Gettómilliomos

[Dierol]

Duke Ayers

Roxie helyesbítésére csak legyintek.
-Látom még nem tűnt fel, hogy engem mindenki szívesen mellőzne. A főtitkár, a bank, a szolgáltatók, és még sorolhatnám. Szóval az, hogy nem kaptam meghívót, írható a szokás számlájára 
A kávét a figyelmeztetés után nem főzöm erősre. Amikor pedig arról beszél, hogy utánanéz a kérdéses személyeknek, bólintok
-Rendben van, de csak óvatosan! Nem lenne jó, ha más is megtudná, hogy mit csinálsz. Könnyen el tudom képzelni, hogy nem örülnének neki, vagy hogy bizonyos anyagok lekérését kiemelten figyelik. Szóval csak ésszel! Ha pedig gond van, tudod a számomat.
A két éves szerződésre megvonom a vállam
-No igen, de minden szerződés felrúgható. Csak kérdés, hogy mi volna a következménye.

A fizetésemelés miatti szabadkozására megrázom a fejem
-Van amihez ragaszkodom. A nélkülözhetetlen munkatársakat megbecsülöm, és szeretem ösztönözni - pláne, ha meg is érdemlik.  Ha pedig sokallod a pénzt, a felesleget majd eljótékonykodod valami alapítványnál, vagy mit tudom én.
Ezek után még ha van valami, akkor átbeszélem vele. Amikor végeztünk, felállok a székből, és megkérdezem
-Van még megbeszélni valónk, vagy mára végeztünk? - ha azt mondja, hogy ennyi, akkor megindulok az ajtó fele, de ott még visszafordulok
-Azt sem tudom, hogy van-e kocsid. Csak azért kérdem, hogy elvigyelek-e, vagy megoldod.
A választól függően vagy megvárom, hogy bezárja az irodát, vagy jó éjt kívánva a lifthez sétálok, és megnyomom a hívó gombot. A pincegarázsba érve a kocsimhoz megyek, és miután  beszálltam, az őröknek intve távozok az épületből.  Vagy elviszem Roxie-t az általa megadott címre, vagy ha azt mondta, hogy megoldja a hazajutást, ahogy szokta, akkor egyből a seriff irodája fele veszem az irányt.

[SentinelWex]

Helyszín: Comtech Corportation Irodaház, Detroit
Időpont: 1996. március 5. kedd, 22:32

- Lehet, hogy szívesen mellőznék, de a tulajdonrész az tulajdonrész. Márpedig ameddig az megvan, nem tehetnek ilyet. Ígérem, jobban oda fogok figyelni az ilyesmire és szemmel tartom a közelgő ülések dátumát, hogy biztosan érthesíthessem. - mondja és megjelenik az arcán egy már-már gyermeki mosoly.
- Adjon nekem most egy kis időt, hogy utánajárhassak a dolgoknak. Kívánja esetleg addig átolvasni a többi tulajdonos önéletrajzát? - mutat a szekrényében lévő egyik dossziéra.
Majd feláll a székről és az asztalán lévő számítógéphez sétál. Villámgyors mozdulatokkal beüti a jelszavát és az iktatott anyagokat, illetve a megosztott dokumentumokat kéri le.
- Még szerencse, hogy egy ilyen modern cégnél készítenek elektronikus másolatokat.
A személyesebb jellegű kérdésedre is válaszol, miközben a gépét bújja.
- Van egy kis piros chevroletem, ami igen csak rászorul a karbantartásra. Délután a szerelőnél hagytam és úgy terveztem, hogy taxival megyek majd haza. De ha hazavisz, azt szívesen veszem. - válaszolja, mialatt tekintetét egyetlen másodpercre sem veszi le a vibráló képernyőről. Legalább negyed órát foglalatoskodik a géppel, mire érdemi információt talál.
- Itt is van. Ezek szerint a Sedec Security-t idén januárban alapította egy bizonyos Andrew Meyers. A székhelye a külvárosban van, a Pacific Drive-on.
Andrew Meyers. Ismerős neked ez a név, valahol már hallottad. De hol is? Hát persze! Ő egy ghoul. A ventrue Benton Salazar pökhendi talpnyalója.

[Dierol]

Duke Ayers

Roxie ígéretében, hogy majd jobban odafigyel a dátumokra – nem kételkedem. Inkább abban, hogy nem felejt-e el majd időben szólni...  Így csak annyit válaszolok
-Rendben. Bár úgyis te szoktad végigülni ezeket a szeánszokat  - Mivel a legtöbb ülés időpontja nem igazán felel meg, ezért szoktam Roxie-t küldeni magam helyett. A többi tulajdonosról szóló akta felkelti az érdeklődésem. Felállok, és közelebbről is szemügyre veszem. Látszólag nem riasztóan vastag. Közben a szerelőnél hagyott autóra biccentek.
-Akkor felejtsd el taxit – válaszolom, és kiemelem az aktát. Szerzeményemmel visszaülök a székbe, és először végiglapozom, a neveket figyelve, majd az elejétől nekiállok végigolvasni. Amint Roxie közli, hogy talált valamit, érdeklődve hallgatom, majd becsukom az ölemben tartott aktát.
-Valahonnan ismerős... - merengek el. Aztán ahogy eszembe jut, honnan.
-Hát ez gáz – nézek Roxie-ra.
-Figyelj, az első feladat – megtudni, azt, amit már mondtál. Kik nyújtották be az indítványt, és kik ajánlották az új beszállítókat. Ez alapján be lehet határolni a gyanús igazgatósági tagokat, amely lista birtokában tovább tudok lépni – hacsak nincs jobb ötleted - kérem ki a véleményét.
-Ja, a cél: elegánsan kisasszézni a szerződésből, anélkül, hogy meg tudná akadályozni. Bármit is csináljunk, azt váratlanul és jól kell csinálni. A jó hír az, hogy Meyers elég nagyra tartja magát, így feltehetőleg nem hiszi, hogy meg tudják lepni. Mondjuk joggal nagyképű – mint látjuk, a szart is be tudta úgy csomagolni, hogy az igazgatóság mind a tíz ujját megnyalta utána. Ismerve a módszerét, úgy gondolom, előtte a javaslat és indítvány beterjesztőjét kicsit megdolgozta. Vagy zsarolja, vagy megvette kilóra – esetleg meggyőzte – de ez utóbbit nem hinném – találgatok.
-Futólag ismerem a tagot. Emiatt hozok is néhány korlátozó intézkedést – teszem át egy másik székre az ölemben pihenő aktát.
-Meyerssel vagy az üzlettársaival, barátaival, főnökével, tök tudja kijeivel legfeljebb levelezhetsz. Ha személyes találkát akarnak veled, udvariasan olyan időpontra teszed át, hogy én is ott legyek, majd szólsz. Ahogy az amerikai elnökkel, vele sem szoktak az emberek véletlenül összefutni. Ha mégis véletlenül összefutsz vele, akkor nagyon gyorsan – akár bunkó módon – lerázod, és szólsz. Ugyanis Meyers bár csak egy stróman, a mögötte álló fehérgalléros csoport igen veszélyes tud lenni.
< Bár valami azt súgja, hogy a mostanában meginduló „bandaháborúkban” nem Meyers problémája lesz a fő gondjuk>
-És pont ezért, hogy a cuki kis seggedet ne veszélyeztessük, csak infót gyűjtesz, nézed a lehetőségeket, és a többi asszisztensnek, titkárnőnek sem árulod el, hogy mivel foglalkozunk – mondom neki teljesen komoly arccal.
- Node most már lépjünk – nekem még dolgom van, te pedig pihenni szeretnél – javaslom. A dossziét visszateszem a helyére, a kávés poharat szintén, és a többi tárgyat is, amelyeket az itt tartózkodásom alatt elvettem vagy odébb tettem.
Megvárom, hogy bezárja az irodát, a lifthez sétálunk, és megnyomom a hívó gombot. A pincegarázsba lépve szétnézek - még hányan lehetnek bent ilyenkor rajtunk kívül – a kocsik száma elméletileg ad valami gyenge támpontot. Miután  beszálltunk, az őröknek intve távozok az épületből. A Roxie által megadott cím fele veszem a irányt, és hazaviszem. Miután sikeresen bejutott az ajtón, várok még öt-hat másodpercet – ennyi idő alatt kiderül, hogy minden rendben van-e, aztán a seriff irodája fele veszem az irányt.

[SentinelWex]

Helyszín: Comtech Corportation Irodaház, Detroit majd Nevada Avenue, Detroit
Időpont: 1996. március 5. kedd, 22:33-23:57

Roxie talán tíz percig pötyög a gépén, te pedig átolvasod a tulajdonosok önéletrajzait. Nem találsz semmi különöset bennük, szinte mindenki számos egyéb érdekeltség mellett ebben a cégben is rendelkezik tulajdonrésszel. Mindössze egyetlen férfi - William Fergusson - az, aki nem a pénzügyi vagy üzleti szektorból érkezett. Ő gyári munkásként kezdte pályafutását a cégnél, aztán tervező mérnök lett, majd műszakvezető. Húsz éve dolgozik a cégnek és úgy tűnik, a spórolt pénzét is a cégbe fektette akkor, amikor megvásárolt 5%-nyi részesedést.

- A szerződésből kisasszézni csak többségi szavazással lehet. Ahhoz meg kellene nyerni a többi tulajdonost. - válaszolja a felvetésedre.
- Ráadásul ilyenkor a szerződésben meghatározott díj megfizetésére is kötelezve lennénk. Sokkal jobb megoldás, ha azért bontunk szerződést a másik féllel, mert ő nem tudja teljesíteni az általa ígérteket. - elmélkedik.

Közben elkészül az akciótervvel, amit rögzít is a rendszerben. Holnap ezzel fogja kezdeni. Épp, amikor a korlátozó intézkedéseket sorolod. Ő csendben végighallgatja és mindenre bólogat.

- Rendben, akkor én készen is vagyok. Indulhatunk. - feleli mosolyogva, majd gondosan átnéz mégegyszer mindent, kezébe veszi kistáskáját, lekapcsolja a villanyt és elindul kifelé, hogy kulcsra zárja az irodát.
Lefelé menet az őrök lekísérnek a parkolóhoz, ahol már csak a te autód áll. Roxie behuppan melléd és megadja a címét: 27 Nevada avenue. A város északi részén található utca.
A város kifejezetten csendes az északi régióban. Itt a panelházakat és felhőkarcolókat felváltják a nagy zöld parkok és az apró kertesházak. Roxie út közben nem sokat beszél, de látszik rajta, hogy valamit forgat a fejében. Amikor megérkeztek a házához - egy takaros kis két szobás kertes házhoz - az autóban ülve feléd fordul.
- Mr Ayers. Tulajdonképpen miért is nem találkozhatok személyesen a Sedec Security képviselőivel? Személyesen sokkal meggyőzőbb tudok lenni, mint levélben vagy telefonon. - villantja rád bájos mosolyát.

[Dierol]

Duke Ayers

William Fergusson az, aki elsőre a legszimpatikusabb számomra a cégnél. Végigküzdötte magát a ranglétrán, hogy elérje a csúcsot. Képzelem, hogy én mennyire irritálhatom. Jön egy külsős bunkó, és ott kezd, ahova neki egy élet munkája volt eljutni. Az, hogy nem szeret, nem azt jelenti, hogy nem lehet meggyőzni. Roxie javaslatra, hogy a beszállító nem teljesítése miatt bontsunk szerződést, rámeredek
-Tényleg azt mondtad, hogy szabotálni kellene a beszállítást? - csodálkozok rá. No nem az ötleten, hanem, hogy tőle hallom. Aztán lehet, hogy neki kicsit más elképzelései vannak a nem teljesítés mibenlétéről.

Megérkezve a házához, úgy tűnik, hogy mégsem vette olyan könnyedén az új játékszabályokat. Felsóhajtok:
-Nem szívesen árulom el, de igencsak féltelek. Roxie, gondolj bele a helyzetbe. Te vagy Meyers. Egy régi, de erős család tagja vagy. Van egy kisebb cég, amelynek le akarod fölözni a hasznát, és ez a jelek szerint sikerül is. Aztán hirtelen mindenféle nehézségek adódnak, ahogy a cégen belül ezt észreveszik, és megpróbálják betömni a lyukat. Mit tesz ilyenkor az ember? Megnézi, hogy ki szart bele a müzlijébe. S ekkor felbukkan egy ismerős név, az enyém. Ugyanis Meyers és én pár éve ismerjük egymást. Pontosan tudod, hogy Ayers mekkora műszaki és pénzügyi paraszt, és hogy nem rá vall ez a szervezettség. Az asszisztensére annál inkább. Úgyhogy a rejtély megoldódott – Ayers az asszisztensére támaszkodik! - kacsintok Roxie-ra.
-Mi a következő logikus lépés, mely a legtöbb haszonnal kecsegtet? Rávenni a kis hölgyet, hogy inkább neked dolgozzon – titokban. Rajta keresztül úgy lenullázhatod Ayerst, hogy észre sem veszi, és a cég ügyeibe is belelátsz, ráadásul kiváló szakember - ez az alap forgatókönyv, amely nekem személy szerint nem igazán tetszik – rázom meg a fejem.
-Meyers segítői igen meggyőzőek tudnak lenni – a nehogy baleset érjen szabvány dumától kezdve a megtámadnak az utcán jelenetig is elmehetnek, vagy drogot csempésznek a lakásodba, ha nem tudnak megzsarolni. Ha pedig engedtél egy picit, akkor már jönnek azzal is, hogy vajon mit szólnék, ha megtudnám... Elárulom, hogy nem örülnék, és komoly fejfájást okoznál, de megoldanánk - nézek rá
-A fenti meggyőzéssel két esetben nem próbálkoznak – ha nincs célpont, vagy ha túlságosan is lojális vagy máshoz, és ezt látják is rajtad. Én az első esetet erőltetném, vagyis azt, hogy a háttérbe húzódva intézzük a dolgokat, és figyelek rá, nehogy a közeledbe jussanak. Ugyanis bár a második esetben nem nyúlhatnak hozzád, igencsak felforgatná a megszokott életedet. Szóval ezzel azt akartam mondani, hogy nagyjából a fentiek miatt nem akarom, hogy találkozz a Sedec képviselőivel. Sőt szívem szerint szobafogságra ítélnélek, de van amit én sem tehetek meg - próbálom meg oldani kissé a hangulatot.

[SentinelWex]

Helyszín: Nevada Avenue, Detroit
Időpont: 1996. március 5. kedd, 23:58

- Nem azt mondtam, hogy szabotálni kellene, csak azt, hogy ha szerződést bontunk, akkor jobban járunk, ha nem kell milliós kártérítést fizetnünk. - veti oda.

Roxie végighallgatja a mondanivalódat és el is mosolyodik kissé.
- Miattam igazán nem kell aggódnia, de ha ez tényleg ennyire zűrös, akkor elfogadom a szabályokat. - mondja, s közben incselkedően tiszteleg, mint egy katona. Általában nem enged meg magának efféle közvetlen viselkedést, de valószínűleg felbátorodott kissé a korábban elhangzottakon.
- Sőt, akár módosíthatok is a megszokott beosztásomon. A 20. század végén számos dolgot el lehet intézni anélkül, hogy bemennék az irodába. Csak a posta miatt fontos. Ami pedig a hűséget illeti, Ön lehetőséget adott nekem, hogy bizonyítsak én pedig nem fogok csalódást okozni.
Látod rajta, hogy most pont ugyanúgy néz ki, mint amikor elhatároztátok, hogy javítani fogtok a cégen belüli állapotokon. A tekintetéből csak úgy süt az elhivatottság.
- Nos akkor jó éjszakát Mr. Ayers.
Azzal kiszáll az autódból és a bejárati ajtó felé siet, hogy néhány pillanattal később eltűnjön mögötte. Te néhány percet töltesz még el a ház előtt, a felgyúló fényeket bámulva és azon töprengve, hogy milyen nehezen hevernéd ki, ha elveszítenéd az asszisztensedet. Az lesz a legjobb, ha a másik ügyre koncentrálsz és beszélsz a főszolgabíróval. Eszedbe jut, hogy a mobilodba anno beírtad a hivatali számát, elvégre ő hangsúlyozta, hogy mennyire fontos, hogy minden vértestvér kapcsolatba tudjon vele lépni szükség esetén.

[Dierol]

Duke Ayers

Úgy néz ki, hogy Roxie a bővített magyarázattal már jobban  elfogadja a helyzetet – bár jelenleg még nem veszi túl komolyan.  Remélem, nem is lesz rá oka. A tisztelésére elvigyorodom
-Cool.
Amikor a napirend változtatást említi, egyetértően hümmentek egyet, hiszen én se sűrűn szoktam bejárni. Viszont amikor a lojalitásról esik szó, kissé elkomolyodva  válaszolok
-Köszönöm Roxie, és remélem soha nem kell ennél nyilvánvalóbban bizonygatni, hogy kinek is dolgozol, mert az azt jelenti, hogy valami nagyon nem a terveink szerint megy. Apropó ha el akarnál tűnni, akkor ne szállodákba, és egyéb ilyen helyre menjél, hanem - nyitom ki a kesztyűtartót, és a kezébe nyomom az egyik pótlakásom kulcsát – ide. A cím a kulcstartón van. Bérelt garzonlakás a másodikon, ott meg tudsz várni. S nyugodalmas éjszakát! - köszönök el tőle.

Miután távozott, végiggondolom a lehetőségeket, és úgy vélem, a lehető legjobban oldottam meg a feladatot. De az tény, hogy észnél kell lennem – a céges dolgokban tényleg Roxie-tól függök. Közben megnyugodva látom, hogy itt minden rendben. Most jön az a rész, amit szívesen kihagynék.  A telefont elővéve kikeresem a főszolgabíró számát – ami a fél tucat telefonszámból nem  tart sokáig, és felhívom. Ha felveszi, beleszólok
-Estét, itt Ayers. Hol tart ma fogadóórát? Van egy érdekes pletykám.
Nem cifrázom, hiszen még soha nem hívtam – ebből biztos sejti,hogy nem csak  a hangját akarom hallani. Többet meg nem mondok, még ha kérdezi is – arra hivatkozva, hogy nem telefontéma. Amint ad egy címet, indítok, és arrafelé veszem az irányt.

[SentinelWex]

Helyszín: Nevada Avenue, Detroit
Időpont: 1996. március 5. kedd, 23:59

A hívott számot a harmadik csöngés után veszik fel.
- Itt Robert Wilson beszél. - szól bele a telefonba kissé régimódi stílusban a főszolgabíró.

- Üdvözlöm. Nos pletykákra nem szentelek sok időt - veti oda fricskaképp, de tudod, hogy ez inkább a klánnélküliségnek szól, mint neked - de ha gondolja, találkozhatunk egy órakor TJ Csirkefalatozójában, a Flanders Streeten. Van egy kis dolgom arra, ennyi kitérő belefér.

A Flanders Street már bőven a kertvárosi rész. Mi dolga lehet ott a belváros kényelmét csak a legritkább esetben feladó főszolgabírónak?

[Dierol]

Duke Ayers

Elégedett hangon válaszolok a főszolgabírónak
-Helyes. Másfél perc bőven elegendő lesz, hogy elmondjam amit kell
<Amúgy sem akartam felesleges és időrabló, udvarias beszélgetésbe bocsátkozni az időjárásról> teszem még hozzá magamban, aztán bontom a vonalat. Hogy az öreg mit keres ott, azzal kapcsolatban hamar belátom – szerintem jobb, ha nem akarom megtudni. Rápislantok a műszerfal órájára - van egy szűk órám odaérni. A kocsival a Flanders Street fele veszem az irányt. A falatozó parkolójába beállok, a telefonom hangrögzítőjét bekapcsolom, majd a kocsiból magamhoz veszem a matematika haladóknak tankönyvet, és besétálok a vendéglátóipari egységbe. Amennyiben még van időm, a pulthoz megyek, és vásárolok néhány csirkefalatkát a hozzá tartozó szósszal, valamint egy kis pohár kólát, majd ezzel felszerelkezve leülök az egyik asztalhoz. Bármelyik átlagos vendéghez hasonlóan a tankönyvet olvasva, ráérősen fogyasztom az ételt, és várom, hogy a főszolgabíró is befusson.

[SentinelWex]

Helyszín: TJ Csirkefalatozója, Detroit
Időpont: 1996. március 6. szerda, 00:59

Kikéred magadnak az ételt a kólával és leülsz az egyik félreeső asztalhoz. A hely elég kihaltnak tűnik, rajtad kívül mindössze egy másik asztalnál ül két alak és épp egy térképet nézegetnek. Nem teljesen hallod, hogy miről beszélgetnek, mert a helyet betölti a Doxi FM által sugározott hajnali slágerlista aktuális száma.
A főszolgabíró kocsija a falatozó parkolójába pontosan egy perccel egy előtt érkezik meg, s a fényszórók lekapcsolása és a motor leállítását követően meg is látod. Komótos léptekkel közelít a bejárat felé. Szokatlan látványt nyújt a farmert és olajfoltos pulóvert viselő fekete férfi, eddig csak kifogástalan öltözetben láttad, most meg úgy néz ki, mint valami autószerelő.
Belép a falatozóba és a pultnál 4 csirkecombot rendel elvitelre, a fizetendő összeget pedig pontosan leszámolja a farmer oldalsó zsebéből előkerülő aprókkal. A csomaggal a kezében egyenesen a te asztalod felé veszi az irányt és leül hozzád.
- Jó estét! - köszönt.
- Miről lenne szó? - kérdezi kissé unott hangon.

[Dierol]

Duke Ayers

A két térképet nézegető alak igencsak fura ebben az időpontban – kevés az éjszakai turista egy gyorskajáldában
<Talán segítenem kéne, hiszen lehet, hogy eltévedt szabbatosok, és nem tudják, hogy hol kellene gyújtogatniuk> jut eszembe a képtelen ötlet, és inkább belemerülök a tankönyvbe. A főszolgabíró láttán csak hümmentek – úgy néz ki, mint akinek megvonták a ruhapénzét – de feltehetőleg inkább nem akar kilógni az itteni tömegből <úgy nézem, ő már megtanulta a beleolvadás előnyeit> Amikor leül az asztalhoz, becsukom a könyvet, és félretolva ránézek
-Estét, öreg! - köszönök neki.
-Szerintem már tudja, de ezért én is elmondom; azt mondják, hogy Toledó feltehetőleg elesett, vagy csak drasztikusan szar lett ott a közbiztonság - dobok be egy falat sült krumplit, és miközben rágcsálom, folytatom
-Ja, és állítólag rövidesen megkezdik az offenzívát Detroit ellen is – már ha jók az értesüléseim. Bár ez utóbbi gondolom tök logikus – alig egy óra autóval átugrani ide. Ennyi – emelem fel kólás poharat, és az aljáról kissé idegesítő hangon elkezdem kiszürcsölni a maradék kólát, miközben  érdeklődve figyelem a főszolgabírót – bár erős a gyanúm, hogy nem fogok semmi sem leolvasni az arcáról. Aztán, ha már éppen állna fel, még szólok
-Hé, volna még egy kérdésem! Mi lenne annak a gyökérnek a méltó büntetése, amelyik besunnyogna magához, és kirámolná? - kérdezem tőle érdeklődve.

[SentinelWex]

Helyszín: TJ Csirkefalatozója, Detroit
Időpont: 1996. március 6. szerda, 01:01

A főszolgabíró nem tűnik meglepettnek, amikor Toledó elestéről számolsz be neki. Valószínűleg ez az információ már hozzá is eljutott korábban. Amikor azonban Detroitot is megemlíted, kényelmetlenül fészkelődni kezd, mint akinek viszket a hátsó fele.
- Nem kell azonnal a pánikot kelteni. - lesz végül urrá a korábbi reakcióján, s hangjába enyhe fölényesség is vegyül.
- A legutóbbi hírek szerint túl sok nagykutya esett el Toledóban az ostrom során, így az offenzívájuk folytatására elég kicsi az esély. Ki az informátor? Mennyire friss és megbízható ez az infó?
Az egész találkozást nem így képzelted el. Arra készültél, hogy majd semmibe vesz, mond valamit arról, hogy nem kell minden dajkamesét elhinni és lekoptat egy percen belül. Az öreg viszont meglepettnek tűnik és élénk érdeklődést mutat a mondandód iránt, s talán olyan információt is megosztott veled, amit nem feltétlenül állt szándékában.

[Dierol]

Duke Ayers

Az öreg Robert szerencsére már hallott Toledóról. Azért kiábrándító lett volna az ellenkezője, sőt, ijesztő. Mocorgásra abbahagyom a kóla szörcsögtetését, és lepattintom a pohár műanyag tetejét.
-Ami a pánikkeltést illeti – én magasról teszek a többiekre, ha békén hagynak.  Elhiheti, hogy nem fogok ezzel a hírrel körbe szaladni – ha tényleg baj van, majd maga vészmadárkodik – nyugatom meg. A kérdésére elvigyorodom, és megnézem a pohárban, hogy van-e még kóla a jégkockák alatt.
-Megbízható? -Kérdezek vissza – Ugye most csak viccel? Semennyire. Azért pletyka. Egy gangreltől hallottam, aki pedig egy másik csavargótól, aki állítólag kihallgatta két nyalás beszélgetését a szomszédban, hogy rövidesen mi jövünk, és hogy már néhányan beszivárogtak a városba, és csak várják a többieket. Szóval valóban nem kell pánikolni – csak ha más is hasonló mesével kábítja – pattintom vissza a kólás pohár tetejét, mert a jégen kívül már nincs benne semmi.
- De azért nem árt, ha valaki, akihez több infó is befut, tud róla – nézek rá.
-Aztán majd eldönti, hogy csak mese habbal, vagy sem – vonom meg a vállam. Valóban nem érdekel, hogy mit csinál az információval, most, hogy a kötelezőt teljesítettem. Innentől legyen az ő gondja.

[SentinelWex]

Helyszín: TJ Csirkefalatozója, Detroit
Időpont: 1996. március 6. szerda, 01:04

- Igen, igen. - reagál semmitmondóan a főszolgabíró, a gesztusaiból viszont az tűnik ki, hogy már mástól is hallhatott hasonló pletykákat. Az pedig nem jó. Nagyon nem jó.
- Ha kiborulna ez a bili, remélem tudja, hogy mit kell tennie Ayers. - folytatja a rendőrök stílusához hasonló hangnemben.
- White semmi ilyesmit nem tűrne meg a városában, így a legapróbb oda nem való elemet is azonnal el kell távolítani, mielőtt még otthonosan érezné magát. Örülök, hogy maga a jó oldalon áll. - veti még oda, majd készülődni kezd a távozáshoz. Feláll az asztaltól, s kezébe veszi a doboz csirkét.
- Ha engem kirámolna valaki, hamarabb érné el a törvény keze, mint azt el tudná képzelni. - válaszolja öntelt vigyorral az arcán.
- Nos további kellemes estét. Értesítsen, ha új fejlemények vannak.

[Dierol]

Duke Ayers

- Ha borulna a bili? Persze, hogy tudom...  válaszolom nem túl nagy lelkesedéssel <eltűnök a színről – ők meg nyírják ki egymást, ha akarják, de engem hagyjanak ki!> Utálok költözködni, de elpatkolni még inkább rühellnék...
Az öreg válasza nem tölt el felhőtlen örömmel – valami konkrétabbra vágytam volna. Mondjuk, hogy kitapossa az elkövető beleit, vagy valami hasonló.
-Aha, hát persze... - nyugtázom a választ. Ennyit arról, hogy burkolt igazolást kapok egy esetleges önbíráskodásra...
-Nekem nem a kezem olyan hosszú... - fűzöm hozzá, de inkább csak a magam kedvéért.
-Viszlát! - búcsúzok tőle, és én is feltápászkodom a helyemről.
-Remélem, hogy évekig nem kell holmi fejlemények miatt telefonálnom... - jegyzem meg, majd a wc fele veszem az irányt. Bent az egyik fülkében gyorsan megszabadulok a „vacsorámtól” majd lehúzva, jobb hangulatban távozok. Úgy döntök, hogy rövid kerengés után hazafele veszem az irányt. Leparkolok, majd gyalog teszek még egy sétát a háztömb körül, és figyelek, hogy követnének-e. Ha minden tiszta, akkor hazamegyek, és az este hátralévő részét a matekkönyvemmel tervezem eltölteni.