Hörcsög - A Piszkosok mezsgyeháza

[Haldirien]

Az éjjel különösen borult Dél-Ynev keleti sarkában fekvő Tiega városára. Egykor egy nagy és hatalmas államhoz, Gorvikhoz tartozott, ezzel együtt meghonosodott itt is a Kránból, jelen esetben azonban inkább Shadonból származó hit. Hit a Kosban, kinek ereje mindezidáig sosem csapolódott meg, sosem vesztett nagyobb háborút. Ahogy a jelen esetben sem, de a birtokában álló két államból, Kránból és Gorvikból egyet elvesztett a politeista shadoniakkal vivott harcokban. A shadoniak igencsak különleges hittel rendelkeztek, egy istent mondtak, mégis hetet ismertek, Domvik, kinek hét arca van, mégis mindegyik arcot külön alakokkal szimbolizálták templomaikban.
Tiega városa is a shadoniak kezére került, akik  papokat és katonákat küldtek ide, hogy felügyeljék a békét és a rendet, és Domvik tiszteletét. Azonban ezen a területen, mint szinte mindenütt, erős ellenállásba botlottak, melyet önerejükből képtelenek voltak megtörni. Gorviki koldusok és nemesek egyaránt orvtámadásokat szerveztek és követtek el a shadoni katonák és papok ellen, mellyel szinte lehetetlenné tették a békés átmenetet. Ranagol nem alkuszik, mondották bölcsen azok, akik elkövették ezeket a merényleteket.
A város dokkjaiban, ahol az összes alvilági csoportosulás székhelye volt, kalózok, fejvadászok, tolvajok, bordélyok, az este még nagyobb mozgolódás volt, mint napközben. Egy magas, sötét bükkfából épített háromemeletes épület szolgált az egyik itteni tolvajcéh, a Piszkosok rendházaként. Itt történt minden fontos dolog, a fontosabb megbeszélések kivétel minden tárgyalás, a tervezés, a kiképzés. Természetesen nem csupán ekkora területe volt a Piszkosoknak, a csatornahálózatból is kiszakítottak egy kisebb darabot, ahol gond nélkül edzhették képességeiket, és a folyosókat használva a város majdnem bármely pontján előbukkanhattak, szegény negyedben, kereskedők negyedében, az előkelők negyedében, a templom negyedében. Nem voltak nagy létszámúak, de minőségben messze felülmúlták a Rongyosokat, akiknek pedig négyszer vagy ötször annyi taguk volt. Szerencsére nem rivalizált egymással a két rend, inkább okosan felosztották maguk között az érdekszféráikat.
A hold fényesen sütött be a mezsgyeház emeleti ablakán. Mintha csak nappal lenne, mely igencsak nyugtalanító volt. Minden azzal a lovaggal kezdődött. Megjelent egy vörös köpönyeges férfi, aki Ranagol ellen beszélt, ez történt egy hete, de nem változott a helyzet, és talán a vörösköpenyest is utolérte a végzete. És akkor, ma hajnalban bevágtatott egy másik vörös köpenyes alak, nyomában majdnem egy egész légió érkezett, de nem tettek semmit. Egészen estig.
Igen fényes volt a városban, bár a romantikus sétákat jajjveszékelő emberek és halálsikolyok zavarták meg. Máglyák voltak azok, amelyek bevilágítottak a mezsgyeház ablakán.
A Piszkosok rendje teljes létszámmal gyűlt össze, kivéve Shamet, akit az elsők között ítéltek a szörnyű kínhalálra.
A céh feje, a Vércse gondterhelt arccal állt, körülötte főbb tisztjeivel, Félszemű Shu'onnal és Gazellával, aki azért kapta ezt az igencsak légies nevet, mert ő volt a legfürgébb a tetőkön. Mindenkit messze lehagyott mind ugrásban és mind futásban.
Utánuk jöttek a veteránok úgymond, akik már jó ideje szolgáltak, tapasztaltak voltak, mint az öreg Avahan, Róka vagy Medve, akik már legalább évtizedeken át voltak a céhben, és alattuk voltak a közrendűek, mint Hörcsög, Sas vagy Nyúl, ez utóbbi nevét a szaporodása miatt kapta, míg az előbbi a remek szeme és horgas orra miatt. Ide tartozott még a Vidra is, aki egy nagyon szép, mogyoróbarna loboncú leány volt, akinek az ibolayszínű szemei sokakat megigéztek már, és még sokan mások. Mögöttük pedig három újonc, Qo'huoron, Mo'lar és Shali, nekik még nem sikerült nevet szerezniük
- Mitévők legyünk? - kérdezte meg a Gazella aggódva.
- El kell tűnnünk innen. - szögezte le a Vércse. - Mielőbb.
- Igen, de merre mehetnénk? - vonta fel a bal szemöldökét a Félszemű. - Belderro nagyvárosában elbújhatnánk, de bizonyosan számítanának ott ránk.
- Akkor menjünk Abradoba. - szólal meg az öreg Avahan. Az Abradoi fennsíkon  eltűnhetünk, de munkát ott találhatunk.
- És hogy jutnánk ki egyáltalán a városból? - szaladt ki Sas száján ez utóbbi.
Csend támadt a teremben, amitől elvörösödik a Sas.
- Igaza van a kölyöknek. - szólal meg az öreg.
- Kitörünk. A vizen át, még mielőtt lezárják az öblöt. - szólal meg a Vércse. - Indulás!

[Haldirien]

Számodra az egész zavaros volt, hogy ilyen egyszerű lenne, hogy csupán vízre kell szállni és megmenekültök? Túlságosan könnyűnek tűnt. Sőt, még azt sem igazán érted, mindenkivel együtt, hogy miért kezdődött a mészárláshoz hasonlatos égetések.
Amint kimondja az utolsó szavakat a Vércse az ajtóhoz lendül kitárja és a kezével kifelé mutat.
- A dokkokhoz! - próbálja túlkiabálni a kintről betóduló zajt. Először a Medve, majd az újoncok, majd ti és a veteránok rohantok ki az utcára. Az ajtóban pillantod meg az áramló tömeget amelyik toronyiránt a dokkokba ment.
Mikor azonban beugranál a tömegbe, egy magasabb férfi mellett mész el, aki félrelök, neki a falnak, és nem adódott még újabb esélyed, közben a fal repedésein keresztül egy rövid szóváltást hallasz a Vércse és a Félszemű között.
- Mi történik itt, Shu'on? Ki az az ember?
- Az nem ember, annak shadoni inkvizítor, azt hiszem a neve Werzanga de ... nem emlékszem, nem tűnt fontosnak. Pedig a Nyúl hallotta mikor fennhangon bemutatkozik a városnak.
- Igyekezz, Shu'on, Abradoban akarlak látni.
Ezzel lépett ki a Félszemű az ajtón, és gyorsan oldalra lökve egy kövér kereskedőt beállt a többiekhez, majd egy pillanatra megállva helyet biztosított neked.
- Siess fiam! Nem akarsz itt maradni!
Örökkévalóságnak tűnt elérni a dokkokat, furakodtak és tolongtak az emberek, az egyik háztetőn a Gazella méltóságteljes alakját vetted ki az árnyékokból egy pillanatra találkozhatott tekintetek, mert kinyújtotta kezét, mutatva az irányt.
Azonban a kikötőnél, mire odaértél megcsappant a hajók és a csónakok száma, így jobb híján az emberek megtorpantak.
És akkor katonákat véltél felfedezni a kikötőknél, ahogy gyűrűbe fogják a tömeget. Az épületre nézve már nem látod a nőt, bizonyára már úton van. Nem sok lehetőséged maradt, útközben elszakadtál a Félszeműtől is, a többiek után kell indulnod.

[wolftern]

a hörcsög

<Fenébe! Tudtam hogy nem lehet ilyen egyszerű. Ezek valakire vadásznak> a katonák láttán, fut végig a gondolat a fejembe. Kis időt hagyok magamnak, hogy felmérhessem a helyzetem. (max 1-2 mp) Többnyire társaim ismerős alakját keresem, esetleg látok -e menekülési lehetőséget a muatatott irányba. Ha nem látok semmit, becsukom a szemem és elmém erejét felhasználva, keresni kezdem Vércse szellemét, a Belső síkok energiái között. Mikor megtalálom elindulok a látott irányba, s közben figyelek a környezetemre.
<Óvatosnak kell lennem, ki tudja mit akarhat az inkvizíció. Miért kell menekülnünk nekünk piszkosoknak? Nem voltunk mi a shadoniak ellenére...> 

//OFF: ha nem találom Vércsét valaki mást keresek. Elméletileg ha nincs is pszi képzettsége, én az asztrál síkon (barátság alapján) megtalálhatom őt v bárkit akit ismerek. "a létezők messzire fénylenek a síkokon"  Úgy gondolom, h pontos távolságot még így sem tudok, de érzem merrefelé lehet//

[Haldirien]

Gondolataidban egy igen nyugtalanító elméletet vázoltál fel, melynek alapja az, hogy a shadoniak valakit el akarnak kapni, vadásznak, azonban az is lehet hogy válogatás nélkül fogják el az embereket, és igyekeznek megállítani a tömeget abban, hogy a csónakokkal elhagyják a várost, vagy vízbe úszva kockáztassák az életüket. Nem voltak erőszakosak, de nem is kérték szépen az ordibáló, hisztérikus állapotba került embereket. De mégis kire vadászhatnak, és miért kell a Piszkosoknak eltűnniük? Minden olyan zavart, mint az öböl vize, melyet kétszáz evező és megannyi kar hajtja a legkülönfélébb irányokba.
Úgy döntesz, felhasználod a néhai mestered tanítását arra, hogy megtaláld a Vércsét, így az elméddel kinyúlsz a testedből, és ekkor a körülötted állók elhalványodtak, hogy a távolban egy vörös foltot ne takarjanak ki, melyik a Piszkosok vezetőjének a helyét mutatta. Nem a víz felől jött, még a kikötőben van. El is indulsz felé, de igencsak lelassítja a haladásodat, hogy keresztbe kell átfurakodnod a tömegen.
Egyszer csak megpillantasz egy alakot a háztetőn, aki végigfut majd elrugaszkodva átszeli az út feletti levegőt, hogy túloldalt a vízbe csapódjon. Talán a Gazella volt, de nem tudod biztosra állítani.
Végül megpillantasz egy ismerős arcot, Sast, ahogy éppen belelöki egy tagbaszakadt férfi, hogy helyette beleugorhasson a feleségével a csónakba.
Továbbhaladva áttörve több ismerősön, akikkel csak névleg találkoztál, vagy pedig általad kiraboltak voltak, mint egy nemesasszony ezüstös brokátban, aki öt testőrével és a férjével együtt igyekezett elhagyni a várost, vagy az a tokás kereskedő jobboldalt, akitől egyszer egy egész erszény drágakövet lovasítottál el. De voltak hozzád hasonszőrűek is, koldusok és tolvajok. Az egyik a katedrális tere mellett koldult a maga módján önsanyargató papokat megszégyenítően sikerült addig kínoznia magát, amíg Ranagol reá nem tekintett, és minden "megdolgozott" nap után pletykák szerint estére eltűnik. A Piszkosok tulajdonában lévő információ szerint esténként egy úriember igencsak nagylábon mulat, és a Vércse szerint az a két ember egyazon személy.
Végül szembetalálod magadat a Vércsével, pontosabban ő tűnik ki a tömegből és megrángatja a válladat.
- Mit csinálsz? Gyerünk a vízbe, nem akarlak elveszíteni, hörcsög! - Erőteljesen megtaszít, így egy embert véletlen az öböl habjai közé lökve a dokk szélére juttok. - Ugorj!

[wolftern]

a hörcsög

Az ember áradat igencsak fusztrált állapotba hoz, nincs egy talpalatnyi hely sem ahol valaki ne lépne a lábamra vagy ne lökne arrébb. Ezért igyekszem gyorsan átfúródni a csődületen, miközben nagyokat morgok.
-Vigyázz már!... Méghogy Ranagol a szörnyisten?.... Siess fiam, nem akarsz itt maradni... azért sikerült elhagynotok Miután átérek és megpillantom gazella árnyékát, kezem magasba emelem és integetek hogy itt vagyok.
<Héj ne siess! én még itt vagyok> óvatosan összegörnyedek, kezeimmel megtámasztom térdemet, majd fújtatok egy keveset. <Nem bírom a tempót, ebbe a nagy siettségben kifáradtam> Amikor már eleget lazítottam tovább indulok, s egy kis mosolyt derít arcomra mikor sast fellökleli egy helyi kovácslegény, aki ugyanolyan fejvesztve menekül mint mi.
<Megérdemled öregfiú, ha nem akartál volna elmenni...> Jókedvemből vércse rasztás fürtjeinek himbálózása ráz fel, miközben felsőbbrendűen utasít. Majdnem sikerül kizökkentenie egyensúlyomból is, azonban jobb lábammal kitámasztom magam.
-Szerinted? Várom az inkvizíciót. Amúgy miért is menekülönk...Vércse? hanglejtésemen érezhető a gúnyolódás. Nem lenne könnyebb az ősi módszert alkalmazni, a bújkálást? Mi fontos van Abradóban, hogy képesek vagyunk feladni városunkat? Kérdezem miközben átugrom a stégről, egy csónakba.

[Haldirien]

Az embertömeg minden igyekezetével megpróbál téged elnyelni, de túlélési ösztönöd minden esetben megvéd téged, és közben türelmetlenül visszavágsz az embereknek, melyek közül vannak akik válaszolnak.
- Takarodj az útból!
- Bolond vagy?
Végül megpillantod a háztetőn álló Gazella alakját, majd hamarosan már el is tűnik. Hiába integetsz, lehet észrevett, de nem mutatta jelét, hanem a vízbe vetette magát.
Már igazán kifáradtál az emberek közötti tolakodásban, és sosem fogynak el körülötted az emberek. Ekkor pillantod meg az egyik társadat, felismerve a horgas orráról, majd hamarosan belecsapódik a vízbe, mert a kovács inasa belekaszálta inas karjaival, de mielőtt hirtelen jött jókedvét tovább élvezhette volna megrángatják a válladat, és megpillantod a Vércsét, aki utasítást ad neked, te azonban ellenállsz a parancsnak, és visszakérdezel, a Vércse már felemelte a kezét, hogy arcodon sújtson engedetlenségedért, majd bólint.
- Nem maradhatunk itt. Nem biztonságos, tudnak az alagutakról, Shammel volt Róka is, aki meggondolatlanul az alagutakba ment, és ott sikerült lehagynia üldözőit. Hörcsög, tudod mi történt? Nem tudod. Az a vörös csuklyást, az elsőt, nem lett volna szabad megölnie a városnak. Értünk jöttek, hogy példát statuáljanak a többi város számára. Amikor a kereskedőknél voltál, akkor kezdődött meg a katedrális terének megtisztítása, válogatás nélkül fogták el az embereket, Róka is csak az eszének köszönhette az életét. A gyerek majdnem beleőrült abba, ami történt. Ezért kell mennünk!

[wolftern]

a hörcsög

-Így már érthető. Nem igazán értettem miért mennénk Abradóba amikor itt van nekünk a csatornarendszer...Sajnálom.
Szavatkozom, és szégyenemben kissé el is vörösödöm.
<Hülye érzés, de muszáj volt megkérdeznem. Nem szívesen hagyom el az otthonomat. Csak remélni merem hogy Abradói társainkra nem jelentünk fenyegetést>
Próbálom nyugtatni magam, azonban az ismeretlentől való félelem egyre feszültebbé tesz. Közben keresek egy evezőt, és elfoglalom a helyem, hogyha Vércse utasít, azonnal megindulhassunk.

[Haldirien]

Válaszodra és mentségedre bólint a Vércse, majd megpaskolja a válladat, közben két ember majdnem fellök titeket, éppen előttük sikerült félreállnotok, a többi szerencsétlen a két futóval együtt a vízbe zuhant, és a hatalmas csobbanásból magad is érezted a hideg ölelését.
- Akkor indulj! Nem engedem Ethvin beléd fektetett munkáját magaddal együtt megölesd. Menj!

A vízen ekkor megpillantottál egy csónakot, amelyben többen is ott voltak a csoportból. Sas, a Félszemű, Vidra, őket felismerted távolról, de nem vagy biztos, hogy mások is vannak-e ott. Talán az egyik árnyék a Medvét rejtheti, de képtelen vagy további céhtársak felismerésére.
- Én még gyorsan körbenézek. - hallottad magad mögött a Vércsét, de mire odafordultál volna, már eltűnt az egyre ritkuló tömegben. Már négy, öt emberrel arrébb a shadonitákat láttad, ahogy lefogják az azon az oldalon állókat. Messze a magasban egy holló rikoltása hallatszott.

[wolftern]

a hörcsög

-Rendben. Később találkozunk. Beugrom a vízbe, és nyugodt úszásba kezdek társaim felé. A parton lévő bosszútól vérszomjas alakokkal nem foglalkozom, csak haladok előre.
<Remek! a többiek már ott vannak és nem sokára én is odaérhetek.>
-Héj! Ide! Itt vagyok! kiabálok céhtársaimnak. Mikor odaérek, felkapaszkodom a ladik falára s felmászom.
-Végre. Irány Abradó... Vércsének van még egy kevés elintéznivalója...legalábbis ezt mondta. <mikor tud majd jön> Addig menjünk amíg tudunk. mondom és ha odaférek valamelyik evezőhöz elkapom.

[Haldirien]

A Vércse szavaidra egy barátságos mosollyal és egy biztató vállon-veregetéssel válaszol. Majd amikor az öbölben megpillantod társaidat, pár szó kíséretében eltűnik. Beugrasz a hideg vízbe, és megállás nélkül csapva a vizet egyre közelebb és közelebb jutsz a hajóhoz, melyen társaidat látod, néha valaki megfogja a lábadat, de küszködések után sikerül leráznod az embereket, hátra de pillantva a városra. Talán amiatt, mert félsz hogy addig eltűnnek társaid szemed elől, talán nem.
Egy kiáltással hívod fel magadra a figyelmet, és a Sas ázott gúnyájában gubbasztva felkapva a fejét, tekintete a tieddel találkozik, és oldalba böki a mellette üllö Félszeműt, majd szemét lesütve beszél hozzá. Ekkor már többen is néznék rád, majd lassítanak a tempón, így végül a csónakhoz érsz. Nagy ritkán úsztál eddig, akkor sem többet mint tíz tizenöt méter, így most igencsak kifáradva, de magadra bizonyára büszkén nézhetsz társaidra miközben felmászol a csónakba, ahol sikerül azonosítani az többieket, a Medve  ült a Félszemű  mellett, vele szembe pedig, az "ázott" Vidra mellett pedig a vén Avahan foglalt helyet magának, illetve a három ifjú volt az orr résznél. Qo'huoron, Mo'lar és Shali.
A lélegzetért való küzdelem közepette mondod el a magáét, melyet neked mondott a vezetőtök.
-Végre. Irány Abradó... Vércsének van még egy kevés elintéznivalója...legalábbis ezt mondta.
- Remélem nem a végzetét keresi... - szólalt még az agg Avahan.
- Bizonyosan további Piszkosokat keres, akik lemaradtak.  - mormogta a medve. - Gondoskodik rólunk.
- Lehet Nyulat keresi, egyébként mi is történt? - történt még a csöndet Sas.
- Miért, mit tudsz Nyúlról? - vonta fel a szemöldökét a Félszemű. - Netán baja esett?
- Én nem igen láttam, de azt hiszem éppen a családját akarta összeszedni, ami egy halálraítélt ötlet volt már a megfoganása óta.
A három fiatal közben suttogtak egymás között, de különösebb odafigyelés nélkül esélyed sincs, hogy felismerd szavaik értelmét.
- Irány Abrado. - dünnyögte Medve, közben Vidra arrébb csúszott a kiss pallón, odaengedve téged maga mellé.

[wolftern]

a hörcsög.

Az öreg megjegyzéséhez nem fűzök semmit, óvatosan átkúszom s leülök Vidra mellé.
<Már régen felhagytam azzal hogy mások problémáival foglalkozzam, azonban most mégis emlékszem és zavar ez a sok gondolat. Miért?> Tekintetem a dokkok felé mered, s titkon vércse árnyékát keresi. Az ifjak suttogását nem hallhatom, mert ismét az emlékeimbe mélyedek. Nem foglalkozom a külvilággal, hacsak látható veszély nem fenyeget