Szerző Téma: Jayr "Enethiel" Eisenberg  (Megtekintve 6478 alkalommal)

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 1344
  • Aktivitás:
    5%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #345 Dátum: 2018. Augusztus 20. 17:01:02 »


Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Kora este, este




Tudatod mélyén a földbe-döngölés bosszúért kiált, de véget vethetnél Morana szomorúságának is. Talán csak ezért nem sikerülnek dolgok, mert mások hátráltatnak, és ha ezeket a nehézségeket leküzdöd, akkor minden helyrerázódik! Ha pedig kiiktatod mindazt, ami zavar, talán még Thyrával is helyrehozhatod a dolgokat, vagy egyszerűen csak őt is félrelököd és inkább a Ninurtu-t fogadod bizalmadba vagy még tovább! De lehet óvatosnak kell lenned, mert ha Zoé ha találkozna Zairával, akkor újabb lehetőségtől fosztanának meg! Ezekből ránt ki az erény említése, mely mosolyt csal:

Zaira /Görög/ Ez a feladatunk. – tudja le, hogy miért ilyen – Sok mindent, de kérlek ne feledd! Türelem! – mintha csak látná az izgatottságodat, hogy aztán – később, szívesen beszélgetek, de most más kötelességed van – örül neki amiért ennyire bizalmadba avatod, de ahogy mondta: feladatok van – ellenben elkerülhetetlen, hogy találkozz velük, igaz, nem baj, ha van némi háttered amikor ezt teszed – ezt belátja, megérti.

Elérkezett a búcsú ideje, ahol egy puszit kapsz kézfogás helyett, s miközben ez történik, érzed a virágok illatát, mely egy gyönyörű mező képét idézik eléd, hogy aztán egy szinte anyai mosollyal pillantsanak rád. Kicsit valahol olyan ez, mint amikor az Anyatermészet köszönti a fiatal Élet-Esszenciát, aki kisfiús zavarában majdnem rálép egy virágra, mely esetünkben egy erősebb kézszorításként jelentkezik. Elkalandozó tekinteted nem lett szóvá téve – ha észre is vették – ahogyan a tekintetek találkozása is valahogy olyan… természetes és bensőséges, mintha nem is lehetne más.

Talán ezen gondolkodsz, mikor a város felé autókáztok, talán csak a hozzád bújó apróságokat cirógatod, akik nagyokat ásítanak és nem kérdés mire visszaértek, már két kis gömbölyödő gumimacilány szuszog békésen egy-egy combodra hajtott fejjel. Békések, ártatlanok és szépségesek, tele reménnyel, álommal és Hittel. Talán nem véletlenül tartja a mondás azt, hogy a gyermekeké a jövő! De addig is még sok minden történhet velük és a te feladatod megóvni őket attól, hogy elveszítsek mindezt amit most és a jövőben birtokolnak, birtokolni fognak.

Alexandros /Görög/ Nem szeretnék tisztességtelen előnyhöz jutni, különben oda a felfedezés öröme… vagy fájdalma – érzed a hangján, mosolyog – De ki tudja! Lehet egyszer tényleg szükségem lesz valami ilyesmire, elvégre, szerelemben-háborúban…!

Emlékszel, ez valóban így volt. A múltban a háború a legrosszabbat hozta ki mindenkiből, főleg azután… az után… valami után. Volt egy fordulópont, amit követően a Pokol valóban elszabadult, ahogy mondani szokták. Mire a hosszas gondolatokból visszatérsz, már otthon vagytok, épp a kocsiajtót nyitják és segítenek a picikkel, akik álmukban úgy bújnak hozzád, mintha az apjuk lennél. S talán bizonyos értelemben lehet így is van. Nem kell ültetni őket sehova, a kis örökmozgók ahova kerülnek, ott bújnak össze és alszanak tovább olyan álmokat szőve, ahol bármi megtörténhet!

Nem sokkal később kellene érkeznie Cassiának. Előtte azonban még a kora esti időpontban reménykedve hívnád Théa-t, hogy kérdezz tőle, de sajnos az üzenetrögzítő kezdi el mondani a magáét, amire te nem vagy kíváncsi. De nem is kell sokáig annak lenned, mert csengetnek, mire a lányok mocorognak, de végül tovább alszanak, s te pedig mivel vártad már a lányok édesanyját, odalépve nyitsz ajtót és fogadnád vendégedet, eltekintve attól, hogy nem egészen az áll az ajtóban akire te számítottál. Igazából nagyon nem, mert egy komor és barátságtalan „Szasz” után érkező ököl igen durván csattan az arcodon.

Nem esel el, de hogy be fog dagadni és kékülni azt teljesen biztos! S nem mástól érkezett ez, mint Petros-tól, a legjobb barátodtól, aki igen ádáz tekintettel lép előre és adná a testvérét az előzőnek, amikor észreveszi a gyerekeket. Az ütés megáll, de szinte érzed, hogy igencsak fájt volna, ha végigviszi. A tekintete elég kemény, kicsit vérvörös, mintha be lenne gyulladva vagy mi. Aztán az ábrázata elég nyúzott és láthatóan nincs jó kedve. Leengedi a kezét, majd annyit mondd, amennyit magadtól is kitalálhattál már esetleg:

Petros /Görög/ Összetörted a kishúgom szívét! Ha nem lennénk barátok kitaposnám a beledet. – és érzed valóban megtenné, nem tudod megmondani, hogy mitől e bizonyosság, de tudod, hogy Jayr mentett meg – Szedd össze magad mielőtt felébrednek! – fordulna meg, hogy távozzon, de tudod ezzel még nincs vége…

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2382
  • Aktivitás:
    16%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #346 Dátum: 2018. Augusztus 22. 19:01:26 »
Enethiel

A kelletlen gondolatokat elhessegetem, mert most nincs kedvem újabb önsajnálatba merülni. Inkább próbálom megfogadni Zaira tanácsát, hogy higgyek benne - jól döntöttem! Thyra esetében viszont pont azt nem tudom, hogy ő hogyan dönt majd végül - de az  idő majd megválaszolja ezt is. Zoé esetében pedig talán emlékezetnem sem kell magamat, hogy a döntéseit neki és nem nekem kell meghoznom, ha arra kerül a sor. Én csak a fair kereteket biztosíthatom hozzá. Igaz, érthető okokból annak azért jobban örülnék, ha majd engem választana. De hát sokkal rosszabb lehetőséget is el tudnék képzelni, mint hogy Zaira patronáltja legyen. Aki most engem próbál meg terelgetni kissé, és türelemre int - noha a szavai sokat ígérnek. Az emlékeztetése, hogy most be kell érnem ennyivel teljességgel jogos - hiszen a lánykákat rám bízták, és most nekik kell lenniük a legfontosabbnak!
A búcsúzkodás egy apró, de kellemes meglepetést tartogat, és egy mindent tudó mosolyt. Amely azt sugallja, hogy természetesen a csetlésem-botlásom meg van bocsátva - sőt esetleg mulattatja is. A tekintete sem megrovó - talán mert egyet ért azzal, hogy nincs abban semmi rossz, ha a természet szépségeiben gyönyörködünk.

Azért Alexandrossal utazva még sokáig kísér az illata, miközben óvón az ikreken tartom a kezem. Ha csak a következő másfél évtizedre tervezek előre, akkor is nagy feladat lesz vigyázni rájuk. Amit saját erőből biztos, hogy nem tudnék teljesíteni - látom be, hogy változtatásra és Hitre lesz szükség - ha meg akarom az övéket menteni.
Alexandros magyarázatára kellemetlen emlékek sejlenek elő - olyanok, amelyeknek egyszer majd a nyomába kell szegődnöm, ha kíváncsi vagyok az igazságra - de úgy érzem, az nem ez a nap lesz.
A lányok az ártatlanok nyugalmával alszanak - irigylésre méltó képesség, amely jókora részben talán rajtam is áll, hogy így maradjon. Alexandrosnak megköszönöm a fuvart meg a segítséget, miután az elpilledt gyerkőcöket elhelyeztem a kanapén. Vagy itt vagy ott, de biztos vagyok benne, hogy még fogunk találkozni.


Théa nem veszi fel a telefont, ami nem túl meglepő, de azért picit lelombozó - hiszen úgy vélem, fontos lett volna vele minél előbb beszélni. Elvégre most még megvan a tettvágy, és az elhatározás - amely ki tudja, hogy túléli-e hajnali napsugarakat?

De talán jobb is, mert megszólal a csengő. Halkan odasietek, és kinyitom, hogy beengedjem Cassiát - de Petros áll az ajtóban. Elég késő van, és láthatólag nem csak kint van sötét, de Petros hangulata is az. Már kérdeznék, de egy váratlan és fájdalmas ütés konkretizálja, hogy velem lehet a baja. Kissé megtántorodva hátra lépek a kilincsbe kapaszkodva, aminek hála még talpon maradok. Szerencsére a második ütés már nem érkezik meg - ugyanis Petros talán húsz kiló izommal nyom nálam többet. S nem biztos hogy az után már állva maradtam volna...
Láthatólag elég szarul fest, ami némi gondoskodást igényelne - de ez után az ütés után a mai szép napom hatása bizony nagyrészt elillant. Így már valahogy nem azt kérdezem tőle, hogy be akar-e jönni, hanem csak egy dühös pillantás a jussa. Kedvem volna azt a konok fejét a korlátba verni, miközben elmondom a saját verziómat is - de tudom, hogy hiába fáradnék. Ahogy fordul, még felmerül bennem, hogy utána szólók - ha már eljött idáig, akkor most már ne hagyja abba, ne végezzen fél munkát! Jöjjön vissza, és legyen férfi, ha akar meg is rugdoshat! - de a gyerekekre való tekintettel inkább csöndben maradok, és fogcsikorgatva, halkan becsukom az ajtót. Elóvakodok a fürdőszobáig, hogy megtekintsem a sérülést, de utána csak megmosom az arcom. Ennél jobban nem fogom tudni eltüntetni Petros köszönését, és a maradék hatalmamat Amyntának tartogatom. Úgy vélem, talán jobban is jártam, hogy nem kezdtem el magyarázkodni - csak rontott volna a helyzeten. Ő is rávilágított egy apró, de nagyon fontos hiányosságomra. Nem hogy másokat, magamat sem tudom megvédeni - még itthon sem! Ebben a városban a számomra kijelölt harminchat négyzetméteren sem az történik, amit én szeretnék, hanem bárki bármit tehet szabadon - ahogy épp úri kedve úgy tartja! Szánalmas! Nézek rosszkedvűen a tükörbe. Szinte nincs olyan nap, hogy valaki ne bántalmazna engem a saját menedékemben! A bolhás, a pap, és most Petros. Ráadásul még nincs vége a napnak... Sóhajtok fel. De egy dologban biztos vagyok - Thyrát ugyanúgy nem tudnám megvédeni mint magamat... Végül félre téve az önsajnálatot, emlékeztetem magam, hogy ma még van lehetőségem bizonyítani magam előtt! Amyntán még segítenem kell!
Kilépek  fürdőszobából, és a konyhaszigethez sétálok. A fagyasztóból szerzek némi jeget, és egy konyharuhába tekerve halkan sziszegve próbálom elejét venni az arcom feldagadásának, és várom Cassiát.

"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 1344
  • Aktivitás:
    5%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #347 Dátum: 2018. Augusztus 30. 17:45:10 »


Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda –  Este




Később, mikor már megérkeztetek – de bizonyos illatok és más emlékek még kísértenek – van egy biztos pont, ami sokat jelent neked, ami kellő erőt és motivációt adhat a mindennapok és azokon túlmutató kihívásokban: az ikrek. Hitük töretlen feléd, a világuk még csodálatosan varázslatos és tiszta, melybe még nem próbált meg semmi beférkőzni vagy eleddig képtelen volt. S itt vagy te, hogy ez így is maradjon.

A lányok már a kanapédon fekszenek, teljesen összebújnak ösztönösen is – kicsit olyan, mintha két pici cica lennének, vagy igazából bármilyen két apróság, amik együtt érzik a legjobban magukat – és megpróbálkozol ezzel a késeinek látszó telefonnal amit sajnos nem vettek fel, nem úgy a csengő hangját, ami odakintről érkezik, vendéget: Cassiát sugall. Ám a csalódás többszörösen jelentkezik, hiszen még alig múlt el a pillanat, hogy nem sikerült a hívás, nem is Cassia érkezett, de egy pofon ami megint otthonodban talál rád az igen.

Súlyos tekintete erős érzelmektől lángol, nem olyan amire a mérges arckifejezésed hatással lehet és tudod, hogy kiknek köszönheted azt, hogy nem lettél laposra verve és utána kórházba cipelve. Mert ugyan lehet, hogy kötöznie kellett volna Cyrusnak, de Petros legalább mint jóbarát, bevitt volna, hogy ellássanak. Ugyanakkor frusztráló lehet, hogy két alvó lány nagyobb védelmet ad, mint bármi amit te birtokolsz…

Ki tudja, hogy mennyire lett volna jó ötlet, ha hagyod, hogy a sötét gondolatok szavakká az pedig tovább fajuljon, hiszen korábban a szerencsétlen kolléga is így tévedt eléd. Így pedig, hogy híján vagy a Hívőknek és esetleg Petrost kellett volna megmenteni, semmi sem maradt volna Amyntának. No meg minek húzgálni az Oroszlán bajszát, ha csendben is lehet maradni és túlélni a találkozást.

Később a fürdőben már látod, hogy ez bizony be fog dagadni, de egy kis jég segít rajta. Az arcmosás semmit sem ért, de a jéghideg megoldás már érezhetően igen. Ellenben az sem tudja feledtetni, hogy emberi testben milyen törékeny is vagy és a Rabság mennyi mindentől megfosztott… hogy mennyire szükséged van arra, hogy ezen változtass, hogy elkerülhetetlennek tetszik a késztetés, hogy keress valamit vagy valakit, amitől vagy akitől erősebbé válsz.

A kérdés, hogy Thyra mennyire tudná megvédeni önmagát, lehet egy pillanatra az Esszenciád mélyéről egy sötét gondolat felbukkan, miszerint az a fiatal emberi lény jobban meg tudná védeni magát, mint te őt! Ugyanakkor vannak még olyanok akik könnyebben esnek áldozatul a világ veszélyeinek, mint például Iason anyukája, aki legjobb tudásod szerint bizony csak tőled remélhet teljes és maradéktalan gyógyulást!

Ez kicsit hízeleghet, segíthet, hogy túllendülj a mélyponton, de sok időd nincs pihegni és merengni, mert megint csöngetnek és ez már bizony Cassia. Igaz, hogy a gyerekek nem ébredtek fel, de úgy tűnik, hogy Cassia kissé el van varázsolva, mert elsőre nem is tűnik fel neki a jég és az arcod, csak rád mosolyog és elindulna a gyerekek felé. Mikor melléd ér, épp elhaladna torpan meg. Visszalép, majd mélyet sóhajtva aggódóan vizsgálgat, visszasegítve a jeget a duzzadt rész felé.

Cassia /Görög/ Ne kérdezzem? – de szívesen meghallgat, ha szeretnéd

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2382
  • Aktivitás:
    16%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #348 Dátum: 2018. Augusztus 31. 19:41:20 »
Enethiel

Nem mondhatom, hogy örömteli Petros viszontlátása. Egyikünk sem elégedett a másik viselkedésével - de legalább ebben továbbra is egyetértünk. Bár az csak futólag tűnik jó lehetőségnek hogy Petros után Cyrus foglalkozik velem, mert azért nem szeretném, ha a munkakörébe illő eset lennék.
Valahol valóban zavar, hogy az ikrek jelenléte volt az egyetlen, ami visszatartotta Petrost - de de talán jobb is így - mintha lehetőséget adtunk volna egy újabb tragédiának. Legalábbis ezzel próbálom meg vigasztalni magam.

A tükör előtt azért van lehetőségem megint rácsodálkozni, hogy mennyire könnyen meg lehet sérülni. S nekem még szerencsém is van, mert kitűnő fizikumnak örvendhetek. Ennek ellenére ha nem sikerül hamarosan megoldást találnom, akkor feltehetőleg kénytelen leszek hozzászokni az ehhez hasonló sérülésekhez...
A kellemetlen gondolatokból Cassia érkezése szakít ki - akinek úgy tűnik, hogy a nap befejezése jobban alakul, mint az enyém. Halkan beengedem, és nem is veszem zokon, hogy a gyerekek az elsők. Amikor viszont megnézi a jég alá temetett részt, megnyugtatom
/Görög/ A gyerkőcöknek ehhez semmi köze - velük egész kevés gond volt - jelentem ki, majd a kérdésére csak legyintek
/Görög/ Azt hiszem neheztelnek rám - magyarázom, hogy miért kell jegelnem az arcomat - de szívesen hagynám ennyiben a kérdést. Így inkább témát is váltok
/Görög/ Mielőtt meglepnek - szólok hogy a lányokkal láttunk téged az arborétumban - ahogy Alexandrossal beszélgetsz. Szerintem rá fognak kérdezni - hívom fel halkan a figyelmét arra, hogy már most gondolkozhat a válaszon. Aztán segítek neki felkelteni vagy a kocsihoz levinni az ikreket. Odalent búcsúzkodásnál még megemlítem
/Görög/ Ha szeretnéd,  legközelebb is szívesen vigyázok rájuk! - mondom  még Cassiának, hogy miután elindultak, én is nekivágjak a  városnak, hogy  valahol vásároljak egy fémből készült laposüveget.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 1344
  • Aktivitás:
    5%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #349 Dátum: 2018. Szeptember 17. 17:49:57 »


Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda –  Este




Tudod, hogy Petros nem azért vitt volna Cyrus-hoz, mert annyira elbánt volna veled, hanem… hm, de lehet, mert annyira elbánt volna veled, hogy más doktor kényes kérdéseitől eltekintve, egyedül benne bízott volna meg eléggé ahhoz, hogy hozzá forduljon. Amit Petros nem tud, hogy Cyrus valószínűleg megtett volna minden tőle telhetőt, de mindemellett Dr. Cissé is valószínűleg felbukkant volna, hogy az egész egy újabb ízt kapjon.

De ilyesmi nem történt, helyette az ikrek megvédtek. S bár az nyújthat vigaszt, hogy adott esetben egyetlen érintéssel ölhettél volna, de kérdés nem is ez, inkább a következmény, hogy mit tennél, ha valóban megölnél valakit, ezúttal annyira, hogy már nem tér vissza a halálból. Erre is van válasz, s pont az tudná megmondani, aki most is valószínűleg a Patológián tartózkodik e késői időpont ellenére.

Az biztos, hogy Petros keze most szintén jégért kiált, hiszen azért keménykötésű férfiú testében rejtőzöl, ugyanakkor a legkevésbé sem érdekelte, hogy ő maga mennyire sérül meg, ha a testvére becsületéről van szó. Érted vajon ki tenne ilyet? Ki az aki képes lenne akár egy Démonnal is szembeszállni, hogy megvédje azt amit szeret, ami képes még a legjobb barátságot is felülírni. Milyen hűség és kötelék lehet az ilyen, s rejt e bármi – akárcsak – hasonlót is a múltad.

Cassia /Görög/ Utoljára akkor szereztél ilyet, amikor engem védtél meg az iskolában. – nem ítélkezik, nem kérdez, csak segít, egészen addig míg – Milyen gond volt az ikrekkel?! – anyatigris mód csap le az esetleges elszólásra, de ha erre kapott kielégítő választ, már figyel arra, amit te szeretnél mondani – Nem először látják. – mosolyodik (talán pirul is el) – S nem utoljára. – vallja meg, de most nem beszél erről többet

A gyerekeknek aludniuk kell, így a segítségeddel, de végül hazafelé indul a kis női trió. A még időben érkezett felajánlásra egy nagy ölelés és szeretetteljes puszi a válasz, igazi testvéries. Távozásuk után – mikor már az éji várost járod – jut eszedbe, hogy Petros talán megvárta, hogy a gyerekek elmenjenek és megvár, hogy befejezze amit elkezdett – nem szokott semmit félbehagyni – vagy épp az, hogy a gyerekek vajon biztonságban hazaérnek e. Késő van már és csak az anyjuk van velük, hogy megvédje őket, míg te…

Laposüveg, főleg fémből készültet elég nehéz találni. Nem terem csak úgy mindenhol, de szerencsédre a nyitvatartás kedvez neked. A nagyobb áruházak még este kilencig nyitva vannak és persze vannak éjjel-nappalik, ahogyan olyan is, ami már bezárt délután hatkor. Azt tudod, hogy az utóbbiak a nyitottak közül valamivel drágábbak is, de abból több is van a közelben, míg a nagyobbakból inkább a központi részeken és a város szélén találni többet. Időt és energiát rászánva végül találsz egy leginkább a turistáknak kedvező kisebb standot, ahol akad olyasmi, amit keresel. Sőt, vicces vagy helyben gravírozva egyedi felirattal is kapható flaskák várják, hogy kellő ellenérték fejében új gazdájukhoz kerüljenek.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2382
  • Aktivitás:
    16%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #350 Dátum: 2018. Szeptember 19. 20:40:29 »
Enethiel

No igen, talán jobb is hogy így alakult - mert nem szívesen fárasztanám a többieket a saját magánéleti nehézségeimmel. De a kérdés, hogy Morana mit szólt volna a nem túl szívderítő állapotomhoz, vagy akár Petros kezeléséhez olyasmi, amin lehet hogy el lehetne töprengeni. De úgy vélem, hogy némi szomorú tekintettel el lenne intézve a dolog, esetleg felhívná a figyelmemet, hogy rosszul mértem fel a helyzetet.

Ám szerencsére sikerült elkerülnöm ezt a helyzetet - ahogy azt is, hogy hagyjam eluralkodni magamon a dühöt - és olyasmire vetemedjek, amit utána igencsak megbánok. Ez a lehetőség is sok kérdést felvet, de a válaszok megismerése helyett inkább magának az eseménynek az elkerülésére kell koncentrálnom.
Petros elszántsága tiszteletet érdemel - még ha jelen esetben kicsit jobban örültem volna, ha emiatt nem kéne tisztelnem, illetve jegelnem az arcomat. Cassia emlékezetet egy korábbi esetre

/Görög/ Valahogy nem emlékszem rá, hogy az is ennyire fájt volna - jegyzem meg, hogy az emlékek bizony szépülnek az idők folyamán. A kérdésére, hogy mi is volt a baj az ikrekkel pici grimasz a válasz
/Görög/ Az, hogy kétszer annyian vannak mint én. Ketten négy fele indulnak, alig lehet őket nyomon követni  :) - árulom el - Nem is tudom, hogy te hogyan tudod őket magad mellett tartani - dicsérem meg burkoltan. Alexandrosról úgy látom nem nagyon akar több szót ejteni, így én is hagyom, de még megosztom vele a véleményemet
/Görög/ Kifejezetten rendes pasasnak tűnik - árulom el, hogy én milyennek látom.

A városban járva eszembe jut, hogy Petrossal nem futottam össze - pedig kitartóan makacs fajta. Ez nem azt jelenti, hogy nem kapom meg a maradékot, hanem azt, hogy később leszek laposra verve. De hogy pontosan miért halasztódik ez az amúgy fontos cselekmény - csak tippleni tudok - de talán azért, mert Cassiáékat kíséri haza? Bízom benne, hogy gond nélkül hazaérnek - míg én meg azon izgulhatok, hogy időben bejussak Amyntához. Aminek az első lépése a laposüveg beszerzése - és ez a szűkös időkeret miatt kissé sietős lett. Épp ezért nem is válogatok sokat - hogy megnézzem máshol is, vagy hogy gravíroztassam. Ez utóbbit megtehetem majd később is amikor több időm - no meg pénzem lesz. Miután szert tettem a kiválasztott darabra, egyből használatba is veszem. Egy közeli boltban fél liternyi ásványvíz megvásárlása után két ujjnyit bele töltök a laposüvegbe, a többit pedig megiszom. Ezek után rövid vívódás következik. Előbb utazzak el a CDC épületéhez és nézzek körül, vagy már eleve próbáljam meg utolérni a Bolhást? A büszkeségem azt mondja, hogy a Bolhást csak a legvégső esetben keressem meg. Csakhogy a késlekedés Amynta életébe kerülhet! Így aztán egy csendesebb és üres részre húzódok, és kissé idegesen az előttem álló feladat miatt megszólalok

/Görög/ Leonidas, hallasz? - kérdezem, mert nem is vagyok benne biztos, hogy ez valóban így működik... - Hozzám ugrottál be az ablakon keresztül - teszem még hozzá, hogy be tudjon azonosítani. Ha létrejött a kapcsolat, és felel, akkor folytatom
/Görög/ Nem akartalak zavarni, és eléggé szégyenlem magam - de segítséget szeretnék kérni! Nem tudom, hogy tudsz-e segíteni benne, de minél előbb be akarok jutni a CDC karanténjába. Az sem érdekel, ha több napig ott fognak utána - árulom el, hogy miért zargatom, és igencsak kellemetlenül érzem magam.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"