Carmelita Atrayente del EncantadorÉbredés után az ismerős képnek várnia kell. A lelkiismeret az, ami utat talál, hogy mit tettem és miért, hogy milyen magyarázatot kerestem és találtam tettemre és az mennyire volt helyes vagy helytelen. Felnyögök, sóhajtok és szusszanok, miközben bűnös lélekként idézem fel az estét, ahol a férfi kedvére tettem. Az én testem halott, képtelen befogadni és átélni a testi örömöket, de adni annál többet tudok.
Hallottam egy pletykát, miszerint létezik egy rituálé, ami képes komoly áldozatokat követelve emberré tenni ideig-óráig, de bizonyítékát nem találtam. Így az egyetlen dolog amit igazán képes vagyok átadni, azok az érintések, amik segítettek Cameronnak ellazulni, egy hosszú és megfeszített nap után. Elvégre átkozott vagyok és amikor elfogadtam, hogy az leszek, lemondtam az élet örömeiről.
A mosoly azonban utat talál, mert láttam, hogy mindezek ellenére valamennyi örömet tudtam szerezni és ez pici elégedettséggel töltött el, de korántsem annyival, mintha még az a fiatal szenvedélyes lány lennék, akinek Atyám egykor megismert. Oldalra fordulok, tudva, hogy korai-kései időpont van, s egyáltalán nem okoz meglepetést, hogy Cam nincs mellettem. Hiányzik egy kicsit, be kell valljam, de azért egy picit meg fogom fedni, hogy ne tegyen úgy, mintha ott sem lett volna! Kicsit kiábrándító, hogy katonás rendet tett körülöttem…
Elolvasom az üzenetet, de mire a végére érek, már hirtelen mérgem elveszett a sötétségben, hogy bár azért ne feledjem a kérést, de hozzám illő – udvarias – módon tegyem majd meg. Miután mindezen gondolat lassan fakul, úgy bukkan fel a tegnap este minden mozzanata, hogy végül újra a látszat fontosságára terelődjön: ma nagyon csinosnak kell lennem! S mint ilyen a legszebb, de picit merész ruhát kell majd felvennem.
Úgy vélem, hogy mint ilyen a hajzuhatagomat is ennek megfelelően kell rendszabályoznom vagy éppen szabadon hagynom, attól függően végül melyik ruha mellett döntök, de közben az is fontos részlet, hogy a Hercegre se hozzak szégyent. Nem véletlenül van ilyen tökéletes férfi az életemben, így Cam majd segít a legmegfelelőbb ruha kiválasztásában és persze a hozzá illő kiegészítőket sem felejtjük el.
De mielőtt zuhanyozni indulnék, ránézek a telefonomra, majd kikelve az ágyból – úgy ahogy van hátrahagyva azt – belépek, hogy álljak jó pár percet a forró sugarak alatt. Lopott érzés ez, olyan, mint amikor megérintem valamelyik kelyhemet aki lúdbőrözik vagy érezhetően remeg az ujjbegyeim alatt. Mint amikor rádöbbenek a finomillatú tusfürdővel végigcirógatva magamon, hogy ez a test halott.
Még emlékszem milyen volt amikor élt, amikor én sóhajtottam és remegtem, de hosszú évek óta nem gondoltam erre annyit, mint tegnap este óta. Ha lennének igazi érzéseim, azt mondanám Szerelmes vagyok, de ez teljeséggel kizárt, hiszen számomra ez az érzés egy olyan taktikai hátrány lenne, amit nem engedhetek meg magamnak. Még percekig figyelem ahogy a kezeim mindenhol bejárják a bőröm ahol csak elérhetik, majd egy lemondó sóhajjal lépek ki a zuhany alól.
Törülközőt csak annyi ideig veszek magamhoz, amíg finoman felitatom a vízcseppeket, majd kisétálok a csillagok, illetve inkább a város fényorgiájába, hogy sorra vegyem a lehetséges viseleteket. Egy dolgot tudok, még pedig azt, hogy a legdrágább selyem lesz amire valaha rá tudtam tenni a kezem, mert az érintése olyan, mintha… de ezt most nem is gondolnám végig. Helyette azon tűnődöm, hogy fehérnemű illendő lenne, de vajon ez a pici lázadás… felveszek valamit.
S lassan érkeznie kell valamelyik kelyhemnek, mégpedig… hogy a Bestia is megkaphassa a maga jussát.
