Időközben elgondolkodtam azon, hogy sok kezdő játékos miként is áll a karakteralkotáshoz. Mindig valahogy a meglévőből, akár kaszt, akár faj, akár foglalkozás akar választani valamit, és arra építeni a karakter személyiségét, történetét, de ezzel pont az egyedit veszi el a karakteréből, és fura lesz számára, hogy pl 2 ugyanolyan alapmechanikával rendelkező karaktert játszik egyik társával, csak a karakter személyisége változik, viszont minden más karakter, tehát pl az NPC-k között nincs 2 egyforma, és akkor felmerül a kérdés, hogy ők a játékostársával miért egyformák ebben a világban? A többi miért különbözik tőlük? Mi a normális, az, ha valaki egyedi, vagy ha tök ugyanolyan? Egy ilyen helyen, ahol a többség különbözik, az a normális, ha mindenki egyedi. Ennek a döntésnek lehet az az alapja, hogy inkább olyan játékokat játszottak a játékosok korábban, akik efféle döntést hoznak, ahol egy sablonra kellett karaktert alkotni, sablon pl az alap DnD-ben bármely alapkaszt, mindenki ugyanazon alapképességeket kapja, és akkor is megkapja ezt, ha az előtörténete nem indokolja az ezzel való rendelkezést, így alig lehet játékmechanika szempontjából egyedi karaktert alkotni.
A Mage ezzel szemben pont az egyedire épít, és bár vannak Társaságok, ahol 1-1 alapfilozófia köré épülnek a karakterek, de mindnek a paradigmája eltér a másikétól, és azért van egy-egy Társaságban benne, mert tök véletlenül pont ahhoz állt a legközelebb az ő elképzelése, és nem azért, mert mindenképp annak a tagja akart lenni. Szóval ez lenne a normális, de egy kezdő játékos számára, aki a sablon alapban jártasabb feltehetőleg ez szokatlan, és kicsit talán megterhelő lehet. Ezért gondoltam egy afféle arany középútra, ha egyedi/egyéni paradigmát nem sikerül alkotni.
Az első megoldás arról szól, hogy a játékos elolvassa egy-egy Társaság esetleg azon belüli Frakció alapfilozófiáját, céljait, majd a teljes mértékben vett alapját megtartja, de a felsőbb rétegeket teljességgel átalakítja a saját ízlésére. Ezzel valamilyen szinten a megszokott sablonhoz nyúl, de egyediséget is visz a karakterbe, továbbá így később nem kell azon agyalnia, hogy melyik Társasághoz és/vagy melyik Frakcióhoz is tartozzon, hisz ahhoz fog, aminek az alapját választotta, de a felsőbb rétegeit átalakította. A további alakítást úgy lehet a lehető legegyszerűbben létrehozni, hogy választunk egy foglalkozást a karakternek, ami az adott Társaság sztereotip képéhez nem illik, és az alapfilozófián keresztül megpróbáljuk a foglalkozásból kialakítani a rendszert, ami meg fogja adni nekünk a fókuszainkat is.
Pár példa erre:
- Akashayana (posztmodern gondolkodó): a valóság illúzió, de ezen keresztülpillantáshoz, átlépéshez nem szükséges minden anyagit feladni, épp ellenkezőleg, ha valami segít e célban anélkül, hogy a rabjává tenne, bebörtönözne, megváltoztatva ezzel az illúziótól való távolodást, akkor az hasznos a cél elérésének érdekében. Ilyenek lehetnek a pszichoaktív anyagok, a kibernetika, és más transzhumán anyagi eszközök.
- Álomszólók (marketingmenedzser): a valóságban mindennek van lelke, de ez igaz a modern világban megjelenő létezőkre is, amik gyakorta rendelkeznek egy ősi lélekkel, hisz minden umbrabeli létezőnek közvetlen kapcsolata van az anyagi világbeli változatával, mely formailag vagy más jellemzőjében mutat egyezést. Eme elmélet szerint az elfeledett dolgok visszacsempészhetők az emberek hétköznapjaiba reklámokon keresztül.
- Chakravanti (földműves/kertész): a valóság az örök körforgásról szól, de ennek elősegítéséhez nem a tápláléklánc csúcsával kell kezdeni, hanem az aljával, a növénytermesztéssel, hisz ezt az ennél a táplálékláncban magasabb helyen lévők fogyasztják, tehát ezzel lehet szabályozni, hogy mely életforma éljen túl mindenképpen.
- Extatikusok (gépész): a valóság tökéletessége a Lhakashim, az örökkévaló pillanat a 9 Szent Szenvedély megélésén keresztül érhető el az értelmes élőlények számára, de nekik a környezetükkel összhangot kell ehhez teremteniük. Gyakorta esik meg, hogy azt gondoljuk egy tárgy azért nem működik, mert éppen gonosz velünk, vagy nem szeret bennünket, azaz a 9 Szent Szenvedély skáláján más érzelemhez kapcsolódik, ahogy éppen mi is, ezért összhangba kell hoznunk magunkat vele, hogy változtatni tudjunk rajta.
- Éteriták (feminista demonstrátor): a valóság természettudományos elveken alapszik, de az ember képes többé válni a természetnél, amiket eme elvek írnak le, ahogy a nők is képesek voltak alkalmazkodni a férfiak világához, és sok szerepben átvenni azok helyét. Ezen elveket a férfiak használták kizárólag évszázadokon át, hogy a technológiával olyat hozzanak létre, ami korábban nem létezett. A modern technológiai vívmányok, mint például az Előítélet Számító Egység (ESzE), a Sorozatos Zaklatást Elriasztó Mechanizmus (SZEM), a Tárgyiasítás Elleni Apparátus (TEA), a Stigmatizációt Tartósan Oldó Por (STOP), a Multidimenzionális Konceptualizáló (MuDiKo) elemzőprogram, és a mindenki védelméért felelős Social Justice Warrior (SJW) android egy gender egyenlőbb világot teremthet.
- Hermész Rendje (humorista): a valóság egy zárt rendszer (hermeneutika), amin belül a dolgok hierarchikusan egymásra épülnek, ezért a legjobb irányítóeszköz maguk a nyelvi szerkezetek, de a társadalmat csupán kevés nyelvi szerkezettel lehet befolyásolni, mert sok minden esik kívül az elfogadási tartományukon. A humor jellege is változó, de a komédiát fogadják el a szerteágazóbban, így a stand-up a lehető legjobb módszer.
- Mennyei Kórus (neurológus): a valóságon belül minden az Egyből ered, esetleg a közösségiség mindennél fontosabb, de a vallásosság helyett mindezt a tudományban kell kibontakoztatni, így a neurológián keresztül megtalálható az Egy, a hangokon, és agyi szinapszisokon keresztül az összetartozó kórus.
- Verbena (szemetes művész): a valóságot az istenek teremtették, az ő erejük nélkül nem érnénk semmit, de nem az ősi megjelenésükben, hanem a modern világban keressük őket, így pl a szemétdombokon, hisz az isteneket elfeledték már idejekorán, a szemét pont erről szól, valaki számára csak hulladék, de mások számára kincs. Ebből installációkat is létre lehet hozni, azaz a letűnt korok értékei újrahasznosíthatóak a modern világ számára.
- Virtuális Adeptusok (jogász): a valóság információ, de ezt egyesek, mint például a Technokrata Unió és a hozzá akár tudatlanul is kapcsolódó intézmények nem csak birtokolni akarják, de piaci értéket is rendelnek e megszámlálhatatlan, szubjektív dologhoz, hisz mindenki számára más haszonnal, és így értékkel bír ugyanaz az információegység. Az információ már Karl Marx szerint is mindenkié kellett legyen, ez máig sem változó tény, ehhez pedig a bírósági- és tárgyalótermek lesznek a főbb hadszínterek.
A második megoldás arról szól, hogy a játékosok a Technokrata Unió oldalán kezdenek, mert akkor nem kell külön paradigmát kitalálniuk, sőt a fókuszok terén sem kell túlzottan messzire menniük, hisz az Unió a mindenki számára ismert, valóságos tudomány fejlettebb változatát használja Konvenciótól függetlenül alapparadigmájaként, ezért nincs probléma hatásalkotás esetében, ha különböző Konvenciók képviselete van jelen. E változatban is sok minden lehetséges, kémdrámától kezdve, tudományos kutatáson keresztül a legvadabb sci-fi álmokig minden. Mivel az Unió 90%-ban nem feleszméltekből áll a Tradíciókkal ellentétben, így elsődleges állampolgárokat, vagy más sci-fibe illő létezőt is lehet alakítani.
