Szerző Téma: Jayr "Enethiel" Eisenberg  (Megtekintve 7056 alkalommal)

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 1384
  • Aktivitás:
    25%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #345 Dátum: 2018. Augusztus 20. 17:01:02 »


Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Kora este, este




Tudatod mélyén a földbe-döngölés bosszúért kiált, de véget vethetnél Morana szomorúságának is. Talán csak ezért nem sikerülnek dolgok, mert mások hátráltatnak, és ha ezeket a nehézségeket leküzdöd, akkor minden helyrerázódik! Ha pedig kiiktatod mindazt, ami zavar, talán még Thyrával is helyrehozhatod a dolgokat, vagy egyszerűen csak őt is félrelököd és inkább a Ninurtu-t fogadod bizalmadba vagy még tovább! De lehet óvatosnak kell lenned, mert ha Zoé ha találkozna Zairával, akkor újabb lehetőségtől fosztanának meg! Ezekből ránt ki az erény említése, mely mosolyt csal:

Zaira /Görög/ Ez a feladatunk. – tudja le, hogy miért ilyen – Sok mindent, de kérlek ne feledd! Türelem! – mintha csak látná az izgatottságodat, hogy aztán – később, szívesen beszélgetek, de most más kötelességed van – örül neki amiért ennyire bizalmadba avatod, de ahogy mondta: feladatok van – ellenben elkerülhetetlen, hogy találkozz velük, igaz, nem baj, ha van némi háttered amikor ezt teszed – ezt belátja, megérti.

Elérkezett a búcsú ideje, ahol egy puszit kapsz kézfogás helyett, s miközben ez történik, érzed a virágok illatát, mely egy gyönyörű mező képét idézik eléd, hogy aztán egy szinte anyai mosollyal pillantsanak rád. Kicsit valahol olyan ez, mint amikor az Anyatermészet köszönti a fiatal Élet-Esszenciát, aki kisfiús zavarában majdnem rálép egy virágra, mely esetünkben egy erősebb kézszorításként jelentkezik. Elkalandozó tekinteted nem lett szóvá téve – ha észre is vették – ahogyan a tekintetek találkozása is valahogy olyan… természetes és bensőséges, mintha nem is lehetne más.

Talán ezen gondolkodsz, mikor a város felé autókáztok, talán csak a hozzád bújó apróságokat cirógatod, akik nagyokat ásítanak és nem kérdés mire visszaértek, már két kis gömbölyödő gumimacilány szuszog békésen egy-egy combodra hajtott fejjel. Békések, ártatlanok és szépségesek, tele reménnyel, álommal és Hittel. Talán nem véletlenül tartja a mondás azt, hogy a gyermekeké a jövő! De addig is még sok minden történhet velük és a te feladatod megóvni őket attól, hogy elveszítsek mindezt amit most és a jövőben birtokolnak, birtokolni fognak.

Alexandros /Görög/ Nem szeretnék tisztességtelen előnyhöz jutni, különben oda a felfedezés öröme… vagy fájdalma – érzed a hangján, mosolyog – De ki tudja! Lehet egyszer tényleg szükségem lesz valami ilyesmire, elvégre, szerelemben-háborúban…!

Emlékszel, ez valóban így volt. A múltban a háború a legrosszabbat hozta ki mindenkiből, főleg azután… az után… valami után. Volt egy fordulópont, amit követően a Pokol valóban elszabadult, ahogy mondani szokták. Mire a hosszas gondolatokból visszatérsz, már otthon vagytok, épp a kocsiajtót nyitják és segítenek a picikkel, akik álmukban úgy bújnak hozzád, mintha az apjuk lennél. S talán bizonyos értelemben lehet így is van. Nem kell ültetni őket sehova, a kis örökmozgók ahova kerülnek, ott bújnak össze és alszanak tovább olyan álmokat szőve, ahol bármi megtörténhet!

Nem sokkal később kellene érkeznie Cassiának. Előtte azonban még a kora esti időpontban reménykedve hívnád Théa-t, hogy kérdezz tőle, de sajnos az üzenetrögzítő kezdi el mondani a magáét, amire te nem vagy kíváncsi. De nem is kell sokáig annak lenned, mert csengetnek, mire a lányok mocorognak, de végül tovább alszanak, s te pedig mivel vártad már a lányok édesanyját, odalépve nyitsz ajtót és fogadnád vendégedet, eltekintve attól, hogy nem egészen az áll az ajtóban akire te számítottál. Igazából nagyon nem, mert egy komor és barátságtalan „Szasz” után érkező ököl igen durván csattan az arcodon.

Nem esel el, de hogy be fog dagadni és kékülni azt teljesen biztos! S nem mástól érkezett ez, mint Petros-tól, a legjobb barátodtól, aki igen ádáz tekintettel lép előre és adná a testvérét az előzőnek, amikor észreveszi a gyerekeket. Az ütés megáll, de szinte érzed, hogy igencsak fájt volna, ha végigviszi. A tekintete elég kemény, kicsit vérvörös, mintha be lenne gyulladva vagy mi. Aztán az ábrázata elég nyúzott és láthatóan nincs jó kedve. Leengedi a kezét, majd annyit mondd, amennyit magadtól is kitalálhattál már esetleg:

Petros /Görög/ Összetörted a kishúgom szívét! Ha nem lennénk barátok kitaposnám a beledet. – és érzed valóban megtenné, nem tudod megmondani, hogy mitől e bizonyosság, de tudod, hogy Jayr mentett meg – Szedd össze magad mielőtt felébrednek! – fordulna meg, hogy távozzon, de tudod ezzel még nincs vége…

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2446
  • Aktivitás:
    38%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #346 Dátum: 2018. Augusztus 22. 19:01:26 »
Enethiel

A kelletlen gondolatokat elhessegetem, mert most nincs kedvem újabb önsajnálatba merülni. Inkább próbálom megfogadni Zaira tanácsát, hogy higgyek benne - jól döntöttem! Thyra esetében viszont pont azt nem tudom, hogy ő hogyan dönt majd végül - de az  idő majd megválaszolja ezt is. Zoé esetében pedig talán emlékezetnem sem kell magamat, hogy a döntéseit neki és nem nekem kell meghoznom, ha arra kerül a sor. Én csak a fair kereteket biztosíthatom hozzá. Igaz, érthető okokból annak azért jobban örülnék, ha majd engem választana. De hát sokkal rosszabb lehetőséget is el tudnék képzelni, mint hogy Zaira patronáltja legyen. Aki most engem próbál meg terelgetni kissé, és türelemre int - noha a szavai sokat ígérnek. Az emlékeztetése, hogy most be kell érnem ennyivel teljességgel jogos - hiszen a lánykákat rám bízták, és most nekik kell lenniük a legfontosabbnak!
A búcsúzkodás egy apró, de kellemes meglepetést tartogat, és egy mindent tudó mosolyt. Amely azt sugallja, hogy természetesen a csetlésem-botlásom meg van bocsátva - sőt esetleg mulattatja is. A tekintete sem megrovó - talán mert egyet ért azzal, hogy nincs abban semmi rossz, ha a természet szépségeiben gyönyörködünk.

Azért Alexandrossal utazva még sokáig kísér az illata, miközben óvón az ikreken tartom a kezem. Ha csak a következő másfél évtizedre tervezek előre, akkor is nagy feladat lesz vigyázni rájuk. Amit saját erőből biztos, hogy nem tudnék teljesíteni - látom be, hogy változtatásra és Hitre lesz szükség - ha meg akarom az övéket menteni.
Alexandros magyarázatára kellemetlen emlékek sejlenek elő - olyanok, amelyeknek egyszer majd a nyomába kell szegődnöm, ha kíváncsi vagyok az igazságra - de úgy érzem, az nem ez a nap lesz.
A lányok az ártatlanok nyugalmával alszanak - irigylésre méltó képesség, amely jókora részben talán rajtam is áll, hogy így maradjon. Alexandrosnak megköszönöm a fuvart meg a segítséget, miután az elpilledt gyerkőcöket elhelyeztem a kanapén. Vagy itt vagy ott, de biztos vagyok benne, hogy még fogunk találkozni.


Théa nem veszi fel a telefont, ami nem túl meglepő, de azért picit lelombozó - hiszen úgy vélem, fontos lett volna vele minél előbb beszélni. Elvégre most még megvan a tettvágy, és az elhatározás - amely ki tudja, hogy túléli-e hajnali napsugarakat?

De talán jobb is, mert megszólal a csengő. Halkan odasietek, és kinyitom, hogy beengedjem Cassiát - de Petros áll az ajtóban. Elég késő van, és láthatólag nem csak kint van sötét, de Petros hangulata is az. Már kérdeznék, de egy váratlan és fájdalmas ütés konkretizálja, hogy velem lehet a baja. Kissé megtántorodva hátra lépek a kilincsbe kapaszkodva, aminek hála még talpon maradok. Szerencsére a második ütés már nem érkezik meg - ugyanis Petros talán húsz kiló izommal nyom nálam többet. S nem biztos hogy az után már állva maradtam volna...
Láthatólag elég szarul fest, ami némi gondoskodást igényelne - de ez után az ütés után a mai szép napom hatása bizony nagyrészt elillant. Így már valahogy nem azt kérdezem tőle, hogy be akar-e jönni, hanem csak egy dühös pillantás a jussa. Kedvem volna azt a konok fejét a korlátba verni, miközben elmondom a saját verziómat is - de tudom, hogy hiába fáradnék. Ahogy fordul, még felmerül bennem, hogy utána szólók - ha már eljött idáig, akkor most már ne hagyja abba, ne végezzen fél munkát! Jöjjön vissza, és legyen férfi, ha akar meg is rugdoshat! - de a gyerekekre való tekintettel inkább csöndben maradok, és fogcsikorgatva, halkan becsukom az ajtót. Elóvakodok a fürdőszobáig, hogy megtekintsem a sérülést, de utána csak megmosom az arcom. Ennél jobban nem fogom tudni eltüntetni Petros köszönését, és a maradék hatalmamat Amyntának tartogatom. Úgy vélem, talán jobban is jártam, hogy nem kezdtem el magyarázkodni - csak rontott volna a helyzeten. Ő is rávilágított egy apró, de nagyon fontos hiányosságomra. Nem hogy másokat, magamat sem tudom megvédeni - még itthon sem! Ebben a városban a számomra kijelölt harminchat négyzetméteren sem az történik, amit én szeretnék, hanem bárki bármit tehet szabadon - ahogy épp úri kedve úgy tartja! Szánalmas! Nézek rosszkedvűen a tükörbe. Szinte nincs olyan nap, hogy valaki ne bántalmazna engem a saját menedékemben! A bolhás, a pap, és most Petros. Ráadásul még nincs vége a napnak... Sóhajtok fel. De egy dologban biztos vagyok - Thyrát ugyanúgy nem tudnám megvédeni mint magamat... Végül félre téve az önsajnálatot, emlékeztetem magam, hogy ma még van lehetőségem bizonyítani magam előtt! Amyntán még segítenem kell!
Kilépek  fürdőszobából, és a konyhaszigethez sétálok. A fagyasztóból szerzek némi jeget, és egy konyharuhába tekerve halkan sziszegve próbálom elejét venni az arcom feldagadásának, és várom Cassiát.

"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 1384
  • Aktivitás:
    25%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #347 Dátum: 2018. Augusztus 30. 17:45:10 »


Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda –  Este




Később, mikor már megérkeztetek – de bizonyos illatok és más emlékek még kísértenek – van egy biztos pont, ami sokat jelent neked, ami kellő erőt és motivációt adhat a mindennapok és azokon túlmutató kihívásokban: az ikrek. Hitük töretlen feléd, a világuk még csodálatosan varázslatos és tiszta, melybe még nem próbált meg semmi beférkőzni vagy eleddig képtelen volt. S itt vagy te, hogy ez így is maradjon.

A lányok már a kanapédon fekszenek, teljesen összebújnak ösztönösen is – kicsit olyan, mintha két pici cica lennének, vagy igazából bármilyen két apróság, amik együtt érzik a legjobban magukat – és megpróbálkozol ezzel a késeinek látszó telefonnal amit sajnos nem vettek fel, nem úgy a csengő hangját, ami odakintről érkezik, vendéget: Cassiát sugall. Ám a csalódás többszörösen jelentkezik, hiszen még alig múlt el a pillanat, hogy nem sikerült a hívás, nem is Cassia érkezett, de egy pofon ami megint otthonodban talál rád az igen.

Súlyos tekintete erős érzelmektől lángol, nem olyan amire a mérges arckifejezésed hatással lehet és tudod, hogy kiknek köszönheted azt, hogy nem lettél laposra verve és utána kórházba cipelve. Mert ugyan lehet, hogy kötöznie kellett volna Cyrusnak, de Petros legalább mint jóbarát, bevitt volna, hogy ellássanak. Ugyanakkor frusztráló lehet, hogy két alvó lány nagyobb védelmet ad, mint bármi amit te birtokolsz…

Ki tudja, hogy mennyire lett volna jó ötlet, ha hagyod, hogy a sötét gondolatok szavakká az pedig tovább fajuljon, hiszen korábban a szerencsétlen kolléga is így tévedt eléd. Így pedig, hogy híján vagy a Hívőknek és esetleg Petrost kellett volna megmenteni, semmi sem maradt volna Amyntának. No meg minek húzgálni az Oroszlán bajszát, ha csendben is lehet maradni és túlélni a találkozást.

Később a fürdőben már látod, hogy ez bizony be fog dagadni, de egy kis jég segít rajta. Az arcmosás semmit sem ért, de a jéghideg megoldás már érezhetően igen. Ellenben az sem tudja feledtetni, hogy emberi testben milyen törékeny is vagy és a Rabság mennyi mindentől megfosztott… hogy mennyire szükséged van arra, hogy ezen változtass, hogy elkerülhetetlennek tetszik a késztetés, hogy keress valamit vagy valakit, amitől vagy akitől erősebbé válsz.

A kérdés, hogy Thyra mennyire tudná megvédeni önmagát, lehet egy pillanatra az Esszenciád mélyéről egy sötét gondolat felbukkan, miszerint az a fiatal emberi lény jobban meg tudná védeni magát, mint te őt! Ugyanakkor vannak még olyanok akik könnyebben esnek áldozatul a világ veszélyeinek, mint például Iason anyukája, aki legjobb tudásod szerint bizony csak tőled remélhet teljes és maradéktalan gyógyulást!

Ez kicsit hízeleghet, segíthet, hogy túllendülj a mélyponton, de sok időd nincs pihegni és merengni, mert megint csöngetnek és ez már bizony Cassia. Igaz, hogy a gyerekek nem ébredtek fel, de úgy tűnik, hogy Cassia kissé el van varázsolva, mert elsőre nem is tűnik fel neki a jég és az arcod, csak rád mosolyog és elindulna a gyerekek felé. Mikor melléd ér, épp elhaladna torpan meg. Visszalép, majd mélyet sóhajtva aggódóan vizsgálgat, visszasegítve a jeget a duzzadt rész felé.

Cassia /Görög/ Ne kérdezzem? – de szívesen meghallgat, ha szeretnéd

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2446
  • Aktivitás:
    38%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #348 Dátum: 2018. Augusztus 31. 19:41:20 »
Enethiel

Nem mondhatom, hogy örömteli Petros viszontlátása. Egyikünk sem elégedett a másik viselkedésével - de legalább ebben továbbra is egyetértünk. Bár az csak futólag tűnik jó lehetőségnek hogy Petros után Cyrus foglalkozik velem, mert azért nem szeretném, ha a munkakörébe illő eset lennék.
Valahol valóban zavar, hogy az ikrek jelenléte volt az egyetlen, ami visszatartotta Petrost - de de talán jobb is így - mintha lehetőséget adtunk volna egy újabb tragédiának. Legalábbis ezzel próbálom meg vigasztalni magam.

A tükör előtt azért van lehetőségem megint rácsodálkozni, hogy mennyire könnyen meg lehet sérülni. S nekem még szerencsém is van, mert kitűnő fizikumnak örvendhetek. Ennek ellenére ha nem sikerül hamarosan megoldást találnom, akkor feltehetőleg kénytelen leszek hozzászokni az ehhez hasonló sérülésekhez...
A kellemetlen gondolatokból Cassia érkezése szakít ki - akinek úgy tűnik, hogy a nap befejezése jobban alakul, mint az enyém. Halkan beengedem, és nem is veszem zokon, hogy a gyerekek az elsők. Amikor viszont megnézi a jég alá temetett részt, megnyugtatom
/Görög/ A gyerkőcöknek ehhez semmi köze - velük egész kevés gond volt - jelentem ki, majd a kérdésére csak legyintek
/Görög/ Azt hiszem neheztelnek rám - magyarázom, hogy miért kell jegelnem az arcomat - de szívesen hagynám ennyiben a kérdést. Így inkább témát is váltok
/Görög/ Mielőtt meglepnek - szólok hogy a lányokkal láttunk téged az arborétumban - ahogy Alexandrossal beszélgetsz. Szerintem rá fognak kérdezni - hívom fel halkan a figyelmét arra, hogy már most gondolkozhat a válaszon. Aztán segítek neki felkelteni vagy a kocsihoz levinni az ikreket. Odalent búcsúzkodásnál még megemlítem
/Görög/ Ha szeretnéd,  legközelebb is szívesen vigyázok rájuk! - mondom  még Cassiának, hogy miután elindultak, én is nekivágjak a  városnak, hogy  valahol vásároljak egy fémből készült laposüveget.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 1384
  • Aktivitás:
    25%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #349 Dátum: 2018. Szeptember 17. 17:49:57 »


Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda –  Este




Tudod, hogy Petros nem azért vitt volna Cyrus-hoz, mert annyira elbánt volna veled, hanem… hm, de lehet, mert annyira elbánt volna veled, hogy más doktor kényes kérdéseitől eltekintve, egyedül benne bízott volna meg eléggé ahhoz, hogy hozzá forduljon. Amit Petros nem tud, hogy Cyrus valószínűleg megtett volna minden tőle telhetőt, de mindemellett Dr. Cissé is valószínűleg felbukkant volna, hogy az egész egy újabb ízt kapjon.

De ilyesmi nem történt, helyette az ikrek megvédtek. S bár az nyújthat vigaszt, hogy adott esetben egyetlen érintéssel ölhettél volna, de kérdés nem is ez, inkább a következmény, hogy mit tennél, ha valóban megölnél valakit, ezúttal annyira, hogy már nem tér vissza a halálból. Erre is van válasz, s pont az tudná megmondani, aki most is valószínűleg a Patológián tartózkodik e késői időpont ellenére.

Az biztos, hogy Petros keze most szintén jégért kiált, hiszen azért keménykötésű férfiú testében rejtőzöl, ugyanakkor a legkevésbé sem érdekelte, hogy ő maga mennyire sérül meg, ha a testvére becsületéről van szó. Érted vajon ki tenne ilyet? Ki az aki képes lenne akár egy Démonnal is szembeszállni, hogy megvédje azt amit szeret, ami képes még a legjobb barátságot is felülírni. Milyen hűség és kötelék lehet az ilyen, s rejt e bármi – akárcsak – hasonlót is a múltad.

Cassia /Görög/ Utoljára akkor szereztél ilyet, amikor engem védtél meg az iskolában. – nem ítélkezik, nem kérdez, csak segít, egészen addig míg – Milyen gond volt az ikrekkel?! – anyatigris mód csap le az esetleges elszólásra, de ha erre kapott kielégítő választ, már figyel arra, amit te szeretnél mondani – Nem először látják. – mosolyodik (talán pirul is el) – S nem utoljára. – vallja meg, de most nem beszél erről többet

A gyerekeknek aludniuk kell, így a segítségeddel, de végül hazafelé indul a kis női trió. A még időben érkezett felajánlásra egy nagy ölelés és szeretetteljes puszi a válasz, igazi testvéries. Távozásuk után – mikor már az éji várost járod – jut eszedbe, hogy Petros talán megvárta, hogy a gyerekek elmenjenek és megvár, hogy befejezze amit elkezdett – nem szokott semmit félbehagyni – vagy épp az, hogy a gyerekek vajon biztonságban hazaérnek e. Késő van már és csak az anyjuk van velük, hogy megvédje őket, míg te…

Laposüveg, főleg fémből készültet elég nehéz találni. Nem terem csak úgy mindenhol, de szerencsédre a nyitvatartás kedvez neked. A nagyobb áruházak még este kilencig nyitva vannak és persze vannak éjjel-nappalik, ahogyan olyan is, ami már bezárt délután hatkor. Azt tudod, hogy az utóbbiak a nyitottak közül valamivel drágábbak is, de abból több is van a közelben, míg a nagyobbakból inkább a központi részeken és a város szélén találni többet. Időt és energiát rászánva végül találsz egy leginkább a turistáknak kedvező kisebb standot, ahol akad olyasmi, amit keresel. Sőt, vicces vagy helyben gravírozva egyedi felirattal is kapható flaskák várják, hogy kellő ellenérték fejében új gazdájukhoz kerüljenek.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2446
  • Aktivitás:
    38%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #350 Dátum: 2018. Szeptember 19. 20:40:29 »
Enethiel

No igen, talán jobb is hogy így alakult - mert nem szívesen fárasztanám a többieket a saját magánéleti nehézségeimmel. De a kérdés, hogy Morana mit szólt volna a nem túl szívderítő állapotomhoz, vagy akár Petros kezeléséhez olyasmi, amin lehet hogy el lehetne töprengeni. De úgy vélem, hogy némi szomorú tekintettel el lenne intézve a dolog, esetleg felhívná a figyelmemet, hogy rosszul mértem fel a helyzetet.

Ám szerencsére sikerült elkerülnöm ezt a helyzetet - ahogy azt is, hogy hagyjam eluralkodni magamon a dühöt - és olyasmire vetemedjek, amit utána igencsak megbánok. Ez a lehetőség is sok kérdést felvet, de a válaszok megismerése helyett inkább magának az eseménynek az elkerülésére kell koncentrálnom.
Petros elszántsága tiszteletet érdemel - még ha jelen esetben kicsit jobban örültem volna, ha emiatt nem kéne tisztelnem, illetve jegelnem az arcomat. Cassia emlékezetet egy korábbi esetre

/Görög/ Valahogy nem emlékszem rá, hogy az is ennyire fájt volna - jegyzem meg, hogy az emlékek bizony szépülnek az idők folyamán. A kérdésére, hogy mi is volt a baj az ikrekkel pici grimasz a válasz
/Görög/ Az, hogy kétszer annyian vannak mint én. Ketten négy fele indulnak, alig lehet őket nyomon követni  :) - árulom el - Nem is tudom, hogy te hogyan tudod őket magad mellett tartani - dicsérem meg burkoltan. Alexandrosról úgy látom nem nagyon akar több szót ejteni, így én is hagyom, de még megosztom vele a véleményemet
/Görög/ Kifejezetten rendes pasasnak tűnik - árulom el, hogy én milyennek látom.

A városban járva eszembe jut, hogy Petrossal nem futottam össze - pedig kitartóan makacs fajta. Ez nem azt jelenti, hogy nem kapom meg a maradékot, hanem azt, hogy később leszek laposra verve. De hogy pontosan miért halasztódik ez az amúgy fontos cselekmény - csak tippleni tudok - de talán azért, mert Cassiáékat kíséri haza? Bízom benne, hogy gond nélkül hazaérnek - míg én meg azon izgulhatok, hogy időben bejussak Amyntához. Aminek az első lépése a laposüveg beszerzése - és ez a szűkös időkeret miatt kissé sietős lett. Épp ezért nem is válogatok sokat - hogy megnézzem máshol is, vagy hogy gravíroztassam. Ez utóbbit megtehetem majd később is amikor több időm - no meg pénzem lesz. Miután szert tettem a kiválasztott darabra, egyből használatba is veszem. Egy közeli boltban fél liternyi ásványvíz megvásárlása után két ujjnyit bele töltök a laposüvegbe, a többit pedig megiszom. Ezek után rövid vívódás következik. Előbb utazzak el a CDC épületéhez és nézzek körül, vagy már eleve próbáljam meg utolérni a Bolhást? A büszkeségem azt mondja, hogy a Bolhást csak a legvégső esetben keressem meg. Csakhogy a késlekedés Amynta életébe kerülhet! Így aztán egy csendesebb és üres részre húzódok, és kissé idegesen az előttem álló feladat miatt megszólalok

/Görög/ Leo, hallasz? - kérdezem, mert nem is vagyok benne biztos, hogy ez valóban így működik... - Hozzám ugrottál be az ablakon keresztül - teszem még hozzá, hogy be tudjon azonosítani. Ha létrejött a kapcsolat, és felel, akkor folytatom
/Görög/ Nem akartalak zavarni, és eléggé szégyenlem magam - de segítséget szeretnék kérni! Nem tudom, hogy tudsz-e segíteni benne, de minél előbb be akarok jutni a CDC karanténjába. Az sem érdekel, ha több napig ott fognak utána - árulom el, hogy miért zargatom, és igencsak kellemetlenül érzem magam.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 1384
  • Aktivitás:
    25%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #351 Dátum: 2018. Október 27. 11:18:42 »


Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda –  Este




Cassia /Görög/ Az idő sok mindenre gyógyír, de akkor azt is így kezeltük. – mosolyog szelíden, majd szavaidra bólint – Határozottság kérdése, meg kell húzni a határt, mert különben a fejedre nőnek! – úgy véled, volt harca elég és lesz is még – De ha ennyire kimerültek, akkor nagyon jól érezhették magukat! – örülök ennek és látod mennyire sokat jelent neki, segítettél. Végül mégis ejt még egy szót Alexandros-ról – Igen! – pirul picit

S később, mikor már a három hölgy távozott, te a várost járod és valószínűleg örülsz annak, hogy Petros más elfoglaltságot talált magának, mint hogy megvárjon és befejezze amit elkezdett. Ugyanilyen gondolat az is, hogy nem lesz az Ikrekkel és mamájukkal, biztos rendben hazaérnek. Ennek ellenére egy halk és mélyről jövő suttogás azt mondja, hogy a világban sok a démon, és bizonyos döntések komoly árat követel(het)nek.

Ugyanakkor a másik problémád, a laposüveg kérdése meglepően könnyedén oldódik meg, anyagilag mindenképp, de időben azért picit többet kellett eltöltened vele. Végül szinte majdnem minden igényt kielégítő darab került a birtokodba, amit még vízzel is megtudtál tölteni – ahogyan neked is jutott belőle. A gravírozás nem ma lesz – úgy döntöttél – és míg hosszas hezitálás után sikerül lenyelni a büszkeségedet, megszólítod a Rabisu-t, aki ha nem is azonnal, de percen belül válaszol.

Leo /Görög/ Igen, tökéletesen! – zengő hangja erőt sugall, még így is – Hm, a kis zümmögő bogár! – azonosít be, majd szinte látod magad előtt, ahogy meghajol – Bocsáss meg! – hirtelen elég váratlanul érhet és talán nem is érted miért, de őszinte az biztos – Nem zavarsz, egy testvéremre mindig akad idő! – nyugtat meg, majd kis csend követi – Megoldható. – jelenti ki elég magabiztosan – De egyedül kell cselekednem! Értesítelek, ha kijutottunk! – érzed részéről ez volt a végszó

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2446
  • Aktivitás:
    38%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #352 Dátum: 2018. Október 28. 15:46:35 »
Enethiel

Cassia azon véleményére, hogy a fejemre nőnek, csak bólogatni tudok.
/Görög/ No igen, a növéshez nagyon értenek - értek vele egyet egy picit viccelődve. Arra, hogy jól érezhették magukat ismét csak helyeselni tudok
/Görög/ Szerintem több mindent láthattunk, mint amit remélni lehetett - válaszolok neki, hogy valójában elég szerencsésen alakultak a dolgok. S ennek én is örülök, akárcsak annak, hogy sikerült bizonyítani - van amikor én is tudok ám segíteni neki!

Bezzeg a lapos üveg beszerzésére - amit én nehéz diónak találtam - figyelembe véve a határidőt és az időpontot, meglepően simán megoldódott. Noha Petros látogatása kivétel, de ettől a nem elhanyagolható eseménytől eltekintve akár sikeresnek is érezhetem a mai délutánt! Így egy kissé nagyobb önbizalommal, de azért húzódva a feladattól kelletlenül szólítom a Rabisut. Már kezdtem azt hinni, hogy nem áll velem szóba, amikor csak meghallom a hangját. Egy picit váratlanul ért a válasz, s komoly meglepetést, sőt kényelmetlenséget és némi szégyenérzetet okoz az, hogy elnézést kér. Most akkor hogy rühelljem a pofáját, ha nem hagyja? De amikor elárulja, hogy segít, azért megkönnyebbülök kissé - bár a családi vonatkozást erős túlzásnak érzem. Miután elárultam, hogy mit szeretnék, olyan válasz érkezik, amilyenre nem számítottam. Egyértelmű, hogy nem én fogok bejutni, hanem - ha minden igaz Amyntát hozza majd ki.

/Görög/ Értem. A lány neve, akin segíteni szeretnék - Amynta - teszem még hozzá biztos ami biztos alapon. Nem teljesen tetszik a dolog, hogy csak várnom kell, de mit tudok tenni? Végül rövid töprengés után csak elindulok a CDC épülete fele. Elvégre azt nem említette, hogy mikorra sikerül neki a dolog. De úgy érzem, hogy pont emiatt nekem is a közelben kell lennem. Ezért a tömegközlekedést választva odautazok, majd figyelembe véve az anyagi helyzetemet - nem valami közeli bárba ülök be. Hanem ha lehet akkor valami parkban ücsörögve, sétálva, esetleg kocogással eltöltve az időt várom a fejleményeket, vagy a reggel nyolc órát - de semmiképp sem alvással.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 1384
  • Aktivitás:
    25%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #353 Dátum: 2018. November 24. 15:46:20 »


Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda –  Este, késő este




Még ott visszahangzik Cassiával történt beszélgetés az elmédben, de már rég úton vannak hazafelé, mikor minden várakozásodat felülmúló segítség érkezik. Nem, hogy bocsánatot kér, de még megteszi azt, amit minden bizonnyal te csak igen komoly tervezéssel és nem kevés kockázattal tudnál sikerre vinni! Nem elég, hogy a laposüveg szinte az öledbe hullott, de a Bolhás, ahogy elnevezted, úgy tűnik, hogy képes valami egyszerűbb, esetleg természetfelettibb megközelítésre.

Nem tudod hallott e még, mert válasz már nem érkezik, de valahogy mégis bizakodó érzések ébredhettek benned a dolgok ilyetén alakulása okán. Az várakozás már pár perc után kínzó lehet, de minél több idő telik el annál jobban emészthet a dolog, hogy megint nem te végzed a feladatod, hanem helyetted dolgozik valaki. Egy hang a sötétből, mélyről pedig azt suttogja, hogy csak be kéne rúgnod az ajtót és az iróniát megragadva az egész helyet ősi betegségekkel kisöpörni…

Végül nem bírsz megülni és nekiindulsz, újabb percek immáron értelemmel telnek, hiszen az utazás, ami egykor sokkal egyszerűbb volt, most kissé hosszadalmasabban, de eljuttatnak az épület közelébe, melynél ritkásabb a forgalom, de a város különböző részein azt tapasztaltad, hogy zajlik az éjszakai élet. Nem is akármilyen, mert elég sok fiatal tartott a belváros felé. Úgy tűnik, hogy éjszakai műszak is elindulhat lassan, amiről könnyen Thana juthat eszedbe.

Megérkezésed után egy kisebb parkban való ücsörgés utáni kocogás vezet téged az unalmas órákban, de úgy tűnik bármi is történik, nem itt és nem most fog megnyugvást hozni. Nem kizárt, hogy amit Leo-nak tennie kell, az hosszabb időt vesz igénybe, hiszen nem hétköznapi körülményekkel kell szembenézni! Nem keresett (még) és lehet egy ideig nem is fog…


9. nap




Egy új hajnal virradt, reményeké és második esélyeké.
Ahogyan a bukás és halál is ott ólálkodik!


Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2446
  • Aktivitás:
    38%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #354 Dátum: 2018. November 25. 17:17:58 »
Enethiel

Igencsak meglepődtem, és kellemesen csalódtam a Bolhás hozzáállásában - most, hogy a segítségét kellett kérnem. Lehet, hogy valóban van valami abban, amit Zaira mondott róla. Ám a legkellemetlenebb rész még hátra van - türelemmel kivárni, hogy a Bolhás elintézze azt, ami nekem (feltehetőleg) nem megy. Tudom, hogy könnyedén át tudnám törni a védelmüket - de nem az a célom, hogy egy élet érdekében több tucatnyi másiknak vessek véget. Vagy hogy akár csak egyvalaki is megsérüljön. S ettől igazán nehéz a feladat. Út közben van lehetőségem rácsodálkozni az éjszakába induló tömegre - és csak remélni tudom, hogy biztonságban hazaérnek majd - és nem Thana asztalán látják meg a napkeltét... A parkba érve az első öt perc még egész hamar eltelt. De a következő húsz már sokkal lassabban - a többi óráról nem is beszélve! Igazából nem tudom, hogy meddig kell várnom - és hogy miért. Ugyan felmerül a gondolat, hogy így akar türelemre nevelni, vagy borsot törni az orrom alá - ami sikerült is. Mert figyelembe véve Amynta állapotát - minél előbb találkoznom kéne vele - és nem itt ücsörögni egy padon! Másfelől viszont hagynom kell, hogy a Bolhás bizonyítson, és feltételeznem róla legjobbat - elvégre Zaira is kiállt mellette. Ezért a percek lassan telnek, de végül leküzdik az éjszakát is - és be kell látnom - örökké nem ülhetek itt! Majd délután visszatérek, de addig bizony még van mit csinálnom! Ezért belátva a dolog feleslegességét, újfent buszra szállok, és hazautazok.

Otthon magam mögött bezárom az ajtót, és felteszek egy adag teavizet, majd a növénykémet leellenőrzöm, és meglocsolom. A kötelező feladattal végezve elvonulok zuhanyozni, hogy kissé felfrissüljek, majd tiszta ruhába bújva elkészítem a teámat. Teázás közben megidézem a szárnyaimat, majd az egyik legnagyobb tollat némi hezitálás után kihúzom, s utána elrejtem az alakomat és a szárnyamat. A kihúzott tollat pedig egy dobozba szándékozom tenni, és feltenni az aprócska gardrób szekrényének a tetejére. Miután ezzel végeztem, ismételten felhívom Théát, hogy ha felveszi, egyből a közepébe vágjak:
/Görög/ Szia! Ne haragudj a zavarásért! Azért kereslek, mert kézzel fogható bizonyítékom van arra, hogy az általad gyűjtött régi mesék és legendák mesés lényei, istenei valóban léteztek-léteznek. Arra szeretnélek megkérni, hogy a találkozásunkig gondold át - szeretnéd-e látni? Mert teljesen más dolog - szinte sorsfordító - hinni, és más dolog tudni valamit... - árulom el neki, hogy miért is kerestem. Aztán felteszem neki a kérdést
/Görög/ S azt már tudod, hogy melyik nap akarsz feljönni a városba, hogy meghallgasd a fordítást? - tudakolom tőle, hogy is kéne készülnöm.
A beszélgetés után egy kis tükörtojást készítek reggelinek, majd fogmosás után ismét távozom a lakásból. Ezúttal a következő kellemetlen feladatot tűztem ki magam elé - beszélni a pszichiáterrel. Így ismét tömegközlekedésre szállva elindulok az intézet felé, hogy odaérve a recepción érdeklődjek - dr.  Psykhe ma rendel-e? Ha igen, akkor felmegyek az emeletre, és a váróban helyet foglalva várok rá, hogy sort kerítsek arra a rövid beszélgetésre, amiért idejöttem.

"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 1384
  • Aktivitás:
    25%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #355 Dátum: 2018. December 03. 20:37:00 »


Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Reggeli órák




Lehetséges, hogy magad is képes lettél volna kihozni Amynta-t, de a kérdés az, hogy milyen áron? Lehetséges, hogy nem érte volna meg vagy talán igen, ezt csak te tudhatod, de az biztos, hogy most már nincs mit tenni, bízni kell a Bolhásban – ahogy te hívod. Talán foglalkoztat, hogyan teheti meg amit neked nem lenne könnyű, de lehet, hogy téged csak a végeredmény érdekel, de az biztos, hogy ahhoz várnod kell. Nem keveset. Cserébe igen sokat. Túl sokat. Ami azt illeti, inkább az éjszakai majd a hajnali tömeget kutatod, de amit most látsz, az nem jobb, mint amit korábban fedeztél fel. Az emberek szürke tömegként hömpölyögnek munkába vagy ki tudja hova, némely tekintet olyannyira homályos, hogy kizártnak tartod a józanságot!

Hol van már a park, a fizikai erőnléted pedig kiváló, így ha meg is izzadtál kicsit, alapvetően el nem fáradtál. Útközben még Thana-ra gondolsz, aki ki tudja mi tesz utolsó beszélgetéseket óta, melynek most már látod nem teljesen úgy sikerült, ahogy eredetileg tervezted. Nem vagy egy sziómókus, de azt te is tudod, hogy nem az a beszélgetés volt életed csúcspontja. Ugyanakkor ez a dolog pont annyira köt le, mint a hirtelen támadt harag, hogy a Bolhás a maga egyszerű módján tanít olyan alapvető erényre, amit korábban valaki más, Zaira is említett. Előtted áll a jövő, a kapkodás… értelmetlen. Talán ezen gyengéd nőies hang miatt, de végül feladod és hazaindulsz…

A teavíz hamar forrni kezd, a növénykéd csodálatosan van és már bimbót is hozott, igaz, most kis zöld csak, de hamarosan virágba borul! A zuhanyzás jó ötlet, meg a tisztább ruhák is örömmel fogadnak, ahogyan a tea is kellemesen jóleső – főleg, ha a Ninurtu hozzáértésének termését választottad. Végül mivel az egész művelet alig vitt el némi időt, úgy döntesz, hogy kell valami ami bizonyítja, hogy te, te vagy még akkor is, ha esetleg erőtlenné, erőtlenebbé válnál mint most. Ennek bizonyítéka most már a szekrény tetején pihen, bár nem volt kellemes érzés megválni tőle, de tudod, hogy hova nyúlj, ha úgy alakul, hogy szükséged lenne rá.

Théa /Görög/ Szia Jayr! Nem zavarsz! – tudatja veled örömtelien, háttérben hajókürt harsan, majd a szél zúgását hallod a szavak között – Igen? Egy dal? Egy történet? Valami ereklye? S miért nem mondtad korábban? – nagyon kíváncsi és alaposan kifaggatna, már most, így telefonon keresztül is – Természetesen szeretném! Buta kérdés! – és valóban, hiszen egész életét ilyesmiknek szentelte, hogy fennmaradjanak, talán egyszer, valahol… – Igazán akkor hisznek az emberek, ha tapasztalnak! – kuncog, picit megtörte már a sok hitetlenség ami körülveszi, de még kitart! – Igen, tudom! – de nem árulja, azonban nagyon vidámnak tűnik és hamarost el is köszön, mielőbbi viszontlátást remélve

A reggeli elkészítése és elfogyasztása ezután gyerekjáték, a fogmosás után friss lehelet pedig lehet még sokat ér! Végül – mivel a Bolhás még mindig nem érkezett meg, nem értesített – elindulsz, hogy letudj egy másik rossz dolgot: a Pszichológust. Ehhez nem kevesebb, mint jó fél-háromnegyed óra utazást vállalsz magadra, majd célhoz érve a recepción érdeklődnél, de ott épp nincs senki. Nem úgy az egyik hatalmas fotelben, ahogy egy kislány ül, két kis copffal és egy kis könyvecskét tart. Úgy véled, hogy idősebb, mint az Ikrek, de nem tudnád pontosan megmondani, csak azt, hogy egészséges! A könyvecskét épp felemeli, mintha csak azt akarná, hogy lásd: egy Dr. Who képregény.


Kislány /Görög/ Itt van! – közli kis csilingelő hangján

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2446
  • Aktivitás:
    38%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #356 Dátum: 2018. December 06. 19:10:25 »
Enethiel

Thana mellett mindig furcsa kettős érzésem van. Kedvelem, és bízok is benne. De az a szomorúság, ami szinte beleivódott bizony annyira erős, hogy engem is könnyedén megfertőz vele - és ez bizony távolságtartásra késztet amíg meg nem tanulom ezt az érzést legyűrni. Ahogy a Bolhás sem engedi, hogy rákényszerítsem az elképzeléseimet, és a dolgok úgy és akkor történjenek, ahogy én azt elképzeltem. Be kell látnom, hogy a felesleges vagy annak tűnő várakozás türelemre tanít(ana). S pont ez az, amit annyira nehéz elsajátítani. Hogy cselekvés helyett várjak. Talán mert ennyire irányítás mániás lennék?

Végül otthon már nagyjából az történik, amit én szeretnék - a növénykém egész jól érzi magát, akárcsak én a zuhany után. A  tea jól esett - afféle vigaszdíj volt a bizonyítékért cserébe. Remélem nem lesz rá szükség, de inkább felkészülök. Bár a kéretlen és hívatlan látogatók számát tekintve csak remélni tudom, hogy nem bukkannak rá.

Úgy tűnik, hogy Théa számára is jól telhet a nap - és a háttérzajok alapján akár kompon, vagy annak közelében is lehetne.  A találgatásra nevetve válaszolok

/Görög/ Majd meglátod! - mondom, s a kérdésre, hogy korábban miért nem mondtam, elég egyszerű a válasz
/Görög/ Mert alaposan meg kellett fontolnom a dolgot - ismerem be, hogy igencsak megválogatom, hogy kit avatok a bizalmamba. A válaszára, hogy nagyon nincs mit meggondolnia
/Görög/ Bár én lennék mindig ilyen határozott! - válaszolom, hogy aztán a tapasztalat és hit kapcsolatára egyetértően mormogjak
/Görög/ Ezt már én is megfigyeltem... - aztán elköszönök tőle, hogy immár a reggeli elfogyasztása után újabb kihívást teljesítsek - a pszichológust.

Az utazás végén megérkezek az intézet recepciójához - ahol bizony nincs senki. Most még lenne esélyem megfordulni és elosonni - csak hát nem ezért jöttem ide! Körülnézve nincs nagy tömeg - csak egy lányka olvas valamit az egyik jókora fotel mélyén. A képregényt megbillentve egyértelművé válik, hogy ugyan én nem olvastam, de legalább a címe ismerős. A korát még sem sikerült pontosan megállapítanom - mivel a gyerekek mindig növésben vannak, így egy picit nehezebb a feladat. S egy-két évnyi tévedés még rengeteget számít náluk. A közlése kissé homályos. Elvégre ki tudja, hogy a képregényre, a portásra, a doktornőre vagy rám értette-e? Úgy döntök, hogy pont ebben a sorrendben fogom értelmezni.

/Görög/ Szia! Köszönöm, de most a portást keresem! - válaszolom neki, hogy miért is nem érdekel annyira a képregény, valamint hogy ki is az, akitől először információt remélnék a pszichológussal kapcsolatban.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"