Szerző Téma: Prológus - Az Ismeretlen Bolygó  (Megtekintve 4520 alkalommal)

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1854
  • Aktivitás:
    4%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Prológus - Az Ismeretlen Bolygó
« Válasz #45 Dátum: 2016. Május 24. 18:04:51 »
Corvus Latsonn

A magány elég kínzó lehetett volna – ahogyan az is volt talán úgy egy napig – hiszen sosem próbáltad ennél hosszabb ideig és így nem is sikerült megismerni ezen állapot esetleges előnyeit/áldásait. Az biztos, hogy a pici puha szuszogó selyemsál jelenléte messzire űzte az egyedüllét leghalványabb eshetőségét is. S ez csak a társasága nyújtotta tudat, nem is említve az esetleg ügyes mancsocskáját vagy azt, hogy így van még valaki…

Az, hogy épp egyenletesen szuszog némileg megfertőzi a pillanat varázsát, de ahogy tovább lépdelsz a hosszú, szinte végtelennek tetsző ösvényen már nem is ezzel foglalkozol. Akad helyette gyomrot mardosó éhség és kiszáradt száj, kínzó szomjúság, egyre zsibbasztóbb fáradtság és jelenlétét felemlegető bokafájdalom. Akad itt még némi hűs érzet, egy halk, de annál tartalmasabb tüsszentés, no meg a tény: ez rajtad kívül nem sokakat érdekel.

Így a kinek milyen felszerelése van kérdésre nem kapsz választ, csak egynehány egyéb dologra, melyek között akad teljesen értéktelennek tetsző, egy apró és egy némileg férfiasságot kínzó. Ez utóbbi egy ideje már elkerült, legutolsó alkalommal olyan domborzati viszonyok között találtad magad, aminek ezt az egész kalandtúrát köszönheted. Belegondolni is borzongató lehet, hogy ezúttal mit takarna egynémely ruhadarab… izé…

Sietve más gondolat.
A kölyökről.
Ami azt illeti, ez utóbbira akad egy válasz.
Egy teljesen pontos.

Nem így tervezted, de amikor érzed, hogy az egyensúlyod cserben hagy és csak a fürge ujjak… mármint a kezed, a reflexed no! ami megment, akkor még nem is sejtetted milyen érzés az, hogy az életed a kezedben van. A kis pihe-puha apróság oly fürgén ugrott le, hogy azt sem láttad mikor ért földet, de most onnan néz aggódó – szerinted az – tekintettel. Egyértelmű, hogy nem tud felhúzni, te pedig ha nem akarod elveszíteni a felszerelésed…

Nem a legjobb dolog fél kézzel kapaszkodni, miközben érzed, hogy az ujjaid egyenként készülnek elengedni az egyetlen dolgot, ami megmenthetne téged. Ez a perem nevű dolog igen makacsul hozzád nőt, de sajnos cserében épp repedezve készül veled együtt aláhullni. Az apróság felnyimmant – vagy mit tesz – de ennél többre nem képes, hogy téged biztonságba tudjon húzni. Úgy tűnik, hogy még a hátizsákot sem tudná érdemben megmenteni, nem hogy téged.

Úgy tűnik nincs remény.
A repedés tovább siet, egyre hosszabb.
Aztán egy olyan hang következik, amit nem akartál hallani.
Az érzés már ismerős – hulltál már alá korábban is – könnyedén idéz emléket.

Aztán valami megragad.
Igen nagyot ránt rajtad,
Még a fogaid is összekoccannak.
Olyan fájdalom hasít beléd…

Nem is tudnád megmondani mikor volt ilyen utoljára vagy egyáltalán éreztél e valaha hasonlót, de az biztos, hogy ezt az érzést nem fogod egyhamar elfelejteni. Ahogyan talán az időpontját sem, amit kékes derengésben láttál nem sokkal ezelőtt, illetve azt a villanó aranyló tekintetet ami most alig egy leheletre van tőled. Érzed, hogy valami domborúnak simulsz, hogy egy forró lehelet csiklandozza a szád és pézsmaillat üti meg az orrod…

Az egészben lehet a selymes tapintás talán fel sem tűnik, de ha mégis, akkor csak az az egy apróság töri meg a pillanat varázsát, hogy valami eléggé szúrja az oldalad. Nem látod, hogy mi az, mert a fényrúd odafent maradt, de abban teljesen biztos vagy, hogy nincs köze a kíváncsisághoz… vagy mégis? Itt lent elég halvány az a kékes derengés, de kit érdekel, amikor azon kívánság, hogy selymes domborulatokat érezz éppen most teljesült?

Talán egy pillanatra még azt is feledteti, hogy a leejtett követ nem hallottad egyáltalán koppanni vagy azt, hogy nem tudod a kölyök a nevét vagy esetleg a tényt, hogy miképp sikerült átjutnia ott, ahol te most… hol is vagy? Nem is vagy biztos abban, hogy valóban megerősített téged a hitben, hogy itt kell átkelned. Azonban itt és most, már lehet nem is ez az ami igazán kérdéses…

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2897
  • Aktivitás:
    12%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Prológus - Az Ismeretlen Bolygó
« Válasz #46 Dátum: 2016. Május 26. 20:21:44 »
Corvus Latsonn

A járat egyhangúságát ugyan színezi, de a hosszát meglehetősen megnyújtja, hogy kezdem egyre rosszabbul érezni magam – bár ezen plusz élményt szívesebben cseréltem volna tömény unalomra. De ezzel kell beérnem – s út közben sorra veszem a felmerült gondokat – a kiszáradást most még pár korttyal tudom orvosolni, az éhséget viszont?
<Viszont ki tudja, hogy mennyi élelem marad a kölyök dézsmálása után? Azért figyelembe véve a szőrmók csekély térfogatát, nem hiszem, hogy komoly pusztítást rendezett volna a táskában. Ám Cafatkát, a kígyómaradékot biztos nem ette meg – így legrosszabb esetben még grillezhetek egyet. Már ha találok valami nem mérgező, éghető fát> - töprengek el a lehetőségeken. Addig is óvatosan megpróbálom felmérni a megmaradt készleteket – hogy tudjam – fél adaggal kellene mostantól beérnem, vagy van még egy-két napra való? Az eredmény függvényében étkezek, s addig is megállok, hogy pihentessem a lábam. Jó volna leülni, pihenni, de kijutni is – mivel itt ugyan jobbak az körülmények, de a lámpa és az ellátmány kapacitása is véges, és nem szeretnék teljesen a nyakukra hágni. Így marad a séta, pár perces, rendszeres megállásokkal tarkítva – mely ugyan a bokámnak nem jelent sokat, de így legalább majd mondhatom – én kérem megpróbáltam! A fájdalomcsillapító gondolata egyre szimpatikusabb, de nem akarom igénybe venni – annak a segítségével úgy tönkre tudom vágni a bokámat, hogy észre sem veszem, csak amikor elmúlik a hatása. Így legalább ha érzem, hogy mennyire fáj, még időben meghozhatom a döntést, és letáborozhatok hosszabb időre. A tüsszentés viszont némi aggodalomra ad okot – egy kezdődő megfázás határozott jelének tűnik.
<Megkeressük a Ladyt, aki biztos nagyon izgulhat már a kölyökért> tervezgetem <Megkérem, hogy hálából a legközelebbi településig, kikötőig vigyenek már el – már csak néhány óra, legrosszabb esetben egy nap, és végre nem kell tovább gyalogolnom a fájós lábammal, hanem kényelmesen zötykölődhetek egy ülésen. Már csak azért is, mert ha sokáig ilyenek maradnak a körülmények, ez a kezdődő megfázás még okozhat gondokat...> Mélázok el, és inkább kellemesebb témákkal próbálom elhessegeti a komor lehetőségeket.
Más tájakra tévedt rövid kalandozás után inkább a kölyök kérdésére koncentrálok inkább – a jelenleg egyre sokasodó komplikációk mellett nem szabad még újabbakkal rontanom a helyzeten. Pláne, hogy most nem igazán vagyok formában – még annyira sem, mint pár nappal ezelőtt. S már akkor is voltak intő jelek – például mikor bedobtak abba a mentőkapszulába... Hogy a kölyök miért szakadt el az anyjától – csak egy dologra tudnék gondolni
<valami baleset értre, és elment segítségért... Jól hangzik, de a viselkedése picit visszafogottabb, mint akinek az anyukája bajban van... Inkább összeveszhettek – és most hagyja, hogy anyu idegeskedjen miatta. S mivel amúgy is megyünk vissza hozzá, azért nem...>
billenek meg, és a lámpát elejtve fordulok is le keskeny peremről. Bezzeg, ha egy szoba padlójára festett vonalon kell végigsétálnom, akkor egyszer sem ingok meg! De így, hogy tudom, hogy nem léphetek mellé...
Avittos állapotom ellenére még mindig elég gyors vagyok, és meg tudok kapaszkodni abban, amin az előbb még álltam. A kölyök úgy tűnik, hogy felébredt, és szerencsére még időben leugrott a hátizsákról a lámpa mellé a biztos talajra, miközben én erősen kapaszkodok a perembe.

/Basic/ Nem lesz gond – préselem ki magamból, miközben rúgkapálva próbálom a másik kezemmel is elkapni a peremet. A hátizsákot ha akarnám sem tudnám levenni – csak ha elengedem a peremet, amit eszemben sincs – és szerintem a kölyök sem tudja leoldani a zsákot. Fájnak az ujjaim, és kezdenek fáradni is, úgyhogy sietnem kell! Miközben próbálom felhúzni magam fél kézzel, hogy elérjem másik kézzel is a perem szélét, feltűnik, hogy az, amibe kapaszkodok, mintha kissé morzsalékos tapintású és mozgásra hajlamos lenne.
/Basic/ Ne... ne, ne! - Jövök rá, hogy mi is történik, és tiltakozok egyre fokozódó pánikkal a hangomban. Ha nem lennék ennyire fáradt, talán fel tudnám húzni magam, de most erre még időm sincs – a perem a kezemben maradva csúf hanggal válik el a többi résztől, és én ismét alázuhanok valahova. Nagy levegőt veszek, hogy utána immár teljes pánikban végigüvölthessem az utat attól tartva, hogy nem csak én, hanem az egészségi állapotom is padlóra fog zuhanni. Épp, hogy csak bele tudnék kezdeni, de az üvöltés szinte azonnal fájdalomordításba csap át, ahogy deréktájon felakadok, szinte megtorpanok a levegőben - hogy aztán a következő pillanatban már valaki/valami mellé préselődve találjam magam. Megmentőmet a pániktól hajtva szinte ösztönösen átkarolom egy kézzel, és hozzá tapadva riadtan nézek lefelé a lábam fele, hogy lássam, merre is lehet a szilárd talaj
/Basic/ FOGJÁL MEG! El ne engedj! - mondom neki pánikolva, aktívan törekedve közben arra, hogy legalább még egy lépéssel beljebb kerüljünk, és ha van mögötte valami, amibe bele lehet kapaszkodni, akkor azt a másik kezemmel megragadom. Így fixálva magamat, levegőért kapkodva kezd feltűnni a helyzet – de még nincs sok hajlandóságom elengedni. Később majd biztos elmerengek, hogy mit is kellett volna inkább tennem ebben a különben intimnek mondható, amúgy máskor csókért kiáltó helyzetben, de most csak próbálok úrrá lenni a pánikon, mely az ismerős arcnak hála talán egy fokkal könnyebben megy. A zuhanás élményének utóhatásától remegve engedek a szorításomon
/Basic/ Köszönöm – rebegem levegőért kapkodva, s a ladyt végül csak elengedve az oldalamat szúró új sérülés? felé kezdek el óvatosan tapogatózni, hogy kiderítsem, mi is a gond arra fele.
/Basic/ Nem is tudom... elmondani, hogy mennyire örülök neked! - nézek le az oldalamra némi aggodalommal.
/Basic/ Ne aggódj, a gyerek jól van! - tekintek fáradtan felfele, ahol a lámpás fénye dereng, amint eszembe jut, hogy anyaként őt a kölyök hogyléte sokkal jobban érdekelheti.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1854
  • Aktivitás:
    4%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Prológus - Az Ismeretlen Bolygó
« Válasz #47 Dátum: 2016. Május 27. 19:28:01 »
Corvus Latsonn

Könnyedén előfordulhat, hogy a korábbi fénylő valami a plafonon esetleg ehető is, de az is, hogy magad is ragyogni kezdesz vagy esetleg az néz ételnek téged… ki tudja mi minden történhet egy ilyen helyen! Azért első ránézésre nem ennyire rossz a helyzet azzal a valamivel, mindössze az élelem adag az, ami aggasztó lehet, főleg a kis bolyhos ténykedése után. Mikor kutakodtál feltételezésed igaznak bizonyult és cafatka továbbra is rád vár egyre kevésbé gusztusosan.

Idelent annak az esélye, hogy valami éghetőt találj… volt már vesztes helyzet, aminek több esélyét láttad a sikerre, de ne aggódjunk, ne adjuk fel ily könnyen! Ahogy az eddigi kívánságok, lehet ez is teljesül! Az biztos, hogy a kígyómaradék – vagy mi az – nem fogyott el, ahogyan akad még abból a finom és ínycsiklandó táprúd formába öntött nyalánkságból is, igaz körülbelül négy napra saccolnád a mennyiségét. Nem csak az étel, de a pihenés is jót tett…

Annyira, hogy lehúzott a súlyod! Nos, lehet nem az volt csak ez a gravitáció dolog, de mit ad szerencsekockád… egyest. Duplát. Zuhanás közben nehéz koncentrálni fontos dolgokra, csak olyan apróságoknak van hely, mint az életben-maradás és páni félelem. Ezeknek azonban nem kevés hely jut, így bár a fényrúd távolodik tőled, de cserébe te sem közeledsz felé. Ahogyan a kis szőrgolyó is csak tágra nyílt szemekkel pislog utánad…

A bokád most már nem panaszkodik, bár ez a lógás sem épp olyan dolog amiért nagyon rajongana, de legalább nem az egész testsúlyod nehezedik rá. Egyenlőre ezzel is beéri. A lógással, majd annak teljes hiányával. Ne mondja rá senki, hogy telhetetlen! Ha már fájdalomcsillapító függőségét nem élhette ki, téged hagy lógni. Ugyanakkor nem fáj jobban csak mert esetleg valami megfázás félét sikerült összeszedni, szóval maradt még benne empátia.

Nem is oly rég még tervezgettél, de most már örülnél egy egyszerű kapaszkodónak vagy valaminek, ami betöltheti azt a szerepet életmentés céljából. A korábbi Lady-t illető intim és más huncut gondolatok is elröppentek… vagy csak fent maradtak a fényrúddal együtt, de olyan jól hangzott, hogy majd mit kérsz azért amit tettél. Az, hogy esetleg a kölyök volt az aki idevezetett már egészen más lapra tartozik! Kivéve, ha összevesztek. Ez esetben nem tettél semmit, eltekintve attól, hogy cipelted egy darabon.

Ez a kis bolyhos nem volt tekintettel a bokádra! Nem mintha annyira megterhelte volna, de azért lássuk be, tekeredett volna inkább oda nedves bundával! Az bezzeg segített volna, ahogy te is, ha esetleg még is az a fennforgás lenne, hogy Őkarmosságának van szüksége segítségre. Szóval mindez a közelmúlt, ahogyan a nyugtatónak szánt szavak, vagy a rúgkapálás – valljuk be ez nem volt olyan jó ötlet – és a tény, hogy már nem kell aggódnod emiatt.

A kölyök semmit nem tett, csak ide-oda szaladgált, mint aki a falkatársát készül elveszteni, de ő nem tehet semmit. Ez adhat némi vigaszt, ha nem is túl sokat. Nem tud segíteni. Nem tehet semmit. S amikor a perem morzsolódva aláhullik veled együtt, már te sem sokat. Felrémlik a véget nem érő csend, mikor ledobtál egy követ és az, hogy a halálsikolyt se fogja hallani már senki. A hősi életed most igen rövid, de annál csúfosabb véget ér…

Aztán a dolgok kissé felgyorsulnak és a legnagyobb megdöbbenésedre nem egész testedben érzel fájdalmat, csak valahol a derék magasságában, ott viszont éleset és intenzívet, holott… oh. Hamarabb leértél mint hitted? Vagy fennakadtál valamin és csak egy lépcső, egy állomás ez a végtelen repülésedben? Nem, annak nem ilyen a tekintete és az illata, nem szorít úgy, mint aki épp készül az első és végső harapására…

Karolsz, kapaszkodsz és simulsz szorosan. Kiáltasz, pedig ott van az érzékeny cicafül alig néhány… egy sóhajra! Nem tetszik a gazdájának, mert megmorognak, amitől könnyedén lefagyhatsz, ősi ösztön ez, a prédaé, aki felismeri a ragadozó üvöltését. Teljes testfelülettel simulsz olyan domborulatoknak, ami egy ember nőben felfüggesztené az agyműködésedet, de mi tagadás, most nem ez foglalkoztat. A túlélés valahogy fontosabbnak tűnik…

Nehéz lépni, miközben a semmi fölött lógsz/kapaszkodsz, de mozdulatlanság már elég segítség, hogy aztán továbblépve már magad is segítsd az aranylóan villanó tekintet tulajdonosát. Ugyan így utólag nem tudnád megmondani, hogyan sikerült biztonságosan megállni azon a vékony peremen amin most álltok, de azt látod, hogy valami kúszónövényféle gyökerei segítették megmentődet. Ugyan egy nagyobb falrészen az életüket adták…

Nem zuhanhattál sokat, talán két, maximum három métert, de az is lehet, hogy kevesebbet. Valahogy nem volt időd lemérni vagy kiszámolni a dolgot, így most felnézve azonban inkább kettőnek tűnhet. Mikor engedsz a szorításon és nem is akarod kihasználni a helyzetet, az Anyu is elhúzza a mancsát, hogy nyugodtabban matathass. Majdnem elájulsz amikor az érzékeny-vérzékeny-sérült részhez érsz, tuti, hogy a nedvesség nem a korábbi óncseppekből maradt vissza…

/Basic/ Nocsak, nocsak… nocsak!

Hallod a hangján, hogy alaposan megdolgoztattad, szuszog és láthatóan megviselte, hogy elkapjon, lehet neki is fajdalmai is vannak. Talán a válla vagy a karja, vagy… de nem lehet annyira vészes, mint az, hogy legalább négy pontot tapogatsz ki, ahol nedvesebb, mint ezen pontok körül. Az biztos, hogy ezt már bizony kezelni kell vagy rosszabbra is fordulhatnak a dolgok! Kicsit megtépted vagy mifene, az is igaz, hogy a puha pracli nem igazán alkalmas megragadásra…

/Basic/ Kölyök? – értetlenkedik, majd jóízű kuncogás után tovább szuszog. Nem úgy, de eléggé levegőért sóhajtozva – Ravasz kis szőrmók, nem lesz baja.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2897
  • Aktivitás:
    12%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Prológus - Az Ismeretlen Bolygó
« Válasz #48 Dátum: 2016. Május 29. 19:02:34 »
Corvus Latsonn

Az a lehetőség, hogy a plafonon élő izén ehető, ugyan érdekes felvetésnek tűnik, de amíg nem kényszerülök rá - nem próbálnám ki, hogy egy alkalomnál többször is fogyasztható-e, s hogy milyen íze van. Igaz, erős hangulata lehet az ezzel díszített ételeknek amikor nem csak a csillagok ragyognak az asztal felett, hanem maga az étel is különös derengésbe burkolódzik.
A készletek felmérése közben rájövök – Cafatkára minél előbb sort kell kerítenem, mert igen gyorsan „érlelődik”. Ha így folytatja, lehet, hogy holnapra még bundát is növeszt, a kölyök példáját követve... Mivel azért jelenlegi állaga sem varázsolt el, így inkább maradok a hagyományos konyhánál – a zsákból kirántott táprúdnál. Bár kissé egyhangú az íze - így, sokadik alkalomra pláne - de az, hogy nem kapok tőle mérgezést, sokat javít a megítélésén. A négy napi adag megnyugtat azért – tegnap délután találkoztam a kölyökkel először a felszínen, vagyis nem lehet túl messze a kijárat. Simán ki kell hogy tartson addig!


A peremen lógva be kell látnom – az eddigi problémáim eltörpülnek jelenlegi gondjaim mellett. Mit nem adnék most a fejvadász páncélok háti rakétájáért, vagy a mesék jedijeinek képességeiért! Ám most azzal kell beérnem ami van – egy szaladgáló szőrmókkal, és egy perem szélével, ami mintha elunta volna a többség társaságát, mert mintha mozgolódva távozásra készülne. Összességében elég szerencsétlen kombinációnak tűnik, és bár nem szándékozom itt megdögleni, még nem látom a megoldást. A markomban maradó perem pedig azt üzeni, hogy nem is fogom...

Megmentőm mordulása csak arra elég, hogy elhallgassak, de azon igyekezetemtől, hogy biztos talajt érezzek a lábam alatt nem tántoríthat el! Más esetben ez után biztos, hogy tartanám a távolságot, de most nem válogathatok! Tetszik, nem tetszik, én életben akarok maradni!
Azért a pár másodpercnyi szünet sokat jelent – például kitapogathatom lábujjheggyel a perem szélét, hogy a Ladynek ne kelljen a teljes súlyomat tartania, és hogy én se érezzem úgy – csak az ő kitartásán múlik az életem.
Új pozícióm felmérése közben látva a helyet, pontosabban annak hiányát, úgy döntök – meg sem próbálok odébb fészkelődni – mert ha ez a perem is olyan függetlenségre törekszik mint fentebbi társa, akkor annak én iszom meg a levét. A Lady első szavai utalnak legutóbbi találkozásunkra, de most túl fáradt vagyok ahhoz, hogy eltöprengjek azon – jó-e ez nekem. Óvatos megérintem a derekamat

Auhh... - véleményezem a tapasztaltakat, s lesápadok.
/Basic/ Valami felsértette az oldalamat, amikor megragadtad a szerencsédet – közlöm, és eljátszom az ájulás gondolatával, de még tartom magam. A kölyökre adott válasza a problémáim ellenére is meglep picit - úgy tűnik, hogy nem aggódott különösen a gyerek miatt. De hát neki kell tudnia...
/Basic/ Remélem te azért jobb állapotban vagy, mint én – nézek aranyló szemébe, miközben erősen kapaszkodok a falba.
/Basic/ Pár perc múlva... eltűnik a maradék adrenalin a szervezetemből – a cukorral együtt. Addigra jó lenne valami pihenésre alkalmasabb helyre érni – nézek a kúszónövény fele, melyen talán fel lehet kapaszkodni... Ha visszatér a bokafájdalom, a fáradság és az új sérüléseimet is végre teljes valójukban érzem majd az adrenalin távoztával, lehet, hogy nem kéne már ezen a keskeny peremen tartózkodnom.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1854
  • Aktivitás:
    4%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Prológus - Az Ismeretlen Bolygó
« Válasz #49 Dátum: 2016. Június 02. 12:52:37 »
Corvus Latsonn

Gondolatban lehet, hogy egy egész menü, többfogásos étkezések rajzanak fel, ahogy az igen látványos vacsora képe felmerül benned, valljuk be nem alaptalanul. Egy ilyen fogás kitűnő választás is lehetne, ha az embernek (vagy más lénynek) lenne egy vagy több kiváló étterme! Azonban most a táprúd adta lehetőségekkel kell beérni, illetve azzal a darabka kígyócafattal… ami egyre inkább megadja magát az enyészetnek.

Idelent lényegében elvesztetted az időérzéked, egyedül a kronométer adhatott némi támpontot a túrával kapcsolatos időről, amihez némi eszméletlen hangulat és egy kiadós alvás is társult. Igazából, ha volt időd megnézni, rá kell jöjj, hogy ez már a harmadik nap és nem a második ahogy azt korábban hitted. A kijárat kérdése is egészen más képet ad innen lentről nézve, mert ugye most egy párkányról tekintve a világra már nem minden annyira reménykeltő…

Ellenben van fogódzkodó! Nem is akármilyen féle, hanem a puha, dúsidomú és forró leheletű, ami-aki akárhogyan is került ide lentre, éppen megakadályozta azt, hogy az életszínvonalad még ennél is mélyebbre zuhanjon. Ez ugyan némi fájdalommal járt, de egy puha mancs valószínűleg nem tudott volna annyira megragadni, hogy meg is tartson a végső kétségbe-eséstől. Történetek és mesék jutnak eszedbe eszközökről és képességekről, melyeknek most nagy hasznát tudnád venni.

Korábban, mikor még azt hitted, hogy az univerzum egy lehetőségekkel teli hely… nos, nem tévedtél. Most épp lehetőséged van… a halára. Ugyanakkor az életre is, ha nem cselekszel meggondolatlanul! Minél többet mocorogsz, annál több kavics és kő hullik alá, annál bizonytalanabbul álltok a peremen kísértve a sorsot, hogy megismételje önmagát. Már nem látod odafent mi történik és ami azt illeti nem is nagyon hallasz semmit a szíved dörömbölő dobogásán túl…

A lábad alatt mocorogni kezd a perem. Az ilyesmi sosem jó jel, te ezt már tapasztalatból tudod. Az önfenntartás, a túlélés vágya/ösztöne oly erős, hogy nem tudsz engedelmeskedni a morranásnak, hogy nem vagy képes mozdulatlanul a Lady-re hagyatkozva lógni, hanem… eléred, hogy minden erőfeszítése hiábavaló legyen. Érzed, ahogyan ha lassan is, de elindul az a perem a pusztulás útján, hogy átadja magát a végső átváltozásnak… semmivé.

A sebeid nem túl mélyek, de azért adhatnak okot az aggodalomra. Ez másfajta, mint az, hogy nem sokára aláhulltok mindketten, de elég ok hogy az amúgy is sápadt ábrázatodból minden még ott található pír és efféle vöröses árnyalat kiszaladjon. A szavaidra még azelőtt volt idő, hogy az utazásotok tovább folytatódna lefelé, de mi tagadás még egy válasz is belefért! Akárki is ez a nő, ilyen közelről nem tudod eltéveszteni a tekintetében felvillanó aggodalmat és azt, hogy tartalékai végén jár.

Ez utóbbi, ha elfogy, akkor könnyedén engedhet el, hogy magát mentse, de akkor miért vesződött volna ennyit, egy ismeretlenért? Nos, ha elájulnál az persze egészen más dolog, mert akkor sosem tudod meg mi történt, de egyenlőre még kitartasz. Ahogyan a fura érzéseid is a nőstény adta válaszból, ami a kölyökre vonatkozott. Ez olyasmi, ami nálatok – embereknél – nagyrészt nem így működik. Van rá természetesen precedens, de azért egy anya…

/Basic/ Soha jobban! – mosolyognak rád, ami most nem járt villanó fehérséggel

A fogás, amit a falon próbáltál venni, a legfinomabban szólva is gyatra, hosszútávon igen csak végső álommal kecsegtető. Aztán véleményezed a jelen helyzetedet amolyan mennyi energiád van még mielőtt leeresztenél, mint egy lyukas tartály. Ez azonban már nem sokat javít a helyzeten mielőtt a perem maradéktalanul a távozás mellett dönt és megkezditek az utazást egy idegen világ ismeretlen mélységei felé, ki-ki a maga sikoltozó-üvöltő módján…

A zuhanás lendülete hamar megtörik, könnyedén ficamít ki vállat, okoz zúzódást, törhet csontot is akár vagy idézhet elő olyan kábaságot, ami már-már felér egy eszméletvesztéssel. Ki tudja mennyi idő telik el, mire bármelyikőtök úgy érzi, hogy megpróbálkozhat pislogással, nagyobb lélegzetvétellel vagy akár azzal, hogy egy egyszerűbb mozdulatot tegyen. A kezdetek nem túl biztatóak, de nem egy próbálkozást követően akár felülni is sikerülhetett!

A környezeted meglehetősen komor, de leginkább talán az zavarhat, hogy teljesen eláztál, hovatovább a felszerelés és a Lady bundája is. Ez utóbbinak szaga erősebben kúszik fel az orrodon, mint adott esetben kívánnád, talán még köhögésre is irritál. Hiába no, úgy tűnik, hogy a bundás hölgyemény elmúlt néhány napja sem volt annyira irigylésre méltó. Körülpillantva… a sötétség tűnik fel először, majd a tekinteted lassan hozzászokik a különleges élőlényekhez, melyeket korábban már láttál…


A különbség most annyi, hogy egy laposabb, a földalatti folyó partján üldögélsz, lassan, egyre inkább tudatában lenni mindannak ami körülvesz. Ez kezdetben a tekinteted bántó kékes 'ragyogás', később valószínűleg a sietős folyó hullámain tükröződő fényjáték, végül, de nem utolsósorban maga a vájat, amiben mindez látható. A következő mozdulattal életmentő társad pillanthatod meg, aki épp készül megrázni magát, hogy minden csepp amit a bundája tartott fogva, most rád, az arcodba hullik…

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2897
  • Aktivitás:
    12%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Prológus - Az Ismeretlen Bolygó
« Válasz #50 Dátum: 2016. Június 04. 20:31:42 »
Corvus Latsonn

Sajnos a tervezgetett vacsora, és a valóság között jelentősebb eltérés tapasztalható, pedig feltehetőleg több jelentkező is volna az elképzelt menüre. Ám a tervezgetés arra legalább jó volt, hogy egy kis időre elterelje a figyelmemet a többi problémámról, és még jobban meghozza az étvágyamat.
A kronométer adatai arról tanúskodnak, hogy bár nem szórakozok túl jól, ennek ellenére csak úgy repül az idő. Ellenben ha nem kapaszkodok eléggé, akkor én is fogok – lefele. Ettől a Lady közbenjárása mentett meg – amit az oldalam ugyan sérelmez, de úgy vélem – ennek ellenére hálával tartozom érte. Ahogy azért is, hogy a jelenlegi helyzetet itt a párkányon nem veszi tolakodásnak, és ejti az ismerkedést velem együtt. Ennek, és főként saját nyomoromnak köszönhetően – s mivel még élénken emlékszem a szavaira „Ami a dolgomat illeti, az az enyém” - nem kérdezem meg, hogy mégis mit keres egy ilyen helyen?! – már ha helynek lehet titulálni ezt a peremet. Máskor, más körülmények közt, biztos sokkal jobban értékelném a Lady nőiességét, de azt jelen körülmények közt sem lehetne rám fogni, hogy nem örülnék, vagy ne értékelem sokra a társaságát.
Igaz, egy szélesebb peremnek is tudnék örülni – s az, hogy próbálom megvetni stabilnan a lábamat a perem szélén, bebizonyítja azt, hogy ugyanolyan morzsalékos, mint fentebbi párja. A helyzet ilyen téren számomra nem hoz megnyugvást, s kitartó, ideges próbálkozásomat végül elunja a perem, és az eddig is bevált módszert alkalmazva, lassan megválik tőlünk. Pont ez az átmenet az, amely még hagy időt felismerni a helyzet, s tömören megfogalmazni

Ajjaj! - hogy aztán ezzel a pár szóval indulva hulljunk alá az ismeretlenbe. Eddigi tapasztalataim alapján azért el tudom képzelni, hogy bár nem hallottam, de ennek a gödörnek is van valahol alja, és a megérkezés ismét fájni fog, ahogy az szokott lenni. Így a várható becsapódástól való félelem miatt rémülten üvöltöm végig az utat – az első komolyabb ütközésig – amitől kiszalad a szusz, s jó időre elhallgatok.

Az eddigi sérülések, zuhanások, becsapódások következtében fájdalomtól kábultan fekve csendben küzdök az eszméletem megőrzéséért, és a végére titkon vereségre számítok. Mely most elkerül, hogy helyette megtanítsa – az élet fáj. Nagyon, és sok helyen. Szédülök, fázom, teljesen kiszárad a szám, s még hosszan sorolhatnám. De ez mind semmi ahhoz képest, ha mozdulnék – így inkább nem teszem. Tompán lüktető fejjel rájövök – még élek, s a fájdalomnak örülnöm kéne – azt jelzi, hogy a gerincem még egyben van. Csak fekszem, lassan tisztuló tudatom azt súgja – tennem kéne valamit, ha nem akarok itt megdögleni. Talán cukorra lenne szükségem, a hőtakaróra, meg némi pihenésre – az a múltkor is segített.
Óvatos mozdulatokkal próbálom felderíteni – mennyire is vagyok egyben. A tapasztalatok kissé felbátorodva kezdek el mocorogni, s a végén felkönyökölni. A rossz látási viszonyokhoz hozzászokva megállapítom – egész jó helyre kerültünk. A hidegtől vagy stressztől? kissé remegve tapogatózom a hátizsák után, melyben az életmentő hőtakarót tartom. A Lady ezt a pillanatot választja arra, hogy megrázva magát eltávolítsa a vizet a bundájából, melynek szaga felveszi az enyémmel a versenyt. A rám hulló cseppekre elfintorodom. Jó lenne megfürödni, de először még rendbe kellene jönnöm. A zsákért nyúlva sziszegek, és végül csak felülök.

/Basic/ Van egy elsősegély csomag – ha szükséged van rá – mondom a Ladynek, és ha igényt tart rá, odaadom neki, és megkérdezem, hogy kell-e segíteni?
/Basic/ Ülj ide... - paskolom meg magam mellett a talajt, miközben előveszem a hőtakarót. Mivel ő is átázott, remélem ketten is elférünk alatta – és bundájának szaga is talán hamarabb alább hagy. Végül a hátizsákból kiveszek két táprudat – bár nem tudom, hogy a csomagolása kitartott-e, valamint hogy a Ladynek mennyire fogára való. Az egyiket felé nyújtom, a másikat pedig én kezdem el majszolni, hogy helyre tegyem a vércukor-szintemet.  Miközben a takaró alatt melegedünk/ek, azért feltűnik, hogy milyen szép is a folyó és környéke. Ha meg tudnám valamivel örökíteni, biztos megtenném – így csak csendben bámulva iszom be a látványt. Végül megtöröm a csendet
/Basic/ Milyen nevet adtál - teszem fel a kérdést, mert nem hívhatom végig kölyöknek - A kölyöknek?... megvárom a választ, aztán megjegyzem
/Basic/ Fel kellene neki kiabálni – ha még ott van, hogy egy föld alatti folyó mentén kisétálunk a szabadba, és majd füsttel jelezzük, hogy hol táboroztunk le, hogy oda találjon – vetem fel az ötletet.

Később, ahogy kezdek jobban lenni, (s talán egy felkiabálás után) egyre inkább szemezek a folyóval – jó lenne, ha fürdésre alkalmasnak ítélhetném – ha már engem is zavar a saját szagom, akkor a Lady mit szóljon? Amikor úgy érzem, hogy már van némi hőtartalékom, és nem is szédülök túlságosan, akkor a takaró alól kikászálódva a lándzsaszerűség nyelével felmérem a víz mélységét. Ha rendben van,  kicsit odébb sétálva akkurátusan egy kupacba rakom a ruháimat – távolabb a parttól – majd az ellenőrzött területen gyors fürdőt veszek. A fürdő végeztével ismét felveszem a - már nem túl tiszta ruháimat - és ismét beülök a hőtakaró alá pár percre melegedni. Ezek után már én is szemre vételezem a sérüléseimet, hogy elláthassam őket.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1854
  • Aktivitás:
    4%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Prológus - Az Ismeretlen Bolygó
« Válasz #51 Dátum: 2016. Június 10. 15:47:04 »
Corvus Latsonn

A dallamok oly sok félék. Megannyi hangzat és köztük a legőszintébb talán a szótlanság, a csend és persze az igazi kiáltás, sőt, üvöltés, mely akár egy nagyobb zuhanást is megelőzhet. Ne is beszéljünk a landolás vagy a megakadás okozta szusszanásról, nyögésről és más efféle zajokról és neszekről! Ezek félreérthetetlenül elárulják az illető zenei érzékét, olykor még a ritmusra is utalhatnak! Ezek mellett talán még egy fontos dolog említhető meg, az éhség.

Az értelmes lények nem csak élelemre, de ritmikus kopácsolástól egy igen bonyolult és művészi alkotásig bármilyen hangra ki lehetnek éhezve akár tudatában vannak akár nem. Az biztos, hogy te most nem erre, inkább néhány finomabb falatra gondolnál, aminek vágyát talán csak egy ellenkező nemű különleges egyed közelsége volt képes pillanatnyilag feledtetni. Az első lépés, az ismerkedés igen érdekes utat választott magának, de talán érdemes rajta tovább haladni.

A korábbi társaság, hogy ne érezd magányodat, most egészen más arcát mutatja feléd. A kis szőrmók, akinek még a nevét sem tudod, nem hogy a nemét, egy egészen más hangulatot biztosított, mint a határozott és kifejezetten nőies anyukája. Ez a csere, hogy kellemes vagy kellemetlen, még majd kiderül, de lehet, hogy az sokkal érdekesebb kérdés, hogy mi lett most a kölyökkel, aki fent maradt azon a keskeny, talán épp szétmálló kőhídon…

Nincs több csobbanás vagy kiáltás, esetleg bármilyen jele annak, hogy ő is csatlakozott volna, csak te és a füledben csengő üvöltések hangja, a nyögések és fájdalmas szusszanások illetve ennek macskanői megfelelői hallhatóak. Egy ideig még az eszmélet is kitért volna előled, de végül inkább ragaszkodott hozzád annyira, hogy mindennel tisztában legyél és átérezz ami a lefelé utat, a landolást és most a partra evickélést jelentette.

A fájdalom egyre erősebb, ki tudja mi mindent történhetett veled – és persze a társaddal, ha épp érdeklődnél ilyesmi iránt – ami akár komoly következményekkel is járhat. Néha picit mintha jobb lenne, de összességében inkább rosszabb, mint eddig és most már nem a bokafájdalmad a legrosszabb az összes problémád közül. Úgy döntesz, hogy mindez csak pihenéssel korrigálható, így inkább nem mozogsz túl sokat, de vélhetően a megfázás már elkerülhetetlen… pciiiii!

Nem kizárt, hogy lázas is vagy, de az biztos, hogy minden olyan hűvösnek hat, még a hátadnak feszülő hátizsák érintése is. Ez utóbbi elég viseltessé vált, nem biztos, hogy még egy ilyen utazást örömmel fogadna, de az is lehet, hogy szakadások csak rondábban néznek ki, mint amilyenek valójában. A lényeg, hogy most már takaró kézközelben van, csak azok a fránya cseppek amik a nedves bundából érkeznek okozhatnak némi fejfájást…

A fürdés gondolata sem melenget, de tény, hogy forrón vágysz rá, talán úgy, amilyennek a homlokod érzed ha véletlenül megérintenéd a ténykedésed közben. Talán nyugtat a tudat, hogy nem egyedül neked van, nevezzük különleges illatnak, hanem osztoztok ezen a egyediségen. Végül a takaró után egy elsősegélycsomag is kezedbe kerül amiről úgy véled, hogy esetleg a ’társadnak’ nagyobb szüksége lehet rá, mint neked.

/Basic/ Kösz! Megoldom!

Elveszi némi fájdalmas fintor közepette és úgy tesz mint aki pontosan tudja mit keres, de könnyedén észrevehető a tanácstalansága, mi mire lehet jó a fiolák és tabletták közül. Végül előkotorja a kézikönyvet és tanulmányozni kezdi, de arcán talán most első ízben a fájdalom vonásai fedezhetőek fel. úgy tűnik kissé büszke fajta, pont ahogyan egy uralkodónak… illik? Amíg olvasgat te elő tudod varázsolni a hőtakarót és még egy meghívásra is futja erődből, amire némi mormogás mellett elfogadás a válasz.

Nagyon szorosan, alaposan összesimulva – ami jár némi fájdalommal és nehezebb légzéssel – sikerül a takaró alá préselődni, sőt, a kívánt ’illatok’ is hamar eltűnnek az orrodból. Úgy tűnik azonban, hogy az övéből tovább tart, mert néha látod megrezdülni. Igazából ilyen közelségben sok apróságot lehet látni. A villantó gyönyörű szemeket, a nyaka vonalának ívét… táprúd jó indok arra, hogy fészkelődj amely mocorgás eredményes: mindkét megcélzott adag a kezedbe került.

Sértetlennek tűnik, és a Lady sem nyafog a dolog miatt – vagy bármi más okán – így csendes majszolás idejére pillanatnyi csend áll be egészen addig, míg rá nem ébredsz, hogy te legalább annyit szuszogsz a fájdalomtól, mint Őkarmossága, aki még mindig a kézikönyvvel vacakol. Az azonban kétségbevonhatatlan tény, hogy a környezet már-már romantikusnak mondható, könnyen beleveszik az ember, aki oly ritkán vagy talán sosem jár ilyen helyen.

/Basic/ Szőrmók. De hallgat a Zirni-re is – rágcsál picit, a második mondatot is – Kétlem meghallaná, elég nagyot utaztunk, még ha többet is pattogtunk mint egy Boun-golyó (flipper-játék) – aztán némi tűnődés után – lefelé fog utat keresni.

Lehetséges, hogy valahogy a kölyök maga is eljut ideáig, és akkor a szabadban gyújtott tűz nem neki, hanem ki tudja kinek vagy minek lenne jelzés. De ez még a közel-távoli jövő zenéje, egy olyané amit megelőz meg egynehány dolog, rögtön az elején egy vízmélység-mérés! A lándzsa a partmentén sekélyebb, nem sokkal beljebb már jelentős végül elnyeléssel fenyegető mélységet mutat, nem az a fajta, ami engedné a kényelmes fürdést.

Amennyiben még így is a fürdés, legalábbis folyóvízzel és puszta kézzel (miegyébbel) való átdörgölést választod, a ruháidtól való megszabaduláshoz leplezetlen tekintet társul zavartanul mustrálva minden mozdulatot. A különleges ragadozóhölgy nem csatlakozik, hanem a végre várt és áhított – valószínűleg – fájdalomcsökkentő tablettákat tömi a villanó fogai közé. A ruháid kupacára tévedő tekintet mintha azt súgná mindjárt belelöki, de akárhogyan is várod, nem történik efféle ’tréfa’.

/Basic/ Azt mondják két vagy több testek érintkezése sokkal jobban közvetíti a hőt, mint az átázott ruha, ami csak kiszívja azt

Jegyzik meg amikor épp felöltöznél, de nem említenek hasonlót még egyszer, ha úgy döntenél, hogy mindezek ellenére felöltözöl. Egy dolog biztos amikor takaró alá mászol és elfoglalod a helyed, hogy Őkarmossága megfogadta a saját tanácsát. A kérdés csak annyi, hogy ezek után is a sérüléseiddel foglalkozol e vagy eléggé elterelik a figyelmed ahhoz, hogy az efféle terveid késlekedést szenvedjenek egy egészen más és új élmény javára…

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2897
  • Aktivitás:
    12%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Prológus - Az Ismeretlen Bolygó
« Válasz #52 Dátum: 2016. Június 12. 16:35:34 »
Corvus Latsonn

A hideg hátizsákon fekve ha nem is életem holója, de az utóbbi pár nap lepereg a szemem előtt. Ha eltekintünk a fájdalmas utazástól a bolygó középpontja fele, akkor csak egyetlen dolog maradt, ami érdeklődésre adhat okot – a Lady és a kölyke. Jó társaságban a történet biztos nagy sikert aratna – hiszen eddigi rövid találkozásaink igencsak furcsa párbeszédeket és helyzeteket vonultatnak fel, de még távolról sem tudunk egymásról semmit. A cuki kis kölyök sem segített ez ügyben – sem magáról sem az anyjáról nem árult el közvetlenül újabb dolgokat – csak további kérdéseket vetett fel a találkozásunk. Az viszont mostanra kiderült – igencsak tetszetős anyukájától sem kell tartanom – sőt hálás lehetek neki, hogy megpróbált megmenteni. Az, hogy élünk – legalábbis a hangokból ítélve jogos a többes szám – a csodával határos - legalábbis  ezt jelzi testem több pontja is. Hogy mi lett a kölyökkel, azt nem tudom, de mivel sem további becsapódásra utaló csobbanást-puffanást nem hallottam, sem fentről érkező fényrudat nem láttam, feltételezem, hogy ott maradt fent a kőhídon – egyedül... Vajon mit fog csinálni, miután túljutott az első pánikon? Folytatja az utat kifele a fényrúddal? Ez most elég távoli, és a lehetőségeimen túli problémának tűnik - és a gondolataim is össze-vissza kavarognak mindenféle cél nélkül, így inkább későbbre hagyom a megválaszolását.
Mellettem a motoszkálás jó jel – a Lady is többé-kevésbé egyben lehet – bár az újabb hideg fürdő végleg maradásra bírta a megfázásomat – legalábbis a legyűrhetetlen tüsszentés erre utal. Erre már tényleg kell keresnem valami gyógyírt, mert a megfázásom nagykorúvá válva összeállt volna a lázzal.
Ennek ellenére az elsősegély-csomagot a Ladynek adom oda – úgy érzem, hogy a megfázásom és lázam még várhat pár percet - elvérezni pedig úgy érzem, nem fogok. A Lady sérülései viszont akár azonnali ellátást is igényelhetnek. Hogy ne jusson az én sorsomra – már ami a megfázást illeti – a hőtakaró előszedése utáni invitálást azért elfogadja.


A takaró alatt melegedve több benyomás is kezd határozott véleménnyé formálódni - kezdve azzal, hogy igen, tényleg elég büdös lehetek, vagy például, hogy a Lady sem képzett elsősegély-nyújtó. Az elsőre a folyó lehet a megoldás, a másodikra pedig a mellékelt leírás. Miközben a Lady keresi azt, hogy mire is van szüksége, pontosabban, hogy milyen formában lelhet rá, nekem lehetőségem van a környezet szépségei után őt is csendben szemügyre venni. Feltehetőleg vannak olyan részletek, melyet a félhomály elrejt előlem, de azért így is van, amin megakad a szemem. Igazából majdhogynem leplezetlen kíváncsisággal csodálkozok rá a számomra kissé szokatlan, de ennek ellenére nőies részletekre – bundája mintájára, most még kissé ázott, de selymes érzetére, szemének színére és metszésére, s persze arcának rajzolatára. Ahogy száradunk, úgy lesz egyre kellemesebb, hála a Lady plüssöket megszégyenítő meleg puhaságának – az összképet mindössze romos állapotom rontja, de az jelentősen. Jó lenne, ha minél előbb találna láz és fájdalomcsillapítót, de úgy érzem, kár volna sürgetni – feltehetőleg úgyis azt keres. Így marad a csendes szemlélődés, s a meg-meg rezdülő orrcimpák okán egyre erősödő elhatározás – lassan itt az ideje a fürdésnek – még akkor is, ha itt csak hideg víz folyik.  Ám amíg ebből az elhatározásból tett válik, addig egyre kevésbé vacogva próbálom csak a legszükségesebb mozdulatokat elvégezni, hogy csökkentsem fájó-tiltakozó porcikáim számát, hiszen még a levegővétel is nehezebben megy.

A kölyök nevét magamban felvésem, bár hogy milyen nemű lehet, azt ebből nem tudom kikövetkeztetni. A második válasza kissé lelomboz – hiszen nem ártana tudatni a kölyökkel, hogy még élünk, és merre indulnánk. De a folytatás - hogy lefele próbálna szerencsét! - ezen teljesen kiakadok.
/Basic/ Lefele?! - kérdezek vissza hitetlenkedve, aztán átgondolom a dolgot – elvégre a kölyök – pontosabban Zirni kisebb, tehát neki egy – egy perem, vagy kiugró sokkal biztosabb fogódzkodót jelenthet.
/Basic/ Lehet... – látom be - Ha elsötétedik a mennyezet, akkor az azt jelenti, hogy közeledik a világító rúddal...
/Basic/ Tényleg, Zirin milyen idős? Mivel velem nem állt szóba, így nem sokat tudok róla – még a nemét sem... kérdezek még rá a kölyök két alapvető tulajdonságára, amellyel végre a helyére tudnám tenni.

Végül csak elszakadva a Lady társaságától, felmérem, hogy a folyó mennyire alkalmas fürdésre. Az eredmény nem túl örömteli, de várható volt – gyors folyású hegyi folyónak is lehetne hívni. Ha ebbe belegázolok, elragad, és gyorsan ki is hűlök – vonom le a következtetést. A fürdés előtt zsebeim tartalmát a hátizsákba teszem át, majd vetkőzés közben átgondolom a lehetőségeimet, mely közben feltűnik, hogy ezen tevékenységem felkeltette a Lady érdeklődését – ha rosszindulatú lennék, azt mondanám azért, hogy lássa – belefulladok-e? Kadétként megszokhattam a koedukált fürdőket, így nem okoz problémát az, hogy más is van a közelben – ám az a mustráló tekintet, mellyel most vagyok szemmel tartva – kissé zavarba hoz. Aztán lélekben vállat vonok – neki most van lehetősége felmérni romos fizikai állapotomat, s önként vetkőztem neki. Az az egy vigasztal – a félhomály feltehetőleg előle is elrejti az elmúlt napok alatt összeszedett szépséghiba-zúzódások, vágások jó részét.
A folyóhoz végül viseletes pólómmal a kézben sétálok, s a biztonságosnak ítélt szélébe lépve legfeljebb a bokáig-lábszárközépig érő vízben állva a pólómat mosdószivacsnak használva alaposan megtisztálkodom, miközben a hidegtől és a fájdalmas mozdulatoktól sziszegek, és halkan káromkodok. A Lady nedves-nyers ruhakupacomra vetett pillantása egyértelmű – az sem lehet éppen virágillatú – így a cipő kivételével a hideg víztől vacogva, elkékült ujjakkal gyors mozdulatokkal „kimosom”, kicsavarom őket. Ezzel végezve már venném is vissza őket, amikor a Lady váratlan kijelentéssel áll elő. Megtorpanok az el sem kezdett öltözködésben, s kissé meglepetten hümmentek egyet. Valóban - a hátam közepére sem kívánnám most a nedves ruhákat, de ugye vannak bizonyos társasági szabályok... melyek betartása itt és most nem feltétlenül jó ötlet, s már nem az elsőt hágtuk át...
/Basic/ Igazad lehet – válaszolom. Azért a ruhakupacot felnyalábolva megyek vissza a Ladyhez. A ruhákat leterítem egy picit magasabb - ha nem is szárazabb helyre, aztán gyorsan bebújok a hőtakaró alá. Jólesik a puha, meleg Ladyhez simulni. Amikor szemből magamhoz húzom, rá kell, hogy jöjjek – az eddigi hordott, összességében másfél tenyérnyi ruhadarabjaitól is megszabadult – pedig azok mostanra már majdnem megszáradhattak volna, s a hőelvonásuk sem lehetett jelentős... A meglepetéstől pár pillanatig vacogni is elfelejtek, s szándékát kutatón nézek a Lady szemeibe.
/Basic/ Úgy érzem, nagyon szeretnél átmelegedni – utalok arra, hogy feltűnt – száműzte az utolsó, esetleg nedvességet tartalmazó ruhadarabot is. Egy picit tanácstalan vagyok a helyzettel kapcsolatban – vajon ennyire komolyan aggódik a saját - és esetleg az én egészségemért, vagy inkább a libidó dolgozik? Bár ez utóbbit nehezen tudom elképzelni – mivel az elmúlt pár nap után leginkább egy csövesre hasonlíthatok. Azért a helyzet nem hagy hidegen – a hozzám simuló egzotikus női test melege és illata megteszi a magáét, és öltájékon egyértelmű a jelzés – a Lady igencsak elnyerte a tetszésemet. A szoros közelség miatt nem is tudnám tagadni
/Basic/ Van még egy módszer, amivel még intenzívebb hőtermelést lehet elérni, s az idő is jobban telik – vetem fel kissé vacogva, de pimaszul vigyorogva. Amennyiben nem tiltakozik a javaslat ellen, felbátorodva olyan tájak felfedezésére indulok, mely eddig még nem hallott sóhajokat és nyögéseket csalhat elő a Ladyből.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1854
  • Aktivitás:
    4%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Prológus - Az Ismeretlen Bolygó
« Válasz #53 Dátum: 2016. Június 16. 18:33:13 »
Corvus Latsonn

Az életed holo-ja.
Kérdés, hogy melyik kategória.

Milyen korosztály tekinthetné meg.
Az eddigi életed megérne e egy holo-t…

Lehetne-e a címe az, hogy „Utazás a bolygó középpontja felé”, vagy esetleg valami más, sokkal rejtélyesebb illene hozzá, mint a „Rejtélyes mélység”? Talán valami egészen más címet adnál neki, olyat, ami sokkal méltóbb ahhoz, amit Corvus Latsonn neve fémjelezhet! S ez még nem minden, hiszen most nem kevés ízt ad neki az a páros, akit Lady és a Kölyke – illetve mint kiderült, Zirni – ként ismertél meg.

Rögtön felrémlik néhány jelenet, ami véleményed szerint szórakoztató lenne egy ilyen előadáson, de nem fedne fel semmit egyik ismeretlen bundásról sem. Nem csak a nézőközönség, de magad is kérdésektől fulladoznál – esetleg teszed is épp – amik egyre inkább kikívánkoznak, hangot követelnek maguknak. A találkozás, az újbóli akár a kölyökkel vagy épp az anyjával, szóval egyik sem adott egyetlen egy értékelhetőt vagy minden kétséget kizárót.

Az anyuka adta gondolatok vonzalmat és fájdalmat hordoznak magukban, ez utóbbi most is kissé fájdogál és vérzik, mindenképp figyelemért sajog, mely ellen tenni is szándékozol. A korábbi gondolat, hogy egy ilyen utazás nem a „Végső zuhanás” tragédiáját beszélte el, már a múlté, de a lehetősége annak, hogy ezt a szomorú történetet valami sokkal izgalmasabbá tedd, nos, úgy tűnik elérkezett…

Kit érdekel a kölyök vagy az, hogy mit láttál, de leginkább nem vagy épp hallottál e olyasmit ami elárulná a harmadik társad érkezését, amikor olyasminek lehetsz részese, aminek valószínűleg nem sok ember. Miért zavarna olyasmi, hogy mit csinál a magára maradt apróság, van e elég fény odafent vagy lesz e mit ennie, amikor selymes bundába fúrt fejjel szívod magadba azt a különleges feromont ami lehet már percekkel ezelőtt átvette az irányítást!

Már oly rég történt, hogy a tanácstalan tekintet figyelted, megcsodáltad az ázott bunda miatt teljesen kidomborodó nőiességet vagy épp azon kaptad magad, hogy a rejtélyes tekintetben vesztél el. Az, hogy magad is tisztálkodtál a hideg, nem, a kissé hűs folyóban, majd szemrevételezted, hogy bizony elsősegélyre szorulsz vagy éppen tüsszentéssel törted össze a kialakulni készülő varázst.

A takaró alatt olyasmi történik, amit talán jobb, hogy nem lát senki más. Se ti, se a kölyök, de más meg egyáltalán nem, mert ennyi fájdalmas sziszegést, még egy veremnyi pikkelyes sem képes összehozni. Idő kell, mire a fájdalomcsillapítók annyira hatnak, hogy az egész ne legyen komikus, de könnyen lehet, hogy a vágy már régen felül írta az efféle apróságokat, mint a nevetés vagy akár egy halk kuncogás.

Itt és most már nem érdekel a környezeted szépsége vagy akár a testszagod (ez utóbbi amúgy is lehetőségekhez mérten mérsékelve lett) de még Őkarmosságának egzotikussága sem! Hiába az a selymes érzet, szemszín és metszés vagy arcnak rajzolata… ez már sokkal ősibb és elemibb, olyasmi, amiről csak történeteket hallottál. Azokat, amikben a halál közeli élmény után az életet ünneplik.

A benned tomboló tüzet sem gyógyszerek vagy más mesterséges anyagok, de a folyó okozta didergés sem képes kioltani, csak egyetlen egy dolog alkalmas rá és azt a remegő kezeid is lassan határozott mozdulatokkal fedezik fel. Nem számít már a Kölyök kora, a neme vagy éppen, hogy merre tart, mindezt kimosta a gondolataid közül az tapintás, a szaglás és a látás, sőt, a hallás adta élmény és érzet, mint a…

Dorombolás!

Az egésznek mégis van egy szemtanúja. Egy strapabíró, bár már kissé megviselt hátizsák. A fluoreszkáló életformák vagy épp a titokzatos barlangi folyó. A zavartságot, majd annak lassú oldódását éppúgy szemmel követik, mint a tisztálkodás követte szitok-szavak visszhangjának zöngéit vagy épp azt a halk doromboló megjegyzést, ami végül elvezetett oda ahol most lihegve-pihegve szuszogsz levegőért kapkodva két kábán-fátyolos pillogás között.

Nem volt szükség szavakra, bár egy-kettő még utat talált, de végül mindketten alaposan átmelegedtetek és az életet úgy ünnepeltétek meg, hogy most ott is fáj ahol eddig nem és persze olyan ízt érzel amihez foghatóval még nem találkoztál korábbi kalandjaid során. A módszerről kezdtél volna beszélni, de egy karom elhallgatott, igaz csak leheletnyire érintett szájat, de a jelzése egyértelmű volt.

Most pedig…
Ki tudja, hogyan vigyorogsz.

Egy dolog bizonyos azonban.
A Lady kölcsönösséggel fogadja a levezetést.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2897
  • Aktivitás:
    12%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Prológus - Az Ismeretlen Bolygó
« Válasz #54 Dátum: 2016. Június 19. 19:25:43 »
Corvus Latsonn

Be kell látnom, hogy eddigi élettörténetemet az utóbbi pár napig nem lehetett volna egyértelmű kategóriába sorolni – drámának túl vidám, vígjátéknak túl unalmas, s akciónak meg végképp eseménytelen... Az utóbbi pár nap az, mely külső szemlélő számára egy erős felütés után egyre inkább a könnyed kaland-holók felé viszi az eseményeket. Viszont akármennyire is érdekes a történet, meg vagy túlélni már sokkal megterhelőbbnek bizonyul... Éppen ez az, amely a legtöbb fej és egyéb fájást eredményezi, nehogy váratlanul drámába forduljon a történet, melyre most, az apró szőrmók, Zirin jelenléte, vagyis lemaradása miatt jókora esély van...

A kérdések, akár a hisztiző gyerekek, figyelmet követelnek maguknak. A rájuk kapott válasz pedig nem volt túl kielégítő – inkább bosszantó. Így eldöntöttem, hogy csak azokat a kérdéseket teszem fel, melyekre feltehetőleg normális választ kapok, s azokat, melyeket a Lady „tiltólistára” tett – mint például hogy mit keres itt, mit csinált a találkozásunk előtt, vagy merre tart a legközelebbi város elérése után – inkább hanyagolom.

Ahogy kis időre hanyagolom az oldalamon sorakozó lyukakat is, miután kiderül – a Lady a ruháival együtt a gátlásait is levetette. Így a sérüléseim helyett inkább egy sokkal fontosabb dologgal, a Lady felfedezésével kezdek el foglalkozni. Ehhez képest most minden más lényegtelen kérdésnek tűnik – az izzó szenvedély elsöpri a terveket, megfontolásokat, és a világ kettőnkre zsugorodik. Egyedül a fájdalom az, amely még egy ideig hátráltat, de aztán az is feladja - meghallván a dorombolást, végleg teret adva az elemi ösztönöknek.

Később, miközben a takaró alatt a Ladyt simogatom, és a szemeibe veszek, töprengek. Nem volt még példa arra, hogy ilyen rövid idő alatt bárki is a takaróm alá került volna. Igaz, ilyen körülményekre sem volt még példa... Így erről a helyzetről inkább nem vonok le hosszú távú következtetéseket, mert igencsak félrevezetőek lehetnének.
/Basic/ Remélem máskor is megosztozunk a takarón – súgom a fülébe. Ám a hogyan tovább akkor is fontos kérdés, ha eltekintünk a Lady meleg ölétől. Amennyiben Zirin tényleg megindult lefele, akkor pár óra alatt le kell tudnia érni. Érdemes tehát megvárni, és együtt tovább indulni. Addig pedig... tompán sajog az oldalam, emlékeztetve rá, hogy volna addig is mivel foglalkoznom – ám nem olyan könnyű elszakadni a takaró alatti világtól. Így még maradok egy kicsit belefeledkezve a meleg puhaságba, hiszen ki tudja mikor lesz ilyesmire alkalmam? Most már határozottan örülök, hogy a Lady nem helyi – jól el tudom képzelni, hogy a kölyök apja mit szólna, ha tudomást szerezne a dologról. Feltéve, ha nem egyedül neveli Zirint. Az oldalam viszont egyre inkább jelzi – most már ő következik!
/Basic/ Elnézést, de az oldalam igencsak követelődzik! - sóhajtok, és kinyúlok az elsősegély csomagért. Miközben fertőtlenítőt és kötszert keresek, megkérdezem
/Basic/ Egyet azért árulj el – van okom tartani Zirin apjától, vagy már egy ideje egyedül neveled?
Bontom fel a szükséges csomagot, és felülök, hogy ellássam az oldalamat. Miközben ezzel foglalatoskodom, megosztom vele az elképzelésemet.
/Basic/ Szerintem érdemes itt bevárni Zirint, és majd együtt tovább indulni. Ez a folyó feltehetőleg az általam Kígyó folyónak elkeresztelt folyóba ömlik. Gondolom a folyó partján vannak civilizált helyek, ahol feltölthetjük a készleteket, vagy járművet bérelhetünk. Hacsak indulás előtt nem mondtak mást nektek, hogy hova érdemes ilyen helyzetben menni – nézek rá kíváncsian, hiszen neki elvileg jobban kéne tudnia, hogy merre is tartunk.
/Basic/ Amikor kiolvastad a könyvet, nem láttál véletlenül valamit lázra, megfázásra? - kérdezem tőle, hogy ne kelljen nekem is áttúrnom érte mindent. Amennyiben megvannak a szükséges pirulák, beveszem őket, s vissza vackolom magam a takaró alá – mivel a ruháknak még feltehetőleg igencsak száradniuk kell. Amennyiben komolyabb ellenvetés nem érkezik, a takaró alatt várjuk be a kölyök érkezését, melyet feltételezésem szerint a közeledő lámpavilág fog jelezni. Amikor erre végül sor kerül, akkor nyúlok a ruháimhoz, és kezdek el felöltözni, hogy mire ideér hozzánk, legalább pár ruhadarab már legyen rajtam.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1854
  • Aktivitás:
    4%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Prológus - Az Ismeretlen Bolygó
« Válasz #55 Dátum: 2016. Június 28. 17:12:51 »
Corvus Latsonn

Ki tudja, lehet, hogy egyszer mindezt elmesélheted és megcsinálod a nagy szerencséd a holo-iparban! Az biztos, hogy eleddig semmi olyan nem történt veled, nem tettél le semmit arra a bizonyos asztalra, ami alapján akár egy ZS kategóriás alkotás sokadrangú mellékszereplőjének pillanatra felvillanó szerepére felkértek volna.  Azonban úgy tűnik, hogy az élet bizony ígér némi kalandot, és mindezt úgy, hogy közben nem feledkezik el arról, hogy a vágyaid is teljesüljenek.

A maguk módján.

Mely most épp felfedezésekkel teli,
Ami örömét az egyesülésben leli.
Osztozva a fájdalomban és szenvedélyben,
Heves mozdulatokkal övezett sziszegésben

Egy teljesen másik világba léptél. A vibráló dzsungel, az élettel teli bolygó lehet talán ilyen hatással vagy ahogy jawa tudósok mondják: a halál-közeli élmény közel-halálos! Mármint, az efféle sokszor sarkallja a túlélőket arra, hogy az életet ünnepeljék, melynek továbbra is a részesei lehetnek! Kit érdekel holmi éles fájdalom vagy felszakadó sebek esetleg ájulással fenyegető vérveszteség? Az ilyesmit amúgy is elnyomják azok a bizonyos hormonok, amik sokkal kellemesebbek…

Nem csak a planéta ismeretlen, de a test is, a macska izmos kecsessége, amit most ujjaid hegyével érinthetsz anélkül, hogy attól kéne félned esetleg letépik őket vagy más hasonló baleset történik. Belefúrhatod őket – akár az arcodat is –a dús bundába, magadba szívhatod a vegyes, de leginkább vágyaidat korbácsoló illatokba és megtapasztalhatod a hatalmas szemfogak és éles karmok gyengédségét…

A dorombolás egy katalizátor, mely a vágy mély, búgó hangján adja meg a hangulat pillanatnyi varázsát, hogy minden gátlás és érv, akarat és gondolat totális és végleges vereséget szenvedjen a szenvedély emésztő lángnyelvei között. Nyelvek, melyek már ádázabb csatát nem is vívhatnánk, oly ígéretekkel csábítanak amik valószínűleg sosem teljesülnek, de a pillanatban hatalmas erejükkel vonzzák a másikat a végzetük felé…

Ki tudja – talán órákkal később, de lehet alig pár perc is – a tekintetek fonódnak, de csak a te kezed cirógat, mely talán egy apróság abból, hogy akármi történt akadnak bizonyos különbségek. Esetleg az efféle érintések már egy intimebb közelséget jelentenének vagy… ki tudja mi is lehet mindemögött, hiszen még magaddal sem tudtad pontosan tisztázni mi is történt vagy miért, inkább csak engedtél a vágyaknak, a szenvedélynek és…

… a pillanatnak.

A suttogásra nem érkezik szóbeli válasz, de a táguló pupillák sok mindent jelenthetnek. Talán még akkor is ezen tűnődsz, amikor az elégedettnek látszó Lady szüntelen dorombolása és már-már csak kellemes háttérzajjá vált és a fájdalom kezd előtérbe kúszni. Nem elég, hogy a régi sebeid sajogva jelzik jelenlétüket, de még mintha néhány újjal is gazdagodtál volna az elmúlt kellemes percek-órák alatt.

Úgy véled a kölyök apja… nos, attól, hogy most nincs itt és az ilyesmihez ketten kellenek, bizonyos, hogy más hímek nem igazán veszik jó néven azt, ha a párjukat valami teljesen idegen behatóbban… megvizsgálja. Természetesen sok más eshetőség is akad, de amilyen szerencséd volt mostanában akár később még ez a bizonyos illető – adott esetben igen mérgesen – akár még elő  is kerülhet.

/Basic/ Úgy éreztem, hogy nem igazán az oldalad volt követelőző

Búgják mély és sejtelmes hangon, miközben újra felragyog az az aranyló tekintet, hogy könnyedén beleborzonghatsz az emlékbe

/Basic/ Mindössze egyet? – kuncognak, majd pici tűnődés – könnyedén okozhat hevesebb szívverést – Egy ideje egyedül terelgetem – válaszolja, majd elmosolyodik, ragadozómosollyal – Ettől még lehet, hogy az apja nem örülne, hogy ilyen társaságba keveredett – kuncog tovább

Eközben valahogy a kezedbe keveredik az Elsősegélycsomag és megkezdenéd a megfelelő szerek kiválogatását, hogy… amennyire lehet, kezeld magad. A baj csak az, hogy alapvetően fogalmad sincs, mit is kéne tenni. Valamennyit segítenek a kezelési útmutatók, de nagyobb problémáknál csak kukán bambulsz a kezedben tartott dobozokra/oltópisztolyokra és más miegyébre.

/Basic/ Nem. Nem itt fog lejönni. Minden bizonnyal másik utat fog keresni.

Ebben határozottnak tűnik, ahogyan abban is, hogy mindenféle pirulákat és egyéb nyalánkságokat válogat ki neked, amiket bevehetsz, hogy tompítsd a fájdalmat, megelőzd a fertőzést, bár lehet csak gyulladáscsökkentő? S persze ha nem vigyázol az adagokkal még álmos is lehetsz vagy könnyedén guggolhatsz a folyó felett összeugró gyomorral. De az idő és a társaság könnyedén elhozhatja a várva várt nyugalmat, pillanatnyi békét.

Utat a gyógyulás felé.

A percek lassan, ólomlábakon állnak össze órákká, de Zirni tényleg nem érkezik, nem látni fénykört vagy –sugarat, semmit, ami arra utalna ide-, megtalált volna titeket. Ellenben a barlang levegőjének hőmérséklete állandónak, hűvösnek tűnik, ahogyan kellően párás is. A ruhák ennek okán nem nagyon akarnak száradni, de az biztos, hogy a folyó folyik valahová, talán tényleg érdemes követni.

Mintha egy keskeny párkány lenne is.
Nem látszik túl kényelmesnek.
De valószínűleg kivezet.
Ha követi a folyót.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2897
  • Aktivitás:
    12%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Prológus - Az Ismeretlen Bolygó
« Válasz #56 Dátum: 2016. Július 03. 19:54:39 »
Corvus Latsonn

A felfedezés öröme... mely magával ragadta az érzékeimet, ahogy újabb és újabb tájakra tévedtem, s egyre magasabbra szította a szenvedélyt, a Ladyvel betelni képtelenül. Még utólag is beleborzongok a friss élmény emlékébe, ahogy elveszek aranyló tekintetében. Most cirógató ujjaim nem olyan rég még bundája titkait fürkészték, lerohanva, meghódítva mindent, mi útjukba került – ahogy az arcomra tapadt pár szőrszál is csak pironkodva mesél, hogy honnan és mi módon érkezett.
Úgy vélem, jobb elfogadnom a helyzetet, s az egyszerű választ – rövid ismertségünk során átélt rendhagyó helyzetek és intimitás elegendő volt ahhoz, hogy a kezdeti szikra kettőnk közt futótűzzé váljon. Azon nem esem kétségbe, hogy a Lady nem viszonozza a simogatást – hiszen a tekintete elég beszédes, ahogy megpróbál vele elnyelni – úgy vélem, neki sincs ellenére egy későbbi folytatás... Mely során talán nem ér további sérülés, mint most? Nem tudom, hogy eddig csak túl „elfoglalt” voltam, hogy tudomást vegyek róluk, vagy valóban friss sérülések-e, de bárhogy legyen is, remélem, hogy az okozójukat a minket körbevevő környezetben kellene keresnem, s nem a Lady ujjainak végén...

Az elsősegély csomag keresgélése közben a Lady finom utalására elvigyorodom.

/Basic/ Azért téged sem kellett sokat győzködni – hamar beadtad a derekadat – válaszolom kissé rekedtesen, ahogy felidézem a dolgot.

A Lady úgy tűnik,hogy  továbbra is jól szórakozik, ahogy próbálom legalább valamilyen szinten megismerni kapcsolatunk esetleg rám nézve veszélyes oldalát. A tűnődése nem kecsegtet túl sok jóval – de a válasza megkönnyebbülést hoz, annak ellenére, hogy ismét nem pont arról beszél, ami leginkább érdekelne.

/Basic/ Ó, én nem attól tartottam, hogy mit szólna ahhoz Zirni apja, hogy összefutottam a gyerekével, hanem, hogy te milyen társaságba keveredtél egy takaró  alatt -  válaszolom, de ha jól értettem a Lady szavait, Zirni apjának egy ideje ebbe már nincs beleszólása. Bár az is igaz, hogy ez nem mindig elegendő érv...

Az elsősegély csomag tartalma kiábrándító. Itt van feltehetőleg minden, amire szükségem van, csak használni nem tudom! Igazán lehetne mellette egy apró orvosi robot, vagy valami, ami ha nem is az ellátást, de legalább a szaktanácsadást elvégezné. Udvariasan megkérdezné, hogy mik a tünetek, és megmondaná, hogy mit, és hogyan használjak fel a dobozból. Ennek hiányában legfeljebb szortírozni tudom a dolgokat – egyik oldalra az eszközöket, másik oldalra a gyógyszereket. Szerencsére a Lady nemrég már megküzdött ezzel a problémával, és hathatós segítségével sikerül összeállítani egy kisebb kupac gyógyszert. Úgy döntök, hogy ha valamiből több szemet kapok, akkor is maradok az egy darabnál – elvégre feltételezhető, hogy egy szem egy kisebb adagnak felel meg, s súlyos esetben, vagy nagyobb testtömeg esetén szükséges a több pirula. Meg ha nem hatna, akkor még mindig vehetek be további gyógyszereket.
Ahogy egyesével veszem be, és vízzel öblítem le őket, a Lady azon magyarázata, hogy Zirni mégsem erre fog leereszkedni, némi megkönnyebbüléssel jár – bár ügyes kölyöknek tűnt, de a mancsa alapján neki sincs mindig szerencséje. Másik útvonal keresése – már ha létezik, jó opciónak tűnik. A pirulák beszedése utáni várakozás bár eredménytelen a csapat újra egyesítését illetőleg, de arra feltehetőleg jó volt, a gyógyszerek elkezdjék kifejteni hatásukat. Sajnos az idő ebben a barlangban nem oldotta meg a nedves ruhák kérdését – rajtuk legfeljebb az segítene, ha a hőtakaró alá tenném be őket.
A pihenő végeztével csak  elkezdek felöltözni – ha mást nem, majd rajtam megszáradnak  a ruhák. A másik lehetőséget, hogy ezeket is hátizsákban, vagy kézben viszem tovább, szinte azonnal elvetem. A hűvös élményre kissé fintorgok, ahogy a legjobb esetben is nyers ruhák a bőrömhöz tapadnak, majd az ingóságainkat összeszedve megszólalok
/Basic/ Itt az ideje a folyót követve elhagyni a barlangunkat!
Javaslom, s kérdőn nézek a Ladyre, hogy indulhatunk-e? Ha egyet ért, a folyó melletti párkányon haladva elindulunk a folyásiránnyal megegyező  irányba. A párkányon óvatosan lépkedek,  mivel a folyóból  felcsapó vízpermet feltételezésem szerint vizes-csúszóssá tette a köveket. A tervem az, hogy kiérve ismét letáborozunk, és szemrevételezzük a tájat – merre lehet az a kijárat, melyen Zirni érkezhet..
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1854
  • Aktivitás:
    4%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Prológus - Az Ismeretlen Bolygó
« Válasz #57 Dátum: 2016. Július 14. 18:27:33 »
Corvus Latsonn

Nem tudsz szabadulni a gondolattól, hogy akármi is történt az előbb, az nem a te választásod volt. Nem mintha ellenvetésed lett volna a dologgal kapcsolatban, de az egész olyan, mintha… mintha, kihasználtak volna! Soha rosszabbat? Ez az egész azonban biztos, hogy sokkal inkább holo-filmre való, mint bármelyik korábbi hasonló pillanat. Az egész jelenet a kezdetektől a kifejletig magában hordozta mindazt, ami képes bárki figyelmét lekötni, aki oly faj tagja amely hasonlóan…

Akárhogyan is történt, bármi is volt az idevezető ösvény, kétségtelenül nem találsz abban a ragyogó szempárban szemernyi kétséget vagy megbánást sem, sőt, valószínűleg a tied is hasonlót sugallhat, de legalábbis sokat sejtető mosolyt mindenképpen csal a bundás nőstény mohó volt ajkaira. Ezekből és más hasonló gondolatokból is csak a fájdalom képes visszarántani, ami lássuk be, percről-percre erősebben érezteti jelenlétét.

A reményid, hogy miképp szerezted az új sérüléseket egyenlőre beláthatatlanok, de ha az emberi fenevadakra gondolsz, akkor nem zárhatod ki, hogy a hátad bizonyos karmok miatt fájdogál, de az bizonyos, hogy a nyelved kidörzsölt érzete nem születhetett másképp, mint…  lassú, heves, hosszasan elnyújtott és ki tudja még milyen jelzővel illethető emésztőenzim-csere okán született, ahogy bizonyos tájékon is akadhatnak ehhez hasonló, picit fájdalmasabb érzések.

A válaszodra továbbra is csak egy a ragadozókra jellegzetes mosoly a válasz, amolyan, amíg az áldozat azt hiszi volt beleszólása addig a vadász jól végezte dolgát. A további kérdéseidre is igen jókedvűen – bizonyára érthető okok miatt – ad magyarázatot, többek között arról, hogy esetleg Zirni apja nem lenne boldog attól amit tettél. Ellenben egyetlen másodpercig nem érzed úgy, hogy Mirrutól – legalábbis ezen a téren – tartanod kellene.

/Basic/ Lehet, hogy érdekelné, de az is lehet, hogy nem zavartatná magát. Még azt is el tudom képzelni…

Elhallgat, a tekintete sokkal beszédesebb – egyben kihívással is teli – hogy képzeld el te is, hogy milyen más opció van a fent említetten kívül, amiben te, Őkarmossága és Zirni apja benne lehet. Lehet annyi beleszólása van ennek a bizonyos Kandúrnak, hogy rábólint vagy kimarad. Esetleg egyáltalán nincs beleszólása csak beleegyezhet, de azt sem kizárt, hogy csak addig cincognak az egerek amíg a cica nincs otthon.

Akárhogyan is legyen, a gyógy-csomaggal babrálva rádöbbensz, hogy mit nem adnál némi elsősegély jártasságért, esetleg azért, hogy jobban figyelhettél volna az alapképzésen, de mindez most nem áll rendelkezésedre és nem is jegyeztél meg, szinte semmit és nem suttogja el senki a megfelelő választ a problémáidra. Ellenben érkezik egy kisebb kupac mindenféle, amit a Macskanő válogatott neked össze. Akármi is lehetne, de dönthetsz úgy: elhiszed ezek jók.

Nem vacakolsz sokat, mindegyikből bekapsz egy szemet, esetleg beadod magadnak az injekciót vagy épp feloldható vízben – amiből akad elég – és elfogyasztásra kerülhet. Végezetül, ténykedésen okán, a fájdalom múlni kezd, a sérüléseid másnem mancs által fertőtlenítve lettek és tapasz került rájuk. Talán még itt-ott egy két gyengéd érintés járt a sérült részekre, főleg, a hátadon, ahol frissebbnek tűnt az kellemes-kellemetlen érzés ama bizonyos ténykedés után.

A kölyök merre keres utat jó kérdés, de ti biztos nem arra mentek. Főleg, hogy kell pár óra pihenés a takaró alatt összebújva – esetleg durmolva – mire úgy érzed, hogy nem ólommal bélelték a végtagjaidat. Akármiket kaptál ennyi idő alatt azért nem tettek csodát, de kockáztathatsz! Sőt, a Lady korgó gyomra akár ok is lehet indulásra vagy maradásra, attól függően mit szeretnél. Ő ugyanis úgy szuszog, mint aki épp az igazak álmát alussza…

Eközben látható, hogy a ruhák bizony nem adták meg magukat a szárazságnak, mindegy milyen szenvedélyes tűz lobogott a közelükben. Megteheted, hogy kibújsz és pillanatok alatt vacogva-libabőrösen sietve felöltözöl, és ugyanerre bíztathatod útitársadat is. Nem úgy tűnik, mint akinek hangulata van a vizes bőrökbe bújni: ezt le tudod olvasni a gesztusaiból, hiszen elég egyértelműen repül az arcodba mindkét darab (de az egyik mindenképp).

/Basic/ Azért ne keseredj el, ha nem jutunk ki egyhamar.

Bíztat, majd nyújtózik egy nagyot, amitől lehet liftezik a gyomrod, a vérnyomásod és/vagy a tekinteted. Aztán elégedetten mormog, míg végül látványosan megmozgatja a testét, mint egy felkészítve azt a következő órák kihívásaira. Akármennyi idő is telt el, ha kiadod a parancsot, csak kicsit tartana vissza, csak apró pislogással csábítana a takaró alá, de adott esetben hamar enged a követelőző siettetésnek is.

A feltételezésed helyes. A kő nedves és mint ilyen nem ragaszkodik hozzátok, de némi izommunka árán elkerülhető, hogy idő előtt újabb fürdőélménnyel gazdagodnál-tok. Az biztos, hogy nem egy bokakímélő dolog ez a helyenként oldalazva haladás az ismeretlen felé, ráadásul mintha az egész dolog enyhén lejtene is, ami egy olyan magas hegynél, mint amilyennek ez tűnt, ki tudja, hogy mit is jelent!

A terveiddel ellentétben a kijutás még órák múlva sem történik meg, sőt, egyre hangosabb morajlás arra enged következtetni, hogy a hatalmas víztömeg egy gyorsabb haladási formát választott… hogy eljusson valahova. Egy dolog az, hogy a robajlás nem túl hangos, de az egy egészen másik, hogy nem úgy tűnik van más út, mint a visszafelé vagy a lefelé, amely ki tudja hova vezet. Annyit tudsz, hogy előbb-utóbb, mindenképp felszínt ér, a kérdés csak az:

mi van addig?

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2897
  • Aktivitás:
    12%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Prológus - Az Ismeretlen Bolygó
« Válasz #58 Dátum: 2016. Július 21. 20:59:20 »
Corvus Latsonn

A ladyt cirógatva megvizsgálom a makacs gondolatot – tényleg kihasználtak? Lélekben hamar megvonom a vállamat – nézőpont kérdése, de amíg én is élvezetet találok benne, kit érdekel? Ahogy a Lady mosolya is azt sugallja, hogy őt ugyan nem! Ennél rosszabbul soha ne járjak! Hiszen volt már szerencsém megtapasztalni, milyen az, amikor tényleg úgy érzem, hogy én kitettem magamért, és cserébe nem kapok semmit. Nem úgy mint most, mert panaszra legfeljebb a hátam miatt lehetne okom, s talán a nyelvem miatt. Ez utóbbiról viszont konkrét elképzelésem is van, hogy mi okozhatta – s a válasz a lady igéző ajkai mögött lakozik. Akkor s ott jól esett, de most azért van némi böjtje. A válasza Zirni apjával kapcsolatban szóban bár semmitmondó, de a tekintete sokkal beszédesebb.
/Basic/ Oh – egyedül nem tudja kielégíteni az étvágyadat? - kalandozik el a kezem futólag az öle felé, célzásként.
/Basic/ Szerencsére én tudok osztozkodni – teszem még hozzá.

A gyógyszerekkel nem szerencsétlenkedek sokat – egyedül az injekciót tartogatom utoljára – ugyanis azon vacilálok, hogy most használjam-e el, vagy tartogassam, mert baj esetén sokkal könnyebb beadni valakinek, mint egy tablettát. De végül győz a lady filozófiája, és inkább a jelenlegi gondjaimmal foglalkozom – beadom magamnak. A Lady segítségét egy hálás mosollyal jutalmazom, pláne, hogy lassacskán enyhül a fájdalom. A pihenés a gyermekkor plüssel alvós korszakát idézi, bár az is igaz, hogy régebben teljesen más jellegű vonzalommal bújtam oda. Ennek ellenére ugyanolyan könnyedén sikerül elaludni, félig bundába temetett arccal. Az ébredés előbb utolér, mint a Ladyt, aki még békésen alszik mellettem. Most már azért sokkal jobban érzem magam, s azon gondolkozom, hogyan is tovább, mikor megkordul a Lady gyomra. Ez szinte azonnal felveti azt a célt, hogy előbb kellene azért kiérnünk a barlangból, mint hogy végleg elfogyjon az élelmiszer tartalékunk.

Kis idő múlva megpróbálkozok lábra állni, és a ruháimmal is próbát teszek – de sajnos be kell látnom, hogy velük nincs szerencsém – ahogy a Lady sem túl elégedett a saját falatnyi darabjaival.
Vigyorogva emelem le az arcomról a kritikaként hozzám vágott darabokat, hogy majd a hátizsákba tegyem őket. A Lady megjegyzésére már éppen válaszolnék, felhívva a figyelmét arra, hogy itt elég kevés az élelem hosszabb távra, de aztán az elém táruló látványra bennragad a szó.

/Basic/ Ki fogom bírni valahogy – mosolyodom el cinkosan, aztán elcsomagolom a Lady tenyérnyi ruhadarabjait, miközben szemérmetlenül legeltetem tulajdonosukon a szememet.
/Basic/ Mehetünk? Így akarsz jönni?  ::) - teszem fel a kérdést, mert számomra igencsak szokatlan az, hogy valaki ruha nélkül induljon el túrázni. A pislantása a takaró fele kissé megtöri a lendületemet – szólnia sem kell, biztos vagyok benne, hogy mire is gondol. Végül is, ha picit később indulunk, abba sem halunk bele...
/Basic/ Cicakarmolást szőrivel? - villantok rá egy mosolyt, és a hátizsákot hátra hagyva engedek a csábításnak, ezúttal ráérősebben téve kirándulást az érzékiség birodalmába.

A haladás a folyó partján nem egyszerű – s a parton maradás minden más gondolatot száműz szinte az ember fejéből. A terepviszonyok sem nekem kedveznek – bele sem merek gondolni, hogy milyen  érzés lesz, ha elmúlik a fájdalomcsillapító hatása. Azért egy idő múlva feltűnik – mintha lassan lefele tartanánk. Ezt szomorúan veszem tudomásul, mert annak jobban örültem volna, ha nyílegyenesen vezet az út a hegy oldaláig, ahonnan békésen csordogál tovább a folyó. Ám nem hogy nem egyenesen a hegyoldal fele tartunk, hanem valahonnan elölről egyre erősödő morajlást hallok...
A ladyt meg sem kérdezem, ő szerintem már sokkal régebb óta hallja a problémát. Túl sok mindenre nem tudok gondolni, ami viszont az eszembe jut, annak nem igazán örülök

<Vízesés!> A hang forrásához közeledve egyre inkább az foglalkoztat, hogy ha a feltételezésem igaz, hogy jutunk le mellette? Mert a jelenlegi felszerelést sajnos nem erre tervezték. Jobb híján erősen bízom benne, hogy ha meglátjuk, hogy milyen nehézséggel kell megküzdeni valami csak az eszünkbe jut azon kívül, hogy forduljunk vissza...
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1854
  • Aktivitás:
    4%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Prológus - Az Ismeretlen Bolygó
« Válasz #59 Dátum: 2016. Július 26. 19:12:09 »
Corvus Latsonn

Az elkalandozó kezet elhessentik, amolyan vagy tedd meg vagy ne is közelíts! Nem fájdalmas, csak tán meglepő lehet a mozdulat, nem biztos, hogy a történtek után számítottál ilyesmire. A következő szavaiddal egy mosolyt csalsz azokra a rabul ejtő ajkakra – bármi és bárhogyan is rejtőzzön mögötte.

Ahogyan a gondolataid mögött is vélhetően van valami, de a váratlan fordulatokkal teli úton talált szenvedély számára a hezitálásod a bizonytalanságot vagy éppen a bizalom hiányát is sugallhatja, így ha túl sokat vártál, lehet, hogy egy mancs segített magadba döfni azt a tűt, amellyel hirtelen nem tudtál mit kezdeni.

A pihentető alvást – talán némi forró álmot – követően – és persze nem kizárt kellően fickósan – egy békés arc, lehunyt pillák és enyhe szuszogás a jutalmad. Eleddig nem láthattad még a macskanő ezen arcát, így olyan… ártatlan! Teljességgel más, mint amikor ébren van és az egész lénye a ragadozókra jellemzően izgalmas-óvatosságra intő.

Az utolsó hang egy dorombolás. Hm. Nem, ez biztos nem az! igen, ez az éhség hangja és a fejadagok kettő felé osztva igen szűkössé válik. Ami azt illeti talán ha egy-két napig elengedő mindaz ami most rendelkezésetekre áll. Az efféle leltár végeredménye nem igazán tett boldoggá, de mit ad ég, a ruháiddal tett próba sem okoz több örömet.

Továbbra is nedves és inkább tapad és hőt von el, mint érdemben véd és melegséggel tölt el. Ez utóbbihoz amúgy is sokkal kellemesebb módon is hozzájuthatsz. Két nőies darabon túl – amit pillanatok alatt eltüntetsz – rá kell döbbenned, hogy többféle éhség létezik. Ismerted már őket, de nem ennyire intenzíven…

Alapvetően a bunda tökéletesen elfed mindent amit el kell, de mindent sejtet és felidéztet. Könnyen elképzelhető, hogy a leplezetlen bambulás a nyújtózó nőstény felé vérkeringésbeli problémákat okoz, esetleg nehézkessé teheti a természet hívására történő válaszadást.

/Basic/ Gondoltam arra is, hogy a hátadra vehetnél!

Pillog ártatlanul oly dorombolás közepette, amely okán talán tényleg megfontolod a felvetését. Mindenesetre az a bizonyos pillantás, a csípőjének kecses ringó mozdulatai… az, hogy ő tűnik el előbb a termo-takaró alatt az nem kérdés, sokkal inkább foglalkoztathat a gondolat, hogy amikor felemeled mivel „kell” szembesülnöd!

Ki tudja mennyi idővel később, amikor a korábbi szenvedély nyomai nehezítik a haladásodat nem csak az izomláz, de más fájdalmak által, rádöbbensz, hogy ez az ösvény igencsak kiszívja az embert… egy egészen más módon. Mi tagadás lehet, hogy többször meg kell pihennetek, mert a csúszós felület nem egy életbiztosítás.

Az út iránya mi tagadás nem tölt el örömmel, de ezek a rohanó víztömegek már csak azért sem folynak felfelé, hogy a mynock szívná ki minden energiájukat, így azt követve sajnos egyre mélyebbre hatolsz-hatoltok a barlangban a kívánt irány ellenében. S mindez még nem lenne elég, itt ez a dübörgés probléma is…

Odaérve bizony minden gyanúd beigazolódik, egy kisebb, talán négy-öt méter magas vízesés mellett kell levegőért fújtatnod az egyre csúszósabb előrejutást követően. Egy dolog biztos már első látásra is: nincs mellette. Egyenesen lefelé van, vagy visszafelé, ha úgy döntenél, hogy nem tetszik a lefelé ötlete.

/Basic/ Nem tűnik túl mélynek! – kiáltanak, látod a cicatekintetet, ahogy fürkészi a mélységet – Úgy vélem a világítórúd most segítségünkre lehet! – tanakodik, de a terv még formálódik a csinos buksijában