Szerző Téma: Star Wars univerzum - Tel-Carid, avagy Tel-Alin története.  (Megtekintve 2004 alkalommal)

Nem elérhető Haldirien

  • Halacska, A Lelkes Klikkelgető
  • Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2579
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
  • //Ha nem írok választ, csak rivallj rám ;)
Star Wars univerzum - Tel-Carid, avagy Tel-Alin története.
« Dátum: 2015. November 14. 23:54:35 »
Long ago, in a galaxy far far away...
Ha rám vársz sikolts rám.

Nem elérhető Haldirien

  • Halacska, A Lelkes Klikkelgető
  • Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2579
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
  • //Ha nem írok választ, csak rivallj rám ;)
Re:Star Wars univerzum - Tel-Carid, avagy Tel-Alin története.
« Válasz #1 Dátum: 2015. November 14. 23:55:36 »
Prológus


Vina nem hitte el, hogy férje pont most van bevetésen.
Mikor végre megszületik a gyermekük! Amire annyi ideje várt, és férje is tudta, hogy mennyire fontos ez neki.
Az ő már a házasságkötésnél megfogadta: Mhi solus tome, mhi solus dar'tome, mhi me'dinui an, mhi ba'juri verde. Ez annyit jelent a közös nyelven: Egyek vagyunk együtt, külön, megosztunk mindent, harcosokat fogunk nevelni.
Eljött az idő, hogy harcost nevelhessen.
Éles fájdalom mart belé. Legszívesebben az orvosdroid darabjait egyesével porlasztotta volna el. Hozzászokott ő a fájdalomhoz, mert harcos volt, de ez azért túlzás.
Őszintén remélte, hogy gyermeke apjának nem most támad kedve kilövetni magát valamilyen X-szárnyúval. Azok a hajók képesek voltak felvenni a versenyt a Birodalom vadászaival. Igaz hogy lassabbak voltak, de pajzsuk és tűzerejük kárpótolta ezeket. Egy TIE pilóta nem is álmodhatott pajzsról. Nem mintha nem lehetett volna megoldani, de a Birodalom, a Császár nem szórta a krediteket minden befektetésre, ami szerinte felesleges volt.
Sikoltani szeretett volna, de méltósága nem engedte, mit szólna ehhez apja, hogy a lánya ennyire puhány lett.
Azzal tudta enyhíteni a fájdalmát, ha nem arra gondolt, ez most is, nem csak a csatateren működik. Most egy nagy eseményre gondolt vissza, ami népe számára inkább katasztrófa volt, mintsem szép-história.
Az egész egy ígérettel kezdődött. Egy igen szép és jó ígérettel.
Támadjatok, harcoljatok, és győzni fogtok! – mondta neki egy idegen.
Az uralkodójuk, Nagy Mandalore a Köztársaságra rontott csapataival, melyet a jedik, a köztársaság védelmezői oltalmaztak.
A két nagyhatalom sokáig nem bírt egymással, mígnem fel nem tűnt egy kiváló jedi, akinek a tehetségét maga Mandalore is észrevette és dícsérte. Ő volt az, aki népe szemében csupán a Mészárosként maradt fenn, akit népe minden egyes tagja gyűlölt. Azt a jedit, akit Revannak hívtak.
Hamar tábornokká, majd a fronton a Köztársasági erők teljhatalmú urává vált. Sok harcot vívtak, mígnem elérkezett az utolsó ütközetnek az időpontja. Malachor V, a Tiltott Bolygó körül az egész Köztársasági Flotta az összes Mando’ad harcossal állt szemben.
Az ütközet közben Mandalore hajójára átszállt Revan, majd legendás párviadalt vívtak, melynek a végén Revan, sith módszerekkel (amikor harc közben kibillenti ellenfele lelki nyugalmát) legyőzte s majd megölte Nagy Mandalore-t. Letépte róla a Maszkot, mellyel az újabb uralkodó léphetett volna trónra, és elvitte magával egy fagyos bolygóra, ahol évekkel később megtalálta a népe. Sors fintoraként, szintén Revan által.
De mielőtt elment volna, gyalázatos tettet követett el. Valamiféle pusztító fegyverrel a saját és Mandalore harcosainak ezreit ölte meg.
Felszisszent.
Úrnőm… Sírás hangzott fel, nyílván a népe sírását hallja Revan miatt.
A népe sosem tudott neki megbocsátani teljesen, bár Mandalore, a Megtartó Revan barátja volt, és igyekezett a nép barátjává tenni.
Úrnőm…A sírás hangosabb lett, mintha minden harcos egyszerre sírt volna..
De a népe makacs, önérzetes, és azt nem tudta megbocsátani, hogy a népét a széthullás szélére vetette.
Úrnőm…. Úrnőm! – szólt udvariasan az orvosdroid.
Kinyitotta a szemét Vina.
A droid hideg ujjai között egy síró újszülött volt.
-Fiú. –jegyezte meg érzelemmentes hangon a gépezet.
Pont most nincs itt az apja!
- A neve…. Mi legyen a neve? Mi is lehetne a neve?
- Úrnőm, ha óhajtja, használhatom a százezres névsort, hogy kiválasszak egy nevet.
- Hagyjad. Majd én…ugyanis az én fiam, akit én fogok felnevelni.
Hogy harcos legyen.
Nevek garmadája zúdult rá.
Ennyi névből lehetetlen választani… de .. neki mégis sikerült
Tel. A fiú neve Tel.
- Add ide. – vetette oda a robotnak ellentmondást nem tűrő hangon. Miután megkapta, kezébe vette, és a szemébe nézett.
- Üdvözlégy ifjú Tel, a Carid klánban.
Végre beteljesíti ígéretét.
Mert egy mandalori mindig megtartja, amit megesküdött.

Ha rám vársz sikolts rám.

Nem elérhető Haldirien

  • Halacska, A Lelkes Klikkelgető
  • Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2579
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
  • //Ha nem írok választ, csak rivallj rám ;)
Re:Star Wars univerzum - Tel-Carid, avagy Tel-Alin története.
« Válasz #2 Dátum: 2015. November 14. 23:56:09 »
1. Fejezet
Egy sebességmániás gyermekkora


Coruscant.
Egy nagy bolygó, ami egyben egy nagy, kétarcú város.
A felső részeknél biztonságosabb helyre ritkán kerülhet az ember, de az alsó részeknél veszedelmesebbe sem gyakran juthatnak a kalandozni vágyók. A közbiztonság tökéletes volt a városok felső részeiben, ahol a Császár katonái, a birodalmi rohamosztagok járőröztek.Ennél könnyebb dolguk ritkán akadhatott katonáknak. A városban ritkán akadtak rendbontások, nem úgy, mint azokon a területeken, ahol kis tűként a Birodalom oldalában, a lázadók tevénykedtek.
A Birodalom sokéves, talán évtizedes békét hozott, sok vér általi békét.
Hajdanán a jedik uralkodtak itt, de az Uralkodó Darth Vaderrel szövetkezve, aki egy áruló jedi volt, lemészárolta azokat. Azokból pedig, akiket nem fertőztek meg a jedik, Darth Vader és a Császár szolgálatába kerültek, természetesen nem volt más választásuk.
Coruscant,
A hajdani Régi köztársaság fővárosa évezredeken át. Most a Régi Jedi Templom elhagyatatottan állt, a szenátus épületében látszólagos üléseket tartottak. Messze a templomtól tornyok százai mutattak az ég felé, ezek mindenféle hivatalok, szállodák, szállások voltak. Az egyik ilyen torony egy teraszán egy nő állt, és nézte a látképet.
Vina az ölében tartotta a gyermekét, mikor végre valahára megkapta a hírt.
Az Republic-crasher nevű fregatt teljesítette küldetését, és felszámolt egy lázadó csoportot, akik a Kasshykról szöktek meg, és a lázadókhoz igyekeztek.
Vina nem tudott már várni, már fél órája volt kint a sötétben, és még mindig nem érkezett meg a csatahajó. Még eltelt pár perc, és azután bement az épületbe.
- Tudd meg fiam, - magyarázta gyermekének – én harcost fogok belőled faragni. Nagy harcost.
A gyermek ránézett, fürkésző kis tekintete végigpásztázta anyja arcát.
Már két hetes volt, de még mindig nem érezte magát otthonosan. Mint ahogy Vina sem.
Ahogy nézte a gyermeket, szája széle mosolyra húzódott, majd megsimogatta fia fejét.
Újabb eséllyel örvendeztette meg klánját. Szüleit és a klánvezért már tájékoztatta róla, akik szerették volna mihamarabb látni új fivérüket.
Vina eldöntötte, hogyha férje is beleegyezik, elvinné a gyereket a Mandalorra, hogy ott nevelhesse fel. Őszintén remélte, hogy apja nem fog beleképzelni valami Császár és Birodalom elleni összeesküvést, mint az nagy ritkán csinálja. De mit tehetett, ő így szerette, ő pedig vérbeli birodalmi volt. Gyermekére meredt kedvesen, játszogatott a gyermekkel.
Talán félórát tölthetett a szobában a gyermekkel, mikor kopogtattak az ajtón. Vina felállt, az ajtóhoz sétált, és kinyitotta azt. Az ajtóban egy fiatal pilóta egyenruhás katona állt. Fekete vértjein szinte még érezni lehetett a kenőolaj szagát, bár már napok óta befejeződött a harc. A pilóta hihetetlen szemekkel nézett a nő kezében lévő gyermekre, majd Vinára nézett, aki elmosolyodott.
- Ilyen nincs, drágám- ölelte meg a lányt. – Hogy hívják, mikor történt?
- Pontosan két hete. A neve pedig Tel. – Tel Carid. Helyesbített önmagában. – Jól vagy? Nem történt semmi?
- Újabb támadások történtek. Hat vadászt vesztettünk. - Hat jó barátot, tette hozzá magának. Ismertem mindet.
 A Birodalmi Haditengerészet leggyengébb láncszemei a szállítóhajók voltak. Senki se volt olyan botor hogy kikezdjen egy birodalmi csillagrombolóval. Egy szállítóhajó, vagy egy könnyű cirkáló sokkal inkább ki volt téve a kalózok támadásainak, így míg a rombolók pilótáinak átlagpályafutása éveket ölelt át, míg a cirkálókéi sokkal inkább egy-két-három hónap között ingadozott. Sokan az első bevetésükön meghaltak, ennek oka főképp a TIE vadászok gyenge páncélzata volt felelős. De Themmar Crassulo nem volt közéjük sorolható. Már tucatnyi ütközetet vívott, és a hajóján már tíz-húsz kis rováska van, amelykek mindegyike egy szétlőtt kalózhajót jelöl.
 – Gerhal tábornok szerint ezek a merényletek nem szervezetlen kalózok műve…
- De ki más támadna meg birodalmi szállítóhajókat… csak az alvilág urai mernek ujjat húzni a Császárral.
 - Attól tartok most már nem. Vagy akkor felszerelték Z95-ös vadászokkal a kalózokat. Egyre inkább egységes hajók támadnak. Szerinte ezek a szervezett akciók… - igen akciók, Vina… ezek az akciók összefüggenek, mintha… akárki is lenne ezek mögött, megakarja gyengíteni a Birodalmat, hogy ő maga erősödhessen… és a territoriális támadások arra utalnak szerinte, hogy egy bizonyos régiót akar kitépni a Birodalomból.
- De miért? Miért lenne bárkinek ez az érdeke? – kérdezett vissza a nő, kezében tartva a gyermekét. – Igaz nem lesz lázadás, vagy esetleg polgárháború.
- Nem lesz, ezt megígérem. – csókolta szájon kedvesét a pilóta. – Nem tudom elhinni, hogy gyermekünk van.
- Én is alig hittem el, annyira csodás! – végigsimította kezét az apró teremtés fején.

Tizennégy szabványévvel később már világossá vált, hogy történni fog valami. Most már kezdett kikörvonalazódni egy Felkelők Szövetsége nevű csoport, amely terror-akciókat végzett a Birodalom ellen.
Coruscant alvilága, a Hírhedt Bíbor folyosó. Gengszterek és rosszakaratú emberek, és nem utolsó sorban a szegények gyűjtőhelye.
Egy fekete csuklyás alak sétál a kihalt utcán, oldalra néz, majd vissza. Levegő süvítését hallja. Ha egy másodpercet vár, lehet halott lenne.
Egy robogó siklott el két méter magasan, és száguldott végig a Folyosón, régi típusú, de arra pont elég jó, hogy repülni lehessen vele. A robogón egy ember fiú ül és kiáltozik.
 Amikor a férfi feláll, az öklét rázza a huligán után.
- Robbanjon szét az a Csotrogány! – kiáltja, de hiába senki se hallja...
/folytatás amennyiben megéri/
Ha rám vársz sikolts rám.