1 Szín A Shadoniták főépülete

[Haldirien]

Némán méred fel a Vértestvért, majd végül felemeled a fegyvered és lesújthatsz vele, és közben felméred az arcán történő változást.
Végül megállítod a sequort (sequort nem?) az arcától alig egy hüvelyknyire. A fejvadász a csapás pillanatában sóhajt egyet, mintha valamitől megkönnyebbülne, nem tűnik olyannak, mint aki hazudott volna az életben maradásért.
Amikor a penge megáll, Mansea rádemeli a tekintetét, meglepődést fedezel fel benne, amely egy pillanat alatt már el is tűnt.
Szavaid kemények és célzottak, nem díszíted, mondandódat csak közlöd vele.
A foglyod nyel egyet, majd megszólal.
- Értettem szavaidat, farkas. Akkor térjünk vissza a feladatainkhoz? - kérdezi, miközben felállsz. - Holnapi nap már több bizalmat fogtok kapni a Fiaktól.
~ Már éppen ideje volt, én lehet nem kockáztattam volna, és megöltem volna. ~ válaszol Arina, szavaiban érezhető, hogy már kissé elfáradt.
Elindultok visszafelé, az utca néma csöndjében, egyetlen lélekkel sem találkoztok az utatok során, így végül könnyedén és feltűnés nélkül eléritek a katakombának valamelyik bejáratát, amelyiken keresztül a térképed segítségével elértek a Kos Fiainak a termébe. Már nincsen ébren az őrök kivételével senki, de az emberek java már hazament estére a saját házába. Az őrök némán engednek utat, a szemükben a gyanút könnyedén legyűri a fáradtság és a félelem a határozott és gyors megjelenésetekk. Az egyikük, egy borostás, hollófekete, lófarokba font hajú férfi szólal fel, és kezével int a terem belseje felé.
- A fejvadászok a dzsadnál vannak. - hátrál egy lépést, biztonságos távolságba kerülve, majd miután elhaladtok Arinával, visszafordul.
Határozott lépésekkel szinte azonnal eléritek az alkimista birodalmát, ahova belépve azonnal eléd tárul a pultra fektetett Illia látványa, körülötte a dzsad férfi áll, illetve egy lépéssel arrébb, de a pozíciójából tekintve folyamatos készültségben áll Thaug.
Amikor beléptek, Thaug megropogtatja az ökleit, majd bólint felétek. Arcáról leolvasható, hogy bármit is csinált eddig a barna bőrű férfi, az jótékonynak tűnik számára.
Az alkimista csak a megérkezésetek után két három másodperccel vesz téged észre, mert éppen valamiféle gyógyfüveket pépesített egy mozsárban.
- Ah! Ne aggódjanak, ne aggódjanak... A hölgy állapota jó, nem volt életveszélyben, a vérébe ritka növények és porok kombinációja jutott, melynek hatása hasonlónak tűnik az egyszerű altatóméreghez, azonban masszívabbnak tűnik. Boglárka és zászpa tinktúrával kezeltem a sérült felületet. illetve most próbálok elkészíteni egy olyan teát, ami segíthet a méreg eltüntetésében. Bármi is került a szervezetébe, számomra idegen recept, de szivesen megismerném a receptet, ha volna rá lehetőség, úgy sokkal könnyebben ki lehetne dolgozni egy ellenszert. Attól tartok. - mondja, miközben a pépet beleönti egy a tűz feletti edénybe, melyben valami átlátszó folyadék, feltehetőleg víz forr. Lekapott egy apró kis dobozt a pultról, és pár csipetnyi kékes port szórt bele a vízbe.
Thaug hangosan megropogtatta az öklét. Mire az alkimista összerezzent.
- Nem kell aggódni, nem akarom... nem áll szándékomban megmérgezni a társukat... Nem vagyok bolond! - mondja idegesen.

[seth]

A meglepetés a szemében elárulja, hogy felkészült a halálra. És aki arra számít, hogy megölik, kisebb eséllyel hazudik. Legalábbis egy kráninál ez a helyzet.
~Még szükségünk lehet rá. Mindenkire, aki kicsit is hajlandó segíteni ügyünket. Plusz a Vértestvéreknek jó kis trükkjeik vannak, amik jól jöhetnek.~
Ezután gyorsan visszatérünk a Fiak katakombatermébe. Az őrök hagynak kivetni valót a fáradtságukkal, de a szemükben tükröződő félelem elgondolkodtat. A vezetők közül többen lenéznek minket, ki önbecsülésből, ki politikai nézetek miatt, azonban az őr tekintete azt mutatja, hogy az alsóbb körökben ez nem jellemző. Mindenesetre megállás nélkül biccentek egyet, és az említett sátor felé veszem utam.
A dzsad nagyban ügyködik... valamin. Thaug jelzi, hogy gyógyít, ám ennek ellenére újra megjegyzem magamnak, hogy ki kell tanulnom ezt a szakmát.
-Tekintsen el az idegességünktől, nehéz nap van mögöttünk. - nyugtatom a méregkeverőt.
~Menjetek, én maradok.~ üzenem röviden Arinának és Thaugnak hogy pihenjék ki magukat, míg én keresek egy ülőhelyet ahonnan mindent látok a sátorban, és némi meditációval vegyítve figyelem a dzsad munkásságát, várva az eredményt.

[Haldirien]

Nem "csalatkozol" a férfi a szavaiban, valóban kész lett volna a halálra, ahogyan láttad. Azt pedig tudod, hogy azok az emberek ritkán hazudnak, akik a Halállal fognak találkozni.
A húgod kérdésére jól megindokolt választ adsz arra, miért is jó, hogy a vértestvér életbe maradjon a ti részetekről.
Addigra már a férfi is felállt, és leporolta magát.
Már indultok is visszafelé, és a férfi biccentéssel köszön, majd elindul a másik irányba. Ha utad során hátranézel, már eltűnt, biztosan leugorhatott az utcák szintjére.
Gyors léptekkel haladtok a katakombák és az abban található tábor felé.
Az őrök nem éberek, ami okozhatna gondokat, de a katakombákban egy ideig bizonyosan biztonságban vannak.
De az őrök viselkedése bizonyítja, hogy bár lehet a vezetők nem tisztelnek titeket, vannak, akik megértik, mit jelent Krán megbízottjának lenni.
Az alkimista a sátrában szorgalmasan dolgozik a lehető legjobb gyógyírt megcsinálni.
A férfi idegessége rátok pillantva megtriplázódik, és már utána még magában is folytatja a mondanivalóját.
Igyekszel csillapítani a feszültségét, nehogy elrontson valamit, amivel csak rosszabbodni fog a helyzet, és úgy tűnik sikeresen csökkented a férfi idegességét.
- Köszöönömm, megpróbálok. - válaszol a férfi, de a mozgása lelassul, és látszik rajta, hogy egyre sikeresebben nyugszik meg, és sikeresen el tud tekinteni az esetleges szúrós vagy gyanús tekintetektől.
- Nagyra értékelnénk, ha megpróbálná - válaszol Arina, miközben Thaug mellé áll. A méregkeverő kicsit összerezzen, de igyekszik palástolni, és tovább dolgozik a gyógyíren.
A hálón keresztül üzensz a társaidnak, hogy visszatérhetnek a házatokba, te majd megvárod Illiát. Jobb lesz ha legalább ketten jól kipihentek lesznek holnap.
~ Értem, bár szivesen nézném, mit ügyködik a dzsad. ~ hallod Arina hangját, majd Thauggal együtt kivonulnak. A férfi a válladra teszi a kezét, miközben elhagyja a sátrat.
Nem sokkal később egy hangot hallasz a fejedben.
~ Én maradhatok? ~ Illia hangja akár ostor csattan az elmédben, a nőre nézve nem látsz változást, mozdulatlan fekszik, de úgy tűnik az elme már képes pszi-n keresztüli kommunikációra.

[seth]

Mansea eltűnik - hála égnek, eszembe jutott hogy hátba támadna - mi pedig visszaindulunk.
A méregkeverő ideges, és jöttünkre még jobban az lesz - úgy tűnik ő is tudja mire vagyunk képesek. Erről viszont eszembe jut valami fontos - de mielőtt megkérdezném, Il hangja szólal meg a fejemben.
~Neked is pihenned kell, nem szeretnélek elveszteni valami nyavalyában.~ gondolom kedvesen.
-Látta valaki amikor behozták? - kérdezem a méregekeverőt közben.

[Haldirien]

Mansea eltűnésére megnyugszol, de legbelül mégiscsak elítéled magadat, amiért ilyen könnyedén megfelejtkeztél a fejvadászról.
A méregkeverő férfi hebegése-habogása a társaid elvonultával valamennyire visszaesik, melyről levonhatod azt a következtetést, hogy tudja, kikkel áll szemben és azt is, hogy mi lesz a sorsa ha kudarcot vallana.
Illia megszólítása kizökkent a gondolataidból, melyre akár egy gondos apa válaszolsz. Illia újabb szavai csengenek a füledben.
~ Megmaradok, nincs olyan méreg ami megfoszthat a feladatomtól. Meg tőled. Mi történt?
Amikor a dzsad felé fordulsz, az éppen valamit tűz felett melegít.
- Látta-e valaki? Nem... nem tudom. Itt voltam bent egész végig, akkor is amikor megjött. Itt bent nem volt más, de hogy a táborban látták-e? Valószínüleg egy két őr biztosan látta. Hogyha a nagyobb urakra gondol, akkor az őrök révén lehetséges, hogy ők is megtudják.

[seth]

Illia kérésére gyorsan lepörgetem fejben a Manseával folytatott beszélgetést. Közben megkérdezem Thaugtól hogy kik látták bejönni Illel - az illetőkhöz lesz egy két szavam, hogy miért is ne beszéljenek erről.
~Mond, tudod módosítani azok emlékét akik láttak bejönni?~ kérdezem hirtelen ötlettől vezérelve Ilt. Ha az embert lefizetik vagy megfenyegetik, akkor még nem lesz megbízható, mert ha adott esetben más többet fizet vagy nagyobb hatalma van felette, úgy az információt az emberünk gyorsan kinyögi. Viszont ha nem is emlékszik, vagy másra emlékszik, akkor biztosra vehetjük, hogy nem fog beszélni arról amiről nem kéne.
-Ugye tudja, hogy erről nem beszélhet senkinek? Nem tenne jót a hírnevünknek. - közlöm a leghiggadtabb hangomon, mintha csak az időjárásról beszélgetnék.

[Haldirien]

~ Érdekes. ~ hangzik Illia válasza ~ ezen még gondolkodnom kell. ~ hagy magadra gondolataiddal Illia.
Thaug a kérdésed után három lélegzetvétellel válaszol.
~ Őrök az alkimista sátrától húsz lépésre lévő alagútnál, illetve egy másik ember, fekete szakállal, keményített bőrvértezetben.
Az Illia számára feltett kérdésedre csak később egy fél perccel kapsz választ.
~ Elméletileg igen, de, hogy jelenleg is működne ugyanúgy, azt nem tudom. Nem ártana, ha itt lenne a közelben az, akinek el kellene venni a memóriáját.
Rájössz, hogy ez a legbiztosabb megoldás, ugyanis minden más mód magában rejti az árulás kockázatát.
Aztán, mivel nemrég idézted fel a társalgást, eszedbe jut Mansea. Ő is tud a dolgokról.
Az alkimista felé fordulva az majdnem összezuhan a szavaidat hallván.
- Természetesen, senk... seni.. egy léleknek sem! Senkinek. - rázza a fejét, és a lehető összes módon a egyetértését fejezi ki.

[seth]

~Gyűjtsd az erődet.~ üzenem Ilnek aztán útnak indulok, hogy megkeressem az illetőket. Az őröket nem lehet nehéz megtalálni, de még meg is kérdezem, hogy volt-e őrségváltás, hogy a jókat vigyem el. Mielőtt összegyűjteném őket, megkeresem a bőrvértest - akár Thaug segítségét is kérve ebben hiszen ő látta - majd mindegyiket a sátorba küldöm azzal hogy a méregkeverő keresi őket. Ha mindegyiket értesítettem, az utolsóval visszamegyek és ellenőrzöm hogy minden rendben menjen. Ezután hagyom hogy elmenjenek, majd félig pihenve félig ébren várom, hogy Il magához térjen.

[Haldirien]

~ Azon leszek. ~ válaszolja a lány kedves és magabiztos hangon. Nem fog csalódást okozni. Ebben biztos vagy.
Úgy döntesz, biztosra fogsz menni, és nem fogod hagyni, hogy valami hiba essen a tervetekbe. Kilépsz a sátorból, és elkéred Thaugtól a férfi jellemzését.
~ Fekete szakáll, kampós orr, szürke szemek, bőrvért... , keményített bőr, vállán átvetve egy bőrszíj, abban üvegek, az övében ramiera, övön erszények. Sötétkék nadrág. ~ hallod a férfi szűkszavú jellemzését.
A tábort végigjárod, belesel a sátrakba is, így viszonylag hosszabb időbe telik, mire felkutatod a férfit, de biztos sikerrel jársz. A férfi éppen evett valamiféle kását, majd amikor szóltál neki, hogy az alkimista keresi őt, értetlenül nézett rád vissza.
- Engem keres a dzsad? Nem is beszéltem vele, biztosan összetévesztesz valakivel. - mondja a férfi, közben felhúzza a szemöldökét.
Úgy tűnik, valahogyan rá kell venned arra, hogy közreműködjön. Szavakkal vagy erővel, vagy más módon.
Az őrökkel később már sokkal kevesebb probléma adódik, mint kiderül, nem történt váltás az őrposzton, azonban az őröknek is van ellenvetésük.
- De ki őrködne, ha elmennénk? - kérdezi az egyik.
- Nem hiszem, hogy elhagyhatjuk a posztunkat, Acyl, köszönjük, majd felkeressük miután végeztünk itt. - szólal fel a társa.