Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét Intés Völgyein túl

[Alaric]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Úton
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemènyek: Diego Juan Fernández Sánchez báró erődje
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Canis Prímusz, Erigowi Artemise.

*Hang nélkül hallgatja végig a báró feleletét. Egyelőre nem áll szándékában segítségre utasítani a báró haderejét, hiszen nem tudják pontosan kivel is állnak szemben. A vámpír szava még nem ékes bizonyíték, nem bízhat meg benne teljes mértékig. S egészen addig nem élhet vissza hatalmával s nem használhatja az erőforrásokat meggondolatlanul.*

- "Vacsorára várom önöket és addig is ne nézzen bolondnak taleiosz a papi szék nem véletlenül küldte önt erre a vidékre."

*Fejezi be a báró, ami enyhe gyanakvást ébreszt fel az inkvizítorban, miszerint a férfi sejtheti: valami nincs rendjén a környéken. Vagy csupán arra utalt, tudja, hogy egykoron a családja szoros kapcsolatban állt a Ravennákkal? Hallott a Verperiodik fekete foltjáról? Ez esetben a bárónő is osztja egykori atyja nézeteit? Ha így van, s Sánchez báró ezt tudja, úgy miért nem informálta az Egyházat? Netán ő küldetett Rudqvist inkvizítorért? Megannyi kérdés s spekuláció...*

- Így volna? - kérdez vissza semleges tónussal a hangjában. Nem lepődne meg ha konkrét válasz nem érkezne, de kíváncsi a báró s csatlósai reakciójára.

[Sol]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl
Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Úton
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Diego Juan Fernández Sánchez báró erődje
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Canis Prímusz, Erigowi Artemise

Aligha lehet okolni a bárót a keserűségéért. Kötelességtudatból elment, hogy megharcolja mások háborúját, és arra tért haza, hogy gyakorlatilag kisemmizték.
Tyrus nem óhajtja közbeszólásával megzavarni ezt a fegyverek nélkül vívott párviadalt. Két erős akarat összecsapása ez.
A báró egyértelművé tette, hogy önszántából nem fog segíteni, csak ha a másik kijátsza az inkvizíciós kártyáját. Ami egyébként elég erős ütőlapnak számít shadoni földön.
Tyrus már korábban is tapasztalta, hogy az inkvizítor nem szívesen árulja el, hogy vámpírokkal van dolguk. Mintha a fogát húznák. De alighanem kénytelen lesz közölni a báróval a felfedezésüket.
Mindenesetre némán figyeli a beszélgetést, a bárót, a titokzatos fekete alakot a háta mögött.

[Filio Mortale]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl
Helyszín: Úton
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény:  Diego Juan Fernández Sánchez báró erődje
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre (NJK), Canis Prímusz (NJK), Erigowi Artemise

Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Canis Prímusz, Erigowi Artemise

Az inkvizítor zárszavánál a báró visszafordul az ajtóból és onnan válaszol lustán mint egy álmos oroszlán, amíg az őt követő csuklyás páncélos alak jól nevelt árnyékként másfél penge távolságra lehorgonyoz urától, miközben mellettetek a rusnya képű őrparancsnok unottan rágcsál egy eléggé fás szalmaszálat.

- Így van Verperiodi sacerdos taleiosz, bármennyire is hihetetlennek tűnik jól ismerem az egyház felépítését egy szintig leiosz, mendraeiosz és taleiosz mint rang vagy beosztás mind ismeretesek előttem, mivel megboldogult atyám annak idején papnak szánt csak hát ifjú fejjel mondhatni túlságosan is szilaj és erőszakos voltam az egyháznak és éppen ebből kifolyólag tudom Domvikot és az Egyházat elválasztani a szívemben egymástól. Maga taleiosz az egyház ökle oda megy ahová küldik és nem véletlenül küldik sehová sem, bár Salza báró mögött és a báró ügyének ürügyével jelent meg előttem kétlem, hogy a fő indoka ez lenne, egy inkvizítor jelenléte nem túl jó ómen a sötétség szolgáinak, ezért is mint mondottam, nyugodtan járja be a Karvalyormot itt ugyan semmi tisztátlant nem fog találni. Nem kell elárulnia a valódi okokat amiért itt van és valójában kíváncsi sem vagyok rájuk, ám ha nem árulja el az okokat vagy okot akkor egy a másik nemesembernek járó vendégszeretetemen túl ne várjon tőlem semmit, nem fogom az embereimet sötétben tapogatózva vágóhídra küldeni, ha csak kimondottan rangjánál fogva nem utasít erre mint már mondottam, akkor viszont önnek kell, majd elszámolnia minden egyes elvesztegetett élettel.

A báró egyenlőre úgy tűnik elégedett a helyzettel, mint egy jóllakott nagymacska lustán dorombol tudja, hogy hazai terepen van és úgy tűnik titkolnivalója sincsen, vagy csak úgy gondolja úgy sem találjátok meg azokat, hogy később a fejére olvashassátok. Lefektette a határvonalakat és úgy tűnik az egyházzal csak írásban idézhetően, hajlandó együttműködni, amivel igazolni tudja a tetteit mind az egyház mind a korona felé valószínűleg nem akar még egy fiaskót ami a megmaradt birtoka további csorbulását eredményezné, a beszélgetés alatt az ajtónállók is látszólag felengednek, főleg akkor amikor a báró szabad bejárást engedélyez társaságotoknak a Karvalyoromban

[Haldirien]

Artemise

Artemise a nagyúr szavaira bólint, és halkan, aggodalommal figyeli ahogy nő a feszültség a lovag és a nemesúr között, viszont jobbnak tartja, ha még nem szólal közbe.

[Alaric]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Úton
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemènyek: Diego Juan Fernández Sánchez báró erődje
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Canis Prímusz, Erigowi Artemise.

*Eleddig megértő volt a báró óvatosságát s bizalmatlanságát illetően. Nem csak megfontolásból, de emberi tapintatosságból fakadóan sem akarta kényszeríteni taleoszi hatalmát a nemesre. Azonban a báró kezd visszaélni a helyzetével s gátlástalanul tereli egy olyan helyzetbe, ahol kénytelen a tudását minden jelenlévővel megosztani. A férfi megfeledkezik magáról s arról, hogy eme információk nem kerülhetnek óvatlan fejekbe. Van egy határ ahol a gőg már nem mentség a kötelességtudat elnyomására. Az inkvizítor érzi, hogy ez a pont vészesen közeleg.*

*A birtokra lépésüktől fogva először veti fagyos tekintetét a főnemesre. Arcára nem ül ki érzelem, mindössze tekintete óhajtja emlékeztetni kinek is tartozik elszámolással.*

- Ezek szerint nem csak nemesi nevelést kapott, báró... Bár önmagában az is elegendő volna ahhoz, hogy tudja: a tudás egy részletének az elhallgatása nem azonos sem a hazugsággal, sem a titkolózással. Mint ahogy a haditervet sem osztja meg a hadvezér az egyszerű katonákkal. Meglepődnék, ha nem élne ezzel a gyakorlattal... Jelenlétemre magyarázatot adtam, anélkül, hogy megtévesztettem volna a jelen lévőket. Ennél több nem tartozik a csatlósaira... Nem adtam rá okot, hogy megkérdőjelezze szavamat s becsületemet, a helyében óvatosabban vádaskodnék a jövőben... - fejezi be a báró rendreutasítását. Ha a báró meg tudja őrizni hidegvérét, úgy beláthatja a kisnemes igazát. Ha nem...

- Ha végzett a napi teendőivel, csatlakozom magához, báró uram. - kijelentés volt, nem kérés. - Addig is, köszönjük a vendégszeretetét.

*Enyhén meghajtja a fejét a báró irányába, ezzel is alátámasztva: tényleg hálás a vendéglátójának s nem csak az etikett beszél belőle. Szeméből immár eltűnt a fagyosság, ismét gyengéd melegség tükröződik belőle.*

//Amennyiben elszabadulnának az indulatok, úgy az utóbbi mondatra gondolom már nem kerülne sor.//

[Filio Mortale]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl
Helyszín: „Vendégségben”
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény:  Diego Juan Fernández Sánchez báró erődje
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre (NJK), Canis Prímusz (NJK), Erigowi Artemise

Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Canis Prímusz, Erigowi Artemise

/Mivel további verbális és egyéb atrocitás nem történik ezért vissza a szállásokhoz Hari és Lorria-ttahoz akik a gyermekkorból éppen hogy kinőtt serdült fiú és lány csak shadoni nyelven értenek, valamint a később érkező Jonecio atyahoz/

A szállásaitok, amik a lovagterem alatti szinten található és három szoba kettő kisebb és egy nagyobb amit a rendelkezésetekre bocsájtott a báró. A szobák inkább szerzetesi cellákra emlékeztetnek, mint nemesi vendégszobákra. Aignan és Artemis kapja a két kisebb egyszemélyes szobát – cellát míg a többiek a nagyobb szobában kerülnek elszállásolásra. Aignan cellájában az ágyon és ládán kívül még helyet kap egy szerzetesi álló íróasztalka papírral, pennával, tentával és pecsétviasszal, míg Artemise szobájában egy apró egyszerű fésülködőasztal található az ágyon és a ládán kívül. Az elszállásolásotok végén az őrparancsnok távozásakor érkezik meg Jonecio atya aki meglepő módon szintén egy fiatalember alig idősebb Harinál és Lorrianál. Hari a társaság férfiembereivel foglalkozik nagyon tartózkodóan érdeklődik az irányba, hogy az „uraknak” van e mosandó szennyesük valamint, hogy kívánnak-e fürdőt venni mert akkor forraltat vizet a mosdáshoz. Artemise körül Lorria sürgölődik szégyenlős félénkséggel kérdi, hogy a kisasszony kíván-e illatos fürdőt és, hogy szeretné-e ha a haját kifésülné, valamint még a mosandó szennyest kéri el. Mire a két siheder végez az elszállásolással megjelenik Jonecio atya a fiatal pap mosolyogva járja végig a társaságot és visszafogottan érdeklődik a társaság hogyléte felől valamint minden tolakodást mellőzve felajánlja, hogy ha valakinek lelki támaszra van szüksége, akkor a templom kapuja vagy itt fent a várkápolna mindig nyitva áll és ő is rendelkezésre áll a vígaszra vágyoknak, bár igaz főképp a lent a faluban a templomban található a várkápolnába csak hajnalonta jár fel, hogy a báró és háza népének megtartsa a misét, a felkínált „gyónás” lehetőséggel Gewin lovag kíván élni csak kis türelmet kér az atyától, hogy lefürödhessen az atya és Gewin lovag megbeszélik, hogy bő fertályóra múlva találkoznak a várkápolnában közös imára. Jonecio atya a legvégére, hagyja Aignan bel Verperiodi-t akivel a „szertartásos” üdvözlést követően a cellája magányába vonul.

Aignan bel Verperiodi

A hálócellád magányában Jonecio atya szent nyelven az iránt érdeklődik, hogy tisztségedből kifolyólag van-e valamilyen utasításod a számára, vagy esetleg a papi széktől hoztál utasítást, utasításokat számára.
Diego Juan Fernández Sánchez báró napi teendői egészen a estebédig ki fognak tartani, amennyiben céltudatosan nem keresed külön a vacsoraasztalnál a lovagteremben látod csak újra ezzel, hozza a finoman a tudomásodra, hogy bár a vendégszeretetét élvezitek a feltétlenül szükséges minimumnál nem kíván többet érintkezni veletek, főleg veled addig amíg nincsennek konkrét utasításaid a számára.

Tyrus Valles Erigowi Artemise

Elszállásolásotok közben Tyrus a keskeny ablak mellet állva, míg Artemise a fésülködő asztal mögött ülve az ablakon kipillantva ( „hálószobáitok” keskeny lőrésszerű szamárhátboltíves ablakai a „Felvonulási térrel” ellentétes irányba az erődöt hátulról határoló meredélyre tekintenek, így pompás kilátás nyílik a szirten álló vár mögötti szakadékokra ) egy hatalmas keselyűre emlékeztető kitárt szárnyú madarat láttok a szakadékokban vitorlázni és mintha valaki ülne a madár hátán, a hatalmas madár és „lovasa” úgy tűnik, hogy a mögöttetek magasodó hegycsúcsok közé tart.

Diego Juan Fernández Sánchez báró erődje

[Sol]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl
Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Úton
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Diego Juan Fernández Sánchez báró erődje
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Canis Prímusz, Erigowi Artemise

"Egy a másik nemesembernek járó vendégszeretetemen túl ne várjon tőlem semmit."

Vetette oda nekik Sánchez báró. Tyrusnak egyelőre ez a fajta vendégszeretet tökéletesen megfelel.
Átadja Harinak a mosásra szánt ruháit és a fürdőre is igent mond. Tekintetével végigméri az érkező Jonecio atyát, bólint köszönésképpen, de különösebb figyelmet nem szentel neki. Meghagyja az ájtatoskodást a jó lovagnak. Lantját kezébe véve halkan pengetni kezdi, miközben kitekint a keskeny ablakon túlra.

Egy hatalmas madár vonja magára a figyelmét. A méretén túl az is különös benne, mintha ülne a hátán valaki. Egészen addig követi őket a tekintetével, amíg el nem tűnnek a szomszédos hegycsúcsok között.
(Ha van valaki kartávolságon belül, akkor némán megragadja az illetőt, majd kezével a jelenség felé mutat. Szemét mindvégig a madáron és utasán tartja.)
Egyelőre nem tud mit kezdeni a látottakkal, de elraktározza az információt. Később még jól jöhet.

A fürdést követően érdeklődik Haritól, hogy merre találja a kantint vagy a helyiséget, ahol a katonák a pihenő idejüket töltik.
Élj a pillanatnak, ne vedd a nyakadba a holnap problémáját - szokta mondani néhai mestere. Egy kis zene, némi ital, kártya- vagy kockajáték, amellett hogy remek szórakozás, talán megoldja a katonák nyelvét és kikotyognak ezt-azt.

[Filio Mortale]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl
Helyszín: „Vendégségben”
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény:  Diego Juan Fernández Sánchez báró erődje
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre (NJK), Canis Prímusz (NJK), Erigowi Artemise

Tyrus Valles

Gewin lovag már elvonult fürdőzni amikor megpillantod az ablakból a repülő jelenséget, így csak Prímuszt tudod magadhoz vonni, amint rámutatsz az égi jelenségre, Prímusz finoman hunyorít, mintha a nap a szemébe sütött volna, majd miután a „madár” és utasa apró fekete pöttyé zsugorodik a láthatáron nagyon halkan tesz csak megjegyzést.

-   Mintha a báró sötét varnyú árnyéka ki a trónszéke mögött gubbasztott teljesen hangtalanul lovagolta volna meg ama hatalmas tollas bestiát, de biztos nem lehetek benne, hiszen nagyon távol volt, úgy tűnik a nyugati hegycsúcs felé repült az elérni gyalogszerrel és mászással beletellik három négy napba is…

A fürdést követően Hari közli veled, hogy a katonák kantinja a barakkjuk alatt található az elővárban a nagy kör alakú toronytól balra, ám ott most nem fogsz találni senkit, mivel az őrségben nem lévőket a báró kegyelmes uruk már reggel kivezényelte a gyakorlótérre ünnepnap meg úgyebár nincsen mostanság, ám a kantin mellet a konyhában biztosan találsz jó pár embert a várnépek közül, hiszen készül a vacsora a megfáradt fegyvereseknek és a bárónak és vendégeinek is.

*Piros csillag a nyugati hegycsúcs amire Prímusz gondol.

[Sol]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl
Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Úton
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Diego Juan Fernández Sánchez báró erődje
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Canis Prímusz, Erigowi Artemise

A báró sötét varnyú árnyéka, ha?

Valóban a fura fekete páncélos alak volt madárháton? Tyrus próbálja értelmezni a látottakat. Mit jelent rájuk nézve, ha tényleg ő volt?!
Nem sokkal a megérkezésük (és kihallgatásuk) után a báró egy bizalmas embere sietve elhagyja az erődöt. Miért?

Véletlen, mi?

***

Az öltözékén végzi az utolsó simításokat, miközben hallgatja Hari útba igazítását. Sajnálatos. Azonban számított valami hasonlóra. A báró elég szigorú ember ahhoz, hogy csak úgy hagyja szabadon lófrálni az embereit.
- Mikor megérkeztünk a katonák épp gyakoroltak ... - meséli olyan közvetlenséggel, mintha ezer éve ismernék egymást. - Nagyon figyelemre méltó volt. Fogadni mernék, hogy te is olyan akarsz lenni, mint azok a farkasköpenyesek. Igaz-e, Hari? - játékosan a fiú vállába bokszol. - Hanem az a fekete páncélos alak, na az milyen ijesztő, én mondom, még a víz is levert tőle. - kicsit kivár, hátha ráharap a hal a csalira. Azután elmesél még egy-két történetet, az egzotikusabb fajtából, amik vele esetek meg még utazgatásai során, majd lantja kíséretében megindul a konyha irányába.

- Hahó! Szabad nekem ide bejönnöm? - dugja be óvatosan a fejét a konyhába - Hogy itt micsoda fenséges illatok vannak?! - azzal beljebb lép - Hű de jól néz ki! - hogy az ételre gondolt vagy valaki másra, az ki-ki saját fantáziájára van bízva. Hamiskás mosolyából ítélve lehet, hogy utóbbira.

[Haldirien]

Erigowi Artemise

Aggódó tekintettel hallgatja a nemes és a lovag vitáját, majd amikor elköszön az inkvizítor. Ő is meghajtja a fejét.
"Köszönöm a vendéglátását, nagyuram." - meghajol a nemes előtt, majd felpillant rá és a furcsa lovagra mellette. Végül egy kedves mosollyal az arcán emelkedik fel, és követi a szolgálókat.
A fiatal boszorkány egy külön cellát kapott az éjszakára, és még egy fésülködőasztallal is ellátták. A Lorria nevű kishölgy, szolgáló kíséri be a szobájába, és minden olyat sorol fel, amelyekre Artemisének talán odahaza volt lehetősége úgy igazán.
"Igen! Mindenképpen." - kap az alkalmon, és előhalássza a táskájából két inget és harisnyát, valamint a köntösét. Megszabadul a hosszú út porától piszkos harisnyájától, ingjétől és az imént elővett köntössel takarja be a testét, és a lehámozott ruhaneműket, valamint a hátizsákjából kiemelt használt ruhákat átadja Lorriának. - "Hálásan köszönöm. Egy fürdő is nagyon jó lenne, illetve ha jut valami maradék, moslék a Inkvizítornak és Dalnoknak a konyhából, azt nagyra értékelném. A fésülködés a fürdő után jobb lenne, mert most még nagyon csimbókos a hajam." - mutat a mellé telepedett állatokra a lány, majd amikor a hajáról beszél, kissé elpirul. - "Utána ha gondolod, befonhatjuk egymás haját." - mondja mosolyogva a szolgálólánynak.
Amíg vár a fürdőre, a fésülködőasztalhoz ült és nézte a távoli tájat, azon tanakodva, vajon merre lehet a küldetésének a célja.
Egyszer csak egy furcsa jelenséget pillant meg, egy madár, egy böszme madár és valaki van rajta, és az uradalomtól elfele halad, Artemise arcán egy mosoly húzódik félre, majd kinéz az ablakon. Ha lát egy madarat a keselyű közelében, akkor azt, máskülönben a keselyű magát próbálja befolyásolni. Egy kis verset mondott, miközben a tekintetét a kiválasztott madárra szegezte, és megpróbált az ő szemszögéből körbenézni.
"Madárka, madárka,
csácsogó madárka,
vidd el a levelem, vidd el a levelem,
gazdag erv hazámba."

Spoiler: megjelenítés

[[Madártávlat varázslat: 15 Manapont, 5 Km-es hatótávban látott madár látószögéből tudok nézelődni, és valamennyire tudom befolyásolni, merre menjen.]]

[Filio Mortale]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl
Helyszín: „Vendégségben”
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény:  Diego Juan Fernández Sánchez báró erődje
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre (NJK), Canis Prímusz (NJK), Erigowi Artemise

Erigowi Artemise
Úgy tűnik, hogy a hatalmas madár ami valószínűleg ragadozó és utasa a környék összes madarát elriasztotta viszont legnagyobb meglepetésedre mágiád megfogan a hatalmas madáron látod amint a hegycsúcs felé tart, viszont a hátán ülő lovast egyáltalán nem látod, hiszen annyira nem tudod hátra fordítani a madár fejét, ám érzed, hogy a madár nem arra repül amerre szeretne elméjén az irányítást más valaki fogja szoros béklyóba és a hegycsúcs felé kényszeríti.

Tyrus Valles
Hari arca egy pillanatra felderül aztán locsog egy kicsit arról, hogy a báró farkasezredébe mekkora megtiszteltetés bekerülni a legjobbak, legkitartóbbak és leghűségesebbek és legelszántabbak közé, látszólag bálványozza a farkasprémesek bagázsát. A fekete páncélos alak említésénél egy kicsit elkomorodik, majd halkan beszél arról, hogy a báró egyszer a hegyekbe ment vadászni, majd kísérete nélkül a komor páncélos alakkal tért vissza eléggé meggyötőrt állapotban és csak „Varjúnak” hívja. Állítólag a Varjú némasági fogadalmat tett, valószínűleg, hogy ott fenn a hegyekben megmentette a báró életét még soha senki nem látta az arcát soha nem étkezik a palota népével, ám a templomban sokszor látták imádkozni, a báró fogadóteremben lévő székét is ő hozta pár évvel ezelőtt, keveset van a várban sokat utazik a környező völgyekben, ám vissza-vissza tér rendszeresen a báróhoz, ám senkinek egy rossz szava ne lehet rá ám eléggé egy hátborzongató titokzatos figura, mindig köszön minden várnépnek mármint a sisakjával biccent.
Később a konyhán a báró erődjének teljesen más arca mutatkozik meg a konyhán vagy kéttucat cseléd sürgölődik nők, férfiak, gyermekek vegyesen hangos zsibongás közben a kinti szigor a konyha küszöbén hangulatában elkopik, ám mindenki teszi a dolgát, látszólag a vacsorát készítik elő a várnépeknek közlik veled a maguk egyszerű módján, hogy őket ugyan nem zavarja az uraság, viszont külön sajnos nem tudnak foglalkozni a „méltóságos” úrral mert ugyan munka van és a báró és háznépének, no meg a kardforgatóknak vacsora kell. Ám úgy tűnik, hogy vagy Hari vagy valaki más a háznépből már megvitte a hírt, hogy világjárt ember és egyben mesemondó vagy ezért a konyhai személyzet gyengéden unszol, hogy mesélj mi hír a széksefővárosban, vagy utazásaid során megélt kalandjaidról és itt nem a fehérnépek elhódítására gondolnak.

[Sol]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl
Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Úton
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Diego Juan Fernández Sánchez báró erődje
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Canis Prímusz, Erigowi Artemise

Tyrus elvesz egy cukrozott briósnak kinéző süteményt az egyik tálcáról. Nemrég vehették ki a sütőből, még szinte meleg. "Zsákmányával" letelepedik az egyik asztal mellé, ahol feltehetőleg a legkevésbé van láb alatt. Behunyt szemmel szívja magába az illatát.

- Mhmmhm. - majd beleharap és még szinte falattal a szájában mondja - Nagyon jó!

Örömmel tesz eleget a "felkérésnek". Előbb megosztja a "legfrissebb" híreket, majd zenei aláfestéssel mesél ibarai kalandjairól. Helyenként furcsa hangzású dzsad szóvirágokkal szórakoztatja hallgatóságát...
- Az egyik emírnek ... a nevére most nem emlékszem .... de mindegy is... volt egy ugyanolyan trónszéke, mint a bárónak. Namármost az emír képes volt kiolvasni, hogy mi lakozik az elébe járuló emberek szívében, ha a trónszékén üldögélt. A báró is tud ilyet, úgy értem a széke? ... Egészen kiszáradt a torkom. Nem vennék zokon egy kis frissítőt. Ahh, köszönöm!

Majd helyi dalok következnek. A népszerűektől haladva az újdonságig. Egy-két északi történettel felvezetve pedig eljut a következőhöz.
- Ott fenn, északon, magam is találkoztam egy ilyen fekete páncélos alakkal. Tudjátok kire gondolok. Eleinte nem nagyon kedveltük egymást, de aztán egészen jól elmúlattuk az időt egy üveg törpepálinka mellett. Azt kimondottan szerette. - szemének forgatásával jelzi, hogy túlságosan is - Mondjuk nem volt egy szószátyár típus. Ez a Varjú, így hívják, igaz? Ez is északról jött? Lehet, hogy ismeri a barátomat.

Irodalmi műveltségét is megcsillogtatja. Majd ahogy a nemesi udvarokra terelődik a szó...
- Van nekem egy unokaöcsém, aki pont abba a korba lépett, hogy elszegődhet apródnak egy nemes úr mellé. Itt jó dolga lenne, a báró udvarában? Vagy esetleg a szomszéd kastélyban több szerencsével járna?
Mielőtt nagyon elkomorodnának az arcok vagy megfagyna a hangulat ismét a húrok közé csap és vidám kocsmai történetekkel, nótákkal igyekszik feledtetni a Ravennák felemlegetését.

[Filio Mortale]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl
Helyszín: „Vendégségben”
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény:  Diego Juan Fernández Sánchez báró erődje
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre (NJK), Canis Prímusz (NJK), Erigowi Artemise

Tyrus Valles
A konyhai személyzet sürgése a történeteid ellenére sem, hagy alább szórakoztató történeteidbe bújtatott faggatózásaidon jót nevetnek ám a maguk módján, hol óvatosan, hol kacérkodva válaszolgatnak, hol egyszerűen, hol kifinomultan és néha nyers egyszerűséggel. Szórakoztatásod közben kiderül, hogy a báró nem képes gondolatokat olvasni ám mióta megvan a trónszéke azóta sohasem volt beteg és telente az ízületeire sem panaszkodik és a köszvény sem gyötri. A Varjú említésénél nem túl bőbeszédűek annyi ismét kiderül, hogy egy alkalommal a hegyekből csak a báró és a Varjú tért vissza, gyakran látni a kápolnában amint imádkozik és elég sokat van távol az erődtől valahol a völgyekben kóborol ám a településeket valószínűleg nem nagyon érinti, mert a környékbeliek még ritkábban látják állítólag a legtöbbszőr a szabadban táborozik.
A báró szolgálatának kapcsán  kiderül, hogy a báró roppant vonalas ember néha kegyetlennek is tartható a lopást és mások tulajdonának elbirtoklását roppan szigorral torolja meg, valószínűleg abból adódik, hogy amíg a báró a háborúban a koronát és az egyházat szolgálta addig megboldogult atyja Jonecio atya elődjének Scado Garios atya tanácsait követve a birtok jó része fölött elveszítette a befolyását aztán Scado Garios atya a fővárosba távozott és ha hinni lehet a pletykáknak magas tisztségre emelkedett az egyház körein belül, míg az öreg bárót magához szólította Domvik az ifjabb báró meg visszatért a háborúból a birtokából megmaradt csonka földhöz. Azóta bár a báró hite töretlen Domvikban az egyházi személyeket nem túlzottan kedveli, Jonecio atyának az a szerencséje, hogy még fiatal és elfogadja a báró érzelmeit az egyházzal szemben. Állítólag a báró volt vendégségben a Ravenna birtokon, ám amikor visszatért csak annyit mondott, hogy bár lady Ravenna roppant gyönyörű ám amilyen szép olyan veszélyes is. A konyhában lévők szerint ráférne már a báróra, hogy megházasodjon mielőtt még késő lenne.

[Sol]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl
Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Úton
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Diego Juan Fernández Sánchez báró erődje
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Canis Prímusz, Erigowi Artemise

Tyrus csak hüledezik, a bárót ért arcátlanság hallatán.
- Ez aztán a hála, mondhatom! - csóválja a fejét tettetett felháborodással, majd nagyot húz korsójából. - Azért néktek sem lehetett könnyű. Gondolom voltak rokonaitok, barátaitok azokon a területeken. Most meg azt beszélik a népek, hogy szökdösnek elfele a bányából az emberek. Ez tényleg így van? Tán visszahúz a szívük a jó Sánchez báróhoz?

- De ha már így a rokonok kerültek szóba ... Idefele jövet a Csorba Fognál álltunk meg éjszakára. Tudjátok melyik az ... ahol azt a szegény molnárleányt ... szóval az, igen. De hogy állítólag annak a szerencsétlen teremtésnek élnek még rokonai. Én azt hallottam, hogy anyai ágon az unokatestvére valahol errefelé lakik ... - néz körbe bizonytalanul, közben kezeit is felrakja, előre mentegetőzve az információ valóságtartamát illetően.

- Prímusz, a vezetőnk, idősebb, szakállas ... láttátok gondolom, szóval neki van egy keresztlánya. Nagyon bájos teremtés. De nagyon el van ám szomorodva. Vadászni indult a bátyja és napok óta nem látta. Azt mondják, hogy a farkasok.... na, de az nem lehet, igaz-e? A szíve szakad meg a kis szerencsétlennek, hogy nem tud semmit a fiúról.

[Filio Mortale]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl
Helyszín: „Vendégségben”
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény:  Diego Juan Fernández Sánchez báró erődje
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre (NJK), Canis Prímusz (NJK), Erigowi Artemise

Tyrus Valles

A nehézségek hallatán a jelenlévők felkacagnak a konyhában és megtudod, hogy bár a báró szigorú ember amikor atyja elvesztette a bányák feletti felügyeleti jogát az ott élők elhagyták a településeket és visszahúzódtak, beköltöztek a báró által uralt megmaradt hűbérbirtokra, így az új hűbéresnek városi népekkel kellett betelepíteni a lakatlanná vált újdonsült hűbérbirtokát és a bányákhoz is a városból hozatott munkaerőt. No már most ezek az „alföldi” népek nehezen viselik a hegyekben lévő zord körülményeket csoda hát, hogy elszökdösnek. . .
A molnár említésekor egy pillanatra csend telepedik a konyhára, majd kényszeredetten újra éled a zsibongás a jelen lévők olyanokat mormognak az orruk alatt, hogy soha nem jó ómen az egyszerű embernek ellentmondania hűbérurának és ha meg is teszi azzal kihívja maga ellen a sorsot és akkor magára vessen, hiszen az uraságnak mindig igaza van és ha ez nem is lenne így akkor is igaza van, ha vannak is rokonok még a környéken kétlik, hogy bevallanák senki sem akar egy ellenszegülő jobbágy rokonságába keveredni és megbélyegződni ezáltal.
A hegyi farkasokról nem tudnak semmit egy biztos a környéken mostanában nem garázdálkodott farkashorda és a báró fennhatósága alatt lévő településekről sem érkeztek aggasztó hírek.