Gettómilliomos

[SentinelWex]

Helyszín: Duke lakása, Detroit
Időpont: 1996. március 7. csütörtök, 19:01

A főszolgabíróval való találkozást követő egy órán belül hazaértél. Nem vetted észre, hogy valaki követett volna, így nyugodtan hazamentél. A ház pontosan úgy várt meg, mint amikor elindultál, látszólag semmi sem változott. Vettél egy forró zuhanyt és a matek könyvvel a kezedben lefeküdtél a kanapéra. A harmadik fejezetnél tetted le legutóbb - néha komolyan megkérdőjelezed, hogy jó ötlet e ilyesmit tanulni, de a gondolatmeneted végén mindig arra az elhatározásra jutsz, hogy folytatod -, ami a vállalati adózási rendszerrel foglalkozik és életszagú példákkal próbál az olvasóiból üzleti szakembereket varázsolni. Több, mint három órán keresztül olvasgatsz, s a szemed már többször le akart ragadni, így ágyba fekve adod meg magad a nappalnak.

....

Talán egy órája mehetett le a nap, amikor kinyitod a szemed. Tegnap annyira fáradt voltál, hogy még a könyvet sem tetted a helyére, az végig az ágyban volt veled és most a 67. oldal egy kicsit meggyűrődött. Nem baj, legalább látszódik rajta, hogy használva van. Kómás fejjel kászálódsz ki az ágyból, majd az éjjeli szekrényre pillantva meglátod, hogy a mobiltelefonod tetején lévő zöld led fáradtan fel-felvillan. SMS. Hanyag mozdulattal nyúlsz a készülék után és a fürdőszoba felé sétálva olvasod el Roxie üzenetét.

- Továbbítottam az emailjére egy levelet. A feladót nem ismerem, de a stílus alapján lényegretörő figura lehet.

[Dierol]

Duke Ayers

Otthon a megszokott nyugalom fogad, melyet oly nagyra értékelek. A frissítő zuhany után még picit húzom az időt a matekkönyv kézbevételéig – azaz inkább ma is leellenőrzöm a hűtőm tartalmát, hogy mi az, amit a címke alapján érdemes lenne kidobni. Felbontok egy pohár tejfölt, egy doboz gyümölcslevet, és az előre szeletelt kenyeret. Első kettőt a wc-be ürítem ki, a kenyeret pedig a konyhai mosdó lefolyójához szerelt konyhamalacra bízom, hogy beaprítsa a vízzel beáztatott kenyérdarabokat. Az üres dobozokat, zacskókat pedig kidobom. Ezt majdnem mindennap elvégzem, hogy megfelelő  mennyiségű változatos háztartási hulladék kerüljön ki a lakásból, és hogy a hűtő is használt látszatot keltsen. Ezzel végezvén végignyúlok a kanapén, hogy nekilássak a mai napi fejtágításhoz – amihez most sincs nagy kedvem, de muszáj. Nem akarok negyven év múlva is tök hülyén állni a legelemibb probléma előtt – és ezt csak tanulással lehet elkerülni. Tekintetemmel néha elkalandozok a sarokban búslakodó kondigép fele – mennyivel jobban szeretem ott elütni az időt! Csakhogy az üzleti világ, no meg Meyers sem fogja megvárni,  hogy felnőjek a feladathoz. A tanulás kemény küzdelem – egyrészt az unalommal, mivel nem köt le, másrészt azzal, hogy megértsem, mit is akart megtanítani nekem a könyv szerzője, végül pedig már az álmossággal, melynek aztán végül megadom magam.

Az ébredést – pontosabban talán eszmélést – nem siettetem. Pár percig „ejtőzök” még az ágyban, mire kikászálódok. A gyűrött oldal rám hasonlít – de legalább tudom, hogy hol tartok benne, már nem kell megjelölnöm. Az ágy szélére ülve feltűnik, hogy a mobilomra mintha érkezett volna üzenet. Felveszem, és a fürdő fele elolvasom
<akarom tudni, hogy mi van abban a levélben? Szerintem nem...> tűnődök, és a telefont a konyhapultra teszem, majd folytatom utam a fürdőszoba fele. Egy frissítő zuhany, és a felöltözés után már úgy érzem, felkészültem az e-mail elolvasására, mely érzésem szerint felbassza majd az agyamat. Odasétálok a számítógépemhez, és miután bekapcsoltam, elolvasom az átküldött levelet.

[SentinelWex]

Helyszín: Duke lakása, Detroit
Időpont: 1996. március 7. csütörtök, 19:07

A monitor sápadt fényét ontja rád, mialatt begépeled a bejelentkezéshez szükséges adatokat, majd - már sokkal kellemesebb fényben - megjelenik előtted az a bizonyos email.

Küldő: Roxie
Időpont: március 7. 17:00
Tárgy: FWD: Kapcsolat

Üdvözlöm!
Örömmel találkoznék személyesen a főnökével, mert úgy látszik, a segítségére lehetek. Mielőtt azonban felvennék velem a kapcsolatot, kérem tekintsék meg az alábbi két dolgot:
- Alapító okirat, 421.b bejegyzés
- 95/28743,28755,28759-es tranzakciók

Üdvözlettel: Jan Rittberg

Roxienak semmit nem mond a küldő neve, neked viszont ismerős: ő egy detroiti nosferatu. Személyesen még nem találkoztatok ugyan, de azt már látod, hogy kiválóan érti a dolgát. Még nem is kértél tőle segítséget, máris a lekötelezettje vagy.

[Dierol]

Duke Ayers

Lehuppanok a gép elé, és elolvasom a levelet.
-Na,  basszus... - kommentálom tömören a látottakat. A privát szférám több sebből vérzik – Jan tudja, hogy Roxie nekem dolgozik. Ezzel még nincs is nagy baj. Viszont a levél többi része azt sugallja, hogy „véletlenül” nála landoltak a céges pénzügyi adatok, sőt tud arról, hogy Meyers megszívatott. Megpróbálom előkeresni a jelzett tranzakciókat miközben azon morfondírozok, hogy akár meg is hamisíthatta őket... Átnézem, majd felhívom Roxie-t. Ha nem találom, akkor is telefonálok Roxie-nak. Amint felveszi, bele is kezdek
-Helló! Úgy nézem, Jan nyomozgatott Meyers után <legalábbis remélem, hogy nem én érdekeltem> – és úgy intézte, hogy örülnöm kell annak,  hogy a cég ügyeiben turkál. A pasast névről ismerem - egy fokkal talán jobb, mint Meyers, ám hiba lenne azt hinni, hogy önzetlenül segít. Valószínűleg használható amit átküldött, de meg fogja kérni az árát. Viszont e mellett is érdemes további kiskapukat keresni, hogy minél több oldalról lehessen megszorongatni. Az alapító okirat viszont nincs meg. Mi a tököm van a 421. b bejegyzésben? Valami kizáró ok? Például, hogy 80%-os egyetértés kell az igazgatótanácsban ehhez a szerződéstípus megkötéséhez? - kérdezem Roxie-t. Lehet, hogy nem ártan fejből bevágnom az egész okiratot?

[SentinelWex]

Helyszín: Duke lakása, Detroit
Időpont: 1996. március 7. csütörtök, 19:20

Roxie úgy látszik, hogy arra használta a délutánját, hogy előássa az alapító okiratot, illetve hogy kikeresse a pénzügyi nyílvántartó adatait az említett tranzakciókkal kapcsolatban. A hangja a telefonban csordultig tele van magabiztossággal.

- Az alapító okirat 418as pontja a cég struktúrájáról és a vezetők felelősségéről szól, a 419estől a 425ös pontokig pedig az egyes pozíciókról történő felmentésről. A 421es a gazdasági igazgató meneszthetőségének lehetőségeit tárgyalja. A B pontban az van, hogy a gazdasági igazgató felmentését bármelyik cégtulajdonos kezdeményezheti és az igazgató többségi egyetértés nélkül is eltávolítható, ha vét az utalványozási szabályok alkalmazásakor.

A lány hangjába némi izgalom vegyül, valószínüleg a fejében kezd összeállni az a kép, amiről neked még fogalmad sincs.

- Uram az említett tranzakciók idén januárban történtek egy olyan rövid időszakban, amikor utalványozási tilalom volt érvényben a cégnél a zárás miatt. Az egyenkénti utalással nem lett volna gond, de az összeg együttes értéke meghalada a gazdasági igazgató jogkörét. Mindhárom esetben a kedvezményezett a Sedec Security egyik alszámlája volt. Namármost... - folytatja Roxie egyre lelkesebben.

... - amennyiben Ön kezdeményezi a gazdasági igazgatónk, Mr Chamberlain menesztését, akkor a hatályos jogszabályok szerint felül kell vizsgálni a szabályszegés óta kötött szerződéseket. Mr Chamberlain 23 százalékban tulajdonos, de a menesztés miatt nem gyakorolhatná a jogkörét, így az igazgatótanácsban nem lenne túl nehéz egyszerű többséget szerezni és jogi úton szerződést bontani a Sedec-kel. Nem tudom, hogy ki ez a Mr Rittberg, de biztos nagyon utálhatja a Sedec Security-t.

[Dierol]

Roxie úgy tűnik, hogy már utána nézett a kérdéses tételeknek, ezzel rengeteg időt spórolva nekem. S mivel még emészthetően is tálalja az adatokat, én is megértem, hogy miről van szó. Növekvő lelkesedését azért nem teljesen érzem át – engem soha nem villanyozott fel a jogi csűrés-csavarás. Így inkább csendben végighallgatom, és hagyom, hogy levonja a következtetést – valóban használható tipp van a kezünkben.
-Ok, kislány! Akkor induljunk meg ezen az úton! Készítsd elő a papírokat, hogy a következő ülésen el lehessen kezdeni a gazdasági igazgató menesztését. S nézz utána, hogy ha megüresedik a helye, hogy akkor ki kerülne a helyére, és az mivel jár a cég szempontjából. Nehogy az legyen a vége, hogy lelkesen lecseréljük, és aztán becumizunk valamit. S Roxie – szerintem addig jó neked, amíg nem ismered Rittberget. Írd meg neki légyszíves, hogy a drágalátos főnököd találkozna vele a Michigan Central Station jegypénztárcsarnokában ma éjjel 22.00-kor – mondom határozottan, mert az elhagyatott épületben szerintem kevés épeszű ember szokott találkozót adni – pláne éjjel.

A telefon után kényelmesen felkészülök az indulásra, és tömegközlekedést választva elindulok a találkozóra. Közben azon töprengek, hogy mikor kelhetett a Nosferatu, ha délután ötkor küldte a levelet. Vagy van valaki, aki helyette küldi? Valójában lényegtelen, a fontos az, hogy mit akar tőlem. A pályaudvarhoz megérkezvén besétálok, és egy árnyékosabb zugot választva beleolvadok a sötétbe, és felkészülök a várakozásra. (fátyol 1)

[SentinelWex]

Helyszín: Michigan Central Station, Detroit
Időpont: 1996. március 7. csütörtök, 22:01

Roxie gondosan jegyzetel a tennivalóit illetően. Nincs kétséged felőle, hogy mindent megértett és pontosan úgy fog tenni, ahogy kérted. Még akkor is, ha a találkozó helyszíne szokatlan.
....

A központi állomás épülete teljesen elhagyatott, egy lélek sem jár erre. Pedig amikor átadták, micsoda hírnek számított. Legalábbis a megjelenő újságcikkek az egekig magasztalták. Most meg úgy néz ki, mint ha valami tizedkategóriás horrorfilm elátkozott helyszíne lenne. Általában nem szoktak nyomasztani az ilyen helyek, de a falakon belül megérinti valami a benned lakozó fenevadat. Talán mégsem volt olyan jó ötlet idejönni? Frászt nem!
A kezdeti borzongásodat sikerül lenyelni, így egy sötétebb sarokban megbújva várod meg, hogy Jan megérkezzen.
Alig egyetlen perccel tíz után egy csupasz kéz fogja meg az állomás rozoga ajtaját és nagyot taszít rajta. Nem a legcsendesebb belépő egy Nosferatutól. Amint belép az előcsarnokba, fázósan összébb húzza a testét fedő ruharéteget, majd körülnéz. Vélhetően nem vett észre téged. Milyen irónikus, ez általában fordítva szokott lenni.

Nem sokat tudsz a tárgyalópartneredről. Állítólag halandó korában egy detroiti tűzvész áldozata lett, teste súlyosan megégett és csak a vámpír vitae volt képes életben tartani. Minden bizonnyal ez indokolja, hogy teste - legalábbis amennyit eddig láttál belőle - teljesen szőrtelen, bőre pedig mint ha fojtogatná, annyira feszes. Kopasz fejére ódivatú sapkát húzott, lábán pedig bélelt csizma van. Kezeit fázósan dörzsölgetve vár.

[Dierol]

Duke Ayers

Örülök neki, hogy Roxie a helyszín miatt nem kezd el akadékoskodni – de inkább rajta keresztül intézem ezt a találkozót, mint hogy kiadjam az elérhetőségemet. Bár ki tudja, lehet, hogy egy második mobil jól jönne hasonló esetekre...

Az állomás ideális helyszínnek tűnik – elég kihalt, ami egy nosferatu esetében bizonyára nem utolsó szempont – egy menő ötcsillagos étteremnek feltehetőleg kevésbé örült volna. Szerencsére amitől tartottam, nem következett be – még a hajléktalanok sem használják szállásnak az épületet. Túl messze van mindentől, és túl nagyok a terek, hogy normálisan ki lehessen fűteni. Azért az üresen kongó, lelakott csarnok nyomasztó légköre rám is hatással van – jól el tudom képzelni, hogy milyen rémségek rejtőzhetnek a mélyükön
<választhattam volna jobb helyet is – a végén bajom esik> jut eszembe a képtelen gondolat, hiszen itt jó eséllyel másoknak van oka tartani – tőlem... Azért nem árt az óvatosság – az egyik mély árnyékba húzódva várom, hogy Jan megérkezzen. Úgy néz ki, hogy pontosan érkezik, amiért felvések neki egy virtuális piros pontot. A külalakján viszont meglepődök – sokkal ocsmányabbat vártam – node még nem nem láttam közelről.
-Üdv Jan! - lépek elő
-Az igazat megvallva okozott némi fejtörést, hogy örüljek, vagy aggódjak inkább a kitüntetett figyelemnek – sétálok közelebb, miközben a cipőm alatt ropog a lehullott vakolat és törmelék.
-Amit küldtél az megkönnyíti az életemet, de gondolom, nem ez volt az elsődleges cél <Hanem, hogy a Ventruek ne érezzék olyan jól magukat>
-Szóval térjünk a tárgyra – mivel viszonozhatom? - állok meg előtte kb. két méterre. Az igaz, hogy a nosferatukat a maguk módján tisztességesebbnek vélem, és emiatt viszonylag barátságos hangot ütöttem meg vele, de ez nem azt jelenti, hogy feltétel nélkül megbízom bennük.

[SentinelWex]

Helyszín: Michigan Central Station, Detroit
Időpont: 1996. március 7. csütörtök, 22:02

A nosferatu alig észrevehetően összerezzen, amikor megszólítod. Ahogy közeledsz hozzá lefoszlik róla az a kevés illúzió is, amitől halandónak tűnik. Jan arca betegesen sápadt, az orra helyén épp csak egy göcsörtös csonk van - tisztára, mint ha lefolyt volna róla - ajkai pedig egyáltalán nincsenek, így folyamatosan látható a teljes fogsora. Fülei enyhén megnyúltak és a látványát tovább rontja a tény, hogy semmilyen szőrzetet nem látni rajta. Vékony, csontos ujjaival fogja össze vastag kabátját, melyekről hiányoznak a gombok.

- Ön már egy ideje élvezi bizonyos csoportok kitűntetett figyelmét Mr Ayers, de ez a figyelem csak az elmúlt néhány hétben vált kellemetlenné. - válaszol neked a nosferatu, megtartva a hivatalosabb hangnemet. Amikor a viszonzást említed meg, jobb kezének tenyerét feléd mutatva tiltakozni kezd.
- Vegye úgy, hogy ezzel akartuk kifejezni baráti szándékainkat. Hová jutna ez a város, ha itt egyesek mindent megtehetnének, amit csak akarnak? - teszi fel a költői kérdést, finoman utalva ezzel a Detroitban tapasztalható ventrue hatalomra.
- Hogy mit kezd az információval az már magán múlik, de figyelmeztetem, csak akkor húzza fel ezt a kesztyűt, ha nem fél később ütni is vele.

[Dierol]

Duke Ayers

Elégedett vagyok magammal – a Nosferatunak úgy tűnik, újdonság volt az, hogy hozzájuk hasonlóan képes vagyok eltűnni egy árnyas sarokban. De jobban járok, ha a többi meglepetést inkább megtartom magamnak. Az átalakulása, pontosabban megrondulása pedig számomra jelent kihívást. Próbálom faarccal lereagálni a dolgot, de érzem, hogy ez most nem jött össze. Pedig biztos vagyok benne, hogy meg lehet szokni a látványát – Kutya pofáját is sikerült megszokni – akkor Janét is sikerülni fog. A mondókájára kissé összevonom a szemöldökömet.
<Már egy ideje megfigyelnek? Pont engem?> Beharapom az ajkamat, aztán lassan felszívom a levegőt, hogy aztán ugyanolyan lassan ki is fújjam
<Csak nem meg akarnak kopasztani?> tűnődök el egy pillanatra. Aztán ahogy felvilágosít, hogy az első szívesség ingyen volt, bólintok
-Jó díler lenne belőled. Azok is így indítanak, aztán pikk-pakk a zsebükbe tesznek, ahogy rákattansz az anyagra – válaszolom neki, de azért elégedett vagyok a helyzettel. Viszont tudom, hogy csak ezért nem akart volna találkoni velem.
-Ezek szerint nem ezért találkoztunk. Akkor viszont érdeklődve várom az ajánlatodat, hogy mibe is akarsz belerángatni – próbálom rövidre vágni a szerintem felesleges köröket.

[SentinelWex]

Helyszín: Michigan Central Station, Detroit
Időpont: 1996. március 7. csütörtök, 22:04

Jan felkuncog a dealeres megjegyzéseden, de a nevetés hamar átfordul nyögdécselésbe. Úgy látszik, a nevetés még jobban megfeszíti az amúgy is feszes bőrt az arcán és az öröm helyére hamar a kín költözik. Erről tanúskodik megváltozott testtartása is, most mint ha még görnyedtebb lenne.
Kabátja belső zsebéből egy zsírfoltos papírt kaparászik elő, melyet odaad neked. Mindössze egy telefonszám van rajta, ami épp hogy kiolvasható a zsírpacák miatt.
- Mi csak nem szeretnénk, ha ez a kényes egyensúly felborulna. Mr Salazar amúgy is túl agresszív a politikáját illetően, ami sokaknak nem tetszik. Azt már megszoktuk, hogy semmibe vesznek bennünket, de azt nem tűrjük, ha ránk is taposnak vagy ránk omlasztják a fészkünket. - mondja Jan, s hangjában érezhető enyhe agresszió. Nem tudod, hogy mi történhetett Salazar és a Nosferatuk között, de biztosan nem apróság volt.

- Azon a telefonszámon elér engem - mutat a papírra - , ha úgy kívánja. Nyugodtan adja oda a titkárnőjének, ő is bármikor felhívhat. - suttogja érezhető sóvárgással a hangjában.
- Na persze csak az Ön utasításait követve. - teszi hozzá, amikor ráébred, hogy talán egy kicsit tiszteletlen volt.

Kabátját fázósan összehúzva indulni készül. Aztán mint akinek új ötlete támad, rádnézve megkérdezi:
- Ó majdnem elfelejtettem. Ma éjfélkor a ficsúrok csinálnak valamit az elíziumban, tuti, hogy Salazar is ott lesz. Néha már-már undorító, ahogy a trubadúrokhoz viszonyul.

[Dierol]

Duke Ayers

Jan kuncogása jó jel – úgy tűnik, hogy nem egy karót nyelt szemellenzős fószerral hozott össze a rossz-sors. Viszont mintha fájna neki örülni
<Szívás... azt hittem, hogy rondák, de nem fáj semmijük. Úgy tűnik, hogy tévedtem...> Türelmesen megvárom, míg összeszedi magát, mert érdekel, hogy mégis mi a frászért akart velem találkozni. Aztán átnyújtja a sajtcetlijét, amire ránézve látom, hogy egy telefonszámot írtak fel
<Ember, ezt melyik kukából szedte?!> csodálkozok rá a papír állapotára. Úgy vélem, az, hogy hogyan néz ki, az nem ok arra, hogy a cuccai is ótvarok legyenek. Kettéhajtom a papírt, és zsebre teszem.
A magyarázatot hallva most nekem könnyekig meg kéne hatódnom, hogy engem választottak, de az az érzésem, hogy a Nosfik is csak a saját érdekeiket nézik – és alapos megfontolás eredménynek, és nem másnak köszönhetem ezt a figyelmet. Azaz kihasználnak, még ha most nem is úgy tűnik.
-Látom, kissé neheztelsz rá – jegyzem meg neki. Bár nem vagyok képben, de el tudom képzelni, hogy egy felhőkarcoló alapozása közben beszakadtak a Nosfik egyik addig titkos menedékébe.

Arra az ötletre, hogy a telefonszámot adjam oda Roxie-nak, hümmentek egyet -  jól el tudom képzelni, hogy mit szólna ehhez a papír „névjegyhez”
-Inkább csak továbbküldöm neki a számot – válaszolom neki. Ám hogy miért említette meg az elíziumot, vagy mit akart ezzel, nem teljesen értem.
-Truba..mi? - kérdezek vissza, aztán leesik, hogy mire is gondolhatott.
-Az ottani előadások rohadtul nem érdekelnek – dögunalmasak, és utálok eltartott kisujjal teát szürcsölni – húzom el a szám
-Inkább egy kricsmiben egy sör mellett dumálni a srácokkal – az inkább nekem való – ha már mindenáron találkozni akarok valakivel – ezzel én is megindulok az egyik kijárat fele – most már itt az ideje továbbállni. Úgy tervezem, hogy egy órányi utazást ejtek meg a városban - metróról leszállva taxiba ülök, majd újra metróra szállva, és utána sétálva megyek haza, hogy aki követni akarna, annak ne legyen olyan könnyű dolga.

[SentinelWex]

Helyszín:  Duke lakása, Detroit
Időpont: 1996. március 7. csütörtök, 23:36

Jan fázósan összébb húzza a ruháját, s mielőtt indulna, még odavet egy utolsó gondolatot.
- A kocsmába a haverokkal megy az ember, elíziumba meg értesülésekért. Nekem már csak elhiheti. Ne hagyja ki, jó móka lesz. - azzal elindul az állomás egyik kijárata felé és belevész az éjszakába.

Egy órát utazgatsz a városban, többször  is közlekedési eszközt váltva. Hát ember legyen a talpán, aki ezek után is követni tud. Majdnem fél 12, mire hazaérsz. Otthon minden úgy van, ahogy hagytad. Nincs új üzeneted sem, Roxie sem akart kapcsolatba lépni veled. Eszedbe jut a holnap esti elíziumi program, így gyorsan meg is keresed a meghívót. Három hete hever az asztalon néhány egyéb papír társaságában.

Meghívó egy fő részére... érdekes, általában partnert is lehet vinni.

Kezeddel a távirányító után nyúlsz, hogy bekapcsold a TV-t, amikor megcsörren a telefonod. Ismeretlen szám.

[Dierol]

Duke Ayers

-Az ottani ügyek jó része nem érint – azért kár odamennem. Ami pedig érint, azt meg csak felbaszná az agyam. S ha ott megmondom a véleményemet, akkor meg örülhetek, ha megúszom egy figyelmeztetéssel - Dörmögöm inkább csak magamnak, kifele menet az épületből

Otthon minden rendben fogad, ami kellemes megnyugvással tölt el. Azért Jan megjegyzése csak piszkálja az oldalamat, így előkeresem a meghívót, és átfutom <Egy fő...> de mondjuk nem is lenne kit magammal vinni. <Ezekre a szarokra nem szoktam elmenni> – gyűröm össze, és ejtem az asztalra. Utána még egy kis ideig piszkálom, végül nem a szemetesbe söpröm, hanem az asztal szélére teszem. Lehet hogy megnézem, hogy Jan mire is utalt – mi lesz az a jó móka.
Már nyúlnék a tévé távirányító fele, amikor megcsörren a telefonom. Későre jár, s elég egy pillantás rá, hogy az ismeretlen számból lássam – nem fogok neki örülni <Vajon mit szólna, ha nem venném fel?> - töprengek el egy kicsit, de aztán győz a jobbik énem – elvégre lehet, hogy megint Amy került bajba, s ki tudja, hogy honnan telefonál...
-Mizu? - veszem fel a telefont. Elvégre aki ilyen szájba vert időpontban zavar, azzal igencsak jó kapcsolatban kell, hogy legyek.

[SentinelWex]

Helyszín: Duke lakása
Időpont: 1996. március 7. csütörtök, 23:37
 

Halló? Itt Robert Wilson beszél. Mr. Ayers? Jó estét. – szól bele a telefonba a főszolgabíró.
A tegnap esti találkozónkkal kapcsolatban hívom. Reméltem, hogy ma este tudunk esetleg személyesen beszélni a Hotelben, de sajnálattal tapasztalom, hogy nem teszi tiszteletét a bemutatón. Mr. White szeretné, ha vele is megosztaná azt, amit nekem is elmondott tegnap. Elképzelhető esetleg, hogy el tudna jönni a Hotelbe? Mondjuk még a koncert előtt?

A korábban átolvasott meghívó szövege villan be a fejedbe. Úgy emlékszel, hogy a ma esti elíziumot 11 órakor nyitották meg és egy festő képeit állították ki a nagyteremben. A kiállítás címe „Amerika, a gyermek”. Éjjel 1 órától pedig a kisteremben az 1800as évek végére jellemző, élőzenés program várható. Az estét hivatalosan a herceg zárja 2 órakor tartandó rövid beszédével.

De vajon miért akarhat veled találkozni a herceg? Hirtelen hideg érzés fut végig a gerinceden és élőholt tested megborzong.