Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét Intés Völgyein túl

[Sol]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl
Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Úton – útfélen Berrana-ronda városából Ronte-ronda, Dhiappo, Erronquil városok érintésével egészen Testarendi-ig.
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Úton – útfélen
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione, Canis Prímusz.

Nem, a sárkány valóban kevésbé valószínű. Emberöltőkkel ezelőtt látták az utolsó élő példányt... vagy még régebben?! Az amund fenyegetés viszont valósabb annál, mint azt a szőke lovag gondolná.
Az emberi természetről szóló megjegyzés mosolyra készteti a bárdot, de elnyomja magában ezt az érzést.
- No igen! - hümmögi inkább. Valószínű, hogy Gewin megbotránkozna, esetleg elszörnyedne Tyrus némely kalandját hallva.

- Ugyan, a legjobb dolgok az életben vagy károsak az egészségre, vagy erkölcstelenek. - válaszolja nevetve Rysnek, majd még hozzáteszi - Legalább rólunk is költenének hőskölteményt.

Ami egyrészt nagy lökést adna Tyrus egójának, hiszen ki ne szeretné, ha bárdok zengenék tetteit még jóval halála után is. Másrészt pont ez a halál dolog nem stimmelt, amivel az ifjú muzsikus nem volt kibékülve. Nem lenne nagy baj, ha nem ez lenne élete utolsó (nagy) kalandja. Ha pedig ez azzal jár, hogy élőként nélkülöznie kell egy hősköltemény címszerepét, ám legyen. Ezt az "áldozatot" örömmel vállalja. Különben meg eddig sem foglalkozott túlságosan mások véleményével... Mit számít hát, ha halála után hősnek tartják?! Nagyjából ugyanannyit, mintha léha csirkefogónak.

[Alaric]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Shadon Berrana-roda, Salza család palazzoja
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: indulás
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan del Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione.

*Az inkvizítor szája szomorkásan lebiggyed s a hangja is lágyabbra vált a szavak hallatán. Akaratlanul is eszébe ötlik atyja s fivére, kiknek megmérgezte a szívét a gonoszság mételye, s talán lelküket megmenthették volna, ha a korona nem csak a saját érdekeit, hanem a Shadon fiainak s lányainak jövőjét nézi. Egykor mély sebet ütött ez rajta, de már megtalálta a békét az Egyetlen fényességében. Egy intő gondolat maradt, mi a lelki szemei előbb lebeg, míg tapossa e ösvényt. A feltörő emlék hatására az arcán húzódó vágás enyhén felizzik az elméjében, mire az idősb férfi odanyúl. Egy pillanat múlva eszmél rá a mozdulatra, s igyekszik feltűnésmentesen visszaereszteni a karját.*

- Pedig az országnak most nagyobb szüksége lenne egy vezérre, mint valaha. Egy emberre, ki összekovácsolja a sorsokat Domvik s a korona zászlaja alatt, hogy ezáltal beköszöntsön egy jobb kor s vele együtt a Lelkek Királysága.

*A Délvidék forrong s változásra készteti a benne élőket. A Kék Hold Istensége megbélyegzi a földeket, viszályt, árulást, gyilkolást s háborút szítva. Csak idő kérdése mikor tör ki a polgárháború, míg az uralkodói dinasztia egymás torkát támadja s a Birodalmat marcangolja belülről. Megvillan a férfi eltökéltsége, még ha kiállása nem is vetekszik a karakteresebb inkvizítorokéval, akaratereje s hite olyan hatalommal ruházza fel, amivel képes hegyeket mozgatni.*

*A fejvadászon nem mutatkoznak a meglepettség jelei, vagy mert nem szándékozott titkot csinálni belőle, vagy mert nem repeszti meg a színjáték maszkját. Egyelőre meg kell elégedjen ennyivel. Időközben a bárd is megvillantja kicsapongó énjét, gondolatban már a bordélyházban pajzánkodhat, gondolja Domvik szolgája. Azonban a lovag óvatos megjegyzése felkelti a férfi figyelmét, emberismerete azt súgja nemes lélek lakja e testet.*

- Vagy eddig csak csukott szemmel s zárt szívvel járta a világot, uram.

*Fordul hátra féloldalasan a lovából, hogy hozzáfűzze saját véleményét a bárd ellenében. Nincs a hangjában sem támadás, sem korholás. De talán hathat tanításnak vagy bölcseletnek, noha az inkvizítor messze nem nevezhető mindentudónak. Végül szelíden hozzáteszi egy apró mosolyt megengedve magának.*

- Nincs szebb dolog, minthogy az élet kiszökkel a csirájából. A születés egy csoda s oly tiszta, mint a hegyi patakok forrása. Érintetlen.

*A legtöbb embert elhomályosítja önnön természete s célja, s nem veszik észre azon csodákat, mik körülöttük lappanganak nap, mint nap. Szeretet, gyermekáldás, hit. A legtöbb csak karnyújtásnyira van. Visszafordul a fejvadászhoz a kérdését követően.*

- "Férfi-e az, ki nem teszi jobbá a világot?"

*Idézi az egyik legnagyobb tanítást, mi gyökeresen hatott eddigi életére, s tereli azóta is az úton. Kötelesség. A világuk egyik mozgatórugója, s bizonyosan ez vezérli a másikat is. Ismét belenéz Rys szemeibe, bár most nem reakciót kutat, mintsem érzékelteti komolyságát. Végül kiterjeszti szellemi hatalmát s szándékozik a másik tudatában megszólalni.*

~ Milyen mélységekben avatták be a feladatába? ~

[Cyrgaan KheaLorn]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Shadon Berrana-roda, úton
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: találkozások
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan del Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione

Rys figyelmét nem kerüli el az inkvizítor reakciója - sem az, hogy emlékeibe mélyed, sem pedig a tétova karmozdulat, amellyel arcához nyúl -, azonban nem tulajdonít nagy jelentőséget neki. Mindenkinek megvan a maga múltja a társaság tagjai közül, ebben egészen biztos. Ha kiderülne, hányan kerültek két lábbal a föld alá a pengéjétől - még itt a shadoni partokon is -, valószínűleg nem aratna osztatlan sikert. Nem érdemes hát bolygatni.
Mindenesetre szó nélkül hagyja Aignan mondandóját a Lelkek Királyságáról és egy jobb kor eljöveteléről. Nem, ő sosem hitt az ilyesmiben. Istenek ide vagy oda, Rys mindig igyekezett két lábbal a realitás talaján állni, és nem engedni kósza vágyálmoknak, vak reményeknek és alaptalan feltételezéseknek.
Nem akar sem ellentmondani az inkvizítornak, sem pedig vitába szállni vele - értelmetlen volna. A férfi hangjából kihallatszik a hegyeket mozgató erő és eltökéltség, Rys számára pedig egyértelművé válik, hogy sosem fog tudni teljesen azonosulni a férfi gondolatvilágával. Mint ahogy Domvikkal sem tudott soha. Akárcsak Gewin lovag tiszta és kissé naiv világképével sem, a shadoni lovagságra jellemző olykor végtelennek tűnő jó szándékkal és jóhiszeműséggel sem.

Tyrus szavaira felnevet, és jókedvét mit sem csökkenti az inkvizítor hozzászólása.

- Kinek-kinek érdemei szerint, Verperiodi uram. - pillant a mellette lovagló férfira, utalván a bárd minden bizonnyal a végletekig kicsapongó életének. Meg kell hagyni, tehetséges muzsikus és mesemondó, ezt már bizonyította, de hogy a lelkiismerete mit bír el, az mindenkinek a saját dolga.
Az inkvizítor tanításai után visszafordul a fejvadászhoz.

- S a világon csak úgy változtathatsz, ha magad teszed jobbá - így tartják a pyarroniak, uram. - válaszol egy másik idézettel Aignannak.
A férfi Rys szemébe néz, de most másképp - tekintete nem érdeklődést, inkább sziklaszilárd meggyőződést vagy komolyságot tükröz. Az elméjében felhangzó kérdésre sem rezdülnek a fejvadász vonásai - kis koncentrálás árán válaszol, hasonló módon.

~ Mire kíváncsi, inkvizítor uram?

[Alaric]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Shadon Berrana-roda, Salza család palazzoja
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: indulás
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan del Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione.

*A fejvadász néma, arca pedig rezzenetlen marad. Mindig szükség van olyan emberekre, kik hajszolják a vágyálmaikat s egy magasabb, magasztosabb célba vetett hitre támaszkodva a vállukra veszik a fejlődés terhét. Ők az építők. Szolgálatuk a többi ember érdekét szolgálja, mely ideálisan mentes az egyéni javak szerzésétől. Építkezés mind a materiális s mind a spirituális világban. Az inkvizítor úgy érzi, a Penge nem osztja ezen nézeteit, ám mégsem hibáztathatja ezért. Az ő feladata a végrehajtás. Egyszerű, célravezető, ám kevésbé nemes s ideológiai célzatú. Mindazonáltal az idősb férfi elgondolkodik, vajh képes lenne-e szolgálni oly lelket a végsőkig, ki e szolgálatot teljesíti?*

- Mint ahogy a szülő neveli a sarját, s ahogy a mester okítja a tanoncot, úgy a körülmények is arra sarkallhatják az embert, hogy tanuljon. Az ember sosem ragad egy helyben, a változás körüllengi. Néha észrevétlenül, megbújva egy bokor tövében, néha pedig oly hatalmas erővel bír, hogy lehetetlen elmenekulni előle. A kérdés az marad, engedünk-e ennek a változásnak?

*Címzi a mondatot a fejvadásznak, azonban nyergéből visszafordulva a bárdot szólítja meg ezután.*

- Bocsássa meg nekem, Valles uram, ha belekontárkodtam a világképébe. Biztosíthatom, szavaim nem hordoztak becsmérlő jelleget magukban, mintsem a jó szándékom megnyilvánulásai voltak. Nézze el nekem, azt hiszem a korral jár. - villant egy szelíd mosolyt, mely enyhítheti az inkvizítor felé árasztott rosszérzést, ha egyáltalán sor került ilyesmire. - Abba viszont nincs beleszólásom - ahogy az előbb említettem -,hogy meghallgatja-e ezen észrevételeket, vagy betudja egy idős úr elmeháborgásának.

*Felesketésével rálépett egy útra, ahol fogadta, hogy eljuttatja Domvik fényét azon helyekre, ahová magától nem ér el a világosság. Mégha ezen helyek a szívekben is lakoznak. Rys szavaira egyetértően bólint, egy újabb apró mosolyt engedve magának.*

- Bölcs mondás, Dan Quar uram.

~ Mit tud a feladatról, milyen utasításokkal látták el, s milyen képességekben számíthatok magára? ~

[Sol]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl
Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Úton – útfélen Berrana-ronda városából Ronte-ronda, Dhiappo, Erronquil városok érintésével egészen Testarendi-ig.
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Úton – útfélen (Fogadó a Zarándoklathoz)
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione, Canis Prímusz.

A korosodó lovag szavain Tyrus meg sem lepődik. Az "öreg" úr tökéletesen azt hozza, amit a bárd várt tőle.
Konzervatív. Teljesen konzervatív. Akárcsak apámat hallanám.
Cifrább "vádakkal" is illették már, mint hogy csukott szemmel és zárt szívvel éli az életét. Való igaz, szociális érzékenysége a nem mérhető kategóriába tartozik és a közel másfél évtizede elszenvedett szerelmi csalódás óta egy nőt sem engedett magához közel. Érzelmileg természetesen.
Vajon ez a korral jár? Én is ilyen leszek vén koromra? Nem, az kizárt.
Eddig sosem foglalkozott vele, hogy milyen lesz majd idősebb korában. A gondolatra, hogy akár csak egy kicsit is hasonlítani fog az apjára, netalántán Verperiodira, teljességgel elszörnyed. Gyorsan el is hessegeti magától ezt a kellemetlen gondolatot.
Fiatalnak is ilyen lehetett? Vagy igaz a szóbeszéd és az apja szerelmi kalandja során gyulladt ki a házuk és azóta lett ilyen szentes?
A születésre vonatkozó megjegyzés magas labda. Más körülmények között, más társaságban le is csapná ...
"Igaza lehet a csodával kapcsolatban. Nem egy hölgy szokta emlegetni az Urat ... "Oh, édes Istenem!" felkiáltással, amikor elültetem bennük az élet magját ..."
De aktuális társai nemigen értékelnék a humorát. Talán Dan Quar még értené ... de a másik kettő kizárt.
Hallgatását az elől haladó lovag félreérti és szabadkozni kezd a rögtönzött hegyibeszéd miatt.
- Biztosíthatom Verperiodi uram, hogy nem vettem annak.
Amúgy is leperegnek rólam az efféle megjegyzések.
- Mármint belekontárkodásnak. Atyám is szívesen venné, ha megállapodnék végre és családot alapítanék. Csak hát még nem találtam meg azt a társat, akivel leélhetném az életem. Szerelem nélkül meg nem akarok házasodni ...
Nem áll szándékában világnézeti vitába bocsátkozni az "idős" úrral vagy filozófiai magasságokba emelkedni az élet rejtett szépségeiről. Érzése szerint kettejük között túl nagy a szakadék, egyikük sem tudná meggyőzni a másikat a maga igazáról. Amaz már elég idős ...
Begyepesedett.
...ahhoz hogy elfogadja a másik fél véleményét, ő pedig túlságosan szabad gondolkodású ahhoz, hogy engedje, hogy beleszóljanak a dolgaiba.

A napi pihenők alkalmával és esténként mindig előkerült tokjából Tyrus lantja, időnként pedig a pánsípja is. Ha olyan volt a társaság hangulata balladákkal és énekekkel is szórakoztatta a kis kompániát. Bármit is tartottak társai a bárd felől, zenei tehetségét nem vonhatták kétségbe.

Ahogy közelednek uticéljukhoz úgy romlik el az időjárás is. Mintha csak figyelmeztetni akarná őket egy láthatatlan erő: eddig és ne tovább. Persze az efféle babonasággal egyikük sem törődik, így rendületlenül haladnak előre az egyre erősödő hóesésben.
A Zarándoklathoz címzett fogadó talán az utolsó emberi kéz építette fedett hely, ahol meghúzhatják magukat. Belépve a kétszintes épületbe Tyrus biccent a jelenlévőknek.
- Üdv!
Majd háttal a pultnak támaszkodva - oldal felől hallgatva Prímusz és a fogadós párbeszédét - szemrevételezi a vendégeket.
- Egy forró fürdőre magam is vevő vagyok. - fordul oda a pároshoz megnyerő mosolyát megvillantva, amikor a vízmelegítésre terelődik a szó. Közben elvesz egy kancsó fűszeres forralt bort a felé nyújtott tálcáról és elégedetten legelteti szemeit a fiatal felszolgáló lányon.

[Cyrgaan KheaLorn]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Shadon Berrana-roda, úton
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: találkozások
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan del Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione

Különös állat az ember, és a rosszmájúak szerint nem sokban különbözik a majomtól, amiből állítólag az Istenek kifaragták. Hogy is lehet ennyire különböző minden egyes férfi, nő és gyerek, mind más céllal, elképzeléssel, világlátással? S valahol mégis oly egyformák, mintha mind testvérek volnának. Nem úgy az állatoknál, akik a bonyolult gondolatok és érzelmek helyett az ösztönök zsigeri irányítása alatt állnak.
A fejvadász lélekben vállat von. Sosem tartotta sokkal kevesebbre az állatot az embernél, főleg azok után, hogy minél többel megismerkedett. Sőt, valójában sok szempontból ugyanolyannak látta őket. Az effélék azonban, mint az inkvizítor is, kiemelkednek az átlag népek közül - vélt vagy valós módon -, és önmagukat gyakran túl komolyan véve próbálnak az emberiség általuk elképzelt javainak szolgálatába állni. Rys sosem osztotta a véleményüket, de esze ágában sem volt ezt valaha is az orrukra kötni. Így volt ez jól - ők voltak a tücsök, ő pedig a hangya, aki a munkát végül is elvégzi, a hozzá hasonló egyszerű gondolkodású népekkel egyetemben, akik nem töltik azzal minden percüket, hogy megbonyolítsák és megmagyarázzák még a levegővételt is.

- A nagyobb kérdés, hogy a változás hagyja-e, hogy ne engedjünk neki. Előbb vagy utóbb úgyis neki lesz igaza. - mosolyodik el a fejvadász.

Az inkvizítor finoman próbálná terelgetni az igricet a saját világképe felé, mint juhász az eltévedt birkát, de Rys nagy összegben merne fogadni arra, hogy e két férfiú között nagyobb az ideológiai szakadék, mint akármelyik völgy a Sheral csúcsai között, így afféle "inkább ne akarjuk meggyőzni egymást" jellegű beszélgetésként értelmezi társai szavait.
Továbbra is mosolyogva biccent a dicsérő szavakra, majd rövid koncentrálás árán "válaszol" a shadoni mentális üzenetére.

- Az én feladatom az, hogy Ön visszajusson Berrana-rodába, épségben. A képességeim pedig e feladat szolgálatában állnak.

Nem igazán érti, a pap mit is akart ezzel a kérdéssel megtudni, vagy mire számított. Mindenesetre feltételezi, hogy az inkvizítor elsődleges célja nem a báró érdekeinek szolgálata, hanem valami más, amit előbb-utóbb talán megoszt a fejvadásszal is. De akár igen, akár nem, ez mit sem változtat Rys hozzáállásán és felkészültségén.

[Filio Mortale]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Shadon Hét intés völgyei, Fogadó a Zarándoklathoz
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Árnyak a hegyekben
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione, Canis Prímusz.


A fogadóban Gewin hangos kinyilatkoztatására többen felkapják a felyüket majd biccentenek vagy bólintanak felé és ezt követően visszatérnek a meleg étkekhez és a forralt borokhoz. Egy kisebb sebhelyes arcú asztaltársaság kockajátékba kezd egy kis kerek asztal körül.
Prímusz rátok néz Grummnak közlését követően.

-   Urak hallották mi a helyzet valamelyikük igényt tart az egy vagy kétágyas szobák valamelyikére vagy mindannyiunknak megfelelő lesz a hét és tizenhárom ágyas szállásokon található derékaljak valamelyike?

A válaszaitokat követően beszélgetésbe elegyedik a láthatóan igencsak keserű hangulatban lévő Grummnakkal miközben a megszeppent fiatal lányka helyet csinál az egyik a kandalló közelében található tizenkét személyes vaskos faasztalnál és óvatosan megkérdez benneteket, hogy milyen itallal szolgálhat amíg a disznósült elkészül, válaszaitokat követően kihozza a kért italokat majd egy gőzölgő korsóval kérdés nélkül Prímuszhoz  lép és átnyújtja neki de nem úgy mint egy vendégnek inkább mint egy családtagnak. Prímusz szó nélkül veszi el tőle és a pultra helyezi majd kesztyűit lehúzva atyáskodva magához öleli és valamit halkan mond neki a lány halk szippantásokkal távozik a konyha felé, miközben Prímusz és Grummnak tekintete bánatosan találkozik.

Aignan bel Verperiodi „igazságvizsgálat”

Spoiler: megjelenítés

A nyakadban függő medál megnyugtatóan hideg Domvik angyala nem forrósodik fel Rys Dan Quar szavai igazak semmiféle fondorlat vagy ármány ne adj teremtő hazugság nem itatja át azokat.

Tyrus Valles „Pszi szonda”

Spoiler: megjelenítés

Utazás közben óvatosan puhatolózol társaid elméi felé és megállapítod, hogy Gewin Da Lorre apródjának Sid Da Verione-nak nem védi az elméjét pajzs mindenki másé körül ott feszül egy erőtér minek erősségét képességeiddel jelenleg nem tudod megállapítani.

[Sol]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl
Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Shadon Hét intés völgyei, Fogadó a Zarándoklathoz
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Árnyak a hegyekben
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione, Canis Prímusz.

Tyrus kevés kellemetlenebb dolgot tudott elképzelni az egész napos lovaglásnál. Nos, az egész napos lovaglás szakadó hóesésben mindenképpen ezek közé tartozott.

Elgémberedett és átfázott tagjainak nagyon is jól esik most a benti meleg. Ezért aztán kapva kap az alkalmon, amikor felmerül egy forró fürdő lehetősége.

- Egy forró fürdőre magam is vevő vagyok.

Az éjszakai szállást illetően megvonja a vállát.

- Prímusz Uram, nekem tulajdonképpen mindegy. Elalszom egyedül is ... nagyfiú vagyok már ... - halvány mosoly jelenik meg szája szegletében - De kivehetjük az egyik hétágyas szobát is, hogy mindannyian egy kupacban legyünk.

Ha esetleg valaki szóvá tenné, hogy ők csupán hatan vannak, nem pedig heten, akkor magyarázatképpen hozzáteszi:
- A plusz egy fős felárért cserébe nem kell idegennel osztozni a szobán.
De ő nem erőltet semmit, neki tényleg mindegy.

Ezután helyet foglal a számukra kijelölt asztalnál és kezeit a forralt boros kupa oldalán melengeti.
- Milyen szemrevaló teremtés. - böki oldalba a szőke lovagot, alig láthatóan fejével a lány irányába intve. - Biztos valami szerelmi bánata lehet. - találgatja. A lány távozásának körülményei nem kerülték el a bárd figyelmét.

A vacsora végeztével közelebb húzódik a kockázó társasághoz. A többieket is invitálja, tartsanak vele. Először csak nézi a játékukat, velük együtt hördül fel egy-egy szerencsés vagy balszerencsés gurítás láttán, tréfálkozik velük a "partvonal" mellől. Ha már megszokták a jelenlétét, akkor megpróbál beszállni a játékba.
Ha maguk közé engedik, akkor kezdésnek rendel mindenkinek egy kört abból, amit éppen fogyasztanak. Játék közben az ítéletidőtől kezdve a Skarlát Boszorkányon át próbálja a bányákra terelni a beszélgetést. Hátha sikerül elcsípni egy-két információmorzsát, ami segítségükre lehet a későbbiek során.

[Alaric]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Shadon Berrana-roda, Salza család palazzoja
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: indulás
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan del Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione.

- Valóban, uram, a végén mindig a változás győzedelmeskedik. Ám belátni az igazát s engedni neki kevésbé fájdalmas, minthogy az erőszakkal kitekerje az embert. Azonban ehhez szükséges a nyitott elme a világra. A hajlam az alkalmazkodáshoz s a tanuláshoz. S persze csak imádkozhat az ember, hogy az elvek ne ütközzenek a változás erőivel...

*Míg beszéde első felét meggyőződéses komolysággal mondja, addig az utolsó mondatát követően egy mosolyt villant a fejvadászra. Úgy véli, hogy az elvek nélkülözhetetlenek. Irányadók, amik a helyes ösvényre terelnek a válaszutak során, s olyan erőforrások, mikből akaraterőt lehet meríteni. A probléma viszont ott kezdődik, hogy az elvek személyre szabottak, s van hogy összeférhetetlen a többségi gondolkodásmóddal. Ideális esetben apró változások eszközölhetőek az elvek megformálásában, de félő, hogy a túl sok módosítás már torzításhoz vezet. Ingoványos terep a hit.*

*A bárd félreismeri az inkvizítort. Konzervatív, begyepesedett. Mi sem áll távolabb, ha az idősb férfi jellemét kellene meghatározni, mint ezek a jelzők. Abban viszont igaza van, hogy nem volt mindig ilyen. Szeretne úgy tekinteni magára, mint aki megtalálta az ideálisnak vélt egyensúlyt a kicsapongás és az elkötelezettség között a hosszú s tartalmas évek alatt. S hogy miként sikerült, annak majd Domvik lesz a bírája ha lelke felkerül a Teremtőhöz.*

- Érthető, ezen életévekben már fontos a családi név örökítése. Adja Domvik, hogy hamarost rátaláljon a társára s az atyja szíve is üdvözöljön.

*Kívánja a fiatal férfiúnak teljes szívből, mindenféle cinizmust mellőzve. Az inkvizítor is érzi a köztük lévő szakadékot, s az illem diktálta semleges választ, mellyel nem sérti meg Domvik szolgáját. De talán eljő még az idő, mikor hatással lehet a bárdra. Csak a Teremtő látja előre, de ő készen áll a tanításra. Gondolatiból visszatér a fejvadász felé, s szellemnyelven ismét megszólítja, miután értelmezte a szavakat.*

~ Ha eljő az idő, felfedem itt létünk valódi okát, de egyelőre képességeit a kompánia érdekeinek szolgálatába állítsa, mint Salza báró megbízottja. Az inkvizíció jelenlétének leplezése kulcsfontosságú, ameddig szükséges. ~

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Shadon Hét intés völgyei, Fogadó a Zarándoklathoz
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Árnyak a hegyekben
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan del Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione, Canis Prímusz.

*A többiek személyében tapasztalt útitársakra talált, amit elismerően nyugtáz magában. Zokszó s panasz nélkül viselik a több napos utazást, s vezetőjük is megfelelő szállásokra vezényli a kompániát. A Hét Intés Völgyébe érve viszont az idő zorddá válik. Ugyanazt érzi, amit a többiek szemében is lát: egy intő jelet, ami a megállásra készteti őket. Elhesegeti a babonás gondolatikat, s a lovag példáját követve köpenyét szorosabbra fogja az arca körül, s szótlanul követi Primusz erőltetett tempóját.*

*A Fogadó a Zarándoklathoz istállójába érve megsimítja lovát orrát, majd az istállófiú lelkére köti, hogy viselje jól gondját a hátasának. Három rezet nyom a fiú markába, majd körbetekint, ki szándékszik betérni a fogadóba. Primusz és Tyrus mögött lépi át a küszöböt, majd egy "Estét-tel" köszön a bent tartózkodóknak. Havas köpenyét lerázza, s valahol a tűz közelében felakasztja száradni. Kesztyűitől megszabadul, s a tűz fölött átdörzsöli átfagyott ujjait, miközben hátratekint a válla fölött, s felméri a jelenlévőket. Emberismerete nem hagy elsiklást a Grumm bánata s gyászos hangulata fölött, de egyelőre betudja az ítéletidőnek.*

- Osztom Tyrus uram, véleményét a fürdő s a szobák tekintetében is, részemről nem tartok igényt külön szobára.

*Helyet foglal eztán a 12 fős asztalnál, amit Grumm leánya letakarít számukra. A forró mézsör s a disznósült illata csábító, ám figyelmét most inkább a pult irányába fordítja, s a vigasztaló ölelésre. A fogadós első ártatlan kijelentése, s a lélektükrük bánatos találkozása mást foglal magában, mint ahogy azt a bárd jósolja. A gyász egy szeretett rokon betegeskedését, halálát jelenti. Vagy eltűnését. Hol a boszorkány szó lepereg egy ajakról, ott ezt is számításba kell venni. Mindenesetre nem hagyja, hogy a kellemes meleg elvonja éberségét.*

[Cyrgaan KheaLorn]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Shadon Berrana-roda, úton
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: találkozások
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan del Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione

Mit is mondhatna Aignan szavaira?
Igazából semmit, szép összegzése volt, amit elmondott, a beszélgetésnek. Viszonozza a pap mosolyát, jelezvén, hogy körülbelül sejti, mire is gondolhatott a másik, majd egy főhajtás kíséretében hozzáteszi.

- Igaz. Magam sem mondhattam volna szebben.

Nem szól bele a bárd és az inkvizítor között lezajló párbeszéd végébe, inkább a környező vidékre és az útra koncentrál. Az inkvizítor szellemnyelven elhangzott mondataira is csak bólint, és a továbbiakban néma csendben léptet a lova nyergében.

Az út eseménytelensége ellenére a fejvadász teljes készültségben tartja az érzékeit. Tapasztalt utazók társaságának tűnik a kompánia, akik megszokták a napokon át tartó utazást, így zokszó nélkül viselik ez alkalommal is.
A Hét Intés Völgyének kapujában úgy tűnik, eléri őket az első "intés". A fejvadász az első, az orrára hull hópehely után érdeklődve pillant a magasba - korai ez még ilyenkor -, nemsokára azonban erős hóesés szorítja metszően hideg markába a csapatot. Embert, állatot egyaránt megvisel a kíméletlen idő, ennek ellenére képesek tartani az erőltetett menetet, és így elérik a fogadót, ahova vezetőjük igyekezett.
Elmosolyodva bólint zord vezetőjük szavaira, miközben prémes köpönyegéről nagy mennyiségű havat ver le - hogy is ne becsülnék meg e fogadót? Ilyen időben még talán akkor is, ha zsizsikes a felszolgált étel, és a poloskák tartják össze az ágyakat, nemhogy így, hogy a fogadót vezető népek Primusz ismerősei.

Az ivóba lépve tapasztalt szemei egyből a bent levőket vizsgálja meg, előbb a fogadóst és háza népét, majd az utazókat. Fülét megüti a "Skarlát Boszorkány" neve, de egyelőre nem tulajdonít neki különösebb lehetőséget. Elvégre nem lehetetlen, hogy csak egy helyi babonáról van szó.
A kandallóhoz lép, és egy kicsit megmelengeti a kezeit, bár csak óvatosan, nehogy a gyorsan melegedő hús és a meginduló vér abban az elviselhetetlen viszketésben végződjön. Helyet foglal a nagy asztalnál, és maga is hozzászól a beszélgetéshez, amikor az elhelyezésükre terelődik a szó.

- Nem tartok igényt külön szobára magam sem. Elférünk. Egy forró fürdő viszont nekem is jólesne.

Nagyot húz a kupa borból, és hanyatt dől a székén, lehunyja a szemét - orra a sülő hús illatára, füle az ivó hangjaira figyel pár másodpercig. A lány közeledésére azonban kinyitja a szemét, és szótlanul figyeli a Primusz és a lány között lezajló fojtott beszélgetést. Úgy tűnik, lényegesen több minden történik errefelé, mint amiről e csendes népek beszélnének. A vacsora után az asztalnál marad, székén ülve figyeli az ivó eseményeit, és gyakorta a bárd felé sandít - kíváncsi rá, mennyire kopasztja meg a kockázó társaságot. Valószínűleg sok-sok hasonló helyen tanulta ki a dolog csínját-bínját. Olykor az inkvizítorra pillant, nem tudja, a férfi vajon meghallotta-e a "boszorkány" szót - a fajtája erre ugrik, mint akinek az eszét vették.
Kortyol még egyet a borból.
Érdekes este elé néz.

[Quator]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Shadon Berrana-roda, Salza család palazzoja
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: találkozások
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione.

*A kandallótól a számukra felszabadított hosszú asztalhoz lép a lovag és apródját is maga mellé intve helyet foglal Tyrus mellett. Az utitársak válaszaira helyeslően bólint maga is.*

- Egyetértek az előttem szóló urakkal!  Mindenkire ráfér egy forró fürdő az egész napos fagyoskodás után. A szállás tekintetében a legjobb, ha a hétágyas szobát kivesszük teljesen a magunk részére. Így nem zavarunk más vendégeket jelenlétünkkel és a plusz egy ágy jól jöhet a tetemes mennyiségű felszerelésnek, melyet csapatunk magtával hozott az utazásra.

*Ezt követően nagyon várakozással és vágyakozással tekint a fiatal leányzó közeledtére. Bár Tyrussal ellentétben nem a női bájak érdeklik, hanem az étkek és italok, amik embe kedves, ám végtelenül szomorú teremtés tálcáján fognak érkezni a nagyon is közeli jövőben.
Természetesen illendően és előzékenyen átadja a rendelés lehetőségét minden utitársának, mégha közben nagyokat nyel is az italok és ételek felsorolásánál. Végül ő maga is leadja rendelését. Amennyiben lehetséges, kupa helyett korsóban kéri az finom illatű forralt bort és utána számára is tökéletes választás a malacsült. Hozzátéve, hogy valamiféle köretet is kérne hozzá, illetve egy kis savanyított zöldségfélét, amit e tájékon szokta ily módon elraktározni a helyiek. Mindenben rábízza magát a felszolgáló döntésére, ajánlatára. Csupán annyit kér, hogy a helyi ízlésnek megfelelően készítsenek mindent, hogy megismerhesse a Hét Intés Völgyének ízvilágát. Ha erre hajlandóságot mutat a kisasszony, akkor pár szóban eldiskurál vele Gewin a használt fűszerekről is. Mint lelkes, de nem túl képzett szakács. Természetesen feltartani, feszélyezni semmiképpen sem szeretné a leányt, így nem erőlteti sem a beszélgetést, sem a rendelés elhúzódását. Csupán szelíd mosollyal megköszöni már jóelőre is a háziak kedvességét és gondoskodását.

Amíg a rendelésre várnak, a szőke lovag kicsit elmélázik azon, hogy vajon miért ennyire szomorúak a háziak? Bár tanulni nem tanult a léleklátásról, de mindig is érzékeny volt a különböző hangulatokra, így abban teljesen biztos, hogy nem szerelmi bánatról van itt szó. Ennek megfelelően, szomorkásan ingatja a fejét, amikor Tyrus oldalba böki és erre*

- Tyrus Uram, úgy gondolom, hogy nem szerelmi bánatról van szó. A ház népét valami sokkal mélyebb szomorúság gyötri. Remélem lesz alkalmunk segítségükre lenni, amennyiben módunkban áll. Arra viszont megkérem, hogy a hosszú út ellenére, vagy éppen pont azért, tartsa tiszteletben vendéglátóink magánéletét. Ne akarjon a kisasszonnyal közelebbi kapcsolatba kerülni.

*Amikor megérkezik a vacsora és a korsónyi forralt bor, Gewin részéről egy jó fertályórára megszűnik a kommunikáció és csak a falatozásnak és iddogálásnak szenteli figyelmét. Az első percekben még inkább a mennyiség bevitele köti le, majd a telítettséggel egyre jobb kedvre derül és már minden falatot ízlelgetve, elégedetten mosolyogva fejezi be vacsoráját. Ahogy általában lenni szokott, most is mindent megeszik és megiszik jóízűen, amit csak elé tettek.

A vacsora végeztével, Tyrus invitálására csupán bocsánatkérően integet. Jelezve, hogy ő most kihagyja a kockázást. Sidre sandítva megpróbálja felmérni, hogy unokaöccse mennyire vágyik a nagyobb társaságra. Ha úgy látszik mehetnékje van, csupán Gewinre tekintettel nem követi Tyrust, akkor mosolyogva útjára bocsátja Sidet a szőke vitéz.

Bár a derűs szemlélődés közben Gewin fülét is megütik a babonás suttogások és a boszorkányok emlegetése, de nem tulajdonít nekik túl nagy figyelmet. No nem mintha nem lenne érdemes figyelni az esetleges gonoszság felbukkanásának hírére. Csupán egyszerűen annyira jóleső, telített érzés járja át a jó lovagot, hogy most képtelen a világ sötétségbe burkolózó oldalára figyelni.
Kis tervezés és esélylatolgatás után, végül cselekvésre szánja el magát és ültéből felemelkedve elindul a pult, illetve még inkább a konyha irányába. Természetesen a fogadó rendjét nem szándékozik megzavarni, így egy alkalmas pillanatban vagy Grumm fogadóstól, vagy az azstalok között sürgő-forgó lányától érdeklődik a szakács felől.*

- A vacsora és a forralt bor egyaránt csodálatos volt. Elnézést kérek a tolakodásomért, mégis szeretném köszönetemet kifejezni a szakácsuknak is, amennyiben ez lehetséges. Lenne rá mód, hogy rövid betekintést nyerjek a helyi konyhaművészet titkaiba?

[Filio Mortale]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Fogadó a Zarándoklathoz
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Árnyak a hegyekben
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione, Canis Prímusz.


Aignan:
Az istállófiú boldogan rakja el a felkínált pénzt egyébként az istállón látszik, hogy a négylábú jószágokat a maguk módján ugyan olyan becsben tartják, mint a fogadó vendégeit.

Mindenki:
A meleg vacsora ízletes úgy tűnik, hogy kemencében sütött zsenge malacot kaptok egyszerű körettel és friss cipóval és némi savanyított káposztafélével az egyedüli érdekesség egy fura édesgyökér, amit puhára főztek. A vacsorát követően Grumm két lánya előkészíti nektek a hétágyas szobát majd a forró vizes dézsákat az ivó mögött lévő terembe ahol az ott lévő asztalokat a fal mellé tolják.

Tyrus:
A kockázó társaság nem a zord felvidékiek közül kerül ki inkább a barátságosabb partvidékiek közül, ám a legravaszabbnak tűnő fickó szerinted vagy asziszi vagy gorviki felmenőkkel rendelkezhet, keze sebesen jár és a bőre is szokatlanul sötét kreolos árnyalatú.
Nem telik bele sok időbe és játékra invitálnak a tétek aprók, pár réznél több nem cserél gazdát egy-egy fordulón belül, a társalgás során a ravasz róka viszi a szót főképp mint megtudod Roddel Zappranak hívják, úgy tűnik világjárt ember.

-   A északi útról érkeztünk a Raven birtokokról a magashegységből a rossz nyelvek azt híresztelik, hogy Ravenna Cornelia Raquel maga a skarlát boszorkány kinek hangulatához igazodik az időjárás a Hét Intés völgyeiben, állítólag egyszer egy kisnemes magára haragította Corneliat és nyár közepén elverte a jég a teljes termését még aznap a birtokán. Hát ha igazak a pletykák kinézve igencsak morcos hangulatában van a Skarlát boszorkány az ilyen ítéletidő és havazás máskor bő egy illetve két hónappal később érkezik. De ha jól veszem ki az úr szavaiból maguk a keleti úton fognak fölfelé haladni a Ködvölgybe, köd és havazás nem a legjobb párosítás, no meg, hogy Diego Juan Fernández Sánchez birtoka felé haladnak veszett egy híre van az öregnek meg az általa felállított Farkas ezrednek. Állítólag farkasbőrbe bújnak és a legelvetemültebb katonái télvíz idején egy szál késsel ejtik el a farkast melynek bundája később ékíti őket. Őket az ezreden belűl Vonyítóknak hívják. Azt beszélik, hogy a birtokon belül csak a báró és emberei vadászhatnak a farkasokra.

Gewin:
A étel dicsérését követően Grumm röviden morran az orra alá valamit majd hátravezet a konyhába ahol a nagy asztalok mellett egy óriási kandalló fölött több nyárs is forogatható valamit a kandalló parazsába tálcák és edények is helyezhetők, a helyiségben három fiatal lány és egy idősebb asszony valószínűleg a felesége tartózkodik éppen az edényeket mosogatják egy dézsa forró vízben.

-   Lovag uram bemutatom Minnat, Banniet és Gleefat a lányaimat valamint Burat a feleségemet ma este ők készítették a vacsorát a maguk számára.

Aignan bel Verperiodi „Pszi szonda” – „Mágia érzékelése”

Spoiler: megjelenítés

Utazás közben óvatosan puhatolózol társaid elméi felé és megállapítod, hogy Gewin Da Lorre apródjának Sid Da Verione-nak nem védi az elméjét pajzs mindenki másé körül ott feszül egy erőtér minek erősségét képességeiddel jelenleg nem tudod megállapítani.
Domvik palástjának szegélyét megérintve mintha hűs tóba merülnél a téged körülvevők közül valószínűleg mindenki rendelkezik egy vagy több mágikus tárgyal a tárgyakból áradó mágikus enrgiák hűs áramlatokként csapnak meg. A leghűvösebb Tyrus Valles ő szinte jéghideg mivel nem csak a nála lévő tárgyakból árad mágia hanem személyéből is.

Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi „Kihallgatott beszélgetések”

Spoiler: megjelenítés

Grumm - Prímusz
Grumm: -Agresszív farkasok merészkedtek le a hegyekből Leddon és hat prémvadász felmentek a havazás előtt négy nappal az erdőkbe azóta sem tértek vissza csak a panaszos vonyítás hallatszik egyre közelebbről. Mind tapasztaltak nem maradtak volna fenn a hegyen,… még a havazás előtt visszatértek volna…. Utánuk kéne nézni….
Prímusz: - Az urakat kell felkísérjem, késlekedés nélkül a bányákhoz, bár aggasztó a helyzet de most nem indulhatok a fiad, a keresztfiam és a prémvadászok nyomába….

Minna – Prímusz
Minna: - Bácsikám tényleg nem tehetsz semmit Leddonért?
Prímusz: - Minna drága nem vagyok a magam ura Valdarios Bel Salzanak tartozom hűséggel, aggódom én is Leddonért, de most csak egy egyszerű hegyi vezető vagyok akinek holnap tovább kell indulnia.
Minna: - De bácsikám ott van fenn a romos erőd a gonoszság forrása meg a mélysötét barlangok és az egész a Ravennák hűbérbirtoka mondjanak bármit is Ravenna Cornelia Raquel egy gonosz démon, aki csak a hatalomra áhítozik.

[Sol]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl
Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Shadon Hét intés völgyei, Fogadó a Zarándoklathoz
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Árnyak a hegyekben
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione, Canis Prímusz.

Tyrust szórakoztatja, hogy mennyire különböznek egymástól ő és a jó lovag. Tűz és víz. Valószínűleg Gewin helytelenítené, ha tudomást szerezne arról, hogy a bárd kihallgatja mások magánbeszélgetését. Azonban Tyrus sosem zárta magát semmilyen korlátok közé. Mindenféle erkölcsi gát vagy lelkiismeret furdalás nélkül hallgat bele előbb Grumm és Prímusz, majd vezetőjük és a szemrevaló leányzó beszélgetésébe.

Hmm. Azt sejtettem, hogy eltűnt valaki ... egy fiatal férfi ... de azt gondoltam, hogy a vőlegényéről van szó ...

A hallottakon elgondolkodva belehörpint forralt boros kupájába. A kortyot nem nyeli le azonnal, hagyja hogy a fűszeres aroma szétáradjon a szájában.

Érdekes dolgok ezek. Vajon van összefüggés a bányák és a farkasok között? Vajon ki ez a Ravenna Cornelia Raquel, tényleg egy démon? Az viszont biztos, hogy a prémvadászok ügyét nem szabad Gewin tudomására hozni, mert amilyen jótét lélek biztos, hogy mindenáron segíteni akarna. Akár még ingyen is ...

...

A vacsora utáni kockajáték, a remek időtöltésen kívül, hasznosnak is bizonyul. Fény derül Ravenna Cornelia Raquel kilétére, aki nem más, mint az oly sokat emlegetett skarlát boszorkány. És bár boszorkány és boszorkány között is van különbség, melyet a bárdnak saját bőrén volt szerencséje megtapasztalni néhány alkalommal a múltban, azért nem árt az óvatosság.

Mert ugye nem zörög a haraszt ...

Az viszont puszta véletlen lenne, hogy a farkasok a kreolos bőrű Zappra történetében is megjelennek? A fickó aligha tudhat a Grumm család bújáról. A bárd ösztönei azt súgják, hogy a farkasok vagy így, vagy úgy de keresztezni fogják kis kompániájuk útját.

Véletlenek nemigen vannak!

...

Kellemes meglepetésként éri Tyrust, hogy Grummnak több lánya is van. Elbűvölő mosolyával ezúttal sem fukarkodik, azonban a heves udvarlást most mellőzi. Úgy ítéli meg, hogy jelen helyzetben kevésbé fogékonyak ezek a lányok az ilyesmire. Azonban ha valamelyikük szemében érdeklődés mutatkozna, akkor nem zárkózik el. Őrá igazán igaz a mondás, hogy semmi jónak nem az elrontója.

A forró vízben ázva a bárd dúdolni kezd először egy dallamot, majd hozzá a szövegét is:

♪♫♫♪♫♪♪
"A varázsló a hegyekből közétek költözött,
hideg kék szemekkel áldani és átkozni jött.
Lent a völgyben készül a máglya, oltáron az áldozat.
Mindegy, hogy üdvözülsz majd, vagy elragad a kárhozat."
♪♫♫♪♫♪♪

Elalvás előtt a kihallgatott beszélgetések és a kreol fickó története jár Tyrus fejében. És a dal ...

♫♪♪♫♪♪
"Szürke csendben alszik a város,
Néz ezernyi ablak, már csak pislákol a fény.
Örök hajnali ködbe zárva, élő bábok kikkel játszik csak az éj.
...
Akkor búcsúzom ha kell, de hadd mondjam el én,
A szürke ködből élve kikerülnöd nincs remény!"
♫♪♪♫♪♪

...

Minden olyan zavaros és kusza. Reggel van, indulás előtt állunk. De hol van Prímusz? Micsoda, eltűnt? De hát hova lett? Most komolyan Sid fog minket vezetni, ez a kölyök? Tudja az utat, honnan? És miért szólít apunak? Ezt még tisztázni fogom vele. Na végre elindultunk. Eddig minden rendben. Kivéve, hogy farkasok a hátasaink. Hova lettek a lovak? Megint apunak szólít ez a kölyök. Gewin folyamatosan eszik, a vénember erkölcsi példázatokat sorol, Rys meg sem szólal. De hiszen neki nincs is szája?! Mondjuk én meg énekelek, megállás nélkül. Kész agyrém! Köd van. Eltévedtünk. De nem. De. Megyünk tovább a ködben. Itt van Prímusz is. Hogy került ide? Egy kastélyhoz vezet. Ótejóég! Hiszen ez a skarlát boszorkány szállása. Itt van ő is. El van fátyolozva az arca. Most fellibben a fátyol. Minna? De hogy lehet ez? Nevet rajtunk. Prímusz is nevet. Micsoda, Prímusz maga Sánchez báró személyesen? Most még jobban nevetnek

♪♫♫♪♫♫
"Jó reggelt itt a földön mindenkinek!
Friss szél hoz jó reggelt, ébredjetek!"
♪♫♫♪♫♫

[Alaric]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Shadon Hét intés völgyei, Fogadó a Zarándoklathoz
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Árnyak a hegyekben
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan del Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione, Canis Prímusz.

*Egy inkvizítor számára elengedhetetlen, hogy elméjét s szemét nyitva tartsa, hogy árnyaltabb képet kapjon a környezete s az érzelmek, hangulatok változásairól, akárcsak a körülötte lévők jelleméről s motivációjukról. Még az út során felméri társai mentális edzettségét ennek fejében. Gondolatban adóz Salza báró elhivatottságának, mellyel  - tudatosan vagy sem - nem holmi zsoldosokat sikerült az ügye mellé szegnie. Lecsukott szemmel, suttogva mormolja a litánia szövegét, arra kérlelve Urát, tárja fel a varázsos tárgyak jelenlétét hűs áramlatok mintázataként. Akaratlanul is óvatosságra inti az információ, melynek birtokába került Domvik kegyelméből. Megtanulta már, hogy a gonosz nagy befolyással rendelkezik azok felett, kik kezdetben mentesek a szilárd erkölcsöktől. Lappangó kórként terjedhet, a szabad akarat álcájában, s lassan fertőzi meg a szívet. Szerencsés esetben a befolyás ideiglenes, ám komoly károkat okozhat. Jobb lesz, ha fél szemét Tyrus Vallesen nyugtatja...*

*Rövid koncentrációt követően kiélesíti érzékeit, hogy belehallgasson vendéglátójuk s zord vezetőjük közötti beszélgetésbe. Tekintete elréved a ropogó tűz játékán, még véletlenül se illessék a hallgatózás vádjával. Megérzése helytállónak bizonyult, a bú oka Grumm fiának,  Prímusz keresztfiának eltűnése. Szilárd jellemre vall, hogy szíve vágya ellenében a férfi mégis ragaszkodik a kötelességéhez. Farkasok. Rövid időn belül többedszer kerültek szóba, rendellenes viselkedésük mögött rosszakaró erőket sejt. Ravenna bitrok. Emlékek után kutat, próbál felszínre hozni olyan morzsákat, melyek háttértudással kecsegtetnek a családdal kapcsolatban. Addig is, muszáj Leddon után menniük, válaszokra van szükség, s mellette még hetüket, Domvik nyáját is megsegíthetik.*

*Szótlanul fogyasztja az étkét a többiekkel egyetemben, azonban figyelmét javarészt a többi vendég felé irányítja - lehetőleg feltűnésmentesen -, elméjét pedig ráhangolja karnelián gyűrűje mentális vibrálására. A gonoszság olyan, mint az árnyék. Meghúzódik a világosság elől, ám amint leszáll az éj, kiterebélyesedik s sötétségként borítja be a világot. Ha a gonosz szolgái képesek soká feltűnés nélkül működni, akkor egy kém- vagy besúgóhálózattal kell, hogy rendelkezzenek. A fogadó az első hely, ahol meghúzhatják magukat az ideérkezők, miután lábuk a Hét Intés Völgy földjét tapodják. Nem elrugaszkodott gondolat, hogy jelen pillanatban is mozdulataikat s szavaikat lesik.*

*Türelmesen megvárja, hogy Prímusz csatlakozzon a társasághoz, s miután maga is elfogyasztotta saját porcióját, kérdését hozzá intézze.*

- Bocsássék meg a tolakodásért, Prímusz uram, de szembeötlött, hogy bú üli a háziak szívét. Nem teheténk-é valamit, mi enyhíti panaszuk? Tán adományért fohászkodnak a vihar okozta károk ellenében?

*A kérdést követően körbehordozza a tekintetét az asztaltársaságon, meghagyva a lehetőséget, hogy ellenezzék a felvetését. Nincs kétsége afelől, hogy a jó lovag kapni fog az alkalmon, hogy megsegítse az arra rászorulókat, bár számításai szerint Tyrus vonakodhatna, nem gondolja, hogy hallatni fogja a hangját, ha már a lovag is osztozik álláspontján. Mindenesetre kivár a reakciókkal.*

[Filio Mortale]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Fogadó a Zarándoklathoz
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Árnyak a hegyekben
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione, Canis Prímusz.

Mindenki:
A vacsora végeztével Aignan furcsa kérdést szegez neki az asztalhoz visszatérő Prímusznak (ami kérdést Tyrus pont, hogy elnapolt volna a „jó” Gewin lovag jelenlétére tekintettel… pfff…  ) a kérdés hallatán kísérőtök egy darabig mélázik aztán a választ egyenesen a korosodó kisnemeshez intézi.

-   Verperiodi uram itt fenn a hegyekben szívósak és makacsak az emberek a természet kihívásaival és akadályaival megbirkóznak és nem adományért hanem acélos akaratért fohászkodnak az Urhoz. A bajok akkor kezdődnek, amikor a természet természetellenesen viselkedik.
A bánat oka pedig az, hogy állítólag agresszív farkasok merészkedtek le a hegyekből és Grumm-ék legidősebb fia Leddon és hat prémvadász felmentek a havazás előtt négy nappal az erdőkbe. Azóta sem tértek vissza csak a panaszos vonyítás hallatszik egyre közelebbről. Mind tapasztaltak nem maradtak volna fenn a hegyen,… még a havazás előtt visszatértek volna…. gondolom többet nem kell mondanom az uraknak….

Aignan bel Verperiodi „A gyűrű „hatalma””

Spoiler: megjelenítés

A vacsora közben szórakozott játszadozásnak álcázva összekapcsolódsz a gyűrűbe ágyazott tiszta kővel melynek segítségével meghosszabbítod szellemedet, melynek köszönhetően érzed a fogadó biztonságát és egyszerűségében rejlő tisztaságot a gonosz távol tartja magát az ilyen helyektől és érzed amit a fogadón kívül az éjszakában és az árnyakban bujkál, hogy szenvedést és fájdalmat hozzon szolgái által mindenkire. Éles fogak és karmok villannak látómeződben és elhaló sikolyokat hörgéséket hoz feléd a nem létező szél. A fogadóban lévők nem viseltetnek rosszindulattal irántatok ám a gonosz valamilyen formájával nem is olyan túl régen találkozta mely találkozás fájdalmas fekélyként világít aurájukon és valószínűleg az okozott szenvedésről nem akarnak beszélni. A való világban a szellemvilágot követően már könnyebb felfedezni a nem túl árulkodó jeleket, félig meddig eltakart nem túl nagy friss sebhelyek, kamillateával borogatott váladékozó szem, itt ott hasadtan szakadt erős bőrruházat.

Aignan bel Verperiodi „Emlékek”

Spoiler: megjelenítés

Emlékek és tudás után kutatsz a Ravenna családdal kapcsolatban és az árnyék egyre jobban megüli elmédet, már emlékszel apád kiterjedt levelezést folytatott az öreg Ravenna del Segismundo márkival (őrgróf). Az inkvizíciós iratok alapján és elfojtott emlékeid alapján Inkvizítor Rudqvist útja a szolgálatod leteltét követően és nélküled valamiért - (hiszen apád levelezése a saját maga keltette tűzvészben odaveszett) - a Raven bírtok felé vezetett ám oda soha nem érkezett meg, állítólag egy igencsak komisz és kegyetlen hóvihar végzett vele és kíséretével az egyik hágóban. Az Inkvizíció alapos nem hagy elvarratlan szálakat Rudqvist inkvizítort követően Inkvizítor Baltasar kereste fel a Raven birtokot és a jelentés alapján a család tisztának találtatott Rudqvist halála balsorsú baleset volt a hegyekben. Azóta az öreg márki megtért Domvikhoz.