Crowne Plaza Hotel

[SentinelWex]

Helyszín: Crowne Plaza Hotel, 13. emelet
Időpont: 1996. március 6. szerda, 23:11

- Emberek látták utóljára. - ismétli meg a mondatodat.
- Nos sajnos ezekkel az emberekkel nem tudtam felvenni a kapcsolatot, így nem marad más számomra, csak Ön. - mondja. És tényleg, számára te vagy az utolsó szál.

Amikor közlöd vele, hogy nem ismered fel a férfit, tekintetén ismét átfutni látszik valami. Valami baljós.

- Ez csak egy kellemetlen félreértés lehet, - legyint - többek között ezért is döntöttem úgy, hogy Önnel szeretnék beszélni először és nem értesítettem az illetékeseket. A képeket elnézve kísérteties hasonlóságot lehet felfedezni a behatoló és az Ön ghoulja között. Bőrszín, testalkat, még az arc formája és karakterisztikája is elképesztően hasonló. - ahogy a ghoulodról beszél, tekintete átsiklik Cameronra.

Cameron alig észrevehetően áthelyezi testsúlyát egyik lábáról a másikra. A helyzet minden bizonnyal váratlan számára, de a szokásos hidegvérrel kezeli a váratlan vádakat.

Salazar tekintete néhány pillanatig időzik Cameronon mielőtt visszavándorolna rád.

- Gondolom Ön is szeretné elejét venni ennek és tisztázni ezt a félreértést. Ha esetleg lehetőséget kapnék rá, hogy szétnézzek a fekete emlékei között, az minden kétséget eloszlathatna. Mindössze néhány pillanatot venne igénybe és ígérem, kizárólag a kérdéses időszakra fókuszálnék.

[Thyriel]

Carmelita Atrayente del Encantador

/Angol/ Igen. – bólintok az ismétlésre – Ezt a részt, ha megengedi, majd diszkréten elintézem és tájékoztatom a fejleményekről. – megyek elébe a dolgoknak, de leginkább azért, mert engem is bosszant, érdekel. – Természetesen mindenben a segítségére leszek Mr. Salazar. – biztosítom és komolyan is gondolom, de a félreértés részről már megosztottam a véleményemet, az pedig nem változott.

Felpillantok Cameronra kifejezéstelen arccal – amiről tudja, csak színjáték – és tekintetem szinte kiáltja, hogy „Nem te voltál, tudom!”. Aztán picit felszalad a szemöldököm amikor az Öreg arra kér, hogy bízzak meg annyira benne, hogy beletúrjon a Ghoul-om fejébe és ki tudja milyen emlékeket szedjen ki belőle. A Bestia most joggal fészkelődik, elég veszélyes dolog ez, de ha Cam rábiccent, én bízom benne. Ha tagadó mozdulatot tesz, már tervem mit mondok…

[SentinelWex]

Helyszín: Crowne Plaza Hotel, 13. emelet
Időpont: 1996. március 6. szerda, 23:12

Egy hosszú pillanat telik el a szobában, amíg Salazar a válaszodra vár. Te Cameronra pillantasz, hogy megismerd a gondolatait. Ennyi idő után elég egyetlen másodperc is, hogy a felszínes érzelmeket könnyedén leolvasd róla.

Ghoulod korábban már jelét adta annak, hogy meglepetésként éri a vád. Úgy tűnik, mint ha bármelyik pillanatban megrázná a fejét, ezzel jelezve, hogy nem ő volt, ám a várt jelzés elmarad. Ehelyett Cameron a gondolataiba merül, mint ha azt próbálná felidézni, hogy miket is csinált a mai este folyamán. Gesztusai alig észrevehetőek ugyan, de bizonytalanságról árulkodnak. Létezhet, hogy nem képes minden részletet felidézni az estéjéből? Vajon ezt Salazar is le tudja olvasni róla?

Az öreg ventrue tekintete nem sokat időzik Cameronon, hamar visszavándorol rád.

- Természetesen ha Ön úgy érzi, hogy hatásosabb eszközei vannak az igazság kiderítésére, nem ragaszkodom az emlékolvasáshoz.- mondja rideg hangon. Biztos vagy benne, hogy arra számít, ghoulod fájdalmas vallatás áldozata lesz vagy valami egyéb, embertelen módon faggatod ki.

- Úgy általában az eredmények sokkal fontosabbak, mint az oda vezető út vagy az eszköz. - teszi hozzá apró mosollyal az arcán.

- Kérem tartsa meg a dossziét a csatolt dokumentumokkal. A dosszié oldalában talál majd egy kártyát Meyers telefonszámával, kérem ne habozzon a nap bármely szakában tárcsázni, ha fontos információra bukkan.

[Thyriel]

Carmelita Atrayente del Encantador

Az, hogy nem bólint azonnal, hogy kétely merül fel, engem is nyugtalansággal tölt el. Biztos vagyok benne, hogy történt valami, csak azt nem, hogy mi, sőt, a Nosferatu korábbi szavai is csak erősítik a gondolatot, hogy valami történt. Szinte biztosnak érzem, hogy valami történt ott, valami, amihez olyan káinita jelenlétére volt szükség, aki képes megtéveszteni az érzékeket, akár még az emlékeket is.

/Angol/ Mindent el fogok követni, hogy kiderüljön az igazság! – inkább magam, mint az Öreg érdekében – Ha valamilyen hihetetlen ok vagy okok miatt ez nem lenne elég, természetesen tudom, hogy kihez forduljak és fogadjam el a korábbi javaslatát. Tudom, hogy számíthatok a klánomra. – pici mosoly, ami a korábbi szoborszerű arcot most megtöri – Akárki legyen is az, aki ennyi gondot okozott Önnek, mindenképp elnyeri a méltó büntetését! – nyugtatom meg, hogy mindent el fogok követni

Tudom, hogy ez az egész egy csapda, hogy tulajdonképpen most eléggé eltereltek a mindennapoktól, de erről szól a káinita lét. Az Öregek diktálnak, a fiatalok pedig – hacsak nem élvezik egy másik legalább olyan erős Öreg védelmét, akkor engedelmeskednek. Valószínűleg képes lennék meglepetést okozni Mr. Salazarnak, ha oda jutna a dolog, de azt hiszem a  mentális képességei erősebbek mint az enyém, így nincs értelme ellenkezni. Az egész dolog egyértelműen kellemetlen, de nincs mit tenni. Hagyom, hogy Cameron elvegye a mappát, miközben bólintok.

/Angol/ Természetesen így lesz! – hajlok meg az akarata előtt szavakkal

Végül kivárok, hogy szeretne e még valamit, majd, ha nincs más, esetleg érzem, hogy ideje a távozásnak, úgy eleget teszek ennek a ki vagy ki nem mondott kérésnek és egyenesen a házigazdához irányítom nyugodt lépteimet. Sajnos az estély számomra véget ért, de erről tudatni szeretném a házigazdát is. Sőt, ha megtalálom, akkor szavakkal fogom biztosítani arról, hogy kiengesztelem valahogy amiért nem élvezhetem tovább a szépséget amiért annyit dolgozott. Ehhez mindössze meg kell találnom.

[SentinelWex]

Helyszín: Crowne Plaza Hotel, 13. emelet
Időpont: 1996. március 6. szerda, 23:16

Az öreg Ventrue csendesen bólint, amikor megígéred neki, hogy mindent meg fogsz tenni annak érdekében, hogy kiderítsd az igazságot. A szobában uralkodó légkör visszatért az eredeti állapotába, nyoma sincs a pillanatokkal ezelőtt észlelhető fenyegetettségnek. Maga az érzés persze nem múlt el, sikeresen befészkelte magát a gondolataid közé.

Salazar illedelmesen feláll és gesztusaival megköszöni, hogy megtisztelted a jelenléteddel, majd ghoulja az ajtóhoz sétál és kinyitja nektek.

- További kellemes estét Önnek, kedves Carmelita. - búcsúzik tőled. Te viszonzod a jókívánságot, majd kezedben a dossziéval az ajtó felé fordulsz. Tekinteted csak egyetlen pillanatra találkozik Cameronéval és látod, alig várja, hogy elhagyjátok a szobát. Ennek ellenére illedelmesen előre enged s amikor kilépsz, becsukja mögöttetek az ajtót.

Sem az időt, sem pedig a helyszínt nem tartod alkalmasnak arra, hogy Cameronnal átbeszéljétek a történteket, ezért egyenesen a lift felé veszed az irányt, hogy beszélj az elízium őrével, mielőtt elhagyod az épületet, azonban úton a lift felé valami váratlan történik. Ahogy elhaladsz a kisterem előtt egy erős kéz nyúl ki feléd, megragadja a karodat és határozott mozdulattal húz be a terembe. A belsődben lévő bestia azonnal felkorbácsolja az érzelmeidet és már épp kivillantanád szemfogaidat, hogy szembe fordulj a vélt veszéllyel, amikor a kéz szorítása enged. Cameron gyorsan reagál és azonnal melletted terem, készen állva arra, hogy puszta kézzel vegye fel a harcot támadóddal.
Érkeztedkor három vértestvért - a két Tremere-t és egy Nosferatut -  láttál a kisteremben a képeket nézegetni, de nekik már nyomuk sincs. Ehelyett egy alacsony, remegő kezű férfit pillantasz meg aki úgy néz ki, mint aki épp megbánta, hogy hozzád ért.

Tekintete gyorsan Cameronra szalad majd vissza rád, de egyetlen pillanatnál tovább nem időzik rajtad, a kisterem képei felé fordul.

- Nem értem, nem értem! - szólal meg végül, kissé remegő hangon.
- Hát nem adták át az üzenetemet, hogy ne jöjjön ide ma? - motyogja anélkül, hogy ismét rád nézne. A férfi kockás ingének ujjával megtörli a szemét és a falon lévő festményt kezdi el bámulni.

[Thyriel]

Carmelita Atrayente del Encantador

Minél többet gondolkodom azon ami történt, annál erősebb a késztetés, hogy valami csapdára gyanakodjak. Nem tudom mire vélni, ha erről lenne szó és természetesen bizonyítékom sincs amivel alátámaszthatnám ezt a tudatalatti suttogást, de minden amit tudok a társadalmunkról azt sugallja, hogy olyasmi zajlik a háttérben, amire a rálátásom a semmi felé közelít és ráhatásom még annyit sem ér el. Nyugtalanná tesz, de a környezetem felé a magabiztos és mosolygós álarcot mutatom. Maga vagyok a megtestesült illem és tisztelet, így a búcsú és a távozás sem adhat okot bárminemű kifogásolhatóságra.

/Angol/ A körülményektől eltekintve megtisztelő volt, hogy találkoztunk! Ön egy igazi úriember! További kellemes estét Mr. Salazar!

Odakint is ugyanazon álarc mögé rejtem valódi érzéseim és gondolataimat, nem adhatok semmit ezeknek, még azoknak sem, akikben más körülmények között esetleg valamiféle bizalom alakult volna ki. Cápák között vagyok és valaki vágást ejtett, ami hozzám vonzza őket. Érzem, hogy a Bestia igazságot akar, de keményen tartom, hiszen kinek hiányozna az, hogy elszabaduljon? Ezt is majdnem megvétózták, de egy halált ígérő pillantáson túl több nem érkezik a kéz tulajdonosa felé, aki megragad és behúz. Végig mérem, miközben finoman leintem Cam-et, ne tépje szét az illetlent

/Angol/ Jó estét! Semmi baj! – nyugtatom meg, nem zavart az érintése – Az üzenetet megkaptam, de nem tehettem meg, hogy ne jelenjek meg. – picit kivárok, majd – Nincs kedve sétálni? Igazán szép esténk van!

[SentinelWex]

Helyszín: Crowne Plaza Hotel, 13. emelet
Időpont: 1996. március 6. szerda, 23:18

- Sétálni, sétálni, Benettel sétálni... - ismétli meg a szavakat, melyekhez hozzáilleszt egy nevet. Korábbi elíziumi alkalmakról emlékszel, hogy valaki egyszer említett egy Benett Thomson nevű malkavitát, de eddig személyesen még nem találkoztatok. A malkavita tekintetét továbbra is a festményre szegezi. Cameron egy apró lépést tesz hátra, ezzel jelezve, hogy nem avatkozik be a jelenetbe. Tekinteted akaratlanul is a festményre vándorol és azon veszed észre magad, hogy megpróbálod kitalálni, vajon mit is néz annyira Benett.

A festmény középpontjában egy középkorú férfi áll, aki fehér ruhában kenyeret oszt a körülötte állóknak. Származását tekintve minden bizonnyal magasabb körökhöz tartozhat, legalábbis erre utalhatnak a ruháján megfigyelhető aranyozott minták. A férfit távolabbról hasonló ruhákat viselő alakok figyelik és összesúgnak a háta mögött, többük gesztusaiból kiderül, hogy nem értenek egyet a tevékenységgel. A kép előterében éhezők szakadt ruhában arra várnak, hogy kaphassanak egy szelet kenyeret, kezüket a központi alak felé nyújtva. Benett áthelyezi testsúlyát a jobb lábára ezzel kissé oldalra is dőlve. Az egyik szakadt ruhást bámulja, aki a többiekhez hasonlóan nyújtja kenyérért a kezét, ám másik kezében valamilyen szúró fegyvert rejteget. Benett közelebb hajol a fegyverhez és mutatóujja koszos körmével megkapargatja egy kicsit, majd megrázza a fejét.

Tekinteted a festmény alatti cimkére vetődik: A jóság paradoxona, avagy adj egyszer és felhatalmazod őket, hogy elvegyenek tőled mindent.

- Hiába a séta, ha a zuhanás immár elkerülhetetlen. És ebből a magasságból én már nem élhetem ezt túl. - mondja, majd feléd fordul. Valami megváltozhatott, mert a remegő kéznek nyoma sincs, egy kissé alulöltözött, de jó tartású, ötvenes évei végén járó férfi áll előtted. Legalábbis ami a kinézetet illeti.

- Áh jó estét kívánok! Azt hiszem, mi még személyesen nem találkoztunk, én Benett Thomson vagyok. Ön pedig Ventrue Carmelita ha nem tévedek? Csak nem ön is műkedvelő? - int a festmény felé.

[Thyriel]

Carmelita Atrayente del Encantador

Sok történet kering a Malkavita klánról, hosszú kutatásokat lehetne végezni az igazság kiderítése érdekében. Ez egy olyan téma amire most több gondolatot nem is engedélyezek magamnak, mert akkor nem tudnék a férfire figyelni.

A kép, nem, nem igazán érdekel vagy az mit láthat benne, sokkal komorabb gondolatok foglalkoztatnak ennél, de azért az illendőség határán belül természetesen vetek rá egy pillantást, hogy aztán sokkal inkább az elhangzó szavakra figyeljek. Úgy vélem, hogy a kép alapkoncepcióját és az esetleges utalást értem, de minden megváltozik amikor Mr. Benett egy másik arca kerül a felszínre.

/Angol/ Minden jótett elnyeri méltó büntetését. – jegyzem meg anélkül, hogy a kép címére néznék, majd – Igazán elszomorít, hogy ha így van. Remélem megosztja velem, hogy miért látszik így, miért ez a bizonyosság. – de aztán a változás után – Jó estét Mr. Benett! Örömmel tölt el, hogy megismerhetem végre személyesen! A kérdést illetően: látom a művészetekben rejtező lehetőségeket! – mosolygok kedvesen – Korábban épp azt kérdeztem, hogy nincs e kedve sétálni, de annyira elragadta a mű csodálata, hogy félek nem jutottak el Önhöz halk szavaim.

[SentinelWex]

Helyszín: Crowne Plaza Hotel, 13. emelet
Időpont: 1996. március 6. szerda, 23:20


- Séta... hát persze. Sétáljunk egymás mellett, de úgy, hogy mások ne lássák, hogy egymás mellett vagyunk, mert nem mutatkozhatunk együtt. Az csak tovább rontaná az esélyeinket. Legfőképp pedig az Ő esélyeit! Nahát micsoda költői kép! - mondja, s úgy bólogat, mint ha azt feltételezné, hogy te is pontosan érted, hogy miről van szó.
Benett ghoulodra emeli a tekintetét és néhány másodpercig méregeti, majd apró mosoly jelenik meg a szája szélén és visszafordul hozzád.
- Ma este két opció közül kell majd választania, kedvesem. Sétálhatunk egyet a hotel alagsorában, ahol a parkoló autók csak arra várnak, hogy gazdáik visszajöjjenek hozzájuk, vagy... - tart egy kis szünetet, mint ha keresne valamit. Fejét idegesen jobbra rántja és arrébb csoszog a következő képhez. Egy tájkép, hegyekkel és egy folyóval. Benett jobb kezével végigsimít az állán, elmerengve.
- Vagy sétálhatunk a Roosevelt Parkban - csettint egyet az ujjaival - még egy csodás metafora! Éjfél után fél órával! - tekintetét visszairányítja rád és kezeivel tesz egy kérdő gesztust.
- Melyik legyen? Parkoló most vagy park egy óra múlva? 

[Thyriel]

Carmelita Atrayente del Encantador

Nem tartom magam buta nőnek, de a Malkavita szavainak értelmét attól félek csak szavak szintjén, a kontextusában nem tudom felfogni teljesen. Ez pedig picit frusztrál, mert tudom, hogy fontos és sokakkal ellentétben látom benne a racionalitás gyökereit. Végül feltesz egy egyszerű kérdést, amire nem tudok egyszerűen válaszolni. Azon tűnődöm, hogy melyik lenne a jobb választás, hogy mi történhet valakivel egy óra alatt és mi mindent veszíthetnék azzal, ha esetleg a várakozás elveszi tőlem azt, amit tudni szeretnék.

/Angol/ A parkolót választanám, de… akárcsak a parkban, itt is megláthatnak. – kis szünetet tartok, lélegzetvételnyit – Mi a jelentősége a két helyszínnek? – kérdezem,

Számomra két hely, bármelyik megfelel, mégis úgy érzem a választás nem teljesen mindegy. Nem kerülte el a figyelmem, hogyan tekintett Cam-re és azt, hogy szerintem látja, amit a legtöbbek nem. Rémisztő, de egyben felszabadító is. A következő képhez lépek és hagyom, hogy hasson rám, ha tud. Nézem a tájat, kitalált vagy valahol létezhet e, miközben választ várok, ami ha nem a Park, akkor:

/Angol/ Előre megyek! S odalent várom, hogy beszélhessünk!