Gettómilliomos

[SentinelWex]

Helyszín: Duke lakása, Detroit
Időpont: 1996. március 5. kedd, 20:13

Idén a szokásosnál néhány héttel korábban készült el a cég adóévet záró jelentése, amit a nem rég megváltoztatott adójogi szabályok tettek lehetővé. Duke az izgalmas olvasmánynak koránt sem nevezhető vaskos paksamétát tanulmányozta éppen. Miss Chambers ezúttal is kiváló munkát végzet és szövegkiemelővel megjelölte a dokumentum azon részeit, melyek figyelmet érdemelnek. Az összbevételi mutatók szerint a cég négy és fél százalékos többlethozammal rendelkezett az előző negyedévhez képest, ami már csak azért is kiváló, mert sok cég recesszióval vagy épp a csökkenő bevétel-csökkenő színvonal spirállal küzdött. A dolgozók megfelelő motiválása végül mégis csak kifizetődőnek bizonyult.
Volt azonban néhány szám, amit Duke nem értett. A jelentés szerint közel tizenöt százalékkal megemelkedtek bizonyos beszerzési kiadások és tisztán emlékezett rá, hogy Miss Chambers szerint legalább fél évre előre szerződtek a legtöbb beszállítóval, a beszerzési árak pedig rögzítve voltak.
Már épp azon gondolkodott, hogy felhívja és konkrétan rákérdez ezekre a tételekre - a többségük december közepén lett kifizetve -, amikor megszólalt a mobiltelefonja. Duke letette az öléből a vaskos paksamétát majd a telefon kijelzőjére pillantott.
Kutya.
A gangrellel legutóbb novemberben beszélt, akkor épp azon volt kiakadva, hogy miért kell már novemberben teleszórni mindent karácsonyi kütyükkel. Duke beleszól a telefonba, hogy köszöntse a gangrelt, de az a szavába vágva beszélni kezd.
- Kurva vagy gáz van öcsém. - hadarja és hallani lehet, hogy zihál.
- Ezek már itt vannak Toledóban. Egyetlen rohadt órányira Detroittól. Ezek az állatok alig néhány perce faltak fel egy kölyköt a szemem láttára. Addig szívták, míg a szerencsétlenből már semmi sem maradt.

[Dierol]

Duke Ayers

Elégedetten nézem a számokat, melyek szerint a cég elmúlt negyedévi bevétele a kedvezőtlen piaci környezet ellenére nem hogy stagnált, hanem még növekedett is. Vagy csak az előző negyedév volt olyan pocsék, hogy onnan nem nehéz ilyen emelkedést produkálni? Nem úgy rémlik... Ahogy az sem, hogy újra tárgyalták volna beszállítókkal a költségeket. Egy pillantás az éves inflációs mutatóra – ez még messziről sem magyarázza a megnövekedett költségeket.
<Esetleg tizenöt százalékkal több cuccot szereltünk be, és adtunk el? De a akkor hova került a bevételnövekedés bő tízszázalékos maradéka? Talán ennyi selejtett gyártottunk? Biztos, hogy nem arról van szó, hogy valaki lop. Vagy megbírságolták a céget, csak nem tudok róla?> Töprengek, és vágyódva nézem a sarokban búslakodó kondigépet. Mennyivel egyszerűbb lenne az életem, ha nem kéne ezzel a szarral foglalkoznom. Csak azon izgulhatnék, hogy mit találok a következő kukában...
<Fel kell hívnom Roxie-t, hogy megmagyarázza a hülye főnökének, hogy már megint mi történik körülötte> Érlelődik az elhatározás – de jobban örülnék, ha magamtól megtalálnám a magyarázatot.
A telefon csörgése szakítja meg a gondolatmenetet. Hümmögve nézek a készülékre, mivel nem sok bejövő hívásom szokott lenni – mivel csak hárman ismerik ezt a számot. Rápislantva a kijelzőre egyből látja – a legritkábban telefonáló ismerőse – Kutya az. Talán a harmadik csengésre fel is veszi
-Csá! Mi a...
Hallgatok el, ahogy Kutya a túloldalról rám zúdítja nyomorát. Nem teljesen fogom fel, hogy pontosan mi is van, de érzem, hogy ez a telefon a mai időbeosztásomat teljes egészében szétveri. Kutya után egy másodpercnyi szünet után újra beleszólok.
-Akkor találkozzunk Toledóban – máris indulok! -Állok fel az asztal mellől.
-Bő egy óráig még húzd ki! - kérem Kutyától – Fél óra múlva hívjál fel újra, hogy pontosan hol vegyelek fel! - javaslom, mert tudom – ha vadásznak az emberre, a telefon a legrosszabbkor képes csörögni. Jobb, ha majd Kutya hív, mert ő akkor fog telefonálni, amikor biztonságos.
Ha Kutya nem akar mást is mondani, akkor leteszem a telefont. Az iratokat felkapom, bezárom a kis fali széfbe, magához veszem a matematika haladóknak tankönyvet, a kocsikulcsot, és a pisztolyomat. Hirtelen ötlettől vezérelve egy lakáskulcsot, fekete alkoholos filcet, egy üveg arcszeszt, kapucnis pulóvert, baseball sapkát, és egy sálat dobálok még bele a legnagyobb kerekes bőröndömbe, mely alig fér el a csomagtartóban, de cserébe akár egy hullát is beletuszkolhatnék. A bőrönddel a kezemben lesietek a kocsimhoz, és a bőröndöt a csomagtartóba teszem. Ezután beülök a kocsiba, és elindulok vele Toledó fele.

[SentinelWex]

Helyszín: Duke lakása, Detroit
Időpont: 1996. március 5. kedd, 20:14

- Neked teljesen elment az eszed? - szól le kutya, amikor felajánlod, hogy elmész Toledóba.
- Már rég elhúztam a csíkot onnan, amint megláttam, hogy mi a szitu. Szóval nehogy odamenj! Figyu. Találkozzunk fél óra múlva a benzinkútnál a 581-esen. Tudod, ahol az a neon csaj illegeti magát a shopnál. Az már nem tartozik Detroithoz, így nem kell amiatt aggódni, hogy a seriff lekapcsolna. Van ott egy kamionparkoló rész is, ott várj meg.
A gangrel bontja a vonalat, te pedig összepakolsz és a kocsid felé veszed az irányt.

[Dierol]

Duke Ayers

Kutya pontosítja a helyszínt. Nem mondhatnám, hogy az alternatív úti cél sokkal jobban feldobna.
-Tudom, hogy melyik, de régen nem jártam arra. Remélem időközben nem lett belőle bolhatanya – jegyzem meg neki. Akkor már inkább Toledót választanám.
-Akkor ott – teszem le a telefont.
A felszerelésem továbbra is ugyanaz, mintha Toledóba kéne mennem. Hiszen a város határain túli terület ellenséges régiónak számít. Ha óvatlan vagyok, azzal komolyan  árthatok az egészségemnek. A bőröndöt a csomagtartóba teszem, beülök a kocsiba és az első benzinkút fele veszem az irányt. Teletankolok, azután megcélzom a megadott benzinkutat. Erősen remélem, hogy csak be kell vásárolnom Kutyának, és nem valami szarból kell kihúznom.

[SentinelWex]

Helyszín: Benzinkút az 581-es út mentén
Időpont: 1996. március 5. kedd, 20:30

Előrelátó módon teletankolod az autódat, mielőtt a találkozóhelyre mész. Ki tudja, talán ma este többet fogsz vezetni, mint eredetileg gondoltad, de Kutyáért ennél jóval többet is megtennél. A déli autópályáról lehajtasz az 581-es útra - ennek jóval kisebb a forgalma - és egyenesen a benzinkúthoz mész. Úgy öt mérföldet kell vezetned, mire meglátod úticélodat.
A töltőállomást kisebb forgalom ellátására tervezték, de amikor az autópálya megépült ez az útszakasz szinte teljesen elnéptelenedett. Ideutad során mindössze két autót láttál, talán ezért is választotta Kutya ezt a helyszínt. Begurulsz a parkolóba és lekapcsolod a fényszórókat. A benzinkutas épp focit néz a kis fülkéjében és rád sem hederít, biztosan azt gondolhatja, hogy az autóban valaki épp kellemes perceket tölt el alkalmi szexpartnerével.
Néhány perc után látod meg Kutyát, amint motorjával a parkolóba befordul. A fényszórói a te autódra vetülnek, hogy meggyőződjön a személyazonosságodról, majd amikor ez megtörtént, sietve lekapcsolja és leállítja a motort. Mint mindig, most is bukósisakot visel - amit részben arra használ, hogy a vértől kapott átkot leplezze -, ezt most sem veszi le. Odatolja a kocsid mellé a motort.
- Hát kispofám zűrös idők elé nézünk. - szólít meg mindenféle köszönés nélkül. Szokatlan tőle ez a fajta drámaiság, de ki tudja, hogy miket láthatott?

[Dierol]

Duke Ayers

Miután megtankoltam, úgy döntök, hogy a másik nagy rejtélyre is megpróbálok fényt deríteni; azaz hova lett a pénz? Nem mintha úgy hiányozna még pár százas a zsebemből, hanem azért, mert szeretném érteni, hogy mi folyik körülöttem. Így telefonra kapok, és az autópályán haladva felhívom Roxie-t. Ha felveszi, vagy rögzítőre fut, akkor bele is kezdek
-Helló Roxie! Köszönöm, megkaptam a zárójelentést. Elkezdtem átfutni az iratot, de belezavarodtam – talán azért, mert dögunalmas a cselekmény, és egyetlen illusztráció sem volt benne a pacman-es képen kívül, ami alá azt írták, hogy piaci részesedés...
-Szóval remélem tudsz segíteni megérteni, hogy mi a fenét nem vettem észre. Nem értek hozzá, és szerintem sok mindent nem is értek benne. Ami jelenleg leginkább foglalkoztat a jelentésben, az, hogy ha rögzített beszerzési árakon vesszük a cuccot, és fél évre kötjük a szerződést, akkor az előre kalkulált, tervezett beszerzési árakhoz képest hogy térhettünk el tizenöt százalékkal? Vagy miért? - kérdezem érdeklődve, csevegő hangsúllyal. Roxie-val szemben eddig soha nem emeltem fel a hangomat – még akkor sem, amikor az első héten véletlenül kávét borított a fénymásolóba. Akkor is csak annyit mondtam, hogy a Rorschach-tesztet majd későbbre halasztanám, majd megkérdeztem, hogy főzne-e egy új kávét – ezúttal számomra. Jelenleg kíváncsi vagyok, hogy mit válaszol – benéztem valamit, vagy csak szimplán hazahordja valaki a céget? A választ megköszönöm, aztán ha nincs más, jó éjt kívánva bontom a vonalat.

A kocsival leparkolva a parkolóban kikapcsolom a telefonomat, és a fegyvert magamhoz veszem a kesztyűtartóból. A pisztolyt eltéve azon tűnődöm, hogy talán ki kéne szállnom, amikor Kutya is befut. Amikor az arcomba világít, elhúzom a szám, és kiszállok a kocsiból. Megvárom, hogy mellém tolja a vasat, és egyből bele is kezd a tőle szokatlan picsogásba.
-Nem hangzik túl jól. Valamiről lemaradtam? - kérdezem érdeklődve. Miután reagált erre a kérdésre, rátérek találkozásunk okára
-Mire van szükséged? Pénz, felszerelés, menedék?   - kérdezem -Esetleg segítség? -tudakolom tőle.

[SentinelWex]

Helyszín: Benzinkút az 581-es út mentén
Időpont: 1996. március 5. kedd, 20:32

- Nekem nagyon úgy tűnik, hogy a szabbat elfoglalta Toledót. Legalább két közülünk valóról tudom, hogy áldozatul estek és azok az átkozottak szárazra szívták őket. - kezdi el a beszámolóját a leállított motorján ülve. Hangja a szokásosnál mélyebb, ami valószínűleg a fejére húzott bukósisaknak köszönhet. Vagy ez egy újabb lenne Káin átkai közül, ami az ő fajtáját sújtja?

- Figyu cimbi én nagyjából megvagyok. Lelépek nyugatra, de van itt valami, amiről tudnod kell. A Johnston kölyökre emlékszel? Tudod azzal az idióta pingvin járásával. Na ő hallotta, hogy két szabbat arról beszélgetett, hogy rövidesen megkezdik az offenzívát Detroit ellen is. Állítólag néhányan már beszivárogtak és csak a többiekre várnak.

[Dierol]

Duke Ayers

Érdeklődve hallgatom Kutya beszámolóját. Bár a két város közt húzódik a senki földje, nem túl megnyugtató a tudat, hogy még egy szakadt iskolabusszal is bő óra alatt áthidalhatják a távolságot.
-Hát, majdnem mindegy, hogy ebben a városban van a menedékük, vagy Toledóból ruccannak át szipókázni – vonom meg a vállam.
-Ugyanúgy megdughatnak, ha nem vigyázok. De az is biztos, hogy mostanában nem fogok Toledóban shoppingolni - Aztán a további mondandójára felkapom a fejem.
-A Pingvin nem tudta, hogy egészségesebb, ha nem beszélget a szabbatosokkal? - kérdezem, de igazából erre a költői kérdésre nem várok választ.
-Figyelj, az, amit hallott, teljességgel logikus, és nincs benne semmi extra. Azzal, hogy Toledó elesett, a következő logikus célpont Detroit lett. És a szabbat sem olyan hülye, hogy ne küldjön előre kémeket, szabotőröket a soron következő városba, amit meg akar szerezni. Vagyis az, hogy ebben a városban is vannak szabbatosok – nem okoz túl nagy meglepetést. Egyszerűen csak szar hallani – jegyzem meg.
-Akárhogy is, én még egy ideig biztos, hogy nem tudnék olyan könnyedén tovább állni. Már ha ragaszkodok a részvényeimhez <Bár ki tudja... Régebben is megvoltam... valahogy> jut eszembe az, hogy néha Amy hívott meg vacsorára, annyira le voltam égve.
-Ha pedig mégis szorul a hurok, akkor úgy eltűnök, mint az aranyóra a zsebtolvajok konferenciáján  – nyugtatom meg Kutyát.

[SentinelWex]

Helyszín: Benzinkút az 581-es út mentén
Időpont: 1996. március 5. kedd, 20:34


- Pingvin sose volt normális. Csak azért adok valamit is a szavára, mert ő is fajtabéli. - recsegi a bukósisak alól.
- Ami pedig az infót illeti, azért is akartam veled ezt megosztani, mert ha időben szólsz az illetékeseknek, talán bevágódhatsz náluk vagy nem tudom. Meg az se hátrány, ha a saját hátad mögé is odafigyelsz ezentúl.
Az aranyórás vicceden kuncogni kezd és nevetése kísértetiesen hasonlít a hiénák hangjára.
- Jól van Ayers. Igazából rajtad kívül az indiánnak akartam még szólni - utal a detroiti Gangrel elsőszülöttre - de a vén kurafi nem válaszolt a hívásomra.
Bukósisakos feje oldalra vágódik és a benzinkutat kezdi el fürkészni. A sisak rostélyát enyén felemeli és beleszimatol a levegőbe. Viselkedése és tartása sokkal feszültebb lesz és hirtelen az az érzésed támad, hogy nem mondott el mindent. A környék továbbra is csendes, az egyetlen zajforrás a shopból kiszűrődő fociközvetítés. Kutya fészkelődni kezd a motoron.
- Te nem hallottad? Na mindegy, biztos semmi. Figyu én húzok lassan. Neked mi a terved? Mit fogsz kezdeni a hallottakkal?

[Dierol]

Duke Ayers

-Én mindig megpróbálok beleolvadni a tömegbe – az általában bejön. Nekem nincs közös képviselőm, akinek lepasszolhatnám az infót – utalok az elsőszülöttekre.
-Plusz egy támadás nem magán, hanem közügy – legalábbis szerintem. És letelepedéskor engem „eltiltottak a közügyektől” - teszem két ujjal idézőjelbe a mondandómat, cinikus mosollyal.
-Szóval legfeljebb beszélek a rendőrfőnökkel, hogy mit hallottam – a többi legyen az ő dolga – én meg meghúzom magam. Ha nagyon szeretnéd, szólhatok az indiánnak is  - teszem még hozzá. Ahogy felfigyel a környezeti zajokra, kellemetlen érzésem támad. Jobb Kutya gyanúját komolyan venni – legutóbb is csak ketten maradtuk meg a bandából. Gyorsan beülök a kocsiba
-Te, ugye nem Toledóból kergettek idáig?  - kérdezem gyanakodva, a motort indítva.
-Azért vigyázz magadra, és ha segítség kell, szólj! - intek neki búcsút. A tervem az, hogy amíg lehet, elhúzom a csíkot, vissza a városba. A városon belül pedig némi csalinkázás után a seriff hivatala fele veszem az irányt – hogy kivételesen beszéljek vele.

[SentinelWex]

Helyszín: Detroit, külváros
Időpont: 1996. március 5. kedd, 20:57

- Az indián már megint valahol kóborol, szinte kizárt, hogy megtalálod. De ha valami csoda folytán sikerülne, akkor feltétlenül beszélj vele. - mondja kutya, majd beindítja a motorját.
- Én lelépek, még szerencsére van a dellából, amit legutóbb adtál. Aztán nehogy kipecázzanak a szabbatok maguknak. - int búcsút neked, majd a fényszórókat felkapcsolva az út felé fordul és távozik.
Te se akarsz sokáig a parkolóban várakozni, ezért kigurulsz az útra és egyenesen Detroit felé veszed az irányt. Még nem éred el a lakott területet, amikor csörög a telefonod. Roxie. Biztosan megkapta a rögzítőn hagyott üzenetedet. Nem a legalkalmasabb a hívás, most hogy megtudtad, a szabbat már beszivárgott a városba és bármikor offenzívát indíthat a vértestvérek ellen. Valami mégis azt súgja, hogy fel kell venned a telefont. Mivel nem akarsz megállni, ezért kisorolsz a külső sávba és biztonságos utazási sebességen tartva a kocsit megnyomod a zöld gombot.
- Ahh Mr. Ayers, ne haragudjon, hogy ilyen későn hívom, de néhány dolgot mindenképp fontosnak tartanék átbeszélni az említett jelentéssel kapcsolatban. A megjelölt tételek ugyanis több, mint problémásak. Elkészítettem egy másik kimutatást is, amit sürgősen át kellene beszélnünk, hogy még ma éjfélig összeállíthassak egy akciótervet. Találkozhatnánk esetleg valahol?

[Dierol]

Duke Ayers

Kutya megjegyzése, hogy a „főnöke” nem képes megmaradni a seggén, némi megkönnyebbüléssel tölt el – így legalább van esélyem arra, hogy ne kelljen vele beszélnem.
-Ne aggódj, a lapátfejek nem valószínű, hogy a nyomomra akadnak! - mondom neki búcsúzóul.

A megszólaló telefonra nézek – remélem, nem Kutya felejtett el valamit, de szerencsére nem. Roxie akar valamit. Fontosnak gondolhatja, ha nem csak üzenetet hagy. A külső sávba lehúzódva felveszem a telefont.
-Hallgatom Roxie!
A mondandójára csak pislogok.
-Hogy mit? - kérdezek vissza, majd pár másodperc után már meg is van a megoldás.
-Jól van, akkor hamarosan ott vagyok az irodában! - válaszolom neki. Ha valóban éjfélre kész van az akcióterv vagy mifene, akkor még utána bőven lesz időm beugrani a seriffhez. Így Detroiton belül a cég irodája fele veszem az irányt. A kocsival leparkolok a mélygarázsban, és miután magamhoz vettem a zacskó chipset, a lifttel felmegyek az irodák szintjére.

[SentinelWex]

Helyszín: Comtech Corportation Irodaház, Detroit
Időpont: 1996. március 5. kedd, 21:19

A mélygarázsba behajtva igazolnod kell magad, de szerencsére a céges belépőkártyád nálad volt. A biztonsági őrök nem kérdezősködnek különösebben miután megállapították a személyazonosságodat. Leparkolsz és amint kiszállsz a kocsiból már ott is van az egyik mozgó járőr, akinek - protokollszerűen - az a feladata, hogy felkísérjen a felsőbb szintekre. Jól ismered az eljárást, este 6 után senki nem mászkálhat itt csak úgy magában. Az őr jó estét kíván neked, de ezen kívül csak akkor szól hozzád, amikor a lifthez értek, hogy hanyadikra szeretnél menni.
A lift végül az ötödik emeleten áll meg veletek. Amint kilépsz kísérőddel a liftből, megpillantod Roxiet az irodája ajtaja előtt, aki sietős léptekkel megindul felétek. Enyhén magassarkú cipőt és kosztümöt visel, s csak a szeme csillogásából tudni, hogy ő bizony nem a buta titkárnő kategóriába tartozik.

- Ahh Mr. Ayers, örülök, hogy ilyen rövid időn belül sikerült átszerveznie az estéjét, hogy velem találkozhasson. - köszönt téged, majd az őr felé fordul.
- Köszönöm John. - biccent neki, ezzel jelezve, hogy visszatérhet az alagsorba.
- Erre parancsoljon. - mutat az irodája felé.

Voltál már korábban többször is a nő irodájában, de minden alkalommal lenyűgöz az a rendszer, ami körülveszi. A háta mögötti üveges szekrényben pénzügyi szaklapok, céges stratégiai kiadványok, oktatóanyagok sorakoznak és biztos vagy benne, hogy ő ezeket kívülről fújja. Asztalán a neked elküldött kimutatás másolata hever, illetve két lap, amire jegyzetelt.
Az íróasztal mellett egy dohányzóasztal és néhány párnázott szék foglal helyet, s Roxie gesztusaiból kiderül, hogy ő inkább ide ülne veled. Miután leültél az egyik párnázott székre, asztaláról elhozza a jelentést a jegyzeteivel együtt, majd egy széket hozzád közelebb húzva ő is leül melléd és belekezd.

- A megjelölt tételek nekem is szemet szúrtak, de azt hittem, hogy ezek olyan változtatások, melyekbe nem lettem beavatva. Miután kiderült, hogy ezek Ön előtt sem ismeretesek, jobban utánanéztem a dolgoknak.
Eléd tolja a jelentés másolatát és le teszi mellé a jegyzeteit, majd ujjával a sorokat követve folytatja. Hangja olyan, mint ha harmadikos matematikát magyarázna.
- Ezek itt a bevételi adatok, ezek pedig a kiadások. Ezen a jegyzeten azt látni, hogy mik lettek volna a várt negyedévi főszámok, a jelentésen pedig az aktuálisok szerepelnek. Az előző negyedévet február 28-cal zártuk, a be nem kalkulált többlet pedig valamikor február közepén jelent meg.
Roxie többször is felnéz rád, mialatt beszél, látszik rajta, hogy ő ezt most tényleg el akarja magyarázni.
- Az első furcsaság a február elsejei igazgatósági ülésen történhetett, melyen Ön nem vett részt és senki nem képviselte a szavazásnál. Megnéztem a naptáramban, de Ön nem kapott meghívást erre az ülésre. Felhívtam a céges főtitkárt, aki az elmaradt meghívással kapcsolatban adminisztrációs hibára hivatkozott, illetve kiemelte, hogy az ott megtörtént többségi szavazás ettől még érvényes. Nos jogilag ez nehezen támadható, hiszen az Ön 21%-a tényleg nem változtatott volna a döntésen. Ezen a bizonyos ülésen bizalmatlansági eljárást kezdeményeztek a beszállítónk ellen és gyorsított eljárásban szerződést bontottak vele, majd szintén gyorsított eljárásban egy új beszállítót bíztak meg. Az új partnerünk a "Sedec Security", aki mindössze egyetlen hónap alatt 15 százalékkal csökkentette a negyedéves bevételt, vagyis három hónapra levetítve 45%-os árrésről beszélünk. Ez elfogadhatatlanul sok.

[Dierol]

Duke Ayers

A mélygarázs kapujában felmutatom a belépőkártyát, és már hajtok is tovább. A felbukkanó járőrre vetek egy pillantást, meg  a névtáblájára. A nevén szólítva jó estét kívánok neki is, aztán megindulok a kíséretével a lift fele. A kérdésére, hogy hanyadikra szeretnék menni, ránézek
-Az asszisztensemhez. Az ötödikre - nyomom meg a gombot. A liftben nem igazán beszélgetek az őrrel - azon gondolkozom, hogy Roxie mit találhatott. Felérve az emeletre, Roxie fogad minket, aki hamar átveszi az "őrizetemet". Amint becsukódik a liftajtó, válaszolok Roxienak, miközben megindulok a javasolt irányba.
-Roxie, te vagy az egyik, aki akár éjjel háromkor is telefonálhat, ha gond van.
Az irodába érve szétnézek, és a látványról eszembe jut - mennyi mindent kell(ene) még megtanulnom <erre nekem egy emberöltő is kevés lesz...> Az asztalra leteszem a zacskó chipset, és leülök az egyik székre.
Roxie magyarázatára csak bólintok, és amikor átadja a jelentést, megjegyzem
-Roxie, a cégben történő eseményekről csak annyit tudok, amennyit elárulsz. A titkárságból baseball ütővel sem biztos, hogy ki tudnám verni a nekem járó, szükséges adatokat.
A hangsúlyára elvigyorodom - kevés cikibb van, mint az inkompetens főnök. Az a szerencsém, hogy legalább egy órán át már otthon is próbáltam eligazodni a számok között - így valamivel hamarabb fogom fel, hogy miről is beszél.
-Eddig világos - biztosítom, hogy megértettem az alapszituációt. Az, hogy már megint elfelejtettek meghívni egy ülésre, valahogy nem lep meg. Amikor Roxie befejezi, hátradőlök a székben, és szórakozottan elkezdem tekergetni az ujjamon az Amytől kapott ezüstgyűrűmet.
-Azért van amit nem teljesen értek ebben a történetben... -Nézek Roxie-ra
-Én nem kaptam meghívót az igazgatósági ülésre - de gondolom a többi igazgatósági tag igen, vagy különben nem lett volna érvényes a szavazás. Node ez, ahogy mondtad, részletkérdés. Ha jól sejtem, én vagyok a leginkompetensebb igazgatóság tag, már ha éppen nem segítesz - mosolygok rá.
-Kávét? - kérdezem, és felállva a géphez sétálok. Jobban meg a gondolkodás, ha nem csak egyhelyben tespedek.  Nekiállok felkészíteni a kávét.
-Szóval valamelyikük előterjesztette ezt a javaslatot, és lelkesen megszavazták - teszem a kifolyó alá a csészéket
- Legyen. De az már nem fér a fejembe, hogy mind a mai napig miért tartják ezt olyan kiváló ötletnek, és nem bontják fel ezt a szerződést is, ha ilyen mértékű veszteséget termel?! - tárom szét a kezeimet, és megnyomom a bekapcsoló gombot, miután meggyőződtem, hogy van a főzőben víz.
-Esetleg van kitétel a szerződésbontásra is, az elmaradt haszon kifizetésére? A másik, ami érdekes lehet, hogy mit lehet tudni erről a Sedec Securityről. Hol a székhelye, kik a tulajdonosai. Ezt összevetve az előterjesztő ismerőseivel, rokonaival esetleg érdekes eredményre juthatunk.
Sétálok vissza a székhez, és lehuppanok.
-Vagy van jobb ötleted? - kérdezem Roxie-t, aztán határozottan folytatom
- S az erőfeszítésed elismeréseként, és a hülye főnököd kompenzálásáért - ha sikerül javítani a számokon;
vagy a jövőbeli osztaléknövekedéseim százalékával megegyező százalékkal növelem a fizetésedet, vagy pedig az osztaléknövekedésem tíz százalékát ezentúl mindig megkapod prémiumként - amelyikkel jobban jársz. Erről majd írj egy  szerződésmódosítást, és aláírom - az még megy egyedül is - vigyorodom el, de közben kíváncsian figyelem a reakcióját.

[SentinelWex]

Helyszín: Comtech Corportation Irodaház, Detroit
Időpont: 1996. március 5. kedd, 21:27

- Minden igazgatósági tagot meg kell hívni egy ülésre, elvégre tulajdonrésze van. - helyesbíti a kijelentésedet.
- Kávé? Hát nem bánom, de lehetőleg egy gyengébbet, mert aludni terveztem éjszaka. - mosolyodik el az asszisztens. Amíg te a kávéval bíbelődsz, ő lelkesen folytatja az összesítést. Közben kosztümje zsebéből egy tollat varázsol elő és a jegyzeteit egészíti ki. Amikor visszatérsz hozzá a kávéval, bátortalanul belehörpint, majd folytatja.
- Először is megpróbálom kideríteni, hogy ki kezdeményezte a kizárást és ki az új céget. Mert ennek vagy ezeknek az embereknek köszönhető, hogy a cég a következő negyedévben veszteséggel tud zárni és jelentősen esik a befektetők vagyona. - magyarázza neked a rossz hírt.
- Olyan ez, mint ha öngyilkosok akartak volna lenni és megszavaznak valamit, amibe beleroppanhat a cég. Ráadásul az új beszállítóval a fél év helyett két éves szerződést kötöttünk. - mutat rá egy másik kínos pontra a jegyzeteiben.
Amikor szóba kerül a fizetésemelés, a felvetésedet szégyenlősen elhessegeti.
- Ugyan Mr. Ayers, arra igazán nem lesz szükség. Örömmel végzem a munkámat, a bérem már így is a szokásos közel duplája.