Szerző Téma: Jayr "Enethiel" Eisenberg  (Megtekintve 11156 alkalommal)

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1846
  • Aktivitás:
    7%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #465 Dátum: 2020. Június 27. 12:29:01 »


Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Kora délelőtt




Psykhe /Görög/ Fontos, hogy szeressük önmagunkat! Meg kell ismernünk és el kell fogadnunk minden erényünket és hibánkat, hogy megtaláljuk a belső egyensúlyt és mosolyogva, szelíd kedvességgel mondhassuk el: Ennyi jár nekünk! – kuncog halkan aprót, majd újra egy hozzáértő személy vonásai jelennek meg az arcán.

A pici közjátékot követően a tanácsot elemezgeted és bár látod miképp segíthetne, úgy véled nem kevés veszélyt is hordoz magában. Talán másképp, az ötlettől eltérő formában tartva, esetleg Első Nyelven (?) vagy…

Psykhe /Görög/ Igen, a modern világ sok átkot hordoz, mind-mind hozzátok kapcsolható, ha hiszünk a Szentírásban vagy más vallási szövegben ami eképpen vádaskodik. Valóban kiváló védelmi mechanizmus, de részben azért hordozza a cinizmus magját, csíráját is. Hiszen ha a jót feltételezel és közben rosszra számítasz, akkor feltehető a kérdés, miért is segítenél? Nem kimondottan rád illő, de talán gondolatra érdemes felvetés ez, ahogy sok mindent kell megvizsgálnod több szempontból is. Egyes kutatók szerint az elme több világot is képes bejárni, ki tudja kinek mi a valóság! Lehet egy szemszög is csak egy fajta valóság! – veti fel, de érzed, hogy nem vár azonnali választ, sőt, témát vált – Egyesek szerint nem azért kell tennünk valamit mert mások elvárnak vagy mert a belső iránytű ezt mutatja, hanem mert ez a helyes, így illő, mely utóbbi megint a kényszer érzetét hordozza magában, ahogy a viszonzás is. Ösztönös és természetes dolog embereknél… de nálatok? – ezt még nem tudja – Ugyanakkor már félig ti is azok lennétek – tanakodik, majd rád mosolyog szelíden – Ha önzetlenül teszed, legalább önmagad számodra elégedettséget ad, de vajon ez a helyes? – dobja fel megint, hogy vajon fogoly leszel, ha elvárások szerint cselekszel még akkor is, ha az a sajátod – EZ… ez az utóbbi az… – nem is fejezi be, de örül ezt hallotta és ezt nem tudja elrejteni. Talán nem is akarja.

A gondolatok pillanat alatt okozhatnak testi feszültséget, mert a tudatalatti és a hormonok igen cask dolgoznak rajta. A mit csinálhat, most hogy egyedül van, a mit tettek este és mi lehetséges még, hogy valóban csiszolódtatok nem is akárhogy… aztán befurakodik a doktornő illata és érzed, hogy meleg van, melegebb mint volt és helyszűke is akad… talán emiatt késtél le majdnem azon szavairól, amivel úgy véli az igazi jutalom elmaradhatott. Ez, úgy véled ki fog derülni teljesen egyértelműen, amint találkozol a Ninurtu-val, Zairával.

Psykhe /Görög/ Ezt minél előbb tudatosítsd benne! – javasolja komolyan – Kérd meg öltözzön be doktornőnek. Sok pár él a szerepjátékkal és más izgalmas kellékkekkel. Ez szinte majdnem egyidős az emberiséggel. S nem kizárt úgy tanultuk tőletek vagy ti tőlünk… megoszthatod, bár nem tudom mi örömed leled önmagad kínzásában – tűnődik és ekkor megérted, hogy mindent is tud a belső tusádról és vágyadról, s inkább Iason-ra terelődik a szó – Érdekes, olykor miket vélsz felfedezni ott, ahol nincs semmi. – pislant egyet, mint aki még mindig nem hiszi el amit hallott – Igen. Valóban ilyen és nem csak veled. – mosolyodik el, aztán sejtelmesen pillant rád, hogy mi lehet a doktornő célja azzal, hogy a lányával hagynád a fiút és hogy mire gondolhatott amikor kiemelte, hogy kettesben maradhatnál a másik Bukottal.

Valóban nem elsőre, de felveszik

/Ismeretlen hang/ Halló! Talitha vagyok, Ön pedig az Aranyló Ragyogás Pékséget hívta, miben segíthetek? Ó… - kuncogás – A lovagod! – hallod a kiáltást, majd valami csörömpölés és Amynta hangja bármit is mondott, aztán picit durva hang, ahogy a kagyló valószínűleg nekiütődött valaminek és egy távoli – Add már ide! – végül – Hallo!? Jayr! Micsoda meglepetés! – lelkes a végletekig – Igen, csodálatosan telik! Jajj Tali vigyázz már! – nevetés és sikkantás, majd sóhajt követően – S a tied? Minden rendben? Mehetsz vissza dolgozni? Mikor érsz haza? – ostromol és érzed, hogy mindent is megadna – Óh… nos, persze! Miért ne?! – picit bizonytalan volt, anyai ösztönök, de aztán győzőtt a feltétlen hit – Ha úgy gondolod, és Iason is szeretné, akkor jó lesz így! Legalább picit barátkozik! – ennek örül – Kedves lány? S a doktornő? Esetleg egy telefonszámot ha adnál… kéri, valószínűleg inkább csak a tudat, hogy elérheti a fiút, semmint bárminemű bizalmatlanságról lenne szó.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2872
  • Aktivitás:
    12%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #466 Dátum: 2020. Július 01. 20:06:56 »
Enethiel

Annak részleteit, hogy hogyan is készítenék listát talán ráérek később is kitalálni - hessegetem félre időlegesen a problémát - elvégre most nem ezért vagyok itt. Igaz, van egy olyan sanda gyanúm, hogy a doktornővel sajnos nem minden pontban azonosak a céljaink az ittlétemet illetően. A szentírás megemlítésére csak legyintek.
/Görög/ Azért azt fenntartással kell kezelni, mivel a földi szerkesztésbe nem igazán szólhattunk bele. Ráadásul a pr-unk sem volt épp a helyzet magaslatán az elmúlt pár száz évben. Segíteni pedig azért segítek, mert szerintem általában egy próbát megér.
A párhuzamos valóságokra mintegy hümmentek. Jobb is, hogy témát váltott, mert válaszolni valóban nem most fogok. Inkább arról beszélek, amiről határozottabb véleményem van
/Görög/ Van egy elképzelésem, hogy milyen vagyok, vagy szeretnék lenni - és ahhoz igazítva cselekszem. Szerintem valamiféle rendszerre, vázra mindenkinek felfűzhető a legtöbb cselekedete. Igaz, ezek a vázak egyénenként különbözőek, de úgy vélem, hogy szüksége van rá. Nevezhetjük őket szabályoknak, elvárásoknak, ideáknak - de nekem biztosnak tűnik, hogy mindenkinek van ilyenje, és általában azoknak engedelmeskedik. De ez nem jelent igazi korlátot, ha ezen szabályok betartása jó érzéssel tölt el. Szerintem a valódi szabadság az, hogy bármikor megteheted azt, amit akarsz - de ez persze nem jelenti azt automatikusan, hogy meg is teszed. Hmm... lehet, hogy belekavarodtam? - vonom meg a vállamat, mert ez könnyedén előfordulhat.

Főleg hogy a gondolataim ismét Amynta körül forognak - és ezek a gondolatok most sokkal jobban érdekelnek, mint az emberek mozgatórugói. Az üléspozíció megváltoztatása talán segít kissé enyhíteni a kényelmetlenségeken, bár aki igazán tudna enyhíteni a dolgokon, továbbra is zavartalanul beszél holmi késésről.
/Görög/ Ami késik, nem múlik... - vigasztalom magam mindkét okból - Neked nincs meleged? - érdeklődök, és a légkondi nyílása felé pillantok, hogy be van-e kapcsolva?

Haloványan elmosolyodok, amikor azt javasolja, hogy kérjem meg Amyntát, hogy öltözzön be. A kérdéskör legkönnyebb pontját emelte ki, és adott rá olyan tanácsot, amelyet akár burkolt kikosarazásnak is érthetnék - de nem fogok. Elviekben a többi kérdésnél is működhetne a megbeszélés - mint megoldás. Csakhogy...

/Görög/ Nem tűnik egyszerűnek úgy megbeszélni vele valamit, hogy tudom - biztos igent mond bármire. Mindig azon tűnődök, hogy mi számít tisztességes kérésnek, és mi számít már kihasználásnak vagy épp főnökösödésnek. Meghozhatom-e helyette a döntést? Valóban ezt akarja, vagy csak a kedvemben akar járni? Visszautasíthatom-e az ajánlatait, mert úgy vélem, hogy tekintettel vagyok rá - még ha emiatt kételyek fogalmazódnak is meg benne a hasznosságát illetően - bárhogyan is próbálom magyarázni? Vagy fogadjam el, hogy akkor a legboldogabb, ha úgy érzi, hogy minden téren elégedett vagyok vele?  Mert nem szívesen verném bilincsbe az elhivatottságát, törném le a lelkesedését és hitét csak azért, hogy elmondhassam - nagyrészt úgy viselkedik velem szemben, mint bárki más - tűnődök el, de igazán érdemi választ nem várok - Jelenleg úgy vélem, hogy a legjobb amit tehetek az az, hogy ha lehet, nem kérek semmit - de ha muszáj - akkor is csak olyasmit, amiről nem feladat vagy kötelesség, esetleg rendőrségi ügy jut az eszembe.

Láthatólag nem ébred benne túl nagy kíváncsiság a részletek irányába. De azért megválaszolom a kérdését, hogy mi lehet a jó abban, ha mesélnék neki az elképzeléseimről
/Görög/ Ha elmesélem - akkor megvan rá az esély, hogy valósággá válik. Míg ha megtartom magamnak - úgy biztos nem lesz belőle semmi - világítok rá egy fontos apróságra. Elvégre ki tudja, hogy mihez kap kedvet?
/Görög/ Vagy esetleg a gyakorlati megvalósítást preferálod? - évődök, de nem várok érdemi választ. Iasonnal kapcsolatban széttárom a kezem
/Görög/ Csak próbálom kitölteni a hézagokat. Tudom, hogy Iason jelenleg melyik kerületben jár iskolába, és ez az iroda ahhoz képest elég messze van. Viszont Kirké névről ismeri Iasont. Elvileg lehetnek iskolatársak - de azt hiszem, hogy jobb iskolába is tudnád járatni Kirkét. Emellett talán Iasonnak is kellett segítség, hogy feldolgozza a szülei elvesztését. Ez az elmélet elég csinos volt ahhoz, hogy próbára tegyem - magyarázom, hogy miért feltételeztem, hogy esetleg Iason is a páciense volt, de most egy időre elengedem a témát.
A doktornő pillantása alapján akár arra is gondolhatnék, hogy épp kerítőt játszik - de ezt azért nem tartom valószínűnek, még ha jól is hangzik. Bár ki tudja? Elvégre szinte közvetlen szomszédok - így akár ismerhetik is egymást...

Picit meglepődök, amikor nem Amynta szól bele a telefonba, de a bemutatkozás feledteti.

/Görög/ Részemről a szerencse! Amyntát keresem - válaszolom, és közben próbálok arcot társítani a hanghoz, hiszen elég gyakran megfordulok a pékségben - feltehetőleg ismernem kéne. Örömmel hallom, hogy mennyire jó hangulata van - és úgy hallom, hogy nincs ezzel egyedül.
/Görög/ Jó hallani, hogy milyen huncut kollégád van! - kommentálom végül a hallottakat, amint Amyntához kerül a telefon. Biztos vagyok benne, hogy teljesen hétköznapi dolog váltotta ki a sikkantást, de telefonon keresztül bizony könnyen megszalad az ember pajzán fantáziája... Apró sóhajjal eresztem el a képet, aztán a kérdésekre szépen válaszolok is neki sorban.
/Görög/ Nem hinném, hogy a doktornő az első  alkalom után csak úgy visszaengedne. Nem szokás. Szerintem még lesz pár találkozó mielőtt meghozza a döntését - válaszolom neki.
/Görög/ Ha tippelnem kell, négy-öt óra múlva szerintem otthon leszünk. De bátran használd a kulcsot, ha előttünk érsz oda - hiszen ezért kaptad! - hívom fel burkoltan a figyelmét, hogy Iasonnal fogok betoppanni.
/Görög/ Rendben! Akkor még meginterjúvolom majd Iasont is. Ha megvétózza, akkor majd azért szólok, hogy és hogyan változott a terv.
A kérdésre, hogy kedves-e Kirké
/Görög/ Igen. S emellett szerintem igencsak felnőttes tud lenni - akárcsak Iason. Vagy egymás idegeire mennek, vagy nagyon jól megértik majd egymást - vélem.
/Görög/ A doktornő? Türelmes, higgadt, kedves és csinos. Bár ez szubjektív, de a jelenlegi meglátásom szerint a kelleténél jobban munka-orientált - tűnődök el, hogyan is jellemezhetném. Amynta kérése teljesen érthető - így mintegy magamnak bólintok
/Görög/ Természetesen! Ha gondolod leírhatod, de elküldöm smsben is. A doktornő neve Dr. Psykhe Vardalos, a száma pedig... - és a doktornőre pillantva lediktálom a doktornő számát, vagy azt, amit megad. Végül megkérdezem még Amyntát
/Görög/ Ha már Iasonnal beljebb jöttünk a városba - van valamire szükséged, amit errefelé lehet esetleg beszerezni? - kérdezem meg tőle/ajánlom fel neki, hogy megveszem. Aztán ha nem akar más egyebet megbeszélni
/Görög/Akkor később majd találkozunk! Addig is további jó időtöltést és munkát nektek! De most le kell tennem Kedves, mert a doktornő addig nem tudja folytatni! - zárom a beszélgetést, aztán a telefont lerakva a doktornőre nézek
/Görög/ Iasont csak abban az esetben hagyom itt - ha szívesen megvár itt, és nem durcáskodik, vagy ragaszkodik ahhoz, hogy velem jöjjön - világosítom fel a telefonálás eredményéről. Aztán úgy döntök, hogy visszaadom neki az irányítást.
/Görög/ Hol is tartottunk? - kérdezem, hogy megszabhassa a folytatás menetét.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1846
  • Aktivitás:
    7%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #467 Dátum: 2020. Július 22. 10:01:36 »


Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Kora délelőtt




Percről percre erősebb a gyanúd, hogy valóban nem ugyanaz a cél, sőt, mintha minden elterelésre irányuló erőfeszítésedre finom és kecses terelés lenne a válasz. Egy hang azt suttogja az Esszenciád mélyén, hogy korábban ő incselkedett, szóval ez csak valami buta játék, amit nem is kéne játszanod, csak el kéne venned és kész…

Psykhe /Görög/ A történelmet mindig a győztesek írják. De hol vannak a győztesek? – kérdezi és láthatóan tényleg elmereng rajta egy pillanatra

A segítség kérdésköre úgy tűnik most kifakul és egy egészen más téma bukkan fel. Az önismeret fontos, ennek jó pár percet szentel és teljes figyelemmel hallgatja meg gondolataidat ezzel kapcsolatban

Pyskhe /Görög/ A rendszer, legyen az bármilyen kaotikus, de fontos. Sőt, úgy vettem észre nem csak nekünk az. Tetszett az okfejtésed! – mosolyog rád, tényleg úgy véled, hogy őszintén így gondolja, majd – Nem, nincs. Kellemes a hőmérséklet! – néz rád ártatlanul, hogy nem tudod eldönteni érti a problémádat vagy csak a kérdésre válaszolt, melyet azon probléma követ, amit Amnyta jelent – Ez valóban komoly fejtörésre adhat okot, de ez pontosan az, amit neked kell eldöntened! – ebben nem segíthet – Ez, azt hiszem minden Bukott és hívőjének útja, amin maguknak kell végig mennie – valószínűleg nála sincs másképp, döbbenhetsz rá.

Kis szünet, vízzel kínálnak, a doktornő is iszik egy kortyot

Pyskhe /Görög/ Mindkettő fontos. – az elmélet és a gyakorlat is – Kirké maga választott, idén iratkozott át. Előtte valóban egy másik intézményben tanult, de ott nem találta a helyét. S nekem pedig a boldogsága a legfontosabb. – mondja szelíden, szeretettel telve, de valami fura, meghatározhatatlan zöngével – S ő volt az, aki felhívta a figyelmemet Iasonra, miután találkoztak az Iskolában – árulja el – Nem azonnal foglalkoztam a dologgal és ez rossz döntés volt. Azonban Kirké megtette helyettem az első lépéseket. – vallja meg, s érzed a bizalmat feléd

A telefon egy másik kedves hanggal lep meg, melyet felismersz, ott van a tudatod peremén, de arc nem érkezik hozzá, míg a név el nem hangzik. Akkor sem azonnal, kicsit ízlelned kell, mire feldereng valami. Végül nem is ez, hanem a jelenet miatt ugrik be egy Athéni fiatal lány arca, aki bizony nem kevésbé csinos, mint a kis követődé.

Amynta /Görög/ Ismered őt milyen! Állandóan rosszban töri a fejét! – valami „Neeem is”hez hasonlót vélsz hallani – Óh, nagyon sajnálom! Szerintem teljesen készen állsz! – susogja, ami a korábbi sikkantás adta gondolatok után… – A buta adminisztráció és előírás! – mondja megértően, mikor megemlíted, hogy kell még pár alkalom mire megint dolgozhatsz – Igen, köszönöm! – örvendezik és hallod a kulcscsörgést, biztos elővette – Tudom! – de nem értette miért mondod, valószínűleg picit máshol jár, főleg, hogy sikkant megint és aztán perlekedik, hogy ő bizony nem is bambult el! Aztán hallod ahogy hozzád intézi a szavait – Igen, így tökéletes, köszönöm En… Jayr! S úgy gondolom, hogy ha ő is szeretné, akkor így, így lesz a legjobb! – mondja örömmel, majd kis csend, aztán – Nagyon csinos? – kérdezi, féltékenység van a hangjában, talán még valami más is, főleg amikor utalsz arra, hogy túlságosan is munkamániás – Igen, így már emlékszem! Találkoztak már, de azért leírnám! – és diktálhatod lassan és érthetően, ahogy a telefonon látszólag leütve megosztják veled – Azért, kérlek, siess haza! – mondja, majd megint sikkant, valószínűleg Talitha csikizhette meg – Nem! Nem szabad! Jaj, bocsáss meg! Úgy értem nem kérek semmit! – de tudod a korábbi szavai nem is neked szóltak – Igen, igen! Gyógyítsd meg a doktornőt! – látszik összezavarták, még te is. – Várlak haza! – búcsúzik, majd hallod még az incselkedést, hogy és „Ruha lesz rajtad?” vagy talán csak képzelted?

Végül a Doktornő bólint és melléd lép, hogy finoman az ajtó felé intsen

Pyskhe /Görög/ Ott, hogy kérdezzük meg a fiatalurat mit szeretne és még azon kérdésnél, hogy két nap múlva lennél e olyan kedves meglátogatni? – s tudod, hogy akkora kaptál legközelebb időpontot

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2872
  • Aktivitás:
    12%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #468 Dátum: 2020. Július 25. 17:45:22 »
Enethiel

/Görög/ Azt hiszem, hogy a győztesek nélkül is van elég dolog, ami miatt főhet a fejem - érzékeltetem, hogy nálam ez a kérdés mostanában háttérbe szorult. Nem úgy a kissé váratlan visszafogottsága a doktornőnek. A pontos okot nem ismerem, de ugyebár az ő döntéseit tiszteletben kell tartanom - így aztán el is hessegetem a türelmetlenség szülte gondolatokat.
A doktornő válaszaiból nem sikerül túl sokat hasznosítanom - leginkább az oldd meg magad - ez a te feladatod - úgy-ahogy burkolt üzenetét sikerül belőle dekódolnom. A viselkedésére pedig az ígéretes kezdet után erős visszaesés tűnik találónak. De tudom, hogy ez nem jelent semmit. Hiszen ez csak akkor könyvelhető el kudarcnak, ha feladom. Addig csak átmeneti nehézség. A vizet udvarias mozdulattal visszautasítom

/Görög/ Köszönöm, de most másra szomjaznék! - válaszolom neki, s érdeklődve hallgatom Kirkéről az információkat. Haloványan talán átsuhan az arcomon a kósza gondolat árnyéka, amikor megemlíti, hogy rossz döntés volt nem foglalkozni Iason problémájával. Miért nem találta a helyét Kirké abban az iskolában? Történt ott esetleg vele valami? Vagy az új helyen csinált esetleg valamit Iason Kirkével, ami az előjelek felismerésével talán elkerülhető lett volna? Vagy Iason szorult volna segítségre? Szaladnak át a gondolatok, hogy aztán egyenként elvessem őket, hiszen nem valószínű, hogy Kirké hasonló okok miatt hagyta volna ott az iskolát, mint amiért én itt vagyok - vagy hogy Iason rátámadt volna bárkire is - de az sem tűnik hihetőnek, hogy Amynta ne vette volna észre, és ne tett volna semmit, ha Iason szorul segítségre. Még most is nehezemre esik nem bűntényt és titkokat keresni a hétköznapi események mögött. De nem kérdezek többet - ha rám tartozik, úgyis megfogom tudni időben. De azért picit elbizonytalanított
/Görög/ Biztos, hogy nem gond, ha itt hagynám Iasont? - kérdezek rá még egyszer.

Talitha hangja ismerősen cseng - s azzal biztat, hogy a hozzá tartozó arcot is láttam már - de egy ideig csak bujkál előlem! Végül csak felfedi magát, mikor a sikamlós jelenetre kerül sor . Ami talán arra utal, hogy nem először képzelem ilyen helyzetbe? Lehet, hogy nem ok nélkül? Végül az ábrándozást megszakítja az, hogy Amynta végre megkaparintja a telefont.

/Görög/ Nincs azzal semmi gond, amíg jól szórakoztok! Remélem néha engedsz neki! - válaszolom Amyntának, s bizony egyet is kell értenem a megállapításával
/Görög/ Ezt majd magad is megtapasztalhatod! - értem a készen állásra olyan hangsúllyal, hogy ne legyenek kétségei, hogy mire is gondolhattam. Noha kicsit az az érzésem, hogy lemaradt - de úgy vélem, hogy a lényeg azért eljutott hozzá - így nem foglalkozom a kérdéssel. Főleg, hogy ha jól hallom - Talitha helyettem is szóvá teszi, esetleg tettel is rámutat a dologra. Úgy tűnik, hogy nem gördít ellenvetést az ötlettel kapcsolatban, hogy Iason itt maradjon egy ideig - így örömmel zárhatom le ezt a kérdést egy
/Görög/ Rendben-el. A doktornőt jobban firtató kérdése csak elsőre lep meg - de nem látom okát, hogy mellébeszéljek.
/Görög/ Igen. Akárcsak a szebbik nem nagyobbik része! - ismerem be. Mert bár mondhatni, hogy a véleményem szubjektív - de a szépséget kár vitatni. Hazudni pedig nem akarok. Aztán lediktálom neki a doktornő kecses ujjai nyomán megismert telefonszámot.
/Görög/ Azon leszek! - ígérem, s az átszűrődő hangok sugallta vidámság rám is átragad.
/Görög/ Dehogynem szabad! - értem szándékosan félre vigyorogva - Rendben van! - veszem tudomásul, hogy most nem jut eszébe semmi olyasmi, amire szüksége lehet. Igaz, azzal picit meglep, hogy azt hiszi, hogy a doktornő gyógyításra szorul.
/Görög/ Aha... - válaszolom rá kissé értetlenül, hogy ez honnan jött neki - de a következő üzenet legalább világos.
/Görög/ Igyekszem! - válaszolom rá. Az incselkedő kérdésre is tudtam volna a választ - hogy ha eljön, látja majd - de ennek nem most van itt az ideje.

A doktornő kérdésére bólintok.

/Görög/ Természetesen! De ha előbb is szükség lenne rám, azzal sincs gond! - válaszolom neki. Ezek szerint a holnapi napomon több idő marad a kapcsolataim ápolására, ami amúgy eléggé szükségesnek tűnik Théa esetében is. Aztán futólag megérintve a derekát jelzem neki, hogy induljunk meg az ajtó felé.
Isaonhoz és Kirkéhez érve megállok, és megvárom, míg Iason figyelme az enyém nem lesz. Addig próbálok futó benyomást szerezni arról, hogy Kirké és Iason mennyire viseli el egymás társaságát.

/Görög/ El kell mennem még a kórházba, és meglátogatnom egy botanikus ismerősömet. Ez körülbelül három órás elfoglaltság lehet. De van választási lehetőséged! Eldöntheted, hogy velem jössz, és kórházi folyosón és látogató központban szeretnéd tölteni az időt, vagy itt megvársz Kirkénél és a doktornőnél - nézek rá, hogy mit válaszol.

Aztán a válasz függvényében Iasonnal vagy nélküle elköszönök a doktornőtől és Kirkétől, majd elindulok kifelé az épületből. Hogy ne kerüljek időzavarba, a telefonon beállítok három ébresztési időpontot. Az első egy óra, a második másfél, a harmadik két és fél óra múlva csörgeti meg a telefont. Végül még besietek egy közeli boltba vásárolni - majd az arborétum felé veszem az irányt, hogy találkozzak Zairával.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1846
  • Aktivitás:
    7%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #469 Dátum: 2020. Július 31. 11:27:16 »


Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Kora délelőtt




Pskyhe /Görög/ Igen, ez igaz. Mindig van mit tenni. – értenek veled egyet
Akármi is okozta a változást, a korábbi emléked – amely a napokban fedte fel magát – továbbra is végtelen egyszerűséggel igazolja a makacs tényt: „Mindig, minden változik”. E gondolat vezet tovább és árulja el a másik szelíd hangon suttogott szavakat: „A statikusság a változás halála.”. Itt ugyan valaki mondott még erre valamit a Halál kapcsán, talán egy Halaku, de ezt sajnos már nem tudod felidézni.

Aztán Jayr emlékei sietnek a segítségedre. A múlt képei, melyekben amikor egyedül győzött le valamilyen akadályt, sokkal inkább magáénak tudta, mint mikor segítséggel. S bár te tudod, hogy a segítség olyankor észrevétlen vagy épp szinte helyetted teszik meg amit kell, mégis van az a pillanat, amikor már minden rajtad áll. Tudod, hogy sok feladat vár, hajt a kötelesség és valahol az Esszenciád mélyén az, hogy mire és miért is teremtettél…

Psykhe /Görög/ Néha olyanok vagytok, mint egy pubertást elért gyermek! – kuncog, de nem lép közelebb, nem érint meg – Az emberiségnek sem sikerült még maradéktalanul felülemelkednie állati ösztönein.

Amiben biztos vagy, hogy ennek a Rabisuk örülni fognak, hiszen ők sokszor egy-egy ösztön megtestesülései. Az érzelmek már más történet, az az Ötödik Ház területe. S most neked is vannak érzéseid, s ösztönök munkálkodnak benned, hogy talán több van itt a háttérben, mint az elsőre gondolnád. Az is felsejlik előtted, hogy a Neberu-k dörgölnék a kezüket, hiszen ők mondták-tudják: „Véletlenek, azok nincsenek!”.

Psykhe /Görög/ Nem, természetesen nem az. – Iason maradhat, ha szeretne

Talitha incidens után Amnyta anyai ösztöneivel szembesülsz és persze érzéseivel, amik oly erővel lobognak irántad, hogy abban minden elpusztulna és újjászületne, mely gondolatokra előrefurakodik egy Namaru, Nusku kórusának tagja, aki maga volt az eleven láng! A mindent elemésztő szenvedély, a legforróbb csillagmag és még megannyi minden névvel illeték. Te úgy ismerted, a neve az volt, hogy… nem vitás egyszer eszedbe fog jutni, de most a lángok vakító fénye nem engedi, hogy megpillantsd őt, az Első Házbelit, a múltadból…

Amynta /Görög/ Néha… – vallja meg, ami lehet csak olaj a tűzre, néha enged – Várom már! – susogja remegő hangon, szinte alig érted (biztos, hogy Talitha a közelben van) – Igen, az érett nők szépsége… – motyogja továbbra is (szerinted) féltékenyen, ami elolvad kissé, mikor ígéred mielőbb hazasietsz – Várni foglak! – s tudod, minden percet ólomsúlyúnak fog érezni addig. S hogy te is várd azt a pillanatot, annyit mondd: Igen, neked mindent! – is szabad majd elbúcsúztok

Psykhe /Görög/ Nagyon egyszerű oka van amiért nem mindennaposak a látogatások. Időre akkor is szükség van, ha néha úgy érezzük nem így van. – ez bizony kőkemény tapasztalatnak hangzik, s ez még a Bukás előtt is így volt

Kikísérnek, de az ajtóban megállnak és hogy teljesen összezavarodj, kapsz egy puszit is, ami lekísér oda, ahol a gyerekeket hagytad. Ott, bár biztos vagy benne nem beszéltek össze, de Kirké is ad, pontosan ugyanoda. Aztán Iason arcát is éri egy merénylet mire a fiú fülig vörös lesz! Nem kizárt tetszik neki Kirké, de bátorsága töredéke a vonzalmának. Igazából most van időd alaposan megnézni a lányt, akinek viselete egy szexi, de intelligens egyetemista képét sugallja, kis mappája és szemüvege is lett (volt?). Aztán megérkezik a válasz a rejtélyre, kis hátizsákot pillantasz meg a földön nem messze tőle.

Iason /Görög/ Nos, én… úgy gondolom… szerintem… – keresi a szavakat, amik állandóan megszöknek
Kirké /Görög/ Maradni szeretne. – közli teljesen nyugodtan
Iason /Görög/ Igen. – böki ki, amolyan a kevesebb néha több alapon
Kirké /Görög/ Vigyázok rá! S tett egy ígértet is, miszerint bebizonyítja nekem, hogy a Skarlát Boszorkány miért az egyik legerősebb hősnő!

S e pillanatban, amikor elhangzik az, hogy Skarlát… felrémlik egy név, Skarlát Királynő, vagy egyesek neveztél a Skarlát Főnix! De tudod, hogy ő sosem hagyta el a Teremtő-t, s mint ilyen ha itt is van valahol, akkor nem valószínű, hogy megbocsátást remélhetnél…

Kirké /Görög/ … várunk! – akármit is mondott, nem hallottad csak épp a legvégét, de nem tartanak vissza és el is integetnének, ha útnak indulnál.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2872
  • Aktivitás:
    12%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #470 Dátum: 2020. Augusztus 04. 19:04:48 »
Enethiel

A jövő a lehetőségek tárháza. S ebben a tárházban és változásban az is benne van, hogy lesz alkalom, hogy a doktornő kevesebb ruhában fogad. S innen nézve meglehetősen csinos jövő elé nézek! S ez egy olyan cél, amiért megéri türelmesen, lépésről-lépésre elhárítani az akadályokat! Persze bőven vannak fontosabb teendőim  is - de azokat sem - főleg azokat nem - kapkodhatom el, felkészültnek kell lennem...

A doktornő megállapítására hümmentek

/Görög/ Ebben semmi meglepő nincs - vélem - Sok mindent megéltünk, de ez számunkra végre teljesen új! Most először tapasztaljuk meg első kézből ezeket az elemi ösztönöket, és hoznánk be az eonok óta felhalmozott restanciát. Már ha lehetőségünk van rá. Természetesen ez ügyben is szívesen venném a gyakorlati útmutatásodat - vallom  be, de ezt már korábbról is tudhatta. A megerősítésre, hogy Iason maradhat, bólintok. Most már csak Iasonon áll, hogyan dönt.

Amnyta érzelmei egy réges-régi emlékfoszlányt hoznak a felszínre. Egy újabb név nélküli ismerőst - akinek most nem csak a jelenét nem ismerem - de a múltját sem. Nem mintha sokat számítana - hiszen mindenki tiszta lappal kezdhet. De most talán jobb is, hogy nem emlékszem a nevére - így legalább kisebb a késztetés, hogy elhamarkodottan felvegyem vele a kapcsolatot - elvégre így is elég kaotikus minden. Ezért egy könnyed, nosztalgikus érzéssel el is engedem a képet - hogy később tűnődhessek rajta.

Amynta válaszára elvigyorodom

/Görög/ Te aztán tudod, hogy lehet egyetlen szóval felcsigázni az ember fantáziáját! - válaszolom neki a néha szócskára - Akárcsak én! - erősítem meg, hogy nincs egyedül a sürgető érzéssel. Viszont picit rácsodálkozok, hogy mit is mond a nála idősebb korosztályról - főleg, hogy nem fejezi be a mondatot.
/Görög/ ...időnként rád is hatással van? - kérdem vágyódva, hogy végül a felajánlására ismét eszembe jussanak az együtt töltött örömteli percek
/Görög / Ez a hozzáállás jutalmat érdemel! - súgom a kagylóba felajzva. Igencsak sajnálom, hogy nincs itt, mikor annyira vágyom rá. A doktornő pedig nem mondhatni, hogy aktívan segít enyhíteni Amynta hiányát.

/Görög/ Legalább több időm marad megbékíteni vagy magamra haragítani az ismerőseimet! - válaszolom Psykhe-nek, ahogy Théa jut eszembe. Nem lesz egyszerű dolog - de kibékítem, ha addig élek is - erősítem meg az elhatározásomat újfent. Bár sokat segíthetne, ha addigra legalább pár szót felidézhetnék az első nyelvből...

A búcsúpuszin meghökkenek - így csak egy futó derékérintéssel viszonozom, no meg némi értetlen tekintettel. Elkönyvelem egy kedves gesztusnak - de jelenleg ez elég messze van attól, amire igazán vágyom.

/Görög/ Akkor majd legközelebb - búcsúzom tőle, és mintegy ígérem magamnak, hogy legközelebb jobban sikerül a találkozó!
Kirké hasonlóan búcsúzik, de ő Iasonon ér el komoly változást. Akit még csak ki sem mosolygok, hiszen Jayrnak hála vannak elképzeléseim arról, hogy ez mennyire nehéz helyzet volt. Kicsit jobban megszemlélem Kirkét, s hát - soha rosszabbat Iasonnak! Türelmesen várom, hogyan is gondolja Iason, de végül úgy tűnik, hogy Kirké megunta a tétovaságát, vagy csak segíteni akar neki. A kijelentésére bólintok, s mikor Iason is megerősíti a dolgot:

/Görög/ Rendben, akkor egy kicsit itt hagyom neked! - mondom Kirkének, mert úgy tűnik, hogy ő lett a döntéshozó - vagy legalábbis a határozottabb. Viszont amikor a  Skarlát Boszorkányra terelődik a szó, olyasmi jut eszembe, amire nem igazán vágytam. Talán kissé elkomorulva, ösztönösen pillantok a hátam mögé, hogy aztán emiatt kissé zavartan megkérdezzem tőlük
/Görög/ Képregényhős? - kérdezem, majd bólintok Kirkének arra amit mondott.
/Görög/ Majd érkezem! - búcsúzok tőlük, aztán távozom az épületből.
Hogy ne kerüljek időzavarba, a telefonon beállítok három ébresztési időpontot. Az első egy óra, a második másfél, a harmadik két és fél óra múlva csörgeti meg a telefont. Végül még besietek egy közeli boltba két doboz védelmet vásárolni - majd az arborétum felé veszem az irányt, hogy találkozzak Zairával.



Perception(3) + survival (0), 6-os célszámra
Próbadobás (fölédobás) 3d10: ( 8+8+2 ): Össz = 18
Célszám: 6. Eredmény: Siker
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1846
  • Aktivitás:
    7%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #471 Dátum: 2020. Október 01. 12:28:25 »


Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Kora délelőtt




A lassan Jayr, tovább érsz elve egyre szimpatikusabb neked. Minél többet gondolsz arra, hogy milyen élményekben lehet majd részed, hogy esetleg mi mindent élhetsz meg a Doktornővel, annál inkább úgy érzed, hogy megéri! S ami azt illeti még az is érdekes lehet, hogy adott esetben nem kell megjátszanod magad előtte, hiszen pontosan ki, mi is vagy valójában! Igaz, ezt Amyntáról is elmondhatod, sőt, valószínűleg egyetlen tiltakozó szava sem lenne bármilyen formában is szeretnéd… őt.

/Görög/ Nem hozhatsz be valamit, aminek a létezéséről addig nem is tudtál. – mosolyog rád, pici kötekedés, de a mosoly tompít minden bántónak vélt felhangot – Nos – tűnődik el – talán válthatok pár szót a barátnőddel – érti el a gyakorlati útmutatót

A tűz fellobbant, majd kialudt. Nem, nem kialudt, csak parázslóan várakozik.
Mindenfajta láng így tesz…

Egészen addig a másodpercig, amíg Amnyta ki nem ejti azt az egyetlen szócskát ajkain, amellyel nem hogy láng lobban, de infernó söpör végig a testeden és igazából az sem kizárt, hogy ősi, nagyon erős késztetést érzel arra, hogy, hogy Psykhe nyögdécselje a neved! Hallod azt a hangot a hamuból, a füstön túlról, hogy ennyire táplált tűznek falnia kéne. Hogy égesd le a doktornő ruháját, aki eddig csak játszott veled és vedd el ami jár neked! Egyre hangosabb és hangosabban kéri, majd követeli, hogy tedd amit tenned kell! Ami a jussod, hogy ha valaki ennyire kéreti magát, akkor bizony meg kell neki adni!

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2872
  • Aktivitás:
    12%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #472 Dátum: 2020. Október 02. 20:02:49 »
Enethiel

A cél egyszerű - szépen lassan megpuhítani a doktornőt, amíg be nem adja a derekát. Márpedig ha helytálló Kirké véleménye - van is esélyem a sikerre - amiért valóban megéri várni!
/Görög/ Attól még megpróbálom! - jelentem ki jókedvűen, hiszen a rossz megfogalmazásom nem lehet akadálya annak, hogy jól érezzem magam! S ahogy felajánlja, hogy találkozik Amyntával, egyetértően bólintok.
/Görög/ Mondjuk hármasban egy gyertyafényes vacsorához mit szólnál? - pontosítom is a dolgot, hogy milyen lehet az ideális körülmény. A folytatást úgysem kell megemlítenem, elvégre az eddigiek alapján könnyen kikövetkeztetheti.

A mai nap eddig nagyszerűen alakult - hiszen számtalan újabb megismerendő és megszeretgetendő szépségre bukkantam! Talán ez lehet az oka, hogy eddig is eléggé felajzott voltam, de az évődés Amyntával teljesen új szintre korbácsolta a vágyaimat. Amit sajnos most általa nem tudok kielégíteni.
Amíg Amynta remélhetőleg élvezi Talitha társaságát, addig én csak újabb és újabb köröket futok a doktornő körül - talán feleslegesen. Pedig pontosan tudom, hogyan is kéne eltölteni vele az időt! S míg Amynta minden egyes szavával egyre jobban fokozza a vágyaimat, próbálom összeszedni és emlékezetezni magam, hogy a türelem kifizetődik! Csakhogy Amyntára és a doktornőre is várni kell - ami bizony jelen körülmények közt elohimot próbáló feladat! S végül Amynta odaadó szavai, élénk fantáziám arról, hogy mit is művelhet Talithával, és a doktornő fizikai közelsége előbb megingatja, majd ledönti a hosszabb távú terveimet és elhatározásomat, hogyan is kellene/illene kezelnem a dolgot. Rövid, de kemény tipródás végén végül alulmarad a józanabbik felem. Talán még a telefonbeszélgetést sikerül befejeznem, hogy aztán a vágy tűzében égve úgy döntsek, hogy most már itt az ideje ott folytatni a találkozót, ahol tegnap sajnálatos módon félbeszakadt! Pokolba a várakozással, hiszen a doktornő sem épp közömbös az irányomba! Odalépek hozzá, hogy egy heves csók után minél előbb, határozottan megszabadítsam az amúgy jó szabású kosztümétől, és egyéb teljességgel felesleges, de akadályozó ruhadarabjaitól - akár a gombok árán is. Érezni akarom a bőrének ízét, illatát, birtokba venni mindazt, amit adni tud! S ehhez most a kanapéjánál nem is lehet megfelelőbb helyet találni..!
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1846
  • Aktivitás:
    7%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #473 Dátum: 2020. Október 04. 16:07:18 »


Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Kora délelőtt




Számtalan inger, megannyi inzultus az Esszencia ellen, mely egykor sosem érzett hason… igazából semmit! Az Elohimokat nem arra teremtették érezzenek, főleg nem ilyen intenzív, impulzív és ingerlő érzéseket! Talán ezért bukik el az akarat és enged a suttogásnak, mely elégedetten morran és irányít, hogy előbb mohón vegyél birtokba, aztán még mélyebbre vágyjál. Ehhez nem kevesebbet, mint a teljes erődet igénybe veszed, mely fizikai atrocitás ellen a doktornő úgy tűnik nincs felvértezve.

Kit érdekel a telefonhívás, hogy az földön vagy hol koppant! Nem számít az se, hogy nem illik így viselkedni, bánni egy hölggyel, de még csak az sem, hogy esetleg a másik talán nem igazán ugyanazt akarja, mint te! Egy valami, ami mindennél fontosabb, hogy ezek a vágyak beteljesüljenek így vagy úgy, de valahogy mindenképp! A gombok nem jelentenek akadályt, sőt, már épp a következő réteget hámoznád le mit sem törődve annak ellenállásával vagy a következményekkel, amikor…

Minden izmod görcsbe rándul. Az összes és leginkább egyszerre. Az igazság az, hogy a nemesebbik szerved nem tudták kecsesen lábfejjel megérinteni, ahogy csak képesek rá, de úgy tűnik, hogy valamiért a jó doktornő fel volt készülve és zuhanás közben – no meg a fejed találkozik az asztal szélével nem kevés fájdalmat – és ezáltal kitisztuló tudatod felfogja a sokkoló látványát. Hasznos kis szerkezet, a rendőrség is tart ilyesmit, sok más apróság mellett. Ha úgy nézed, lehetett volna paprika spray is vagy valami egészen más…

Az indulásod alaposan megkésik és még a levegőért is megküzdesz, ahogy lassan múlik a sokk-hatás. Eközben a jó doktornő legyűri a pánikot, a szakadt ruháit és átöltözve egy teljesen azonosba guggol le hozzád megérintve a homlokod, melyet finoman megsimogat. Tekintetében együttérzés, szomorúság és némi legyűrendő félelem lángol, meg olyan árnyalatok amiket már nem tudsz értelmezni. Nem nyúlt a telefonért amennyire meg tudod állapítani és nem kiabált segítségért sem.

Psykhe /Görög/ Minden lehetőségre felkészültem. – nyugtat meg kissé remegő hangon, de a kezét uralja – Nem tudtam mi válthatja ki ezt, de ha a(z ember)férfiak képesek megküzdeni vele, akkor tudom, hogy te is felülemelkedsz ezeken az egészséges, de kissé erőteljes vágyakon. – nyel egyet – Természetesen folytatjuk a kezelést, a pillanatnyi gyengeségedet pedig – mély levegő – majd akkor átbeszéljük.

A szervezeted azonban erős, mások talán még hosszasabban fetrengenének, de te kezded visszanyerni az irányítást, érzed nem sokára képes leszel felkelni.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2872
  • Aktivitás:
    12%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #474 Dátum: 2020. Október 11. 18:09:24 »
Enethiel

Lehetne mentegetőzni, hogy miért történt mindez - hogy nem ezt akartam, de nem számít - mert az történt, amit szerettem volna. Ennek ellenére apró,  de fontos különbség! Ha lehet úgy fogalmazni, eleinte minden úgy alakult, ahogy már egy jó ideje szerettem volna. S kétség sem férhetett hozzá, hogy a doktornő hasonlóan vélekedik! Csakhogy az izgatóan szanaszét repülő gombok ellenére hamarosan csalódnom kellett, és kiderült, hogy a doktornő erősebben ragaszkodott a saját elképzeléséhez. S eme makacsságnak hála igencsak fájdalmas élményben részesülhettem. Pár pillanatig nem teljesen értem, hogy ezt most csak valami durvább előjátéknak, vagy elutasításnak kellene-e értelmeznem? Talán az asztal széle az, ami segít rávezetni a válaszra, no meg a doktornő kezében tartott sokkoló élesedő sziluettje. Ez akkor most nemet jelent? - kérdezném tőle, ha tudnám. Így csak a göccsel küszködve próbálom meg átvészelni a következő perceket anélkül, hogy a nyelvemre harapnék. Ez a közdelem alaposan elterel a figyelmemet az eredeti terveimről. Ahogy oldódnak a görcsök, Kénytelen vagyok elismerni, hogy célszerű eszköznek tűnik a sokkoló, s talán még örülhetek is, hogy nem valami halálosabb fegyverbe futottam bele. Kicsit jobban belegondolva szerencsés dolog, hogy meg tudta magát védeni - mert különben meg pocsékabbul érezhetném magam! De még így is van miért szégyellnem a pofámat! - jövök rá lassan két fájdalmasabb levegővétel közt. Úgy érzem magam, mint akit megvertek, vagy minden izmában izomláza volna - még a fejem is sajog! Ez utóbbira hamar meg is lelem a választ az asztal szélére pillantva.
Amint tudok beszélni, muszáj megjegyeznem

/Görög/ Ezt teljes mértékben megérdemeltem! - nyögöm fájdalmas grimasszal, átértékelve a pár perccel korábbi nézőpontomat - Ne aggódj, semmi bajom! - teszem még hozzá, amikor a homlokomat megérinti - Hasonló helyzetben bármit megtehetsz, amibe nem halok bele egy percen belül! - adok neki egy sóhajjal engedélyt hatékonyabb védekezésre. Remélem nem lesz szükség rá, de az ilyesmit az esetemben úgy tűnik, nem árt időben tisztázni.
/Görög/ Azt látom - válaszolom arra, hogy minden eshetőségre felkészült. Vajon csak én vagyok ilyen problémás - és esetleg előre látta a konfliktus lehetőségét, s felkészült - vagy voltak már hasonlóan problémás páciensei? - tűnődök el egy pillanatra, de valahogy nem akarom tudni a választ.
/Görög/ Tudom, hogy nem számít, de sajnálom... - bököm még ki a földön fekve, és valóban rosszul érzem magam amiatt, mert nem tudtam uralkodni magamon. S ahhoz sem kell nagy fantázia, hogy ez után az eset után a munkába állásomat még távolabbinak érezzem. Főleg, hogy én sem engedném magamat így vissza.
/Görög/ Értem - válaszolom beletörődve a menetrendbe - Ha úgy jobb, legközelebb odabilincselhetsz valamelyik bútorhoz - javaslom neki halkan, mert ezek után semmi alapom nem lenne megsértődni ilyen óvintézkedéseken. Amint képesnek érzem magam felkelni, még várok egy percet, aztán megpróbálkozom vele. Elteszem a telefonomat, aztán a doktornő felé fordulok.
/Görög/ Az érzelmi megrázkódtatást nem tudom semmivé tenni - de ha megengeded, a ruháidat megcsináltatom, vagy újat veszek - ajánlom fel neki indulás előtt.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"