Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego, Alvino lakása
Időpont: 21:20
Esemény: kutyaszorítóban
A harc a fegyverért és az életben maradásért a földön fekve folyik tovább, akárcsak Su vére. Pontosabban te a hátadon fekszel - amely tompa fájdalommal tiltakozik a mozgás ellen. Su pedig rajtad lovagolva azon igyekszik, hogy kicsavarja a kezedből a fegyvert. A birkózás embert próbáló kihívások elé állít - de még így is sikerül úgy fordítani a fegyvert, hogy az pont Su felé nézzen. Sőt, még el is tudod sütni - ám nem várt eredménynek leszel ismét szemtanúja. A lövés az oldalát éri, ahol a korábban szépen vasalt blúzt feltépve a golyó újabb növekvő vérfoltot hagy maga után. A blúz mostanra gyűrötten, szakadtan kezdi el magába szívni a lövés fakasztotta vért. Csakhogy láthatóan ez sem hozta meg a kívánt eredményt. Mintha Su észre sem venné az újabb sérülést - sem a szorítása, sem a lendülete nem lankad.
/Angol/ Itt az idő jó modort tanulni! - teremt le téged, és szavait egy olyan pofonnal nyomatékosítja, amilyenben talán soha nem volt részed. Mintha egy tehervonat ütött volna el - ha nem is tört el az állkapcsod, de szerencsés vagy, ha nem lazult ki pár fogad! Vér önti el a szádat, és az a szerencséd, hogy már a padlón fekszel - úgy megszédülsz* A környező zajok eltompulnak, távolinak tűnnek a fülcsengés fátylán át. Így még a második lövés hangja is csak egy tompa, távoli puffanásnak hat, amit félkábán eresztesz meg - de azt már nem tudnád megmondani, hogy talált-e. Su mond ugyan valamit, de rosszul is hallod, meg nem is igazán érted - minden energiádat leköti, hogy ne veszítsd el az eszméletedet. Ami mindjárt bekövetkezik, mert Su következő pofonja végérvényesen ki fog ütni. A látótered beszűkül, és kezd olyan lenni, mintha csak egy távoli, életlen, és fakuló színvilágú filmet néznél.
Megelőzendő a teljes kiütést, inkább engedsz az erőszaknak, és megpróbálod megadni magad. Bármit is akarsz mondani, a csókosra repedt-dagadt ajkak és erős szédülés miatt csak nehezen érthető szavak hagyják el a szádat. Viszont az egyértelmű jelzés, amikor hagyod, hogy lefegyverezzen. Ennek jutalma nem marad el - a következő pofon már nem érkezik meg. Helyette távolabb dobja a pisztolyodat, majd felállva rólad könnyedén felránt a földről.
/Angol/ Sejtettem, hogy csak a pofája nagy! - jegyzi meg, és Alvino melletti székre ültet.
/Angol/ Ha tovább kellemetlenkedik, a végén megneheztelek, és kénytelen leszek komolyan erőszakoskodni magával! - figyelmeztet - noha továbbra is úgy érzed, mint akin átment egy úthenger, és vissza is tolatott. Su szusszanva egy nagyot gyors-kötözővel szorosan rögzíti a székhez a két kezedet, és a lábaidat. Utána kipakolja a zsebeidet, aminek tartalmát komolyabb vizsgálódás nélkül a távoli dohányzóasztalra teszi. Ezek után ellenőrzi le a két lőtt sebet magán. Bosszúsan veszi tudomásul, hogy bár nem ért létfontosságú szervet, de még nem állt el a vérzés. Ebben számodra semmi meglepő nincs - a hasán és a hátán van egy-egy lyuk, ahogy a vállánál és a hátánál is van egy másik, amiből ráérősen folyik a vér. Számtalan vágás, szúrás, és lőtt sérülés begyógyult nyomát látod azon a kevés bőrfelületen, amit felfedett. Egy kis táskából kivesz négy nagy előkészített tapaszt, és gyorsan leragasztja a sebeit. Nem először csinálhatja.
/Angol/ Tudja fiatalúr, az a gond az idős korral, hogy lelassul az ember, és sokkal sérülékenyebb lesz. Valahol irigylem magát, mert szerintem nem fogja megtapasztalni. De elég a fecsegésből! Óhajt valamit mondani? - érdeklődik, és egy nagyobb darab Duct-tape-el közelít a szádhoz, és leragasztja. Ezek után elővesz a táskájából egy szikét, és megszólal
/Angol/ De térjünk vissza Mr. Alvinohoz, mert bizonyára feszélyezi a helyzet, s szeretne már túlesni a dolgokon!
Igazítja meg gondosan a ruháját Su, míg Alvino egyre ijedtebben mocorog az asztalon, és szűköl a ragtapasz alatt. De nincs sok esélye, mert alaposan rá van rögzítve az asztalra. Su egy határozott mozdulattal vágja fel Alvino szabadon hagyott oldalát a szikével, mélyvörös patakokat fakasztva, melyek hamar elérik az asztal szélét, és túlbukva azon, csorognak le a földre melletted. Alvino rázkódik, nyüszít miközben Su belenyúlva a jókora sebbe puszta kézzel kutászkodik a szerencsétlenben. Talán két-három másodpercig tart, de még így is könnyedén beleég a retinádba a jelenet. A félelem, a vér és ürülék szaga, meg látvány együtt nem kizárt, hogy a vacsorád számára meghívónak tűnhet, ami hányingerként jelentkezhet. Su egy gusztustalan, nyálkás reccsenéssel szakít ki Alvinoból egy másfél tenyérnyi véres darabot - amiben a máját véled felfedezni - de csak azért, mert olvastad Alvino aktáját. Su a kikészített ételhordóba teszi a megszerzett darabot, és az időközben elájult Alvinonak mondja
/Angol/ Szerencséje van, hogy ilyen gyorsan végeztünk! - aztán feléd fordul.
/Angol/ Mondja csak, mit szeretne? Vágjam el a torkát, vagy lőjem fejbe? - érdeklődik, hogy mit csináljon veled majd hozzá teszi
/Angol/ Oh, látom nem tud válaszolni! - méri fel a leragasztott szádat - Ahogy Mr. Alvinora, úgy magára sem neheztelek - ezért gondoltam gyorsan végzek magával. Egy bólintás ha azt szeretné hogy fejbe lőjem, három bólintás pedig az, hogy inkább a torkát vágjam el - mutatja fel a szikét. Su könyékig merő vér, ami a kezeiről, meg a szikéről a földre csöpög. Most már érted, hogy miért viselt mosogató kesztyűt és kötényt amikor ajtót nyitott neked - vagy rázza meg a fejét, ha van jobb ötlete! - javasolja. Amint megrázod a fejed, töprengve néz rád.
/Angol/ Rendben, leveszem a tapaszt, de figyelmeztetem fiatalúr, hogy ha hangoskodni kezd, kiszúrom a szemeit! - figyelmeztet kedves hangon, majd lerántja a ragasztót a szádról.
*A karaktered egy 5 egészségszintes ütést kapott, amiből sikerült 3 egészségszintet semlegesítenie - de újabb két egészségszintet veszített - ezzel roncsolt állapotba kerülve. Ez -5 kocka büntetést jelent a cselekedetekre, és csak kúszni képes a karakter ha helyváltoztatásról van szó.
