Prológus

[Haldirien]

Éjszaka közelítették meg a várost. Lovaikkal fáradhatatlanul haladtak, mígnem a távoli dombokról a kapuig nem értek. A kaput aznap este más őr vigyázta, mint akit kinevezett a mai estére. De a mostani időkben gyakran történt ehhez hasonló.
A négy megfáradt lovas, amikor elérte a kaput, csak azt látta hogy az tárva van előttük, nem láttak egy árva lelket sem. Majd miután átlêptettek, és megtettek pár lépést lovaikkal, egy árnyék szabadult ki a sötétből, gyalogosan kőzeledett feléjük. A lovasok fegyvereikre tették kezüket.
- Állj, ki vagy te? - hangzott egy éles, utasító női hang. Ezt látva az árnyék megállt. És körbefordítotra a fejét, amit egy nagy csuha takart. Végignézett a lovasokon. Két nőt és két férfiembert pillantott meg.
Megdönti a fejét felétek, mint formális tiszteletadást ad.
- Üdvözöllek titeket, Abradoban, az én nevem Mansea Voleo, engem kértek fel hogy segítsek nektek. Kérem ne beszéljenek. -suttogta a férfi
Felemelte a fejét, és már megláthatták az arcát. Legalábbis a felét. A látható fele egy feketehajú borostás férfit mutatott sasorral, és zöld szemmel, míg másik oldalból csak a csillanó smarags-fény látszódott. Ahogy felnézett a lámpások felé a lovasok csillogást pillantottak meg a fején, egy fejék, egy pántkorona fekete kővel a kőzepén. Az ujjai egyikén egy gyűrű csillant meg ezüstösen.
- Kérem kövessenek. - mond a szenvtelenül, majd megfogta az első lovasnak, egy férfi lovának a kantárját, és elindult az egyik kisutca felé
- A Rend, mivel nem akart feltűnést kelteni, egy elhagyatott ház vendégeivé invitált titeket. A család... Problémákkal küzdött. Most be van deszkázva az összes ablak, így akár még lámpást is gyúlthatnátok ott, de a Rend a ti érdeketekben kéri hogy mégse tegyétek, nem kéne a kiváncsiskodás hogy mi folyik itt, főleg hogy a shadoniták nem örülnének, pedig most ők vannak erőfölényben.
Elvezet titeket a dísztelen,szegényes házak mellett, amely napközben koldusoktól özönlhet, majd egy kis kúria elé vezet titeket. Az épület szépen faragott fából épült fel, bár a nagy része be lett deszkázva. Az ajtó is el volt deszkázva, de egy vizslató szem megallapíthatta volna, hogy a deszkákból a szegeket kihúztak és az ajtóba verték azokat.
Az épület előtt megfordult a férfi.
- Még mindig ne beszéljenek. AAszobákban találnak öt rend gorviki viseletet mindegyikükre, .egy kevés aranyat és egy predochi óbort, egy kis vacsorával együtt. Itt a kulcs az ajtóhoz. - vett elő egy súlyos vaskulcsot az ingujjából. A mérete ellenére igen nehéz volt, állapíthatta meg a vezető miközben a kezébe fogta.
- A lovakat be tudják hajtani abba az istállóba. - mutatott egy épületre a kúria mellett.
Azután a férfi egyszercsak eltűnt a szemük elől.
A kis csoport elrendezte a lovakat. Nem szólaltak meg közben, majd a kúria elé léptek, a zárat pont nem takarta deszka, erre pontosan figyeltek, és arra is hpgy mesterien úgy néz ki mintha le lenne a falhoz szegezve.
Óvatosan belecsusztatják a kulcsot a zárba, majd elforgatja, és az ajtó kinyílt. Egy sötét szobába jutottak, ahol pár asztalt, széket látott, díszes bútorok és szép szőttesek voltak mindenfele. Majd megcsapta az orrotokat a még meleg étel illata, közeledve egy asztalt pillantottatok meg, amire pont besütött a Hold fénye, teljesen láthatóvá azt ami rajta van. Egy szép terítő, azon négy személyre ezüst tányér és kupa. Illetve egy nagy vasbogracs pörkölttel. Nyúlhúsnal és szarvashúsnak tűnik az illatából.
Csodás hangulatot kölcsönöz a Holdfény a vacsorának, ami el is fogy, hiszen már hetek óta nem etettek ennyire meleg és finom ételt. A predochi bor is nagyon élvezetes volt, édes volt mint a lépesméz, így mindenki boldogan fogyasztotta. A lovasok közül ketten egymással szembe ültek, sokszor pillantottak egymás szemébe, de az evés túlzottan lefoglalta őket hogy ahhoz hogy beszéljenek.
Miután jóllaktak, előkerült a bor, és megoldódtak a nyelvek, főképp a két nő beszélt, akik megvitatták az út fáradalmait meg a néma férfi megjegyzéseivel együtt a finom pörköltöt, és a szívélyes, bár furcsa fogadtatást.
Bár szavakban mindenki apró csepnyi dolgokról beszélt, mindenki azon gondolkozott mi lesz majd a jóvőben a feladatuk. Miért kellett átutazniuk a fél világot. Ennek az egyik nő, aki oly sokszor váltott pillantást a csoport vezetőjével, adott elsőként hangot.
- Tudja valamelyikőtök mi vár ránk? -kérdezte, miközben elszopogatta az utolsó korty bort a poharában.
- Hát, gondolom emberek szíveit kell illetnünk a pengéinkkel. - jegyezte meg a másik hölgy.
Azután a beszélgetés elterelődött másfelé.
Mikor már elfáradtak, megmászták az emeletre felhozó lépcsőt, és egy folyosót láttak, amely ürea volt, és három ajtó nyílt onnan
 Ajtók túloldalán halószobákat találtak, kettö kisebbet, egy-egy ággyal, és egy nagyobbat, egy hatalmas kétszemélyes ággyal. Mindegyik szobában ládák és éjjeliszekrények voltak. A nagy hálószobában az éjjeliszekrény az ágy mellett volt közvetlenül, és arra valaki diszkréten egy csuppr friss méz illetve egy tányérban bazsalikom foglal helyet.

[Haldirien]

Másnap reggel, amikor kinyitod a szemed, Illia gyönyörű arcát látod magad előtt.
Most is, mint minden más alkalommal elgondolkozol azon hogy miért. Még most sem igazán érted.
A nő szeme nyitva van, de nem mozdul az arca, látod rajta hogy éberen figyel. Majd apró mosolyra húzódik a szája.
- Jóreggelt Arius... - mondja kedvesen. - Milyen éjszakád volt?
   Közben továbbra is látod hogy éberen figyel.
Majd felüll az ágyban, az ágy széle felé fordul, lehúzza magáról a takarót, azután feláll az ágy oldaláról, és meglátod a tökéletes testét, közben elkezd öltözködni, kezdve az alsóneműkkel egészen a bonyolult módon ide oda kapcsolt köpennyel, az arcmaszk, amit a szája elé szokott húzni küldetés közben most az vékony nyakát fedte el.
  Mire végez, már te is felöltötted a ruhádat, bár a tiéddel sokkal egyszerűbb elbánni, mint az Illiáéval.
- Ideje a többieknek is jönniük. Biccent feléd, majd az ajtóhoz lép és kitárja azt. Előttetek a folyosón, az ajtótól négy lábra a férfi áll, fekete, testhez simuló ruháját látva megállapíthatod hogy igencsak könnyűcsontozatú férfiról van szó. Az arca egyik oldala feketére van festve, ezért nem láttátok tegnap. Feje többi részét csuklya fedi.
  Illia arcán nem látod hogy meglepödött volna.
- Már itt áll két kvartályórája. - hallod a hangját a fejedben. Majd egy harsány kacaj kíséretében. Igen unalmas élete van.
A férfi nem veszi le a pillantását rólatok, még akkor sem, amikor Arina kinyitja a szobájának ajtaját.
Látod rajta hogy önuralmára volt szükség, hogy ne kérdezze meg azt, hogy mit keres ez itt.
Illia felé tekint, majd hamarosan bólint egyet a lány, bár ezt csak ti vettétek észre, a férfi nem.
- Hogyha elkészültek, indulhatunk, sok mindent kell még megtudniuk.
Arina benyit Thaug szobájába, ahonnan egyenletes összetéveszthetetlen hang szűrődik ki. Az kardélezés hangja. Hamarosan már a folyosón vagytok felszerelésben.
Illia szólal meg.
- Merre megyünk, nem lenne egyszerűbb itt? - teszi fel az ésszerű kérdést. A férfi megrázza a fejét.
- Egyszerűbb, de maguknak meg kell ismerniük a megbízóikat, illetve a Kos Fiainak vezetőit. Mert ők nem lehetnek célpontok. - mondja érzelemmentesen. - Ön itt a parancsnok ha nem tévedem. - néz rád. - Ön legkülönösebben. A reggelit nem itt fogják elkölteni, már készül a teríték. Kövessenek.
Majd elindul a lépcső felé, lemegy a földszintre, majd megvárja hogy beérjétek, aztán kinyit egy ajtót, ami a pincébe vezet.
A pincében hatalmas hordók vannak, kisebbekkel körbeölelve. A  falak mentén ládák vannak, illetve fáklyatartók. A pince végébem egy újabb nagyméretű hordót pillantottok meg. A férfi odalép az egyik hordóhoz.
Ekkor Illia megfontoltan feltesz egy jelentős kérdést.
- Mégis minek volt bazsalikom és méz az ágy melletti szekrényen? -kérdezte a vezetőtök.
Arina épp  szólna, de megelőzi a férfi.
- Nem hinném, hogy ne tudná, a méz és bazsalikom a hatásul miatt voltak ott. - vonja meg a vállát, de arca még mindig szenvtelen. - Yneven mindenhol nemi serkentőként használják. - fejezte be.
- Azt tudom, hogy mire jó. - mondta a lány, akin látszott hogy most valami nincs rendben - De miért volt frissen szedett bazsalikom és egy kétszemélyes ágy, hiszen az ágyak úgy tűnnek mintha nem régóta lennénel ott, és mi volnánk az elsők kik alszanak benne.
Érződik a hangján, hogy tudja mi folyik, de egyszerűen a muszály rákérdeznie.
- Ön és ez az úriember igencsak közeli viszonyban állnak, és honnan tudom? - most láttál az arcán érzelmet, a kérdésnél. - A feladatom az hogy mindenről tudjak, legalábbis a fontos dolgokról. És nem kívántuk félbeszabni magukat. - jegyzi meg diszkréten.
Irria a tekintetéből lesve úgy tűnik ilyesmire számított, Arina felvonja a szemöldökét, nem számított erre. Mint ahogy Thaug sem, bár ő nem reagált rá a nyelvével
- Szóval követett minket? - kérdezi hitetlenkedve Arina
- Szó sincs róla. De leírták mások, akik megbízhatóak ilyen feladatok ellátására- hangzik a diplomatikus válasz.
A férfi megnyom egy kis falapot a hordón, és a hordóban kattan valami, majd a férfi benyomja az ajtót, és egy alagutat láttok meg. Vékony, szűk folyosó.
Számoltad az utat.
Elsőnél jobbra,majd a másodiknál balra, jobbnál balra, azután egyenesen az ötödik kereszteződés után jobbra, azután pedig újra balra.
Két kvartélyórába tartott amig egy nagy terembe értetek. A terembe voltak sátrak, zászlók, fáklyák világítottak de főképp emberek voltak. Az emberek rátok pillantottak majd meghajtották a fejüket ahogy utat vágtatok köztük.
Egy nagy sátor melletti kis sátor előtt három férfi állt, beszélgettek. Azután az egyikük szólt aaa többinek, és felétek fordultamindhármanaaz egyikük egy kissé meghízott ember, de nem mondható kövérnek ennek ellenére. Az arca tipikus gorviki, sasorr, kicsit előnytelen arcfelépítés amit a fekete szabadon lógó haj és a csillogó szemek széppé varázsolnak. Ruhája díszes,  kiált róla hogy hatalmas úr ő.
-Aki észrevett titeket,egy jótartású, karcsú de inas férfi, szép, fekete ruhában,  megvágott barna hajjal. Arca ápolt, mosolya kedves.
Mellettük lévő alak már nem mosolyog, talán sose ismerte az a szót. A férfi fekete vértben magát kihúzva állt, arca koros mivoltáról beszélt, míg a halványvörös haja, és a apró kecskeszakálla éveket vont le a lehetséges koráról. A szakálla közelében tisztesen leborotválta magát.
- Ő itt, - mutat sorban mindegyikükre: - Abrado legbefolyásosabb emberei egyike, Gaenus Hrexa nemesúr, a Kos Fiainak feje. - A férfi elbillentette a fejét balra, amit nála egy köszönésként lehetett felfogni.
- Örülök a találkozásnak uraim, sok dolguk akad majd. - mondja teljesen hidegen, bár tisztelettel.
- A mellette lévő úriember Jackello herceg, szintén neves férfiú, ő szintén segít csoport vezetőjének tanácsadással és végrehajtással.
A férfiú, megrogyasztja lábait és szélesen meghajol.
- Látom a Kos úr meghallgatta a szükséget szenvedőket, örömmel látom itt magukat. - mondta áhítatosan.
- Ő pedig, a Shadonból segítségünkre siető Feketerend mestere, Ser Graius.
- Remélem kellemesen töltötték a tegnap estét mert a következő estéken nem aludni fognak. - jegyezte meg keményen a bemutatott férfiú.
- Rajtuk kívül - mondta Veloe - Tisztem bemutatni Felcir kincstárnokot és a nagyszerű szónokot, Wrannuvot, ők azonban nem tartózkodnak itt. Felcir üzletet köt Raemo városában, míg Wrannuv...  talán Zangavoban térít. - majd lehesseget titeket a három férfitöl, akik miután elmentetek újra társalogni kezdenek.
Most egy újabb sátor elött áll meg, ami a tábor szélén állt. Beinvitált titeket.
Bent a sátorban különleges illatok keveregtek, a falakon mindenfelé nyersanyagok voltak fellógatva, és egy földre terített szőnyegen, egy nagy párnán ült egy barnásabb, napbarnított bőrszínű férfi, divatos szakállal, szépen összefogott bajusszal, ami a szája két oldaláig tartott.
- Üdvözöllek Titeket Doldzsah birodalmában... -szólalt meg a férfi. Majd rátok emelte barna szemeit. - Már vártalak titeket. Ti lesztel azok, akiknek gyakran juttatás nélkül kell majd adnom a legkülönfélébb dolgaim közül.
- Feláll, majd rátoknéz - Amun-Varahis, szolgálatukra. Egyesek a mérgek mesterének tartanak, de nekem sokkal több van holmi mérgeknél, de a mesteri ajzószerek és élvszerek mestere is! - mondja lelkesen. Közben gyorsan végigrohan mije van többek közt:
- Van itt... Rualan pora, Vérizzító, Kobraméreg, Tudatserkentő, ellenméreg ételre, és rengetegféle más méregre is... - jegyzi meg hadarva.
Amint kiléptek, a vezetőtök máris előtted áll.
- A feladatotok le van írva erre a papírra. A bónuszok azokat akkor kapjátok, ha felülmúljátok az elvárásokat. - miközben mondta a kezedbe nyom egy levelet.


Fejvadászok,
Feladatotok egyszerű lesz, mint egy teszt, be kell törnötök a shadonitákhoz, és memorizálnotok kell az ott heverő leveleket. Erre ma este kerül sor, ha megtehetitek ne ontsatok vért, csak nehezítené a későbbieket. Inkább tereljétek el a figyelmüket. A bónuszt azt hiszem akkor kaphatjátok meg, ha tartózkodtok a vérontástól és a shadoniták meg sem tudják hogy ti ott voltatok.
      A Kos Fiai
Jackello herceg
Gaenus Hrexa nemesúr
Graius
Mansea Voleo

[seth]

Elmosolyodok ahogy Illia arca fogad reggel. Továbbra sem értem, hogy mért engem választott a sok ember közül akiket megkaphatott volna. Az biztos hogy nem a külsőmért. Azt pedig nem mondanám csábító tulajdonságnak hogy értek az emberöléshez, bár ki tudja... Az is lehet hogy látott valami eldugott dolgot a fejemben. De úgy tűnik ez már örök titok lesz, ha már eddig se osztotta meg velem.
Töprengésem közben föláll, én pedig követem példáját. Hátulról átölelem a derekát, csókot adok a nyakára, majd a fülébe súgom:
-Neked kéne a legjobban tudnod.
De ideje indulni, mindketten öltözni kezdünk, ez Illiának egy kicsit tovább tart. A másik amit nem értek, az az hogy minek vesződik annyit a fehérneművel, amikor az első adandó alkalommal úgyis letépem róla... De, immár ruhában, ő is közli azt amit eddig is tudtam, és kinyitja az ajtót, felfedve az előtte álló embert. Nem vagyok egy szégyenlős ember, ha Illiáról van szó akkor pedig büszkén vállalom is a kapcsolatunkat, de ez azért mégiscsak túlzás. Ezt megerősíti a lány hangja a fejemben, ahogy közli, hogy a cseppet sem illemtudó ember már fél órája álldogál az ajtónk előtt mint akinek nincs jobb dolga. Még jó hogy nem nyitott be, bár abban a pillanatban megérezte volna a sequoromat... Ha nem csinálja szét a fejét előbb Illia.
Közben kijön Arina is, és látható rajta, hogy épphogy tudja uralni a kíváncsiságát - hála égnek Illia gyorsan felvilágosítja. Majd a férfi megjegyzi - immár rövid időn belül másodikként - hogy mehetnénk, húgom pedig megy Thaugért. Esküszöm, el tudom róla képzelni, hogy valójában egész éjjel a kardjait élezte. Néha ijesztő ez az ember. Még jó hogy a mi oldalunkon áll.
Úgy tűnik a ház mégsem annyira biztonságos, mint amilyennek el akarják hitetni, ha a vezetők nem jöhetnek ide. Ez újabb alapot ad egy sejtésemnek, de egyenlőre hallgatok, és nem osztom meg senkivel. Ugyanakkor az ajtó helyett az idegen a pincébe vezet, ahol Illia rákérdez az éjjeliszekrényen talált dolgok rejtélyére. Előző este nekem is feltűntek, de úgy gondoltam, valamilyen helyi barbár szokás, és Illia társaságában gyorsan el is felejtettem hogy ott vannak.
- Nem hinném, hogy ne tudná, a méz és bazsalikom a hatásuk miatt voltak ott. Yneven mindenhol nemi serkentőként használják.
~Nem mintha nekünk szükségünk lenne erre.~ közlöm gondolatban Illiával visszanézve az este... nagy részére.
- Azt tudom, hogy mire jó. De miért volt frissen szedett bazsalikom és egy kétszemélyes ágy, hiszen az ágyak úgy tűnnek mintha nem régóta lennénel ott, és mi volnánk az elsők kik alszanak benne.
- Ön és ez az úriember igencsak közeli viszonyban állnak, és honnan tudom? A feladatom az hogy mindenről tudjak, legalábbis a fontos dolgokról. És nem kívántuk félbeszabni magukat
~Te meg a diszkréció~ gondolom némi éllel.
- Szóval követett minket?
- Szó sincs róla. De leírták mások, akik megbízhatóak ilyen feladatok ellátására.
Nos, ezzel beigazolódott a gyanúm. Gyorsan értesítem társaimat gondolatban.
~Ne legyetek meglepve. Tisztelnek minket, de nem bíznak bennünk, és ezt jól teszik. Mi itt a klánunk, és ezzel Krán érdekeit képviseljük, nem pedig az övéket. Ha mondjuk egy tökkelütött kapná a vezetői pozíciót, és ők nem képesek eltenni láb alól, akkor mi fogjuk.~ Nem azért jöttünk, hogy babusgassuk őket, hanem hogy Kránnak legyen egy Gorvik nevű szövetségese. Ha ehhez az kell, hogy egy-két itteni "Rendtagot" is elintézzünk, akkor megtesszük.
Az odafele vezető úton megjegyzem, hogy merre kell mennünk, és szólok a többieknek is hogy véssék be. Végül egy nagyobb terembe érünk, ahol láthatóan a Rend nagy része lakik. Szó szerint föld alatti mozgalom. A baj ezzel az, hogy könnyen lelepleződhetnek, mintha a lakosság közül tennék amit kell. Szörnyen bénák. De nem a mi dolgunk - egyenlőre - ezzel foglalkozni. És igen, a tisztelet és a hírünk itt is megmutatkozik. Mondjuk elég röhejes, hogy csak mert Krániak vagyunk már démoni képességű félisten-fejvadászoknak néznek minket, de hát hagyjuk meg a bolondokat hitükben. Később ez előnyünkre válhat, főleg egy-két sikeres küldetés után.
Végre odaérünk célunkhoz: a vezetők sátrához. Egyből meg lehet különböztetni őket a nagyobb sátor miatt. Támadásnál könnyű célpont lennének. Első látszatra két nemes és egy lovag. Az első kettő nem igazán érdekel, valószínűleg hatalomvágyból vannak itt, és csak mellékesen Ranagol hite miatt. Talán a vékonyabb valóban elhiszi amit mond, legalábbis az áhítatosságából ez tűnik ki. A lovag azonban más kérdés, ő már valóban igazi hithűnek néz ki - és a legkevésbé sem kedvel minket láthatóan. Ha tippelnem kéne, az "igazságos", "becsületes", "szemtől-szembeni" harc híve és megveti a magunkfajtákat. Igazi szálka lehet a szemében hogy a segítségünk kell nekik.
-Öröm Önöket megismerni. - válaszolom a csapat nevében, továbbra is érzelemmentes hangon és arccal. Mindenféle biccentés meg fejhajtás helyett csak a szemükbe nézek, ridegen, érzelemmentesen, csöppet hosszabban maradva a lovagnál. Az biztos hogy nem leszünk puszipajtások.
-Biztosan... gyümölcsöző lesz az együttműködésünk.
Majd távozunk, és mögöttünk hallhatóan újrakezdődik a beszélgetés - és van tippem a témára.
A következő megálló már sokkal jobban tetszik. A dzsad láthatóan nem örül annak, hogy ingyen kéne kiszolgálni minket.
-Ranagol üdvözletét küldi. Amit tudunk, kifizetünk, erre szavamat adom. - de hogy mit tudunk kifizetni és mit nem, azt majd eldöntöm. Mindenesetre nem akarom megfosztani a kenyerétől, de nem is hitegetem azzal hogy megéri majd neki ez az üzlet. Bár mint kereskedő, tudhatná, hogy egy lázadást támogatni ritkán kifizetődő.
Kint eddigi vezetőnk a kezembe nyom egy papírlapot. Enyhe gúnnyal veszem át. A papír bizonyíték arra hogy felbéreltek, nyom annak aki megtalálja ellenséges szándékkal, és még sorolhatnám. Elégetni nem akarom, később jól jöhet ha összetűzésbe keverednénk velük. A bizalmatlanság kölcsönös.
Helyben el is olvasom a leírtakat, és nem tudom, hogy megöljem-e őket, vagy nevessek. Most komolyan, felbérelnek kráni fejvadászokat tolvajmunkára? Bármelyik helyi kis tolvaj meg tudná csinálni ha nem béna és bolond, pláne ha az elméje erejét is ki tudja használni. Közben megosztom a Hálón át a többiekkel is az olvasottakat, és kísérőnkhöz fordulok.
-Szükségünk lesz egy térképre a városról, egyre a föld alatti járatokról és a kijárataikról, egy helyire aki elmondja amit tudnunk kell, jó pár adag altatóméregre. A további információk tudatában még előjöhetnek szükséges dolgok.
~Bármi kérdés, óhaj-sóhaj?~ kérdezem a többiektől.

[Haldirien]

Amikor elgondolkozol megint azon, hogy miért kellesz neki, egyszercsak felül az ágyban, majd pedig feláll. Te mint árnyék követed őt és a háta mögött álsz meg, derekánál átkarolva simulsz hozzá.
- Neked kéne a legjobban tudnod
Erre Illia csak csengő hangon, bár halkan felkacag.
- Akkor, mesés éjszakád volt. - jegyzi meg miközben hátraveti a fejét és viszonozza a csókodat a nyakadon.
Azután mindketten öltözködni kezdtek. Nem tudod felfogni hogy miért veszi magára az alsóneműt. Mindig is így csinálta, legvégül a bonyolult kapcsos köpeny és az arcmaszk került fel, és máris közel úgy néz ki mint amikor küldetésen vagytok. Csak nincs rajta most az arcán a maszk, hanem csak a torkára csuszott le.
Amikor kinyilik az ajtó a tegnapi férfi, Mansea áll előtettek.
Egy hirtelen érzés fog el, ahogy a férfi szenvetlen arcába nézel. Egyszerre vagy dühös, meg hálás. Dühös mert miért ácsorog az ajtó előtt, és hálás amiért nem jött be. Megölted volna, ha úgy addódik, de kitudja miféle kellemetlenségek történhettek volna azután.
Majd hirtelen egy újabb ajtó nyílik amin kilép Arina. Illia gyorsan szólt neki, így nem történt semminemű incidens.
Arina benyit Thaug szobájába, aki rendíthetetlenül élezi a kardját.
Egy bizonyos, nem szivesen lennél az, akit megcsókolnak azok a pengék.
Elgondolkodozol azon, hogy miért nem jöttek ide a vezetők. Nem jutsz sok mindenre, csak erősödik benned egy gyanú, ami nem hagy nyugton.
A férfi levezet titeket a pincébe, ahol egy kisebb számonkérésre kerül sor
- Mégis minek volt bazsalikom és méz az ágy melletti szekrényen?
- Nem hinném, hogy ne tudná, a méz és bazsalikom a hatásuk miatt voltak ott. Yneven mindenhol nemi serkentőként használják.
~Nem mintha nekünk szükségünk lenne erre.~ szólalsz meg a hálón keresztül.
Látod ahogy Illia arcán halovány pír jelenik meg.
- Kráni fejvadászok vagyunk, nincs ilyenre szükségünk. - jegyzi meg jókedvűen.
Azután folytatódik a beszélgetés:
- Azt tudom, hogy mire jó. De miért volt frissen szedett bazsalikom és egy kétszemélyes ágy, hiszen az ágyak úgy tűnnek mintha nem régóta lennénel ott, és mi volnánk az elsők kik alszanak benne.
- Ön és ez az úriember igencsak közeli viszonyban állnak, és honnan tudom? A feladatom az hogy mindenről tudjak, legalábbis a fontos dolgokról. És nem kívántuk félbeszabni magukat
~Te meg a diszkréció~ osztod meg a Illiával.
~ Még hagy kívánnivalót maga után~ válaszol a lány ~ Egyébként még finoman fogalmazott. ~ fejezte be kacéran.
- Szóval követett minket? - kapcsolódott be a beszélgetésbe Arina.
- Szó sincs róla. De leírták mások, akik megbízhatóak ilyen feladatok ellátására.
Ezzel a gyanúd úgy tűnik beigazolódott. Azonnal a többiek elé tártad gondolataidat.
~Ne legyetek meglepve. Tisztelnek minket, de nem bíznak bennünk, és ezt jól teszik. Mi itt a klánunk, és ezzel Krán érdekeit képviseljük, nem pedig az övéket. Ha mondjuk egy tökkelütött kapná a vezetői pozíciót, és ők nem képesek eltenni láb alól, akkor mi fogjuk.~
~ Alig várom. ~ szólalt meg egy halk hang, Thaug nagyon ritkán használja ezt a módját a társalgásnak, és ez meg is látszik, pontosabban hallattszik a hangján.
~ Alig várom hogy láthassam a nem-célpontokat.~ vágta rá Arina.
A vékony folyosókban való közlekedés megvolt egy fél óra alatt, aztán végre egy nagy terembe értetek.
Taktikai hibák elkövetésének sorát látod. Nagy hely, sok ember. Még ez a százakárhány ember is problémát okozhat.
Az emberek  tisztelettudóan meghajolnak, biccentenek, vagy egy fohászt intéznek Ranagolhoz. Közben azon elmélkedsz hogy milyen hasznos lesz ez a felnézés, miután már sikereket is elértek...
Ekkor érkeztetek meg a fő sátor mellé, ahol ott áll egy kis sátor előtt a három vezető. Érdeklödésed teljes egészében csak a lovagra terjedt ki. A két nemes felett átsiklasz
Majd szemügyre veszed a lovagot.
Igencsak vallásosnak tűnik, mellette keménynek és rendíthetetlennek, akár a vas.
Úgy érzed a férfi nem igazán szívleli a magadfajtákat, a fejvadászokat.
Köszöntöd őket mire társaid, Thaug kivételével üdvözlik a vezetőket.
~ Ki mire gondol velük kapcsolatban? Szerintem kaphatnak esélyt, nem tűnnek a legnyápicabbaknak.~ szólalt meg Illia.
Arina nem sokkal maradt le mögötte,
~ Eddig működőnek tűnik.~
Azutan a lovag szemébe nézel, aki viszonozza a tekinteted, és úgy érzed szemeivel félig a lelkedbe hatolt.
- Biztosan... Hatékonyan együttműködünk majd. - mondod
- Remélem is. - hangzott a tömör válasz.
Amun-Varahis sátrában többet időztök, majd megnyugtatod hogy lehet pénzt adtok szolgtatásaiért.
-Ranagol üdvözletét küldi. Amit tudunk, kifizetünk, erre szavamat adom.
Természetesen nem vagy bolond, nem fogod az összes mérget kifizetni.
Majd amikor kiléptek a kezdedbe Mansea egy levelet nyom, kihajtod. Majd elolvasod, aztán értelemezed. Nem igazán a legokosabb lépés
Miutám átolvastad elkezdted felolvasni elmében nekik  feladatot.
A felénél járhatsz amikor a férfi keze lecsap mint egy vipera, és kiragadja a levelet a kezedből egyetlen mozdulattal kettétépte a levelet, mielőtt kimondhattad volna hogy" mit csinálsz."
Rádöbbensz, hogy Mansea még talán a leggyorsabb ember akit láttál.
- Azt hiszem ennyi idő elég volt arra hogy átolvassa. - mondja halkan.
Senki sem szólal meg egyik úton sem, de érhed ahogy a társaid az előzöt elemezik. Végül előtárod mire szükséged lesz.
- Szükségünk lesz egy térképre a városról, egyre a föld alatti járatokról és a kijárataikról, egy helyire aki elmondja amit tudnunk kell, jó pár adag altatóméregre. A további információk tudatában még előjöhetnek szükséges dolgok.
~Bármi kérdés, óhaj-sóhaj?~
- Természetesen, illetve meg is mutatom az oda vezető járatot, illetve az utcai bejáratát. A mérgekről annyit, ne felejtse el legjobb lenne ha senki sem tudna semmit. Ha nem is jártak ott. - mondja Mansea
~ Nos akkor mi is a feladat teljes egészében? ~ kérdezi Arina tőled.
- Kövessenek. - mondja Voleo majd elindul a falak felé, és ott van úgy húsz lábra egy folyosó, a férfi végigvezetett titeket, majd a végén  balra, majd a negyediknél jobbra, második balra, első balra, aztán újra balra a harmadik elágazásnál.
Ott egy hosszú folyosó nyílik
- Innen problémásabb, innenár őrség van, az irányok,harmadiknál jobbra, aztán elsőnél jobbra és a harmadiknál balra, ott lesz a feljáró. De behatolást nem innen javaslom. Innen inkább az eltűnés fazis kiépítése fontos.
Azután visszafordultok de más irányba, jobbra  az elsőnél, ez egy létrához vezetett, amely egy kőfolyosóra vezettek fel, fényt fáklyák szolgáltattak. Annak a végében lévő fáklya tartót meghúzta Mansea, erre nagy zörrenés hangzott, és megmozdult a kő, és egy pincébe kerültek.
~ Érdekes kis hely, tetszenek ezek az alagutak.~ szólalt meg Arina a pszin keresztül.
- Ez itt a Vörös Mén fogadó pincéje. Javaslom meneküléskor erre jöjjetek, ha úgy addódik. Persze remélem nem lesz rá szükség, én itt fogok majd várni rátok.
Miközben mondta egy lépcsőt megmászva egy ajtóhoz jutottatok,mely túloldalán csend honolt. Mansea az ajtót kinyitotta, majd félrelépett várva hogy menjetek. Az ajtó túloldalán egy csendes pangó tavernát láttok meg. A férfi, aki a pultnál állt, meglepödve nézi az embereket.
 Miután mindannyian átléptetek a vezetőtök is követte a példátokat, a fogadóban egy vendég se volt, bár érthető, hiszen még igencsak az útja elején lehet a nap.
Mansea odaállt a fogadós elé, majd megszólította.
- Tegnap vettem ki a hármas szobát két napra. A kulcsát, kérem. - emelte felé a kezét.
A fogadós biccentett ahogy válaszolt.
- Persze, itt is van. - szólalt meg. - Adhatok valamit? - kérdezte tőle.
-nem. - hangzott a tömör válasz, Mansea egy felfelé vezető lépcsö felé lépett.
- Kövessetek. - mondta egyszerűen, majd mikor a hármas szobába beléptetek, egy szekrényt láttok, a vezetötök odalép és kihajtja. A belsejében egy tucatnyi ruhát láttok.
- Kérem válogassanak. Azután vegyék fel, a hölgyek ha űgy gondolják használhatják azt a falat. Mármint amögött öltözhetnek, ha akarnak, félreértês elkerülése végett. - fejezi be a beszélgetést.
A szekrényben nyolc cipő van, tíz fehér ing, ebből öt női lehet mert karcsú a szabása. Illetve fekete harisnyák, nadrágok.
~ Szép kis ruhatár ~ jegyzi meg Arina, de nem tudod eldönteni komolyan gondolja e vagy gúnyosan mondta.
- Magának. - mutat rád - Arius, nem feltétlen kell átöltöznie, de a többiek túl kirívóan öltöztek. - jegyzi meg,  bár nem mintha ő nem lenne feltűnő a fekete öltözetében.
A hölgyeknek titulált Arina és Illia választ elsőként, majd pedig Thaug következik, és te ha mégis átöltőznél.
  Mikor végeztetek, a férfi megállt előtettek, továbbra is a fekete ruhájában.
- Nos a feladat egyszerű. Úgy tesztek mintha itt se lennék, én pedig majd irányítalak titeket.
Amint kiejti az utolsó szavakat teste eltűnik a szemetek elől, majd egy kéz érinti meg a vállad.
- Induljunk. Majd íly módon mutatom az utat.
Visszafele indultok a lépcsőn, amennyiben nem használod a Belső síkra való kitekintést nem érzékeledérzékeled a jelenlétét.
~ Ez a férfi mivel tűnt el? ~ kérdezte Arina. Ha mágus is, akkor adott esetben komoly veszélyforrás lehet.
~ talán mágia, vagy inkább mágikus tárgy miatt.- Hangzik Illia válasza
mikor kiléptek az utcára, egy népes, jókedvű lakókkal találkoztok, árusok állnak az út mentén, mindenféle ételeket árusitva. Hallod a mindenhonnan a "Tessék csak! Friss! Finom! Lédús!" kiáltásokat női és férfi torkokból is.
~ Mozgalmas város. ~ jegyzi meg Arina. Thaug csak morog egyet, jelezve hogy egyetért.
~ Érdekes kis város, nem gondolod Arius? ~ kérdezi töled. ~ Már alig várom hogy felbomoljon ez a nyugalmas életük. Ki tudná hogy viselkednének ha tudnák hogy  itt vagyunk.~ majd a tárgyra tér ~ ez a Manse...Mansea, a vezetőnk. Furának és nyugtalanítónak érzem. Legyünk óvatosak, ki tudja itt ki a barátunk. Pontosabban ügyünké.
Továbbmentek, majd a férfi kezei rátapadtak a válladra, elirányítottak balra. Azután eltűnt, és a második kereszteződésnél megérintette egy ujj a jobb válladat. A jeleket véve jobbra mentetek tovább.
~ Szép az az épület. - bökött az elméjén keresztül Arina egy tartó oszlopos épületre.
Végül a kisebbméretű házakat a nagyméretű paloták nagy birtokkal s udvarral váltják fel. Ezeknek az udvaroknak legtöbbjén már őrök voltak. Változó létszámmal.
Majd egy kétpercnyi séta után meg fogja a vállad a férfi, de nem lassít, jelezve hogy ne állj meg
- Balra az ott a shadonita követség. Sok őr járatozik, de a túloldalt, ott van igazából a központ, Karnevan nemesi házban. Most térjetek vissza a házatokba. Ha csatornákon keresztül mentek erre szükségetek lesz. Valami láthatatlan kéz az övedbe dug valamit odanyúlva egy kulcsot találsz.
- Zárjátok be. Nem akartok meglepetéseket. Most lássuk visszataláltok-e. - -súgja mindvégig a füledbe.

[seth]

Gondolatban befejezem a levelet nekik fejből, közben csak állok egy helyben nyugodtan és laza tartásban. Majd elindulunk, közben megtudom, hogy a helyi kapcsolattartónk Mansea lesz. Valaki jobban reménykedtem, de hát be kell érnünk vele. Viszont a gyorsasága még a hasznunkra válhat.
~ Nos akkor mi is a feladat teljes egészében? ~
~Bemenni, megjegyezni néhány iratot ami előnyhöz juttatja a Rendet, és kislisszolni mielőtt észrevesznek. Nem gyilkolunk és nem látszunk, csak ha kell. Il, az iratok bevésése a te dolgod lesz, úgyhogy most velünk jössz. A számszeríjadat hagyd a házban, nem hiszem hogy hasznát vennénk. Arina, ha visszaértünk a házba, nézd át rejtett dolgok után: ajtók, járatok, csapdák, minden. Tudni akarom, hogy hol alszunk. A térképeket is rád bízom, vésd be őket, hogy mindig tudjuk hol vagyunk. Thaug, ha látod az őröket út közben, mérd fel, hogy baj esetén mennyire veszélyesek, és hogy mennyire figyelmesek. Én majd felderítem a területet. Akció közben én és Thaug csak vésztartalék leszünk, úgyhogy Arina és Il megy majd elöl.~ Mindenkinek meg van a maga dolga. Remélem nem lesz nagy baj, nem akarok Krántól ilyen messze elesni.
Közben elértük az őrzött részt, ahol vész esetén menekülni tudnánk - gyilkolással. Nem tervezem, hogy bárki életét kioltsuk akció közben, viszont ez ahhoz vezet, hogy Thaug és én gyakorlatilag feleslegesek leszünk. Az idősebb ember konkrétan a harcban jó, míg én az orvgyilkolásban.
Mansea végül egy pincbe, onnan pedig egy fogadóba vezet minket. A pultos nem kérdezősködik, pedig látszik rajta a csodálkozás. Vagy hozzászokott, vagy tudja, hogy mostanában nem egészséges kíváncsinak lenni.
A kibérelt szobában öltözékek vannak meg egy fal a lányoknak. Én magam nem öltözök át, maradok a saját, bejáratott és ismert ruhámnál.
-Ezeket majd át kéne szállíttatni a házba, hogy akkor is meglegyenek amikor már nem bérli a szobát. - jegyzem meg ugyanolyan kimérten ahogy Mansea beszél. Mellesleg nem értem minek is lett kibérelve egy szoba külön a ruháknak. A házunkból ugyanúgy el tudunk jutni mindenhova akárcsak a fogadó pincéjéből, és átöltözni is egyszerűbb ott. Én mindenesetre azt fogom használni főhadiszállásnak nem pedig ezt a fogadót.
A férfi eltűnése viszont alaposan meglep - persze nem mutatom ki. Úgy tűnik több van benne mint amit hittem.
~Il, látod? Ha igen, figyeld.~ üzenem gyorsan barátnőmnek. Mint Cascadis, remélhetőleg látja majd, és nem fogy el elméjének ereje közben. Ugyanakkor én is látásmódot váltok, és használom adottságomat, mellyel a Manahálóra látok rá. Így én és Illia képesek vagyunk szemmel tartani akár mágikusan tűnt el, akár valamilyen pszi-trükkel. Hangosan azonban csak ennyit mondok:
-Jó trükk. Ha ilyeneket tudnak, nem értem mi szükségük a mi segítségünkre. - ugyanakkor ezzel kijátszotta egy ütőkártyáját. Közben a lányok találgatni kezdenek hogy mivel tűnt el, de nem szólok közbe. Illia tudja mit kell tennie ezzel kapcsolatban, és nekem elég ennyi. Jelenleg. Hangosan ugyan nem mondom ki, és a Hálót sem használom közvetítésre, de azért belegondolok mi mindenre lennénk képesek ha meg tudnánk tenni ugyanezt.
~ Mozgalmas város. Érdekes kis város, nem gondolod Arius? Már alig várom hogy felbomoljon ez a nyugalmas életük. Ki tudná hogy viselkednének ha tudnák hogy  itt vagyunk. Ez a Manse...Mansea, a vezetőnk. Furának és nyugtalanítónak érzem. Legyünk óvatosak, ki tudja itt ki a barátunk. Pontosabban ügyünké.~
~Pont olyan mint bármelyik másik Kránon kívül. És ha tudnák, hogy kik vagyunk, fejvesztve menekülnének előlünk. Egyébként pedig itt senki nem a barátunk. Senkinek nem az az érdeke, hogy Krán hű szövetségese legyen, mindenki magának akarja a hatalmat. És bizony óvatosnak kell lennünk, pláne ha már nincs szükségük a segítségünkre. Addig is ki kell találni valamit amivel emlékeztethetjük az adósságukra.~ Mint korábban mondtam nekik, nem bízunk bennük, nem bíznak bennünk. Egyenlőre egyeznek a nagyobb érdekeink, de ki tudja ez meddig áll fent.
Közben láthatatlan kísérőnk érintésekkel irányít minket, én pedig közvetítem ezeket a Hálón át a többieknek, hogy egység képét keltsük és ne dróton rángatott birkákét. Sajnos egyenlőre közelebb érzem magamat az utóbbihoz, és ezen változtatni kell. Ha el akarunk érni itt bármit céljaink közül, akkor nem báboknak, hanem bábosoknak kell lennünk.
- Balra az ott a shadonita követség. Sok őr járatozik, de a túloldalt, ott van igazából a központ, Karnevan nemesi házban. Most térjetek vissza a házatokba. Ha csatornákon keresztül mentek erre szükségetek lesz.
-És akkor pontosan melyikbe is kéne bemennünk? - kérdezem halkan vezetőnktől, miközben felmérem a terepet. Persze ez nem elég, később majd visszajövök ide. Eközben folytatom kérdéseimet.
-Addig is meséljen a shadonitákról. Vezetők? Támogatók? Egyáltalán mit csináljunk ha akció közben összefutunk az egyik magasabb rangú emberükkel?
Ezután elkezdem visszavezetni a csapatot, először a fogadóba ahol átöltözünk, majd onnan a csatornákon át a házunkba.

[Haldirien]

A Hálón keresztül befejezed a terv ismertetését, majd Arina kérdésére kifejted a tervet, amit most kiötlöttél.
Illia, amint befejezed a mondandódat, amelyben a neki jutott feladatokat soroltad fel, válaszol a Hálón át.
- Értem, parancsnok. - lelki szemeid előtt úgy látod mintha habtákba ugrott volna. De ezek csak a lelki szemeid előtt vannak. Illia szenvtelenül sétált tovább.
Thaug a szemeivel, alig láthatóan bólintott. Amint elértétek az ellenőrzött területet, visszaindultok. Látod ahogy Thaug mereszti a szemét hogy lássa az őröket, majd a csuklója hanyag kicsapásával jelzi, hogy ő semmiféle őrt nem látott még itt.
Úgy tűnik, jelen esetben tartalékban fogtok maradni Thauggal. Igazat megvallva vagy olyan jó lopódzásban mint amilyen Illia és Arina, gondolsz bele.
Mansea egy fogadóba vezet titeket, annak is pontosan a pincéjébe. Előre mentek, majd egyszer visszapillantva látod ahogy a fal elindul visszafelé, hogy elrejtse az utat. Pontosan nem tudod, mitől csinálta ezt, de itt kell lennie valahol a kapcsolónak.
Mansea hosszú lépésekkel áll meg előttetek, majd kinyitja az ajtót ami a fogadóba vezet.
A szemed okvetlen is a fogadóson tartózkodik egy időre.
Meglepődöttnek tűnik. Bár azt pontosan nem sikerült megfejtened, mi lephette meg, de bizonyosan az hogy mit keresett öt ember a pincéjében.
Végül is betudod annak hogy nem akar túl sokat tudni.
A fenti szobában ruhákat találtok egy szekrényben, és a férfi mondja hogy öltözzenek át, de téged, a visszafogott ölötözéked miatt, ami közemberinek tűnik, mentesített az átöltözés alól.
Ezután utasítod a férfit, hogy kerüljenek vissza a házatokba az öltözékek.
- Természetesen, az itteniek nem olyan amatőrök, természetesen nem érnek fel Krán megbecsült fejvadászaival. - mondja, mint ha hozzátette volna ezt is: "A többségük."
Miután befejezték a többiek az átöltözést, ami Thaugnál fél percet, míg Arinánál és Illiánál azonban öt-hat percet.
Amikor Illia előbújt a válaszfal mögül, furán nézett ki egy kicsit, mert a harisnya teljesen testhez simuló volt, míg az ing pedig már majdnem a fogadósra is jó lett volna, annyira bő volt rajta. Így is csodásan nézett ki, egy kicsit különlegessé varázsolta őt ez a különbözőség.
~Hogy festek? ~ kérdezte Il.
Valamiért az az érzés fogott el, hogy szorosan magadhoz öleld, de küldetésen voltatok, így könnyen erőt vettél magadon, és Mansea-ra figyeltél, ahogy elmondja a feladatot majd eltűnik, erősen meglepődtél, bár semmi jelét nem adtad, csupán azt, hogy pár pillanattal később fordultál Illia felé.
~ Il, látod? Ha igen, figyeld. ~ mondod felé a privát hálón.
~ Látom, bár nem fogom tudni félóránál több ideig. ~ válaszolt ugyanúgy.
Közben te is átváltasz a lelki szemedre, de érzed hogy nem fogod tudni sokáig fenntartani ezt az állapotot.
Látod a férfi auráját, és a fülébe súgsz egy éles megjegyzést.
A férfi arcát, amennyire az aurájából látod, feléd fordítja.
- Nem én kérettem magukat, de annyi bizonyos, hogy a Kos Fiai Ranagol fejvadászaira tartottak igényt- felvonja a vállát. Mivel a rendem a nekik vetették alá magukat, azt hiszem a kezem meg van kötve. - suttogja, érzed rajta hogy valamennyire bántja ez a helyzet, de érzed hogy nem titeket okol, hanem azokat. - Természetesen biztos vagyok abban hogy minél több, annál jobb. Remélem nem hitte hogy az én feladatom ott merül ki hogy kisérgessem magukat.
A városba értek, majd végighaladtok utcákon, piacon. Közben Arina szólal meg, a várost méltatva, majd pedig a népek reakcióján gondolkozva, ha megtudnák hogy négy nem békés szándékkal érkezett kráni fejvadász áll előttük. Amit azután mond, az tényleg elgondolkodtató.
Válaszod megfontolt és értelmes.
~ Én is így gondolom~ jegyezte meg Illia ~ Bár inkább nekik kellene óvatosnak lenniük, hogy mit engednek meg velünk szemben maguknak.
Ezután röviden bemutatja neked Mansea a követséget, illetve a családi házat, kérdésedre, hogy melyik a célpont, röviden felel.
- Az ahol tényleg vannak dolgok. A Karnevan ház.
Arina nézelődik, "csodálja" a palotákat, Illia csak előre nézve sétál, közben úgy tűnik mintha az elme erejét használná valamire, Thaug pedig szintén nézelődik, azonban ő inkább a "kerteket vizslatja".
Azután a shadonitákról kérdezed a vezetődet.
- Óh, a shadoniták. Nos, a vezetőjük Faqes Marqien, egy úr, azt hiszem, az ő rezidenciája nem a városban van, csak ritkán található itt személyesen. Ő a gorviki shadoniták vezetője, mindegyiké. A probléma az hogy nem tudtak még időben a nyomára bukkani, de dolgoznak ezen a fejvadászaink. Gyakran költözik, és egyáltalán nem büszkén pompával utazgat városról városra. Mellette áll Werzanga de Hanne, inkvizítor, őmiatta robbant ki ez a polgárháborús helyzet, amikor összefogott kétszáz hívőt, akik megmaradtak hitükben, és a tűzre küldte őket. Ő a második ember. Van itt egy férfi, aki felér Wrannuv képességeivel, ő is híres szónok. Azonban akik itt Ambragoban vannak, azok Celvanus Herethi, Ambrago Domvik-papja, aki katedrálist kezdett építtetni a külvárosban mert nem mert belépni a Kos szentélyébe. Szerencsésen döntött. Illetve vannak még itt kisebb tisztviselők, a helyi szónok, Geallus, illetve a pénzmester Vagnaro. Celvanus egy öreg férfi hosszú szürke szakállal, kopaszodó fejtetővel, illetve Gaellus egy fiatal feketehajú férfi, sebhely van a fülétől a szájáig
Vagnaro közepes termetű, hosszú fekete hajú, körszakáll ékesíti az arcát. Ezt hasznotokra válhat- ad neked két tekercset. -Az egyik a csatornák, a másik a nemesi ház alaprajza. Nem feltétlen pontos. Bár.
 Utána elindultok a fogadóhoz, szinte perceken belül  oda is értek, tíz perc alatt vissza is öltöznek a többiek majd elindultok a csatorna felé. Azonban a pincében nem találtátok meg a kapcsolót.
  Egy idő után megtaláljátok, majd sikeresen visszatértek a Kos Fiainak a bázisába és utána a házatokba. A Manseatól kapott kulccsal kinyitjátok az ajtót, majd miután átléptetek rajta, bekulcsoltátok az ajtót és Illia fél órán keresztül keresi a titkait a háznak, addig van esélyetek tervet szőni.

[seth]

- Nem én kérettem magukat, de annyi bizonyos, hogy a Kos Fiai Ranagol fejvadászaira tartottak igényt. Természetesen biztos vagyok abban hogy minél több, annál jobb. Remélem nem hitte hogy az én feladatom ott merül ki hogy kísérgessem magukat.
~Lefogadom hogy figyelned is kell minket.~ gondolom csak úgy magamban.
~Mansea feladata hogy figyeljen minket, minél kevesebb trükköt mutassatok neki.~ küldöm az utasítást a többiek felé. Minél kevesebbet tudnak rólunk, annál nagyobb előnyt szerezhetünk ellenségeskedés esetén. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy büszke magára és a többi helyi fejvadászra, és hogy nem tetszik neki, hogy krániakat hívtak a főnökei. Ezzel gond lesz, mert amint nagyobb sikereket érünk el ott ahol ők nem tudnak, ellenséges lesz.
Közben a várost járjuk, és a két lánnyal a városról beszélünk.
~ Én is így gondolom. Bár inkább nekik kellene óvatosnak lenniük, hogy mit engednek meg velünk szemben maguknak.~
~Idegen terepen vagyunk, kapcsolatok, befolyás és pénz nélkül. Kétlem, hogyha ellenünk fordulnának, Krán hírén kívül bármi megállíthatná őket.~
Majd miközben elhaladunk a két ellenséges főhadiszállás mellett, Mansea kifejti a shadoniták vezetőségét.
-És mit csináljunk ha valamelyikük utunkba akad a megbízás közben? - kérdezem továbbra is alig hallhatóan, biztosra véve, hogy csak kísérőnk hallja meg.

[Haldirien]

Az utasításodra Arina alig észre vehetően a szájába harapott, míg Thaug, nos hát nem tett semmit. Utólag rájöttél óvatosan megérintette a kardjának hüvelyét.
~ Természetesen, nem fogok mutatni neki semmit. ~ szólalt meg a fejedben Illia csengő hangja.
Majd elterelődik a város felé a beszélgetés, és a végén a feltételezésedre, hogy:
~Idegen terepen vagyunk, kapcsolatok, befolyás és pénz nélkül. Kétlem, hogyha ellenünk fordulnának, Krán hírén kívül bármi megállíthatná őket.~
~ Lehet igazad van - folytatja Illia. ~ De ha esetleg ellenünk fordulnak, akkor levadásszuk őket.
Mansea a kérdésedre csak szimplán válaszol valahonnan mögülled
- Most nem fognak. Egy delegációt fogadnak így mindenki az új templom terén lesz nyolcóra és tízóra közt. Ideális időpont a hírek megszerzéséhez. Bármi véletlen folytán szembetalálják magukat ilyenekkel , akkor próbálják nem megölni. Ha az nem célszemély. A gyilkosságok sajnos manapság nem népszerűsítenek .A Kos fiai nem kívánják eltántorítani embereket

[seth]

-És nem lenne célszerű akkor egyszerre elintézni őket? A delegáció lehetséges szövetségesük, így ők is veszélyforrás. Ha meg tudjuk oldani, hogy ne legyen belőlük mártír, akkor nagyon gyorsan el tudnánk tüntetni őket. Még mártírhalálként is jelentősen visszavetné őket, és a Rended jelentős teret nyerne. Azt mondtad, van egy jó szónokotok, ő biztos mellénk tudná állítani a tömeget, miközben a másik oldalon káosz van.
~És mi annál hamarabb jutnánk haza.~ Ezt már csak gondolatban közlöm társaimmal.
Közben visszaérkezünk főhadiszállásunkra, én pedig Thauggal a térképek fölé görnyedek.
-Mit láttál a birtokról? - kérdezem röviden és hangosan a Sequatort. Amennyire lehet eltitkolnám a Háló létezését, bár az az egyik amire nagyon gyorsan rá fognak jönni. Közben remélhetőleg Arina elkezdi átkutatni a házat, Illia pedig meditál ahogy mondtam nekik.

[Haldirien]

Mansea hangja ekképp válaszol:
- Ezek senkik. Tengernyi alkalom fog nyílni a megsemmisítésükre, bár én személy szerint örülök nekik. De az inforációk mefszerzésére ez lesz a tökéletes alkalom. Ostobán úgy hiszik hogy a város népe teljes egészében mellettük van, fel kell készülnünk alaposan terveznünk, és villámgyorsan átvenni az irányítást, órák leforgása alatt az egész várost. Ez persze csak az én gondolatom. Ők vakok, ez a ni szerencsénk, mindenkivel elhitetik hogy itt tökéletes diadalmat aratott a Kilencszínű Bálvány. Ha eltűnnének akkor erősebb és vigyázatosabb emberekkel pótolnák őket. Természetesen ez megint csak a személyes gondolatom. De lesz rá alkalmatok bőséggel.
Miközben beszélt, a Illia és Arina érdeklődve fülelt míg Thaug nézelődött. Természetesen a dolgát teszi. Az információkat úgy is megosztjátok vele is.
- Én egyetértek a gyenge kéz szükségét illetően. - mondja Il olyan halkan hogy a szája meg sem rezzen,meg sem mozdul. - Nem ajánlatos levágni azt.
~ Én is valamennyire elismerem, de nem lehetne ma megcsinálni az egész város átvételt? ~ kérdezte a Hálón kereszt a húgod.
Lassan elhagytátok a birtokot és már egy újabb udvar előtt lépkedtetek.
~ Hamarabb mehetnénk haza... - hallattszott a Hálóban Arina elgondolkodó hangja
~ Nekem te vagy az otthonom, ~ mondta a privát Hálón kacéran Il, miközben az arca  sziklaszilárd volt.
- Szóval törjünk be ide. Van esetleg tudomása arról hol is lehetnek az információk amik kellenek magának? - szólalt meg.
Miután visszatértetek, Illia a szobátok padlójára leülve meditált, Arina pedig elindult a felső szobáktól hogy kikutassa a titkait eme háznak.
Így hát Thauggal maradsz kettesben a fogadó szobában az asztal és térképek felé hajolva.
Mit láttál a birtokról? -
Thaug a kérdésedre kimérten megszólal, jeges hangján.
- Azok a köralakok. - mutat a ház alaprajzára. - Magas bokrok, fák. Ideálisak elbújni mögöttük, a birtokon pedig huszonkét embert láttam, láncing, hosszúkard vagy lándzsa, képzett katonáknak néztek ki.. Lehetnek többen is.

[seth]

~Ha nem akarják, nem tesszük... Egyelőre. Nem ismerjük a viszonyokat, nem tudhatjuk, mi történne valójában. Majd ha kiismertük az erőviszonyokat, tudni fogjuk mikor szegülhetünk szembe. Nekünk olyan embert kell hatalomra juttatni, aki váltig engedelmeskedik Krán akaratának. Én még nem tudok ilyen emberről itt.~

Később Tauggal elemezzük az általa látottakat.
-Jó, és azon túl? Hol láttad az őröket? Láttál ablakokat az emeleten?

[Haldirien]

Illia által feltett kérdésre a vezetőtök egy bő választ ad.
- Igen, meg nem. Annnyit tudunk hogy mindenbizonnyal a dolgozószobában lesz az emeleten,. Bár nem egy hiteles információ. A dolgozó szoba mellett lehet a Hálókban is akár.
A válaszodra Illia némán bólint, majd Arina is pár szóval nyugtázza a dolgot.
~ Csak találunk majd egy alkalmas vezetőt. ..
Thaug, mikor megkérdezed tőle az ablakokat, elkezd beszélni újra az érdekes hangján.
- A kertben huszonkét őrt láttam, jól felfegyverezve hosszúkarddal vagy lándzsával, láncing csillogása ütötte meg a szemem. Úgy álltak akik képzettek a kardforgatásban. Azok a köralakúak ott - mutat a térképre - azok magas és terebélyes fák bokrok, ideális búvóhelyek ha meg akarjuk közelíteni.-   Thaug elővette a sequort, majd óvatosan meg meghúzta azokon a részeken, ahol őröket látott.-  Az ablakok nagyméretűek, a és alig hat láb van közöttük., egy erkély köti őket össze. Ott is láttam két őrt. Belülre nem láttam.. Az erkély megmászása nem tűnik nagy feladatnak.

[seth]

-Tehát elvileg a fákról át tudunk ugrani az épületre? Láttál az őrökön sisakot?
Elméletileg mindannyiunknak elég szellemi ereje van három felerősített ugráshoz, így a fák lombjában el tudunk rejtőzni. Illia utána még be is tudja vésni az információkat. A gond már csak a kijutás. Végső esetre ott van a katakomba rendszer, de ha minden igaz, ott nem tudunk elosonni az ottani őrök miatt.
~Arina, be tudnál lopózni szolgának öltözve és kihozni a tekercseket?~ kérdezem húgomtól ahogy felmerül bennem a lehetőség. Ha emlékeim nem csalnak, ismeri a gorviki kultúrát, beszéli a nyelvet, és álruhákban olyan jó mint én.
-Pontosan mit tud az épületről? Lefizethető őrök, szolgálók, ilyesmik? És milyen információt keressünk ha már bent vagyunk? - kérdezem Manseától.

[Haldirien]

- Ahhoz.... Azt hiszem igen, a törzsek vastagok voltak. - szólal meg Thaug
Azután elmerengsz a kijutást illetően. Egy tökéletes utat sem találsz. Azután amikor Arina épp egy szobában van veletek, elmagyarázod neki amit vársz tőle.
A lány êpp a falakat lesi, majd feléd fordul mikor befejezted, egy pillanatra elgondolkodik.
- Persze megtudom csinálni. Csak kell hozzá ruha.  -
Majd visszafordul a fal felé. - Eddig pár értéktárgynál, bornál többre nem leltem.... Alig várom - fűzi hozzá gorviki nyelven, feléd mosolyogva.
Már tennéd fel a vezetőtöknek a kérdéseidet, de mielőtt megszólalnál eszedbe jut hogy leszakadt rólatok még a visszaúton. Hiszen ha ott lett volna nem kellett volna keresni egy fél percig a kapcsolót.
- A fákhoz azonban egy másik udvarba kell betörnünk. - szólal meg, ujját a birtok szélein körbehúzva.
Arina hamarosan eltűnik a szobából.
- Én ezt javaslom. - mutat a jobb oldali szomszédra szemből. - Negyedannyi őr ha volt ott...

[seth]

-Vagy felugrunk az utca felőli részen és végigfutunk rajta. Ha a hátunk mögött vannak a fák, remélhetőleg nem vesznek észre három árnyékot. Thaug, ha Illia kész a meditálással, elmentek körbekémlelni alaposabban a házat és szomszédait. Csak óvatosan, semmiképp ne vegyenek észre. Arina, ha végeztél a térképekkel, elmegyünk szerzünk neked ruhákat, majd csatlakozunk a többiekhez.
Egyenlőre nem akadt jobb ötletem Arina beküldésénél - melyet inkább nem kockáztatnék - és a fák megmászásánál. Amg húgom végez a felfedezéssel, a térképet tanulmányozom. Kijutáshoz használhatjuk a befele vezető utat, feltételezve hogy marad elég erőnk hozzá, vagy az alagutat, amelyet őriznek. Végső esetben akár el is altathatjuk az őröket, de könnyen gyanút fognának. Esetleg azzal még tudunk valamit kezdeni ha őröknek öltözünk, de ahhoz is kell ruha.
-Thaug, ha ott vagytok, nézd meg az őrök ruháját, hogy tudunk-e szerezni olyat, aztán értesíts. - teszem hozzá még a korábbiakhoz. Ha olcsón megússzuk pszivel, akkor Illia talán még el is kábíthatná az őröket hogy ne emlékezzenek ránk... Kérdés képes-e rá.