Jayr "Enethiel" Eisenberg

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap
Csütörtök – Reggeli órák


Psykhe /Görög/ Továbbra is a legfontosabb eldöntened, hogy te miképp látod. Először is ha szigorúan nézem körülbelül több milliárd ember szemével, akkor az nem a te otthonod. A tied… talán már tényleg nem létezik. Esetleg, ha más szempontból nézed, akkor neked Jayr az otthonod! S a másik igen hangsúlyozott dolog, hogy helyed és feladatod van a teremtésben, ami esetünkben nem a harc, ha jól értelmezem a szavaidat. Vannak elkerülhetetlen döntések, amiket meg kell hoznod és ki kell tartanod mellette.

Még mindig a tekintete rabja vagy, ami ezt az egészet könnyed társalgássá teszi, nem gondolsz bele, nem is tűnődsz rajta, de valószínűleg, lehetséges, hogy enélkül sokkal kevésbé nyíltál volna meg. Ugyanakkor így betekintést nyertél a doktornő világába is, még ha nem is oly mélységekben, mint esetleg szeretted volna. S mint ilyen itt biztonságban érzed magad, szinte már otthonosnak tetszene, ha nem egy ember, egy orvos rendelője lenne – még ha szépen is van berendezve és ilyen magasságban még a látvány is gyönyörű.

Psykhe /Görög/ Nem dönthetek helyetted és nem is adhatok tévedhetetlen tanácsot, de mint nő, mint olyan nő, akinek volt párja, aki nem csak barátja volt, azt mondom, hogy nem teheted meg, hogy máshonnan tudja meg. – megérinti az arcod, finoman és gyengéden, ahogy egy anya tenné, egy feleség, egy… valaki, aki egykor neked is fontos volt egykor – Néha nincs jó választás, nem tudsz mindenkit megmenteni vagy egyszerűen csak sodródni kell, mert különben megfulladsz. – ujjai a homlokodon pihennek, s most megint látod, hogy valóban nő, a ruhakivágás enged sejtetni – S te hogy érzed? Vissza fog jönni?

Aztán pici szünet, kis mosoly, végül:

Psykhe /Görög/ Ez ennél egyszerűbb. Nem vagy természetes. Természet felett állsz, s mint ilyen nem életed van, létezésed. Kicsit olyan vagy, mint Dzsini, az Aladdinban. Hihetetlen kozmikus erő, egy icipici kis helyen. – mosolyog, majd még hozzáteszi azt is – Aki sosem volt igazán szabad. Talán most… az lehetsz. – veti fel – Mert a legtöbb páciensem valami rabja, szolgája. Érzéseké, vágyaké, álmoké, elvárásoké, a kötelességé… – legyint finom mozdulattal – bármié, ami megköti.

Végül az utolsó kérdésedre:

Psykhe /Görög/ Arra, hogy az érzékelés egy másik szintjére jussunk, hogy képesek legyünk a rendben megtalálni a helyünket és azután minden más helyét. Meglátni az összefüggéseket és esetleg megérteni azokat, mert bizonyos szinten minden hatással van mindenre… – halkul el, kíváncsi tekintettel néz rád

[Dierol]

Enethiel

/Görög/  Ha az ő szemükkel nézem - a jogfolytonosságban nem állt be változás - ezért az az enyém. Ha viszont a mi tudásunk alapján azt nézem, akkor Jayr élete után a lakását is elvenni már nem akkora lépés, ami fennakadásra adhatna okot. Ha pedig a legutóbbi huzamosabb tartózkodási helyemet kellene otthonomnak  tartanom - az valahogy nem fog menni. Nem is ment - Borzongok bele.

Egy picit mintha bűvölnének - veszem észre minden kényelmetlenség nélkül. De jelenleg nem ez zavar, hanem inkább a helyszín. Bár attól most nem tartok, hogy bárki berontana az ajtón vagy esetleg az ablakon keresztül. Inkább a tudat, hogy ezt a szobát milyen célra használják - az akadályozza, hogy teljesen el tudjak lazulni.

/Görög/ Tehát te azt mondod, hogy ne adjak neki esélyt, hogy szabadon dönthessen a sorsa felől? Hogy ne adjam meg neki az esélyt egy "normális" életre? Függetlenül attól, hogy akarja-e vagy sem - azaz visszajön-e vagy sem - keressem meg, és azon kívül amit elmondtam neki bizonyítsak is, és törjem meg a lelkét? Én mondjam meg, bizonyítsam neki, hogy miben higgyen? - kérdezek vissza - Mert az igazságot elmondtam neki - de nem bizonyítottam - sóhajtok, de az érintésért hálásan tekintek rá, és rövid időre ismét elkalandozik a tekintetem. Majd a ruhakivágás után ismét a tekintetét keresem 
/Görög/ Makacs és keményfejű és önérzetes. Nem hiszem, hogy visszajön - de még van öt napja, hogy átgondolja - válaszolom szomorkásan. A hasonlatára, hogy mi is vagyok halvány mosoly a jutalma. Elvégre Aladdin Dzsinje soha nem ölt meg senkit.
/Görög/ Minden embert köt valami. Ahogy téged  is, vagy kissé bővítve a kört - akár engem. Akiket nem, azoknak már nincsenek céljai, és érzelmileg közelebb állnak egy kelkáposztához. Jó esetben csak átmeneti a zavar, rossz esetben pedig talán szociopata vagy halott lesz. A magyarázatára, hogy mire is jó mindez, egy
/Görög/ Ahm. Vedd úgy, hogy nem kérdeztem semmit! - válaszolom, mert úgy érzem, hogy sokat kellene magyaráznia, és nem biztos, hogy megéri. Mellesleg egy kicsit olyan szakmai bullshitnek tűnik ami jól hangzik, de amúgy dögunalmas és nem olyan fontos.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap
Csütörtök – Reggeli órák


Psykhe /Görög/ Igazából nem. A törvény értelmében te nem létezel. Jayr élt, de ő meghalt. Nem nevezett ki örökösének, nincsenek papírok róla, s mint ilyen te megölted és elvetted a testét. Elloptad az emlékeit és bizonyos kultúrák szerint a lelkét és az életét is. De mivel őt már előtted halálosan megsebesítették így nem tudta elmondani senkinek. Ugyanakkor amíg nem derül fény a turpisságra, te lehetsz ő. Kicsit álszent, kicsit képmutató, de működhet. Ellenben, ha a világ megtudná az igazságot, akkor valószínűleg mindenki és minden, az összes tudását a démonokról rajtad tesztelné. – tehát erősen nem ajánlja a teljes igazság felfedését – Az emberiség nincs felkészülve arra, amit a Visszatérők jelentenek. – teljességgel bizonyos ebben, szerinted ő sem volt – Nincs egy másik hely ahova költözhetsz? Ahol jobban otthon érzed magad? Ezt meg kiadhatnád valakinek és még pénzt is keresnél. – javasolja

Bűvölet kitart.

Psykhe /Görög/ A szabad akarat illúzió. Épp most mondtam el miért. Ha nem azért, akkor meg másért. Az igazi szabadsághoz nem tudom lehetséges e, hogy közben erényes maradj vagy bármi más ami azt illeti. De akkor kérdezd meg magadtól azt, megteheted e, hogy másra hagyod az igazságot, hogy később, valami sokkal kevésbé tervezett és ebből fakadóan talán enyhítő körülményt mellőző módon tudja meg valaki mástól: talán egy igazi démontól? Lehetséges lenne, hogy félsz és emiatt nem teszed meg vagy csak azt hiszed, hogy hosszútávon van választásod a kérdésben? Vajon mikor megörökölted őt, nem lettél e felelős érte, ahogy Jayr volt? Megteheted e, hogy elengeded és nem tudod később mi lesz vele, mi csaphat le rá ami kiszabadult, vagy már eleve a közelben volt?

Egyre közelebb hajolnak, egyre halkabban beszélnek

Psykhe /Görög/ Ennyire gyengének tartod? Azt hiszed megtörne a lelke, mert megtud valamit amiről nem is dönthet akarja e tudni? Hiszen dönthet e úgy, hogy közben nem hiszi el van döntésjoga? Az igazság nem mindig látszik annak és ha nem akarod elhinni sokkal rémisztőbb érveket tudsz ellene felhozni, mint amit csak elképzelni lehetséges. – mikor Thyra jellemzését suttogod – Mintha tükröt tartanának, igaz? Talán pont ezért vonz és taszít egyszerre. – susogja – De a szavaidból úgy vélem, hogy tényleg nem jön vissza. S ami a Dzsinnek illeti, milyen lett volna ha Jafar bírja azt az erőt…?

Végül pedig mikor az orrotok már majdnem összeér, az illata beölti az teret és érzed a közelségének melegségét:

Psykhe /Görög/ S ezért nem is lehet sosem szabad igazán, csak ha leveti a kötelékeket, a béklyókat és legyőzi az akadályokat. A szabadság is lehet egy cél, s ha valaki véletlenül elérné, akkor olyan célja lehet amilyet csak akar, hiszen nem köti már semmi. Ezek azonban olyan távoliak, hogy akiknek sikerül, szerintem már nem is ebben a dimenzióban élnek. – mosolyodik el, és innen ugrik át a válaszodhoz – Quantumfizika. Esetlegesen fekete lyukak vagy más érdekességek, minden a Teremtő akaratának megfelelően. Multidimenziók és párhuzamos világok, semmi sem lehetetlen. A tudományt a Hit vitte előre, a Hit képes átnyúlni a Világokon. A Hit a legveszélyesebb fegyver és legerősebb is…

[Dierol]

Enethiel

/Görög/ Mint mondtad, működhet. S egyszerűbb megpróbálni, és mint mondtad bizonyos esetben jobb úszni az árral - válaszolom Jayr kérdésére. Ellenben amikor a lakásról van szó
/Görög/ Bérlem a lakást és ár-érték arányban meg lehetek vele elégedve. S nem vagyok abban a helyzetben, hogy válogassak - árulom el, hogy aztán a következő kérdést feszegessem
/Görög/ S vajon mennyi az esélye, hogy találkozik egy másik Bukottal aki el akarja árulni neki az igazságot? - teszem fel a kérdést, de lehet, hogy rossz embernek, mert nála ez megtörtént... de az arányokat nézve lehet hogy sokan vagyunk, de a népesség létszámához képest talán jóval kevesebben. Közben újabb és újabb kérdésekkel bombáz, ahogy közben egyre közelebb hajol. Van ami mellett viszont nem tudok szó nélkül elmenni
/Görög/ Mi lehet rémisztőbb, mint hogy valami megölte a szerelmed lelkét, és ellopta a testét? - kérdezek vissza, majd kelletlenül be kell ismernem, hogy Thyra néhány jellemvonása bosszantóan hasonlít az enyémhez. De legalább arra tudom választ, amit a Dzsinnel kapcsolatban feltett
/Görög/ Bele tudott volna kapaszkodni abba a tudatba, hogy külső erők kényszerítették. De nálam ezt akármilyen nehéz beismerni, belső késztetés volt! - válaszolom, de utána már elég nehéz  az érvelésére figyelni, mert túlságosan is lefoglal a fizikai közelsége. Az illata, a tekintete sokat ígér - ahogy a szavaival is a szabályok megszegését javasolja! Egy-két szívdobbanásnyi ideig tart míg eldöntöm, hogy élek a felkínált lehetőséggel. Elvégre mi sem természetesebb, mint hogy áthidalva a semmi távolságot oda hajolva forrón megcsókoljam! Hogy utána egy határozott mozdulattal  magamra, az ágyra húzzam és elkezdjem kigombolni a blúzát. Amit az első gomb után inkább  pattogó gombok keretében tépek le róla, hogy minél előbb kicsomagolhassam! Az elemi ösztönöket ezután picit háttérbe szorítva inkább a doktornőnek adom át az irányítást - több tapasztalatot feltételezve róla. S hogy bírja a tempót, még az éltető aurát is megidézem magam köré az elkövetkező pásztorórára...

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap
Csütörtök – Reggeli órák


Psykhe /Görög/ Ezt neked kell eldöntened. Ahogyan azt is, hogy ott akarsz e maradni vagy keresel másikat, ami már az új élet, egy új lehetőség kezdete is lehet, nem beszélve arról, hogy a változatosság gyönyörködtet. Nem beszélve arról, hogy időnként elkerülhetetlen. Te most Jayr környezetében egy jelentős változás vagy, amit nehezen tudnak megérteni és emiatt szinte képtelenek elfogadni.

Közben, elveszi az ujjait a homlokodról

Psykhe /Görög/ Több, mint szeretnéd. Napról-napra egyre több megmagyarázhatatlan esemény történik a világban. Gondold el, hogy csak Athen ezen részén mennyit ismersz. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy egy ideig még hallani sem fog róluk! – ez igaz, nem tudja megmondani, nem úgy mint azt, hogy: hogy veled is megteszi. Vannak rosszabb dolgok a halálnál, szokták volt mondani. – ez utóbbiról akadnak elképzeléseid, ha Thana-ra gondolsz és arra a valakire, akihez a Kórházban beszélt – A magyarázatokkal az a baj, hogy könnyű őket kitalálni, bármire rá lehet őket fogni, de amikor kiderül, hogy nem érnek semmit, akkor sokkal nagyobb kárt okoznak. Ugyanakkor időt mindenképp nyerhetsz vele! – ez igaz, de hogy ez kinek jó, azt már döntse el mindenki maga

Ezután pillanatok alatt összeforr az ajkatok, aminek édes ízét újra és újra meg akarod ízlelni. Ugyanakkor lehet, hogy mégsem annyira, mert oly mértékben lehűtötted az emberi érzéseket, hogy most nem igazán akarnak újra felforrósodni. Tudod, hogy Jayr mit érezne, de azt is, hogy te nem éreztél ilyet soha! Emiatt talán kissé sutább a dolog, mint elsőre gondoltad, mégis megleped vele Dr. Vardalost, aki nem ellenkezik mikor magadra húznád, így hamarost épp a gombok után matatnál, amikor kopogás lehet megszakítja az eseményeket!

[Dierol]

Enethiel

Psykhe próbál rávilágítani a többiek nézőpontjára velem, vagyis Jayrral kapcsolatban, de nem épp lelkesítő amit hallok. Épp azt ecseteli, hogy milyen nehéz eset vagyok úgy en bloc.
Ahogy azzal sem tud lelkesíteni, hogy bár alig lehetünk egy tucatnyian Athénban, de a felfordulás amit okozunk a teljes városra kiterjed...
Élek a felkínált lehetőséggel, hogy tüzetesebben megismerjem a doktornőt, és saját magamat. De az első csókok alatt bizony rá kell  döbbennem, hogy az ablaknál állva túlságosan is sikerült lehűtenem a kedélyeket. Talán Psykhe is így vélekedhetett,  de ennek ellenére nem tiltakozott a dolog ellen.
/Görög/ Csak legyél megértő - még soha nem voltam nővel - súgom a fülébe, hogy aztán a gombokkal kezdjek el foglalkozni.
/Görög/ Úgy hallom újabb sürgős eset! - állapítom meg a kopogásból, s sóhajtva megigazítom rajta a ruhát s lehelek egy futó csókot az ajkaira.
/Görög/ Ennyit a zavartalan gyönyörködtetésről.... - majd amikor megindul az ajtó fele magamon is igazítok, és leülök az ágy szélére. Igazából Kirkére gyanakszom, hogy szeretne valamit - vagy pedig tényleg szükség van a doktornő szaktudására. Ám mindkét eset őt kívánja.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap
Csütörtök – Reggeli órák


Psykhe /Görög/ Megértem, hogy még nem tudod irányítani az érzéseket, amiket örököltél. – ezért nem haragszik – De talán te sem fogod sosem megtudni mit is tettél a múltban, ha csak nem éred el a teljes belső egyensúlyt. – gombolják vissza azt a kettőt amit megkezdtél – Igen, csak olyasmi lehet, különben nem zavartak volna meg. – befejezed a ruhájának kiigazítását és még egy utolsó csókot lopsz, amire csak egy enyhe tagadó-mosolygó fejrázás a válasz – Gyere be Kicsim! – invitálja anélkül, hogy odalépett volna az ajtóhoz megnézni ki az

S valóban…

Kirké /Görög/ Sajnálom Anyu, tudom, hogy kezelés volt, de sürgős! Kérlek! Siess! – indul is kifelé, de az ajtót elfelejtette becsukni
Psykhe /Görög/ Még nem telt le az idő… – említi meg (amit nem oly rég) magad is mondtál, de érzed a hangjából, hogy még ő sem tudja mi lesz utána – Az értékelésed mindenesetre nem erre az egy alkalomra fog támaszkodni. Örülnék neki, ha holnap is tudnál időt szakítani erre. – kéri, de igazából szükséges, hogy elgyere, ha még rendőr akarsz maradni – Mára végeztünk!

S elengedne, majd amint kilépsz az ajtón, a váltótársad csak sokat tudóan néz rád, mielőtt az ajtó elzárná előled a tekintetének csillogását…

[Dierol]

Enethiel

/Görög/ Most főképp az számít, hogy most mit teszek és nem az, hogy korokkal ezelőtt mennyi mindent elveszettem! - válaszolom. Úgy tűnik, hogy ő sem tudja, hogy mit is akar - az előbb még ő hajolt egyre közelebb, most pedig mégis visszatáncol? Nehéz kiigazodni rajta...

De legalább Kirké esetében nem tévedtem, és úgy tűnik, hogy van akinek sokkal sürgősebb hogy a doktornő kezelésbe vegye.
/Görög/ Semmi baj! A múltkor is hamarabb lett vége, úgyhogy van benne rutinom! - válaszolom arra, hogy nem használtuk ki az időkeretet.
/Görög/ Megpróbálok itt lenni! - ígérem. Persze adódhatnak olyan események, amik nem teszik lehetővé, így aztán nem is ígérem biztosra.  Az ajtón kilépve futólag ránézek a következő páciensre. Feltehetőleg rendőr vagy más állami alkalmazott lehet - s nincs kétségem afelől, hogy neki jelenleg valóban nagyobb szüksége van segítségre mint nekem.
A lifthez sétálok, és miután megtettem vele az utat a földszintig, elköszönök Kirkétől ha ott van - majd a buszmegálló felé távozok. Séta közben azon töprengek, hogy mára van-e valamilyen egyéb kötelező programom. De mivel nem rémlik semmi ilyesmi, ezért úgy döntök, hogy indulásnak haza megyek.

Otthon bár kissé tartok attól, hogy a Bolhás akkor keresne amikor alszom. Ennek ellenére kénytelen vagyok megkockáztatni egy kevés pihenést - mert ha több napig is elhúzódna a dolog, azt már nem igazán bírnám. Ezért némi tűnődés után a bejárati ajtót csak becsukva, de nem bezárva hagyom. Ha jön valaki, legalább az ajtót ne verje szét. Majd lefekszem az ágyra, hogy pótoljak pár órányi alvást.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap
Csütörtök – Reggeli órák


Psykhe /Görög/ Ezt neked kell tudnod, de azt kérlek ne felejtsd el, hogy a múltad kihatással van a jelenedre és a jövődre. Legyen az közeli vagy távolabbi, nem futhatsz előle, bármit is rejt. Sajnálom, hogy mindent elvesztettél, de most kaptál egy második lehetőséget, esélyt, hogy jobbá tedd a Teremtést! – mosolyog rád, nem is tudva mit is jelenthetnek neked ezek a szavak – Azért nem szeretném rendszeressé tenni az efféle váratlan eseményeket! – nem örül neki, de elfogadja, hogy ezt kell tennie – Kérlek, legyél itt! – ennyit mond

Odakint eközben egész sokan lettek. Először Kirkét látod, mikor kilépsz, de aztán felfedezed, hogy egy fiatal ázsiai férfi és egy máshonnan érkezett külföldi fiatal lány is ott van. A lány – aki azért Kirkénél láthatóan idősebb – éppen a férfiú arcát nyalogatja oly módon, ami inkább idézi benned egy cicamosdatás képét, mint bármilyen emberi reakciót, kivéve talán azon csínyt-csínyeket, amikor Thyra tette veled ugyanezt vidáman nevetve, akkor, mikor még igen jóban voltatok…

S a következő pillanatban érzed, hogy a természetfeletti vibrál a közeledben, bár az irányát nem tudod pontosan (sem) meghatározni.

[Dierol]

Enethiel

Arra, hogy mindent elvesztettem, megrázom a fejem
/Görög/ Még megmaradt egy két dolog Jayrtól - válaszolom. A váratlan eseményekre csak vállat vonok - az fel sem merült bennem, hogy másképp is lehet. Az elmúlt napok pont erről nekem szóltak.

Kifele menet kissé rácsodálkozok a mosdatásra - de próbálom nem túlzottan megbámulni. A jelenséget - mert az - látva egyértelművé válik, hogy ők még eléggé a terápia elején járhatnak. S mivel én láthatólag sokkal kontrolláltabbnak tűnök megértem, hogy miért nem akartak várni. Ilyen súlyos esettel az oldalamon én sem szívesen várakoznék.
Így csak egy
/Görög/ Csak tessék! - el engedem át az ajtót és a helyet, majd határozottan távozok a lift felé. Főleg, mert megérezem azt, hogy a közelben újabb veszélyforrás bukkant fel. Futó pillantást vetek Kirkére, s azon tűnődöm, hogy egy szinttel fentebbi vagy lentebbi jelenlétet érzek, vagy a páros valamelyik tagja borzolja a kedélyeimet? S ha az utóbbi, vajon Kirké is ezt érezte meg, mikor előrébb vette őket a sorban?

A lifthez sétálok, és miután megtettem vele az utat a földszintig, elköszönök Kirkétől ha ott van - majd a buszmegálló felé távozok. Séta közben azon töprengek, hogy mára van-e valamilyen egyéb kötelező programom. De mivel nem rémlik semmi ilyesmi, ezért úgy döntök, hogy indulásnak haza megyek.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap
Csütörtök – Reggeli órák


Nem tudod pontosan behatárolni a forrást, de az biztos, hogy közel van, nem kizárt, hogy a páros valamelyik tagja az, vagy a falon túlról, de a közelből érkezett hozzád ez az erősnek ható inger. Azt láttad, hogy nem te vagy az egyetlen, aki körülnézett ennek hatására, mert a másik férfi is mintha megérzett volna valamit, kivéve, ha csak szimplán körülnézett, mert nem sűrűn járt itt, ez pedig erősíteni a gondolatot, hogy szó szerint a terápia elején járnak.

Kirké /Görög/ Nincs ellenemre, ha elhívod randizni, de kétlem, hogy a terápia végéig elfogadná! – jegyzi meg vidáman, majd a buszmegállóig kísér, ahol megvárja veled az érkező járatot, de közben: A magány nem mindenkinek segít a fejlődésben! – ad egy puszit, majd amikor itt az ideje, integetve búcsúzik

A hazaút eseménytelen, nem úgy az érkezés, amikor hárman várnak az ajtódban. Akad rögtön egy ismeretlen férfi – aki türelmesen várakozik – és két nő, akik viszont annál inkább ismerősnek tetszenek. Az egyik Théa, a gitárját ölelgeti zavartan, a másik Amyntha, aki úgy pillog, mint aki most ébredt fel és még nem itta meg az első kávéját…

[Dierol]

Enethiel

Úgy döntök, hogy most nem foglalkozok a forrással - ez lehet a doktornő patrónusa esetleg a patrónusának problémája. Inkább távozok is, mielőtt megint olyasvalamivel találkozom, amivel nem szeretnék.

Kirké szavai kissé meglepnek, bár még én sem tudom hogy mit hoz a jövő. De úgy tűnik, hogy a lehetőség adott - mert épp nem eltiltottak. Picit furcsállom, hogy elkísért a megállóig.
/Görög/ Mindenkit kikísérsz, vagy csak miattam aggódsz, hogy nem találom meg a megállót? - kérdezem meg tőle picit csipkelődve. Persze az is lehet, hogy csak nem szeretné, ha lemaradnék a buszról... igaz, ennek a lehetőségét elég csekélynek tartom - figyelembe véve, hogy még puszit is ad. Ám a meglátására nem igazán tudom, hogy pontosan mire is gondolt.
/Görög/ Azért csak itt vagyok, nem? S mivel anyukáddal próbálok meg előrébb jutni a foglalkozásokon nem is vagyok egyedül - válaszolom neki. Aztán ezzel vagy egyet ért, vagy pontosít, hogy mire is gondolt.

Az eseménytelen buszon zötykölődés pont jó volt arra, hogy megteremtse a hangulatot egy kis délelőtti szunyókáláshoz otthon. Csakhogy otthon szembesülök a ténnyel, hogy ez nem most fog bekövetkezni! A férfit ugyan szemügyre veszem, de inkább a másik két vendég az, aki segít eligazodni. Théa érkezését valahol vártam - és így nem okozott meglepetést, hogy megkeresett. Amynta viszont egyedül nem lehetne itt, azaz a Jézus beütésű hippi nem lehet más, mit ... a Bolhás? Egy pillanatra megtorpanok, aztán folytatom feléjük a sétát. Ha Amynta itt van, és nem a járványügynél, az azt feltételezi hogy nem fertőző. Ha pedig nem fertőző, akkor nem biztos, hogy gyógyítanom kell Amyntát.
/Görög/ Sziasztok! - szólítom meg őket - Úgy látom picit feltorlódtunk! - lépek oda egy bocsánatérő mosollyal - Elnézést, ha odaengedtek az ajtóhoz, akkor beengedem magunkat! - javaslom, és miközben nyitom az ajtót, megkérdezem
/Görög/ Sikerült megismerkednetek? - tudakolom, aztán beterelgetem őket - üljetek le! - javaslom nekik, én pedig a konyha fele veszem az irányt. Ha nem ismerik egymást, akkor röviden, egy-egy szóban bemutatom őket egymásnak.
/Görög/ Ne haragudjatok, de kétfelé én sem tudok szakadni, ezért kénytelen vagyok sorrendet csinálni. Théa - fordulok felé - Amyntáék után foglak elkísérni a professzorhoz. Addig kis türelmedet kérem! - aztán megkérdezem
/Görög/ Teát vagy kávét valaki? - teszem fel a kérdést, majd a rendelések felvétele után megérdeklődőm
/Görög/ Amynta, hogy érzed magad? Örülök, hogy ilyen hamar kiengedtek! - Aztán a Bolhás fele fordulok
/Görög/ Leo, ha szóltál volna, odamentem volna az intézethez! - hívom fel a figyelmét, hogy kissé túlteljesített - Egyébként mit tudsz róla, hogy van? - Aztán miközben fő a tea és/vagy a kávé, Amyntához megyek, és próbálom meghatározni, hogy vajon tényleg egészséges-e, fel fog-e gyógyulni?
/Görög/ Iason nagyon fog neked örülni! - bátorítom, miközben próbálok valami benyomást szerezni Amynta egészségi állapotáról.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap
Csütörtök – Kora délelőtt


A távozásod után már nem érzed vagy nem tűnik fel, hogy más természetfeletti hullám érne el, így nem kizárt arra gondolni, hogy talán nem is a te problémád ami történt. De sokat nincs időd ezen tűnődni, mert társaságod van, aki egészen a megállóig kísért és olyasmit mondott, amire a meglepő és talán az izgalmas lehet a megfelelő szó. Az biztos, hogy a Doktornőnek adott második esély, olyasmi lehet, ami a lényed, az Esszenciád maga. Míg a kérdésedre csak egy rejtélyes mosoly a válasz, addig a puszi igen kedves gesztus, kevés hasonlót kaptál mostanában.

Kirké /Görög/ Jól tetted, hogy eljöttél! – a második részen kuncog, kicsit huncut a lány, majd tagadó fejrázás – Mindenkinek kell egy kis magány, hogy igazán magába tudjon mélyedni, hogy rájöjjön, mennyire nem ismeri önmagát, vagy amit örökölt! – kicsit olyan, mintha valahol hallotta vagy olvasta volna, de örül, hogy ideillik, majd elköszönt, hiszen érkezett a busz!

Hazafelé egész úton van időd átrágni mindent ami történt, elvégre van pár megálló amit le kell küzdeni. Álmosan érkezel és gondolatban már a takaró alá képzeled magad – talán a korábbi ezüsttincsek mellé – de sajnos amint megállsz az ajtónál, realizálod, hogy nem vagy egyedül és az érkezők nem a pihenését érkeztek.

Úgy tűnik, hogy Théa meglepetésnek szánta az érkezést, de most kicsit megszeppenve áll a férfi mellett, aki viszont gyengéden segít megállni Amynta-nak, aki bármikor képesnek látszik állva elaludni. Théa félve int neked, nem tudja jókor érkezett e, zavarni nem szeretne, de izgatottnak is látszik, míg a „Bolhás” teljesen nyugodt és kiegyensúlyozott jelenléte érdekes ellentétet mutat. Nem is beszélve arról, hogy ki tudja mit tett és mi tartott eddig, vagy éppen miért most…

Férfi /Görög/ Szia Jayr! – kellemes hangja van, de egyben erőteljes is – Igen, mi is meglepődtünk! – nem érzed így lett volna, no meg az ajtóhoz vezető út is szabad – Igen, igazán bájosak a barátnőid! – jelenti ki barátságosan

A férfi helyeslése és Théa „Igen”je egyszerre hangzott fel, de az azt követő pirulás már csak a fiatal nőn látszik, aki enged a terelésnek és bár Amynta és a Férfi után lép be, de te zárhatod a sort. Odabent három tea rendelése/kérése érkezik, közben a két fiatal hölgy helyet foglal, a beteg (?) a fotelben – a Gitár az asztalon – a gazdája pedig ahol épp helyet talál, míg a hippi megáll közöttük.

Théa /Görög/ P-persze! Semmi gond! – megértő
Amynta /Görög/ Hmpf… – próbálja megfogalmazni, de inkább mindjárt elalszik
Leo /Görög/ Hosszú éjszakája volt, nagyon fáradt. – magyarázza szelíden/feleslegesen (?), majd – Nem volt szükség rá. – nyugtat meg, a helyzet ura volt – Úgy tudom, hogy sokkal jobban van, de azért…

Ekkor kopognak.

[Dierol]

Enethiel

Kirké véleményét nagyrészt bizonyosan osztom. Elvégre valami hasonló véget utaztam el a szigetre is. Hogy jobban képbe kerülve magammal döntést tudjak hozni. Haza fele azt, hogy mi történt, vagy mi nem történt meg sem próbálom kielemezni - előbb egyet feltétlenül szeretnék aludni - hogy ülepedjenek a dolgok.

Látszólag Théa meglepetése duplán sikerült - de pontosan tudom, hogy sokat utazott ezért a találkozásért - így fel sem merül bennem az, hogy nehezteljek rá a kissé váratlan betoppanásért.
De a Bolhás is szeret meglepetést okozni - igaz, ő talán egy picivel könnyebben meg tudja határozni, hogy a közelben vagyok-e. Talán ennek köszönhető, hogy őt nem érte olyan váratlanul, hogy nem ért itthon. Amynta viszont nem tűnik meggyőzően egészségesnek, és ez pici nyugtalansággal tölt el. Egy biccentéssel nyugtázom Leo tájékoztatóját, hogy már bemutatkoztak egymásnak Théával - és a bájosságra nem reagálok - elvégre nem nekem bókoltak, hanem Théának és Amyntának.

Odabent hamar kiderül, hogy teát tehetek fel főni - amit a konyha gáztűzhelyén egy hagyományos fütyülős teafőzővel valósítok meg. Miközben a vízre várunk, végignézek a kínálaton. Úgy ítélem meg, hogy a gyerekekkel vett gyümölcsteánál egy picit erősebbre van szükség. Ezért végül a sarokban pihenő fémdobozból papayával ízesített ceyloni fekete teát csipegetek tojás filterbe. Aztán az üveg teás-kancsóm szélére akasztva a láncot a forró vízzel nyakon öntöm a tojást. Négy bögrét és kiskanalat egy tálcára téve  mellé teszek egy felvágott citromot, cukrot, és kis kancsócska tejet, és ezt viszem át a dohányzó asztalra, majd a fűszeres illatú teás-kancsót is utána viszem.
/Görög/ Mindenki a lehetőségeknek és az ízlésének megfelelően ízesítheti! - hívom fel a figyelmüket, hogy bizony nem ismerem a teázási szokásaikat. Közben úgy tűnik,hogy sikerül Leóból is kicsikarni pár megnyugtató szót Amynta állapotáról. S talán épp belelendülne a részletekbe, amikor kopognak. Rájuk nézek
/Görög/ Vártok valakit? - teszem fel a kérdést, s amikor látom, hogy feltehetőleg hozzám jöttek, felsóhajtok, és csipetnyi rossz érzéssel az ajtóhoz megyek. Mostanában volt egy-két kellemetlen kimenetelű látogatás - és ki tudja, hogy a mostani hogy fog végződni? De az szinte biztos, hogy a mostani helyzetet tovább fogja bonyolítani. Egy pillanatnyi habozás után kinyitom az ajtót, és megnézem, hogy most ki érkezett.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap
Csütörtök – Kora délelőtt


Úgy tűnik, hogy Théa-t inkább a másik lány jelenléte lepte meg, nem is igazán az, hogy nem voltál otthon. Legalábbis valami ilyesmit vélhetsz a látottak alapján. Leo egy profi nyugalmával álldogál, cseppet sincs zavarban és másképp sem zökkent ki higgadtságából. Amynta pedig egyszerűen túl lába mindenhez. Ez utóbbi aggodalomra ad okot, de bizonyosság az nem jár mellé. Lehetséges, hogy nem ártana biztosra menni, de az újabb kérdéseket vet fel. Esetleg ezen gondolkodsz vagy másra koncentrálsz a teakészítés alatt, végül a négy csésze a tulajdonosa elé kerül.

Először Leo kortyol, de ő nem tett bele semmit, aztán Théa, aki citromot tett bele, majd… te, vagy te sem. Ahogyan senki számított arra, hogy kopogni fognak, így értetlenül néznek rád. Végül, bár van benned némi hezitálás, de kinyitod, hogy jóbarátoddal Cyrus-al nézz szembe, aki már tol is félre és sietne befelé:

Cyrus /Görög/ Tudom, hogyan törjünk be a Járványhivatal épületébe! Nem sok minden kell hozzá, hiszen te ren… – ekkor felfedezi a vendégeket és elhallgat, a kínos csend szinte tapintható. Kivéve Leo, aki csak enyhe mosollyal kortyol megint a teába.