezérkarba. Most a Vércse helyét valószínüleg átveszi ideiglenesen Félszemű Shu'on, és akkor az ő helyére megy Medve, de továbbra is megmarad Gazella és Medve egykori helye számodra. Talán még a Medvét is meg tudod előzni.
Gyorsan, de pontosan előadod a tervedet Shu'on részére.
A Félszemű lehunyja az ép szemét egy pillanatra. Majd felpattan a szeme, feléd fordul, és egy büszke apai mosollyal az arcán szólal meg.
- A terved nagyon is jó, drága fiam - helyezi idősödő, de egykor igen enyves kezét a válladra. - És a többire már nekem is van egy tervem. Medve! - fordul jobbra, hogy a megtermett férfi kerüljön a látókörébe, aki szintén a hang felé fordulva szembeáll az idős vezetővel. - Maradj itt őrszemnek, én bemegyek ezzel a fiatallal. Körbenézünk. Sas! Lesd a határt, ha lovak porát látod, vagy már a lovasokat, akkor szóljatok, mert sietnünk kell, bár nem hiszem, hogy ily hamar visszaindulnának, valószínűleg nem régen érhették el Tiegát. Nyúl, gyere be te is, több szem többet lát.
A Medve összeszűkült szemekkel mér végig téged. Úgy tűnik, már ismerheti a céljaidat.
- Értem, Shu'on. Nem lesz gond. - fogadkozik, majd a fogadóra emeli a tekintetét. - Ne kint várjunk. Nem vagyunk fenevadak.
A Nyúl is melletted terem, aztán elindultok a fogadó felé.

[wolftern]

a hörcsög

Az öreg Shu'on szava elégedettséggel tölt el, viszont Medve méregetése már kezd fusztrálóvá válni.
<...mi a kő? Második alkalom, hogy ezzel a böhömmel összeakadok. chö... hülye!...> mélyedek gondolataimba, s tagbaszakadt társam kijelentése elillan a fülem mellett. Ezután kimért léptekkel indulok a vendégház felé, útközben régi ismerősömhöz fordulok, Nyúltól kérek bocsánatot.
- Figyu Nyúl! Az előbb a pihenőnél... -szakítom meg mondatom, mert nem akarom túlbeszélni- Ne vedd magadra! Nem szeretem a változást.
Belépve a fogadóba, csupán pillanatnyi időt szánok a díszlet megtekintésére, helyette a vendégeket és az esetleges menekülési útvonalakat vizsgálom meg. Mivel a félszemű a rangidős, ezért hagyom hogy ő beszéljen a csapossal...

[Haldirien]

A rangidős dícsérete igazán jól esik számodra, azonban annál kevésbé a társa, a Medve gyanúval teli tekintete. Pontosan nem tudod, hogy mi a baja azokkal, amiket mondasz, lehet majd tőle kell megérdeklődnöd, ha tudni szeretnéd.
Az ajtó felé indul a rögtönzött trió, a szapora társad felé fordulsz, és elnézését kéred a korábbi szavaidért. Rád néz és bólint egyet.
- Egyikünk se szereti, rémálomba illő napok vannak mögöttünk. Teljesen megértem, hogy ha feldúlt vagy... Reméljük Abradoban már nem lesz ehhez fogható kilakoltatás. Túl sok barát tűnt el. - közben kitárja az ajtót, és megvárja, amíg Shu'on után te is belépsz a fogadóba, majd bezárja azt maga mögött.
A fogadóban kellemes meleg uralkodik, melyről a mellettetek tíz lábnyira lévő kandalló gondoskodik. Nyolc asztalt láttok, melyek elnyújtott kör alakzatot vesznek fel. A bejárat szembe  már meg is pillantjátok a fogadóst, egy leborotvált hajú, szürke szakállú férfit, aki éppen egy fémkupát tisztít meg egy ronggyal.
- Kellemes délutánt. - biccent felétek a férfi. - Szolgálhatok élelemmel vagy valami itallal, esetleg menedéket keresnek az éjszakára? - vonja fel a bal szemöldökét.
A fogadóban mindössze két embert pillantotok meg, az egyik egy dalnok tűnik, aki éppen valamiféle kását eszik, de felismerhető a mellé, a padra lehelyezett hárfáról, a másik már mámorosnak tűnik, és a korsója felé hajol szemez a kupája fenekével.
- Köszönjük szépen. - szólal fel a félszemű. - Milyen sokan töltik itt az éjszakát? Vándorok vagyunk, de úgy hallottuk éjszaka nem biztonságos a hercegi útra vetődni, mert banditák és törvényenkívüliek, vagy ha nem ők, akkor a fegyvert ragadott gorvikiak, illetve shadoniak járják azt a vidéket.
- Értem, természetesen akad szobánk. Három főre?
- Nem, sokan vagyunk még, amennyiben lehet, minél több szobát szeretnénk kibérelni, amennyiben jussa miatt aggódik, ne tessék. - előhalász egy termetes erszényt, majd visszatemeti a ruhájába.
- Persze! Hogyne! - válaszolta a fogadós izgatottan, majd lehelyezte fordítva a kupát és a kezét kezdte el dörzsölni. - Sajnos nem az összes szobánk kiadó, de négy szobát tudok adni maguknak.
- Tökéletes lesz, igaz, gyermekeim? - néz rátok a Shu'on. - Fiam. - mutat a Nyúlra, majd elvonul az egyik asztal felé és int feléd - menj, szólj a többieknek.- Amint ki megy, feléd fordul. - Legyél mellettem, és figyelj, kiaknázatlna bányát látok benned, mely alkalmassá tehet majd egy napon arra, hogy vezesd a Piszkosokat. Csak kövesd a szavaimat.