Hörcsög - A Piszkosok újjászületése.

[Haldirien]

- . - ide fog jönni a történet a délután-este folyamán.

[Haldirien]

Egy örökkévalóságnak tűnt elhagyni a város területét, és biztonságos helyet keresni a partraszálláshoz. Próbáltad megkeresni a Vércse alakját a tömegben, de minden egybeolvadt. Semmit sem láttál, csak az emberek tömegét. Csalódottan fordulsz vissza a társaidhoz, de nem csatlakozol a beszélgetésbe, hanem gondolataidba révedsz.
Mire feleszmélsz, már koppan a sziklához a csónak, ahogy az evezők végre biztonságos helyet találtak a kikötésre.
Először a Félszemű, majd a Vidrát kisegíti a nagy termetű Medve, azután Sas lép át a száraz kőre, majd int neked, hogy kövesd, majd végül a három, toporgó újonc hagyhatta el a csónakot.
- Merre menjünk? - morgott fel a Medve.
- Abrado-ba kell mennünk, ott kell találkoznunk a többiekkel. Vércse utasítása ez volt. A székvárosban úgy is könnyebben újra tudunk szerveződni.
- Ne felejtkezzünk el majd arról, hogy valószínüleg ott is vannak tolvajcéhek, akik nem fogják jövetelünket jó szemmel nézni. - válaszolta a Medve, de amig a legfőbb rangúak társalogtak, a többiek elhúzódtak, és magukban társalogtak.
- Vidra, Hörcsög, szerintetek hányan jutottak ki a városból még? Én nem igazán láttam senki mást.
- Én láttam egy pillanatra láttam Rókát. - jegyezte meg az egyik újonc, aki ha jól tudod a Qo'huoron névre hallgat. Fiatal fiucska volt, hosszú fekete hajjal, melyet hátrafésült a kezével, arca beesett és rút, gömbnyi fekete szemei azonban minden hiányosságot kiegyenlítettek, és egy remek koldussá tették őt.
- Én is láttam Rókát, szerintem ő is helyre lelt az egyik csónakban. - válaszolta a Vidra, miközben a haját kisodorta a szeméből. - Valaki tud valamit a többiekről? Bivaly, Sha'ren, Kavalass? Nem láttátok őket?
- Én nem láttam egyikőjüket sem - mondta ki a többiek gondolatait Sas. A többiek a fejüket rázták. - Hörcsög, te láttál valakit?
Majd miután befejezted a mondandódat, ha megszólalsz, ha nem akkor pár pillanatnyi csend után közétek lép Félszemű Shu'on.
- Gyertek, vár minket Abrado. Vércse és a többiek is ott fognak ránk várni.

[wolftern]

a hörcsög

-Ne felejtkezzünk el majd arról, hogy valószínüleg ott is vannak tolvajcéhek, akik nem fogják jövetelünket jó szemmel nézni. köhint egy hangosat, majd ő is belefolyik a beszélgetésbe. -Én ezt mondtam Vércsének, de aztán meggyőzött hogy bármi jobb, mint az inkvizíció. Szerintem, ha csendben meghúzzuk magunkat amíg kiismerjük ellenségeinket túlélhetjük. mondom, majd a nyakamban függő amulettet kezembe veszem és reménykedve a szerencsémben körbenézek.
<Remélem az a bába, nem vert át, és a talizmán valóban szerencsét hoz> Ezután a nagytermetű klántársam engem és Vidrát kérdezi, kedvesen a nőre mosolygok, közben kezemmel udvariasan intek hogy előbb ő mondhassa el mit tud. De mielőtt belekezdhetnék az egyik kölyök közbe szól
-Én láttam egy pillanatra láttam Rókát.
<Remek. És ki az aki nem látta?> beszélem meg magammal a kérdést, miközben ingem alá visszacsúsztatom kabalámat. Mikor mindenki befejezte mondókáját, halkan hozzáteszem.
-Nem. Róka pedig vagy halott v nem. válaszolok, és a szerencsében bízva elindulok Abradó felé.
-Milyen messze van Abradó? kérdezem s ezalatt felkaptatok az előttem lévő dombra.

[Haldirien]

Szavaidon elgondolkodnak a társaid.
- Igazad van, végül is... Lehet jobb, ha maradunk. - szólalt fel Sas, kihez gyorsan csatlakozik egy bólintással az egyik kölök. Végül, úgy tűnik, mindenki látta a Rókát, de mégse tud róla senki semmi biztosat mondani. Miközben kezedbe veszed a talizmánt, reménykedsz, hogy szerencséje kihat rád, és megmenekít téged az ínséges időkből, mint amilyen a mostani. gy tűnik mozdulataid csupán a Vidrának tűntek fel, akinek is csak a szeme csillanásában véled meglátni az érdeklődést. Ami, az igazat megvallva tolvajok között nem egy jó esemény, de hála a Piszkosok erős és szigorú Törvényének, aki a céhtársát meglopja, azonnal elveszti annak a támogatását és bizalmát, így megnyugodhatsz értéked felől.
- És ha a többiek pedig ott fognak minket keresni? Gazella? Az öreg? Vércse? A többiek? - teszi fel a kérdést Vidra.
- Szerintem nem fognak minket keresni.  - szólalt fel Sas. - Ha engem kérdeztek, csak mi maradtunk. Lehet, jobb lenne visszatérnünk a városba.
- Mégis miért gondolod ezt? - vonta fel szemöldökét a Shu'on, a vak oldalon, így igen bizarr látványt nyújtott. - Én úgy vélem, hogy sokkal többen is túlélték a Piszkosok kötelékéből. Javaslom, utazzunk, és várjunk a többiekre, és ha egy idő után nem jönnek, visszatérünk a hazánkba, Tiegába. Hogy gondolkodtok erről, fiatalok? - veregeti meg a horgas orrú ficsúr vállát.
A Medve is elindul utánad, majd vele együtt a többiek is kedvetlenül elindulnak a hosszú úton, melyet meg kell tenniük.

[wolftern]

a hörcsög

Vidra szemének ragyogására, elfordulok. <Ne is reménykedj, húgom> Majd a domb tetejére érve, szétnézek és emberi jelenlétre utaló nyomokat keresek. (füst, település, tornyok) Ha találok valami figyelemre méltót megpróbálom belőni, milyen messze lehet. <Talán az ott egy falu, hátha akad szállás és étel éjszakára>
- Szerintem nem fognak minket keresni. - szólalt fel Sas. Ha engem kérdeztek, csak mi maradtunk. Lehet, jobb lenne visszatérnünk a városba. Mégis miért gondolod ezt? Lépteim sürgetőre veszem, mert éhes vagyok és azért is mert követhettek minket. Javaslom, utazzunk, és várjunk a többiekre, és ha egy idő után nem jönnek, visszatérünk a hazánkba, Tiegába. Hogy gondolkodtok erről, fiatalok? - veregeti meg a horgas orrú ficsúr vállát. Mielőtt bárki megszólalhatna hozzáteszem én is a magamét.
Szerintem Vércsét az istenek elég furfanngal és ügyességgel áldották meg. <Többel is mint kellett volna... ajh ha nem lett volna az a kikötői eset> Egyelőre keressünk szállást és valahogy jussunk Abradóba, aztán ha ott sikerül letelepednünk, itt mindenki előtt megígérem egyedül visszatérek Tiegába és hírt hozok nektek az otthoniak felől. Így nem kerül veszélybe több klántársunk élete, csak az enyém. mondom és kíváncsian vizsgálom társaim arcát, miközben az ismeretlen felé haladunk.

[Haldirien]

A Vidra mozdulatodból kiolvassa gondolataidat, és lesüti a szemét, és talán szégyenlősen el is pirosodik az orcája, ezáltal még inkább hasonlított a névadó állatra.
Nem szentelsz neki sok időt, inkább a látóhatárt fürkészed, egy menedéket után kutatva, ahol meghúzhatnátok magatokat. Eddig a fák miatt nem igazán találtál semmit, de nem fejezted be a kutatást.
Majd később, miután Shu'on befejezi az egészen elfogadható gondolatát, mely szerint majd visszatérnek, ha nem találkoznak másokkal.
Ekkor látod az időt jónak arra, hogy magadhoz ragadd a szót, miközben a lemészárolt társaidra gondolsz, és akaratlanul is kiráz a hideg téged.
- Szerintem a Vércsét az istenek elég furfanngal és ügyességgel áldották meg. Egyelőre keressünk szállást és valahogy jussunk Abradóba, aztán ha ott sikerül letelepednünk, itt mindenki előtt megígérem egyedül visszatérek Tiegába és hírt hozok nektek az otthoniak felől. Így nem kerül veszélybe több klántársunk élete, csak az enyém.
Szavaidra az emberek elgondolkoznak, majd végül a Medve böki ki.
- Ne hangoztasd az "istenek szót", Hörcsög, itt egyik fél sem szereti azokat, amelyik nem csak egy istenre figyel. De igazad van, én sem hiszem, hogy elkapnák.
A messzeségben egy lovast pillantasz emg, majd egy újabbat kevéssel messzebb tőle. Fürkészik a területet. Hogy shadoniak e, az számodra még felismerhetetlen. De ha azok, akkor bajban vagytok.

[wolftern]

a hörcsög

<a francba, remélem azok ott nem shadoniak> arcomon ugyan nem látszódik gondterheltség, de sietősen a körülöttem lévő terepet kezdem vizsgálni. <Ha shadoniak, biztosan felderítők... nem jó ötlet megölni őket, ellenben heted magammal kétséges hogy el tudnánk bújni>
-Baj van emberek! Két lovas közelít felénk... Ha shadon vérebei azt javaslom váljunk szét és meneküljünk be az erdőbe. Eddig csak ketten vannak de ha megöljük őket, csak még többet küldenek utánunk. Jobban megnézem őket, és jelzek hogy mi van. mondom, és immáron nem várom meg a reakciókat, felmászok az egyik fára, igyekszem nem sűrű lombozatút választani, hogy kikémlelhessem kik vagy mik a lovasok. A fán ameddig lehet mászok, minnél magasabbra, de még a biztonságosság határain belül. Elhelyezkedem, majd egy rövid meditációval élesítem látásom.

//OFF:
 érzékélesítés
ψp: 1
meditáció ideje: 1 kör
időtartam: 6 kör

mászás próba: 60%
<img src="http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Themes/Fantasy/images/dice.gif" alt="" />Dobás 1d100: ( 18 ): Össz = 18

Két kérdésem volna:
1. ugyan nincs heraldika képzettségem, de felismerhetem h shadoniak v sem? Mert ha nem ismerem fel, akkor átmászok másik fára, (ha van időm) olyanra aminek sűrű a lombkoronája és felhúzott íjjal várom mi történik.
2. Hol vagyunk: határ, v nem tudhatom. //

[Haldirien]

Szemed megakad két folton a messzeségben, két lovasra gyanakszol, és amikor jobban megvizsgálod, akkor már megbizonyodotsz ottlétükrôl. Már csak az a kérdés, hogy shadoniak-e? Az esetben bizonyosan elkezdték felhajtani a városból kijutott lakosságot. Ezen a gondolatom nem is rágódsz többet, ezért gyorsan visszatérsz társaidhoz, és közlöd velük a rossz hírt. "Shadon bérencei közeledhetnek felétek".
A gyermekek arcára ráfagy az eddigi beszélgetések során elsajátított boldog mosoly. A Vidra szemrcében meghökkentség csillan, és hamar a messzeségben mered, a Medve karjait keresztbe fonta, és szemêvel kutatta az említett lovasokat
- Megvannak. - szólalt fel Vidra és arra mutatott, amerre magad is láttad.
Ezután elindultál, hogy meggyöződj arról hogy ártalmatlanok rátok nézve a lovasok, avagy sem.
Amikor már elkezded a fára való mászást, lépteket hallasz mögötted, és hátranézve meglátod a Sast és Vidrát, ahogy a bokrokon keresztülsuhannak.
és te is csak évtizedes gyakorlatodnak köszönhetően hallotad meg őket.
Bármennyire próbálkozol nem tudod azonosítani őket  azt megtudod, hogy nem az inkvizíció vörös köpenyêt viselik magukon, hanem banderiális lovasoknak tűnik, de hogy a címer gorvik vagy shadonpárti családé azt nem tudod.
- Szerintem gorvikiak. - hallottad alulról Vidra hangját. Abradoiak szerintem, de nem ártana óvatosnak lennünk. Még ha gorvikiak is akkor sem biztos hogy segíteni akarnak.

[wolftern]

a hörcsög

<Hála az isteneknek! Legalább nem azok a mészáros shadoniak... Így ha szerencsénk kitart elkerülhetjük őket> gondolom át a látott és hallottak alapján.

-Rendben. Mivel nem láttam a jellegzetes vörös köppenyt, bízom a képességeidben Vidra.  válaszolok elismerően a tolvajlánynak. -Ez alapján ők nem tudják hogy mi itt vagyunk. Ha Noir valahol figyel minket, egyszerűen elsétállnak mellettünk. Itt maradok és jelzek, ha tiszta a helyzet. Kérlek menj a többiek után, és mondd el nekik hogy nem shadoni kutyákkal van dolgunk. Amíg nem jelzek, semmiképp ne mutatkozzatok. érvelek gyorsan, remélve hogy Vidra belátja értelmetlen a kockáztatás.

<Kérlek, ne csinálj semmi butaságot!... Azok erős páncélt viselnek, mi hozzájuk képest fafegyverekkel harcolnánk. Jobb ha tudatlanul elmennek> gondolom, miközben mindaddig kísérem szememmel a szép lányt amíg eltűnik az egyik bokor mögött. Ezután, csendben íjjal felkészülve várom a lovasokat, s ha bármi gyanúsat tesznek lövök.

//OFF:
hagynám elmenni a gorvikiakat, de ha valamelyiküknek éppen az én fámra kellene felnézni-e támadok.
a meglepetés erejét használnám, és nyakra célzom.

[Haldirien]

Gondolataidban hálát adsz Noirnak, amiért ezek a lovasok nem a shadoni uniformisokban pompáznak, így egy pillanatra fellélegezhettek, azonban nem jelentette a biztonságot számotokra. Lehetnek a terület urai akik nem akarják, hogy a bujdosók felemésszék terményeiket vagy megtámadják a ház népét. Ezért jobbnak êrzed, ha nem mutatkoztok az idegenek előtt, nehogy esetleg ellenségesen lépjenek fel a Piszkosokkal szemben.
Ezért szavaiddal óva inted Vidrát és Sast, nehogy esetleg megtámadják felelőtlenül a lovasokat.
Nem okoz neked csalódást sem a lány sem Sas, és elindulnak csendesen visszafelé.
Mikor visszanézel a lovasokra, az egyikük eltűnt, majd hamarosan egy tucatnyi lovas csatlakozik hozzájuk, és elindulnak felétek. Szépen lassan menetelnek, így feltételezheted, hogy nem tudják pontosan, hogy hol vagytok. Egyik bozótban megmozog valami, mire az egyik lovas előreüget, majd a cserjénél megállva leszáll a paripájáról és szemügyre veszi azt, majd nemet intett a fejêvel. A lovas olyan százhúsz lábra (60 méter) van tőletek, miután bevárja társait elindulnak tovább az irányotokba, de mostmár szétnyilnak, és egy hosszú láncot alkotnak, talán még nem tudják hol vagytok, villan át a gondolat az agyadon.

[wolftern]

a hörcsög

Amikor látom hogy az ismeretlenek nem ketten, hanem tucatnyian jönnek a gólyatöcs hangját utánozva jelzek, ami a klánunkat a veszélyre figyelmezteti.

<...Lássuk hát! Mi dolgotok erre, ahol a kutya se jár?...> Teszem fel a költői kérdést, majd mikor hirtelen átrendezik soraikat, biztonyossá válik, hogy keresnek valakit. <...Ezek nem is gorvikiak! Átverés. A banyaüldözők, biztosan követtek minket!?...>
Az idegre helyezett nyílvesszőt visszateszem tokjába, s ha maradt időm óvatosan visszább húzódom a lombkorona takarásába.

[Haldirien]

Amikor elindulnak a lovagok, azonnal reagál az és a gólyatöcs madár  hangján dalolni kezdesz. Jelezve hogy gond van.
A lovasok egyre közelebb érnek, ekkor susogás üti még a füledet. Egy alak fut keresztül a bozóton olyan kilencven száztíz lábra, ês amikor a tisztásra ér, Vidrát pillantod még. Lehet összezavart az események, de utána gyanús lesz hogy nem abból az irányból jött mint amerre a többiek vannak. Beszélnek egymással, és úgy tűnik, hogy valamit hisztérikusan magyaráz, majd felülteti az egyik lovas az ölébe és az ellenkező irányba megfordulnak és ellovagolnak.

[wolftern]

a hörcsög

<...Mi a fene? ez teljesen megőrült?! Nem bízhatunk a gorvikiakban, ugyanolyanok mint a vörösruhásférgek!...> futnak végig a gondolatok a fejemben, miközben újra előkapok egy nyílvesszőt. Ekkor hirtelen beugrik egy régi mondás, amit mentorom sokszor emlegetett
<...Csellel kell harcolni annak, akinek a fegyvere gyengébb...> Újjaim közül óvatosan kicsúszik a favessző, s ugyanilyen türelemmel várom míg a lovasok messzebre kerülnek -legalább félmérföld távolságba- Ezután jelzek társaimnak hogy előjöhetnek. Mikor újra összegyűlt a csapat, a többiekhez fordulok hogy szóljak néhány szót.
-Nem akarok megmondó ember lenni, de Vércse Abradóba küldött minket. Vidra ellenszegült a kérésnek, amivel ugyan megmentette a bandát, viszont ezzel kockára tette a klán fenmaradását... Nem ismerjük a várost, és a helyieket. Hallottunk már ezt-azt, azonban ebben a helyzetben ez kevés. Gondoljatok csak bele, hogyan fogadnánk egy új klánt a városban, akik a mi területünkön garázdálkodnak, és a zsíros célpontokat előttünk fosztják ki? tartok egy kevés hatásszünetet, majd folytatom. Fontos az összetartás, ahol minden dolgos és ügyes kézre szükség van, s csak ezek után jöhet az egyén. Ha túl akarjuk éllni, javaslom mihamarabb jussunk Abradóba, és az ilyen helyzeteken együtt jussunk keresztül, senki ne önállóskodjon! mondom, s közben kíváncsian vizslatom a tekinteteket, hogy ki mire gondolhat.
<...Remélem értik mit akarok...>

[Haldirien]

Nem tudod megállítani a Vidrát, bármilyen erősen is próbálkozol. Nem hiszed el egyszerűen, hogyan lehet ennyire makacs és felelőtlen. Legszivesebben vad támadásba lendülnél, melyhez a düh nem is a lovagok, sokkal inkább társad felelőtlensége miatt korbácsolódott fel, de végül egy régi gorviki mondás megnyugtat. - Csellel kell harcolni. És az egyetlen ütőkártyád kijátszása Vidra életébe, és valószínüleg a tietekbe is kerülne.
Végül megvárod a lovasok eltávolodását, és aztán egy jelzés után lemászol a fáról és csatlakozol a többiekhez, és elmondod a történteket illetve a gondolataidat is kifejted az efféle viselkedésről.
Az emberek arcán meghőkölés látszik, végül Sas felsziszegve szólalt meg.
- Átvert. Azt mondta, hogy megnézi, jönnek-e gorvikiak a nyomunkban, arra is indult el. Én vele akartam menni, de... - egy szünetet tartott, és bevörösödött az arca - ... de végül nem tettem meg.
A Félszemű vette magához a szót.
- Vidra tette felelőtlen volt, és könnyedén a vesztünket okozhatta volna. Hősiesen cselekedett, de mi fajtánknak nincs szüksége hősökre. Remélem tanulni fog a hibájából. Szívem mégis reménykedik minden hibája ellenére, hogy vissza fog térni köreinkbe. - mondta elgondolkodóan. - Tudja, merre tartunk, így menjünk Abrado felé. - rövid szünetet tartott.
- Nyilvánvalóan nem fognak szivesen látni minket a városban, erre fel kell készülnünk lelkiekben. - ragadta magához a szót Medve. - Ennek eredményeképp javaslom, hogy verjük fel táborunkat a városon kívül, és először derítsük fel a területet, mielőtt magunk bevesszük magunkat oda.
- Ez egy kiváló ötlet, Medve. - szólalt fel a Félszemű, közben az újoncok elmentek őrködni.  - Én magam is ennek a kérdésnek a megoldásán gondolkoztam, és ugyanerre jutottam.
- Nem kéne utánamennünk? - tette fel a kérdést Sas.
- Mit képzelsz? - fordult felé hirtelen a Félszemű. - Nem fogjuk kockáztatni a Piszkosok fennmaradását. Vidra döntött, és talán visszatér, de lehet nem is fog. Ez megtörtént. Ha még egyszer valaki meg fog hasonlót próbálni - emelte fel a hangját. - Azután én fogok menni. Már lassan kiöregszem a szakmából, és kellene aki pótolna, mutat a hiányzó szemére. - Világos? Együtt maradunk.

[wolftern]

a hörcsög

Amikor Sas felszólal, vádlón rászegezem tekintetem, amiért hagyta hogy egy serdülő lány átverje.
<Te....! Mocskos görbeorrú patkány. Mégis mire jó a korod és a tapasztalatod, ha egy bakfis ilyen könyedén megtéveszt?...>
- Vidra tette felelőtlen volt, és könnyedén a vesztünket okozhatta volna. Hősiesen cselekedett, de mi fajtánknak nincs szüksége hősökre. Remélem tanulni fog a hibájából. Szívem mégis reménykedik minden hibája ellenére, hogy vissza fog térni köreinkbe. - mondta elgondolkodóan. - Tudja, merre tartunk, így menjünk Abrado felé. - rövid szünetet tartott, és én ez idő alatt hozzá teszem:
- Végülis ügyes lány...
ezután Medve ötletére felcsillan a szemem, de megvárom míg a félszemű befejezi beszédét.
- Egyetértek, és ha már itt tartunk a helyi szokásokról sem árt érdeklődni. Úgy hallottam Gorvikban különösen szeretik, ha maguk alá gyűrhetik a gyengéket. válaszolok s közben kezemmel magam elé intem a félszeműt, aki láthatóan tudja mit beszél és képes vezetni minket.
<...Akkor mutasd az utat...öreg!...>