Carmelita Atrayente del Encantador
A kikötő régi emlékek idéz. Egy másik idő, másik… Carmelita. Napjainkban nem kerestem – igaz, nem is kerültem – e helyet, egyszerűen már nem úgy tekintek rá mint egykor. A szagok – mert illatnak nem nevezhető – kelletlen-kellemetlen számomra, kifinomult érzékeimet hosszasan bántja s keveset tehetünk ellene. Emlékeztetnek, a friss gyümölcsére, a sült haléra és persze a tenger sós illatára. Sok apróság ötlik fel, de mindezek most nem számítanak, hagyom, hogy e gondolatok lassan kifakuljanak és csak a jelenre koncentrálok.
Megérkeztünk.
Érzékeink már a környezetünket, az éjszakát fürkészik veszély és más probléma után, melyet nem lelve sem engedünk azon illúziónak, hogy minden rendben lenne. Sok veszély leselkedik a Sötétben, egyesek talán nem is sejtik milyenek. Igazából a legtöbben nem tudják, de akik megismerik, azok is minden alkalommal kockáztatnak. Nem túl lassan haladunk hát, de azért kellő óvatossággal, hogy a apróságokat is észrevegyük, amik meg akarnak bújni a szemét, a kukák és más árnyékos vagy árnyékot vető dolgok között, alatt… bárhol.
A hatos móló.
A számok és jelentőségük legalább annyira fontos, mint a nevek vagy a valaki, valami mélyreható ismerete. A hatos egy érdekes szám, de a nyolcas még érdekesebb. A puffadt féreg nyolcas. Ami negatív rezgéseket közvetítő szám. Megpróbáltatásra, nehéz helyzetekre utal, szenvedést, betegséget tartogat. Nyolcasoknak keményen meg kell küzdenie mindenért, és bár sok csapás éri, nem adja fel. Kitartásában rejlik a sikere. Találó…
Magányos alakokat nem kedvelem. Sunyik, a barátaik mindig a közelben ólálkodnak vagy azért vannak egyedül mert nincs semmi értékes náluk vagy bennük. Akadnak kivételek, de számuk elenyésző. Biztos vagyok benne, hogy ezt a kis patkányt is legalább néhány haverja figyeli, ha bármi gond van közbeléphessenek. Nem tervezünk ilyesmit, de ha így gondolkodtunk volna, akkor ez a fickó már énekelne és a haverjai hullái ott lennének ahol őrködtek…
Nem szeretem a dohánytermékeket. Árulkodó a bűz és természetesen vetekszik a kikötő mocskának szagával. Ez sokkal inkább undorító nem beszélve arról, hogy mennyire önző dolog. Egy pszichikai függőség, mely egy teljesen értelmetlen mozdulatsorra épül, hogy placebo hatásként esetlegesen pillanatnyi nyugalmat adjon. Ugyanakkor amíg van az emberekben annyi, hogy nem zavarnak ilyen bolondságokkal, addig én is másfelé fordítom az időmet és energiámat.
/Angol/ Jó estét! Köszönjük!
A tisztelet mindenkinek kijár. A legtöbb embert semmibe veszik és amikor olyat teszel amire vágyik, de nem kaphatja meg, már megtettél egy lépést ahhoz, hogy magadhoz láncold. Apró dolog, egy szó, egy gesztus és ezt újra és újra, olykor picit hozzátéve. Nagyon könnyű technika melynek egyetlen nehézsége a türelem és persze ha valakinek épp nincs: az idő.
Nem siettem, hogy bőbeszédű legyek, nem ezt akarják és nem is erre vágynak. Némi készpénz talán megoldaná a nyelvét, de attól tartok ennyire már nem akarok elmélyíteni semmit közte és köztünk. Nem pillantok Cameronra vagy mosolyodik el, egyszerűen aki figyel, azt ritkán éri igazi meglepetés. A 617-es… végig éberek vagyunk és ez akkor sem változik amikor kitárul az ajtó. Sohasem állok szemben egyetlen ajtóval sem, ha ismeretlen területen járok. Véletlenszerűen helyezkedem el, ahogy épp az ösztöneim súgják.
A kövér féreg hangja pontosan az, amire a legkevésbé vágytam, de amire jelenleg szükségem van. Leginkább arra, hogy eldörmögje ki a másik vevő és mennyit ajánlott. Késztetést érzek, hogy a kevésbé finom módon érdeklődjek, de még korai lenne efféle taktikához folyamodni. Érdekel az, hogy ki nyitott ajtót, hogy aki minket kísér mit fog tenni, hogy Cameron-t beengedik e (kénytelen lesznek) és az is érdekel, hogy miért oktat ez az oktalan illetve kit.
Lépjünk hát be.
