Harmadik prológus - Hajnali ütközet

[Sol]

Gromk, a "Csótány"

Az Égi Fény 3692. évének tavaszán, Alborne második havának 14. napján

Magrastól délre, a Dwyll Unió és Toron mezsgyéjének közelében

Az utánpótlást szállító szekérkaravánnál, a második támadás után, déli pihenő alatt, a tábortűznél

- Erea és Gromk, mit tudtok Toronról? - kérdi a pap.
- Tudok toroniul káromkodni. Az számít? - pislog Tecurasra a goblin - Háromfejű istent imádnak ... az egyik kígyó, a másik oroszlán ... a harmadik ... az is ilyen izé. A magamfajtát nem sokra tartják, leginkább ágyútölteléknek használják. Elég pökhendi fajta, de azért ajánlatos vigyázni velük. - egyik körmével a fogai közé beragadt húsdarabkát piszkálja.
...
- Gromk, nem is Te lennél, ha nem kérdeznél ilyeneket...
- Most mé? Ez egy nagyon fontos kérdés. A csupa szívjóság még nem tölti meg a hasad. - mondandója nyomatékosításaként felemeli mutatóujját.
...
Egy darabig csak áll és szemléli a kesehajú és az embernő "taktikai" megbeszélését. Párszor nagy levegőt vesz, hogy közbeszóljon, de minduntalan meggondolja magát és inkább csak a szemeit forgatja. Végül nagyot ásít, megvakarja a hátsó felét és visszaballag a szekérhez, amin a holmiját hagyta. Összepakolja a cuccait, hogy minden készen legyen az indulásra.

[Mikaela Solaria]

Erea

Az Égi Fény 3692. évének tavaszán, Alborne második havának 14. napján

Magrastól délre, a Dwyll Unió és Toron mezsgyéjének közelében

Az utánpótlást szállító szekérkaravánnál, a második támadás után, a déli pihenő ideje alatt, a tábortűznél

A Sziránnal való "megbeszélés" után az amazon a paphoz fordult.
- Meséltél korábban az istenedről, de nem eleget ahhoz, hogy tudhassam miféle módon tudhatsz majd segíteni a mostani helyzetben. Jó lenne tisztában lennem nekem is vele, hogy mire számíthatok tőled. - méregetni kezdi Teucrast.
- Szirán már elmondta, hogy mit gondol, mit szándékozik tenni. Ránézésre van miből válogatnia a  felszereltsége alapján. Feltételezem az együtt átélt közös éveik alatt azt is kitanulta, hogy Damos-tól mire számíthat és miféle segítséget kaphat. Gromk is inkább kimarad a harc sűrűjéből, de azt már bizonyította, hogy a dobótőrökkel szükség esetén tud bánni. - elnéz a holmiját pakolászó goblin felé, majd vissza a papra.
- Visszatérve az orkok előörsére, amit Odar említett... remélem vagy értesz a nyelvükön vagy tudod, hogy hogyan férkőzz a fejébe, ha nem akar majd veled beszélni, mert azon kívül, hogy azt az akármit utolsónak szándékozom a kérésed miatt átsegíteni a másvilágra... többet nem ígérhetek. Ahogy korábban is mondottam... nem hiszem, hogy érdemes lenne életben hagyni és minket lassítva a karaván nyomában hurcolni. - lassan szokásához híven továbbra is jobb lábán a testsúlya és karjait maga előtt összefonva várja a dorani válaszát.

Később Gromkhoz sétál és a kis zöldbőrűvel szándékozik pár szót váltani. Lehajol, hogy közelebb legyen a feje a goblinéhoz.
- Damos-tól szerezz majd be te is kellő mennyiségű kencét a tőreidre és segíts megritkítani azt a társaságot mielőtt az a nagydarab valami kerül sorra. Ebben számítok rád, aztán ha lesz lehetőség, akkor azt gyűjtögetsz tőlem össze magadnak a testekről, amit hasznosnak találsz. Ez a része már nem érdekel. Rendben? - kezet nyújt és arra vár, hogy Gromk beleegyezéseképp belecsapjon.
- Egyébként jobb is lesz, ha a pappal kissé hátrébb, lemaradtok... bár az orrod hasznos lehet... ha érzel majd valami gyanúsat, akkor szólj. - jegyzi meg mintegy mellékesen.

[Sol]

Gromk, a "Csótány"

Az Égi Fény 3692. évének tavaszán, Alborne második havának 14. napján

Magrastól délre, a Dwyll Unió és Toron mezsgyéjének közelében

Az utánpótlást szállító szekérkaravánnál, a második támadás után, déli pihenő alatt, a tábortűznél

Később Erea odasétál Gromkhoz, kénytelen lehajolni, ha azt akarja, hogy a fejük egy magasságban legyen.
- Damos-tól szerezz majd be te is kellő mennyiségű kencét a tőreidre...
- Mhhmm! Hallottam, hogy egyszer egy fickó, aki egyébként elég csóró volt, nem volt pénze ilyen flancos kenőcsökre, naszóval trágyába mártotta a nyílvesszőt. Igaz, hogy csak megsebesítette a másik ipsét, de az néhány nappal később elpatkolt. Elgennyesedett a sebe. Oszt kész. Ezt mi is kipróbálhatnánk. - veti fel ártatlan képpel. - Jó-jó, nem most gondoltam. Egyébként kence nélkül nem hiszem, hogy sokra mennék az ilyen behemótok ellen. - oldalra billentett fejjel Damos irányába néz - Szerinted hány dobótőrrel tudnék leteríteni egy hozzá hasonló nagy melákot?
- ... akkor azt gyűjtögetsz tőlem össze magadnak a testekről, amit hasznosnak találsz. Ez a része már nem érdekel. Rendben?
- Pedig kellene, hogy érdekeljen. Semmi sincs ingyen drága. - azzal a saját tenyerébe köp és vigyorogva kezet ráz a nővel - Rendben.
- ... bár az orrod hasznos lehet...
- El tudod te képzelni, hogy milyen büdösek ezek? Blőő! - vág hozzá fancsali képet.

[Kirvano Kien]

Teucras vil Dein-Laur

Az Égi Fény 3692. évének tavaszán, Alborne második havának 14. napján

Magrastól délre, a Dwyll Unió és Toron mezsgyéjének közelében

Az utánpótlást szállító szekérkaravánnál, a második támadás után, déli pihenőnél, a tábortűznél


Mire a telepatikus üzenetet befejezte, megérkezik Erea válasza a kérdésére. A sejtése beigazolódott. A sajtát tudásának java része könyvek feletti görnyedéssel lett megszerezve, amiért Szirán volna a jobb tanító, hiszen Ő ott nőtt fel. Végigméri a nőt. Ki kell találnia valamit sürgősen, különben Adron minden hatalma ellenére se járunk sikerrel.
- Toronról sürgősen meg kell tanulnotok mindent, amit lehet, ha velünk tartasz. Azonban Odar kéri a segítségünket és ez most az első. -
Azzal Teucras elsőként nyújtja jobbját Odarnak. Ezzel Erea kérdése szavak nélkül is meg lett válaszolva. Nem kerüli el a nő harca az érzelmei felett. Sok terhet cipel távol az otthon biztonságától egy ismeretlen vidéken ismeretlen emberek között belecsöppenve egy idegen háborúba. Amikor a harcosok a taktikát kezdik megbeszélni, megigazítja a szinte csak dísznek használt tőrét. Idegen terület számára a csata, az ez iránt érzett feszültséget nem engedi a felszínre törni. Amikor Erea őt kérdezi, higgadtan felel.
- Adron akit szolgálok. Ő a Fény és a Mágia ura. Ő maga jelölte ki utamat, az Ő akarata szerint vagyok itt. Áldásával fegyvereitek minden ellenfelet megsebeznek és a sötétét erők hatalmát sem fogjátok félni. A halál szolgáinak erejét elsorvassza és az ő szolgáit fénylő hatalmával óvja. Aki az éltető tudást keresi azt segíti, aki az ártó hatalmakat, attól elvesz. - 
Szónoklatából hiányzik a más papoknál megszokhatott érzelmes lendület, az átható imádat, viszont a rendíthetetlen hit ott csillog a szemében. 
- Gromk már tudja milyen istent szolgálnak Toronban. Annak a Szörnyistennek hatalmas ereje van és szolgái gonoszságát megbecsülni se lehet. Hiszem, hogy Uram ebből a gonoszságből akar a segítségemből elvenni egy morzsányit! Amennyi hatalmat ad nekem, azzal sebeiteket gyógyítom, elméteket megvédem és leplezem az ártó praktikák elől.  Adron minket úgy segítsen. - 
Ezután hátra lép és csak hallgatja a többieket, majd Gromk szavai után szólal meg.
- Rettenetes taktika. A fekália mint méreg. Szörnyű halál a vérmérgezés. A méreg jelen helyzetben nem árthat, viszont ezek az ork szörnyek olyan szívósak mint egy öszvér. Nem számítok sok sikerre a mérgektől. Viszont a szaglásuk rendkívüli, úgy olvastam. Ha ez igaz és kiszagolnak minket, kelepcébe sétálunk. Remélem Odar számol ezzel. -

[Medve]

Damos "Villámkéz" Rodwal



Az Égi Fény 3692. évének tavaszán, Alborne második havának 14. napján

Magrastól délre, a Dwyll Unió és Toron mezsgyéjének közelében

Az utánpótlást szállító szekérkaravánnál, a második támadás után, déli pihenőnél, a tábortűznél



Miközben a társaság nagyobb része megbeszélésbe, addig a boszorkánymester kotyvasztásba kezd. Méretes bográcsban zsírt olvaszt fel, majd műértő gondossággal sorjában gyógynövényeket rakosgat, olykor morzsolgat bele. A tábor felett hamarosan fűszeres illat kezd terjengeni, szinte étvágygerjesztően. Közben félhangosan mintegy magának is megjegyezve sorolja az összetevőket...
Nadragulya, ez ugyan megfelelő módon használva gyógyszer, de most...kuncog fel halkan, majd óvatosan egy rongyból előcsomagol egy különleges virágot. Egy igazi gyilkos, az Angyaltrombita...csak finoman adagolva, mert most nem kell hogy meghaljon a célpont...de mint tudjuk az én fajtám ellen lesz...legyen csak jó erős. Na teszünk még ebből is, csak az ize kedvéért...
Gyengéden kevergeti a lassan kenhető sűrűségűvé összeálló ragacsos löttyöt. Kerül bele még némi tiszta alkohol, ez segít kioldani a hatóanyagokat a növényekből, valamint egy jó félmarék só is....Alig fertályórányi kevergetés után a bogrács lekerül a tűzről, és miközben a keverék hül Damos a bogrács fölé tartva jobbját, baljával rúnákat kezd rajzolni a levegőbe. Szinte érződik ahogy egy szempillantás alatt összesűrűsödik körülötte a levegő, s ahogy varázsszavakat is ki ejt, azonnal megremeg a manaháló, és még a járatlanok is tudják valami készül. Damos baljának újjai sebesen rójják a zöldes fénnyel felragyogó rúnákat, melyek mintha csak belehullanának a bográcsba oldódnak fel a levegőben.
Sitarha, so Nadia!- szinte mormogásként kezdődik a litánia, majd minden pillanattal erősödik -Kattah To Vitala- végül szinte parancsolónak hangzik.RATHA DIABOLÓ! Az egész bogrács mintha belülről zöldes fénnyel felragyogna, aztán a fény kihuny, a manaháló megnyugszik, és Damos elégedetten vigyorog. Körbe pillant, majd felkiált a körülötte forgolódó kevesek felé, akik még nem húzodtak hátra a vajákos munkálkodását látva.
Hé legények, van olyan, aki igazán férfi a gáton, és egy ezüstért nameg az út hátralévő részén teljes ellátásért cserébe, ki mer állni egy próbát?
A többség gyanakodva nézi, vannak akik egymás közt tanakodnak, mígnem egy nagy darab, erős katona büszkén kiáll.
-Én vállalom! Mit kell tennem?- Szívja teli hordó mellkasát, míg a kevésbé bátrak hátúlról biztatják.
-Könnyű dolgod lesz Cimbora,-mondja vigyorogva az ork vajákos, és akik ismerik már tudják, ez a vigyor legalább olyan veszélyes mint egy cápa mosolya. -csak tartsd ide nekem az egyik kezedet...-
A katona előre nyújtja jobbját, Damos pedig baljával ráfog, majd a jobb kezében eddig megbújó a főzettel megkent tűvel megböki a kinyújtott kezet. Eltelik négy vagy öt másodperc is, a nézelődök azt hiszik talán nem is lesz semmi, amikor a katona jobbja meg megrándul, majd minden előjel nélkül a nagydarab férfi, mint egy zsinorját vesztett báb, összeroskad, és iszonyatos görcsök között vergődni kezd a földön. A bámészok felhördülnek, de Damos nyitott tenyere, és kiáltása megállítja a kitörni készülő káoszt.
-Megállj!- Letérdel a katona mellé, és nyugtatólag mondja neki...-Ne félj pajtás nem halsz meg,- Damos tudja, hogy a katona tudata ép, csak az izmai tagadták meg az engedelmességet. -a görcs elmúlik pár peeee, óra múlva. De ahogy ígértem, tiéd az ezüst és persze a teljes ellátás az út hátralévő részére...persze azt lehet hogy elfelejtettem mondani, az ellátás a felcserkocsin fog történni.- Vigyorog megint kissé kárörvendően, majd feláll, és a többi katonának jelzi, hogy a bátor önkéntest tegyék fel a felcser kocsira. Ezután odaintve társainak vidáman kiált is feléjük.
-Hahó barátaim, azt hiszem jó lesz a kence, ki kéri az elsőt?-

[Medve]

Az Égi Fény 3692. évének tavaszán, Alborne második havának 14. napján

Magrastól délre, a Dwyll Unió és Toron mezsgyéjének közelében

Az utánpótlást szállító szekérkaravánnál, a második támadás után, déli pihenőnél, a tábortűznél


A karaván lassacskán felkészül a tovább haladásra. Immár minden tüzet eloltottak, a táborokat elbontották, és a szekerek is újra menetsorba álltak. A katonák felfegyverkezve menetkészen várják az indulási parancsot. A sorok mentén olykor tisztek lovagolnak el, utasításokat osztogatva még inkább rendezgetik a sorokat. Egyedül a kalandozók kis csoportja lóg ki a sorból, nameg az udvari ork vajákos, aki épp csak elkészült a csípős szagú kotyvalékával.
-Hahó barátaim, azt hiszem jó lesz a kence, ki kéri az elsőt?-
Talán a csoportból válaszolna rá valaki, ám ezt megakadályozza, hogy a zsoldosok kapitányának kiáltására zörögve megindulnak a szekerek. Az első percek kissé kaotikus hangulata gyorsan tovaszáll, a karaván résztvevői végtére felveszik egymás iramát, és immár sokkal rendezettebb formában halad el kocsi kocsi után, katonai egységek, katona egységek után a kis társaság mellett.
Néhány perc telik el csendes figyelemmel, amikor is a szekerek, és a menet közül ismerős alak válik ki, Odar közeleg, de nem egyedül. Maga előtt egy alacsony neki alig derékig érő valakit terelget, pórázon, mint más a kis kedvencét. Ahogy közelednek hamar kiderül, hogy az akit terel nem hogy nem kis állat, hanem bizony inkább egy fogoly, aki bár egyébként sem nagy, most még össze is húzza magát. Odaérnek a társasághoz, ekkor már egyértelmű ki is az új vendég.



A goblin nő jelenleg eléggé  kapkodja a teikntetét, noha igyekszik tartani magát, a szemén látszik az ijedelem. Kezei hátra kötve erős kötelékkel, melynek végét Odar tartja biztos kézzel. Ruházata többnyire bőr, fa levelekkel kiegészítve, egyértelműen a rejtőzködést próbálva segíteni. A nő nyakában valamiféle totem díszeleg, valami apró vad koponyáiból, melyek szemüregeiben apró kövecskék csillognak, sőt fénylenek. A felderítő a csapathoz tereli új barátját, és ott vidám hangon szólal meg.
-Nézzétek kit hoztam barátaim! Remélem ez kis hölgy lesz szíves segíteni nekünk, és hajlandó lesz mesélni. Elgondolkodva folytatja -Az az igazság, már eddig is mondott valamit, de bárhogy is röstellem nem beszélem a nyelvét. Azért hoztam el,- néz most Gromk-ra- hogy hátha akad itt egy tolmácsunk, aki szót ért a vendégünkkel.-
A goblin úgy tűnik érti, hogy a fél elf róla beszél, mert most felnéz a csapattagokra, szemei kissé összeszűkülnek és szavakat szűr ki a fogai között.
-Nak go taratah...robba dits tunka!- most megbámulja Sziránt, majd mintha közvetlen neki mondaná.-Gokka, berdas dromgat griccsa!- Vélhetőleg valami viccet mondhatott, mert torokhangon fel is nevet hozzá.
-Ja igen, ezek voltak nála amikor elkaptam...- dob le a földre egy rövid íjat, valamint egy hosszú görbe tör szerű, ami a goblinnak inkább rövidkard méretű fegyvert.
-Na mit mondasz Farkasölő, megoldod a nyelvét?-

[Sol]

Gromk, a "Csótány"

Az Égi Fény 3692. évének tavaszán, Alborne második havának 14. napján

Magrastól délre, a Dwyll Unió és Toron mezsgyéjének közelében

Az utánpótlást szállító szekérkaravánnál, a második támadás után, déli pihenő alatt, a tábortűznél

- Hé legények, van olyan, aki igazán férfi a gáton...
A goblin érdeklődve figyeli a Damos által előadott kis színjátékot. Helyenként kommentálja is társainak.
- Nézd, a hülyéje. - csóválja a fejét, amikor egy hordómellkasú katona jelentkezik, önként. - Ez sem állt sorban, amikor az észt osztották.
Aztán amikor a tűszúrás nyomán a nagydarab férfi rongybabaként csuklik össze, majd vonaglik a földön, kárörvendő mosollyal hozzáteszi - Na, őt sem lopnák el az eszéért.
Időközben a nem túl eszes önkéntest a társai felpakolják egy felcser kocsira, Gromk még utána kiált.
- Hé, Yan! A tartozásod így is meg kell adnod! - majd vigyorogva a földre köp és halkabb hangon hozzáteszi - Idióta.

...

- Hahó barátaim, azt hiszem jó lesz a kence, ki kéri az elsőt? -kínálja a nagy zöld ork a portékáját. Ami igaz, az igaz, elég hatásosan demonstrálta a szer hatékonyságát.
- É..., ...n ké...k!
A goblin hangját elnyomják a hangos zörgéssel meginduló szekerek. Tehetetlenül tárja szét a kezét.
*Baaazmeeeg!*

...

Kisvártatva megpillantják a közeledő Odart, aki ezúttal "társaságot" is hoz magával.
- Na, mi az Odar, már csak úgy kapsz nőt, ha előtte megkötözöd?! - kiáltja oda neki a goblin hamiskás vigyorral a képén.
- Nézzétek kit hoztam barátaim! ...
- Egy erdei boszorkányt?
Gromk megítélése szerint ruházata, felszerelése alapján közel áll hozzá. A teremtmény megérzi, hogy róla folyik a társalgás, megvetően rájuk pillant és nem is rejti véka alá a véleményét.
- Nak go taratah...robba dits tunka! - Gromk nem bírja megállni, hogy ne nyerítsen fel, kénytelen a szájára tapasztani a kezét. Úgy tűnik, hogy ez nem zavarta meg a "boszorkányt", Szirán köti le a figyelmét, egyenesen neki szegezi a következőket - Gokka, berdas dromgat griccsa!
- Na mit mondasz Farkasölő, megoldod a nyelvét? - kérdi a félelf.
- Azt mondta... wehehe ... hogy ocsmány pofátok van. Úgy látszik pajtás ... - néz Sziránra - ...neki is te vagy a zsánere. - azzal a kesehajúra kacsint.

[Mikaela Solaria]

Erea

Az Égi Fény 3692. évének tavaszán, Alborne második havának 14. napján

Magrastól délre, a Dwyll Unió és Toron mezsgyéjének közelében

Az utánpótlást szállító szekérkaravánnál, a második támadás után, a déli pihenő ideje alatt, a tábortűznél

A pap válaszát hallva az amazon először sóhajt egyet.
- Ködösen fogalmazni azt tudsz, az már biztos és kerülni is a választ. Jóval földhöz ragadtabb választ vártam, mert ez így csak magasztos máz.
Amikor amaz kitér Toronra és az ottani istent említi az amazon kiköp oldalra és karba font kezekkel hallgatja a folytatást.
- ... úgy segítsen. - ismétli Teucras mondandója végén az utolsó két szót szinte csak magának.

Gromk-nál:
- Hogy hány dobótőrrel? - néz el ő is Damos felé. - Az attól függ milyen hatásos kencét kever ki Damos. Ha szerencséd van... egy is elég, csak találd el.
...
A köpetes tenyeret megrázza, de nem sokkal később a goblin hátán lévő ruházatba is törli a kezét, mialatt odavet még egy megjegyzést:
- Van amikor nem az "üzlet" az első. - mielőtt tovább indulna még kiegészíti pár szóval.
- Neked meg legalább lesz motivációd... már ha lesz náluk bármi olyasmi, amit elbírsz és egyáltalán értéke is lesz a haditáborban, ahová ezután megyünk.
...
- El. Főleg ha úgy közelítjük meg őket,hogy felőlük fújjon a szél. Szóval szólj időben. Bár... egyre jobban borul, havazás lesz... kérdés mennyire romlik le majd az idő, mire rájuk találunk.

Teucras ezután szólal meg és kifejti, hogy mi a véleménye a vérmérgezésről.
- A cél szentesíti az eszközt. - von vállat az amazon.
- Jelen esetben hidd el jobban járunk méreggel, mint anélkül. Főleg, hogy ki is akarod kérdezni azt a valamit és érdeked neked is, hogy eljussunk ezután a haditáborba mindannyian vagy ha nem, akkor kereshetsz újabb lehetséges segítőket az ügyedhez. Most a saját érdeked is, hogy bízz Damosban meg a képességeiben.
...
Nem várja meg a pap lehetséges válaszát, inkább a lovához lép és készülődik. Ellenőrzi és meghúzza a szíjakat, megpaskolja lova nyakát. Megnézi milyen állapotban van a málhazsák mellé rögzített sodrott lenkötél, majd a nyereg mellé kötött általvetős válltáskája tartalmába túr.
- Kötszerem még van... hm... - ellenőrzi a három dárda hegyét, a lándzsa és a kard pengéjén a vércsatornákat megtisztogatja, az éleiket is ellenőrzi. Végül megigazítja a bőrpáncélt, majd az alkarvédőit is és betakarózik ismét a vastag szőrmeköpönyegébe.
...

Amikor Damos elkészül a keverékkel és kísérleti alanyt keres, arra Erea is felfigyel és érdeklődve nézi mi történik a tűvel éppen csak megszúrt katonával. Ahogyan amaz pár másodperc elteltével összeroskad és vergődni kezd a földön, az amazon elégedetten biccent Damos felé.
Lova kantár szárát fogva lép közelebb a még pislákoló tábortűzhöz. 
Teucras felé fordulva pedig így szól:
- Látod? Ez csak egy kis tűszúrásnyi volt. Ha jól osztják... osztjuk be, akkor Gromk-kal, Odar-ral, Szirán-nal és velem is számolva négyszeres adagnyi méreg kerül majd a szervezetébe. Annyi már csak elég lesz. Ha nem... akkor nem lesz kit kikérdezz.
Időközben elindul a karaván és Damos is rákérdez, hogy ki kéri az első adagot.

Az utánpótlást szállító szekérkaraván pihenőhelyén, a déli pihenő után

Erea kivár először. A lándzsáját a földbe szúrja és a nyélhez köti a kantárszárat.
Aztán ahogyan a szekerek távolodnak, úgy bukkan elő Odar a távozók között utat kapva és egy kisnövésű zöldbőrűt terel maga előtt. Erea először nem érti, hogy miért kell a félelfnek valami kisnövésűvel visszaérkeznie, de egy "majd kiderül" gondolattal letudja. Amint pedig a nő rájön, hogy a Csótány-hoz hasonlóan szintén goblin a terelt lény és ráadásképp nőnemű, az amazon odaszól Gromk-nak:
- Hm.... szerintem ezt neked hozta. Látod? Itt jön a neked való asszonyka. - mellé lépve vigyorral az arcán jól hátba is csapja a kisnövésűt.
- Azért csak óvatosan, nem tűnik annyira kifinomultnak, mint amilyen a kedves mamád lehetett. - borzolja meg a Farkasölő fején a szőrzetfélét, majd elhallgat és egyelőre csendesen figyel, hogy a Gromk szerinti "erdei boszorkány" mit zagyvál és Odar is mit mutat meg a nőszemély felszereléséből.
Amikor Gromk Sziránhoz fordulva tolmácsol, akkor az amazon felvonja a szemöldökét először, majd leesik a "zsáner" szó jelentése és a mostani jelenetre nézve ma már másodjára is felkacag majd nehezen, némileg bocsánatkérő gesztikulálással, de elfojtja a jókedvét.
- Ez jó volt, de személy szerint szeretném, ha kissé komolyabbra vennéd a következő válaszát. - jegyzi meg Gromk-nak.

[kyrfattyú]

"Szirán", a gladiátor

A Császári Korona 3522. éve, Igere harmadik, Levelek havának 29. napján, amely az Égi Fény 3692. éve, Alborne második havának 14. napja

Magrastól délre, a Dwyll Unió és Toron mezsgyéjének közelében

Az utánpótlást szállító szekérkaravánnál, a második támadás után, a déli pihenőnél, a tábortűznél

Erea méricskélését rezzenéstelenül fogadja Szirán, hiszen nem egyszer állt már akár pörén is a toroni dámák vizslató szeme előtt 1-1 küzdelem előtt vagy után, hogy amazok kiválasszák maguknak a legjobb „tenyészbikát” az estéjükre. Sőt, a lány érintése újabb bizsergető érzést futtat át testén. Vigyora töretlen marad.
-Nincsenek túl nagy igényeid… – osztja meg gondolatait az amazon.
-Egyszerű harcosként egyszerűek az igényeim is. De amit magam nyújtok, az mindig a legtöbb az adott helyzetben.- mosolyog tovább a veterán, és kacsint a lányra.
…
-…azt mondom, hogy készülj fel inkább minden eshetőségre… – folytatja az emrelin.
-Bízd ide, Hölgyem! Viszont ha vért nélkül indulsz neki, akkor legyél gyors, mint a Tűzkobra…ne érjen el a böhöm fegyvere, mert az már csak méretéből fakadóan nagyot fog ütni… szerintem… – komolyodik el itt az arca a gladiátornak - Ha az orkok bajnoka, vagy főnöke lesz… – folytatja utóbb.
…
-Ha ezen az egészen túl leszünk…majd meglátom futja-e ilyesmire a számodra. – féloldalas mosollyal kecsegteti végül Erea Sziránt, amelyet a kyrszármazék csillogó szemmel fogad.   
-Úgy legyen hát, Kisasszonykám, ahogy lenni kell! – egyenesedik fel meghajlásából és távozik, közben az ott toporgó Csótánynak is biccent.
…
Miközben vértjének csatjait ellenőrzi látja még, hogy a lány Teucras-szal, majd Gromkkal is beszél egy sort.
Damos „munkálkodásának” pár alkalommal volt már szemtanúja, így azt csak a szeme sarkából figyeli. Bár a viador általában mindig mást és mást „főzött” ki, ha volt lehetősége. A „műsor” végét hangos kacajjal és tapssal jutalmazza, készenlétbe állva, ha valamelyik zsoldos netán elragadtatná magát társa sorsa miatt. Damos intésére Szirán az elsők között lép hát oda a bajtársához és teszi vállára a jobbját, nem nagyon foglalkozva a zsoldoskapitány indulási parancsára, és a zörgő szekerekre.
-Nolám, mit kotyvasztottál hát nekünk, Cimbora? – mímel némi szipogást vigyorogva, persze kellő távolból a kondértól, hiszen tudja jól, hogy Damos mindenféle dolgot össze tud főzni, aminek akár a gőze is kártékony lehet az emberre.
Nem dúródik az üst mellé, és csak egyik pengéjét adja át társának, hagyva neki, hogy a megfelelő mennyiségű adagot kenjen a fegyverre. Utóbb hagyja valamennyire megkötni a ragacsot, és csak azután teszi el balos tokjába, óvatosan.
…
A karaván lassacskán felkészül a tovább haladásra.
…   
Néhány perc telik el csendes figyelemmel…   
…
-…Itt jön a neked való asszonyka. – Szirán röviden „felnyerít” Erea nem várt mondandóján. 
…
-Nézzétek kit hoztam, barátaim!... –lép a csapat mellé vidáman Odar - …Azért hoztam el, hogy hátha akad itt egy tolmácsunk… –ekkor a renegát toroni is Gromkra pillant kérdőn, majd elvigyorodik annak kérdésén is.
-Egy erdei boszorkányt?
…
Farkasölő Sziránra nézve közli a tényeket, ami még szélesebb vigyorra készteti a gladiátort.
-Nincs mit ezen csodálkozni… –tárja szét a karjait, majd fél térdre ereszkedik, hogy a goblinokkal egy szintbe kerüljön, felvéve a szemkontaktust a fogollyal - …Még egy ilyen boszorkánynak is lehet jó ízlése. – vigyorog tovább, az amazon kacagására válaszolva, de szavait Gromknak intézi - Csótányka, mit mondott pontosan?

[Sol]

Gromk, a "Csótány"

Az Égi Fény 3692. évének tavaszán, Alborne második havának 14. napján

Magrastól délre, a Dwyll Unió és Toron mezsgyéjének közelében

Az utánpótlást szállító szekérkaravánnál, a második támadás után, déli pihenő alatt, a tábortűznél


- ... Itt jön a neked való asszonyka. - lép mellé Erea és jól hátba is taszatja. Szirán meg "felnyerít" a megjegyzésen.
- Na mos' mé? Mert meg van kötözve, azé? Vagy a termete miatt? Tudhatnátok, hogy én nem szoktam efféle korlátok közé zárni magam. Ahogy egy ismerősöm szokta volt mondogatni, nem a mennyiség és a minőség a lényeg, hanem hogy rohadt sok legyen és rohadt jó.
...
- Ez jó volt, de személy szerint szeretném, ha kissé komolyabbra vennéd a következő válaszát. - jegyzi meg a goblinnak.
- Csótányka, mit mondott pontosan? - kérdezi a kesehajú, miközben féltérden állva próbálja felvenni a szemkontaktus a fogollyal.
- Hékás, ez most fájt. De komolyan. A bizalom teljes hiánya ... - színpadiasan felemeli a karjait, miközben a szemeit felettük az égre függeszti - Én a szívem, lelkem kiteszem értetek, erre ez a hála?! Bizalmatlanság. Cöh.

[Mikaela Solaria]

Erea

Az Égi Fény 3692. évének tavaszán, Alborne második havának 14. napján

Magrastól délre, a Dwyll Unió és Toron mezsgyéjének közelében

Az utánpótlást szállító szekérkaravánnál, a második támadás után, a déli pihenőnél, a tábortűznél

- ... De amit magam nyújtok, az mindig a legtöbb az adott helyzetben.- mosolyog tovább a veterán, és kacsint a lányra.
Amaz arcán sejtelmes mosoly jelent meg, majd tűnt is el egy szempillantás alatt, mintha ott sem lett volna.
- Nekem nem mindegy, hogy a legtöbb vagy a legjobb. - jegyezte még meg mintegy mellékesen.


Az utánpótlást szállító szekérkaraván pihenőhelyén, a déli pihenő után

- Na mos' mé? Mert meg van kötözve, azé? Vagy a termete miatt? Tudhatnátok, hogy én nem szoktam efféle korlátok közé zárni magam. Ahogy egy ismerősöm szokta volt mondogatni, nem a mennyiség és a minőség a lényeg, hanem hogy rohadt sok legyen és rohadt jó. - kezdetben háborog Gromk, majd kifejti a véleményét. Erea nem szól először semmit, csak a vigyor szelidül somolygássá, hogy végül egy sóhaj után komoly képet erőltessen az arcára, de nem bírja ki, hogy meg ne szólaljon.
- Ha így gondolod, akkor meg minek háborogsz? - kérdi. - Inkább kapd le a két lábáról, aztán majd amikor végeztetek, akkor Teucras kikérdezi. - finoman lökdösni kezdi a goblint a közelgő páros felé. - Legalább lesz ideje a papnak kitalálni, hogy mit is akarjon ettől a kisnövésűtől kérdezni. - elnéz Teucras felé.
...
-Nincs mit ezen csodálkozni… –tárja szét a gladiátor a karjait, majd fél térdre ereszkedik, hogy a goblinokkal egy szintbe kerüljön, felvéve a szemkontaktust a fogollyal - …Még egy ilyen boszorkánynak is lehet jó ízlése. – vigyorog tovább, az amazon kacagására válaszolva, de szavait Gromknak intézi - Csótányka, mit mondott pontosan?
Erea vállat von Szirán szavaira, de mielőtt megszólalhatna, Gromk sopánkodást imitál.
- Hékás, ez most fájt. De komolyan. A bizalom teljes hiánya ... - színpadiasan felemeli a karjait, miközben a szemeit felettük az égre függeszti. - Én a szívem, lelkem kiteszem értetek, erre ez a hála?! Bizalmatlanság. Cöh.
- Nono! - ingatja meg a mutatóujját az emrelin. - Egyébként meg... most bizonyíthatsz nekik is. Én csak több komolyságot kértem. - barackot nyom a "Farkasölő" fejére, majd Sziránhoz fordul.
- Azt mondta, hogy Te vagy a zsánere... és Te már le is térdeltél elé. - kuncogni kezd az emrelin. - Szóval... nyugodtan kérdezd is ki. - felkacag ismét és -részéről egyértelműen lezárva a beszélgetést- sarkon fordul.

Kedélyesen kacarászva sétál végül Damos-hoz. Ott aztán sóhajt egy nagyot, hogy aztán az udvari orknál lévő lehetséges tárolóedénykéket keresse a szemeivel. Futólag felméri az üst környékét és Damos motyójának látható tartalmát.
- Ha van esetleg tégelyed, én abba kérek egy a lándzsámra való adagot, aztán ha végre elindulunk... akkor majd megkenem a pengét. Addig felesleges. - majd visszafordul a két goblin és a közelükben lévők felé, hogy figyelje és esetleg hallgassa mi folyik éppen a másik társaságnál.

[Medve]

Damos "Villámkéz" Rodwal


Az Égi Fény 3692. évének tavaszán, Alborne második havának 14. napján

Magrastól délre, a Dwyll Unió és Toron mezsgyéjének közelében

Az utánpótlást szállító szekérkaravánnál, a második támadás után, a déli pihenőnél, a tábortűznél


Az elmúlt percek eseményeit Damos csak csendes nézelődéssel figyeli. Az immár elkészült kenőcsöt tartalmazó üstöt leemeli a tűz fölül, majd azzal együtt elindul vissza az egyre vegyesebb társasághoz. Ahogy Erea szembe érkezve vele kérdezi, még mindig a kialakuló beszélgetést figyelve vállat von, majd elgondolkodva válaszol.
-Tégely? Valamit biztos találunk... lekanyarint a válláról egy vászonzsákot, és elkezd benne matatni...-A felcserkocsin találtam pár hasznos holmit, - mondja vigyorral az arcán -biztosan nem fog hiányozni senkinek. Tégely...no itt is van. Azt mondod a lándzsa pengére kell?- megszemléli a lándzsa pengének hosszát, mintegy felbecsülve mennyi kence is kellhet rá, majd egy fából faragott csatos fedővel ellátott tároló edénykét vesz elő. -No, szerintem ennyi elég lesz hozzá,- egy fakanállal, erős odafigyeléssel teli tölti a dobozt, és gondosan lezárva átnyújtja azt. -Szembe, szájba, sebbe ne kerüljön, mert a szemedet marni fógja mint a gorviki kórság, ha lenyeled egy hétig rajtad lesz a szapora, ha meg sebbe kerül....- vigyorodik el megint -Na azt az előbb már láthattad.-
Miután Ereának átadta a kencét, végtére maga a vajákos is odalép a társasághoz. Ahogy Szirán térdeplését látja a goblin nő előtt, először csak mordul egyet, talán nem is szót kiejtve csak amolyan horkantás félét. Aztán teszi vaskos tenyerét a sorstestvérének vállára.
-Hát Cimbora, én kikevertem nektek itt némi ártó szert, de ahogy látom neked valami gyógyszert is kotyvasztanom kell, mert hát vagy a szemed lett oda, vagy az ép eszed lágyult meg, de egy biztos, valami megzápult odabenn.- kocoktatja meg most a gladiátor homlokát vigyorogva a vajákos. Hanem, aki kencét akar a holmijára, azt most adja át amit meg kéne kenjek, mert lenne még más is amit csinálnom kéne indulás előtt. Picit arrébb letelepszik, és a megkapott holmikat komótos, biztos mozdulatokkal preparálja a méreggel, majd végül hozzá fűz egy rövidke használati utasítást is. Ha lehet, most már ne nyalogassátok ezeket, és meg se vágjátok magatokat velük. Maradt még valamennyi azt elrakom későbbre, hátha jó lesz. Rábök az elfogott goblinra. Egyébként csak egy apróság...a vackaival a nyakában...na azokkal vigyázzatok,- elgondolkodva figyeli most a goblin nyakában lévő koponyákat -nem tudom mik lehetnek, de érzek valamit felőlük....-

[Kirvano Kien]

Teucras vil Dein-Laur

Az Égi Fény 3692. évének tavaszán, Alborne második havának 14. napján

Magrastól délre, a Dwyll Unió és Toron mezsgyéjének közelében

Az utánpótlást szállító szekérkaravánnál, a második támadás után, a déli pihenőnél, a tábortűznél

A nap a zenitre hágott, de a tábortűz körül így is érezhető a hűvös fuvallatok cirógatása. A fák ágai mozdulatlanul hajoltak egymás felé, mintha titkokat súgnának a karaván körül. A levegő párás volt és keserű – valami rothadó virág Damos kotyvalékából, vagy a lócitromra kiöntött maradék főzelék szagát hordozta. A karaván indulásra készülődése . A lovak idegesen dobbantottak, prüszköltek, s a kocsisok a gyeplőre markoltak, de senki nem szólalt meg. Mindenki a parancsra vár.

Teucras ismerte a folyamatot, de látni még nem látta ahogy Damos mágiáját adó ital készül. A folyamat közben harmadik szemével látja ahogy a manaháló fekélyes csöppekkel telíti meg a bográcsot. A látványtól legszívesebben elfordulna. Neki ez szentségtörés.

 

Amikor Damos a méreggel tesz próbát, csak némán figyel. Az összeeső katona láttán erősebben markolja a botját. Magában megfogadja, hogy amint lehetősége lesz rá, Ura hatalmával segíteni fog rajta. Majd Erea szavaira kelletlenül bólint. 

- A goblinok ellen nincs kétségem a hatásra, ám az orkokról azt olvastam, hogy szívósabbak mint az öszvér. Remélem igazatok lesz. - 

Az utánpótlást szállító szekérkaraván pihenőhelyén, a déli pihenő után


A goblin nőstény láttán úgy áll meg, hogy Gromkal együtt mindkettőt jól láthassa. A szellemsíkra is bepillantva a fogoly tudatát óvó akadályt gyakorlottan méri fel, ha van. Ha a goblin nőstény tudata védtelen, Teucras abba hagyja a kémlelést egyenlőre és figyeli a dolgok alakulását.

[Medve]

Az Égi Fény 3692. évének tavaszán, Alborne második havának 14. napján

Magrastól délre, a Dwyll Unió és Toron mezsgyéjének közelében

Az utánpótlást szállító szekérkaravánnál, a második támadás után, a déli pihenőnél, a tábortűznél



A társalgás melyet folytat a kis csapat, néha humoros, olykor komoly gondolatokat fejez ki. A beszélgetés központi elemévé a goblin nő kerül, és mivel azt ő is érzi, hogy jelen pillanatban nincs veszélyben az élete, talán kissé bátrabban, sőt érdeklődéssel figyeli a történéseket. A reakció amit Gromk-tól lát, rögtön elárulja neki, a Csótány érti a nyelvét, és még tetszést is aratott az amit mondott. Amikor viszont a gladiátor letérdel elé, hogy az a szemébe nézhessen, azonnal észrevehetően megrökönyödik, és zavart, majdnem ijedt tekintettel néz előbb a gladiátorra, majd Gromkra.
 -Mot's dataa ir o fetreh batta tudra trom?- kérdezi ijedt hangon Gromk felé pislogva, de végig figyelemmel követve a gladiátor minden mozdulatát.  - Irt trom vatta obigg, tro batta roddas o gelah sobras! vicsorítja ki enyhén sárgás fogait Szirán felé.
Közben a boszorkány mester az Ereával váltott rövid beszélgetés után szintén a társasághoz csapódik és tájékoztatja a maga módján a csapatot, a véleménye szerint Sziránt gyötrő kezdődő elmebajról, valamint a méreg elkészültéről. Ezek után ő megint félrevonul és a kapott holmikat kezdi előkészíteni a leendő harcra.
Odar egy ideig mosollyal az arcán figyeli az eseményeket, majd újra komolyra fordítva a szót, szólal meg megint.
 -Barátaim, úgy látom rátok bízhatom a kis hölgy kikérdezését, én azonban még egy kis időre elköszönök tőletek, visszatérek még a megfigyelésemhez. Próbáljatok megtudni az előörsről valamit,  pillant megint a goblin nőre  -bármi kevés információ is jól jöhet majd.
Odar ekkor a még kissé távolabb tevékenykedő amazonhoz sétál.
 -Erea,-  szólítja meg a nőt  - ha van kedved, és tanulni szeretnéd még a felderítő technikákat, gyere velem. Megpróbálunk minnél többet megtudni leendő ellenségeinkről, és talán még taníthatok neked néhány számodra új, és hasznos trükköt is. Ha velem tartasz, a lándzsára most nem lesz szükség, csak akadályozná a mozgást. Megnézzük a tábort, ha tudjuk, majd visszatérünk és utána már a teljes csapat elindul a feladat végrehajtására.
Mindeközben már az utolsó szekerek hagyják el a táborhelyet, lassacskán csökkenő szekérnyikorgással, és minden egyéb a karavánt kisérő zajjal együtt. Még néhány perc és csend ereszkedik a csapatra, csak a beszélgetés, és az egyre erősödő szél ütemes zúgása hallik.

[Sol]

Gromk, a "Csótány"

Az Égi Fény 3692. évének tavaszán, Alborne második havának 14. napján

Magrastól délre, a Dwyll Unió és Toron mezsgyéjének közelében

Az utánpótlást szállító szekérkaravánnál, a második támadás után, déli pihenő után

A többiek szép sorban jelentkeznek Damos kencéjéért, úgyhogy Gromk is lecsatolja a dobótőreit tartó fegyverövét és átadja kezelésre.
- Hé, Nagy Zöld Tesó, ezekről se feledkezz meg! - kiált az ork után és meglobogtatja a fegyverövét a levegőben.

...

- Mot's dataa ir o fetreh batta tudra trom? - kérdezi ijedten az "erdei boszorkány", mire Gromk elmosolyodik. - Irt trom vatta obigg, tro batta roddas o gelah sobras! - vicsorog a gladiátorra, mire a másik goblin mosolya még szélesebbre húzódik.
- Fehér sörényes ubuknak titulált ... wehehe ... - így hangosan kimondva még mulatságosabban hangzik - ...amúgy a szándékaid felől tudakozódik és kilátásba helyezte, hogy leharapja az ujjaidat.
- Girak nor tatte tarth, yauyang. Bedar dija yengu zork, ho yengu vreggular. - fordul oda a "boszorkányhoz" - Met sebu fenn? Mot's sebu glach zeram? Gokka, met fenn's? - figyeli amaz mimikáját, testbeszédét. [Lélektan 1. fok]