Szerző Téma: Jayr "Enethiel" Eisenberg  (Megtekintve 19313 alkalommal)

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #435 Dátum: 2019. Október 03. 10:42:03 »


Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Éjjel




A véleménykülönbség könnyedén fakadhat abból, hogy Morana teljesen ellentétes értéket képvisel mint te, de az is igaz, hogy mindössze szerényen megosztotta veled gondolatait, de nem kérte vagy erőltette, hogy érts vele egyet esetleg fogadd el az ő álláspontját. De sokat nem tűnődsz ezen, hiszen ennél sokkal élénkebben él benned az emberi odaadás, melynek gondolata is elég, hogy forróság öntse el a tested. S bár igen csak kedvedre való volt és az még most is ami történt, de a kötelesség felülkerekedik és egy fiatal kis élet társaságában sétálva indultok hazafelé. Lassan bandukoltok kéz a kézben a megálló felé miközben megosztod vele, hogy nem haza mentek, hanem hozzád.

Iason /Görög/ Nagyon örülök, hogy meggyógyult! Szomorú voltam amikor azt mondta a doktor bácsi, hogy nagyon beteg! –megkönnyebbült hangja után csak most tűnik fel, hogy mennyi feszültséget nyomott el magában, hogy kisimult az arca – Ez nagyon jó! – mosolyog őszintén és léptei is könnyebbekké válnak – Te hoztad el őt is a kórházból? – kérdezi számára logikusnak tűnő magyarázatot – Akkor mostantól veled lakunk? – érkezik a következő kérdés

Az út maga eseménytelenül telik, idővel otthon vagytok, ahol mikor kopogsz kissé értetlen tekintettel találkozol, de végül beengeded magatokat, hogy vidáman köszöntsd azt, aki mélyen alszik az ágyadban. Úgy tűnik, hogy teljesen kimerült, mert nem ébredt fel semmire amivel eddig próbálkoztál és Iason ölelése is kevésnek bizonyul. Ugyanis a fiatalúr azonnal odarohant amint levette a cipőjét és már bújt és ölelte is a csapzott hajú fiatal nőt.

Iason /Görög/ Igazad van! Nagyon fáradt! Hagyjuk pihenni! – mondja és lemászik mellőle

A takaródat ölelgetve keres valamit, ami… a kanapé! Hősiesen bevállalja, így hagyva nektek teret. Úgy tűnik, hogy többet vett észre mint hitted és legalább annyit gondol, mint ami ténylegesen történt…

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3638
  • Aktivitás:
    8%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #436 Dátum: 2019. Október 15. 21:15:16 »
Enethiel

Most, hogy Iason legnagyobb gondja tovaszállt, a gondolatai is szárnyra kaptak, mert szinte máris elkezd folyni belőle a szó és kérdés. Az első kérdésére megrázom a fejem. Aztán mivel rájövök, hogy kényelmesebb lehet neki, ha nem kell felnéznie a válaszhoz, mondom is:
/Görög/ Nem, az egyik ismerősöm hozta el, akit oda beengednek. Mert még engem sem engednek be oda! - válaszolom meg neki. A következő kérdése viszont meglep - mintha Amyntát hallanám
/Görög/ Nem, nem laktok velem - mondom - egyrészt az én lakásom a tiéteknél is kisebb. Másrészt mostanában sok olyan látogatóm van, aki nem viselkedik kultúrátlan. Azaz kiabálnak, csúnyán beszélnek, betörik az ablakot, vagy csak verekedősek. S nem szeretném, hogy téged vagy Amyntát bántsanak vagy szidjanak le véletlenül - magyarázom, aztán még hozzáteszem - Szóval mindössze vendégségben vagytok nálam! - tudatom vele a helyzetet.

Hazaérve azért megnyugodok kissé, mert semmi nem történt - és ez a jelenlegi körülmények közt nagy szó! Amynta nem ébredt fel, így mikor Iason lekászálódik mellőle, megkérdezem
/Görög/ Kaptál vacsorát? Éhes vagy, esetleg szomjas? - kérdezem, aztán a válasz függvényében készítek neki vacsorát, vagy adok neki gumibogyó szörpöt. Aztán látván, hogy a kanapét nézte ki magának, halkan felnevetek
/Görög/ Ugyan már, az az én helyem! Te aludj Amynta mellett! Biztosra veszem, hogy nem csak te hiányoztál neki az elmúlt napokban! - biztatom. Pláne, hogy az általam javasolt felállás kevesebb bonyodalmat ígér, mint ha én feküdnék Amynta mellé. Végül letusolva, az ébresztőt beállítva reggel hétre én is elteszem magamat reggelig. Jól is esik lefeküdni, mert már több, mint 24 órája talpon vagyok!

Reggel kissé álmosan némítom le az ébresztőt, majd egy kiadós nyújtózkodás után felülök, és körülnézek, hogy mi  változott, ki merre van. Tiszta ruhát véve a szekrényből a fürdőszoba fele veszem az irányt - és ha nem foglalt, akkor bemegyek, és felöltözök, rendbe szedem magam. Majd immár frissebben a konyha részhez megyek, és felteszek egy adag teavizet, illetve megterítek a reggelihez három főre. Közben azt tervezgetem, hogy a mai nap hova is kell majd elmennem. Vár a pszichológus, és utána még a botanikus kertbe is el kell látogatnom...
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #437 Dátum: 2019. Október 21. 09:33:38 »

]

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Éjjel




Iason /Görög/ Oh, a barátok nagyon fontosak! Anyu is mindig azt mondta, hogy nem a barátok mennyisége, hanem minősége a fontos! – s tudod, hogy ezúttal nem Amnytára gondolt – Tudod, Anyu szerint még az sem baj, ha olyan barátod van, akit csak te látsz, – néz fel óvatosan rád, majd – és akkor te és Anya most barátok vagytok? – érezni a vágyat a hangjában igennel felelj, majd nagyokat pislogva – De ha téged sem engedtek be akkor nagyon beteg lehetet! – látod picit megijedt még akkor is, ha tudja már nincs baj – Nem szeretnél velünk lakni? – kérdez rá, érzed picit jobban szorítja a kezed, majd enyhül mikor hallgatja a magyarázatot – Sok felnőtt rosszabbul viselkedik mint a gyerekek! – közli, és talán Amnyta lehet emögött – Anya biztos nagyon örül, hogy megvédesz minket! Sokszor kell erősnek lennie, mert buta emberek azt hiszik, hogy nem tud az lenni! – büszke az anyjára – De te odaköltözhetnél hozzánk! – mondja – és akkor nem találnának meg ezek a buta, verekedős felnőttek! S vigyázhatnál ránk otthon is! Anya biztos örülne nem kell egyedül aludnia! – mondja lelkesen – Néha én alszom vele, és olyankor nagyon ölel! – fecseg

Útközben bármi is a téma, nagyon érdeklődő és okos gyereknek tűnik, s valamiért úgy döntött megbízik benned, megnyílt neked és szívesen mesél akármi is a téma. Hazaérve:

Iason /Görög/ Nem kérek semmi! – ásít, és csak egy poharat kér, majd tölt magának vizet (ehhez ragaszkodik) – Nem, nem! Az én helyem! – közli és most kicsi makacsságot érzel, hogy márpedig ő most így döntött, de Amnytára eső tekintete sokat elárul (s nem feltétlenül azt mennyire hiányzott neki az Anyja) – Nagyfiú vagyok! – közli büszkén és most látod benne az erőt, ami a nehéz körülmények okán fejlődött ki benne

S mielőtt bármit tehetnél, már be is bújik a takaró alá!


10. nap


Amnyta mellet ébredsz, ami minden szempontból igen kellemes. Az illata, a közelsége, a testének melege, a tudat, hogy egy emberi lény védelmet és ki tudja még mit keresve simult hozzád, akit te ösztönösen ölelsz… a biztonság és szeretet érzete ami uralja a pillanatot, mind-mind hatással lehet rád nem csak egyféleképpen, mert a test árulkodó, vágyja ezt a szeretet igen keményen… főleg, hogy látod a mezítelen vállat, a kusza-kócos hajzuhatagot és a mocorgás sem tesz jót neked, ami az ébresztő utáni matatásból fakad. Mikor felkelnél érzed, hogy egy tenyér simul a combodra és indul el, hogy olyan reggellel ajándékozzon meg, ami minden férfi vágya…

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3638
  • Aktivitás:
    8%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #438 Dátum: 2019. Október 26. 13:40:06 »
Enethiel

Iason kérdésén egy picit meglepődök. De aztán vállat vonok, mert akár a szentlelket is lehet láthatatlan barátnak mondani.
/Görög/ Szerintem nem probléma a láthatatlan barát - de azt tudod kell, hogy az emberek többsége furcsának tartja - és ettől kényelmetlenül érzik magukat - válaszolom neki.
Persze a barátok minősége is fontos - és talán nekem is sikerül mostanában néhány friss barátságot kötnöm. Ellenben kénytelen vagyok eltöprengeni, hogy Amyntával való kapcsolatunkra ráhúzhatom-e Iason definíciója szerinti barátságot. Figyelembe véve a korát, és az általam feltételezett ismereteit - úgy vélem, hogy feltehetőleg  ez a definíció áll a legközelebb az általa ismert fogalmakhoz.

/Görög/ Úgy gondolom, hogy azok vagyunk - barátok - erősítem meg az elképzelését. A felnőttekről alkotott képét hümmögve fogadom
/Görög/ Attól, hogy valaki idősebb, még nem lesz feltétlenül okosabb - értek egyet vele. A felvetésre, hogy hozzájuk költözhetnék, elmosolyodom
/Görög/ Az az érzésem, hogy engem mindig megtalálnak - hárítok finoman, mert tudom, hogy akikkel gondjaim vannak - azok eléggé ismernek ahhoz, hogy könnyedén megtalálják Amynta lakását is. Út közben arról próbálom meg faggatni, hogy mit szeret csinálni. Rajzolni, tévét nézni, kirándulni, vagy hogy mi köti le igazán.

Otthon Iason megkapja a poharat, és érdeklődve figyelem, ahogy kiszolgálja magát. Szemmel láthatólag próbál önállónak mutatkozni, és nem akarom ez irányú törekvésében gátolni - úgyhogy nem makacskodom. Ahogy a kanapé foglalása miatt sem
/Görög/ Neked kell tudni... - válaszolom neki, amikor kisajátítja a bútordarabot.
/Görög/ Rendben nagyfiú! Akkor pihenj jól reggelig! - igazítom meg a takaróját, aztán megsimogatva a haját én is megyek aludni az ágyba.

10. nap

A reggeli ébredés kellemesen indul. Amyntát magamhoz húzva, a tincseibe temetett arccal szívom be az illatát. Kedvemre van a közelsége, illata, melege - és a tegnapi emlékek alapján bizony van elképzelésem, hogy is folytatódhatna ez a nap.

/Görög/ Jó reggelt! - susogom a fülébe.
Határozott céllal elkalandozó keze is olyasmit ígér, amit bűn lenne kihagyni - és nem is igazán áll szándékomban. A kezemmel én is kíváncsian gyengéd kutatásba kezdek a takaró alatt. Igaz, van valami apróság - ami ott motoszkál, hogy elfelejtettem, de csak pár másodperc múlva tudatosul, hogy mire is kéne emlékeznem... Iasonra! Aki ki tudja, hogy épp mit csinál - de nem lehet igazán messze...

/Görög/ Iason még alszik? - kérdezem tőle halkan - talán jobb volna, ha inkább kikísérnél a fürdőszobába! - javaslom az alternatív helyszínt, majd elhagyván a takaró biztos menedékét, a fürdőszoba irányába távozom. Ahol aztán a zárt ajtók mögött immár nyugodtabban felidézhetjük a tegnapi emlékezetesebb pillanatokat...

A fürdőszobát felfrissülve és igencsak jó hangulatban, elégedetten hagyom el - hogy a mai nap az indulásnak megfelelően folytatódjon. Azaz elkezdek reggelit készíteni három főre, hogy miután azt jó hangulatban elfogyasztottuk, mindenki mehessen a dolgára. Azaz Amynta és Iason haza - én pedig a pszichológushoz.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #439 Dátum: 2019. Október 26. 16:49:36 »

]

Görögország, Athén
1999. július 30. – 9-10. nap

Csütörtök – Éjjel, Péntek – Reggel




Iason /Görög/ Tudom! Anya mondta, hogy akik nem hisznek, azok nem értik. Sokan nem értik! – közli, de ez őt nem zavarja – Egyszer egy bácsi azt mondta, hogy sok mill… millád… sok-sok embernek van képzeletbeli barátja és ők Jézusnak hívják! – nem teljesen érti, de ha ennyi embernek van…

A baráti kötelékeken gondolkozva rádöbbensz, hogy akad már egy-kettő akikre számíthatsz és akad olyan is, aki miatt esetleg aggódnod kell, amit meg is osztasz a fiúval csak kissé árnyaltabban, mint amilyen veszélyeket esetleg ezek az emberek vagy Bukottak jelentenek, jelenthetnek. Elvégre a Bolhás is végül inkább barátságosnak tűnt, mint ellenségesnek…

Amynta, a nő aki elvette úgy mond az ártatlanságodat, az, aki egyedül neveli ezt a vidám kis férfipalántát, aki megfertőződött egy halálos kórral, de megmenekült, a nő, aki odaadóan hisz benned valójában lehet több mint barát (?).

Iason /Görög/ Helyes! Kell neki egy barát! Olyan aki máshogy is szereti, nem csak ahogy én! – mondja bátran, de látod, hogy kissé belepirul – Anya szerint is így van, de ettől még tisztelnem kell őket!

Útközben kiderül, hogy Iason bizony elég talpraesett srác, sok mindent tesz egyedül és sok minden érdekli, főleg az, hogy vajon hova mennek azok az emberek akik már nem lehetnek vele, hogy mi történik velük és vajon hallják e amikor ő próbál beszélni hozzájuk. A másik dolog, hogy nagyon szereti Amyntát és ott segít ahol tud, ilyen az, hogy szerinte kell neki egy barát aki megszeretgeti, mert már régen volt és néha emiatt mintha mérges lenne, de legalábbis szomorú!

Otthon pedig mindent maga intéz amit csak tud, amire egyáltalán képes. Így a döntések gyorsak és határozottak, nem véletlenül fekszel végül az Anyja mellett. A kezed majdnem elterelné, hogy ő már nagyfiú, de végül csak rád mosolyog és hamarost el is alszik: izgalmas volt az este.


10. nap


Könnyű elfelejteni a világ baját, amikor egy bájos hölgy mellett ébred az ember fia, a Teremtés Bukottja. Az álmod, ha volt is most nem idéződik fel benned, de érzed, hogy a reggel bizony keményen indul. S ezt nem teszi könnyebbé az sem amit az emberi érzékek sugallnak, amit egyre közelebb érzel a feszültséged forrásához. A kedves köszöntésedre csak egy mozdulat a válasz, s talán még azt is elfelejted, hogy… nem, azt nem. A kérdés után elhangzó javaslat azonnali karok fonódását jelenti és bizony egy selymes-bőrű csábítással indulsz a fürdőbe.

A felidézés elég jól sikerül! Képességeidhez mérten neked még új, de Jayr azért nem teljesen ügyetlen és ami azt illeti Amnyta pedig igen lelkes! Előbb kényeztet és csak aztán enged, de akkor is azt amit csak szeretnél. Feltétlen bizalma és hite, hogy nem bántod, így tulajdonképpen bármilyen mélységeket megismerhetsz, amire elég bátor és nyitott vagy. Azt is tisztán látod, hogy efféle odaadás nem minden férfinek jár, hogy Jayr sem igazán élt át ilyesmit, maximum hasonlót, de…

Később, mikor elégedetten doromboló Amynta még tisztálkodik, te úgy döntesz, hogy ideje reggelit készíteni, ami… elmarad. Iason már megterített három főre és minden amit talált, ott van az asztalon. Forralt vizet így van tea, a kávéfőző nem rég kotyoghatott le, mert frissen főtt kávé illata terjed, illetve van ott szendvicsnek való is, valamit rántottának való, amit már csak ki kell sütni. Iason az egyik széken üldögél és könyvet olvas…

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3638
  • Aktivitás:
    8%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #440 Dátum: 2019. November 03. 19:23:33 »
Enethiel

/Görög/ Valóban. S ők azt tarthatják furcsának, ha te nem úgy nevezed el a láthatatlan barátodat. Mintha a Jézus jobb név volna mint a Jake vagy Lili! - hívom fel a figyelmét, hogy még ilyen apróságokban is milyen eltérések lehetnek!
Iason meglepően hamar zöld utat adott Amynta felé. Pedig arra számítottam, hogy harciasan védelmezi majd, és próbál minél kevesebbet átengedni belőle attól tartva, hogy ezentúl kevesebb szeretet marad neki. De úgy vélem, hogy Amynta szeretgetésével nem lesz gond - amivel talán egy újabb apróságot sikerült jobbá tenni.

A kérdéseire, hogy hol és mi lesz az emberekkel a haláluk után, őszintén bevallom, neki, hogy bár idősebb vagyok nála, de nem tudom pontosan. De szerintem egy ideig biztos, hogy hallják még azokat, akik fontosak voltak nekik.


10. nap

A fürdőben ismét megkapom mindazt, amit szerettem volna, s egy nő csak adni tud - vigyázva rá, nehogy baja essen. Igaz, még egy kérdés ott motoszkál bennem
/Görög/ Van valamilyen elképzelésed? - tudakolom tőle az elején, hogy ő mit is szeretne, hogy ha mód van rá azt is kipróbáljuk...

Végül igencsak elégedetten lépe ki a nappaliba, hogy elkészítsem a reggelit, de úgy látom, Iason nagyrészt megelőzött. Felmérem a teendőket - és nem sok maradt.

/Görög/ Nagyon ügyes vagy! - dicsérem meg, majd az egyetlen befejezetlen dologhoz lépek - a tűzhelyhez, hogy elkészítsem a rántottát. Közben még egy kis figyelmet szentelek a teának, nehogy túl sokáig ázzon benne a teafű, de amúgy mindent rendben találok. Ha a sütés előbb is készül el, azért Amyntát megvárjuk. Mivel Iason dolgozott a reggelivel a legtöbbet, így neki adom az első adagot, aztán pedig Amyntának - végül pedig magamat szolgálom ki. Reggeli közben vázolom a mai menetrendemet
/Görög/ Ma reggel vár az orvosom, aztán lesz egy találkozóm egy botanikussal. Aztán majd még kiderül, hogy a nap többi részét ki hogy alakítja nekem - Aztán felállok, és a kulcsgyűjtő tálamból kiemelem a lakás pótkulcsát. Egy pillanatra szomorú pillantást vetek a másik kulcsra, amit Thyra hagyott itt, de aztán Amynta felé fordulok
/Görög/ Kapsz kulcsot a lakásomhoz. De csak akkor, ha megígéred, hogy a távollétemben nem végeztek semmiféle házi munkát, főzést, takarítást, nem vásároltok be nekem, és nem költöztök ide! - teszem Amynta elé az asztalra a kulcsot, és visszaülök, hogy folytassam a reggelizést.

A reggeli után elmosogatom az edényeket, használt evőeszközöket - és ebből nem is engedek. Hogy azután még az ágyat és kanapét bevetve mindenki felkészüljön a távozásra, és menjen a napi dolgát intézni.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #441 Dátum: 2019. November 05. 11:06:19 »


Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Reggel




A meglepetés mely talán az ágyig kísért el, elgondolkodtató lehet, talán még álmaidban is felbukkan, ha jobban foglalkoztatna, mint bármi a mai napon, ami ettől függetlenül is igen eseménydús volt. Reggel talán akaratlanul is felbukkan a gondolat, hogy Iason miért volt ennyire engedékeny, de sok mindent nem tudsz még és kevésre is emlékszel. Igaz, most sokra nem is kell, hiszen ami a fürdőt illeti, megint megtapasztalhatod a feltétlen bizalmat, mely oly formákban ölt alakot, hogy kellemesen elfáradva és mégis frissesség érzetével léphetsz ki a konyhába… és persze alaposan megmosdatva.

A tegnapi beszélgetés alatt nem kizárt Morana arca furakodott közétek egy pillanatra, hiszen ha valaki, akkor ő biztosan könnyebb és jobb módját tudná e kérdés megválaszolásának. Ahogyan a reggeli sütése közben a fürdőszobai élmény követelhet néhány gondolatot, ama bizonyos Amnyta kérésről, melynek az izomzatodhoz és teherbírásodhoz volt köze.

Iason /Görög/ Jó reggelt! – köszönt vidáman, majd leül a helyére – El fogod venni Anyát? – kérdezi hirtelen, ki tudja mit tettél éppen – Jó illata van! – közli vélhetően a készülő rántottára gondolva – Szerintem Anya szeret téged! – veti fel megint, majd hallod ahogy tölt magának valamit – Te szereted őt? – kérdezi, majd kis csend, talán kortyol? – Biztos nagyon örülne neki. Rossz lehet egyedül lenni! – mondja s közben az étel is lassan kész

Amynta /Görög/ Talán beteg vagy? – kérdezi aggódva, Iason is így tekint rád – A kis szobanövények miatt? – érdeklődik és bár látszik nem érti miért kell neked, de nem kérdez rá, nem akar tolakodni – Iason-nak nyári szünete van, de nekem dolgozni kell mennem. – nem hanyagolhatja el. Mikor a tekintetetek találkozik úgy érzed, mintha engedélyt kért volna, hogy mehessen
Iason /Görög/ Igen, most sokat vagyok otthon egyedül! – mondja tényszerűen, majd hirtelen azt látod mindketten rád néznek – Veled mehetek? – kérdezi bátran

Nehéz szívvel adod a pótkulcsot, de nem azért, mert Amynta nem kaphatná meg, egészen más oka van. Egyikőjük sem keresett, nem írt vagy hívott, de ez nem is meglepő: megígérték.

Amynta /Görög/ Köszönöm! – hálás amiért rá bízod ezt, de ígéret nem hangzik el, sőt a kulcs is sietve tűnik el, mintha félnének attól meggondolod magad

A reggeli ettől függetlenül jó hangulatban telik, mindenki jóízűen falatozik és miközben bambulsz, felfedezed Amynta testén – nyakán – hagyott foltos szerelem nyomokat. Ki tudja mennyire bambulsz el, de az biztos, hogy Amnyta és Iason örömmel töltik veled az idejüket. Ami azt illeti a mosogatásban is segítenek, nem tudod őket elzavarni, egyikük öblöget a másik töröl mint egy jól összeszokott csapat, így hamar végeztek. Ha nagyon makacs vagy akkor a beágyazás lehetőségét veszted el, no meg bár nem veszik el előled a mosogatnivalót, de bizony érzed a nőies halmokat ahogy a hátadnak feszülnek és mintha kuncogást hallanál.

Akárhogyan is történt, végül Amnyta csókkal búcsúzna, lágyan édessel, majd indulna dolgozni, míg Iason ott áll előtted, hogy akkor veled mehet e avagy maradjon itthon?

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3638
  • Aktivitás:
    8%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #442 Dátum: 2019. November 12. 20:07:37 »
Enethiel

Bár tegnap valóban eszembe jutott Morana - hogy bizonyára ő sokkal inkább pontos választ tudna adni Iasonnak - de abban már nem vagyok annyira biztos, hogy hallani is akarja azokat a válaszokat. Vagy hogy mostanában kellene ezekre választ kapnia...

A reggeli sütése részemről jó hangulatban telik - a fürdőszobai élmények felidézésével, és persze a tervezgetéssel, hogy legközelebb mi mindent próbálunk ki majd Amyntával - amire most sajnos nem maradt idő. Igaz, ez utóbbit megakasztja Iason. Aki nem sokat finomkodik, hanem egyből rákérdez a lényegre. Elmosolyodom a kérdés hallatán

/Görög/ Nem, nem hiszem, hogy el fogom venni - válaszolom neki - Elég szoros a kapcsolatunk, de ettől még nem valószínű, hogy papírunk lesz róla
A rántottára nézek
/Görög/ Ez azt jelenti, hogy még nem égettem oda! - válaszolom a rántotta illatára - hogy aztán Iason újabb logikai ugrással ismét Amyntával  való kapcsolatomat kezdje el kitárgyalni. Amit meg is tudok érteni, hiszen őt közvetlenül érinti a dolog.
/Görög/ Szerintem is. De másképp, mint téged - értek egyet a megfigyelésével. A kérdésén nem sokat tűnődök
/Görög/ Igen, bár egy kicsit másképp, mit ő engem. Amynta nagyon különleges számomra - válaszolom őszintén.

A kérdésre, hogy beteg vagyok-e, jót mulatok magamban, de ez feltehetőleg látszik is rajtam

/Görög/ Nem, hanem ha rálőnek az emberre, utána beutalják pszichológushoz, hogy könnyebben fel tudja dolgozni a traumát - magyarázom - S amíg nem elégedett az orvosom a pácienssel -azaz velem - addig nem is engedélyezi, hogy újra munkába álljon.
A szobanövényem említésére tagadólag ingatom a fejem. Amikor viszont Amynta megemlíti, hogy neki dolgoznia kell menni, megértően bólintok.
/Görög/ Mindkettőnknek vannak olyan feladatai, amiket nem hanyagolhatunk el - értek egyet azzal, hogy bár nem feltétlen kellemes, de szükségszerű teendőről van szó. Iason kérdésére ránézek az érintettre. Nem teljesen így képzeltem el a mai napot. Nem tudom, hogy velem mennyivel érezné magát jobban, mint otthon - de a felügyelet neki sem ártana.
/Görög/ Ha szeretnéd, jöhetsz velem - de nem hiszem, hogy annyira izgalmas lesz minden perce. De legfeljebb új helyeken fogsz unatkozni - kacsintok rá.

Amikor átadom Amyntának a kulcsot, igazából nem is várok ígéretet Amyntától - mert tudom - pontosabban úgy gondolom, hogy tudom - nem is lesz másképp, mint ahogy kértem.

Reggelizés közben feltűnnek az közösen töltött pásztorórák emlékeztetői. Egyesével számba veszem őket, és felidézem, hogy melyiket mikor és hogyan kapta - még azokat is, amik épp nem látszanak. Kedvem volna újabbakkal bővíteni a gyűjteményét. Egy pillanatra eljátszok a gondolattal, hogy Iasont átküldve egy barátjához én sem ejtem meg a látogatásokat, amit terveztem. Amyntát pedig megkérem, hogy ma még ne menjen dolgozni - hanem töltsön velem egy újabb élveztetés napot! De aztán győz a józan ész, ami azt súgja, hogy így sem lehet okom panaszra. A mosogatás előjogából nem engedek - és így elvesztem a beágyazás lehetőségét. Ami miatt némi szemrehányó tekintet Amynta jutalma - de csak addig, amíg meg nem érzem a hátamon engesztelő közelségét. Erről újabb ötletek és beteljesült vágyak jutnak eszembe.

/Görög/ Később még gyakorolnod kell az engedelmességet! - súgom a fülébe a közelségétől felajzva, a radiátoron pihenő bilincsre nézve - kétséget nem hagyva neki, hogy milyen jellegű gyakorlatra gondoltam. Végül még leellenőrzöm a növénykémet, majd a cica szükségleteit. Azaz van-e elég vize és ennivalója, amíg mi távol leszünk.

Amynta búcsúcsókját szívesen veszem, és egy picit el is nyújtom - majd csak elengedem dolgozni, és vágyteli pillantással kísérem ki kedvenc fanatikusomat. Aztán Iasonhoz fordulok

/Görög/ Szóval, ha akarsz, jöhetsz velem! - hívom fel a figyelmét a lehetőségre - A doktornőnek van egy nálad valamivel idősebb lánya - Kirké. Kis szerencsével tudsz majd vele beszélgetni, amíg vársz rám - teszem még hozzá. Aztán Iasonnal az oldalamon buszra szállok, és beutazunk a pszichiátriára, hogy odaérjünk a mai terápiára. Út közben inkább Iasonnal foglalkozom - megpróbálom kideríteni, hogy milyen ételeket és meséket szeret - és hogy mikor volt és hol - utoljára kirándulni.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #443 Dátum: 2019. November 18. 20:07:19 »


Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Reggel




Iason /Görög/ Hm. Ezt ő is tudja? – kérdez rá, majd eltelik némi idő mielőtt újra megszólal – S papír nélkül elveszed? – folytatja a kérdezősködést – Tudom, hogy másképp szeret téged! – közli magabiztosan, majd rágódik egy kicsit a válaszodon, hogy te miképp szereted az anyját

Iason & Amnyta /Görög/ Rádlőttek?! – izgatottak, Amynta aggódik és azonnal sietne, de aztán pirul tudva, hogy semmi baj, nem úgy:
Iason /Görög/ Azért mert nagyon ijesztő volt? – kérdezi – Féltél? – őszinte, kíváncsi tekintet – Az orvosok biztos jobban tudják, hogy valaki mikor gyógyult meg, hiszen ezt tanulták! – vélekedik

A növénnyel kapcsolatban nem érkezik több kérdés vagy más szó és a tényekhez sem fűznek hozzá semmit, hiszen mindenkinek volt és van élete – kivéve talán téged, de ebben még lehet te is bizonytalan vagy – és mint ilyen Amnyta egy csókkal búcsúzik miután minden kérdés megválaszolásra került. Eközben a cica is – szó szerint – megbirkózott pár falattal amit Iason adott neki

Iason /Görög/ Szeretnék! – néz fel rád bizalommal – Nem baj, viszek könyvet! – valószínűleg már rutinos a várakozásban és/vagy egyedüllétben

A kulcsot elvették, az ígéret nem hangzott el, de ettől függetlenül úgy gondolod, hogy minden úgy lesz, ahogy kérted. Mielőtt azonban még elindulnátok, felidéződik a reggeli, a hangulata és meghittség, amit egy nővel és gyermekkel osztasz meg. Régi idők képei bukkannak fel, amikben hasonlót éltél át. Nem kizárt, hogy ezen emlékek is ráülnek az útra, ami a Dokihoz vezet.

Útközben, ahogy a tudatalattid,
Idézet
mint a könnyed nyári szellő csalfán kuncogva csal magával… nem, nem szellő az, hanem egy gyönyörű, egy földöntúli hang, oly édes, annyira mámorító, mint az illat, amit mélyen magadba szívsz! Tudod, hogy ködként csalafinta és huncut, örökké csábító és mindig szenvedélyes. Érzed, mintha forróbb lenne a szél is, mikor közeledben van.

S rádöbbensz az érintése volt, hogy aztán nevetése simogassa a füled, hogy pillanatra felvillanni véld mosolyát, mielőtt elveszne egy felhőben és te kérdés nélkül követed. Légiesnek tetszik az alakja, de tudod, hogy ez csalóka illúzió csupán, fény és víz permetének csalóka játéka. S bár szépsége kápráztató, talán mégsem ez ami igazán vonzó benne, hanem a szabadság amivel körülötted táncol.

Nem leled őt, nem találod, mikor kecses karok ölelnek át, mikor halk, ám annál igézőbb hang suttog a füledbe:

CSÖÖRRR

Riadsz fel, a busz elé léphetett valaki, kapaszkodni is épp csak van időd. Iason a széken ült, és ül most is, így ő talán nem is volt veszélyben, de azért a fiú is kapaszkodik, kis izma is megfeszült. A világ, a Teremtés visszatért a jelenbe, és érzékeid meggyőznek arról, hogy a finom illat a közelben lévő ázsiai ikerpártól származik, a hangok pedig egy külföldi nőtől aki valószínűleg épp halkan próbál telefonálni, de a fékezéstől a készülék kiröppent a kezéből…

Hiába no, vagy kapaszkodsz vagy telefonálsz…

Ebben a káoszban ér utol a gondolat, hogy amíg te elbambultál, addig lehet, hogy Iason épp azokról mesélt, amikre választ vártál, amiket szerettél volna tudni, mint ama bizonyos kedvenc ételeket és meséket… de most a lábadnál heverő mobilért hajolsz és veszed fel, hogy visszaadd… nem tudod a nevét (felidézni?), de már találkoztatok az edzőteremben. Igaz most kissé másképp öltözött, elegánsan-vonzó viselete megragadja a figyelmed… mint a tőled nem messze álló sárkányikrek,


izé, két ifjú ázsiai hölgy, akik miatt (is), a nadrágod még mindig szűk… a korábbi álmodozás okán, szóval azon a téren nincs változás vagy csak rosszabb lett, de mikor mosolyogva elveszi és annyit mondd:

Kondis lány /Görög/ Köszönöm Jayr! – mondja energikus-vidáman és úgy mosolyog rád, mintha maga az élet tenné – Milyen véletlen! – említi meg – Hogy vagy? Hogy érzed magad? Mikor jössz vissza? – érdeklődik őszinte-kedvesen

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3638
  • Aktivitás:
    8%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #444 Dátum: 2019. November 19. 18:39:35 »
Enethiel

/Görög/ Szerintem tisztában van vele - válaszolom Iasonnak. A kérdésére, hogy papír nélkül elveszem-e Amyntát a válasz az lenne, hogy gyakorlatilag már szinte megtörtént. Ennél már sokkal jobban aligha kötődhetne hozzám.
/Görög/ Mindent a maga idejében! - válaszolom neki, de a rágódásán most nem segítek -mert az igazat nem most kéne megmondanom, hazudni meg nem szeretnék.

A kérdésükre bólintok.
/Görög/ Igen, rám lőttek. Pont ilyen veszélyeknek nem akarlak kitenni titeket, amikor azt mondom, hogy ne költözzünk össze - ismétlem meg a korábbi kijelentésemet. Elvégre Jayr belehalt, és Iason vagy Amynta sem úszná meg feltétlenül, ha elszabadulnak körülöttem a dolgok bármilyen okból.
/Görög/ Igen, elég ijesztő volt. Néha eszembe jut hasonló helyen, vagy ha csak pisztolyt látok. A doktor abban segít, hogy ilyenkor ne féljek újra - magyarázom Iasonnak.

Miután Iason megnyugtat, hogy hoz magával könyvet, kissé megnyugodok. Ez azt jelenti, hogy talán hosszabb ideig is képes nyugodtan ülve maradni a fenekén.

/Görög/ Nagyszerű ötlet! - értek egyet - Mi a könyved címe, amit most hozol? - érdeklődök.
Az útnak kellemes nosztalgikus érzéssel indulok meg Iason oldalán, s talán ennek tudható be, hogy újabb emlékfoszlány mutatja meg magát. Ráadásul a kellemesebbik fajtából, amire érdemes emlékezni! Bár sejtelmem sincs, hogy hol, mikor és ki játssza most a főszerepet - csak azt, hogy a közelsége egy pillanatra nagyon hiányzik!
Ahogy a busz intenzíven próbál megállni, egyik kézzel kapaszkodok, a másikkal pedig Iasont próbálom meg az ülésben tartani a mellkasára helyezett tenyérrel, hogy ne fejelje le az előtte lévő ülést.

/Görög/ Jól vagy? - kérdezem először Iasont, aztán bosszúsan nézek körbe, hogy mi is történt. Amint látom, hogy nagyrészt minden rendben, hamar elpárolog a bosszúság érzete - ahogy meglátom, és megérzem az ázsiai lányokat. Jól esik rájuk nézni, s egyből azon tűnődök el, hogy vajon hogyan is osztoznának a társaságomon, ezek a lányok, akiknek a szemük sem áll jól a jó értelembe véve... Gondolatban fel is teszem őket a bakancslistámra, ha már úgyis helyszűkében vagyok miattuk! Rájuk kacsintok - hiszen mindhárman tudjuk hogy mire gondolhatok - miközben lehajolok a lábamnál heverő mobilért.  Közben megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy vajon mi lehet a márkája ennek az emlékeket idéző illatnak?
A mobilt felvéve visszanyújtanám a gazdájának, de a mozdulat félúton megszakad. Mert meglepve ismerem fel az edzőtermi lányt. Közvetlen stílusát és az üveges mutatványát elég nehéz elfelejteni. Ahogy a többi ott edző lányt is. Mind csinos, egészséges, szexi - ahogy vissza tudok rájuk emlékezni - és ruganyos. Vajon kitartóbbak lennének, mint Amynta? Ki kellene próbálni! Ez nem új keletű ötlet, hiszen a férfi öltözőben már többekben felmerült korábban a gondolat - hogyan osztoznánk meg rajtuk közösen. Vajon erről neki mi lenne a véleménye? Nézek a szűk farmere által kiemelt formákra - amitől az én farmerom sem lesz bővebb. Lehet, hogy nekem is hasonlóan kéne köszönnöm, mint ő legutóbb? Aztán inkább feljebb emelem a tekintetemet.

/Görög/ Szia! - köszönök neki meglepve - Ne haragudj, hogy nem ismertelek meg elsőre - de legutóbb másképp köszöntél! - mosolyodom el - Még vannak itt-ott fehér foltok az emlékezetemben. Például a nevedet elárulhatnád, ha már így összefutottunk másodjára! - válaszolom. Aztán a mobilját visszaadom neki
/Görög/ Nézd meg, lehet, hogy kirázódott a számom a telefonodból! - vigyorodom el futólag, majd a kérdésére, hogy hogy vagyok, mosollyá szelídül
/Görög/ Köszönöm, jól! - Fizikailag minden rendben, de még van pár vizsgálat, amin meg kell felelnem. Oda megyünk Iasonnal - teszem a kezem az említett vállára egy pillanatra - No, és veled mi a helyzet? - kérdezem, majd a válasza után válaszolok a következő kérdésére
/Görög/ Az edzőterembe? Nem tudom. Thyrával most épp igen komoly mosolyszünetünk van. Nem szándékosan, de komolyan megbántottam. Úgyhogy nem kizárt, hogy nem bocsát meg - árulom el őszintén a dolgot, magamra vállalva a bűnös szerepét - S mondd csak, az edzőtermen kívül mivel szereted tölteni az időt? Azon kívül, hogy frusztrálod a nőtársaid jó részét a megjelenéseddel? - kérdezem tőle - Esetleg szó szerint összefuthatnánk valamelyik parkban, ha már unod a futópadot! - javaslom neki.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #445 Dátum: 2019. November 21. 11:06:11 »

 

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Reggel




Úgy tűnik, hogy Iason elfogadta a válaszokat amiket tőled kapott és nem tesz fel újabb kérdéseket, ehelyett a lövöldözéssel kapcsolatos fejtegetésednél arra leszel figyelmes, hogy aggódó tekintetek kereszttüzében állsz. Eme pillantások pontosan azok, amiket egykori kedvesed, az exed szemében figyelhettél meg és most mint múltból felvillanó tekintet mintha némán figyelmeztetne téged ne kövesd el ugyanazon a hibákat mint egykor.

Iason /Görög/ Olykor a Hősök is félhetnek! De ők azért hősök, mert bátran szembe néznek azzal, amitől félnek! – vélekedik, valószínűleg olvasta valahol
Amnyta /Görög/ Olykor nem szégyen segítségért fordulni! – egészíti ki,

Picit megbicsaklik a hangja, hogy neked miért is van ilyesmire szükséged, de végül valamivel megmagyarázhatja magának, mert elmosolyodik, a búcsú pedig már édesebb volt mint bármi amit eddig tapasztaltál.

Iason /Görög/ Iliasz és Odüsszeia! – mutatja a vaskosabb könyvet és látod, hogy nem most kezdte olvasni.

A Buszon azt láttad… nem láttál semmit, csak az emlékeket, amik mélyen érintettek egy pillanatra és talán ezért is viselkedsz úgy ahogy. Iasonnak nem esett baja, időben megkapaszkodott, bár picit fájdalmasan grimaszol, a kapaszkodásból eredő hirtelen erőfeszítés lehet nem esett neki jól. Esetleg a mellkasára nehezedett nagyobb erőhatás, mint azt kényelmesnek lehetne mondani, de legalább komoly baj nem történt és kérdésedre aprót bólint.

Tűnődésed mélységeinek semmi nem szab határt, a két ázsiai szépség azonnal közelebb lép miután a busz megállt, hogy aggódva nézzék Iason-t és szemből illetve mellé ülve mosollyal ajkaikon kérdezzék, hogy érzi magát és nem fáj e valamilye, mondjuk a mellkasa. Érdekes mód az ő érintésük ami lágy és törődéssel teli picit más érzéseket csalnak ki a fiúból aki eléggé elpirult és nagy szemekkel nézi a ruhakivágást…

A nyelv amin beszélnek teljesen idegen, nem is értitek, de a hangszín és gesztusok sokat elárulhatnak, főleg, hogy miután kiderül a fiúcskának nincs semmi baja, kap még egy puszit is az arcára, hogy minden korábbi ijedtség félve elmeneküljön. Ez idő alatt neked volt lehetőséged minden szögből megtekinteni őket, de aztán a telefon ugye elcsábította a figyelmedet, majd rögtön utána a tulajdonosa is.

S bár az illat nevét nem tudnád megmondani, de tudod, hogy éreztél hasonlót. A Botanikus kertben Zaira mellett! ér a felismerés, majd lehet a gondolataid már másfelé járnak és mi tagadás az edzőterem kiváló vadászterület a kiéhezett férfitest számára. Ebben a pillanatban azonban egy komor gondolat is érkezik, Thyra, aki megadta volna mindezt és őt ismerve még a Bukott Esszenciádat is kicsavarta volna!

Edzőtermi lány /Görög/ Szia Jóképű fiú! – mosolyog rád úgy, hogy a szíved majd kétszázat ver – Ha nem lenne itt a fiad, lehet felidézném! – említi meg a köszönés említésére – Nem is említetted, hogy ilyen aranyos srácod van! – nem ítél el, sőt, tetszik neki, hogy felelős apának gondol – Semmi baj, kiengesztelhetsz! – közli a harag kérdésére, majd a nevére annyit mondd: Nem árulom el! – néz kihívóan – Nem kell megnéznem, benne vagyok! – közli, de most mintha egy kis aggodalom azért átfutott volna rajta – vagy valami más lenne? – Ha megtalálod, hívj fel bátran! – javasolja – Köszi! – veszi el az övét, hogy összeér az ujjatok, nem kellemetlen érzés. – Úgy látom igen jól ért a lányok nyelvén. – nevet halkan, s mikor hátrapillantasz azt látod, hogy Iason a könyvet mutogatja és bár lehet nem értik amit a mondd, mégis erősen figyelnek rá – Lehet, hogy egy alapos masszírozás azért nem esne rosszul? A negatív érzések és gondolatok kihatnak a testre is, ahogy a traumák is okozhatnak a szervezetnek feszült pillanatokat! – veti fel, majd – Megyek, órám lesz! – osztja meg veled, de amikor megemlíted, hogy mi történt, akkor talán együttérzést vársz, de előbb kifürkészhetetlen arc, majd őszinteségnek tetszőt látsz, bár ez utóbbi akkor vált egyértelművé amikor: Jobb ez így. Nem illetek össze. – mondja ki kerek-perec, de aztán elengedné és válaszol a másik kérdésre: Bármivel, ahol mozogni lehet! – tekintete megfejthetetlen, mégis úgy véled több van a szavak mögött, majd egy „szerény”: Tudom! Dolgoztam érte, kiélvezem, hogy frusztráltak! – mosolyog nagyon vidáman, majd bólint – Összefuthatnánk!

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3638
  • Aktivitás:
    8%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #446 Dátum: 2019. November 21. 22:24:34 »
Enethiel

Az aggódó tekintetekben feltűnő hasonlóságok óvatosságra intenek. Ha túlságosan is megijednek, az is erősen rombolja a kapcsolatot - mert olyan elvárásokat fogalmaznak meg, amiket feltehetőleg nem teljesíthetnék. Így nem is ragozom tovább, és Iasonra is ráhagyom egy kedves mosoly keretében a dolgot. Ellenben Amynta hangjának változása feltűnik azért, így azt nem is hagyom szó nélkül
/Görög/ Főképp, ha kötelező előírás. Addig nem is engednek vissza dolgozni - árnyalom neki picit a képet, hogy miért is kell nekem oda járni - Meg ki tudja, talán tanulok valami újat is - teszem még hozzá.

Iason könyvválasztása nem egyszerű darab. Kötelező olvasmány, vagy maga választotta? Végül arra jutok, hogy még kell pár év ahhoz, hogy kötelező olvasmány legyen - inkább kíváncsiság és önszorgalom lehet mögötte.
/Görög/ Ez úgy nézem, ma azért még ki fog tartani! - nézek a könyvre - Én idősebb voltam mint te, amikor először olvastam - árulom el neki.

A hirtelen fékezés azért próbált a kedvemben járni - mert van alkalmam legeltetni a szemem - de sajnos elég hamar kiderül, hogy vannak nyelvi korlátok az ikrek és köztem. De maga a jelenség, hogy pátyolgatják Iasont - kósza mosolyra késztet. Jól esik látni, hogy az emberek még törődnek egymással. S ezzel az ikrek további jó pontokat kapnak tőlem - egyre szívesebben megismerném őket a lehető legközelebbről... Iasonnal teljesen egyet tudok érteni - valóban érdekes, és szemet vonzó ruhakivágásokkal találkozhat. Érdekes látni, hogy ebben a kérdésben mennyire hasonlítunk. Igaz, nekem egyre konkrétabb elképzelésem van az ikrekkel kapcsolatban. Felrémlik, hogy amikor a nyomozó franciául kérdezte ki Thanát, valahogy megértettem, hogy mit beszél. Vajon ez most is működne? Továbbá fogadni mernék, hogy Amynta dekoltázsa nem villanyozza fel ennyire Iasont, mint az ikreké. Pedig ott is van mit nézni, ha a többi lehetőséggel most nem számolunk!
Az ázsiai lányok parfümje Zairát idézik, akit ma mindenféle kép meglátogatok! Egyrészt vonz a személyisége, másrészt az illata és napbarnított bőre is vággyal tölt el - elég csak rá gondolni. Harmadrészt pedig olyan tudás birtokában van, amire hajlandó vagyok megalkudni. Mert Amynta feltétlen hitben izzó tekintete igencsak sokat jelent számomra - az odaadásáról nem is beszélve. Ezek a jellemzői ideálissá teszik, hogy a bizalmasommá, asszisztensemmé, papnőmmé vagy mivé emeljem.  De szeretném holmi hangzatos címen kívül valami mással is megjutalmazni az első hívemet - és így a tudás birtokában talán valóban lesz lehetőségem rá.
Az edzőtermi lányról eszembe jut Thyra is - és az, hogy mit is veszíthettem. Pár másodpercre árnyák úszik át a homlokomon, aztán inkább próbálok arra gondolni, hogy talán ebben a lányban is megvan az az állóképesség és huncutság, ami jól jön pár kellemes óra eltöltéséhez. S a beszélgetés indulása már most azzal kecseget, hogy van is rá esély! Az tetszik, hogy csak Iasonra van tekintettel, a busz többi utasának véleménye nem érdekli. Ez azt mutatja, hogy meglehetősen bevállalós tud lenni, ha akar. Iason említésére rápillantok Iasonra.

/Görög/ Ezt majd megmondom neki! - válaszolom mosolyogva, aztán a kiengesztelésre
/Görög/ Rendben! Már csak azt kell kitalálnom, hogyan is szerezzek neked örömet! De majd dolgozom rajta - ígérem. A telefonszámra adott válaszára picit meglepve pislantok rá, de úgy tűnik, hogy szeret incselkedni.
/Görög/ Ennek örülök, mert én is! - válaszolom nevetve arra, hogy benne van. Már csak az a kérdés, hogy miben - de úgy vélem, hogy ő is a felnőtt programot preferálja. S így már a kiengesztelésére is volnának ötleteim!
/Görög/ Amint meglesz a szám, te fogod elsőnek megtudni! - kacsintok rá, aztán a megjegyzése nyomán ismét Iason felé fordulok. Nagyon úgy tűnik, hogy sikere van.
/Görög/ A végén még én fogok tőle tanácsot kérni! - vigyorodok el. A masszázs ötletére ismét a lány felé fordulok
/Görög/ Mit ne mondjak, ez a megfogalmazás elég profin hangzott! - dicsérem - Szó se róla, már gondoltam rá, hogy jó lenne - de még nem volt rá lehetőségem - árulom el - pedig valóban jó volna megszabadulni legalább a feszültség egy részétől - értek egyet vele, aztán megkérdezem
/Görög/ Te tartod, vagy neked tartják az órát? S miből? - kérdezem, és biztosra veszem, hogy most nem edzésre megy, hanem máshova. Igazából nem az együttérzésére vágytam, mikor megemlítettem dióhéjban, hogy mi történt - hanem mintegy tudattam vele, hogy immár szabad a vásár. A válaszán picit meglepődök
/Görög/ Ebben az a vicc, hogy nem te vagy az első, aki ezt mondja. A végén be kell látnom, hogy igazatok van! - zárom a témát, hogy a még fájó múlt helyett az élvezetesnek ígérkező jövővel foglalkozzak.
/Görög/ Oh...! Felkeltetted az érdeklődésemet! - mosolyodok el sejtelmesen - Kíváncsi volnék néhány edzőtermen kívüli megoldásodra! Biztos izgalmasabb, mint a súlyzós edzés -főleg, ha nem egyedül csinálod! - kacsintok rá, és közben elképzelem, hogy milyen huncutságokra kapható. Aztán végignézek rajta
/Görög/ Szerencsére a pasik nem olyan irigyek - mi őszintén elismerjük az adottságaidat! - válaszolom a frusztrációra. Aztán mivel látom, hogy Iason jól elvan, tovább beszélgetek az edzőtermi lánnyal - de közben figyelem, hogy mikor kell leszállni, illetve hogy Iason is megvan-e még. Amikor végül elérkezik a leszállás ideje, szólok Iasonnak - és egy hálás mosolyt villantva az ázsiai ikrek fele búcsút intek nekik, aztán az edzőtermi lánytól is elbúcsúzva leszállunk a buszról, és elindulunk a pszichiátria felé.

/Görög/ Ahogy elnézem, nagy sikered volt náluk! Pár év múlva nem lehet majd levakarni rólad a csajokat! - hizlalom Iason egóját, és az sem érdekel, ha letagadja, hogy tetszik neki a lehetőség, mert láttam, hogy igen.
/Görög/ De lehet, hogy tudsz is majd gyakorolni, ha itt van a doktornő lánya - Kirké. Róla azt tudom, hogy legutóbb a Doktor Who képregényt olvasta - adok Iasonnak egy kis támpontot.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #447 Dátum: 2019. December 19. 10:56:15 »


Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Reggel




Utazásod elején még felrémlett, hogy Amynta elfogadta az érvelésedet, sőt, mosolya sokat ígér az estére, de addig is… itt egy fejtörő, hogy miképp olvashat egy ennyire fiatal fiú, egy ennyire nehéz olvasmányt. Nem nehéz a megfejtés, ahogy felidézed a közelmúlt beszélgetését, a válasz szinte felragyog: a hősök. Tudod, hogy valóban kitart még ez a könyv a mai nap, illetve még hosszabb ideig, de büszke és örömteli a mosoly, amikor megemlíted, hogy ezt te is, igaz később olvastad, mint ő. Láthatóan Amynta nem árulta el neki, hogy ki és mi is vagy pontosan, ő egyszerűen csak egy hősnek tekint…

Aztán a gondolataid két… kétszer két dologban lelnek örömet, ami másodpercenkénti pulzusszámot lehet picit megemeli, de az sem kizárt, hogy olyan elemi vágy tör rád, hogy hirtelen nem is tudod mit kezdj vele. Sosem volt még ilyen és pontosan tudod, hogy a Rabisuk nem sajnálták a hormonokat és más, a nyugalom megzavarására alkalmas biológiai folyamatokat, melynek egy része azért igencsak örömtelire sikeredett! Nem sajnálod a gondolatot Iason-ról sem, aki valószínűleg valóban nem ennyire izgatott, ha a saját „anyjának” kebleit nézegetheti, de már elég idős, hogy tudja másé milyen szép és…

Úgy véled megérthetnéd őket, emlékszel rá, hogyan kell! De felrémlik a kaotikus időszak, amikor ez bekövetkezett: Bábeli zűrzavar és hirtelen nem értettétek az embereket. Idő kellett, az pedig ellenetek dolgozott. Egykor nem kellett attól tartanod, hogy észrevesznek vagy a Hatalmad csődöt mond. Most azonban felrémlik, hogy a veszély valós, ezért leteszel róla, hogy megpróbáld megérteni őket és inkább csak a látványnak engedsz, ami bizony azt is sugallja, hogy talán törvényt sértenél, ha intim viszonyt alakítanál ki ezekkel a fiatal lányokkal! Nem úgy Zairával, aki… ennyi gondolat ezen a téren elég, hogy kezdjed magad kényelmetlenül és esetleg kellemetlenül érezni.

A Ninurtu egy egészen másik fogalom. Olyan kisugárzása és megjelenése van, ami annyira természetes, hogy szinte fájó nem láthatod többet. Igaz, ez végül is csak rajtad áll! Áll rajtad más is, de az most más kérdés, sokkal inkább érdekes az, hogy vajon Zaira ugyanúgy gondolja e, mint te és enged e hirtelen támadt vágyadnak, amelyet csak nem rég fedeztél fel. Mindezen gondolatokból talán csak az képes picit kirántani, hogy vajon mit kell alkudnod az információkra és mennyit kapsz belőle és mit tudsz kezdeni azzal amit megtudsz.

Amynta… valahol a test emlékeiből felkúszik egy érzés, a hűségé, amelyet Amynta felé kellene viseltetned, nem kéne másokkal is összefeküdnöd, de ha akarod, könnyen találsz ellenérvet, hogy elhallgattasd ezt a hangot. Igazából úgy érzed, hogy azzá teszed, amivé csak akarod és ő biztosan örülni fog neki! A sok megaláztatás és más kelletlen, fájdalmas esemény után végre valami, ami feltétlen örömet okoz, ráadásul rögtön több módon is! S talán itt köszön be, hogy Thyra mi mindent adhatott volna, mennyivel többet, mint egy a Bukottnak szóló csodálatot és odaadást, de… pillanatok alatt lépsz tovább és sokkal inkább az érdekel ami előtted van és nem az ami talán elérhető vagy lehet már egyáltalán nem.

Edzőtermi lány /Görög/ Kreatív fiú vagy, megoldod! – s érzed a kihívást, no meg azt, ha nem, akkor… – Szerintem elsőnek te fogod tudni! – kötegszik kicsit, csipkelődik, sőt – Lehet, hogy ki kellene kérned a véleményét mielőtt egy olyan lánnyal kezdesz mint én! – kuncog, majd „ártatlan” pillogást követően – Egen, van úgy, hogy az ember lánya ért ehhez-ahhoz! – pillog, majd bólint – Néhány kilométer futás is képes ilyesmire, de ha igazán jót szeretnél, akkor úszni mész! – közli kifürkészhetetlen arccal, hogy aztán – Is! Orvosi dolgok, mint biokémia, anatómia és persze a gyakorlat, meg gyakorlatok! – pillog, hogy értsd ahogy csak szeretnéd – Akkor lehet, hogy igazunk van? – de valójában nem kérdésnek szánta, érzed a hangsúlyán, szerinte Thyra és te nem igazán illetettek össze – Férfi vagy, az érdeklődésed igen könnyű felkelteni, kapaszkodik meg úgy, hogy a keblei alatt a kapaszkodót fogó karja megemelje a csodás melleit – Van néhány különleges módja a felülésnek és fekvőtámasznak ami egyszerre edzés és több! – bízza a fantáziádra, majd nevet – Nem a frászt nem! – de kapsz egy kedves mosolyt a bókra, majd egy kérdést: Nem itt kell leszállnod? – s valóban, de csak jót derülnek, és elintegetnek!

A megállóból, mert a lány is itt szállt le, csak ő másfelé megy tovább…


Iason /Görög/ Nem igazán értettem őket! – vallja meg vörösödve – De ismerték a könyvet! – emeli védőpajzsként (is), majd az emlegetett abban a pillanatban megjelenik, ahogy megemlíted
Kirké /Görög/ Sziasztok! – s valóban ott van nála a képregény, de ennek mintha más lenne a borítója – Anyu már vár! – mosolyog, és pillanatra elbizonytalanodsz, hiszen nem egy foglalkozást kihagytál, így szinte biztos, hogy nem fognak alkalmasnak minősíteni – Gyere Iason! Elmagyarázom neked, hogy a Doktor miért is annyira zseniális tudós! – nyújtja a kezét, amitől a fiú megint vörös lesz és felnéz rád segélykérően mit is kéne tennie

A lift után pedig az ismerős kép fogad, a különbség most annyi talán, hogy a Doktornő arca számodra megfejthetetlen.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3638
  • Aktivitás:
    8%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #448 Dátum: 2019. December 20. 20:40:37 »
Enethiel

Iason korában még büszkeséget okozhat az, ha megtudja - valakinél hamarabb, fiatalabban kezdett el valamit. Hiszen ez annak is a fokmérője, hogy ő már mennyire "nagy".
Akárcsak én, ha Amynta sokat sejtető mosolya jut eszembe. S eszembe sincs kihagyni majd a lehetőséget, ha adódik. De addig is próbálok máshol örömet találni - ám hamar kiderül, hogy ez a plátói szerelem olyan, mint a lekváros üveget kívülről nyalogatni - nem épp kielégítő. Így csak a kapaszkodót markolhatom, és meglóduló fantáziával álmodozom, hogyan is szeretgetném meg őket, elvégre ott van az a fránya talán... Ahhoz viszont túl gyáva, vagy óvatos vagyok, hogy megpróbáljam megérteni őket. Hiszen még a legutóbbi szárnybontogatásom következményeit sem simítottam el. De ha velük nem is, de talán Zairával jobban megértjük majd egymást. Elvégre talán számára is természetesnek tűnik a gondolat, hogy két - egymásnak szimpatikus férfi és nő között fizikai kontaktus is kialakuljon, és belefeledkezzünk a vágyaink felfedezésébe. S hogy esetleg mit kér majd Zaira cserébe az információért? Majdhogynem mindegy - mert ilyen esszenciális tudásért szinte bármit óhajthat. Talán még egy nevet is...
Egy kicsit nehéz most erre koncentrálni, mert az alakja, lénye emléke teljesen elvonja a figyelmemet, ráadásul helyszűkében vagyok. Persze gondolhatnék most Amyntára, de ezen a reggeli emlékek sem segítenek - s még a hűség gondolata sem. Hiszen annyi minden szól ellene! A Teremtő parancsát - hogy szeresd az embert - Amynta töltötte meg további tartalommal, és mutatta meg, hogy is lehet ezt új szintre emelni! Ezért nem vitás - privilégiumokat érdemel, de kizárólagosságot nem ígérhetek neki. Thyra... egy édes-keserű gondolat keretében bukkan fel. A dolgok egy részét ki tudja, talán megbántam, de Petrosnak és neki így van némi esélye a normális életre. De nincs idő ezen rágódni, hiszen épp most is szóval tartanak!
Az edzőtermi lány csipkelődésére elmosolyodom

/Görög/ Ebben van valami! Ha már megvan a neved, akkor a többi kérdést is könnyebb lesz megválaszolnom! - Remélem. Aztán hümmentek
/Görög/ Nincs kétségem, hogy pár perc alatt teljesen el tudna téged bűvölni - értek vigyorogva a tanácskérésre.
/Görög/ Az úszással egyetlen gondom van - nem túl közösségi sport. Jobban szeretem ha jó társaságban lehet űzni a dolgot - árulom el. Majd az orvosi dolgok említésére kíváncsian nézek rá, hogy vajon miféle gyakorlatokról lehet szó.
/Görög/ Ó! Anatómiából azért már tisztában vagyok a minimum alapokkal! - jegyzem meg - Például tudom, hogy az arcom közepén ezt a nagy dudort orrnak hívják! - mutatok a nevezett testrészre mosolyogva - de ennél többre jelenleg nem futja, pedig már egy ideje tervezem, hogy pár ezzel foglalkozó könyvön átrágom magam... - árulom el, hogy azért nem teljesen hagy hidegen a téma. Arra a felvetésre, hogy igazuk van, megvonom a vállam
/Görög/ Sanszos, de nem könnyű belátni - árulom el, hogy nem egyszerű a dolog, és inkább hagyom is, hogy elterelje a figyelmemet.
/Görög/ Ezzel nem vitatkozom - veszem szemügyre futólag a kebleit, ha már felhívta rá a figyelmemet, hogy aztán az alternatív edzésre terelje a szót.
/Görög/ Mindig szívesen tanulok új dolgokat! - válaszolom neki,  hogy aztán a kérdésére, hogy itt kell-e leszállnom zavartan kinézek az ablakon.
/Görög/ Öööö... de igen! Még jó, hogy te figyelsz! - villantok rá egy hálás mosolyt, majd a megállóban búcsút intek neki. Még elgondolkozok, hogy abba az irányba - amerre elindult -  mi lehet? Hátha beugrik valami, és segít egy picit közelebb kerülni a kérdéshez, hogy is hívhatják.

Iason válaszára bólintok.

/Görög/ Úgy tűnik, hogy érdemes ismert és jó könyvekkel utazni, mert így egyből van miről beszélgetni a lányokkal - vonom le a következtetést. Aztán Kirké is felbukkan
/Görög/ Szia! - köszönök neki. Aztán épp mutatnám be Iasont, amikor kiderül, hogy ismeri valahonnan. Vajon van olyan lány a kerületben, aki nem ismeri?  ;D
/Görög/ Nem hittem volna, hogy ismeritek egymást! - jegyzem meg, aztán Iason tekintetére:
/Görög/ Az ilyesmit ne utasítsd vissza! - javaslom neki.
Abban biztos vagyok, hogy a kihagyott foglalkozások nem épp jó pontot érnek - és nem is várok hirtelen eredményeket. De ha rendszeresen pótlom  őket - akkor talán lehet azt mondani, hogy későn érő típus vagyok. Mindössze annyit jelenthet, hogy később kapom meg az alkalmasságit - nyugtatom magam. A lifttel felérve a doktornőt meglátva megszólalok

/Görög/ Helló doki! Itt vagyok, hogy folytassuk a tegnap félbeszakadt találkozót! - mosolygok rá vidáman, hiszen a mai nap eddig elég jól indult. Aztán végignézek rajta, hogy lássam - mi van rajta - hátha  az segít felmérni a hangulatát, és azt, hogy mi várható.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #449 Dátum: 2019. December 21. 10:58:07 »


Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Reggel, kora délelőtt




Edzőtermi lány /Görög/ Úgy… nyolc év múlva! Keressen meg! – néz rád és nem tudod viccel e, majd elmosolyodik, de ez már másik téma miatt van – Szinkronúszás? – vétóz meg finoman, de bólint – Mindentől függetlenül mégis a legjobb módja a felesleges energiák levezetésének és még nagyon egészséges is, mértékkel! – teszi hozzá, majd értékeli egy kis kuncogással a viccedet, de érzed nem a legerősebb próbálkozásod volt – Akkor nem vagy teljesen reménytelen! – biztat, sőt – Ha nagyon nem érted, akkor összefuthatunk és megbeszélhetjük a nehezebb részeket! A könyvtárban például! – veti fel és meg vagy róla győződve valami csintalanság van ebben – Vannak dolgok amiket olykor nem kell érteni, csak el kell fogadni! – mondja halkabban, talán picit közelebb is hajolsz, vesztedre. Illata az bizony vadító – Tetszik? Kettő is van rögtön! – kuncog jókedvűen – Szerintem Isten azért teremtett kettőt, mert két kezetek van. – búgja így közelebb hajolva, aztán elhúzódik – Örülök, mert velem mindig tanulni kell valamit! – s nem tudod hirtelen ez mit is jelenthet

Az biztos, hogy totál a bűvkörébe kerültél, hiszen leszállás után is valószínűleg meg-megfordulsz – miközben próbálod megfejteni legalább a keresztnevét – ami már csak azért is biztos, mert:

Iason /Görög/ Az anyukám jobb! – közli

Érzed, hogy nem tetszik neki amit csinálsz, nem illik egy általa felépített hőshöz. S bár haragvó tekintete van, azért jól nevelt és a kérdésekre, felvetésekre válaszol:

Iason /Görög/ Csak azoknál a lányoknál, akik szeretnek olvasni. – mondja és érzed morcos picit, majd köszön Kirkének, de említi a lány nevét, csak egy „Szia!” hallható
Kirké /Görög/ Légy jó fiú Jayr! Anyu nem örül, hogy ellógtad az időpontokat! – s úgy érzed mintha figyelmeztetni akarna valamire

Felérve, belépve… látod, hogy kifürkészhetetlen arcú doktornő úgy fogja a teste előtt a mappáját, mintha az megvédhetné valamitől, de a finoman keresztbevetett lába csak kiemeli a hosszú lábait, melyeket most harisnyába, fekete színűbe bújtatott, hozzáillő cipővel. Visszafelé haladva lassan eljut a tudatodig az is, hogy ma kosztümöt visel, ami igen elegáns és valószínűleg kiváló minőségű anyagból, anyagokból készült. Ahogy a tekinteted a lábujjától eljut a feje búbjáig, úgy fedezed fel a ruha minden részletét, ami bizony nem csak elegáns, de remekül kiemeli az érett női alakját.

Más, mint Amnyta fiatalsága…

Dr. Vardalos /Görög/ Jó reggelt, Jayr! – köszönt szelíden, de nem érzed benne a legutóbbi bensőséges hangszínt – Örülök, hogy el tudtál jönni. – nem tudod van e mögötte bármi, de még az sem kizárt – Kérlek, foglalj helyet! – kínál, de még egy pohár vízzel is, mielőtt leülne veled szemben – Kellemesen telt az este, éjjel? Ki tudtad magad pihenni? – érdeklődik, és tudod, hogy a figyelme a tied.